Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-18 / 89. szám
2 1951 ÁPRILIS 18 SZERDA. kai emelkedett, a burgonya össztermése pedig 1950-ben 24 százalékkal haladta meg az 1940. évit. A takarmánynövények vetésterülete 1950-ben 1940-hez viszonyítva 15 százalékkal növekedett meg, de az évelő füvek vetésterülete növelésének az ötéves tervben kitűzött feladatát nem teljesítették 100 szá zalékban és a takarmánytermelés elmaradt az állattenyésztés megnövekedett szükségleteitől. Az állattenyésztés terén teljea tették a kolhozok társadalmi tulaj donban álló állatállománya növelő sének az ötéves tervben előirt fel adatát. A kolhozokban jelentékenyen túlhaladták a haszonállat és a baromfi létszámának háborúelötti színvonalát. A szarvasmarhaállomány létszáma 40 százalékkal, a juhé és kecskéé 63 százalékkal, a sertésé 49 százalékkal, a baromfié kétszeresen múlta felül a háborúelőtti színvonalat. A MEZŐGAZDASÁG TECHNIKAI FELSZERELÉSE GYARAPODOTT Az ötéves terv alatt a mezőgazdaságnak 536.000 traktort (tizenötszörösre átszámítva), 93.000 gabonakombájnt — köztük 39.000 ma- gánjárőkombájnt —, 340.000 trab- torekét, 254.000 traktoros, vetőgépet, 249.000 traktoros kultivátort és nagymennyiségű más talajmeg- munkáló, vető- és aratógépet szállítottak. Jelentős munkát végeztek a kolhozok, gép- és traktorállomások, valamint a szovhozok villamosítása terén. A falusi villanytelepek kapacitása 1950. végéig az 1940. évihez képest 2.8-szeresére emelkedett. Nagy sikereket értek el a földművelés kultúrájának emelésével kapcsolatban. I A szövhozok az ötéves terv ide- I je alatt jelentékenyen bővítették a mezőgazdasági növények vi téste.(Letét. A gabonafélék 1950. évi terméseredménye az 1940. évi termés- eredményt 16 százalékkal múlta felül. A Szovjetúnió szovhozügyi minisztériumának szovhozaiban alapjában véve befejeződött a mezőgazdasági munkák gépesítése. Az állatállomány haszna jelentékenyen megnövekedett. Egy tehén tejhozama a Szovjetunió szovhozügyi minisztériumának szovhozaiban az 1950. évben átlagosan 28 százalékkal haladta meg az 1940. évi színvonalat. AZ ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSE A KÖZLEKEDÉS ÉS HÍRADÁS TERÉN A vasúti közlekedés az ötéves terv-esztendő alatt biztosította a népgazdaság növekvő szállítási követelményeit. Az 1950-re megállapított vasúti teherszállítási előirányzatot 13 százalékkal túlteljesítették. A folyamhajózás teherforgalma 1950-ben 26 százalékkal meghaladta az 1940. évi színvonalat, de nem érte el az ötéves tervben meg- állapí lOtty színvonalat. A tengeri szállítás teherforgalma 1050 ben az 1940. évihez viszonyítva 65 százalékkal emelkedett. A gépkocsiszállítás teherforgalma 1950-ben az 1940. évihez viszonyítva 2.3-szeresére emelkedett. Az ötéves terv éveiben helyreállították a távbeszélő-, távíró- és rádióhálózatot és biztosították ezek további fejlődését az új technika alapján. A távbeszélő állomások kapacitása meghaladta a háború- előtti színvonalat. A rádióadóállomások építésének tervét az ötéve? terv alatt 39 százalékkal túlteljesítették. Az ötéves terv teljesítése nemzeti jövedelem és az állami költségvetés terén Az ötéves terv feladatul tűzic ki a nemzeti jövedelem háborúelőtti színvonalának 38 százalékos emelését. Ténylegesen 61 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem. Híg a kapitalista országokban a nemzeti jövedelemnek több mint a felét a kapitalisták osztálya sajátítja ki, a Szovjetúnióban az egész nemzeti jövedelem a dolgozóké. A Szovjetúnió dolgozói személyes anyagi és kulturális szükségleteik kielégítésére 1950-ben a nemzeti jövedelem 74 százalékát kapták meg, a nemzeti jövedelem többi huszonhat százaléka az államnak. a kolhozoknak és a szövetkezeti szervezeteknek maradt a szocialista termelés bővítése és más állami és társadalmi szükségletek kielégítése céljaira. A nemzeti jövedelem növekedése következtében az állami költségvetést évről évre úgy teljesítették, hogy a ^vételek meghaladták a kiadásokat. Az állami költségvetés kiadá si tételei között szakadatlanul emelkedett a népgazdaság, a szí ■ cialis és társadalmi építés szükségleteinek pénzügyi fedezetére irányuló kiadások tétele. A nemzeti jövedelem növekedésének és az állami költségvetés sikeres teljesítésének eredményeként a népgazdaságban végrehajtott b ruházások ötéves tervét 22 száza- j lékkai túlteljesítették. I Ugyanezek az okok lehetővé tét- ; ték, hogy 1947. decemberében vég- rehajtsuk a pénzügyi reformot és j megszüntessük a jegyrendszert minden élelmiszerre és Iparcikkre vonatkozólag. 1947—1950-ben háromszor szállítottuk le a közszükségleti cikkek árát és megteremtettük a feltételeket az 1951. március 1-én végrehajtott újabb árleszállí- ' shoz. Ez a munkások, alkalmáéi zottak és értelmiségiek reálbérének komoly emelkedését biztosította és lehetővé tette a parasztok kiadásainak csökkentését, amennyiben olcsóbban vásárolhatják meg az iparcikkeket, a rubel további megerősödéséhez, vásárlóerejének növekedéséhez és a szovjet rubel árfolyamának javulásához vezetett a külföldi valutákkal szemben. Az ötéves terv teljesítése | a nép anyagi és kulturális jólétének emelése terén A Szovjetúnióban nem volt és ma sincs munkanélküliség. Javult a Szovjetúnió lakosságának ar.yagi helyzete. Jelentősen emelkedtek a dolgozók jóléti és kulturális szükségleteire fordított állami kiadások. A lakosság anyagi színvonalának emelkedésével egyidejűleg a háborúutáni időszakban további fejlődést értünk el a kultúra, a tudomány és a művészetek terén. A népgazdaság öt év leforgása alatt 632.000 főiskolai képzettséggel rendelkező szakembert és 1,278.000 középiskolai képzettséggel rendelkező szakembert kapott. A népgazdaságban dolgozó szakemberek száma az 1940. évihez viszonyítva. 84 százalékkal növekedett. Komoly sikereket értek el a szovjet kereskedelem fejlesztése torén. Az állami és szövetkezet' ke reskedelem kiskereskedelmi ár forgalma jelentősen meghaladja a háború előttit, az 1940. évi színvonalat. Növekedett a lakosság kulturális és háztartási szükségleteit szolgáló cikkek eladása is. 1950-ben 3.3-szer annyi órát, hatszor annyi rádió vevőkészüléket, másfélszer annyi áz tartási elektromoskészüléket, 2.9-szer annyi kerékpárt, majdnem háromszor annyi varrógépe*, 16 szói annyi motorkerékpárt adtak el. mint háború előtt. A kolhozpiacok kereskedelme 1950 ben az 1910 évihez viszonvít- va jelentősen megnövekedett. — A kolhozpiaci árak a jegyrendszer megszüntetése és a pénzügyi re form végrehajtása után csökkentek A háború utáni ötéves terv évei alatt széles körben ki bomta kozott a lakásépítkezés. Az állami iparvállalatok, intézmények, a hely szőjetek, továbbá a városok és munka sok, lakótelepek lakosai állami hí telek segítségével' több mint 10C millió négyzetméter lakóterületű házat építettek fel és állítottak helyre. Ezenkívül faluhelyeken 2,700.000 lakóházat állítottak helyre és építettek újonnan. A Szovjetunió Állami Tcr - bizottsága. A Szov.letunió Központi Statisztikai Híva tala. Megyénk dolgozói támogatják a Béke Yilágtanács követeléseit „Ml tudjuk, hogy ügyvivőnk Belgrád utcáira hullott vére titánunkét is figyelmeztet, mert Titóék és felbérlőik a ml békés építőmunkánk megsemmisítésére törekszenek.” Virág István és Farkas Kálmán kéki középparasztok mellett sokan válaszoltak hasonlóképpen a népnevelők szavaira, velük együtt- ezrek és ezrek Ígérték, hogy tavaszi munkájukat olyan gyorsan, alaposan végzik el, hogy jóval többet hozzon a föld a multévi termésnél. A MÚLTBAN CSELÉD VOLTAM, 8 holdat kaptam a felszabadulással, — beszéli Kelme János, a fehérgalambos ív fölé hajolva, míg a többi név alá írja gondosan a magáét. Hány helyen hallják ezt a szakolyi népnévelők! Aztán a többit is. Beimé János nemcsak puszta névealáírással áll ki a békéért. Hanem jobb munkával, több terméssel, alhadnagy fia pedig fegyverrel a kezében őrködik azon, hogy ránk ne törjenek Truman. Titó hordái. A JOBB, GAZDAGABB TERMÉSÉRT harcol Pápai József ibrányi népnevelő is. Az ötholdas újgazda versenyre hívta ki az ibrányi dohány- termi.óket a dohánytermés meny- nyiségi és minőségi fokozására. „Ezt úgy kívánom elérni. — írja Pápai József, — hogy a munkálatokhoz már most előkészítem az anyagokat, művelési szerszámokat; palántáimat gondosan kezelem, úgyhogy azok jó erőben kerüljenek a talajba. Az ültetést szakszerűen végzem el, a gyomoktól többszöri kapálással megmentem, a kaccsozást, tetőleszedést Idejében MA ESTE TARTJA ALAKULÓ CYÜLÉSlT A MECYE1 »? NÉPI ECYOíTES Ä Megyei Nípi Együttes ma este hét órai UeiCebel tartja alai.uiö gyűléséi a nyíreayázi József Attila l.u túr- oiuionhan. Nagyjelentílsi.. ű megyénk kultúre.etében a népi együttes nieg- a.akulása. amelynek fel. da a főbbe.; körött ú] káderek kinevel se, i.épi ha. gyofíiányaink felelevenítése s saruk sz.ciai.sía tartalommal va.ó meg intése lesz. A megye d_Igoréi szeretettel üdvüziik a Kegyei Népi Együttes megalakít ásót. elvégzem és a letört dohányt ágy kezelem majd, hogy a legjobb minősítést érhessem el.” Ifjú, Kévés Ferenc Biri-Táncsícs telepi népnevelő, állandóan látogatja a telep családjait, ő maga 15-re befejezte tavaszi vetési munkáját és erre serkentette a többieket is. Páll íSándorúkkal is elbeszélgetett, hogy mennyi van még neki’; hátra. Elhatározták, hogy 18-áig ők is befejezik az elmaradt kukorica ve- tést. Ezt ígérte utána Ferenc Mihály 4 holdas kisparaszt is, A FIATALOK SEM MARADNAK HÁTRA a békéért, boldog jövőjükért folytatott harcból. A Ferenc-tanyal Dl Sz-szer vezet a Halmos-bokori DISz-fiatalokat hívta ki versenyre. Vállalták, hogy a tanyán egy család sem marad ki a felvilágosító munkából, akit ne keresnének fel a békéivyel. A felvilágosító munka alapján vállalják, hogy 24-re a tanya minden családja végez a tavaszi 'szántás-vetés munkájával. Vállalásukban szerepel még az is, hogy május elsejére, a világ dolgozóinak Nagy Ünnepére díszfelvonulással, kultúrműsorral készülnek. „Mi, úttörők is, mindent elkövetünk hegy a becsületes dolgozókat megnyerjük a béke ha. cosá .alt. Én még csak hetedikbe járok, jó tanulással erősítem a békét, jövőre pedig középiskolában szeretnék totább tanulni. Társaim között még vannak, akik nem értik meg, hogy mit jelent a tanulás, a jó szakember, milyen szükség van arra ötéves tervünk végrehajtásához. Ezért írom hozzájuk ezt a kis verset, — mert úgy gondolom, ha csak egy pajtás Is kedvet kap a továbbtanulásra, akkor már egy téglával én is hozzájárultam a béke bástyájának megerősítéséhez.” Feher Erzsébet naményi úttörő verséből alább közöljük a kezdő sói okát: „Tanulj tovább pajtás, — Hisz előtted áll az út Mit elzártak ä tőkések — Kinyitottuk a kaput. Elöltünk a tudás vára, — Egyetem és főiskola. Nosza, jertek, foglaljuk el, — •Nyitva áll a vaskapuja.” 3Ce uijéi' és szaiűtuKL DÓZSA MOZI Telefon: 30—86 Apr. 14 20-ig Szomb.—péntekig Szembesítés Előadások kezdete: 4. 6. 8 órakor. BEKE FILMSZÍNHÁZ Telefon: 33—22 Ápr. 14—20-is Szomb.—péntelűz Felszabadult föld Előadások kezdete hétköznap: fii S. fél 7. fél 9 órakor. Kerékgyártó János, a népnevelő éppen uzsonnatájt kopogtatott be Oláhékhos a békeívvel. Azt mondták a pártszervezetben: „Oláh Péter elmaradt a tavaszi munkában. Újra meg újra azt hajtogatja, hogy ráérünk még.'-’ Kerékgyártó elvtáys otthon találta az egész családot. Oláh Pétert, a feleségét, a nagyobbik lányt, meg a kis Julikát is. A gyéreitek ettek. Az asztal közepén tányérban szalonna, tenyérnyi széles, parázs fehérszalonna. Mellette só és kenyér. Julika a kemencepadkán birkózott az ennivalóval s keze, arca ragyogott már a zsírtól. TJigyúss, te kislány, mert meg' esz a szalonna! — köszöntött be harsogva a népnevelő. Sorra kezet nyújtott s a kínálásra leült. — Jó tavaszunk van, Péter bácsi ... — Megjárós, — eresztette ki szűkösen a szót a száján Oláh Péter s már előre morgolódott magában: ez megint csak azért jött, hogy ösztökéljen, mintha nem tudnám, mi a dolgom. — Hűséges tavasz ... — toldotta meg Kerékgyártó elvtárs s mintha éppen most jutott volna eszébe, hozzátette: „Van ország, ahol úgy hívják, az éhség tavasza.” Az asszony is közelebb húzódott, ahogy tett-rett a konyhában a vasárnapi ebéd után, A nagyobbik lány leült a kisebbik mellé a kemencepadkára. — Nézegettem az újságot. Jugoszláviáról írtak benne, ahol Ti 6 elárulta a népet. Ott is eljött a tavasz. Ott is zöldelni kellene a vetéseknek s ott is úgy lenne rendjén, ha dalolnának a fiatalok a szántás-vetés közben, mint nálunk. — És mért nem Hanoinak? — kottyantott közbe Julika. — Hogy mért nem danolnak...? Emlékszik még, Péter bácsi, azokra a sanyarú esztendőkre, amikor a parasztok lábon adták el a gabonát a kupeceknek?! Náluk, Jugoszláviában még rosszabb! 2'itó, ez a ganaj áruló, már több évre előre eladta a parasztok termését. De kiknek? Azoknak, akik háborút akarnak a népekre, akii: fel akarják gyújtani a házainkat. Oláh Péter csak bölongatott, de már nagyobb figyelemmel hallgatott, mert mindig érdekelte, hogy mi történik a világban. A népnevelő felemelte a fejét és öklét az asztalra ejtette. — Hát ezért nincs danolás ott a földeken. Ki se mennek a parasztok a földekre. Minek vessenek? A kapitalistáknak, a kuldkok-nakf Azoknak, akik a gyerekeiket vágóhídra akarják hajtani?! És ügy hívják a tavaszt, hogy éhség tavasza. Néhány percig csend lett. Súlyos, nehéz csend. Halkan szólalt meg újra Kerékgyártó elvtárs. — Nálunk is volt igy ... Az asszony sóhajtva bólintott. — Volt. A népnevelő ránézett Julikdra s az elborult tekintetéből látszott, j hogy a múltra való emlékezés nehéz köveket görget a szivében. — ás én kis hugocskdm is ilyen lehetett, tienki nem szólt s még a lélegzetüket is visszatartották. Mindnyájan emlékeznek arra, hegy a munka nélkül tengődő, beteg kubikos Kerékgyártó kislánya éhen- italt S3 tavaszán. Oláh Péter zavartan kotorászott a dohányos blir- zacs óban, pedig már egyszer megtömte a pipáját. — Olyan eleven bogárszeme volt, mint Juliskának. Szerelte ó is a szalonnát, — mondta, csendesen g közben szomorúan elmosolyodott. — Egyszer evett életében. 8 utána mindig azon sóhajtozott. Apám pedig csak szárazkenyért hozhatott neki, amikor még hozhatott, úgy emlékszem az esetre, mintha ma történt volna. A szobában kuporogtunk s nem tettünk mást, mint a gyomrunk korpását hallgattuk, meg vártuk haza apánkat. Már a sírás is elapadt a szemünkből, anyánk meg, szegény, nem bírta nézni, kiült a küszöbre s meresztette, csak meresztette szemét a semmibe. Estére aztán megjött az apánk, tarisznyájában valamicske száraz kenyérrel. Nekiestünk, mintha torta lett Volna, ettünk, hogy a szemünk is kidülledt. Egyszeresek megszólal a hugocskdm: „Szalonna kéne...” Az apám elfordult, mert kiszaladt a szeméből a könny, azután nevetést- parancsolt. magára. „Szalonna?I Ilyen kislánynak?! No jó, llát adok szalonnát!” — s azzal kézbe vette a karéj kenyeret, meg a kést. Nagy óvatosan lehámozta a héjjéit, melynek a külső része fekete volt, mint a korom, de a belseje úgy nézett ki, mint a rózsaszínű, húsos, szép szalonna. Fogta a karéj kenyeret, rátétté a héjját. — Ihol a szalonna! — rikkantott egyet. — 8 mi ettünk‘ szalonnát kenyérrel ... TTjra c-sak hallgatlak a szobi- ban levők, mert nem tudták, nevessenek vagy sírjanak. Az asz- j szony Julika mellé húzódott és j megsimogatta a haját. Julika nem ■ sokat értett az egészből, csoüál- ' ózva tekinthetett hol egyikre, hol a másikra, aztán megszólalt vékonyka hangján: — I)ihat az nem volt igazi szalonna ... .1 népnevelő felnevetett s ezzel feloldotta a szorongást. — Nem, nem volt. De most van. J Igaz-é? És úgy g ndoiom, — kör- j behordozta szemét a jelenlévőkön, I — jövőre még több lesz, — ügy igyekszünk, — válaszolt Oláh Péter, erősen nyomva a szarvakat, nehogy valaki, észrevegye, hogy ő is közel állt as elldgyulás- lwz, — Mert nekünk van miért vekni! Jugoszláviában úgy harcolnak a parasztok a gonosztevők ellen, hogy nem vetne!:, mi úgy lxarco- lünk a mi szép országunkban, hogy vetünk. A népnevelő lapos csomagot tett az asztalra, óvatosan kibontotta, az újságpapírt s előtűnt a virágos, békegalambos békéi v. A nagyobbik leány felsikoltott: — Nicsak, éppen ezt festettem én az iskolában! — No, akkor maguknak közeli ismerősük a béke, — nevetett Kerékgyártó s tolta eléjük, hogy írják alá. A nagylány fürgén perdült s készítette a liniát és tollat. Oláh Péter nekilátott, hogy a nevét alávésse s amint a papírra, illesztette a tollat, a népnevelő megszólalt. Mintha csak úgy eszébe jutott volna s nem is olyan fontos. — Hallom, Péter bácsi, hogy versenyre Hívta ki a dülőszom- szádját a vetésben?! Merthogy ezzel akarja a békét védeni .. . Oláh Péter meghökkent s felkapta a fejét. — Hogy mér én.:. — Maga háti Szép, dicséretes dolog, annyi szent! Mcghisxen maga már tapasztalt is és jól tudja azt a szólás-mondást, hogy: ,,.l korai vetés ritkán rossz, a kései vetés ritkán jó.” Oláh Péter nem tudta valójában, hogy ugratja-e a fiú, vagy mit akar. De az halálos komolyan nézett rá. — No igen... — motyogta, — tervezgettem ilyesmi félét. 8 aztán megkeményedett Oláh Péter s mint az ígéret, úgy csengett a hangja. — És győzök is a versenyben! 8, I,
