Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-22 / 116. szám

2 1051 MÁJUS 22, KEDD A Titó-banda gaztettei a béke, a demokrácia erői ellen Győré József elvtárs előadása Az építőipar legfontosabb kérdéseit tárgyalta meg a magasépítőipari sztahánovisták, msinkavezetők és építésvezetők első országos értekezlete Az építésügyi minisztérium és az építőfa és építőanyagipari dolgo­zók szakszervezete szombaton dél­előttre hívta össze az ország legki­válóbb építőipari sztahánovlstáitj munkavezetőit, építésvezetőit, hogy megtárgyalják velük az építőipar legfontosabb feladatait. Köböl József elvtárs a szakszer­vezet főtitkára az építőipar megnö­vekedett feladatairól beszélt. Elmondotta, hogy minden felté­tel megvan ahhoz, hogy az építő­ipari dolgozók e feladatokat telje­sítsék. Az ötéves terv második évé­nek első negyedévi teljesítése azt bizonyítja, hogy az építőipar „nagykorú” lett. A nehézségek azonban együtt járnak a megnöve­kedett feladatokkal. A főnehézség az anyaghiány és a munkaerőhiány lesz. Köböl József ezután hangsú­lyozta, hogy a nehézségek nem meg- oldhatatlanok. Akkor győzzük le őket eredményesebben, ha megszi­lárdítjuk a szocialista munkafegyel­met. Hiányosságok vannak a mun­kahelyek rendjében és tisztaságá­ban. Igen sok munkát utalvány nélkül adnak ki a dolgozóknak, nem tudják ezeket ellenőrizni, és Így lehetőség nyillk a norma- és bércsalásokra. A műszakiak feladata ezen a té­ren az, hogy minden dolgozót a munka cselekvő részesévé tegye­nek. Annál is inkább elsőrendű fel­adata ez az építőipar műszaki ve­zetőinek, mert a Párt megdicsérte az építőipart a kongresszusi ver­senyben elért jó eredményeiért. Köböl József elvtárs beszéde vé­gén kiemelte: a fegyelmezés leg­főbb eszköze a politikai nevelés. Hozzászólások után Láng László, az építési minisztérium főosztály- vezetője tartotta meg beszámolóját. Elmondotta, hogy az építőiparban a kongresszusi verseny alatt 2400 új brigád alakult, ezekkel együtt ma már összesen 5200 brigádban 27.000 építőipari munkás dolgozik. Nagy előnye a brigádok megszer­vezésének, hogy az építkezéseken törzsgárdák alakulnak ki. Nagy­mértékben emelkedik az egyéni fe­lelősség és az elvtársi segítségnyúj­táson keresztül csökken a száz szá­zalékon alul teljesítők száma. Á munkavezetők feladata, hogy minél több nő dolgozót vonjanak be a brigádmozgalomba. A beszámoló és több hozzászólás után az országos értekezlet részt­vevői határozatot fogadnak el. A határozat a többi között felszólítja a munkavezetőket és építésvezető­ket, hogy segítsék a dolgozók között az új brigádok megalakulását, a kollektív szellem meghonosítását. Javítsák meg a tervfelbontás és munkautalványozás munkáját és gondoskodjanak a dolgozók folya­matos szerszám- és anyagellátásá­ról. A munkavezetők és építésvezetők A néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkénte­sekkel a 38. szélességi körtől délre az egész fronton visszaverik az el­lenség ellentámadásait és sikeresen vetik vissza az ellenséget tovább dél felé. A népi partizánok támogatva a néphadsereg egységeit, hadművele­teket folytatnak az ellenség mö­gött és területein. Az utóbbi na­pokban a partizánok 4620 géppisz­tolyt, 101 golyószórót, 33 géppus­kát, 38 különböző űrméretű löve- get, 17 rádióberendezést, 4 gépko­csit és többszázezer töltényt zsák­mányoltak. 'k A KRASZXAJA ZVJEZDA SZEMLÉJE 'Á. Krasznaja Zvjezda katonai szemleírója részletesen elemezve a koreai hadműveleteket, megállapít­ja, hogy április 22-én hajnalban a néphadsereg és a kínai önkéntesek üj csapást mértek az intervenciós csapatokra. A támadó egységek három nap alatt majdnem negyven kilométert nyomultak előre. Bekerítették az amerikai és angol intervenciós csa­patok egy részét és súlyos veszte­ségeket okoztak nekik. személyes példamutatással járja­nak elől a munkafegyelem megszi­lárdításában. Legyenek a munka­verseny aktív résztvevői és a bri­gádmunka szervezői. A lehetőségnek megfelelően a munkavezetők és építésvezetők gon­doskodjanak a dolgozók szociális ellátásának biztostásáról is. Segítsék a jó munkamódszer is­mertetésével a dolgozók szakmai oktatását, szaktudásuk emelését. Május 17-én reggel a néphadse­reg egységei együttműködve a kí­nai önkéntesekkel, tüzérségi előké­szítés után líjabb csapást mértei; az Intervenciós csapatokra. Három helyen áttörték az amerikai és an­gol csapatok védelmét. E csapás következtében az intervenciós csa­patok kénytelenek voltak visszavo­nulni valamennyi fronton. A pá­risi rádió jelentése szerint a koreai néphadsereg élegységei néhány ki­lométerre északkeletre vannak Szöultól és megközelítették lesonbu városát. Az amerikai katonai parancsnok­ság az utóbbi harcok menetét terv­szerű, előre elgondolt visszavonulás­nak Igyekszik beállítani — írja befejezésül a szemleíró. De a té­nyek azt mutatják, hogy az ameri­kai és angol csapatok dél felévisz- szavonulva gyakran hátrahagyják fegyvereiket és felszerelésüket. Az amerikai és angol újságírók a front helyzetét értékelve kénytele­nek kijelenteni, hogy az amerikai és angol csapatoknak még sokat kell visszavonulni és hogy még sö­tét hírek fognak érkezni a front­ról. Győré József elvtárs, Pártunk megyei titkára vasárnap délelőtt előadást tartott Nyíregyházán, a Pártoktatás Házában .A Titö-ban- da gaztettei az imperializmus szol­gálatában, a béke, a demokrácia erői ellen” címmel. Győré elvtárs bevezetőül a Tájé­koztató Iroda két Jugoszláviával kapcsolatos határozatával foglal­kozott, megállapítva, hogy a Jugo­szláv Kommunista Párt kémek és gyilkosok hatalmába került. Akko­riban még „imperialista ellenes­nek” igyekezett magát feltüntetni Tito és bandája, az 1949-ben lezaj­lott trockista perek óta azonban már nem mondhatja, hogy valami­féle „harmadik úton” akarja Jugo­szlávia szocialista fejlődését bizto­sítani. A Kajk-per vallomásaiból kitű­nik, hogy Titó az amerikai impe­rialistáktól kapott megbizás alap­ján, fokozatosan igyekezett elide­geníteni a jugoszláv lakosságot a Szovjetuniótól, a szocializmus esz­méjétől. Az imperialisták célja Jugoszlá­viával az, hogy megfelelő haditá­maszpont legyen a szabad népek, a szabad országok ellen, a jugoszláv népet pedig ágyutölteléknek akar­ják felhasználni tervezett harmadik világháborújukban. Jugoszláviába», nyíltan, leplezet­lenül terjeszkedik az amerikai im­perializmus. Jugoszlávia az ameri­kai hadiipar ellátásúra rendezkedik be. Titóék maguk is fegyverkeznek — francia, angol és amerikai köl­csönből. Az amerikai imperialisták Titó Jugoszláviáját alkalmas te­repnek tekintik egy balkáni agresz- szió kirobbantására. Albánia ellen már két támadási tervet is kidol­goztak. Titó együttműködik a válo­gatott reakciósokból álló török kor­mánnyal és a görög monarchofa- sisztákkal. Agressziós cselekményeikhez tar­tozik, hogy jugoszláv repülőgépek sorozatosan sértik meg Albánia és a többi népi demokratikus or­szágok légiterét. Számtalan alka­lommal provokálnak a népi demo­kráciák ellen. Farkas elvtárs, Pár­tunk II. Kongresszusán beszámolt a határaink ellen elkövetett titóista gaztettekről. Az elmúlt év folya­mán 795 határsértést követtek el Titó janicsárjai és azóta is szinte napirenden vannak a határsérté­sek. A népi demokráciák elleni uszítás-hadjáratba szervesen illesz­kedik be a brutális UDBA-merény- let a belgrádi magyar ügyvivő el­len. Trumanék amerikai „élelmet”, sok rossz pőtanyagot küldenek Ti- tónak, hogy ezzel biztosítsa a had­sereg élelmezését. Ennek fejében azt követelik, hogy a jugoszláv nép fialnak tízezreit ágyútöltelék­ként megkaphassák hódító terveik megvalósításához. Itt kell megemlí­teni, hogy Titó bandája fegyvere­sen is résztvesz a koreai rablóhá­borúban. És nincs az Imperialis-. iáknak olyan bűnös merénylete, az emberiség békéje ellen, amelyben Titó és bandája készségesen ne venne részt. Az amerikai kadigépezet kiszolgá­lása az egyik oka a jugoszláv gaz­dasági élet szörnyű kataszirófújá­nak. Amerikai parancsra állították le Jugoszláviában az olyan életbe­vágóan fontos ipari üzemek építé­sét, mint a zenical vasöntő, vagy a vindonl és manróni vízierőmü. Úgyszintén abbahagyták a Duna— Tisza csatorna építését, a Szkutari- tó Jecsapolását és a nagyhangon propagált „új Belgrád" építését. Ma a jugoszláv gazdasági életben az amerikai finánctőke, egyedural­kodó szerepet tölt be. Meg is lát­szik ez: Az ipari termelés 1950- ben átlag 21 százalékkal, egyes iparágakban pedig 50 százalékkal csökkent. A munkanélküliek száma szakadatlanul nő. Csupán Belgrád- pnn hatvanezer munkanélkülit tar­tanak nyilván. A titólsták nem áll­nak meg az imperialista „kölcsö­nöknél”, hanem nagyban és ki- csinyban kiárusítják Jugoszlávia kincseit az angol-amerikai monopo­listáknak. A főként hadászati célo­kat szolgáló nyersanyagok, színesfé­mek kivitele ötszörösen meghalad­ja u háború előtti színvonalat. A jugoszláv munkások reálbére rohamosan csökken. Nagyméretű éhínség pusztít. Egyes helyeken ke­nyeret és burgonyát még fekete áron sem lehet vásárolni. Ehhez járul még, hogy Jugoszlá­viában ma a legkíméletlenebb fa­siszta diktatúra tombol. Azokat a becsületes hazafiakat, akik nem hajlandók térdreborului Titó fa­siszta klikkje előtt és szembeszáll- nak a nemzeti érdekek elárulőival, kíméletlenül üldözik, letartóztatják és meg is ölik. A nemzeti kisebbsé­gek ma súlyosabb elnyomás alatt élnek, mint a ■ királyság idején. Még családi körben is tilos a ki­sebbségi népeknek anyanyelvüköu beszélni. Iskoláikat persze rég be­zárták. A Tito-klikk nem törődik a nép­tömegek nyomorával és az ország egyre rosszabbodó pénzügyi és gaz­dasági helyzetével. Milliós hadsere­get tart fenn, erődítményeket épít az amerikai imperialisták paran­csára, fegyveres támadást készít elő a népi demokratikus országok ellen. • Imperialista politikajukra jellem­ző Titónak nemrégen elhangzott nyilatkozata is, amely szerint szí­vesen együttműködik az európai szociáldemokráciával, a munkás- osztály aljas árulóival. Azok a titóék, akik pár éve még nagy hangon „szocializmusról" be­széltek, lázas sietséggel erősítik a kapitalista rendszert országukban. Erősítik a kapitaliták osztályát: háromnegyed esztendeje a magántő­kések kezébe adta vissza a jugo­szláv gyárakat. Feloszlatják a ter­melőszövetkezeteket, mégpedig úgy, hogy közben kisemmizík a dolgozó parasztokat s gazdagítják a kulá- kokat. ­A jugoszláv dolgozó nép féktelen, kettős kizsákmányolás alatt van, amit csak tetéz titóék háborús költségvetése. Az ezévi költségvetés 73 százalékát teszi ki a háborús tétel: 133 milliárd dinárt. Amikor Titó beterjesztette a költségvetést, azt mondta, hogy „sok mindenről le kell mondani” a háborús készü­lődés javára. Csökkenteni kell a többi között a mezőgazdasági gé­pek gyártását. Míg a Szovjetunióban és a népi demokráciákban óriási arányban növekszik a mezőgazda- sági gépek gyártása, addig Titó az éhség, nyomor, a kulturátlanság és a gazdasági romlás költségvetésé­nek beterjesztésénél azt tanácsolja az ország lakosságának: „nekünk fegyverkeznünk kell, nem pedig jobb életről álmodozni”. Jugoszlávia népei egyre erőtel­jesebben harcolnak ez ellen a há­borús politika ellen és szabotá­zsokkal, a munkából való tömeges távolmaradással igyekeznek meg­hiúsítani a fasiszta vezetők kalan­dor mesterkedését. A hős jugoszláv vasutasok hadi- • anyaggal megrakott teherkocsikat irányítanak helytelen vágányokra, vonatokat siklatnak ki, hogy hát-, ráitassák titóék háborús politiká­ját. Titó gazdáit, az amerikai impe­rialistákat is aggasztják a jugo­szláviai események. Attól félnek, úgy járnak Titóval,’mint pár éve Csang-Kai-Sekkel. Ijedten írnak az imperialista újságok arról, hogy Bosznia falvaiban felkeltek a jugo­szláv dolgozók, a bosnyák városok­ban fegyveres összeütközés volt Rankovics janicsárjai és a jugo­szláv dolgozó parasztok között, hogy fél év alatt két és félszeresé­re emelkedett a jugoszláv vasúti „szerencsétlenségek” száma, hogy a nisl vasutas partizánok a nyílt pú-- lyáu a mélybe taszítottak egy ha­dianyaggal megrakott szerelvényt. Álmatlan éjszakáik vannak az im­perialistáknak. Remegnek, mert már látják, hogy ingoványos talaj­ra építenek. Félnek attól, hogy a jugoszláv nép rövidesen másodszor is, de mostmár véglegesen kiűzi a nép elnyomóit az országból. A népi demokratikus országok között mi is őszinte rokonszenvvel figyeljük a jugoszláv dolgozóknak az áruló titóista klikk ellen folyta­tott hősies harcát. Feladatunk: fo­kozni éberségünket; mert Titó gyű­löletes fasiszta bandája déli hatá­rainkon, mindent elkövet, hogy gá­tolni tudja békés építő munkánkat. Győré József elvtárs előadását számos hozzászólás követte. A vasárnapi járási DISZ értekezletek néhány tanulsága Vasárnap megyénk négy járásá­ban választották meg a DISZ- szervezetek küldöttei új járási, il­letve Záhonyban új üzemi választ­mányukat és azokon belül bizottsá­gaikat. Az értekézletek mindenhol lelkes hangulatban folytak le, azon­ban azt mutatták, hogy nem hasz­nálták fel teljes egészében a kö­zépszerveket választó előző heti ér­tekezletek tapasztalatait. Elsősorban a DISZ Megyei Bi­zottság gyengesége, hogy nem álta­lánosította a szerzett jó tapasztala­tokat és nem adott megfelelő segít­séget a járásoknak az első héten észlelt hibák elkerülésére. Már az előkészítésnél hiba történt. Nyírbá­torban későn küldték ki a meghí­vókat és 17 küldött maradt el az értekezletről. Nagykállóban rosszul szervezték meg a küldöttek beuta­zását, többen, akikről megfeledkez­tek, hiába várták a gépkocsit és így 16-an maradtak el. Pedig a fiatalok mindenhol örömmel, boldo­gan készülődtek. Mátészalkán az értekezlet tiszteletére felvonult a -DISZ-szei'vezetek fiatalsága zene­karukkal és az új Zalka Máté kul- túrház előtti díszkapu alatt lelke­sen üdvözölték a középszervek megválasztásának napját. Itt meg­felelő volt az előkészítés, mind'isz- sze 4 küldött maradt el, ők is iga­zoltan. Komoly értéke volt a titkári be­számolóknak, hogy alaposan foglal­koztak a következő feladalokkal. Ennek nvornán számos felajánlás hangzott el a küldöttek közül, külö­nösen a tszcs és falusi szerveze­tek tagjai részéről Mátészalkán Gergely Mária, a szamosszegi tszcs küldötte versenyre hívta a nagydobosi tszcs fiataljait nö­vényápolást munkára és a szervezetük erősítésére ugyanígy versenyre hívták egymást a falusi szervezetek. Igazi értéke persze akkor lesz, ha pontosan megállapodnak majd a versenypon­tokban is. Nyírbátorban Agárdi elvtárs, a nyírmihálydl szervezet küldötte ifjúsági cséplöbrigríd szervezé­sét vállalta a járási értekezletre. Ugyanott a nyírgelsei Szabó Matild Is beszá­molt arról, hogy teljesítette az ér­tekezletre a VIT tiszteletére tett felajánlását, Szalmádpusztán meg­alakították a DISZ-szervezetet. Zá­honyban a gyenge felszólalások is a politikai munka eddigi hiányossá­gait bizonyították. Mindössze két brigádfelajánlás hangzott itt el a Világifjúsági Találkozó tiszteletére. Komoly munka vár a megválasz­tott új bizottságra. Javulás mutatkozott a kritika és önkritika alkalmazása terén, már a titkári beszámolóknál, sőt Mátészalkán ez már a reális hely­zet képének ment a rovására: a hibákat túlzottan értékelték az eredmények mellett. Sok még azon­ban a tennivaló, hogy általánossá váljon a bírálat állandó következe­tes alkalmazása és hogy az ne ál­talános megállapításokban merüljön ki, mint például „kevés segítséget kaptunk a járási DISZ Bizottság­tól” — de nem teszik hozzá, hogy mijyen munkánál, hogyan nyilvá­nult meg a segítség hiánya. Kevés olyan bírálat hangzott el, mint Nagykállóban Deli Jánosé, a he­lyi szervezet küldöttéé, ő hiányolta azt, hogy a titkári beszámoló nem foglalkozik konkréten a hibákkal, pedig az* ő szervezetükben is bőven akadnak. A tagtoborzásnál értek el eredményeket, de ha most megnéz­zük alig akad dolgozó paraszt fi­atal a szervezetben. Csak a könnyen elérhető szá­mokra törekedtek, nem pedig a szervezet tényleges erősítésével, a paraszifiatalok bevonásival. Emiatt laza szervezeti életük is. Nem tudatosították még megfele­lően a középszervek megválasztá­sának jelentőségét, ez mutatkozott meg a választmány tagjainak és a megyei küldötteknek jelölésénél. Volt hely, ahol senki sem szólt hoz­zá a jelölő bizottság javaslataihoz. A mátészalkai értekezlet jelenvecr ez alól kivételt, ahol többen szól­tak eg.v-egy jelölt megválasztásá­hoz, sőt az egyik bizottságba java­soltat el is utasították. Az eddigi értkezletek tapasztala­tait alaposabban használják fel úgy a DISZ megyei, mint járási funkcionáriusai, hogy a jövő va­sárnapi, hátralévő értekezletek tel­jes mértékben be tudják tölteni fel- adatukj-i, A madridi dolgozók harcosan készülnek a május 22-i tömegtüntetésre A madridi dolgozók harcosan ké­szülnek a drágaság és elnyomás el­leni keddi, május 22-i tömegtünte­tésre — jelenti az Humanitő. A ha­tóságok fejvesztve igyekeznek el­lenintézkedéseket foganatosítani. Egész Spanyolország területén igen sok dolgozót letartóztattak. A fa­siszta sajtó „halálbüntetéssel” fe­nyegeti a.sztrájkolókat. A terror ellenére a mozgalom az egész or­szágban terjed, a dolgozók egysége egyre szorosabbra fűződik. Néhány kilométerre közelítette meg Szöult a koreai néphadsereg

Next

/
Oldalképek
Tartalom