Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-29 / 99. szám

L 1031 Ar It 2I>. VASÁRNAP. •fr A közös vagyon megőrzése, gyarapítása: hazafias kötelesség Elkerülik a imaltév hibáit a tiszaeszlári „Vörös csillag“ tszcs tagjai A közös munka jó megszervezése a nagyüzemi gazdálkodás további fejlesztésének alapvető kérdése. A jó munkaszervezet döntően befo­lyásolja a munkafegyelmet, a mun­káért való egyéni felelősség kiala­kítását, s mindezek hatására a ter­melési eredmények növelését. Az olyan termelőszövetkezetnél, ahol a brigád-állandóság nincs biztosítva, elharapódzók a felelőt­lenség, meglazul a munkafegyelem, a terméseredmények emelésére nem lesz meg a legfontosabb alapfel­tétel. A tiszaeszláriak elmúlt évi ta­pasztalatai is bizonyítják ezt. Az elmúlt év története az alábbi: TÖLGYESI TIVADAR a terraelőcsoport üzemi pártszerve­zetének a titkára Hell László csoí- porttag mellé ült, hallgatott. Hel\ László szorgalmas, dolgos ember; szakértelmével, jótanácsaival már nem egyszer segítette a csoportot. A párttltkár többször elgondolkozott és figyelte, hogy a hajdani kispa- rasztok milyen szépen kiegészítik egymást: az egyik a kulákokkal szemben mozog magabiztosan, a másik a növénytermelés, vagy az állattenyésztés alapos ismerője és ami Igen szép dolog, lassacskán átveszik egymás tulajdonságait. New véletlen ez, a pártszervezet erre is gondot fordít. De mi van most Hell Lászlóvalf Máskor egy munkacsapatot is szó­val tart, most meg ül, gunnyaszt. Nem is állja meg szó nélkül. — Te, Laci, valami bajod van? — Nincs nekem. — Hát akkor miért hallgatsz annyira? A termelőcsoportbannem­csak a gazdálkodás közös, hanem egymás gondja-baja is. Ha valami bánt, ne hallgasd gl, tárd fel bát­ran. — Jól van, elmondom, mi bosz- szant. —Komoly tekintetet vet a párttitkárra és sorolni kezdi: — Tudod te nagyon jól, hogy én mindig a becsületes munkának vol­tam a híve és nem tűrtem semmi­féle huncutságot. Most sem tudom szép szemmel nézni, amit egyes csoporttagok művelnek. A sertések nagyrésze beteg, hármat már kény­szervágásban kellett levágni s mindez Csuha László sertésgondo­zó hanyag munkájának a következ­ménye. A minap is keserű csillag­fürtöt kevert a sertések abrak- takarmánya közé. Azután azt is észrevettem, hogy többen lopkod­ják és saját jószágaikkal étetik fel a sertések takarmányát.,. — Én szépen szóltam neki, de Csuha letorkolt. Azt mondta: mit ütöd bele az orrod mindenbe, pár koszos kiló takarmányért szót ss kéne emelned. Hiába magyaráztam neki, hogy nemcsak a takarmány­ról, hanem a becsületről Is szó van. Amíg egyéni gazdálkodást folytatott, adig megérti az ember, ha itt-ott felmarkol egy kis herét, bár az sem tisztességes dolog. De a csoportban, ahol több mint nyolc- vanan fáradozunk azért, hogy mindnyájunknak jobb legyen ... itt nem szabad semminek sem el­veszni ! HELL LÁSZLÓ egészen belepirult a beszédbe. Észre sem veszi, milyen lelkes vé­dője annak az új, magasabb er­kölcsnek, melyet falun csak a szö­vetkezeti élet tud megteremteni. Azután tovább folytatta: — Laczkó József és Lubiczki István csoporttagok munkája sem tetszik nekem. Az állomás melletti újtelepi részre kellett volna menni átütni. Ott a legsürgősebb az ara­tás, liotos András és Lubiczki Ist­ván többedmagával mégis a taDya körül maradt, pedig még ez a rész jobban ráér az aratással. Aztán a boronát is klnthagyták a mezőn, minden szerszámot elhagynak, ami­vel dolgoznak. — Tenni kell valamit, te, Tiva­dar, mert ez nem megy ki jóra. .— Majd gondoskodunk! .* A brigádok csak papíron voltak meg az elmúlt évben a tiszaeszlári csoportban. Mindenki oda ment, ahová akart. Szervezetlenül ment ■ - munka, ßl is. maradtak még az aratással is. Hiányzott az egyéni felelősség a csoport tagjaiban. És a párttitkár, Völgyesi. Tivadar, a csoportbeli kommunistákkal gon­doskodott arról, hogy ezen az éven ne történjen meg a . hiba mégegy- szer. Lubiczki Istvánt, Leslcó Jó­zsefet és mindazokat, akik megká­rosították a csoport közös vagyo­nát, akik rontották a munkafegyel­met, — kizárták a csoportból. A csoportértekezlet így büntette meg őket. Ezzel azonban nem elégedett meg a csoport pártszervezete. Meg­szervezte télen a csoporttagok okta­tását. Elsajátította minden csoport- tag a munkaegységgel való számí­tást is, s tavaszra, mielőtt a tava­szi munka megkezdődött, már a brigádok és a munkacsapatok is mind meg voltak szervezve. Szer­vezetten látlak a tavaszi munká­hoz. S most? MÉG A KÍVÜLÁLLÓ dolgozó parasztok is elismeréssel beszélnek a csoportról. Milyen jól haladnak a munkával, — mondták. Csordás Sándor kisparaszt meg is mondta kerekan: olyan szép mun­ka folyik a csoportban, hogy magam is kedvet kaptam a közös munká­hoz ! A tavasziak vetését elsőnek fe­jezték he a községben. Minden brigád a jegyzőkönyvileg átvett te­rületen dolgozik, s a munkacsapa­tok és egyes csoporttagok páros­versenyét állandóan értékelik. Az ifik még versenyzászlót is készítet­tek a legjobb munkacsapat részére. Minden héten a munkában legjobb eredményt elért munkacsapathoz kerül a zászló. Az elmúlt évi hi­bákból okulva, megszilárdították a szervezeti életet, jól szervezték meg a közös munkát. Jobban megy a dolog, nagyobb az egyéni felelős­ség s egész biztosan, szebbek lesz­nek a terméseredmények is! Növe­lik a csoport közös vagyonát, tel­jesítik kötelességüket a néppel, a hazával szemben. SZŰCS BÉLA Megyénk dolgozói támogatják a Béke Világtanács követeléséi I Megyénk dolgozói a béke ívek aláírása alkalmával megfogadták, hogy tettekkel járulnak hozzá a b'-ke megvédéséhez. Ezt ígérte meg Erdei (labor, ti szol tiki középparaszt is. A népnevelők meglátogatták la­kásán. Erdei Gábor a Béke Világ- tanács követelését aláírva ezeket mondotta : Megígérem, hogy egész éven át a minisztertanács határozata sze­rint előirt határidő előtt végzek el min­den mezőgazdasági munkát. Olyan terméseredményt érek el föl­demen, amilyet csak tudok. Hiszen Így leszünk erősek, így lesz erős az országunk. Az ígéretet tevő dolgozó parasz­tok teljesítik is ígéretüket. Móricz Sándor, szakolyi dolgozó paraszt már április 15-én befejezte a tavaszi vetési munkákat. így cselekedett Udvarai Mihály Is Szakolyhan, több dolgozó paraszt- társával együtt. Ugyanakkor be­kapcsolódtak a felvilágosító mun­kába is. Azt akarják valameny­Ki maga sió eredmények elérésére törekszik a tissalöhi „Petőfi“ IMSs-sservesete I A nap veröfénycsen süt. A tisza- löki „Petőfi” termelőszövetkezet ifjúbriyádjának egyik része babot ültet. Azon versenyeznek, ki ér ko­rábban a sor végére. Versenyben vannak a. tiszadobi „Táncsics” tszcs, ifjúbrigádjaival. A brigád egyik tagja sem akarja, hogy a> versenyben lemaradj anale. Különösen Borbély Ilona- -dolgozik serényen. Küldöttnek választották meg a DISz-taggyülésen. A brigád' tagjai nem felejtik cl ígéretüket. Akkor tették ezt, amikor hanyag munká­juk miatt feloszlatták az önálló ifjúbrigddot. Az idősebbek mellé osztották be őket. A fiatalok nem fogadták szíve­sen ezt. Hagy szégyen volt a bri­gád feloszlatásai Akkor elhatároz- ták: jó munkájukkal bizonyítják be az idősebb dolgozóknak, hogy méltók a külön ifjúsági brigád megalakítására. ígéretüket betar­tották s akkor sem lankadt a munka, amikor újra önállóan dol­goztak. Sőt! Túlszárnyalták az „idősek” teljesítményét. 200 száza­lékon felül teljesítenek most is. Vámosi József és Borbély Ilona, akik együtt voltak a munkába be­osztva a kukoricavetésnél, szá­zalékot értek el. Ugyanezt az ered­ményt érte el Borbély Júlia és Bár­sony Jolán is. De nem maradnak hátul a többiek sem, azaz.,. Stunya Sándor nem úgy dolgo­zott, mint a többiek. Mig a brigád tagjai serényen kapáltak, ő méláz­va bámulta a napot. Lemaradt. S bizony az lett a. „lógás” vége, hogy a. brigádnak kellett helyette is elvé­gezni feladatát. Vájjon hogyan lec­kéztessék meg Stunya Sándortt — gondolkoztak a fiatalok. S akkor eszükbe jutott, hogy mi­lyen rosszul esett a brigád felosz­latása. S elhatározták, hogy Stunya Sándort kizárják a fiatalok cso­portjából. Így történt. Stunya Sándor most minden reggel szégyenkezve ballag egyedül. Sűrűn kacsintgat a fiatalok felé, azok pedig minden reggel átkiabálnak hozzá: „Akarsz-e visszajönni1!" Stunya Sándor kö­nyörög, hogy vegyék vissza öt az- ifjúbrigádba. De a fiatalok nem veszik addig vissza, míg jó mun­kát nem véges! A babvetöktöl távolabb a brigád másik fele trágyát hord vontató­val. Messziről látni, hogy mennyire igyekeznek. Pillanatok alatt megte­lik - a vontató és már indulnak is. „Ua áll a. vontató, minden óra húsz forint veszteséget jelent”, — magyarázza Kiss József, akit a taggyűlésen szintén küldöttnek vá­lasztották meg Borbély Ilonával és Szakács Istvánnal együtt. A küldöttvdlasztó' gyűlés és má­jus 1. megünneplésére való készü­lődés még nagyobb, munkára és harcra lelkesíti a fiatalokat. A bé­keivet mindannyian aláírták és május 1. megünneplésére vállalták, hogy teljesítményüket 135 száza­lékra emelik fel. Ezt a vállalást <i fiatalok túlteljesítik. Általánosan 200 százalékot őrnek cl. Ezzel erő­sítik a béke táborát — mert erő­sebb lesz a szövetkezet is a jobb munkával. Hiba van azonban a tanulásnál. Nagy íí le­morzsolódás. A fiatalok a késő es­tig tartó munkára hivatkoznak. Ez­előtt mindegyik ifjú alapfokú po­litikai oktatásban vett részt. Igye­keztek tanulni és jegyzeteiket a lehető legjobban elkészíteni. Hogy mennyire fontos az állandó tanu­lás: erre példa a termelőszövetke­zet könyvelője. Valamikor ő is a mezőn dolgozott. Iskolára küldték. Az iskola végeztével könyvelő lett. Abbahagyta a tanulást s elszakadt a. mozgalmi munkától is. Ha vala­mi megbízást kap, azt „elfelejti”. Ha a, DISz-szervezetnek bármi­lyen problémája vagy nehézsége van, kérje a pártszervezet segítsé­gét. Eddig is mindenben segítette őket. Cs. Nagy elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára segített a munkaterv összeállításában. A DWz-titkár küldöttválasztó gyűlési beszámolóját is segített összeállí­tani. Kérjék most is a fiatalok a pártszervezet segítségét, úgy szer­vezzél: meg munkájukat, hogy jus­son idő. minden ifjúnak a tamulás- ra is. Nagy hiba az, hogy a járási DISs-Utkár, Csirmaz elvtárs, utol­jára a télen látogatta meg a szer­vezetet. Ha a megye egyik legjobb ifjúsági szervezete is a tiszalöki, akkor sem szabad elfelejtkezni az állandó, rendszeres támogatásról1 nylen, hogy minden becsületes dol­gozó tevékeny harcosa legyen a béketábornak. Az állami kötelezettségek mara­déktalan teljesítésével is a hábo­rús gyújtogatok ellen küzdenek dolgozóink. Ahol népnevelőink meg­magyarázzák a dolgozó parasztok­nak, hogy a begyűjtéssel a béke­harcot segítik elő, ott szép eredmé­nyek vannak ezen a téren. A béke­ívek aláírásakor több hodászi dol­gozó paraszt ajánlotta fel felesle­ges burgonyáját. Sinka Imre öt mázsa, Ambrus György két mázsa és Trapcsdk János 2 mázsa burgo­nyát ajánlott fel. Az ellenség kíméletlen leleplezése elválaszthatatlan a bekéért vívott harctól. Népnevelőink leleplezik a háborút akaró imperialisták belső cinkosait. Az egyik* nyírbátori nép­nevelő bement egy házba. Párper- ces beszélgetés után észrevette, hogy az imperialisták belső ügynö­keivel áll szemben. László, volt horthysta százados yolt a ház la­kója s kijelentette: „Nem bánnám, ha holnap itt lennének az amerikai csapatok”. A népnevelő nem engedte meg, hogy László aláírásával bemocskol­ja a békeivet. Az- amerikai gyilko­sok, akik Koreában gyermekeket és asszonyokat kínoznak és gyaláz- nak meg — ezek László eszmény­képei. Azt akarja, hogy drága ha­zánk földjén ilyen gyilkosok tipor­janak. Bal ta Endre botpaláén népnevelő is leleplezte a béke ellenségeit: Túyi Gábor és Szikszó Gergely ku- lákpkat, akik a tavaszi mezőgazda- sági munkálatokat szabotálták. Ezek a kulákok — mint az ameri­kai imperialisták cinkosul — ke­nyeret akartak rabolni a dolgozó néptől, gyengíteni akarták orszá­gunkat, a béketábor erős bástyáját. Elveszik megérdemelt büntetésüket. Ezek az esetek is arra figyelmez­tetik népnevelőinket, dolgozóinkat: legyenek éberek és irgalmat nem ismerve, leplezzék le a béke gonosz ellenségeit! Bizton számíthat ránk az ország*! — ezt táviratoztdk Tiszaszent- mdrton dolgozó parasztjai a Párt Megyei Bizottságának, büszkén újságolva, hogy ápritis huszonötödikére befejezték a szántás-vetési munkákat. Állták szavukat, s még a Munka Ün­nepe előtt elkészültek. Ma, a békenapon, mint ahogy a fónyes- litkeiek, s az egész megye fal­vainak dolgozó parasztjai, a nö­vényápolást kezdik el. A fó- nyeslitkeiek is győzelmi távira­tot fogalmaztak. Arról szólt ez is, hogy „Jelentjük a Pártnak, április 25-re eleget tettünk a vetésnél. De jó munkánkat foly­tatjuk növényápolásban is, dol­gozunk, versengünk tovább a magas termésért”! — Két táv­irat ez csak a sok közül, tízé­vel húszával érkeznek a megye legtávolibb részeiből is, s mind­egyik példázza: megbonthatat- lanul szilárd a nép egysége a béke megvédelmezése, az építés kérdésében, a szocialista otthon megvalósításénak kérdésében. Győzelmesen túlszárnyalják a normát a gyárakban, új hősök születnek a versengésben, — a több kenyérért küzd a falu, jól megértvén, hogy tettei a béke megvédelmezéséért, a további előrehaladás érdekében szüksé­gesek. JkVZSA MOZI Telefon: 30—86 April. 28- máj 4-ig szom—péntekig Győztes szárnyak Előadások kezdetet 4. 6 8 órakor Levél az újításról Kedves Elvtársak! Levelemben újítá­somról írok, amit Pártunk és munkás­osztályunk iránti sze­retetem kifejezőjé­nek szántam és most május 1. tiszteletére adtam be az újítási bizottságnak. Az újítás gondo­lata akkor született meg, amikor doktor Blaskóné elvtársnő­től azt hallottam, hogy a termelésből végső anyagként ki­zárt anyaiúgban még sok nyersmoiíin van, Az anyalúgot a sze métre öntöttük és vele értéket dob tunk el. Gondolkozni kezdtem a dolgon. Elhatároztam, hogy én ezt az anyagot kiveszem és az ed dig kárbavesző érté­ket megmentem ál­lamunknak, Azonnal hozzáfogtam a kísér­letezéshez, Másfél hétig hiábavalónak látszott minden fára­dozás, minden törek­vés, Iiiába kénsa- vaztam, lűgozíam, nem kaptam meg a morfint. Már-már kezdtem elveszteni a hitemet és azt mon­dottam Mezei főmér­nök elvtársnak: — Úgy látom, nem lesz a kísérletből semmi. Abbahagyom. — Mezei elvtárs és Répánszkí elvtárs üzemi párttítkárunk bíztatott, hogy csak kísérletezzek tovább. Répánszkí elvtárs többször jött érdek­lődni, hogyan állok a kísérletekkel. Ku­tattam tovább. Any- nyira elmélyültem a kísérletezésben és a gondolkozásban, hogy egészen szót- ianná váltam. Csalá­dom azt hitte, hogy valami bajom van. Feleségem orvoshoz küldött. Ezt a „be­tegséget“ azonban orvos nem gyógyít­hatta volna meg. Én lettem saját magam orvosa. A második hét harmadik napján győztem: 300 gramm nyersmorfint vettem ki az anyalúgból, A negyedik napon 500 grammot, az ötödik napon pedig már 1 kilót. Boldog öröm­mel mondtam el si­keremet. Vége lett a szótlanságomnak, új­ra vidám és egészen más ember lettem. A munkából tanul­ságnak azt vontam le, hogy az újítás­hoz nagy türelem és önfegyelem kell. A végsőkig ki kell tar­tani elhatározásunk mellett, mert a siker, az újító gondolat megvalósítása nem jön el könnyen. Ha belekezdiünk, nem szabad abbahagyni a munkát. Tudnunk kell, hogy magunk­nak küzdünk, nem úgy, mint a múltban és hogy minden tet­tünk erősíti népün­ket, hogy még szi­lárdabban kiálthas­son a világ békéjé­nek nag-, védelmező­je, Sztálin elvtérs oldalán, RESZEGI SÁNDOR, az Alkaloida munkása. Büdszentmihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom