Néplap, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-28 / 174. szám
2 1351 JULIUS 28, SZOMBAT A FALUSI TÁRSADALMI BIZOTTSÁGOKAT A LEGMESSZEBBMENÖEN TÁMOGATNI KELL A begyűjtés legfontosabb soronkövetkező feladatairól beszélt Nagy Imre elvtárs élelmezési miniszter Ä megyei tanácselnökök értekezletén Nagy Imre elvtárs, élelmezési miniszter, a Magyar Dogozók I’ártja Politikai Bizottságának tag. ja, a begyűjtés legfontosabb soronkövetkező feladatairól tartott beszámolót. Az augusztus 20-ig előttünk álló négy hét — mondotta — amely a begyűjtés első szakasza fogja megmutatni, hogy a tanácsok, hogyan készültek fel annak minél sikeresebb végrehajtására. Minden azon múlik, hogyan fogunk most a munkához, milyen intézkedéseket teszünk, hogyan tudjuk kézben tartani azt ' a hatalmas apparátust, amely a begyűjtést végzi, hogyan tudjuk dolgozó parasztságunkat állampolgári kötelességének teljesítésére lelkesíteni. Ezért minden tevékenységűn- kel egyetlen nagy erőfeszítésbe kell összpontosítani,’ mert csak így tudjuk biztosítani a begyűjtés sikerét. A tanácsok munkájának helyességét. vagy helytelenségét, nem a jelentések, hanem a számok, a begyűjtött mennyiségek fogják megmutatni. A begyűjtés első szakaszil A nedves időjárás mellett a begyűjtést nehezíti, hogy lazaság mu. tatkozik a tanácsapparátus munkájában az állami fegyelem és az állampolgári kötelesség terén. A tanácsoknak elsősorban e téren kell a legsürgősebb és gyökeres változást eiérniök. Az apparátus nem tette eléggé magúévá a ».cséplőgéptől, a begyüj tőhelyre” jelszavat, nem vált vérükké ennek következménye, hogy van lemaradás, különösen a« ösziárpa beadásánál, ahol a fekete kereskedelem máris . jelentkezik, Sokhelyütt — a gyorscséplésre és nem a gyorsbeadásra fektetik a súlyt. Bár vannak szép példák, szép kezdeményezések, de a dolgozó parasztság tömegében nem érte el azt az eredményt, amit a kormányzat tőle elvár. Lazaság mutat, kozik az állampolgári kötelesség te. rén Is. A tavalyi példán okulva a tanácsapparátuson keresztül tudatosítani kell a parasztságban, hogy a terménybegyüjtés állami hatásági aktus és nem társadalmi akció. döntő jelentőségű a tanácsok egész évi begyűjtési munkájának sikere szempontjából. A begyűjtés terén ezernyi problé. mánk fan. Az idei termés sokkal gazdagabb, sokkal nagyobb, mint számítottuk. Ez a tény új feladatok elé állít bennünket és újszerűén veti fel a terv túlteljesítésének kérdését is. A tanácsok felajánlották, hogy a bő termés arányában fokozzák munkájukat. Ez az eddigi vállalások megemelését jelenti. A vállalások felemelését rendkívül fontos népgazdasági érdé- kék is megkövetelik és a tanácsoknak most az az elsőrendű feladatuk, hogy eleget is tegyenek vállalt kötelezettségüknek. Komoly nehézségeket okoz és nagyobb erőfeszítéseket követei a ned. vés időjárás is, aminek következtében a begyűjtés ideje szőkébbre korlátozódott. A feladatok tehát torlódnak és ahhoz, hogy a tanácsok vállalt kötelezettségűket augusztus 20-ra teljesíteni tudják, meg kell sokszorozniuk erőfeszítéseiket. A társadalmi szervek a begyűjtés terén hatalmas segítséget nyújtanak, de a vezetés az állami szervek feladata. Parasztságunknak világosan látnia kell, hagy a beadás számára törvényes kötelesség. A nehézségek leküzdésének elenged, hetetlen feltétele, hogy a begyűjtést irányító szervek, de a tanács egész apparátusa is kiküszöböljön munkájából minden lazaságot, fokozza, javítsa az ellenőrzést és nem utolsó sorban elengedhetetlen az. hogy a tanácstagok pélclamutaóan ennek a harcnak az első soraiban küzdjenek. Az egészséges optimizmus feltétlenül szükséges a munkához. Enél- kül eredményesen dolgozni és a begyűjtés teljes sikerét biztosítani nem lehet. De keményen fel kell lépni az elbizakodottság ellen. ame. lyet a gazdag termés több helyen máris élterehívott. Szemet hunyni a nehézségek előtt: egyszerű öncsalás, ami számos veszélyt rejt magában. Haladéktalanul hogy éberek legyünk, tisztán lássuk az ellenség célkitűzéseit és megfelelő erélyes intézkedésekkel elejét vegyük alattomos mesterkedéseiknek. Az egyik módszer, amellyel megkísérelte az ellenség a támadást, az átlagtermés mennyi. Bégének meghamisítása. A tanácsapparátus egyszerűen tu. domásul vette ezt, holott a begyüj. téssel kapcsolatban ennek nagy veszélye van, amit az ellenség tudatosan ki szeretne használni. Cséplő ellenőreink feladata, hogy az egyes gabonatételeknél ellenőrizzék azt is. hány hold területről szállították azt be és ennek alapján el. lenőrízzélc a termésátlagot. A másik veszély az árpabegyüj- tés terén mutatkozik. Ezzel kapcsolatban is szigorúan a kiadott rendelet szellemében kell eljárni, ami kimondja, hogy takarmánygabona csak a, beadási kötelezettség száz százalékos teljesítése után vihető piacra és csak olyan községből, amely maradéktalanul ele. get tett árpabeadási kötelezettségének. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy az árpa beadása lassan halad, ugyanakkor a fekete piacon viszont már megjelent a 4—5—600 forintos árpa. Az ellenség tehát már Is megpróbálta elirányítani a gabonát, amivel szemben a tanácsoknak a legkeményebben fel kell venni a harcot és a törvényes rendelkezéseket rendkívüli szigorral alkalmazniuk kell. A begyűjtés ütemének gyorsításával kapcsolatban helytelen az a törekvés, hogy siettetik a nedves gabona cséplését. Ez azt eredményezi, hogy a cséplőgéptől a be- gyüjtőbelyig megtörik a gabona útja, mivel azt a cséplés után szárítani kell. A helyes eljárás az, hogy a gabona kiszárítását asztagban végezzék és csak száraz állapotban csépel, tessék. Helyes ez azért is, mert a nedves gabona, tárolásánál fennáll a be. melegedés, begyulladás veszélye és minden intézkedést meg kell tenni ennek a veszélynek az elhárítására. A nedves gabona szárítása, forgatása, Igen sok munkaerőt igényel és nem utolsó sorban raktáraink befogadóképességét is egyharmadá- ra csökkenti, mert az előírt másfél méter helyett a nedves gabona csak 50 centiméter magasságban tárolható. A tanácsoknak igen komoly feladatuk a raktározás kérdése. Állandóan ellenőrizniük kell a betárolt gabonát és biztosítaniuk kell a szükséges raktárhelyiségeket. Baktárkapacitásunk kicsi volt — amiatt gondoskodni kell szükségraktárak igénybevételéről. Ezen a téren is a tanácsoknak a megadott rendelkezések értelmében kell eljárniuk és torlódás esetében keressenek azonnali megoldást, vagy saját erejükből, vagy a felettes szervek segítségével. A begyűjtés felelős vezetői a tanácselnökök, akiknek kötelességük. hogy a Pártra, kormányzatunk törvényeire támaszkodva szerezzenek érvényt népi demokratikus államunk érdekeinek olyanképpen, hogy dolgozó parasztságunk maradéktalanul tegyen eleget állampolgári kötelességének. Haladéktalanul lépjenek fel tanácsaink az ellenséggel szemben és már a kezdet kezdetén szigorúan járjanak el azok ellen, akik az állam iránti kötelezettségüket nem teljesítik. — önök — mondotta befejezésül — szocialista építésünk rendkívül felelős posztján állnak és ezekben a hetekben népgazdaságunk legnagyobb feladatát hajtják végre. Legyenek büszkék arra, hogy a legnagyobb feladatot önök végzik, de becsületes, odaadó, önzetlen munkájukkal legyenek is méltóak a nagy feladatokra. A beszámolót számos hozzászólás követte. meg kell javítani a begyűjtést irányító operatív és társadalmi bizottságok munkáját Ezen a téren is mutatkozik lazaság. Az operativ bizottságok eddigi működése nem kielégítő, szétfolyó, bizonytalan és fő hibájuk, hogy mindennel foglalkoznak, ami a megyében általában felmerül. Átveszik más szervek feladatát, így az aratástól. a behordástól, a tarlóhántáson keresztül a cséplésig, mindennel foglalkoznak, holott az operatív bizottságok a begyűjtésre szervezett bizottságok, feladatuk annak teljes joggal való irányítása és ellenőrzése. A társadalmi bizottságok vívják a döntő ütközetet a begyűjtés terén, ők érintkeznek közvetlenül a beadással, ők találkoznak először az ellenség aknamunkájával. Épp ezért munkájuk döntő jelentőségű a begyűjtés szempontjából és ebből következik. a falusi társadalmi bizottságokat a legmesszebbmenöen td. mogatni kell. A begyűjtés hatalmas politikai feladat is, ezért fontos az agitá- ciós és propaganda munka fellendítése. Ezt a munkát az operativ bizottságoknak és a tanácselnököknek kell kézbevenniök. Az agitáció és propaganda főfeladata jelenleg az, hogy lendületet adjon a begyűjtésnek, azt tömegmozgalommá tegye. Az agitációt és propagandát nem szabad reszortfeladatnak tekinteni, hanem a begyűjtő- és a tanúcsap. parátusnak kell elsősorban a begyűjtés agitátorainak lenni. Idei gazdag termésünk begyűjtésének szervezete — folytatta a miniszter — az eddigiekkel szemben lényegében új. Újat jelent az, hogy dolgozó parasztságunkat a begyűjtés túlteljesítéséért iparcikkek juttatásával premizáljuk. Ennek keretében mintegy 550 millió forint értékű iparcikk, háztartási felszerelés, textiláru jut azok számára, akik példamutatóan tesz. nek eleget államunk iránti kö. telezett ség üknek. A begyűjtés hatalmas lendítője a begyűjtési verseny Itt kezdetben még komoly hibák és hiányosságok mutatkoztak. A verseny megindult országosan, de rendkívül lassan fejlődik. És ami a legnagyobb baj. sok helyen még formális, nem vált a tömegek eleven mozgalmává. Ennek főok«, hogy a falusi vezető funkcionáriusok, tanácstagok, párttagok részéről is hiányzik a példamutatás. A tanácsoknak meg kell változtatniuk a verseny formális és hivatalos jellegét, verseny táblákat kell készíteni, jutalmakat, okleveleket kell kiadni és legfőképpen elő kell segíteni az egyéni párosverseny kifejlődését. A versenyeredményeknek pedig nagy nyilvánosságot kell adni. El kell érnünk, hogy a verseny eleven, színes legyen és a falusi dolgozók széles nyilvánossága előtt folyjék. Az ellenséggel szembeni fokozott éberséggel kapcsolatban Nagy Imre elvtárs a többi között a következőket moudotta: — Az ellenség megtalálja és kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül gátolni tudja munkánkat. A mi feladatunk az, A terménybegyüjtés állami aktus A néphadsereg1 küldöttségének javaslata lehetőséget adott arra, hogy a keszoni tárgyalásokon megkezdjék a kér «lések érdembeli mesrvitaíását Nam-Ir tábornok július 25-én a koreai fegyverszüneti tárgyalások 9. ülésén válaszolt Joy altenger- nagynak, az ENSZ-haderők küldöttsége vezetőjének nyilatkozatára. — Ma reggel — mondotta — hallottuk az ön véleményét, mely szerint az idegen csapatok Koreából való visszavonása nem biztosítja azt. hogy a koreai háború nem tör ki újra és esetleg éppen ellenkező hatást váltana ki. Véleményünk szerint ez az álláspont minden alapot nélkülöz. Milyen fajta háború a most folyó koreai háború ? Ez olyan háború, melybe sok ország keveredett bele és éppen ebben van a veszély. Ezt a helyzetet az a tény ~ idézte elő, hogy először is egy idegen állam beleavatkozott Korea, bel. só ügyeibe, és csapatait Koraiba küldte harcolni. Ezt a helyzetet teljesen felfedi jelenlegi ülésünk ■ összetétele. 1950 június 25-én — látszatra — valóban nem voltak idegen csapatok Koreában. A június 25-1 események indítékát és további fejleményét pontosan meg lehet azonban látni abból a tényből, hogy június 27-én már nagyszámú idegen csapatok érkeztek Koreába. Ez volt az, ami megakadályozta Korea belső ügyeinek békés rendezését — amiért mi mindig síkraszálltunk — és sok országra terjesztette ki a háborút. A kínai nép csak akkor alakította meg önkéntes csapatait, hogy azok segítsék a koreai népet az idegen csapatok elleni harcokban, amikor az idegen csapatok már benyomultak a Koreai Demokratikus Köztársaság szívébe és közvetlenül fenyegették a Kínai Népköztársaság biztonságát. Ebből a tényből látható, hogy a koreai kérdés békés rendezése, valamint liizssiinetiink és a fegyverszünet tartós biztosító,- ' sa érdekében az összes idegen csapatokat vissza kell vonni Koreából, Első ülésünk óta küldöttségünk következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy ez a tárgyalás oldja meg az idegen csapatok Koreából való visz. szavonásának kérdését. Ez a tárgyalás tözszüneti és fegyverszüneti tárgyalás, melynek célja, hogy igazságos és észszerű alapokon, mindkét fél kölcsönös megállapodásával tűzszünetet. élsí fegyverszünetet eredményezzen Koreában. Nyilvánvaló, mi nem azért akarunk tűzszünetet és fegyverszünetet' hogy az bármely fél számára idő- nyerést jelentsen újabb hadi- készülődésekre, hanem azért, hogy egyengesse az utat a koreai kérdés békés rendezéséhez. A világ békeszerető népei azt remélik, hogy a két tárgyalófél így fog cselekedni. Mindkét fél kifejtette álláspontját és megegyezett abban, abhoz, hogy konferenciánk sikerrel oldja meg feladatait, őszintén kell kívánnunk a tűzszünetet és a fegyverszünetet és tárgyalásainkon szilárd biztosítékokat kell kidolgoznunk arranézve, hogy a koreai tűzszünet és fegyverszünet megvalósulása után ne kerüljön újból sor ellenséges katonai akciókra. Minthogy mindkét tárgyalófél egyetért abban, hogy az elérendő tűzszünet és fegyverszünet nem azt a célt szolgálja, hogy valamelyik fél időt nyerjen a végnélkiili harcok előkészítésére, vájjon mi értelme van, hogy az idegen csapatok — amelyek harcolni jöttek Koreába — a tűzszünet és fegyver- szünet után továbbra is Koreában maradjanak? Miután mindkét fél megegyezett abban, hogy arra az esetre, ha a koreai fegyverszüneti tárgyalások befejeződtek, a tárgyalások folyamán kölcsönösen tartós biztosítékokat kapunk az ellenséges katonai akciók megismétlődése ellen, vájjon mi biztosíthatja ezt jobban, mint az idegen csapatok visszavonása Koreából? Bármilyen szemszögből is nézzük, az idegen csapatok Koreából való visszavonásának kérdése mindenkeppen elválaszthatatlan a koreai tűzszünet és fegyver- szünet megvalósításának kérdésétől. Ebből a magától értetődő tényből indultunk ki, amikor az elmúlt nyolc ülésen nézeteinket fáradhatatlanul és ismételten megmagyaráztuk, újra és újra előtérbe hoztuk az idegen csapatok visszavonását, mint a tárgyalások egyik tán gyát. Azok az érvek, amelyekkel önök ennek a tárgynak napirendre tűzését elutasították, nem helytállóak. Álláspontunk a nyolc ülésen keresztül ennek ellenére sem találkozott az önök egyetértésével, amit rendkívül sajnálatosnak tekintünk. Most, hogy mielőbb fegyverszüneti megállapodást hozzunk létre, valamint, hogy valóraváltsuk a világ békeszerető népeinek kezdeményezését. hozzájárulunk az önök ja. vaslatához, hogy az Idegen csapatok Koreából való visszavonására vonatkozó kérdés megtárgyalását egy másik ülésre — a tűzszünetre és fegyverszünetre vonatkozó pontokban való megegyezés utánra halasszuk el és nem kívánjuk, hogy ezen az ülésen tűzzék azt napirendre. Mivelhogy az idegen csapatok Koreából való visszavonásának kérdése olyan szorosan összefügg a tűzszünettel és fegyverszünettel —- melynek elérésére törekszünk — és a háborúban résztvevő Idegen országok csapatai annyira várják, hogy hazatérhessenek és békében élhessenek a fegyverszünet után, úgy véljük, hogy a tűzszünetre és fegyverszünet- netre vonatkozó pontok megtár. gyalása után jelenlegi ülésünknek ezt a fontos kérdést határozottan le kell szögeznie. Ezért javasoljuk, hogy már megállapítást nyert négy napirendi ponthoz egy ötödiket csatoljunk, nevezetesen: ., ja vasiatok a mindkét ol. dalon érdekelt kormányokhoz”, úgy, hogy a négy fentemlített napirendi pontot megtárgyaltuk és ezekben véglegesen megállapodtunk — e napirendi pont alapján megtárgyalhassuk az illetékes, kormányokhoz intézett javaslatokat egy — mindkét fél képviselőinek részvét elé vei, magasabb színvonalon tartandó — értekezlet összehívására. Ezt az ülést a fegyverszüneti tárgyalásokon történt, megállapodás után egy bizonyos idő múlva lehetne összehívni — a Koreában lévő idegen csapatok fokozatos visszavonására vonatkozó kérdés megtárgyalására. Hisszük, hogy ez a napirendi pont és azoknak a javaslatoknak a tartalma, amelyeket az ülésen elő fogunk terjeszteni, nem csak annak az óhajnak a teljesítését fogja elősegíteni, hogy mielőbb fegyverszü.' neti egyezmény jöjjön létre, de további reményt is nyújt a koreai béke biztosítására. Hisszük, hogy az ön küldöttsége ebben a pontban biztosan megegyezett a koreai fegyverszüneti tárgyalások napirendjében. Az Uj-Kína hírügynökség tudósítójának a koreai arcvonal vezérkarától kapott értesülése szerint a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat folytató képviselők 10. illése július 26-án, koreai idő szerint 13 órakor kezdődött és 14 óra 10 perckor fejeződött be. Az ülésen megegyeztek a tárgyalások napirendjére vonatkozólag és megkezdték a kérdések érdembeli megvitatását. A 11. ülést július 27-én 9 órára tűzték ki. Mindkét fél véglegesen megegyezett a következő napirendben: 1. a napirend elfogadása. 2. katonai demarkációs vonal megállapítása két fél között derail!, tarizált övezet létesítése céljából, mint a koreai hadműveletek megszüntetésének alapfeltétele. 3. A gyakorlati rendszabályok kidolgozása a tűzszünet és a fegyverszünet megvalósítása érdekében Korea határai között, köztük a tűzszünet és a fegyverszünet fel- tételeinek megtartását ellenőrző szervezet felhatalmazásának, funkciójának és összetételének megállapítása. 4. A hadifoglyokat érintő rendszabályok kérdése. 5. Javaslatok mindkét fél érdekelt országai kormányaihoz.
