Néplap, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

© 1951 JULIUS 1, VASÁRNAP Szovjet gyermektanácsadé A tanulás melleit úttörőink noly társadalmi munkákat is vé­lek. A 1 andcsválasztáskor egész i szórakoztatták dolgozóinkat, moly mértékben vették ki részü- az erdősítésből, mikor a külön- 6 fik magvait gyűjtötték össze. Békekölcsön jegyzésből {S akti- i kivették részüket, egyes csapa- ■ komoly áldozatot is hoztak, •n olyan régen ért véget a vas­fémgyűjtési mozgalom, melybe ország minden úttörője aktivan -.apcsolódott.. Megmutatták paj- ainlc, hogy mennyire szeretik és •ütt éreznek a koreai gyermekek- , mikor megtakarított pénzüket ák gyógyszerre és ruhára. Ut­óink tudatában vollak és van- c annak, hogy a hős koreai nép ni szabadságunkat védi, hogy a eai nép harca a mi "harcunk. A pajtásaink nem akarnak halla- apátlamanyátlan gyereket sírni, m akarnak vérző csecsemő teste- látni. Ezt az óhajukat fejezték a békelvek aláírásakor és min- jól teljesítették kötelességüket. livel a pajtások tudják, mit int nekik a béke a VIT, ten ezért minden munká­dat a VIT és a békéért vi- t harc jegyében végzik ős mir • ezt átérzik nem felejtik cl azt, y a nyáron nemcsak szórakozni 31, de munkát is kell végezni. I előttünk álló feladatok komo- k. nehezek, de szervezetten, egy irattal megtudjuk és meg is fog­oldani, mert igy kívánja tő- k szeretett vezérünk, Rákosi társ, erős Pártunk és dolgozó Vili. osztályos pajtások! Jelenthez, zetek az Állami gazdaságokban, vagy a TSZCS-ben növényápolási munkákra, hogy megkapjátok a munkaegység után járó fizetésete­ket. A kemecsci járásban 31j paj­tás vett részt állandó növényápo­lási munkában.. így Kemccsén 65 pajtás, Fertő tanyán 25, Vasme- gyeren 36, Gégényben 35. Turasé- nyön Jj2, Nagyhalászon 20, Beszte­rcéén 18, Telektanyán 15, Kéken 15 pajtás dolgozik állami gazdaság­ban vagy tszcs-ben állandó növény- ápolási munkáltán. A nyírbátori járásban 582 paj­tás van eddig kaldszgyűjtő brigá- dókba beszervezve. Nyírbátorban 120 pajtás, Nyirmihálydiban 80. Növel­jétek ezeket a számokot. A.s össze­gyűjtött kalászt egy helyre hord­játok és cséplés után (C) vételi jegyes áron adjátok át a gabonát a földművesszövetkezeteknek. In­dítsatok versenyt a községek és az egyes pajtások között. A legjobb eredményt elért •pajtátok Alkotmá­nyunk ünnepén jutalmazva lesz­nek. Kérjétek meg nevelőiteket, hogy segítsenek a szervezésben és irányításban úgy, mint a tiszado- biak, kik nevelőikkel élen végzik növénydpolási munkájukat a Kos­suth tszcs-ben. Ne felejtsétek el munkátok köz­ben, hogy imperialista országokban élő gyermekeknek csak nyomor cs koldusbot jut. Ne feledjétek azt, hogy mig ti a helyi hétvégi tábo­rokban a tábortűz lángjánál arról beszéltek, hogy milyen boldog élet vár rátok, hogy. mig ti moziba jár­hattok és megismerhetitek a dol­gozó nép alkotó erejét, addig Jugo­szláviában és a többi imperialista államokban kenyér helyett rendőr- ütlegeket kapnak a gyermekek. Ha ezt átérzilek és segíteni alcartok rajtuk, akkor munkátok könnyen fog menni. Ha munkátokat jól végzitek, akkor elmondhatjátok és elmondja mindenki, hogy a magyar úttörők Szabolcs-Szatmár megyé­ben is kivették részüket a békéért vívott harcból, hogy munkátokkal is bebizonyítottátok, hogy méltók lesztek és vagytok a DlSZ-tagság- ra. Ehhez a munkátokhoz kívánok friss erőt, sok sikert és boldog vi­dám nyarat. Előre a jövő évi kenyérért t ÁRVÁI ISTVÁN úttörő megyei titkár. A Szovjetunióban vermek tanácsadó intézetek. kíteried t ^ háló­zata szolgálja a gyermekek egészségvédelmet. Képünkön a moszkvai Moszkvoreckii-terület tanácsadó u^ezmenveben a? édesanyák és az intézet ovosnőjének megbeszélését láthatunk* Éheznek ti gyermekek Tito «Jugoszlávittjálmii A jugoszláv politikai emigránsok Nova Borba című lapjában De- szanka Nerándzsics a jugoszláv gyermekek súlyos helyzetével fog­vekszik. A munkások és parasztok gyermekei rongyokban járnak, éheznek és betegek. Titóék is kény­telenek voltak beismerni, bogy kellett zárni. A meglévő iskolák nagy részében a gyermekek a föl­dön kénytelenek ülni, mert iskola­padok nincsenek.. A diákok nagy­Többszás sxabolcs-ssatmári úttörő üdül a nyáron Derekasan megéllták helyü­ket úttörőink az elmúlt tanév-« ben. Közel ezer szabolcs-szat­&zal%frLe&.SziLtmát nic/jye ít ff ütői ! Országunk egész területén meg- dődött a legszebb munka az tás. Vegyétek ki részeteket ti is 5le. Harcoljatok ti is úgy min- szem életért, mint ahogy telte- azt tavaly. Kövessétek a szov- pionírok kaldszgyűjtő munká- Osk példáját. Szervezzetek köiő- ztU5, vizhor dó, kaldszgyűjtő, saj- 'vasó és köszöntő brigádokat. A jZ mellett végezzetek tüzőrségi Igálatot az utcátokban. Köves­ek a nyirgyulaji pajtások példd- 50 pajtás jelentkezett arra, >y az ellenség gyújtogató szabó- í cselekedetét leleplezze meg- ddlyozza és megvédje a dolgozó jövőévi kenyerét. VI., VII., lalkozik. Tito fasiszta bandája nem kí­méli még a gyermekeket sem — írja a többi között. Jugoszláviá­ban több százezer hadiárva és ár­va van, de Titóék gondoskodnak róLa, hogy még több legyen, több mint százezer gyermek szülője ten­gődik Titóék gyüjtőtáboraiban és börtöneiben. Tízezrekre rúg azok­nak a gyermekeknek a száma, akik soha többé nem láthatják viszont szüleiket, mert a fasiszta hóhérok meggyilkolták őket. Jugoszlávia gyarmati kizsákmá­nyolása és a Titó-banda háborús előkészületei folytán a gyermekek élete Jugoszláviában egyre nehe­zebbé, elviselhetetlenné válik. A gyermekhalandóság állandóan nö­minden negyedik tíz éven aluli gyermek meghal és évenként több, mint százezer gyermek hal meg, mi­előtt betöltené 15. életévét. A gyermekek még kenyeret sem kapnak eleget. A dolgozók nem ve­hetnek gyermekeiknek tejet, mert a tej szabadpiaci ára 50 dinár, az úgynevezett szavatolt tejellátásban pedig csak a ti tőista főkolomposok gyermekei részesülnek. Zágrábban pl., ahol mintegy 50 ezer gyermek van, naponta mindössze 3 ezer li­ter tejet osztanak ki. A fokozott hadikiadásai miatt Titóék az iskolákkal és általában az oktatással keveset törődnek, így történt, hogy az elmúlt télen az iskolák 85 százaléka tüzelő nél­kül maradt, 700 iskolát pedig be része azért nem tud iskolába járni, mert nincsen ruhája és cipője. Iliért az elmúlt tanévben az iskola- köteles gyermekek 40 százaléka nem látogatta az iskoládat. Jugoszláviából érkező levelek ar- ról tanúskodnak, bogy Titóék a gyermekeket is borzalmasan ki­zsákmányolják. A mezőgazdaság­ban pl. a nyolcéves gyermekek a legnehezebb munkát kénytelenek vé. gezni. Az építkezéseknél a gyerme­kek is fészerekben, a földön al­szanak, feükoricakenyérrel és híg bablevessel táplálkoznak. A jugoszláv gyermekeket fenye­gető halálos veszedelem azonban még jobban megacélozza a jugo­szláv szülőket és még elszántab- ban harcolnak a Titó-banda ■ ellen — fejezi be cikkét a Kova Borba. márí úttörőt tüntettek ki jótanu- lási érdemrenddel. Most követ­kezik a jó tanulás jutalma: sok- száz azoknak az úttörőknek a száma, akik megyénkből üdülni mennek a legszebb nyaralóké« lyekre, hegyvidékekre, tavak, folyók mellé. Ugyanakkor több- ezren vesznek részt óvári ki­rándulásokon. A nagykálléi járás úttörői elhatározták, hogy a btixakalá­szok összegyűjtésével egy va­gon búzát mentenek meg a dől« gozó nép számára, Dimitp&a íL Irtás Mr um Grigorov 1Hétfőn lesz Dimitrov elvtársnak, a bolgár nép nagy fia liatáldnak két­éves évfordulója). Túlius 2.-án érkeztem a 5fia melletti Bogjovci fa­ja. Meg akartam nézni, zy folynak az új tszcs ala- ásáoak előkészületei. Az felhős volt, a Balkán ;ység felől enyhe szél fújt. kis háztetők fölött füst ayargott felfelé. A jel ar- mutatott, hogy a háziasz- nyok korábban értek ha- a tavaszi kapálásból, hogy isorát készítsenek a szán- öldi munkából hazatérő bereknek, ellássák a ház- i’.l teendőket és állato- A téren a néptanács jö- dő székházának építését zítették elő. A Balkán ység kopár lábához esöp- t kis falucskában is lát. r, hogy a dimitrovi első öt- s terv teljesítése áthatja. Iskola felé kanyarodtam, iskola széles falai mellett • másik építkezés előkészü- i: látszanak, téglarakások 'és hatalmas, friss oltottmész- szel teli gödör. Emlékszem, hogy itt volt a partizán Szpi- ró sírja, akit a szófiai egye­temről, mint egyetemi hallga­tót ismertem, örömmel lát­tam, hogy a bogjoviciak nem felejtkeztek meg Szpiró sírjá­ról és cementből és téglából szép kerítéssel vették körül. Emlékszem a halála előtti utolsó szavaira: Elvtársak, én meghalok, de ti folytassátok a harcot! ... Dimitrovval előre 1... Igen. Itt és mindenhol a bolgár földön nem egy hős halt meg a szeretett Dimitrov nevével az ajkán! Itt a gabonatábla. Előttem reng alacsony szárakon az ap ró kalászos gabona fehéren. A tavaszi szárazság úgylátszik elég kárt okozott. Arrább ta- vászi orosz búza látszik. Meg­álltam és megsímogattam egy kalászt. — Mit simogatod — hal­lottam meglepve egy női hangot és zavartan néztem körül. Néhány nőt láttam, akik kapával a vállukon, mezítláb, térdig sárosán jöttek a kapá­lásból. Feléjük fordultam, ke­zet fogtunk és beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk a* ka. pálásról és arról, hogy mikor kezdődik az aratás. Lassan ránksötétedett, a szentjános­bogarak mint kis lámpások villantak meg hol itt, hol ott a búzatáblák között és a tües_ kök hangosan ciripeltek. Ga- lagovo felől megerősödött a szél cs a búzatáblák a hegyi- patakhoz hasonlóan suhogd kezdtek. Egyszerre csak tóm. pa harangszó hallatszott Bezden falu felől. —O, jajj — mondta Katja néni és megigazította fcjkeií- dőjét — halottnak haran­goznak ... Elváltunk és én betértem házigazdáim portájára, ahol meghálok. A 80 éves Lozo apóval leültünk a kocsi mel­lé, rágyújtottunk és beszélge­tésbe kezdtünk. Megkérdezte, hogy mi hir Szófiában. A harangszó mind erősebben és tisztábban hallatszott. Az öreg a földre szórva hamuját kérdezte: — Vájjon ki halhatott meg most, amikor a legjob­ban kell a munkaerő a ter­més begyűjtéséhez. Egyszerre csak Blagő — az unoka fut oda és fulla­dozva mondja : — Dimitrov, Georgi Di­mitrov meghalt... — Kicsoda? —kérdi torok­hangon Lozo — ne tréfálj! — Nem tréfálok, a rádió mondta... Azért verik félre a harangokat... Az embe­rek a községháza előtt gyü­lekeznek ... Induljunk mi is. Megremegtetik Lozo apó összegyűrte cigarettáját, meg­ingott és a kocsi rúdja felé hajolt. — Ne tréfálj fiam — hör­dült fel az öreg. Nézz rám, én öregebb vagyok és... Ö pedig ... Dimitrov ... — és gödrös szemeiből a könny­cseppek, mint gyöngyszemek peregtek alá. — Ki lesz a mi vezetőnk, fiam.,. Kiindultunk a néptanács felé. A girbe-görbe utcács­kákból emberek tartottak a falu központja felé. Nem tudtam elhinni. Nem hitte el Lozó apó sem és a falu lakossága sem, hogy Di­mitrov meghalt. Hiszen együtt építjük vele a szocia­lizmust. A valóság azonban kegyetlenebb, mint a kíván­ság. A községháza alacsony épü­lete elé gyűlt a falu népe. Egyre többen jöttek. Beke­cses öregek, nyitott mellű napégette férfiak, feltürt új- jú asszonyok, ifjak és gyer­mekek. Egyre sölétebb le#. A kis ablakban világ gyűlt és a lépcsőn Boris Pencsev, a Bolgár Kommunista Párt já­rási bizottságának titkára jelent meg. Arca halvány, majdnem vértelen. A nagy csendben még a légy zümmö­gést is meg lehetett volna hallani. Még a csecsemők is hallgattak, mintha megértet­ték volna a tragikus pillana­tot. — Elvtársak — mondta Boris elcsukló hangon — szeretett tanítónk és veze­tőnk, Georgi Dimitrov elv­társ meghalt. A tömegben felzokogtak. A partizán Szpiró édesanyja fel. sírt, megingott. Valaki fel­karolta. — Ö is elköltözött. ., — kiáltotta. A férfiak repedezett mar­kukkal türülgették kicsorduló könnyeiket. Síri csend következett, majd egy fiatalember meg­szólalt : —- Nem, Dimitrov él. örök. ké élni fog közöttünk... — Igen. Elvtársak. Di­mitrov meghalt — moDdta Boris Pencsev — azonban itt maradt köztünk, mart továbbra is élni fog szivünk­ben ... Ne keseredjünk el ..4 Dimitrovot szeretni annyié jelent, hogy folytatni fogjuk Dimitrov munkáját. Ha fel« építjük a nép tanács épületét; Szpiró emlékművét és meg­alakítjuk a tszcs-t, mind azt) jelenti, hogy legszebben ál­dozunk Dimitrov emlékének. Ezután egy komoly tekin« tetü fiatalember a parasztok nevében esküvel fogadta, hogy keményen és iintorít- hatatlanul haladnak tovább­ra Dimitrov által kijelölt utón Bogjovci szocializmusá­nak felépítésében. Most, job­ban, mint bármikor a mun­kás-dolgozó paraszt szövetség megerősítésére van szükség — mondotta a fiatal ember. Az emberek csendesen és lassan oszlottak. Megeredt az eső, mintha az is Dimit­rovot siratná. Reggelre a községházán gyász és vörös lobogók leng­tek. A bejárat elé asztalt he- lyeztek Dimitrov arcképével, melyet fekete kerettel vettek körül és virággal szórtak te­le. Két oldalt, mozdulatlanul állt őrt egy fiú és egy lány, mellettük állt a falu népe. Ez a nép fogja Dimitrov munkáját és tanításait meg­valósítani. Qíttőmk ! ELŐRE A JÖVŐ ÉVI KENYÉRÉRI’!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom