Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-17 / 88. szám
1051 ÁPRILIS 17. KEDD. 5 A munka mnuepére késsülnek a nyírpasonyi „Gerő66 termelőssövetkeset tagjai Délután hat óra felé jár az idő. A szövetkezet tagjai csoportgyűlésre készülnek, néhácyan közülök inár itt is vannak az iroda körül. A szövetkezet udvarát szépen felseperték, tisztaság, rend uralkodik mindenfelé a szövetkezetlek portáján. Vidáman érkeznek a napbarnított arcú férfiak és asszonyok, l'iúk és leányok a gyűlésre. EDDIGI MUNKÁJUK EREDMÉNYE: BEFEJEZTÉK A TAVASZIAK VETÉSÉT Mind együtt vannak már, az iroda helyisége teljesen megtelt szövetkezeti tagokkal. Szabó István szövetkezeti elnök köszönti a jelenlévőket, majd beszámol a termelőszövetkezet eddig végzett munkájáról. — Osetlettünk, botlottunk, mint a kisgyerek, amelyik járni tanul, amikor a csoport megalakult. Még az elmúlt évben sem dolgoztak a brigádok és a munkacsapatok. Megalakulásunk óta azonban már három év telt el s ez idő alatt a hibákból okulva, talpraállt a termelőszövetkezet. Még a tél folyamán jól felkészültünk a tavaszi szántás- vetési munkákra, A munkaszervezetek mégalakftása, a vezetőik megválasztása után felosztottuk a földeket a brigádok és a munkacsapatok között, megindulhatott a párosverseny is. A tavaszi munkákban elért eredményeket állandóan verseny táblán is kiértékeltük, s ez fokozta a szövetkezeti tagok munkalendületét, így ért el például a növénytermelési brigád 164 százalékos átlagteljesítményt, a 8. számú munkacsapat pedig 220 százalékos átlagteljesítménnyel első lett ^munkacsapatok közti versenyben. Most az a feladatunk, hogy a Munka Ünnepére, s egész éven át továbbfejlesszük eredményeinket a magasabb terméshozam érdekében. átadom e zászlót azzal, hogy továbbra is jó munkájukkal érdemeljék ki. FELAJÁNLÁSOK MÁJUS ELSEJÉRE — Ez a zászló további jő munkára serkent bennünket, s a termelőszövetkezet nevében Ígérem, hogy méltók leszünk a zászlóra, s továbbra is megtartjuk, —- mondta a szövetkezet elnöke, majd Gól János, Szilágyi András, Sárost András, lfj. Kulimár József, Ladik Ilona és Nagy Borbála szövetkezeti tagok szóltak hozzá és tettek újabb vállalásokat a Munka ünnepének tiszteletére. A növénytermelési, a gyümölcsös és a dohányos munkacsapatok vezetői és tagjai együttesen vállalták, hogy: május elsejére meg sálábóljdk a mákot, salátát, cukorrépát% napraforgót, hagymát, sárgarépát, ezenkívül kiültetnek 4 hold dohányt és paradicsomot. Vállalták még azt is, hogy a szőlőben befejezik a karózást, 11 hold gyümölcsösben elvégzik a plrosbimbós permetezést és kijavítják az épülő tehénistállót. IFJ. FAT AKI PÉTER KÉRI A SZÖVETKEZETBE VALÓ FELVÉTELÉT A lelkes versenyvállalás, a szövetkezeti tagok lelkesedése és nem utolsó sorban a szép közös munka eredménye folytán mutatkozó bő termés ifi. Pataki Péter kisparasz- tot is elhatározásra bírta: „Szeretnék én is csoporttag lenni". — Felveszünk, becsületes, jő, dolgos ember, — ez volt a szövetkezetlek véleménye. És ifj. Pataki Péter belépett abba a családba, mely biztosan és boldogan halad a felemelkedés útján. (Sz. B.) Sárinczki Éva kőműves lesz Sárincki Éva Nyíregyházán, ö Ka tini n-ut ódban lakik. Három leánytestvére van. Árvák. A rokonok vették őket magúkhoz. Éva anyja bátyjánál van. 0 a legnagyobb, most 16 éves. Már kicsi korában nagyon szeretett „építeni". Gyufdsskatulyából, a tűzre vágott fa hasábjaiból „palotákat" épített. És ö lakott benne, képzeletében az övék volt a palota. Apja kőműves volt. — Mindig örömet szerez, ha építkezést látok, de a legboldogabb akkor vagyok, ha magam is résztveszek a munkában, — mondja magáról. — Kicsi koromban csak játékból építettem, most ma jd a valóságban fogok. Pár évvel ezelőtt a vagy építkezések, az alkotások még csak a legjobbak, a kommunisták szívében és a. dolgozók vágyaiban, álmaiban éltek. Építeni, dolgozni nem mindenkinek adatott meg ezelőtt, Sok munkás munka nélkül volt. Ma már nem így van. Éva szakmunkás lesz, kőműves. Budapesten fog tanulni. Tanulóotthoní elhelyezést kap, teljes ellátást, egyenruhát és fizetést. Már előre átéli az elkövetkezendő munka örömeit. Boldogsága titkát nem zárta magába, elmondta négy barátnőjének is. Hogy felcsillant azoknak is a szeme! És amikor megkérdezte: — Jöttökt — egyszerre mondták az igent. Azok épületlakatosnak jelentkeztek. A napokban utaznak. Új útra léptek, amely felfelé, az új emberi örömökbe vezet. (—0. G—J VANDORZASZLÓT KAP A TERMELŐSZÖVETKEZET Kocsány Gyula elvtárs. a Járási Pártbizottság titkára, pirosselyem zászlót tesz maga elé az asztalra. „A Járási Pártbizottság vándorzászlaja a legjobb termelőszövetkezeti csoportnak.” Ez van a zászlóra hímezve. — Tártunk Kongresszusa hosz- szú időre megszabta a termelőszövetkezetek előtt álló feladatokat is, ■— kezdte beszédét Kocsány elvtárs. —■ Legfontosabb feladat a termelőcsoportok pártszervezeteinek megerősítése, a munkaszervezetek kialakítása és megszilárdítása és most a tavaszi munka idejében és jó minőségben való elvégzése. A szövetkezeti tagok becsülettel teljesítik ezeket. Befejezték a vetést, már hozzáláttak a mák és a saláta sarabolásáboz. Most Adám Károly előre elkészített 80 tojást, hogy a begyűjtésnek becsülettel eleget tehessen A papi dolgozók körében egyre nagyobb visszhangot kelt az aláírásgyűjtési mozgalom s elhatározták, hogy egy pillanatra sem szűnnek meg tettekkel kinyilvánítani elszánt békeakaratukat. Községünk termelőszövetkezeti csoportja a felajánláshoz híven április 7-ig teljesen befejezte a zab, árpa, napraforgó, borsó, m4k, lucerna és lóhere vetését s az utoljára maradt tengerivetést is megkezdte. Dolgozó parasztságunk az előirányzott 700 hold burgonyavetést április 8-ig fejezte be. Példát mutatnak a békebizottsági tagolj. Adám Károly 7 holdas dolgozó paraszt kijelentette, hogy az április 1-ével megkezdődött tojás- és baromfibegyüjtési mozgalomról már értesült s mír elkészített 80 darab tojást. Becsülettel akarja teljesíteni az első perctől kezdve az állam iránti kötelezettségét, mert ahogy mondja: „hazámat erősítem vele s így erősebb lesz a béke nagy tábora is.” A békebizottság tagjai vállalták, hogy április 15-ig 50 métermázsa burgonyára kötnek szállítási szerződést. .Ájtrilis 12-én az eredmény már 70 métermázsa volt. (Marikovszki Sándor) A Jmrgonya, kukorica és cukorrépa nurgits hozamáért közösen dolgoznak a szövetkezetek és gépállomások Ismeretes már a nyijvánosság előtt az az egészséges mozgalom, amely Gabányi Zoltán, a büdszent- mihályl gépállomás vezető mezőgazdászának kezdeményezésére indult megyénkben. A gépállomások vezető mezőgazdászai és a körzeti mezőgazdászok lelkesen vállalják mindenütt, hogy a lehető legjobb tudásukkal segítik a termelőszövetkezeteket és csoportokat egyes növények termelésénél. Közös céljuk, hogy eddig soha el nem ért, magas terméshozam legyen a szövetkezeti földeken. A CUKORRÉPATERMELÉS színvonalának emelését tűzte ki célul Veszprémi Ferenc, a kölesei gépállomás mezőgazdásza. A tur- istvándi „Rákóczi” tszcs, tizholdas cukorrépatábláján 300 mázsás átlagot akarnak elérni. Bugyi János, a dózsapusztai gépállomás mezőgazdásza a varjulaposi „Győzelem” tszcs, dolgozó parasztjaival Indult harcba, hogy az eddigi 130 mázsás cukorrépahozamot holdanként 200 mázsára emeljék. Csérnél Sándor, a mándokt gépállomás vezető mezőgazdásza a tiszabezdé- di „Május 1.” termelőcsoporttal kötött íratlan szerződést arra, hogy közösen dolgoznak a 250 mázsás cukorrépaátlagért. Tamás János, a fehérgyarmati gépállomás mezőgazdásza az ottani „Győzhetetlen brigád” tszcs-ben segíti a 250 mázsás cukorrépaátlag elérését. A BURGONYATERMELÉS kiváló eredményeiért dolgozik közösen Kása Sándor, a nagyvarsányi gépállomás mezőgazdásza az ílki „Lenin” termelőcsoport dolgozó parasztjaival. Holdanként 100 mázsás terméshozamot akarnak elérni. (Ugyanígy kukoricából 40 mázsára növelik a holdanként! átlagot.) Rácz Béla, ugyancsak a nagyvarsányi gépállomás mezőgazdásza, a kopőcsapáti „Béke” tszcs, dolgozó parasztjait segíti a 100 mázsás burgonya átlag eléréséhez. Batta János, a nyírmadai gépállomás mezőgazdásza, az ottani „Dózsa” tszcs, dolgozó parasztjait támogatja. ök is 100 mázsát igyekszenek elérni burgonyából holdanként. Emellett háromszáz négyszögöles kísérleti telepet létesítettek. Czirják András kislé- tai mezőgazdász, a nyirgyulaji „Petőfi” tszcs, dolgozó parasztjaival dolgozik azért, hogy holdanként 100 mázsás burgonyahozamot takarítsanak be, harminc- holdon pedig az eddigi 17—18 mázsás helyett 30 mázsás átlagtermés legyen kukoricából. A KUKORICATERMELÉS színvonalának növeléséért kezdtek munkához a pócspetril „üj barázdát szánt az eke ’ tszcs, dolgozó parasztjai és Bakó Róza, a kis- létai gépállomás körzeti mezőgazdásza. 30 mázsa kukoricát akarnak elérni holdanként. Ködöböcz Béla, a tyukodi gépállomás vezető mezőgazdásza, a tyukodi „Előre” földjein segíti a harminc mázsás kukoricatermés elérését. Magkenderből pedig öt mázsát akarnak betakarítani holdanként. Ugyancsak 35 mázsás kukoricaátlagért dolgozik Papp László nagydobos! mezőgazdász és a vitkal „Kossuth" tszcs. A porcsalmai „Dózsa ’ termelőcsoportnál Kiss Tibor tyukodi körzeti mezőgazdász ad támogatást a dolgozó parasztoknak a 30 mázsás kukoricaátlag elérésében. — Muha András csahold mezőgazdász és a gacsályi „Dózsa” tszcs, dolgozó parasztjai 40 mázsás kukoricaátlag elérését tűzték ki célul. A kenyérellátás szabályozásával a dolgozók kívánsága teljesült Olvastam a belkereskedelmi mi nisztérium közleményét a kenyérellátás szabályozásáról, örültem annak, hogy kormányzatunk újra bizonyítékát adta annak, hogy éber szemmel őrködik a dolgozók érdekei felett. Nem arról van itt szó, hogy talán nincsen kenyér a dolgozók szükségleteinek biztosítására, hanem arról, hogy az imperialisták, a háborús gyújtogatok aljas ügynökei a. közelldtás terén próbáltak zavart kelteni a mi sorainkban. így történt ez annakidején a cukorral. A cukorellátás szabályozása után a kenyérellátás frontján próbálkozott az ellenség. A kulákolc, spekulánsok felvásárolták a kenyereket s nem egy esetben étették azt fel a disznóval. Míg becsületes dolgozó parasztjaink arra törekszenek, hogy a. föld jó megmunkálásával több kenyeret biztosítsanak az ország számára, addig a kuldkok és spekulánsok a meglévő kenyeret is a disznóval etetik fel, hogy gyermekeinknek ne maradjon. Most, a kenyérellátás szabályozásával a dolgozók kívánsága teljesült. Sokszor beszélgettem ón is erről a, kérdésről s mindig azt hajtogattuk: jó lenne, ha valamiféleképpen szabályozná kormányzatunk az ellátást s megrendszabályozná a, kuldkok, spekulánsok bandáját, örömmel és megnyugvással fogadtuk a rendelkezést s ez újra elmélyíti bizalmunkat államunk iránt. BOROSKA G7ULA NAGY KÖNNYEBBSÉG NEKÜNK. HOGY A KORMÁNYZAT SZABÁLYOZTA A KENYÉRELLÁTÁST Megfigyeltem az utóbbi időben Nyíregyházán, hogy a kenyérellátás körül bajok vannak. Nem mintha a kenyérgyárak kevesebbet sütöttek volna, mert hiszen éonea fordítva volt: többet sütöttek, mint azelőtt. A zavart az okozta, hogy a kulákok és spekulánsok valósággal sorra járták a boltokat, s felvásárolták a kenyeret, holott otthon bőségesen volt nekik. Mint nem egyszer nalottuk: az ellenség a disznóval etette a kenyeret. Mi, dolgozók sínylettük meg ezt, mert mire a munkával végeztünk, üzemből, hivatalból kijöttünk, nem tudtunk kenyeret vásárolni. Most, hogy kormányzatunk szabályozta a kenyérellátást, ez nagy könnyebbséget jelent nekünk. Mindenkinek biztosítva van az adagja, amely elegendő s ugyanakkor megakadályozzuk, hogy az ellenség árthasson ezen a téren. Látjuk azt, hogy a cukorellátás szabályozása óta nincsenek cukorgondjaink, nincsenek panaszok. A kenyérproblémát is megoldotta államunk s úgy hiszem, minden becsületes dolgozó nevében mondhatom: megköszönjük az állam gondoskodását. G-uhdnyi József nő LEVÉL A SZABADSÁG-TELEPRŐL el is akarják felejtetni azok, akik a mi zsi: runkon híztak a múltban, akik újra azt szerelnék folytatni bármi áron, akik új háborúval szeretnék elrabolni a mi új, boldog, egyre szebb életünket. könyvbe. De tudom; hogy mcst vigyáznunk kell. Éhes farkasok vicsorognak ránk, akik ismét fekete könyvbe szeretnék Írni a, dolgozó ember sorsát. Mi, Szabadság-telepi asz- szonyok tudjuk, hogi, Hosszú* regényt lehetne írni a mi életünkről, akárcsak sok más családéról. Kél kötetben írnám ezt a regényt. Egyiket sötét, fekete kötésbe, másikat a szovjet hősök kiömlő piros vérének a színébe. Aszal kezdődne á második kötet, amikor mi, a volt Onesa-telep lakúi Ézabadsdg-tele- piek lettünk, amikor eltakarodtak a fekete kötet rémei, a fasiszta gyilkosok, amikor megérkeztek a szovjet katonák. A fekete kötetbe nehezen menne az írás, de arra is emlékezni kell, hogy mi volt azelőtt. Sokmillió urasági cseléd, ide-oda dobált semmibevett, nincstelen család kóstolta azt a sorsot, amikor az uram nem tudott a gyerekeire nézni, amikor legalább egy darab kenyeret osztottam volna a családi nak, de nem volt miből és éhesen, Sírva mentek aludni a gyerekek. Milyen messze maradt tőlünk ex a világ. Sokan már el is felejtették, vagy el akarják. De én úgy érzem, hogy nem szabad elfelejtenünk! Nem szabad elfelejteni egy pillanatig sem, még ha. Rajzot láttam a napokban, ahogy a békeivet aláíró toll átszúrja és földhöz szögezi az atombombds gyilkosok kezét. Ilyen erőt éreztem, akkor, amikor aláírtam a békeivet, amikor aláírta az uram, aki ma az egyik állami vállalat vezetője, amikor aláírta húszéves Józsi fiam, néphadseregünk alhadnagya, aki most érkezett haza szabadságra. De hadd soroljam tovább, mit hoztak a szovjet katonák, mit hozott az új életünket vezető Párt, Erzsi lányom a Kenyérgyárban dolgozik, másik felsőiskolában tanul, hárman még az általánosban. Legidősebb lányomat nagy megbecsülés érte. Budapesten dolgozik a Pártban, férje a, mi-' nisztériumban. Ezekről a változásokról, a mi megszépült életünkről, a villanyról, rádióról, könyvekről írnék a piros vesztünkre törnének azok az urak, akiket a mi békeakaratunk hajlott oda Parisban a, tárgyaló asztalhoz és most sikertelenül próbálják félrevezetni a világ népeit. Tudjuk, hogy vesztünkre törne Truman legaljasabb kutyája, Tito, aki már odáig merészkedett aljasságában, hogy magyar asszonylársunkai tartja vissza kisgyermekével, hogy ne jöhessen haza megsebesített fél jéhez. Tudjuk, hogy vért, könffr nyet, pusztulást, nyr* mórt szeretnének ránk hozni épülő életünk helyébe, de ez nem fog nekik sikerülni. A ni nevünk melleit mér sok név sorakozik, gyűjtsük a neveket, azoknak a neveit, akik készek velünk együtt dolgozni, de ha kell, harcolni is a békéért. KIRILLA J éiZSEFNtS Nyíregyháza, Ézábadsdg-telcpi népnevelő. Termelőszövetkezeti fiatalok a békéért! Nagy kitüntetés a szocializmus építésének rohamcsapatába: a DISZ-be tartozni. Nagy Büszkeség a Komszomol példáján haladó fiatalok soraiban harcolni a szocialista haza felépítéséért, a békéért. Dolgozó parasztfiataljaink is dereka san kiveszik részüket a b -kenarc- ból. Most, a békealáírásgyüjtések alkalmával a tiszalökl „Petőfi” termelőszövetkezet fiataljai is elbatá rozták, hogy jő munkával — az eddiginél jobbal — Küzdenek a tartós béke megőrzéséért Május 1 megünneplésére munkaversenyre hívták ki a növényápolási munkák elvégzésében a tiszadobi „Táncsics szövetkezet fiataljain Versenykihívásukban vállalták, hogy e'öcsiráz- tatott burgonyájukat április 25-én már megkapálják. A cukorrépát május 1-ig megsaraholják. 27 holdat kukoricával vetnek be négyzetesen április 27-ig. Az öt hold napraforgót április 20-ig megkapálják. A gyomnövények és kártevők elieui küzdelemre a fiatalok növényvédő brigádot szerveznek. Elhatározták azt is a tiszalökl szövetkezeti fiatalok, hogy versenytáblát készítsenek és azokon a kimagasló eredménye két feltüntetik..
