Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-22 / 93. szám

1951 ÁPRILIS 22. VASÁRNAP. 3 Mielőbb be kell fejezni megyénkben a tavaszi kalászosok vetését Fogjanak kossá mindenütt a növényápoláshoz Kerek kilenc nap van még má­jus elsejéig, a Munka Ünnepéig; úgy dolgozzunk, hogy addig min- dgn mag a földbe kerüljön. Egyre sűrűbben érkeznek táv­iratok a falvakbél, legutóbb Hagy dolgozó parasztjai jelentették a Pórt Megyei Bizottságának : „3li, magyi dolgozó parasztok, a béketá­bor állandó erősítésére fogadalmat téve, április tizennyolcadikára be­fejeztük a tavaszi munkákat." — Ezer és egy dolgozó paraszt érzi minden nappal jobban, hogy a mostani időkben fokozódnak köte­lességeik a, néppel, a hazával szeri­ben, Éppen ezért legtöbbhelyt nem nézik ölhetett kézzel, miként ha­lad előre a nép sora. Nemcsak egy­szerűen örülnek annak, hogy a felemelt ötéves tervben tizenegy- milliárdot kap a falu, nemcsak egyszerűen óhajtoznak a békés élet, a békés építés nyomán járó örömök után, — hanem igaz tet­tekkel járulnak a feladatok meg­valósításához, a béke megszilárdí­tásához. A munkák állása, legutóbbi hí­rek szerint, azt mutatja, hogy szépen halad előre a tavaszi vetés. A falvak dolgozó parasztjai a napraforgó vetéstervét eddig S9 százalékosán teljesítették, a burgo­nyaföldek 88 százalékát ültették be, lucernát 93, vörösherét meg 74 százalékig vetettek. A cukorrépát mindenütt teljesen elvetették már. A kukoricavetés átlaga 58 száza­lék, a lené 67, a rostkendéré pe­dig 51 százalék. Legjobban igyekezni a tavaszi Kedves Elvtársak! Mihozzánk, Mérkvállalra Is sű­rűn jönnek a hírek, hogy az üze­mek munkásai, az állami gazdasá­gok, gépállomások dolgozói, a szö­vetkezeti parasztok, de az egyéniek Is lelkes munkával kívánjak meg­ünnepelni május elsejét, a Munka Ünnepét. Magam is elgondolkoztam azon, milyen is volt nálunk valaha a munka. Keserves robot volt, gör- nyesztö rabiga húzta a nyakunkat. Én magam is a grófnál cselédked- tem, keserves sorom volt. S milye­nek voltak a május elsejék az­előtt?' Jött a hír, hogy a városok­ban gumibotos rendőrök verték szét a tüntetőket, falun kakastollasok vigyázták a földbirtokos és kulák hatalmát. Hatalmasat változott az életünk azóta. Én most azon a hat holdon dolgozom, amit a gróf földjéből szakítottunk a földosztáskor s amelyen valaha a gróf hasznára robotoltam. Szabad earner vagyok most, egy az úri bitangok járma Levél a nagyvarsányi A mi termelöcsoportunk, a nagyvar. íányi „Szabadság", 1949 őszért alakult msg. Vinezs Céza, Szitás András, And­rási József, Kiss L. László, Szűcs re- réno dolgozó parasztok voltak a Iteztio- ményczők. Kilenc család, kiienoven hol­don jnduit el, hogy nagyüzemi rnóddaj mogküzdjenek az elmaradottsággal, nö­veljék a terméseredményeket. Tavaszra már harminchárom nagyva.sányi dől. gozá parasztcsalád voit a csoportban. Az alapítók jó felvilágosító munkájá­nak kellett ehhez a gyarapodáshoz el­sősorban hozzájárulnia, Mire megkezd, tűk a tavaszi munkát, már 220 hold volt a szövetkezet földje. Igaz, sokhelyt gyenge, kihasznált volt a föld, kemény munka kellett, hogy Jó termést érjünk el. Jól ment a munka. Cyönyarü volt minden vetés, szinte elütött az egyénie­kétől. Már akkor kezdett nőni az ér­deklődés a szövetkezeti csoport irányá­ban, S mikor őszi búzából 12 mázsát, rozsból kilenc mázsát, tavaszárpábő! pedig 15 mázsát értünk el holdanként, lóval többet, mint a kfvülál'ók, kőt pár lovat vettünk saját erőnkből, az állam meg tehéntől zzscl. sezt'sállo- mánnyal segített, még inkább szövet­kezetünk felé fordultak a do gozó pa­rasztok. Az elszámolások Ideién egyre többen érdeklődtek életünk felől, afe­löl, ki mennyit keresett munkájával. Húsz forintot száméit egv munkaegy­ség. Megnézték az egyre sűrűbben ér­kező látogatók tizenöt törzskönyvezett kalászosok vetésével krll. A tavaszbúza tíz százaléka még mindig hiányzik, az árpavetés eredménye is csak 95, a zabé pe­dig 91 százalékos. Különösképpen a szatmári járásokban kell igyekez­ni, mert a kalászosok vetésénél mutatkozó lemaradás jórészt ott található. Minden növény, de — mondhatni — a kalászosok érzik meg legjobban a késedelmet. Nem, járulnak jól a béke megvéd elmeié­it éhez azok a dolgozó parasztok, akik kevesebbet takarítanak be földjeikről. De nem kevésbbé fontos, hogy mielőbb százszázalékos legyen fal­vóinkban a lucerna és vöröshere vetése. Annál is inkább, mert jó pár hete lejárt már e takarmány- növények vetésideje. Állatállomá­nyunk fejlődése és további fejlesz­tése szinte parancsolja, hogy sok­kal nagyobb gonddal biztosítsák a dolgozó parasztok a szükséges ta­karmánymennyiséget. GYORSÍTANI KELL A LEN ÉS ROSTKENDER VETÉSÉT Nem mondhatni eléggé jónak a len és rostkender vetési eredmé­nyeit. A terv szerinti terület jelé­nél alig vetettek többet a dolgozó parasztok. A vásárosnaményi és fehérgyar­mati járásokban leginkább elma­radtak a rostkenűer és olajlen ve­tésével, Pedig tudott doAg arrafelé is, hogy a kései vetésű növény mindig alacsonyabb termésered­ményt ad. S könnyen látható: ha alól felszabadult népből. Gyern.í keim iskolába járnak, tanulnak, s olyan lehetőségek á lnak előttük, hogy orvos, mérnök, katonatiszt le­het akármelyik. Szép ez a mi ék- tünk és egyre szebbe tesszük. Ha arra gondolok, hogy valaki is meg próbálná szétrombolni mindazt, amit a mi népünk a munkások, a Párt vezetésével felépített eddig, valaki is megpróbálná végét vetni előrehaladásunknak minden áldo­zatra képes vagyok. Azért is hatá­roztam el: úgy fogok dolgozni, hogy minél többet termeljek hat holdamon! A tavaszi szántás-vetés­sel igyekeztem eddig is, május el­sejére pedig minden magot e'vetek. S hozzálátok a növényápoláshoz is, nagy gonddal, jő munkával, ősz elején pedig, már többen tervezzük szövetkezünk, közös munkához lá­tunk majd, s nagyüzemi módon ter­melünk többet, jobbat a haza ja rára. Zoltán Sándor hatholdas dolgozó paraszt, Mérkvállaj. „Szabadság“ tszcs-bol tehenünket, azok nyo'o növendék sza. porulatát anyakocánként 70 mala, cunkat. Az őszi téli és tavaszi fejlesztés tó­rán 78 tagja lett csopcriunknak. A szövetkezeti sasok állandóan ott Jár­tak o kívülállók közt elmondták erstí- ményeinket, azt is, hagy 57.039 form­tet tartalékoltunk boruiiázarokra, ne. szóltok életünkről, s a felvilágosító munka, a tények látása, nem maradi hátás nélkül. A Jó tavaszidö beálltával a szántás- vetéslsaz fogtunk. 9 kalászosok, hüve­lyesek, idejében főidbe kerüllek, in n- den tavaszit e'v3.ettünk rear, a cukor­répát meg is kapáltuk. Jó erőpróba veit a tavaszi munka, a ctoport fiatal­jai közt Jól megszilárdult a közösségi szellem. Jó dolgoztunk s Igyekszünk dolgozni tovább. Most feladatunknak tartjuk, hogy az egyéni parasztok érdeklődését állandóan növeljük szö­vetkezetünk iránt. A szocializmus ép! tése országunkban fontrs tennivaló­ként szabja meg a mezőgazdaság át­alakítását. a nagyüzemi termelésre való áttérést. Szövetkezetünknek nem szabad se most, se a nyári munkák idején elszigetelődnie a kívülállóktól, tlgy kell már most bes-é ge nü tk ve­lük, ügy kell píltlás-n dolgoznunk, begy ősszel minél többen térjenek rá példánk nyomán a virágzó élet útiára. Szűcs Béla, MOP titkár, Nagyvarsány, kevesebb olajlen, rostkender kerül a feldolgozó üzemekbe, kevesebb text,Hanyag, olaj jut a dolgozók­hoz. Ez pedig egyetleu dolgozó pa­rasztnak sem lehet érdeke. A földművesszövetkezetek, tanácsok ue vegyék letudottnak e fontos kérőért azzal, hogy segítették a szerződéskötés sikereit, A szerző­déses termelők jó munkáját is elő kell mozdítaniok azzal, hogy az el­maradás bepőtlására buzdítják a dolgozó parasztokat. A VASÁRNAPI HATÁRJÁRÁSOK SEGÍTSÉK A TOVÁBBI JÓ VERSENGÉST A járások közti verseny most is azt mutatja, hogy legjobban a nyíregyházi járásban és Nyíregy­házai környékén megy a munka. Harmadik helyre múlt héten a kemecsei járás került, ahol a fal- vak elevenné váló párosversenyé- sének eredményeként szépen meg­javult a. munka. A kemecsei járás multheti jó munkájával a nyirba- tori járást szorította ki harmadik helyéről. A nyírbátori járásban visszaesel mutatkozott, még a már tászaUai, tiszalöki, baktat és kis- várdai járások is megelőzték és harmadik helyről a nyolcadikra került. Az elbizakodottság, megelége­dés az elért eredményekkel — sohase hasznos dolog, — most beigazolódott a nyírbátori járás példájával. A csengeti. fehér- gyarmati, nagykállói és vásárosna- méríyi járások továbbra is sereg­hajtók maradtak. Ezekben a járá­sokban még mindig nem alakúit ki a községek egészséges, eleven pá­rosversenye, még mindig nem ad­nak a DÉFOSz-szervezetek, a ta-, nácsok elég támogatást a verse­nyeknek, a pártszervezetek kellő buzdítást a munkához. Döntő fontosságú, hogy minde­nütt a megjTében jő, munkát vé­gezzenek ma és az elkövetkező na­pokon a versenybizottságok. Vé- gezzéh el mindenfelé a határjárá­sokat, s hazamenet hozzák nyilvá­nosságra, hogyan dolgozik a páros­versenytárs község, milyen arrafelé a határ, kik járnak a munka élén — s milyen okkal, milyen móddal értek el sikereket. Ezzel buzdítsa­nak versengésre, jó munkára. Nép­szerűsítsék az olyan dolgozó pa­rasztokat, mint például Nagyecseden Gere Gyula, Mi- zsei József és Kovács Bálint, akik több, mint egy hete befejez­ték már földjeiken a tavaszi mun­kákat, s jó példájuk lelkesítette társaikat Is. A termelőszövetkezetek multheti eredményei jő munka niellett bi­zonyítanak. A tavaszbúza, tavasz­árpa, cukorrépa, lucerna, vöröshe­re vetése százszázalékos a szövet­kezeti gazdaságokban. A forgó 89, a burgonya 72, a kukorica 29 szá­zalékát vetették el eddig, de ko­moly mulasztásokat kell pótolniok a. rost kender vetésénél. Mert eddig mindössze 47 százalékosan teljesí­tették a rostkender vetési tervét! Lássanak hozzá mindenfelé Szabolcs-Szatmárban a növény- ápoláshoz, a kártevők elleni . védekezéshez. Nyilvánvaló, a magasabb termés­hozamért való harc korántsem ért véget a vetés befejeztével. Hisz a növények gondos ápolása. a kár­tevők megsemmisítése a következő igen fontos tennivaló. S máris hoz­zá kell látni a munkához, hiszen a mák, a. legtöbb helyütt már szé­pen soroló forgó és cukorrépa szin­te kívánja a sarabolást. A terme­lőszövetkezetek legtöbbjében már hozzáláttak a saraboláshoz. A dolgozó parasztok kövessék jó példájukat. A mák, cukorrépa és napraforgó sarabolásával egy­idejűleg fet kell venni a harcot a máris mutatkozó kártevőkkel: a cukorrépa veszedelmes ellenségével, a lisztes répabarkóval, forgó földe­ken a mocskospajorral. Ahol még nincsenek meg a cukorrépaföldék körül a fogóárkok, azonnal készít­sék el a dolgozó parasztok. A jó növényápolás, a kártevők elleni sikeres védekezés legyen további formálója a magasabb termésered­ményeknek, Május 1-re befejezem a tavaszi vetési Feladatunknak tartjuk, hogy az egyéni parasztok érdeklődését állandóan növeljük szövetkezetünk iránt Rákosi elvtárs teljesítette a kisvárdai Növénynemesítő dolgozóinak kérését A kisvárdai Mövényftemesitö Aromás dolgozói kivá!ó eredményt értek el az elmúlt évben burgonyatermesztésben. Tanulmányozták a szovjet tapasz, faiatokat és ők maguk ís tovább fejlesztették az itteni viszonyoknak meg­felelően, A* eredmény szop vo.t. K.s területen 160 mázsás átlagot is e«ér. tek — annak e^enére, hagy tavaly igen kevés volt a csapadék, sokat gors- tíoíkoztah azon, hogy hogysn kellena vizet szerezniük, hegy kiküszöbölhessék ej időjárás okozta nehézségeket. Ezen segített Rákcsi rivtárs, Amikor Pártunk, népünk vezetője megle. kmtette a kisvárdai Niivényncme'itő Állomás dolgozóinak munkáját — meg­hallgatta panaszukat és te jesltet e É résüket. Már az eímttlt évben hozzáfogtak o Nyíregyházi Magasépítési Vállalat dolgozói cSV víztorony építéséhez, ami az egész növénynemesiio (cicáét ellát. Ja víziéi. Ez a scGltoég, Rákcsi elvtárs szavai még nagyobb eredmények el. érésére ösztönzik a Növénynemeslíó Állomás dolgozod. Népi államunk meg. adja a segítséget, hogy továbbfolytassák kísérleteiket a niEgascbb thniós. hozamért, Mérlivállaj dolgozó parasztjai már túlteljesíletíék burgonyaszállítási íenüket Hérkvállaj dolgozó parasztjai a burgonyabegyűjtés, a burgonyaszál­lítási szerződéskötések idején több­ször hallatták már hírüket a me­gyében. Jó példával jártak elől, miként kell tetteikkel hozzájárulni a falusi dolgozóknak is a béke megszilárdításához. Most újabb di­cséretes eredményekről számolnak be a legfrissebb jelentések: Mérk- vállaj dolgozó parasztjai már túl­teljesítették burgonyaszállítási ter­vüket. A tervbevett 1080 mázsa he­lyett máris 1150 mázsa burgo­nyát küldtek a dolgozók álla­mának. A szállítási szerződések kötése to­vább folyik a községben. Tornyospálcán hasonlőkép jól halad a burgonyabegyűjtés. Az ot­tani dolgozó parasztok 640 mázsás tervüket 422 mázsa burgonya szál­lítására való szerződéssel teljesí­tették. 114 mázsa krumplit már el is szállítottak Tornyospálcáról Bu­dapestre. Gemzsén Juhász János dolgozó paraszt a békeív aláírásával egy- időben két mázsa burgonyát aján­lott fel feleslegéből és szállítási szerződést kötött. Mondván: „ezzel akarom megpecsételni békealáirá- sómat. Mert a béke megvédelmezé- séhez nemcsak a béke kívánása, de népünk erejét növelő tettek is kellenek!” Paposon és Géberjénben igen gyenge eredmények mutatkoznak a burgonyabegyüjtésnél. Az ottani földmüvesszö vetkezeti ügyvezetők mit sem támogatják a szerződézkü test. A paposi ügyvezető szivestb ben borozgat el a kocsmában, a géberjéni ügyvezető is olykép véle­kedik, hogy „más dolga van, mint a burgonyabegyűjtés”! Pedig lát- niok kell, hogy a béke ügyével szorosan együvé tartozik a nép erejét növelő, az országot gyara­pító sok igaz tett, a burgonya­begyűjtés sikere is! Pecsenyére áhítozik a kulák... „A szegényparasztok, cselédemberek zsírján kövérre hízott falusi élös. tíieknek, a kulákoknak már régóta bealkonyult" — így írja levelében Nagy Lajos, a kisvárdai községi tanács elnöke. Erniult már az a világ, mikor a szántóföld széién pipázgaiva, gúnyos mosollyal a bajusz alatt, figyelték a görnyedezö cselédembe^, amint esy ócska ing és egy tányér lebbencs eile- neben pirkadástúl vakuláoig kapálta nekik a krumplit, tengerit. Hiába si. ratják vissza a múltat a basaparasz.ok, hiába kacsintgatnak titkos reme- nyekkel T.umansk leié, próbálnak hazugságokkal, feketézéssel, spekulálással ártani a felszabadult népnek, az ő világuk az idők viharában menthetetle. nül odaveszett“. Aztán elmondta, sohse lesz a kulákból Jö ember, mint ahogy egyesek hiszik, sohse lesz kutyából szalonna. S példának hozza fel, míty fondorlat­tal igyekezett ártani a kisvárdai tszos-nek özv.Jőzsi Istvánná ottani ku­lák. „Bizonyosan pecsenyére áhítozott Józsiné, de még bizonyosabb, hogy Trunianek hűséges cinkosa módjára, kárt igyekezett tenni a közösség vágyó, nában. Az történt, hogy rájöttek a csoportban, hol egy-egy tyuk, hol egy jár. ce, hol éppen egy jótorkú kakas h.ányzik. Bejárták a dűlőt, aiánéztek a tégla-, farákásoknak. Se róka, se görény.se kánya, se rétisas nem köröz oda. ■fent,.. De b „rolytély" mégis megoldódott. Mégpedig úgy. hogy Józsiné beta, nltott kutyája hordta a kulákaeszony portájára a tszcs joszágállományát, özv. Pé*er Lajosné szegínyparasztasszony nem felejtette még el. valaha is ez volt Józsinó módszere. Az ö pár sovány tyúkját is elhordta „ kulák ku­tyája, csakhogy akkoriban egyet so mert szólni, mert a csendőrök rent Józs.né, de az ö derekára ve. ,ek. Akkor se átallojta megenni más tyúkját a kulák. Most meg míg inkább kergott a bondője a osoport tyúkjaira, hisz ráadásul meskisebbítheiíe aljas módon éppen azokat, akiknek boldogulása legjobban fáj neki, fáj Kovács Menyhért százholdas kuiáknak s a doigo zó nép többi kisvárdai ellenségének11. De megtanulhatják most — fejezi be levelét Nagy elvtárs — hogy akik a vasat óntik, az új gyárakat építik, akik valaha véres verítékkel húzták az igát földbirtokosnál, kuiáknál. mint Borbély Miklósné, íd. Zámbó Cábcr- né, Kovács Pál is, azoknak kemény az ökle. S nagyot üt a kártevőre, megfé­kezi a sokféle alias mesterkedés*. Szemük pedig tisztán lát, olyan tisztán, hogy a Indákban barátot sohase fedeznek fel! Harminc bold erdőt telepit, megkapálja a kukoricát, kiülteti a dohányt május elsejére a napkori tszcs Fiatal a mi termelőcsoportunk Napkoron. Tagjai mind földműves- szövetkezeti tagok, ott ismerkedtek meg a szövetkezéssel, látták meg, hogy egymás segítségével, közösen nagy eredményeket lehet elérni, így alakult meg termelésre, föld­jeink közös művelésére is a szö­vetkezet. Elmondhatjuk, hogy nagy nz egyetértés, jó az összefogás ná­lunk. Bizonyítja ezt az is, hogy a tavaszi vetemények mind a föld­ben vannak már. Szeretjük a mi hazánkat, amely egyre szebbé vá­lik. S mi is tevékeny részesei aka­runk lenni annak az építésnek, amely ebben az országban virágzó életet teremt, imperialista ellenség leselkedik ránk, fel szere.né dúlni szépen termő földjeinket. A mos­tani életünk olyan, hogy még foko­zottabban kell igyekeznünk, még jobb eredményeket kell kivívnunk. Azért is szövetkeztünk mi a közös munkára, hogy a lehető legszebbet mutassuk fel. megnöveljük a sző-. vetkezeti földek hozamát. A korai, jól végzett vetésnél nem állunk meg. Továbbmegyünk, Itt, a szö- . vetkezetben váltunk igazán a sza- | bad munka embereivé. A Munka | Ünnepére tettük meg felajánlás- | ként, hogy a terméseredmények nö-, velőse érdekében május elsejéig jól elkészített főidbe kiültetünk bárom holdnyl dohánypalántát, akkorra megkapáljuk tíz hold kukoricánkat is. S szép feladatként vállaltuk, hogy harminc hold erdőt telepí- 'tiink. Mindegyik kis fa egy-egy i igazi májusfa lesz s hirdetni fog i júk. hogy szövetkezetünk a szovjet ] emberek módján megkezdte a hav- J cot az aszály ellen, a természet 'megváltoztatásáért. így készülünk ;a Hunka Ünnepére, így akarjuk erősíteni továbbra Is a béke nagy ; táborát. özv. BZALUASI ISTVÁNNÁ, füldművesszövetk. ügyvezető, tszcs-tag, Napkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom