Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-08 / 105. szám
1931 MÁJUS 8. KEDD •> •0 ÖMÁKiSuÓ TERMELŐSZÖVETKEZET jLETT VÁSÁRIMAP A TISZASZENTRÁRTOXI TSZCS AZ ÜNNEPI GYŰLÉS TANULSÁGAI VILLÁM KŐMŰVESEK, ÉPITŐMUN KASOK I Cserhak József, a Tatarozó Vállalat kőművese a bőke.műszak alatt 145-ról, 518 százalékra emelte teljesítményétI Szovjet tapasztalatok átvételével siket ült normáját ötszörösen teljesítenie. Építőipari dolgozóki Alkalmazzátok minél többen az élenjáró szovjet sztahanovisták tapasztalatait, ezzel meggyorsítjátok szocialista hazánk építésétI Megyénk falvaiban a termelőcso- portok megerősödésének, szilárduló- sának mérlegén közel negyven csoport billenti a siker oldalára a mérlegserpenyőt. Közel negyven ter- melőcsoportban születtek olyan kiváló eredmények a politikai előrehaladásban, a munkaszervezetek kiépítésének, fet gazdasági megerősödés területén, hogy önállósításukat kérhették. A legutóbbi vasárnap a többi között a tiszaszentuiártoni termelőcsoportban is lezajlott az az ünnepszámba menő esemény, hogy a csoport önálló termelőszövetkezetté alakult át. Szép gyűlés volt, emlékezetes mavad azok számára, akik resztvettek rajta. Tanulságai pedig. a nyilvánosság elé tárva, segítenek a jövő vasárnapi termelőszövetkezeti napok megszervezésében, segítenek az önállósító ünnepi gyűlések előkészítésénél — szerte a megyében. lyan jelentős fordulat volt a tiszaSzentmártom tszcs életében is az önállósítás, bogy a kívülálló dolgozó parasztok még inkább megláthatták volna: erős és még erősebb lesz a szövetkezet. Jó az az út, amit elénk mutat. Dohát, ahogy vasárnap háromóra- tájt összegyűltek a tagok, iinneplős asszonyok, férfiak, igen kevés ,,kívülállót" lehetett látni köztük. Még az idegen is, tíz ujjún megszámolhatta azokat, akik eljöttek. Pedig jó, elmélyült a viszony a csoport és az egyéni dolgozó parasztok között. Csak hiba volt, hogy nem adott a gyűlés előkészítéséhez megjelelő támogatást a, Járási Fárt- bizottság, sem a járási tanács. S már egg héttel előtte nem tették azt a Gsoporttagok, hogy szívélyesen meyinvitáiták volna vasárnapi gyűlésükre a kívülállókat. fi éppen a járási szervek hiányos támogatásából eredt az Is, hogy a csoport elnök elvtárs sok lényeges kérdésre nem tért ki beszámolójában. Őszintén szólva, főtt a feje, mikor a beszéden gondolkozott, sokminden dolog járt az eszében. Szépen rendbe is rakta szavait, mikor a gyűlésen elmondotta, mekkora szép feladatai és kötelességei is vannak a tagoknak s hogy u szövetkezeti mozgalom növekedése a tiszaszent- mártoni földeken: nagyban függ a szövetkezetiek és a kívülállók jó viszonyától. Azonban a, kívülállókhoz való viszonyba az is beletartozik, hogy jó munkával milyen látható, kézzelfogható eredményeket ér el a szövetkezet. ^ éppen ez az. amiről nem bc- ^ szélt sokat az elnök elv- társ. Mondta ugyan, hogy végre kell hajtani a csoport iizemtervét, de nem adott sok jó tanácsot a végrehajtáshoz. S azt sem mondta el, milyen eredményeket értek el eddig, pedig a tavaszi szántás-vetés napjaiból, sok eredményt tudott volna kimutatni. A munkaszervezetről is kevés szó esett. Az esetleges hibákról, amikből tanulva, még jobbá teszik a munkát. Pedig a brigádok és munkacsapatok állandó területeivel hiba van. csak papíron vannak meg. holott az állandó területeken folyó munka éppen az egyéni felelősség megszilárdulását, a versenyek alakulását alapozza. Javítani kell ezen a szentmártoni csoportban, ha az elnöki beszámoló nem is említette. Az előkészítés h illái és az elnöki beszámoló hiányosságai ellenére is sokat jelentett a gyűlés. A szövetkezeti tagok harcos szelleméről tett bizonyságot az öreg Pataki József felszólalása. A járási tanács mezőgazdasági osztályának küldötte beszélt éppen az önállósulás jelentőségéről, mikor engedelmet kérve, közbevágott Pataki József, rf^giendesen kezdte. Arról, mi- '*-• lyen keserves élete volt I’á- lóczi Gyula 200 holdas kuláknál. Hányszor egyengette meg a kulák vasvillával a derekát, mert a cselédembernél az ilyenre mindig talált okot. S hányszor röhögött a szemébe, mikor éhezett. Csendes szavai, még mindig sajgó sebeket érintettek. Aztán csattant a hangja, mint a megsuhogtatott ostor: — Kérdezem, vájjon mi céllal jött cl most hallgatózni Fálóczi „úr" a mi gyülcsiinkref! Pillanatnyi csend lett, aztán egyirányba fordult mindeu szem, dühös kiáltások fakadtak. A kulak tényleg ott volt. Kern azért, mintha örülne, mennyire boldogulnak a_falu valamikori szegényei... De aztán cl kotródéit hamar! Pataki József beszélt tovább. Rámutatott, hogy Fálóczi Gyula most is a nép ellen van, „Amerika, hangját” fújja, a, klerikális reakcióval cimborái. Trumanék szekerét tolja! A szövetkezetnek pedig elsőhelyt kell harcolnia az ilyenek ellen! A felszólalók sorából nem volt kevésbbé jelentős Tóth Józsefué szólása sem. Kifejtette, mennyire örül az önállósulásnak. Aztán az egész szövetkezet figyelmét ráirányította a jelentős kérdésre: „Ke feledjétek, hogy' mi az államtól sokat várunk, sokat is kell adnunk neki!" Helyesen világította meg: az önállósulás után még inkább növekednek a tennivalók, még jobb munka kell, hogy kiváló termést arathassanak. így kívánja ezt az ötéves terv megvalósulása, a béke ügye. fejj egészséges volt a kritika fegy- ™ vérének használata is a gyűlésen. Pataki József újabb szólásában rávilágított, hogy Eszenyi traktoros jobban is ügyelhetne munkája során a szövetkezeti földeken. Mert a szövetkezet minőséget akar mutatni. S a mándoki gépállomásnak ebben segítenie kell. Mindjárt javasolta is a traktorállomást képviselő Szabó elvtársnak: — Vigyetek ősszel traktoros-iskolára a mi fiataljainkból. Azok bizonyosan jól fognak dolgozni a mi földjeinken, mert szeretik is ezeket a. földeket! Ebből a felszólalásból Szabó elvtársik is levonhatják a tanulságot: a mándoki traktoristáknak is szeretniük kell a földet! 8 lelkes akarással dolgozniuk, segíteni a szövetkezetei. Felemlíthető még a szentmártoni gyűlés hibájának, hogy az ünnepi színt nem adta meg a kultúrműsor. Pedig vannak pedagógus tagjai a szövetkezetnek, idejük Is lett volna műsort szervezni. Azonban az egész járásban hiba, hogy a pedagógusok helytelenül értelmezik Révai elvtárs útmutató beszédét. A jó nevelői munka mellett nem szabad kibújniuk minden kultúrmu.nka, társadalmi munka alól — éppen Révai elvtársiam hivatkozva! Összevetve mindent: alapos előkészítő munka, jó szervezés. jó elnöki beszámoló szükséges a termelőszövetkezeti nap jövő vasárnapi lezajlásához minden szövetkezetünkben, hogy a szövetkezeti napok még eredményesebbek legyenek, nunt a szentmártoni gyűlés volt. Segítsenek ebben a tiszaszentmár- toni gyűlés tanulságai. MEGTANULTAM: MIT JELENT SEGÍTENI AZ ELMARADÓKNAK A kisvdrdai Vulkán dolgozója vagyok.* Három hónapja elmúlt, hogy a Szerelde II. sztahánovista üzemrészben dolgozom. Addig egészen más szakmám volt: kőműves voltam. A sztahánovista üzemrészben eltöitött idő alatt sokat tanultam munkatársaimtól és én magam Is sokat tapasztaltam. Munkám során szerzett egyik tanulságomról írok ebben a levelemben. Amikor bekerültem a Szerelde II. üzemrészbe, az első napokon félve néztem a szerszámokra. Idegennek tűnt a szakma. A dolgozótársak azonban figyeltek és segítettek. Mindent megmutattak, tapasztalataikat átadták. Ha -- mint tanulatlan — valamit elrontottam, nem förmedtek rám, mint valamikor a mester, hanem megmagyarázták, hogy hol követtem el a hibát, mit nem csináltam jól. Tudtam, hogy a selejt a népnek, a népgazdaságnak kárt jelent. Igyekeztem tehát mindent jól csinálni. Első segítőm Soltész Lajos elvíárs volt. Ö nemrégen kapta meg a sztahánovista oklevelet. Könyveket adott, hozzászoktatott a tanuláshoz, az állandó önképzéshez. Sokszor egészen úgy tűnt előttem, mintha mindenki azárt lett volna az üzemben, hogy engem segítsen, tanítson. Most értem csak, hogy a tanítás, az állandó segítségadás az elmaradóknak, kötelesség. Később tudtam önállóan is dolgozni. Soltész elvtárs megfigyelte a munkamódszeremet. Elmondta, hogy mit kell gyorsabban csinálnom és mit kell elhagynom. Ezáltal is gyorsult a munkám, többet tudtam termelni. Soltész elvtárs az üzemrészt többször átszervezte, mindig jobb és jobb beosztást csinált. így emelkedett üzemrészünk átlagteljesítménye 180 százalékra. A napokban vezettünk be egy újítást. Most már a vinklt-vas hajlí- tdsánál nem fűrésszel vágjuk be a vasat, hanem nagy vágóval. Ezáltal munkaerőt, fűrészplatot és munkaidőt takarítunk meg. A bevezetés óta üzemrészünk minden dolgozója 200 százalékon felül teljesít. Az én teljesítményem is 220 fölé emelkedett. Utolértem Soltész elvtársat. Ő nem haragszik érte, hanem még- jobban támogat és örül minden eredményünknek. így ismertem meg a vasasszakmát. Közben megtanultam, hogy az elvtársi segítség, a tanítás, a tapasztalatok rendszeres kicserélése milyen hatalmas jelentőségű életünkben. Matusz Imre, lakatos. Túlterhelt vonatot vitt Mihály János nyíregyházi mozdonyvezető A minisztertanács takarékos- sági rendelete óta dolgozóink cser és ezer hősi példáját adták a rendelet végrehajtásának. Szabolcs-Szatmár megye dolgozói között is mozgalom alakult ki. A mozgalomban résztvevők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy gondosabb munkával, úí munkamódszerek bevezetésével fontos anyagokat takarítanak meg fejlődő iparunk számára. Mjíiály János, a MÁV fűthőáz mozdonyvezetője és Molnár Béla mozdonyfűtő 55 százalékos túlterheléssel vitt számos vonatot. A két élenjáró dolgozó a túlterhelés ellenére 25 százalékos szénmegtakerítást is ért el, a vonatok átlagsebességét lényegesen emelték. Mihány János elvtárs gépét mindig rendben tartja, a legkisebb hibát is azonnal kijavítja. Mozdonyát tökéletesen ismeri. Az állandó ellenőrzéssel, karbantartással meg tudja őrizni mozdonya helyes gőzelorztását. Ennek köszönhető, élenjáró eredménye. Molnár Béla mozdonyfűtő átvette a szovjet mozdonyiütők egylopátos fűtési módszerét. Ezenkívül gépét óvja a vízkő- íőí és a koromlerakódástól. Tapasztalatból tudja, hogy minden millimeter vízkő 10 íok hőt von cl. Mihály János és Molnár Béla dolgozók jó módszerüket több munkatársuknak átadták, TUVVEHÁZI ÁLLAMI GAZDASÁG ÜB.JE ÉS VEZETŐSÉGE! Március 20-án egyéves hosszúlejáratú verscnyszcriödésro hív. tünk ki benneteket! Verseny kihívásunkat elfocadtátok. de a munka,versenyre vonatkozólag semmi intézkedést nem tettetek! Nem gondoljátok. hogy lianyageágtokknl a dolgozók államának okoztok kárt? (Beküldte: szattnárosekej állami gazdaság.) vi csahold gépállomás mexőgaxdnsxa írja: Szaktanácsainkkal segítjük a termelőcsoportokat A gacsályi tszcs-ben a szovjet mezőgazdasági tudomány alkalmazásával 70 hold" kukoricát vetettek négyzetesen. Segítettük a csoportot egy kísérleti telep • felállításában is. 25 holdon kezdte el a csoport a kísérletezést. Segítettük a csoportot a brigádterv elkészítésében és ma minden brigád és munkacsapat a számára kijelölt területen dolgozik a föld magasabb terméshozamáért. Télen, mint a gépállomás vezető mezőgazdásza, a gacsályl tszcs-ben egy alapfokú növénytermesztési szaktanfolyamot is tartottam. A csoport tagjaival együtt, nem csak a holdankénti 40 mázsás kukorica termésátlag eléréséért dolgozunk, hanem minden növényféleségnél emelni akarjuk a földek terméshozamát. A növénytermesztés fejlesztése mellett szem előtt tartjuk az állattenyésztés fejlesztését is. 600 négyszögölön fükí- sérleti telepet állítottunk fel a császlói termelőcsoportban s azt akarjuk, hogy a csoportba érkező tehéntiirzs részére már nemesített legelő legyen. A szövetkezeti parasztok jó munkája. a gépállomás segítsége, biztosíték arra, hogy a terv valósággá váljék, hogy az új útra tért parasztságunk harca a tübbtermelé- sért, sikerrel végződjék. Muha András, vezető mezőgazdász. Ismerje meg: minden dolgozó paraszt a begyűjtés új rendjét Ötéves tervünk megvalósulásának egyik biztos alapját adják a begyűjtés sikerei I ötéves tervünk a dolgozó nép javát szolgáló hatalmas, békés építő munka terve. Ezidén s az elkövetkező esztendők során gyors ütemben fejlesztjük iparunkat és ezzel egyfdőben végetvetünk a mezőgazdaság elmaradottságának. Hazánkat erős, boldog országgá, — a fejlett ipar és virágzó mezőgazdaság országává tesszük. De hogyan, mi módon lehet vé- getvetnl a mezőgazdaság elmaradottságának? Egyszerű a válasz: meg kell adni a módját, hogy dolgozó parasztságunk jobban, korszerűbben gazdálkodhasson, s az eddiginél jóval többet termelhessen. Ehhez természetesen nem elég a jóakarat. Sokszáz millió forintos beruházásokra van szükség. Arra van szükség, — mint Gerő elvtárs mondta a Párt II. Kongresszusán —, „hogy elláthassuk mezőgazdaságunkat új, korszerű gépekkel, a többi között nagy teljesítőképességű, lánctalpas szántótraktorokkal, uni- verzáltraktorokkal, kombájnokkal, tehergépkocsikkal, különféle ültető-, vető-, szedő- és rakodógépekkel, továbbá különféle műtrágyával, épületekkel, egyszóval mindennel, amit a korszerű, magas jövedelmezőségű, sok árut termelő nagyüzemi mezőgazdaság létrehozása megkövetel.” II MILLIÁRD FORINTOT FORDÍTUNK MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSRA ötéves tervünk megvalósítása során óriási összeget, II milliárd forintot fordítottunk ezekre a beruházásokra. Köböl az összegből többek között 2G.COO—28.000 traktort és temérdek sok másféle népet kap a falu. Ai öntözőit területet 323.000 katasztrdlis holddal megnőve’’jut:. Egész öntözött területünk mintegy 310 ezer hold lesz. vagyis nyolcszor akkora, mint 1919-ben volt.— Megsokszorozzuk a mezőgazdaság műtrágyáéi látását. 1939-ben egy hold szántóra mindössze hat kiló műtrágya jutott, 1949-ben pedig 12 kiló: 1034-ben, az ötéves terv utolsó esztendejében minden hold szántóra 73 kiló műtrágya jut. A gazdasági beruházások mellett igen sok közvetett segítséget is kap a falu: így például 2600 kilométeres hosz- szúságú új úthálózatot, új gazdasági vasutakat, 110.000 új lakást, 350—360 falust orvosi szakrendelő intézetet, sokszáz kultúrotthont, s így tovább. MEZŐCAZDASÁGI TERMELÉ- SUNK MÁSFÉLSZERESÉRE EMELKEDIK E beruházások segítségével elérjük, hogy ötéves tervünk utolsó esztendejére, 1954-re a mezőgazdasági termelés értéke legalább 50— 55 százalékkal meghaladja az 1049. évi mezőgazdasági termelés értékét. Ez pedig annyit jelent, hogy dolgozó parasztságunk másfélszer annyit termel, mint amennyit 19}9-6en termelt : tehát sokkal több árut tud adni a népgazdaságnak, sokkal több jövedelemre tesz szert. A rengeteg mezőgazdasági gép A4 más beruházás előteremtéséhez elsősorban is fejlett iparra van szükségünk. De éppen azért, mert az iparfejlesztés jelentős részben a dolgozó parasztság érdekeit, a mezőgazdaság korszerűsítését szolgálja, nem lenne igazságos, ha az iparfejlesztés terheit egyedül az Ipari munkásság viselné. Ezt nem Is helyeselné egyetlen becsületesen gondolkodó dolgozó paraszt sem. Rákosi Mátyás elvtárs mondotta kongresszusi beszámolójában : „Kenusuk a város él jobban, a falu, is. Kitűnt a szörnyii"nyomor, amely a falut Horthy idejében fojtogatta. A falu jómódú lett és többet fogyaszt a mezőgazdaság termékeiből, Kmiatt sokkal több mezőgazdasági termékre van szükségünk, mint azelőtt.” További előrehaladásunk azt kívánja, hogy a falu a munkásosztályhoz hasonlóan, ere- jótól telhetőén, az eddiginél nagyobb mértékben hozzájáruljon iparunk fejlesztéséhez: és több élelmet, több nyersanyagot adjon a dolgozók államának. Ezt a célt szolgálja a begyűjtés rendje, az 1951/52. évi állami begyűjtésről szóló törvényerejű rendelet. (Legközelebb: „Több beadás — több jövedelem, több áru a falunak”.)
