Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-08 / 56. szám
4 1!T1 1>r*t>CTT'« ft. C?f‘TOT'Tn< Hogyan szilárdítjeik meg az iskolai fegyelme!?í^önyv ' A Pártkongresszus bennünket. nevelőket arra serkent, hogy még tovább szilárdítsuk az isko’ai fegyelmet és magasabbra emeljük a tanulmányi színvonalat. Révai elvtárs erre hozzászólásában felhívta figyelmünket. Ml nevelők igen soka t kaptunk a Párttól s a Párt elvárja tőlünk: teljes erőnkkel * észt vegyünk az ötéves terv végrehajtásában, az új káderek nevelésében. Fontos az, hogy a szülők az iskolát közügy:' :k tekintsék Csak szoros együttműködéssel tudjuk elérni céljainkat. Most megírom, hogy mikínt harcolunk Ma- gyon a fegyelem megszilárdításáért, a tanulmányi színvo- inrl eme’éssért. Fihc?. lároz’.uk A RENDSZERES CSALÁDLÁTOGATÁST. Tervet készítettünk a tanulók ír. ' á'ogatására. Nevelőteslü* tünk valamennyi tagja együtt megy el — négyen vagyunk összesen. Mindannyiszor mégha'urozott célokkal: beteglátogatás, mulasztások okának ki' vizsgálása, a tanulás ellenőrzése, a gyenge tanulók segítése, a szülőkkel való megismerke- |dés, az otthoni tanulási félté* íelek biztosítása, a tanulópárok Jnunkájának ellenőrzése stb. ENyi "várivaló azonban, hogy az (egyes helyeken valamennyi fel- (vetödött kérdést megbeszéljük. 1 Nézzük meg most hogy mi* Ilyen hatásokat váltott ki a cső* jporPs látogatás? Először is Slag volt a meglepetés, mert lsem a szülők, sem a tanulók írem gondoltak arra, hogy mind (e> négyen egyszerre látogatjuk In eg őket. .,Ugyan miért“, „Talán vala* fni baj van?‘‘ — ilyen és hasonló kérdéseket 'olvashattunk le a szülők arcáról. A gyerme- [ kék pedig megilletődtek s amikor látták, hogy az igazgató, tanító. minden neve’ő eljött. legtöbb helyen azonnal sürgős rendcsinálásnak fogtak hezzá otthon, rendbetették könyveik'-“• füzá'eiket s tanulni kezdtek. Másnap az iskolában élénk vita folyt a gyermekek között. „Vájjon hozzánk mikor jönnek és mit mondanak majd otthon rólunk?“ ,,Nálatok mit beszéltek?“ „Tanultatok amikor megérkeztek?“ „No, jó lesz vigyázni és tanulni“. Még nagyobb volt a meglepetés, amikor megtudták, hogy a nevelőbrigádok egyes helyeken nap, mint nap megjelentek már három napon keresztül. Tehát „számítani“ nem lehet az otthoni renddel, vagv szorgalmas tanulással. Á látogatások csakhamar fülükbe jutottak azoknak a tanulóknak is. akik nagy előszeretettel kerülték az iskolát szüleik tudta nélkül- Egyszercsak minden felhívás nélkül beállítottak az isko’ába. Biztosan azért, hogv a nevelőbrigád ne menien értük, másrészt, ha meg is látogatja szüleiket. akkor jót is mondjanak a neve’ők otthon. Ugyanakkor A SZÜLŐKRE IS NAGY HATÁSSAL VANNAK ezek a kollektív látogatások. Látták azt a szülők, hogy nemcsak az osztálytanítót érdekli gyermekek sorsa, hanem az igazgatót és más nevelőket is. A látogatások nyomán minden háznál többet törődtek a szülők azzal, hogy tanul-e a gyermek, megkérdezték: mi a lecke és elvégezték-e? Biztosították az állandó helyet a tanuláshoz az asztalnál. Esténként már csak elvétve látni kóborgó iskolás gyermekeket az utcákon. Az iskolai hirdetőkönyvben megdicsérjük azokat a gyermekeket, akiket otthon komoly tanulásban találtunk és azokat a szülőket, akik rendszeresen foglalkoznak gyermekeik tanulásával. Ezeket a dicsérő sorokat a gyermekek otthon elujsá- golják szüleiknek. Ezek után is jobb lett a fegyelem, a tanulás. Iskolánkban teljesen megszűnt a lemorzsolódás, illetve ebben az esztendőben nem is volt. Havi mulasztási átlagunk a szeptemberi 2.1'ről 0 8-ra csökkent. Ezt természetesen befolyásolta a mezőgazdasági munkák csökkenése. Ivfost a tavaszi és nyári munkák során fokozott felvilágosító munkával kell a hiányzás megszüntetésére törekednünk Tanulmányi eredményünk is javult. Az első osztályban 7 tizeddel emelkedett, a másodikban 1 tizeddel, a harmadikban 6 a negyedikben 2, az ötödikben 4, a hatodikban 1, a hetedikben 2, a nyolcadikban 7 tizeddel javult a tanulási átlag. A legjobb eredményi a VITT. o. érte el 3.9-cel. a P "rosszabbat a VI. o. 2.8 tizeddel. Kérem a megye nevelőit: írják meg módszereiket, tapasztalataikat, hogy egymás segítségével még eredményesebben harcolhassunk a pártkongresz- szusi határozatok végrehajtásáért, még nagyobb erővel állhassunk helyt az ötéves terv megvalósításában, a béke megvédésében. Albert Antal. Marks Magnten: „Korea szabadságharca44 Marius Magnien, a 1‘Huma- nité egyik szerkesztője, fenti című beszámolója a múlt év őszén Koreában tett 2 hónapos utazásának (okt. nov.) eredménye. . Az ismertetés elején Magnien rövid történeti áttekintést nyújt. Az amerikai agresszióval kapcsolatban Magnien meggyőzően, okmányszerűen bizonyítja hogyan készü’t a Li Szin*Mn.n klikk amerikai gazdái utasítására már 1949 eleje óta a Koreai Népköztársaság megtámadására. Elmondja, hogy Korea két övezetre való osztásával teljesen ellenkező irányú fejlődés indult meg az ország északi. illetve déli részén. Északon felvirágzás, délen terror, elnyomás. amerikai trösztök és koreai feudális urak uralma. A háborús eseményekkel kapcsolatban beszámol az amerikaiak szörnyű kegyetlenkedéseiről, amelyeket a faji „fel- sőbbrendüség’’ jegyében követnek el. „ Magnien röviden ismerteti a koreai háború három szakaszát és ezek eredményeit. 1. szakasz, jún. 25-től az in- csoni partraszállásig. 2. szakasz, az újabb inváziótól a- kínai önkéntesek megérkeztéig és a néphadsereg ellen- támadásáig. 3. szakasz, a koreai néphadsereg jelenlegi diadalmas előnyomulása. Az ismertetés, azzal fejeződik be, hogy a koreai nép biztos végső gvőze'mében, azonban szüksége van a haladó emberiség támogatására. A tömegeknek az a feladatuk, hogy a Szovjetuniónak a békés rendezést célzó javaslatai alapján 1 táborába. kimélyítsék a harcot az agresz- szorok elszigeteiésere, háborús terveik meghiúsítására. Stanislav BroMy: J1 „Titü-lasizmus idrténele“ . Stanislav Brodzky lengyel író könyve elején röviden ösz- szefogialja a Titó-klikk háború előtt és alatt tanúsított magatartását. Tito és bandája az imperialisták ügynöksége — ez a tény a Tájékoztató Iroda határozata óta mindenki előtt tisztán áll. A továbbiak során a könyv beszámol azokról a változásokról, melyek a háború befejezése, majd a Tájékoztató Iroda határozata után mentek végbe Jugoszláviában, Rankovics csendörszuronyatnak árnyékában. Megtudjuk, hogyan sorvasztották el a Pártot, mint juttatták egyre' több előnyhöz a kulákságot és a városi burzsoáziát. Megtudjuk, mi rejtőzik a jelszó mögött, hogy Titóék „szocializmust építenek'1, hogyan fest valójában „ötéves tervük“. Konkrét adatok bizonyítják, hogy Titóék kiárúsítják Jugoszlávia az imperialistáknak. A dolgozó nép szívesen vállalt áldozatokat, amíg azt hitte. hogy a szocializmust építi. Ma már azonban tisztán látja Titóék bűnös szerepét. Egyre fokozódik a dolgozók ellenállása. Ezt az ellenállást az illegális Kommunista Párt vezeti. A vadul dühöngő terror ellenére egyre fokozódik a Párt tevé- kenysCge, egyre növekedik a mozgalom, amely végül is megsemmisíti majd a fasiszta Ti- tó-bandát és visszavezeti Jugo- sz’áviát a béke, a szocializmus (Második folytatás.) I A híresig a kürze'i végrehajtó bi súg leimében ítélkezett Mihkel ICoor fölöl[. Ugyanabban az épületbe > ahol valamikor a körzeti iga:Hatás hivatalai voltak. Azokban c régi időkben Koor büszkén lép- í.:erie f .föl az épület lépcsőin, nem tfélt attól, hogy köszönésére valaki tne.m felel és a kalapját is, nagy trú articn, csak a küszöbön vette le p. fejéről, nem pedig lent, a lépcső latján, ahogy a .szegényebb parasztok cselekedtek. Mesi, amikor a zsúfolt, nagy le. Irembz .vezeték, senkinek sem jutót eszébe, hogy iidvözö'je öt, bár ko a sok paraszt Koordiból, meg a & omszki falvakból mind az 6 bírósági tárgyalási miatt gyűlt össze. Üioor maga sem mer! üdvözölni Err \ noha igen sokat ismert kö- tiiivii. A 'újras helyiségben — amely Irén "'nt Vörös Saroltnak és vá- I Srós-■ ,k volt berendezve, finné- | jóéi! alkalommal meg tanácskozó j trot .; gyűlés eremnek használ- [ íá’c — állj volt már hely és a levegő fullaszt j volt. Minden padot, i Széké1 elfoglal ck az érdeklődők. ; (Csak a Muuli dolgoz ószobájából lei - ! hozott- kopott bőrkarosszékekben í;cri ült még senki; ezek a bíróság Jagja.1 számára voltak fenntartva. Még egy ürzs hely volt a gyalu- íallan pádon, amelyre senki sem Hűt. Erre a padra muta ott sokat- •mond.izn Arnold Luih, a rendőr és Mikkel Koor alázatosan telepedett « pacira! Az inasnyakú és katona- köpenye rövid ujjábái kilógó csontos, napbamí.ott kezű Arnold Luik 1 rendörruhába öltöztetett parasztra | emlékeztetett. Koor padja mögé c övekei te magát és tárgyilagos komolysággal nézett körül. A teremben halk bestéámoraj zsongott. A bíróság iránt érzett tiszteletből mindenki csak su'togva beszélt, aki pedig dohányozni akart, kiment a ■folyosóra. Bár az óra alig ütötte még a delei. a teremben máris homályos fzürkület uralkodott- Odakint esett j M1HKEL KOÓR KULÁK — A FARKAS az eső. A hónélküli, esős november az év egyik legsötétebb hónapja. A félhomályban Mikkel Koor tisztán ki tudta venni az első sorokat, az utolsó púdban ülők azonban ősz- szeclvadkak, a szeme élőit. Soksze- műt egyforma tömeg volt ez% baljóslatúim és ellenségesen meredt fe» léje. Az első sorok egyikében fisz- tán látia Johannes Vao széles, lógó vállát és Meisterson hosszúkás ar. cát, amint az állandó nátha miatt folyton szipákoló orrán, rneg-meg- v'llant fémkeretes szemüvege. Kö'rülpillan'olt a tömött padsorokon. Mihkel Koor jól elhelyezkedett a pádon és különös, furcsa mosoly, jelent meg feszülő pofacsontján. Egyenesen arcába nézett Pattinak, meg Meisiersonnak, inle. ge’ett nekik a többiek feje fölött, mintha mindenképpen ellenére akart volna tenni ennek az átöltözött Arnold Luiknak. Vao, aki sehogysem tud'a rendbeszedni gondolatait, szórakozottan hallgatta a beszélgetést, Koorcson- I tos arcát figyelte — ezen az arcon időközben tüskés sörle serkedt -— és Koor váratlan üdvözlésére é visszaintett. Ez az integetés azonban furcsán sikerült: nem emlékeztetett sem rendes üdvözlésre. sem olyan mozdulatra, amelyet akkor les- az ember, amikor legyet hes. seget el maga elől. Aztán sandán pislogott körül — nem vette e észre valaki? Meislerson nem intett, csak han- gosabban fújta az orrát. Az igazat megvallva, ö sem érzett semmiféle haragot Koor iránt és maga sem értette pon'csan, miért ültették ; Koort a vádlottak padjára, elvégre se nem lopott, se nem rabolt — ; mindössze annyit te“, hogy a saját- • termésű gabonáját elrejtette. Ha j úgy vesszük, akár őt is, Vaót isidé] lehetne ültetni, ők is ahhoz a, fiz középgazdához tartoznak Koordiban- akik szeretnék utolérni az olyan módos embereket< nánt Karusteék. vagy Koorék ... Meislerson erőien fülelt, a háta mögö't erősbödő morgást figyelte, sok hang szólt Koor ellen, ennyit ki tudott venni a zajból. Tcaksaiu fejtegetései túlharsogták a lármái:-— Ha Koort ma felelősségre vonják, akkor arról a három zsákról is felelnie kell. amivel adósat.-, maradó... De ha ma minden adós- ságáért felelnie kellene, nem maradna elegendő hajszál a fején, de egy szőrszál sem a testén, pedig farkasbőre van ... Úgy látszott, hogy Taaksaul észrevételei fejezték ki leghívebben a többség hangulatát. Ha pedig az általános hangulat parancsoló erő, amely mindenkire kell, hogy vonat, hozzák: akkor Meistersonnok is alá kell vetnie magát. Ezért nem fo- gad'a hát Mihkel Koor üdvözlését és ezért határozta el, hogy minden, esetre megvárja a fejleményeket, am'g majd tisztán láthat ebben az ügyben. Megszólalt a csengő. Az emberek rendetlenül emelkedtek fel helyükről. Az oldalajtón belépett a bíró s megjelentek a népi ülnökök. A kerületi székvárosból érkezett női bírót mindenki ismerte. Maria Kasknak hívták, azelőtt cselédként szolgál* egy birtokon. Kicsi, sovány, szürkeszemű nő volt. A Nagy Honvédő Háború idején a romboló zászlóaljban harcolt fegyverrel a kezében a németek ellen. Éles megjegyzései közmondásossá váltak, sek találó mondása járt szájról- szájra a kerületben. Amikor Paul megpillantotta a ke. rulett ügyészt, egy fiatalos megjelenésű, szökehajú férfit, akinek két rendjel csillogót■' katonazubbonyán, jóvóhagyóan bólintott Jól ismerte | az ügyészt, a hajdani ezredbajiár- j sat. Nehéz lesz ma Koor nők kikcc ■ merednie a csávából. A bíróság megkezdte a tárgyalási. A szokásos és szükséges alakisá! gok és a tanuk kiküldése ulán a bitó halk hangon felolvas'a a vádiratot. A teremben csönd lett. Johannes Vao félretolta könyökével a mel let'e ülőt, mereven előrehajolt és fülét hegyezve figyelt. A hosszú és bonyoluV mondatokból sekmindent nem értett. Amit azonban mégis meg tudott érleni, a következő volt: egy kooid beli parasztot, Mikkel Koort — Johannes Vao jól ismerje — azzal vádollak, hogy elszabotálta az állami gabonabeszol- gúVatúsl. A vádlott, Koor, még a tavalyi beszolgáltatással is tartozol.’ és az idei kötelezettségét sem teljesítette. Mindezt• aszal indokolta, hogy a termés az aszály miatt gyenge volt. Koor összesen három tonna gabonával tar ozik az államnak; kiderült azonban, hogy a kertjében, egy veremben több, mint tizenegy tonna gabonát ásott el. Tizenegy tonna! Vao elégedetlenül csóválta a fejét. Bizony, csak egyet lehet mondani: Koor saját magát ültette a vádlottak padjára, a tizenegy tonnából bátran adhatott volna hármat rz államnak. Adhatott volna, ha ésszel gondolkozott volna . .. A bíró befejezte a felolvasást és azzal a kérdéssel fordult Kogrfelé, beismeri-e a vádlott a vádat és beismeri-e azt, hogy csupa roisz- akaratbói nem teljesítette az állam iránti kötelességé:? Koor kezében szorongatta össze, gyűrt sapkáját és tétován meredt maga elé. Fakó, tompa hangon válaszol l: —-. Semmiben sem érzem bűnösnek magam. Rövid tanácskozás után a bíróság az ügyész kérésire úgy határa, zof, hogy mrgke-di a vád’olt ki- hallgatását. Az ügyész felemelke- de't a helyéről. — Mondja meg, milyen célra akarta felhasználni a verembe dugott gabonái? Kinek, minél: ;arlógatta? Koor rövid gondolkodás után meg rándította a vállát: — Személyes használa'omra. — Személyes? . ■. Már bocsásson meg. Tizenegy tonna új aratásig, az havi egy tonna. Ez annyit jeleni, hogy naponta több, mint harm’nc kiló. Maguk kelten vannak mindössze, igen? — Ketten . . . De az állatoknak is kell. Helyes, Három tehén, meg a disznók. Napi tíz kiló elegendő ezeknek? — Persze, hogy elegendő — válaszolta egy hang a terem mélyéből. Mihleel a fogain keresztül ad'.a meg a választ: — Majdnem, hogy elegendő ■ . . — Mire tartogatta a többit? Koor hallgatottJó ára van most a gabonának — mondta a teremben valakinek egy tisztán hallható, csengő hang és Koor nem nézett arrafelé. Taak- salu hangját ezer hang közül is megismerte volna. — És milyen mértékben teljesí. lelte az Állami Gabonabeszolgália- tási Központ iránti kötelezettségét? — folytatta az ügyész. Koor érezte, hogy sarokbaszorít- ják és valamit mormogottt. — Már nem emlékszem. Raj a Van a nyugtán, rájegyezték. — No mégis. .. száz kiló, vagy több? — Száznyolcvan... A teremben kirobbant a nevetés A nagy nevetésen is keresztülrikácsolt az egyleheites Tilde néni éles hangja: — Én- többet adtam, normámon felül adlam! A nevetés még hangosabb lett. Még Johannes Vao sem tudta vísz- szatartani nevetésit, széles vigyor- ra húzta szét a szájúi és megcsóválta a fejé': — Jaj, de bepiszkította magát a vöm, mindenki szemeláttára! Nagy szégyen ez. Jaj, de szégyellem . . . (Folytatjuk.)
