Néplap, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-15 / 163. szám

.-töül JULIUS 15, VASÁRNAP HARC A GABONASZEMEKÉRT ÉJSZAKAI KÖZÖS HORDÁS ALSŐSIMÁN ’ Ifjú Borbély Pál a „Mezöker” szakelőadója még aratás előtt volt ntoljára odahaza szüleinél Alsósi- taá.n. — Alig 10 nap alatt, hogy megváltozott a határ! — nézett körül a fiatal agronómus, amint kerékpárján elhaladt a« földek mellett az éjszakai hűvösben. A kelet felől támadt szürke fényben megismerte a volt Csengeri-féle uradalom földjeit, melyen a dol­gozók már bevégezték az aratást. Ahol nemrég még dús kalászten- gért ringatott a-szél, frissen szánt­va barnállott a föld, néhol már ki­bújt a másodnövényként vetett ssámapos kukorica sziklevele is. Nem akart hinni a szemének. A keresztek ezreit várta az alsósi- mai határban, hiszen olyan ter­més ígérkezett, mint i még soha. Annyira rosszul becsülte fel talán a várható eredményt? — Ej, ej... —' bosszankodott. Apjának holdan­ként 95 keresztjével s kereszten­ként 24—26 kilójával számította ki. a várható jövedelmet — Még bizony, kétségbe vonja szaktudá­sát az „öreg”. Már a kerékpár­ról is leszállóit, de hiába erőltette szemeit, nem látta a távoli házak mellett sem a behordott termény- kazlakat. De hallga csak!... fülel Borbély elvtárs egy jólismert zajra. Távol-1 ról kocsizörgés hallatszott Alsó- siína irányában, aztán a hátame- gett, s ahogy kiért a völgyből, kö­röskörül elevenné vált a határ. Ahogy közeledett, úgy engedett Bzívéről a nyomás és helyébe büsz­ke, boldog öröm költözött. Isme­rős arcok nevettek felé. Ez, aki tnt jókedvűen, a kévékkel rakott szekér tetejéről: Deák Mihály. Amott két pejjel Markovics Pál utána Markovics Gyurka, Verdes Pista és sorban a többiek. Amint kiért a fasorból szinte felújjongott a meglepetéstől. Elmúltak kétsé­get, mert megtalálta az „üres ha­tárra” a magyarázatot. Balra, az út mellett katonás rendben sora­koztak a kazlak, Alsósima dolgozd parasztjának közös szérűjében, Az egyik kazalról vidám csatakiál- íással rég nem látott Jancsi öccse, •a budapesti szerszámgépgyár dol- igozója és unokaöccse, Smutczer Pista, a Ganz ifjúmunkása ugrot­tak a nyakába. Szabadságra jöt­tek segíteni az esztergapad mellől, hogy kivegyék részüket Alsósima boldog „békearatásából”. Már három és négy óra között az. idő, amikor először ülnek le a kazlak tövébe megpihenni. A zöld fűben messze világlik a hófehér abrosz, rajta frissen fejt tej és foszlósbélü kalács. Külön-külön csoportokat képeznek, de Alsósima dolgozó parasztjai égy nagy csa­ládot alkotnak most. — Estére végzünk úgy 9—10 órára, — mondta idős Borbély, a helyi Défosz elnöke, végignézve a szekérsoron. — Emlékeztek még, hogy megjártuk három éve a hor­dással? — kérdi a reggelizőktől. Holló Mihály szólalt meg: „pe­dig kivédhettük volna azt a csa­pást Is, ha idejében összeállunk és kazalba hordunk, mint ahogy most A gyors együttes aratással most a szemveszteséget is elkerül­tük. De jó lecke volt az! Akkor­tájt meg sok volt a civakodás köz­tünk! Vitatkoztunk, kiét hordjuk először, az egyik távolabbra hor­dott, mint a másik. Most meg itt van mindenkié __Hű, micsoda zivatar volt — döbbennek meg többen, mint már annyiszor azóta is, ha rágondol- uak. — Te iskolai gyakorlaton voltál akkor faun — fordul az öreg Bor­bély fiához: „Láttad volna, hogy szárogattuk a kévéket, forgattuk .egy nap többször is, hogy minden oldalról kiszáradjon. Sok időt ra­bolt el tőlünk. Mindenki jól emlékszik még. Gyászos aratás volt, pergett a szem -minden érintésre, tarlóhántás után meg olyan volt a föld a sarjubúzától, mintha újra vetet­tek volna. g Már egészen kivilágosodott. A nap korongja még nem tűnt fel, de , már kivörösödött keleten az égbolt. A szocialista faluk, a termelő- csoportok eredményes közös mun­kájából az alsósimaiak is tanultak. Együttesen: gyorsan és jól 1 Az étkezőket rajtakapta a fel­kelő nap és ők sietve hordtak to­vább. H. Z. Nani-Ir vezérezredes javaslata a tárgyalások folytatására Az Ui Kína hírüávnőkséé je­lenti Phenjanból: Tudósítónknak a koreai Iront főhadiszállásáról szerzett érte­sülései szerint Nam ír vezérez­redes, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek kül­döttségének vezetőié iúlius 13-án reggel válaszolt Charles Turner Joy altengernagvnak. az Egye­sült Nemzetek fegyveres erői küldöttsége vezetőiének előző- napi levelére, Nam ír vezérezredes levele a következőképen hangzik: Charles Turner Joy altenger­nagvnak. — Levele megérke­zett. Jelen levelemben a követ­kező választ adom: 1. Július 12-én 7 óra negy­venöt perckor nem akadályoz­tuk meg, hogy az önök küldött­sége ideérkezzék tanácskozásra. Ami az autóoszlopban tartóz­kodó tudósítókat illeti, nagyon is természetes, hogy azok nem voltak bebocsáthatók, a tárgya­lások körzetébe, minthogy a két fél erre vonatkozóan nem egyezett meg. Küldöttségének nincs igaza abban, hogy e miatt megtagadta a részvételt a ta­nácskozáson. 2. Ami a tárgyalásokról tör­ténő tudósítást illeti, riporterek és a sajtó egyéb képviselői út­ién, véleményünk szerint ripor­terek és a sajtó egyéb képvise­lői kölcsönös megegvzés nélkül egyik fél részéről nem jelenhet­nek meg a tárgyalások körzeté­ben. A Columbiai Broadcasting Company tudósítója a fegy­verszüneti tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai mes­terkedésekről A columbiai Broadcasting Company washingtoni tudósí­tója kijelentette, hogy az ame­rikai hivatalos személyek éppen azért küldték a tudósítócsopor­tot Keszonba, mert számítottak rá, hogy a tudósítókat nem bo­csátják a tárgyalások területére. Ilymódon póbáltak — belpoli­tikai meggondolásokat követve — ürügyet találni a fegyverszü­neti tárgyalások ideiglenes meg­szakítására. A tudósító rámutat, hogv a kongresszus jelenleg halogatta a kormány által előterjesztett gaz­dasági „ellenőrzési" törvényter­vezet elfogadását. A kormány a törvénytervezet elfogadását az úirafelfegvver.zési program meg­valósítása érdekében követeli. A magasállású hivatalnokok a koreai fegyverszüneti tárgyalá­sok megszakítása lehetőségének felvetésével biztosítani akarják a militarizálási program tovább­fejlesztésének támogatását, A moszkvai radio leientese szerint péntek este Ros.ztovba érkezett a magyar parasztkül­döttségnek az a csoportja, amelv Moszkvából Észak-Kaukázusb'a utazik, A pályaudvaron a vá­rosi szovjet és a társadalmi szervezetek képviselői fogadták őket és virágcsokrot nyújtottak át nekik. Ivan Balaiev elvtárs, a kerü­leti Szovjet Vegrehaitóbizottsá- gának helyettes elnöke üdvö­zölte a magyar vendégeket: „Örömmel üdvözlöm önöket, kedves vendégeink. Készséggel megmutatjuk önöknek terüle­tünkön mindazt, ami önöket ér­dekli — mondotta.— fogadják e virágokat a szovjet népnek a baráti magyar nép iránti forró rokonszenve jeléül." Márkus Erzsébet traktorbri- gádvezető válaszolt az üdvöz­lésre. — Valamennyi társam nevé­ben forró köszönetét mondok a szívélyes fogadtatásért — mon­dotta. — ígérjük, hogy mindazt, amit az önök kolhozaiban, álla­mi gazdaságaiban, gép- és trak­torállomásokon tanulunk, igyek­szünk majd úi, szabad magyar földünkön hasznosítani. A város vezetőségének meg­A koreai néphadsereg hadi jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága iúlius 13-án közölte, hogy a koreai néphad­sereg egységei szoros együttmű­ködésben a kínai önkéntesek­kel, az arcvonal valamennyi sza­kaszán továbbra is helvi jelen­tőségű harcokat vívnak az amerikai-angol beavatkozók csa­patai és a liszinmanísta hadse reg ellen. Július 13-án az ellenséges repülőgépekre vadászó lövé­szek osztagai lelőttek károm el­lenséges repülőgépet. hívására a küldöttség tagjai ez­után gépkocsin a város megte­kintésére indultak, Útnak indult Korea felé a második ajándékvonat Szombaton délután ünnepé­lyes keretek között indult el a Nyugati-pályaudvarról hosszú útjára az a vonat, amely a ma­gyar dolgozók ajándékait viszi, a hős koreai nép gyermekei számára. A pályaudvaron hatai más tömeg sereglett össze. El­jöttek az üzemek, hivatalok asszonyai, s megjelent a pálya­udvaron Kvan O Dik elvtárs. a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság budapesti követe is. Kara Anna elvtársnő, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség Ellenőrző Bizottságának tagja, az MNDSZ titkárságának tagia búcsúztatta a,z útnak in­duló aiándékvonatot. — Dolgozó népünk megértette az összefüggést a koreai nép szabadságharca és a mi béke­harcunk között — mondotta. maid ígv folytatta. — A ma­gvar nép ajándéka tolmácsolni fogja Korea sokat szenvedett hős népének a mi békevágyunk és a mi igazi -hazaszeretetünket, amelynek lényege az, hogy minden áldozatra készen szeretjük hazánkat és szent kötelességünknek tekintjük a szabadságért és békéért küzdő népek megsegítését. Ezután Ernszt Antalné, a Rákosi-müvek sztahánovistíia hangoztatta, hogv a magvar asszonyok lelkesen vettek részt a koreai gyűjtésben. — Segítünk — fejezte be be­szédét, — hogv a koreai anyák ismét nyugodtan nevelhessék kicsinyeiket és a koreai gyerme­kek arcára újra visszatérjen a mosoly. is. Az amerikai hóhérok fog­lyaikat az előre megásott göd rök előtt felsorakoztatták, maid sortüzzel agyonlőtték őket. Az amerikai parancsnokság, mikor a néphadsereg kiűzte a megszállókat a faluból, arra tö­rekedett, hogy eltüntesse sötét gaztetteinek nyomát, ezért né­hány bombázógépet küldött a falu fölé, amelyek bombazáport zúdítottak a tömegsírokra­Koreában naponta leplezik le az amerikaiak újabb és üjabb gaztetteit. A NEMZETKÖZI BÉKEMOZGALOM HÍREI BERLIN. A Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség távirat­ban tiltakozott Truman elnök­nél az USA-ban a békeharcosok ellen irányuló letartóztatási hul­lám miatt és követeli a letar­tóztatottak haladéktalan szaba- donbocsátását. NEW-YORK. Az „amerikaiak béke-kereszteshadjárata" nevű szervezet vezetői iúlius 11 én táviratot intéztek Trumanhoz. A táviratban a koreai hadműve­letek beszüntetésével kapcsola­tos tárgyalások mielőbbi -Ikerea befejezését követelték. A békeharc úi hadjáratának ter­vét az „amerikaiak béke-keresz­teshadjárata" szervezet vezetői az elmúlt héten dolgozták kii Chicagóban. A terv szerint a tartós békét követelő leveleken és táviratokon kívül az ország területén ezer békevédelmC gyűlés megtartását tervezik és küldöttséget akarnak menesz teni a?, EJtíSZ be és az amerikai kormány, tígiaihoz. ————- ——­Tarcz« Endre, munkaérdemrendes középparaszt a másodvetésről Az aratás befejezése után Jánk majtis határában jő idők jártak. A búza és a rozs hamar beért. A dűlő utakról itt is, ott is, kévékkel megrakott szekerek fordulnak a kö­ves útra. Hordják a bőséggel ter­mett jövőévi kenyérnek valót. A falu közepén lévő nagy téren csép­lőgép zúg. Árpát csépel. Éppen Tar- cza Endréjét végezte el. A gép alól az árpát már a szekérre rakta és egy, kettőre felrakja fiával a szal­mát is. Hazafelé a szekeren lévő szalma tetején, a lovakat hajtva, elgondolkodik Tarca Endre. Több, mint öt mázsa termett a hatszáz ölön. „Ebből nekem bőségesen elég három mázsa. ’A többit beadom. Ez körülbelül kétszáz százalékos telje­sítés”. És már hangosan mondja is mellette ülő fiának elhatározását, w — Imre, a négy barna zsákot le sem tesszük a szekérről, egyenesen viszed a terményraktárba, beadni. — Én is erre gondoltam apám — vallja be a fiú — és gondolatá­ban büszkén .állapítja meg. „Nem kell majd szégyenkeznem az apám miatt, ha bevonulok a rendőrség­re”. Munkaérdemrendes gazda és a beadásban is élenjáró, Tarca End­re. Igen, Tarcza Endre tizenkét hol­das dolgozó paraszt tavalyi jó mun­kájáért megkapta a munkaérdemren det. Kiváló terméseredményeket ért el. Cukorrépából például száz- hetvenöt mázsás holdankinti termé­se volt. Sokan kérdezték tőle akko­riban, hogyan csinálta ezt. Büszkén magyarázta akkor társainak. Elő­ször is az a fontos, hogy jó előve- teményt kapjon a cukorrépa. Leg­jobb kalászos után vetni. Én búza után vetettem. Persze előbb trágyát kapott a föld és a gépállomással még az ősszel megszánttattam hu­szonöt centi mélyen. Tavasszal meg- porhanyösítottain a földet ekekapá­val, aztán Tetettem. Na, de ez nem minden! Most jön a java. Az aratá­sig háromszor kapáltam, de aratás után rögtön megkapáltam negyed­szer is. Mert az a fontos, hogy ad­dig kapával irtsuk a gyomot, mig a levelek be nem borítják a földet. Mikor már kapálni sem lehetett, ötödik kapálás helyett kézzel huz- gáltuk ki a családdal a gazokat. Megérte a munkát. Meg bizony — bizonygatták Páskuly Lászlóék meg a többiek akkoriban és elhatározták, hogy ők is így fogják munkálni cukorré­pájukat. És most így do'goznak Tarcza Endre, Páskuly László, Váradi Pál, mind igyekeztek az aratással, hogy utána az egy-két napi hordás után, (mert az hamar fog menni, közösen végzik) — hoz­záláthassanak a cukorrépa negye­dik kapálásához is. Tarcza Endre udvarán a hordóban áznak az ara­tás előtt pihenőbe tett kapák. Mert mostmár lesz munkája annak is. A cukorrépa után már lehet kapálni a másodvetésnek vetett, rövidtenyész- lésü kukoricát és forgót. Az is van Tarcza Endrének. Ezerkétszáz ölet vetett mindegyikből. Ezenkívül van egy hold kölese elvetve. Tarcza Endre már tavaly tapasz­talta a másodnüvény előnyét. Ezer öl száznapos kukoricája volt. Sokat ért télen. A termésen kívül még több, mint tíz mázsa szárat adott, amit a bőventermett cukorrépa fej­jel. más gazzal földbe ásott silóba tett el. Mintegy hetven mázsa siló. ja lett. Szénájának felét megtakarí­totta a silózott takarmány. Azért is pénzt kapott. Na de még sokkal több pénz jött a házhoz a tejből. Mindkét tehén két literrel több te­jet adott naponta, mint azelőtt. Tíz-tiz litert mind a kettő. Na, meg a trágya. Volt annyi, hogy nem győzte kihordani tavasszal a földre. Akárhogy számolta a télen, mindig odajutott: megérte az aratás utáni kis fáradságot az, amit a másodve­tésű kukorica adott. Elhatározta akkor, hogy az idén még többet vet. Elhatározását meg is tartotta. Földjén a másodvetésű kukoricái: forgó és köles már bújik kifelé. Igaz. koráu földbe tette. Még az aratást be sem fejezte, már a gép-' állomás gépével szánttatta a tarlót. Másnap kora hajnalban a vetés is megtörtént. Csak a csalamádé veté­se van még hátra, de az is földbe lesz hamarosan. Kell, mert az idén több, mint száz mázsát számít be- silózni Tarcza Endre. Tavalyi másodvetésének eredmé­nyét nem titkolta. Ha valaki pa- naszokodott a télen, hogy az aszá­lyos esztendő miatt nincs elég ta­karmánya, elhívta magához és megmutatta, hogy mily jól élnek az ő tehenei és mindjárt el is magya­rázta a módját. Tavasszal az I. típusú csoport elnöke lett. Csoport­jának tagságát is felvilágosította a másodnövény vetésének előnyéről és a tavaly elért példájával bizonyí­totta azt. A napokban olvasták a jánkmaj- tisi dolgozó parasztok Rákosi elvtárs beszélgetését a turkevei kül­döttekkel. Észrevették, hogy Rá­kosi elvtárs tanácsai nem csak a keveieknek, hanem nekik is szól­nak. Különösen megszívlelték Rá­kosi elvtárs másodnövényről szóló ta núcsát, amikor azt mondja: „Olyan, a másodvetés, mintha megkétszerez­nék a földjüket. Mintha valami­ből 400 hold helyett 800 holdjuk lenne. bzáznapos kukoricát vesse­nek. meg kölest...’’ És a jánkmajtisi dolgozó parasz­tok megfogadták Rákosi elvtárs ta. nácsát és azt mondják. „Ha Ráko­si elvtárs tanácsolta, hogy vessünk másodnövényt, akkor az biztos jó, de már azért is jó. mert Tarcza Endre is így csinálja. Kint a jánkmajtisi földeken a traktor, a lóval és tehénnel húzott ekék szántják a tarlókat, amik után Grajczár András, Vincze Sán­dor. Katona János és sokan mások vetik a másodnövényt: megfogad­ták Rákosi elvtárs tanácsát. (nass). A% Amerikai intervenciósok gaztettei Koreában A Nodon Színműn beszámol íz amerikai intervenciósok Ma izanri faluban (Phenian tarto- •nány) elkövetett gaztetteiről. Emikor az amerikai megszállók letörtek a faluba — írja a lap — elfogták Mun Ben Csu pa- asztot és három napon keresztül izzó vasalóval és kalapácsüté- sekkel kínozták. \z amerikai barbárok, mielőtt i falut kiürítették hetven ko- eai foglyot megöltek, köztük az agyongyötört Műn Ben Cs,ut Rosxiovba érkezett a magyar parasxtküldöttsés egyik csoportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom