Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

1931 MÁJUS 3. CSÜTÖRTÖK. nfejgy aueh. Imü &ú május 1-1 kiitonai dfíyzszcmlo és felvonulás Moszkvában Világszerte a békeharc jegyében ünnepeltek a dolgozók A huílup&sti doíg&sóh és a honvédség ünnepe Ajposzkval rádió helyszíni köz­vetítést adott a május 1-1 ünnep alkalmából a moszkvai Vörös-téren megtartott hatalmas katonai dísz­szemléről és felvonulásról. A Vörös-tér körül emelkedő épü­letek gyönyörű ünnepi díszt öltöt­tek május elsejére. A várakozás moraját hatalmas taps szakította meg. amikor: Sztá­lin elvtárssal az élükön, megérkez­nek a Párt és a kormány vezetői és felmennek a Lenin-mauzoleum emelvényére. Vasziljevszkij marsall, hadügymi­niszter fogadja a katonai díszszem­lét. Eléje megy Artvemjev vezérez­redes és jelentést tesz. Vasziljev­szkij marsall, Artvemjev kíséreté­ben ellép a csapatok előtt. A csapatok megszemlélése után, Vasziljevszkij marsall visszatér a Vörös-térre és felmegy a mauzó­leum emelvényére és megkezdi be­szédét. — Amíg a Szovjetunió és a népi demokratikus országok erőfeszíté­seiket a gazdasági élet és a kul­túra fejlesztésére Irányítják, a tőke országaiban, amelyeket az amerikai imperialisták vezetnek, fokozott előkészületek folynak az új világ­háborúra — mondotta a többi kö­zött. Az amerikai monopolkapitalisták­nak más országok kirablása és rabságba döntése miatt van szük­ségük a háborúra. Ezért utasítot­ták el a szovjet kormány javasla­tát a békeegyezmény megkötéséről, a fegyverkezés csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról. Ami a Szovjetuniót illeti — poli­tikája világos. Kormányunk mindig a háború megakadályozására ás a béke megőrzésére irányuló politikát folytatott és továbbra is válto­zatlanul ilyen politikát fog foly­tatni. .Ezt a politikát helyesli az egész szovjet nép, az egész haladó embe­riség. A Szovjetunió dicső fegyveres erői őrködnek a szovjet nép alkotó munkája és az állami érdekek fö­lött. Népünk bátran támaszkodhat a Szovjet Hadseregre és a haditen­gerészeti flottára. A szovjet fegyveres erők min­dig le eszek, hogy méltón és be­csülettel teljesítsék kötelességei­ket a hazával szemben. elvtárs, a minisztertanács elnökhe­lyettese mondotta. Az ünnepi ülés után, nagyszabású hangverseny volt, SANGHAJ nem látott olyan né­pes tüntetést, amilyenre május 1-én került sor. Az ünnepségeken résztvevők száma csaknem két és félmillió volt. A tüntetők hitet tet­tek a békéért vívott harc, az ame­rikai agresszió elleni küzdelem fo­kozása, a Koreának nyújtandó se­gítség mellett. VARSÓBAN a május 1-i ünnep­ségek a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának dísz­ülésével kezdődtek meg. Az ünnepi beszédet Czyrankiewlcz miniszter­elnök, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának tit­kára mondotta. Május 1-én Varsó' utcáin kora reggeltől kezdve hatalmas tömegek vonultak fel. Az ünneplőkhöz Bierut elvtárs elnök intézett be­szédet. CSEHSZLOVÁKIA dolgozó népe lelkes hangulatban köszöntötte a dolgozók nemzetközi ünnepnapját. Prágában csaknem félmillió em­ber vonult el színpompás menetben a Vencel-téren felállított dísztribün előtt. Ünnepi beszédet Element Gott­wald elvtárs köztársasági elnök mondott. Bratislavában, ahol csaknem százezer ember vett részt a májusi menetben, Siroky elvtárs miniszter­elnökhelyettes mondott ünnepi be­szédet. A KOMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG fővárosában a Sztálin-téren, a Párt, az állam vezetői, a diplomá­ciai testület és Bukarest társa­dalma képviselőinek jelenlétében leplezték le Sztálin elvtárs hatal­mas szobrát. 9 órakor megkezdődött a dolgo­zók felvonulása a Román Munkás­párt és a kormány vezetői, a Szov­jetunió, Kína, a népi demokráciák és több más állam diplomáciai kép­viselője, a szovjet szakszervezeti küldöttek, a termelés élenjárói és Bukarest társadalmi szervezeteinek képviselői előtt. BULGÁRIA. A munkások, pa­rasztok, dolgozó értelmiségiek Bul­'gária minden városában és falujá­ban kifejezésre juttatták rendíthe- tetlen elhatározásukat, hogy har­colnak a békéért és hűek marad­nak a Szovjetunióhoz. Szófiában több mint 300 ezer dolgozó tüntetett Dimitrov mauzó­leuma előtt. Sztálin város hajógyári munká­sai új bolgár hajó elkészítésével ünnepelték május 1-ét. Az ország valamennyi városában és faltában az ünnepélyek után népi mulatságokat tartottak. TIRANÁBAN kedden délelőtt 60 ezer ember vett részt a felvonulá­son. Az ünnepi beszédet Guss Nusl, az Albán Sznkszervezeti Szövetség elnöke mondotta. PÁRIZS. Az öthatalmi egyez­mény megkötését, békepolitikát és emberibb életkörülményeket köve­telve, teljes egységben sokszázez­res tömegben vonult fel Párizs népe május 1-én a Nation-tértől a Bastille-térig. Amikor a francia-szovjet baráti társaság csoportja kiért a térre, a tömeg percekig éljenezte a Szov­jetuniót, a béke legfőbb bástyáját. Az idén sorozásra kerülő fiatal­emberek csoportjának élén hatal­mas transzparenst vittek a követ­kező felírással: „Mi sohasem vise­lünk háborút a Szovjetunió ellen!” HOLLANDIÁBAN a munkások tízezrei hagyták ott a munkahe­lyüket és gyárakat, hogy résztve- gyenek a május 1-i ünnepségeken, bár a . munkáltatók — a szociál­demokrata kormány támogatásával — máig sem hajlandók szünnapnak tekinteni a munkásság nagy ünne­pét. Hollandiában 80 tömeggyűlés volt május 1-én. A gyűléseken a békét, a Szovjetunióval való barát­ságot és lefegyverzést követelték. INDONÉZIA fővárosában 250.000 munkás vonult fel május 1-én, kö­vetelve, hogy az ország csatlakoz­zék a béketáborhoz. A felvonulók követelték a Hollandivával kötött kerekasztal-egyezmény felmondá­sát és Indonézia megszabadítását a félgyarmati helyzetből. A tömeg lelkesen éltette a Szovjetuniót. A magyar dolgozók ezévben ünnepelték hetedszer, szabadon a Munka Ünnepét Május 1-én a Hősök-tere ünnepi díszt öltött. Egymás után érkeznek a dísz- emeüvényhez a meghívottak. J, D. Kiszeljev a Szovjetunió, és Huan Cen, a Kínai Népköztársa­ság magyarországi nagykövete, a Magyar írók Szövetsége I, Kongresszusára Budapestre ér­kezett külföldi küldöttek. Nagy taps fogadja a tribünhöz érkező Gerő Ernő, Révai József elv­társakat és a Párt Politikai Bi­zottságának több tagját, Dobi Istvánt, a minisztertanács elnö­két. Fergeteges éljen üdvözli Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványát, Rákosi Mátyás elv­társat. Pontosan 8 órakor kürtszó jelzi, hogy megérkezett Farkas Mihály elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter, A dísz­szemle parancsnoka Bata István altábornagy jelentést tesz nép­hadseregünk legfőbb parancsno­kának. A jelentéstétel után Farkas elvtárs a díszszázadok felé for­dul és köszönti őket, majd el­foglalja helyét a dísztribünön és megkezdi beszédét, — A hetedik rzabad május 1-ét dolgozó népünk a béke vé­delmének és a szocialista terme­lés újabb győzelmének jegyében ünnepli meg. Újra azoknak lett igazuk, akik töretlenül bíznak a magyar munkásosztály erejében, — A.z idei május 1-én jobban, erőteljesebben, mint bármikor visszhangzik a világ a béke meg­védésének jelszavától. A sztálini igazság, hogy a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek ke­zükbe veszik a béke megvédé­sének ügyét és mindvégig kitar­tanak mellette — ma már oltha- tatlanul ott él százmilliók tuda­tában, — Szerte a világon hatalmas erővel folyik az öthatalmi béke­egyezmény megkötése érdeké­ben megindított aláírásgyűjtési kampány. A mi hazánkban is nagy lelkesedéssel folyik az alá­írásgyűjtés, — Ha a béke megvédése a világ népeinek és dolgozóinak legfőbb kérdése, ez azért van így, mert az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban olyan erők vannak halaimon, amelyek nem a béke megerő­sítésén, hanem egy újabb pusz­tító világháború előkészítésén dolgoznak. — Az imperialista háborús uszítok nyíltan mígkezdték a fasiszta Jugoszlávia felfegyver­zését, de a fasiszta Tüón nem feg segíteni az amerikai fegy­verzet. Nem utolsó sorban azért, mert a jugoszláv nép fiai nem lesznek az imperialisták zsol- losai. — Elvtársak! Bajtársak! A m’ai napon, mint mindannyiszor, ajni" kor a felszabadult magyar nép ünnepel, a hűség és hála érzé­sével fordulunk nagy felszabadí­tónk, a Szovjetunió és a mind- annyiunk által forrón szeretett Sztálin elvtárs felé. Ez az érzés minden nappal erősödik ben­nünk, mert a szabadságunk és lüggetlenségünk kivívása a hős szovjet nép harcainak eredmé­nye, mert felemelkedésünket biz­tosítja a Szovjetunió szakadat­lan baráti segítsége — Ahhoz, hogy hazánk és né­pünk még eredményesebben ha, ladjon előre a szocializmus út­ján — mondotta befejezésül Far-< kas elvtárs, — tovább kell erő­sítenünk a szovjet-magyar ba­rátságot és a népi demokratikus országokkal való szoros baráti kapcsolatot. Farkas elvtárs beszéde után a Városligetből ágyúk díszsortüze köszönti a hetedik szabad má­jus 1-ét. A Himnuszok elhang­zása után megmozdul a tér a felsorakozott alakulatok a dísz­szemle parancsnokának vezény­szavára, díszmenetben sorakoz­nak fel és kezdetét veszi a káprázatos katonai díszfelvonu­lás. Ezután Budapest dolgozó népe hat menetoszlopban indul meg a Hősök-terén felállított nagy­szerű feldíszített dísztribün felé. Egymás után haladnak el az üzemek, gyárak, hivatalok dol­gozói, a kerületek lakói. Éljen* zik a Pártot, éljenzik a Szovjet­uniót, lelkesen ünneplik Sztálint, köszöntik Rákosi elvtársat. Vasziljevszkij marsall beszéde után elkezdődött az 1951 május el­sejei katonai díszszemle. A mene­tet a katonai akadémiák növendé­kei nyitották meg, majd egymást követték a határőrök, a tengeré­szek, a sok dicső csatában győzel­met aratott lovasság, a gépkocsl- zók, az ejtőernyősök, a tüzérek, a ■páncélosok. Közben lezajlott a légi díszszemle is, majd megkezdődött Moszkva dolgozóinak nagyszabású felvonulása. Páratlanul népes, páratlan szép­ségű és színpompájú volt az Idei május elsejei felvonulás a moszk­vai Vörös-téren, A késő délutáni órákig a szovjet főváros munkás- osztályának, értelmiségének, tudo­mányos és kulturális munkásainak, fiatalságának színe-java vonult el a Lenin-mauzoleum előtt. Ez az óriási felvonulás, intő fi­gyelmeztetés volt azok felé, akik merényletet terveznek a béke el­len, a világ elé tárta, hogy a, szovjet nép tudatában van erejének és emlékeztette az egész emberisé­get : a szovjet emberek építik és felépítik a kommunizmust. A szov­jet nép békét akar, békés munká­val van elfoglalva és eltökélten küzd a békéért. ÜNNEPEL A VILÁG PHENJANBAN hétfőn este a dolgozók nemzetközi ünnepe alkal­mából ünnepi gyűlés volt. A gyű­lésen résztvettek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormá­nyának tagjai, a politikai pártok, társadalmi szervezetek vezetői, a néphadsereg katonái, tisztjei, tábor­nokai, a munkások, parasztok, ér­telmiségiek képviselői, a külföldi diplomáciai képviseletek vezetői. As ünnepi beszédet Pak-JJen-En A MAGYAR IRODALOM FELADATAI Révai József elvtárs felszólalása a magyar írók kongresszusán — Kétségkívül eredményes volt ez a kongresszus,, jó munkát vég­zett. Felvetette az irodalmi alko­tó munkával kapcsolatos feladato­kat, megvitatta ezeket a kérdése­ket. szabadon, élesen, de elvi ma­gaslaton. Azt hiszem, hogy ezek a viták előre fogják vinni a magyar irodalom fejlődését. — A kongresszus eredményessé­gét hangsúlyozva, bizonyos hiá­nyosságait is meg keit állapítani. Az első.hiányosság abban állt, hogy a kongresszus yitáit bizonyos pro­vincializmus jellemezte. Hiba len­ne elhanyagolni az Irodalmi pro­blémák figyelemmel kisérését azok­ban a baráti országokban, ame­lyeknek társadalmi és gazdasági —és tegyük hozzá — irodalmi fej­lődése, nagyban és egészében ugyanazon a szinten 4. áll, mint a mienk. A második hiányosság, amely szembetűnt a kongresszusi vitákon az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kér­dései szinte alig «szerepeltek. Pedig a magyar haladó Irodalom örökségének igazi elsajátítása nél­kül komoly harc a kozmopolitiz- mun ellen, igazi harc a sematiz­mus ellen elképzelhetetlen. A kongresszus vitáinak harma­dik hiányossága abban állt, hogy szerepeltek ugyan bőven mesterség­beli kérdések — s ez helyes volt — de ezek a mesterségbeli kérdések, az alkotás műhelyproblémái, nem függtek össze az ország, a nép nagy. kérdéseivel, iietn kapcsolód­tak össze eléggé az irodalom nagy építő és nevelő feladataival. Negyedszer hiba és hiányosság volt, hogy a vitában nem tükröző­dött vissza: a magyar irodalom nem vala­mi légüres térben fejlődik, hanem Itt Magyarországon, azon a Magyarországon, ahol az emberek egy adott nemzetközi helyzetben, az imperialista háborús fenyegeté­sek közepette a szocializmust épú tik. A BÉKE VÉDELMÉNEK ESZMÉJE nem itatta át kellően a kongresz- szus vitáit. Pedig a békeharc nem csupán a békepublicisztika kérdé­se, nem a témakérdés a versben és egyáltalán nem műfaji kérdés. Nem külön műfajt akarunk teremteni, amikor a békéért való harcra szó­lítjuk fel a magyar Irodalmat. Bű­nei; a harcnak egész irodalmunkat át kell hatnia, mint ahogy áthatja egész népünk építő munkáját. Mi­nél inkább hozzájárul az irodalom népünk öntudatának átformálásá­val és erősítésével a haza erősítésé­hez, annál inkább a béke Irodalma lesz. Kritika volt a kongresszuson, úe kevés volt az önkritika. Az önkritika nem erős oldala Író­inknak — és ez komoly baj. Ha az ország életében egyre inkább döntő mozgatóerővé válik az önkritika, akkor ez nem lehet és ne legyen másképp irodalmi életünkben sem. Hiányosság .volt még a kongregg­szus vitáiban, hogy a fiatalság, a magyar Irodalmi élet utánpótlása alig jutott szóhoz. A kongresszus főkérdése ■ AZ IRODALMI SEMATIZMUS ELLENI HARC volt. Helyes, hogy ez volt a főkér­dés. Ez megfelelt annak a kultúr­politikának, amelyről Pártunk II. Kongresszusa szólt. — Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyílt ellenségeit, egyre Inkább előtérbe nyomult dolgozóink helytállásra, bátorságra való nevelése és észre­vettük, hogy ebbeu a munkában tülkeveset segít az új irodalom. Rájöttünk: Magában az irodalom­ban van a hiba. Az irodalom egyik módszere népünk nevelésének. De ha az irodalom nem tud élni a ma­ga sajátos nevelési módszereivel, akkor nem tölti be hivatását. „Azt tapasztaltuk, hogy népünk túlkevéssé tudja megkülönböztetni az Irodalom által történő nevelést, a nevelés többi formáitól”. Az, hogy az irodalom sematikus, azt jelenti, hogy nem élt, vagy nem élt eléggé a saját emberforinálő és világalkotó Irodalmi eszközeivel. Vájjon miért rossz a sematikus irodaloin, amelyben a hős is, barát is, az ellenség is papirmaséíigura? Azért rossz az ilyen irodalom, mert ez az irodalom nem nevel, vagy ha nevélni próbál, akkor úgy nevel — É égy in elvtárs szavait idézem — mint egy. kiérdemesült pedagógus, mint egy vén-kisasszony — ne- velőnö. Az irodalomnak az a feladata, hogy tükröt tartson az ember elé és azt mondja neki: — „Nézd meg magad, Ismerd meg embertársai­dat, ismerd meg viszonyodat, a társadalmat — ismerd fel saját jellemed lehetőségeit — a rossza­kat és a jókat is — és tanuld meg követni jobbik feledet, cselekedj és riadj vissza azoktól a vissza­felé rángató mozzanatoktól, ame­lyeknek a megmutatása szintén fel­adata az írónak: ne engedj éned csábításainak.” A sematizmus elleni harc __ harc az olyan Irodalom ellen, amelyben olyan figurák szerepel­nek, akikben az ember nem ismer saját magára, saját jobbik énjére, vagy az ezt fenyegető veszélyekre Az író kötelessége általánosítani az élet, a világ, a valóság jelensé­geit: feladata elválasztani a lénye­gest a lényegtelentől, egyszóval kö­telessége TÍPUSOKAT ALKOTNI, ha nevelni akar. — Vájjon tudott-e már a ml iro­dalmunk ilyen típusokat alkotni? — Nem. Egyik-másik kivételtől el­tekintve még nem tudott. Fő baja Irodalmunknak — a jó könyveknek is, a kevésbbé jóknak is — az, hogy gyorsan elfelejtjük őket. A típusok nem vésődnek be agyunkba. (Révai elvtárs beszédé­nek befejező részéi holnapi szá­munkban hOsOljjik.l

Next

/
Oldalképek
Tartalom