Néplap, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-15 / 137. szám

1951 JUNIUS 15, PÉNTEK'

I^csujftott- ei dol^oxó nc|) ökle Mshlái* f*á!ior g:yulaliáxi ii^yverrejk^dő

lt illákra

Az ország keleti része, Szabolcs és Szatmár a múltban egyaránt a hercegek, grófok, bárók és a törte tő zsírosparasztok birodalma, valóságos kiskirálysága volt. Keveset beszéltek abban az időben az ura sági kastélyok dáritlóiiiak adófizetőiről, a négyes pitvarok embertelen nyomorában tengődő cselédeinek, a nagygazdák kiszolgál tatot- jaiúalc életéről. Aki beszélt volna, annak csendőrök vágták cl a szavát.

Ezért a világért küldték vágóhídra Horthyék, Hitler bérencei a magyar népet. Ezért, az urak országáért pusztultak el tízezrek, amíg nem diadalmaskodott az Igaz. Ságért, a szabadságért cs más népek felszabadításáért harcoló szovjet hősök ereje.

A dolgozó tömegeknek csak gyászt, pusztulást hoz a háború, azonban a háborúnak is megvannak a vámszedöl. Azok a vérszo- pők, akik „a nép nyomorán nyerészkedtek, ezreket és százezreket harácsoltak össze, a gabona és egyéb termékek árának emelése útján'’. Azok a zavarosban halászók, akik még a harcok idején is mások kirablására, haszonlesésre törekedtek.

Ezek közt volt Kádár Gábor gyulaházi nagygazda. 1844 őszén Gyulaházára is elért az ágyúdörgés, a fegyverropogás hangja, A felszabadító harcok közeledését jelezték. Felszabadulás — új élet. Ezt érezték, ha késve is azok a magyar katonák, akik ekkor döbbentek rá, hogy hova vitte őket az urak politikája. Már az otthonra, a szerszámra, a földre, a munkára, a családra gondoltak s a gyulaházi purasztházuk udvarain .szétdobálták fegyvereiket. Igyekeztek mielőbb civilruhát is ölteni.

Kádár Gábor „segített rajtuk" A kincstári ruhákért, felszerelésért, ócska rongyokat csereberélt. De — mint most kiderült — gondolt a ...jövőre" is, mert ballot már ekkor egyet s mást,

KI VOLT KADAR GÁBOR?

— „Egyszerű paraszt ember vagyok" — így vallotta a szerda délutáni staláríális tárgyaláson. Apja? — Ugyancsak „az" volt. Ifi hold földdel kezdte, aztán „ügyesen” dolgozott. Pár „silány holdacs- Uüt" ragasztott hozzá, így már 73 hold földet osztott el gyerekei között. Kádár Gábor feleségét is jól választotta. Nem kisebbedéit a vagyon, 40 holdas gazda lányát vette el. 34 holdas módos gazda lett így belőle. „Alkalmazottja?” — „Nem volt” — válaszolta szemrebbenés nélkül a közvádló kérdésére. Csak, amikor tudomására hozták a tamilt nevét — kezdett el emlékezni. Úgy mondta; „irgalomból" vette magához hét övvel ezelőtt a 19 éves árva fiút. Kontra Illést, de neki is megadta az „akkori rendes fizetést”.

KONTRA ILLÉS EMLÉKEZETT RA

miből állt ez. Szalmaágy az istállóban, „koszt”, odavetett rongyok, néha kis zsebpénz, amit a kulák szerint, „úgy sem volt alkalma elkölteni". És mindezért ébresztő virradatkor, munka vakuláslg, hogy hűségesen gyarapítsa a gazda vagyonát. Kontra Illésnek ma százszorta jobb az élete— nyugodtan állíthatta a tárgyaláson.

A kuláknak rosszabb — éppen azért, mert a millióknak — akiket a felszabadulás, a demokrácia állított lábra a saját földjükön — százszorta jobb lelt. És minél erősebb az ország, minél többen fognak össze a közös gazdálkodásban, annál gyengébb a kulák, annál kisebb a kizsákmányolás lehetősége, annál dühödtebben, esztelenebből támadja fejlődésünket, tervgazdálkodásunkat.

Kádár Gábor Is ezért támadta a demokráciát. Legtöbb baj vele volt a községben — vallották a tanuk. Szabotálta a tavaszi munkát, nem tett eleget a tűzvédelmi, az egészségügyi intézkedéseknek, munkaidőben rozsdásan állt a vetőgépe, nem javította meg, nem is tudják hány kihágást követett el.

A KÖZSÉG VEZETŐI nem léptek fel ellene mégsem elég erélyesen. Nem látták benne dolgozó népünk, fejlődésünk mindenre képes, megátalkodott ellenségét, aki csak az alkalmat várja, hogy mikor vegye elő az évek óta rejtegetett fegyvert, hogy mikor igá- nyítsa csövét éppen feléjük, a köz- sé£, a nép vezetői felé.

A múlt hónapban megindított nyomozás alapján május 23-án, házkutatást tartottak Kádár Gábornál, Ez alkalommal többek közt 14 darab katonai fegyverbe való töltényt és egy gázálarcot találtak a két melléképületben, a szarufák alatt. Aztán újabb 8 darab töltényt találtak a házban, a használaton kívül álló fUstnyílásban, Katonazubbony, rohamsisak, két kenyérzsák, gyalogsági ásó került elő ez alkalommal, végül ■ pedig egy kb. Ifi centiméter hosszú robbanófej. A hosszú évekig őrzött fegyvert, a Uuszúrkarubélyt a községi legelő kútjábau találták meg a vizet húzó csordások.

Miért dugta Kádár Gábor egyik helyről a másikra a fegyvert 1944 ősze óta? Vadászszenvedélye diktálta talán? — Hosszú ideje nem vadászik, katonai golyós fegyver különben sem alkalmas arra. — Nem tudja miért tartogatta — ismételte a tárgyalás folyamán, egyszerűen „szerette a fegyvert". Az utóbbi időkben elhangzott felhívásokról beismerése szerint tudomása volt, mégsem használta fel a lehetőséget — nem szolgáltatta be a puskát. Pedig olyasmit is* hallott — vallotta hogy felakasztják érte, ha megtudják.

MÁSOK VOLTAK A CÉLJAI

A karabély lövése 500 méteren túl Is veszélyes, emberélet kioltására, harcászatra alkalmas. A talált 22 darab töltény mind bele való és lövésekre alkalmas — ismertette a fegyverszakértő véleménye. Emlékezzünk vissza Iiífjk és bandájára, akik épppn ezekre, a falu kizsák- mányolólra építették terveiket és megbízójuk, Tito még most is rájuk épít. És a köztünk élő ellenség alattomban készülődik, hogy bármi áron visszaszerezze a régi életet, hogy tovább gazdagodhasson mások nyomorán, munkájún.

NEM VOLT ÉBER

A PARTSZERVEZET

'nein volt éber a tanács s ébertelen- ségiik könnyen sok becsületes dolgozó életébe került volna. Megfeledkeztek Pártunk tanításáról, hogy az osztályeílenség még sokáig érezteti befolyását, hatalma elvesztése után is. Tétlenül nézték, hogy a kulák bátyja, két volt csendőr segítségével küldöttséget toborozzon, afféle „napidíjaknt” ígérve Kisvárdára, őrizetbe vett testvére érdekében. Az egész napi munkájuktól elvont dolgozók kisvárdán jöttek rá, hogy mire bérelték fel őket és nem egy, a felháborodott dolgozók közül, nyomban könyörtelen ítélet kiszállása mellett foglalt állást.

A dolgozó nép ökle keményen lesújtott a fegyverrejtegető kulákra. A rögtünítélő bíróság halálos ítéletét szerda este végrehajtották Kádár Gáboron.

Megerősödnek az MNDSZ-szcrvezetek

a koreai gyűjtésben

Az MNDSZ tatfiai szerte a

megyében aktívan kapcsolódnak be a koreai bélvegakcióba. Munkájuk eredményes. Az ösz- szegvüjtött pénzösszeg egvré- s.zéből szombaton már el-ndult az első vonat a magyar nép ajándékaival.

Az MNDSZ nő .evelők a koreai bélyeóeladás mellett nem felejtkeznek el más feladatok elvégzéséről sem. »Felvilágosító munkájukat összekötik a békeharc egvéb feladataival, a növényápolással, a szervezet megerősítésével. Tvt l ödön 100 úi taggal erősödött az MNDSZ és a nőnevelők 2800 forinttal járultak a hős koreai anyák gyermekeinek megsegítéséhez. Porosaimén az MNDSZ tagjai 41 dolgozó parasztasszonyt .szerveztek be az MNDSZ-be. Fehérgyarmaton a koreai gyermekek szá mára indított gyűjtési mozgalomba 20 népnevelő vesz részt. A felvilágosító és bélyege’adási munkában kitűnt Kovács Jó zsefné és Kormány Laiosné.

A nyírbátori MNDSZ nóne velői vasárnap agitációs napot tartottak, hogy ne maradjon Nyírbátorban egyetlen békesze* retö ember se, aki ne segítene a koreai gyermekeken. Az agi- tációs munkába aktívan kapcsolódtak be a békebizottság tagjai, a DISZ és a DÉFOSZ. Nagy segítséget adtak az MNDSZ munkájához. Szép eredményt értek el, háromszor kértek már újabb bélyegeket,

Nagyecseden Szottkó Gusz- távnc MNDSZ nőnevelő egyedül 1000 forintot gyűjtött. Salamon Endréné, Tárcsa Elekné együtt 550 forintot gyűjtött. Az MNDSZ nőnevelői tovább folytatják lelkes munkájukat,

Készüljenek fel jól gépállomásaink az aratásra, cséplésre és a tarlóhántásra

Kalászos veteményelnk az idejében való vetés, a jó talajelőkészítés és az agrotechnika fokozottabb alkalmazása révén az elmúlt évinél is sokkal szebbek, nagyobb termést ígérnek. A bő termés betakarítására megyénk valamennyi községében, temelőszövetkezeti csoportjánál és állami gazdaságában is lelkesen készülnek dolgozóink. Minden szem gabonával a nép államát gazdagítjuk, a békét erősítjük, jól fel kell tehát készülnünk a betakarításra. A termés betakarítása az elmúlt

Peines s&vDon ^í:p\kvi;lö

MÁK AZ A HATÁSRÓL BESZÉL

Embernél is magasabb rozs sem ritka az újfehértói határban. Gyönyörködtető látvány, amint ringó, dús termést ígérő kalászaikkal játszik « szél, a kapásfötdeken sorok közt lányok, asszonyok hajladoznak a kapa mellett. Serény munka folyik. Kell is az igyekezet. Az esők nein csak a kapásokat, a gyomot is növelik. S a gyomot meg irtani kell, mert különben a gyom Irtja a kultúrnövényt, megrövidíti a rest gazdát. S az aratásra is készülni kell, ne maradjon a kalászosok lé- takarításának kezdetére sok kapálni való.

Pelles Sándort is ott süti a nap egy parcella kukorica kellős közepén. egyedül halad a sorok közt, az asszony ebédet készít odahaza. Persze úgy jön majd, hogy egyik kezében szil ke, a másikban kapa. segíteni fog. Úgy egyeztek meg, a másik dűlőben lévő parcellára .viszi a kosztét, ott találkoznak.

Délidőre jár, Pelles Sándor is kilép a sorból, elindul lassan, a szomszéd. Gönczi Lajos földje felé. Ő is kiért a sor végére, komótosan rágyújt.-»- Megvan-e? — kérdezi Pellest. Ujjúval a kukoricás felé bök s mintegy nyomatékül, bodor füstfel- leget ereszt a levegőbe.

— Meg. Most a másik táblára Indulok, ott vár az asszony.

— Hát szorítani kell.

— Szorítani. Nem Is csak azért, mert különben az ember nyakára nő a gyom. Csak félig telnék meg a kamra. Hanem azért is, mert az aratás közeledte is sürget.

Pelles Sándor valamikor csodálkozott volna saját magán. Hogy tud ennyit Ilyen esyszuszra elmondani. Mert általában kevésbeszé- düek voltak az olyan magafajta emberek. Kevés szóból is értett mindegyik. Mennyire átformálja az embert a tanulás... Több szava van, hogy társát is tanítsa. Pelles Sándor sokat olvasgat, tanul. Népnevelő. És senki se mondhatja rá, hogy Iiresbeszédíi ember. Súlya van a szavának, szeretik hallgatni. Most is magyaráz szívesen tovább. Gönczi Lajos meg hallgatja, mint annyi sokszor hallgatta már. S meggyőződött róla, hogy mindegyikünknek mennyi sok mindent kell tenni a Jobb életért.

Lassan haladnak egymás mellett •x élettől duzzadó parcellák közt.

Gönczi Lajos néha közbeszól helyeslőén. De inkább csak hallgatja Pelles szavát,

— Csak a rnagam példáját veszem. Ahogy megjelent a miniszter- tanács határozata az aratásról, cséplésről, úgy vettem, hogy minden sora az én munkámat szabja meg, A. kapálással Is az^rt igyekszem, nehogy az aratás idejére két munka sürgessen egyszerre.

—Mi is lenne, ha egyik kezébe kapát, másikba kaszát fogna az ember? -— jegyzi meg mosolygósán Gönczi Lajos.

— Biztosan hamar elvágná a lábát érti meg a tréfát Pelles Sándor. Aztán újra komolyra fordítja a szót: — meg még az történne, hogy a kapálás se, a kaszálás se menne. A krumplit, tengerit elölné a dudva, a szem meg ott peregne el a földön. Senkinek se lenne haszna az ilyen dologból. Se a gazdának, se az államnak. Ml pedig megtanultuk már, hogy az állam és tűi, egyek vagyunk.

— Igaz.

— Tavaly sem bántuk meg, hogy a búzát viaszérésben, a rozsot meg teljes érés előtt vágtuk. Nem is volt sok szemveszteség. Hanem em lékszem, akkoriban még kommen- ció’s voltam Szúnyog Bertalan birtokán, nem voltunk mi akkor előrelátók. Deltát kinek is láttunk volna? Nem volt nekünk fontos mennyi vész cl Szúnyog Bertalan kamrájából. Amúgy is telirakta az a mi bőrünkre. Nem számított neki. mennyi mag vész kárba a kései aratás rniatt.

— Nagy nyúzó volt.

— Nagy. Tizenkét napig arattunk néhányon. Mert a zsugori nem vett volna fel aratómunkáso- kat! Többet spórolt a mi hajtásunkkal, mint amennyi szem elper- gett. Sokhelyütt marókkal lehetett volna szedni az elhullott magot. Jól éltek a tarlón a tyúkok, malacok. Dehát most mi vagyunk a gazdák. Nekünk drága minden szem mag. És messzire látunk. Túl á saját parcellánkon. Az egész ország jövőjét. Én ehhez tartom magam.

— Azt hiszem, nem egyedül.

Pelles Sándor bólint a megjegyzésre. Aztán elmondja, hogy nem (izénkét, de még hat napig sem fog aratni.

Négy nap alatt levágják a gabonát.

Összefognak a vejével, két fiával és ott kezdik, ahol előbb lehet arat. ni — így határozlak. Lehet, még más társakat is találnak. Együtt, közösen fognak hordani is.

A e-ióplcs után. meg, gép alól viszik a terményt, köteles részt, felesleget az állami raktárba. fel les Sándor az elsők közt szeretne lenni.

— A jó példát szívesen követik jegyzi meg Gönczi Lajos egyszerűen. S lehet, ha még gondolkodik rajta, maga keresi majd meg Pelles Sándort, hogy vegye be abba a kalákába, vagy hogy is mondják.

»Búcsúznak, aztán Felles Sándor Indul tovább. Várja a munka. S olyan ember, hogy a legjobb példát akarja mutatni. Saját példájával alátámasztani szavát. Senki se mondhatna rosszat róla. Elsőre mindent bekapált, másodikra is, csak egy kis kukorica van még hátra. Az a szándéka, aratásig a harmadik kapálással is elkészül.

Az este már Danes Lajosék udvarán éri. A Szabad Népet teregeti szét, olvas, értelmesen. A békéről, a munkáról, a kapálásról, aratásról. Ezek mind úgy beletartoznak a beszédbe, hogy el se lehet őket választani. Mint ahogy van az a valóságban. A Szabad Népből is tanult egy példát. Mit is tenne egy ember egy lapáttal, ha árad a Tisza? De száz, meg ezer? Az igen. A béke tábora meg millió és millió ember szerte a világon, A legerő- sebb gát a háborús gyújtogatok előtt. Ml lenne, ha csak pár ember harcolna a tervért? Milliók ereje valósítja azt meg, egységes akarata, békés építőszándéka. Ez az erői S'Dancsék, Göncziek. Ujfehértó dolgos parasztjai, a jobb termés- eredmények lelkes megvalósítói: erő, ebben a nagy erőben.

Érthetően, jó érvekkel beszél Pelles Sándor. Szívesen hallgatják szgyat. Esténkint udvaraikon, tornácon találkoznak, beszélgetnek vele, nappal a kapások élén ápolja földjeit. Ha valaki, kétkedő megkérdi, hogy lehet az, hogy Pelles Sándor földje kiválik a többi közül, pedig sokát látni beszélgetni Itt is. ott Is, a kérdezettek egyszerűen, tisztelettel a szavukban, azt válaszolják: Népneviő. ,

évinél jóval nagyobb feladatok elé állítja dolgozó népünket. A megnö,- vekedett feladatokkal azonban megnőttek erőink Is.

Gépállomásainkon megnőtt a traktorok, a cséplőgépek száma és

az idén már 3 kombájnnal és több mint ötven aratógéppel segítenek gépállomásaink a bő termes betakarításában.

Több. mint tízezer holdat kell le* aratni a gépeknek, s a termés közéi ötven százalékát nekik kell elcsépelni megyénk területén. Hogy dolgozó parasztságunk ru'ndenütt idejében és szemveszteség nélkül learathasson, ez nagyban múlik a gépállomás dolgozóin is. Java'* részt az ő feladatuk, hogy a gépelt kijavításával, a munka jó megszervezésével segítsék a termés betakarításának sikerét.

E nagy munkára való előkészület zömét elvégezték gépállomásaink. Á munkásokat leszerződtették, kijavították a cséplőgépeket is. Már az erő- és aratógépek javításával is kész kellene lenniök, de ezzel több gtpálomás el van maradva.

.4 nagykállói, dózsapusztai, mindoki, nagyvarsányi és a. nagyccsedi gépállomás dolgozói mind kijavították már erőgépeiket, elmaradás a büdsxcnt- mihdlyi és a csaholci gépállomáson tan.

Az aratógépek javításában a gulá- csi, mátészalkai, nagyhalászi, jánk- majtisi és a büdszentmihályl gépállomáson van még lemaradás. Az elevátorok javításával nagyon elmaradtak gépállomásaink.

A minisztertanács határozata szerint már ki kellett volna javítani a gépeket, s már csak az ellenőrzést kellene végrehajtani. Az elmúlt éven igen sok hiba volt a cséplőgépeknél, de az aratógépeknél is. Többezer munkaóra veszett kárba műszaki hibák miatt. Gondatlanul készítették el az ütemter- vet, rosszul szervezték meg a munkát, emiatt állandóan át kellelt csoportosítani a gépeket. Ilyen hibáknak most nem szabad előfordulni.

Alaposan ellenőrizni kell a, kijavított gépeket,. nehogy tnun- kaközbsn naphosszakat álljanak majd üzemzavar miatt.

A verseny neesak mennyiségi eredményekért, hanem a szemveszteség leszorításáért, a takarékosságért is folyjék. A traktoristák világosítsák fel a dolgozó parasztokat a közös szérűbe való hordás jelentőségéről. Végezzenek felvilágosító munkát az aratás, behordás és cséplés idejében való megkezdése és elvégzése érdekében. A tavaszi tervet megyénk gépállomásai még kilencven százalékban sem teljesítették. Most az aratás, cséplés, a tarlóhántás idején pótolják a lemaradást, teljesítsék túl nyári tervüket.