Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-25 / 71. szám

mbi sujaonio as taslsníjp Szamuelly Tibor példája lelkesítsen bennünket munkánkban Kére! Gyula elvtárs előadása a Tanácsköztársaság évfordulóján a Pártoktatás Házában A Tanácsköztársaság napjainak Hicsösége» történet« vonult el a hallgatóság előtt a nyíregyházi IPárl oktatás Házában megrende- fcett előadáson. Méred Gyula elv. fürs, a Központi Előadói Iroda tagja előadásában felidézte a ma- feyar proletárlálus hősi harcai- ■uUi, a «nunk&sosztiily liatalmának történetét, amely rövid fennáilása «Jatt olyan fényesen bizonyította n dolgozó nép eJött felsőbbségét a íiildbirtokovsok, kapitalisták hatal- ftnával szemben. Mérei elvtárs előadásában ki­tért a szabolcsi és nyíregyházi ©sott ! éuyek re és különösen sokat foglalkozott a Tanácsköztársaság fcierjelkedő alakjával, városunk Szülőt lével, Szamuelly Tiborral. Hű és önfeláldozó kommunis'a (folt, aki a diktatúra alatt a Pár! megbízásából magára vállalta az egyik legnehezebb és legfonto­sabb szerepet, a belső ellenség megfékezését és liá az ellenség nem adja meg magát, megsemmi- Sí'ését. Kérlelhetetlenül harcolt a Ta­nácsköztársaság ellen támadó jobboldali szociáldemokraták áru­lása ellen. 1918 decemberében a „SzódAlis Forradalom” című lap hasábjain olvasta fejükre bűnei­ket. Azt, bogy a munkásságot le­fegyverczfcék, a rendőrséget ké- meikkel együtt visszahelyezték, kiszolgáltatták a hadifoglyokat az imperialistáknak, odaadták az imperialistáknak az élelmiszert, szenet, nyersanyagot és mindezért Tvimfl Zslgmondot, az áruló jobb­oldali szodáldemokrala minisztert tette felelőssé. Cikke végén fel­szólította a proletáriá,tust; „Még nem késő, még nem veszett el minden: ragadjátok ki kezükből a halaimat, űzzétek el őket.” A i>rQletá.rfmxadalom gySfaseBne után a b&lbizrtonsági szolgálat éléi» folytatja, kíméletlen harcát a nyílt és burkolt ellenség: ellen. JLelke&y önfeláldozó harcosa volt a p r öle t árf orra dalom és proletár<lik_ tatára ügyének. Pontosan tudta, hogy a mi harcunk segít a szov- jeíoroszorszógi munkásoknak és dolgozó parasztoknak hazájuk megvédésében. Erről beszélt Győ- rött is. „A magyarországi prole- táriáliis osztályhadseregének győ­zelmes előrenyomulása nem nem­zeti háború, hanem egy fázisa a kapitalizmus megdöntésére meg­indított nemzetközi forradalom­nak.” Szamuelly elvtárs is a világ prolejáriátnsának felszabadítá­sáért folytatott harc egyik áldo­zata lett. 1919 augusztus 3-án Győrnél, nem messze a határtól, a vonat megállóit egy meUékvágányon. Egy fiatul ember száll ki az égjük szakaszból. A kocsik abla­kaiból utánanéznek az elvtársnak, amint lassan áthalad az ember- iires mezőkön. Szamuelly Tibor megy ott egyedül, lassan ki Ma­gyarországból. Fel akarta szaba­dítani hazája munkásságát, mint ahogy Oroszország munkásságát felszabadítva látta. Mindent fel_ áldozott. Nyugalma1, békéjét, ne­vét, emberszeretetét, feleségét, akivel alig pár hónapja élt csak együtt. Feláldozta azért, hogy a magyar munkásság bilincseit le­hullani lássa. T.át1a is lehullani, — írja Egon Ervin Jiisoh róla szóló megemlékezésében. Szamuelly elvtárs meghalt, de harcos emléke örökké él közöt­tünk. Megérdemelné, hogy szobra Itt álljon szülővárosa, Nyíregy­háza főterén. fi taharmanyiíövsKyek ideiében való elvetésével — a rétek, legelik gondozásával állattenyésztésünk fejlesztéséért ötéves népgazda^ág-i tervünk egyik főfél adatként m ez6g az doe á>gr u fik és ezL feel együtt áHattenytezU'eünk elmara- cottságánák • fctazamold: át ég a dolgo. 2ók életszínvonalána-k fokozatos emelé. sH tűzte ki. Eanek megvalósítása ér­dekében a Magyar Nepköstár&acág Jkliüisztértanácsa elrendeli, hogy az ©rs-aá-g á 11 attenyt.és. t^ka.rmány-s termelését az 1951 ég 1952 években mennyiségileg' emelni minőfiésUfig. P.e* dig jelentöeen fejleszteni kell — így ez ól a dolgozó paraöztoMioz miniszter- tan á^nn’k h átórozata Meet, az. idői tavaszon, mikor meg­kezdődött a földéken a szántás Tété«, hozzá1 áttett: a dolgozó parasztok, feocy a határozat, előírásai ezerint meg­növeljék írténny.isegilég és minÖsági- 1-g fokozzák a tarkarmádaytermeléiít. Hiszen ez . c-gyik .legfontosabb alapja annak, hogy a,/. átlatt.cnyégztő munka is nagyobb hasznot hozzon', fejlődjék a nép javára. . Kiül ékezetes, milyen nagy volt a. takarmányhiány az elmúlt esztendőben Szabói cs_Sz atm ár han zabból szála^taka.rmánybói sok. ezer. mázsával voifc keveopbb, mint amennyi a jó, helyes takarmányoz.ús- hoz szükséges. A vetéstérvpk már. a határozat ..f^erint ^-fffnpye’t . takar­mány termő területékre' készültek él. Azonban nyilvánvaló, hogy a takar, mányvetésterület ne^gn ivelőse egyrna. gában nem elegendő Szükséges első,, sorban az hogy jó talajmunkával,. jó vetőm;igga*i .és idejében végzett vetés­sel alapozzuk meg a takarmány félék terméshozamának növekedését is. Az árpa és> a zab vetéséről sok szó esik mostanában. Éppen azért, mert a megye falvaiban nem folyik eléggé jó lendülni tel az árpa és a &ab vetése A múlt héten a,z árpavetés közel 23.000 holdas előirányzatából Tnindös?7.e négyezernyi hold volt tel­jesített az egyénileg dolgozó parasztok földjein. a szövetkezetekben pedig 21Ö0 hold árpából csak 370 hoklnyit vetettek cl. Zabnál hasonlóképpen. Az egyéniek a. 20 746 holdas tervet az elmúlt hétig 14-86 hold zab vetésével teljesítették, a szövetkezeteiek pedig 1872 holdból 144- holdat vetettek. Pedig tudnivaló, hogy leginkább aa árpa és a zab termésénél látszik meg az időben való vetée va.gy n. késede. lem. Minden napos' késé« — bátran lehet mondani — húsz_haniiinc kilós ■holdanként! tefméeceökkenést jelent s nem mindegy az az állatüt-artó dolgozó parasztnak, hogy bőségéé lesz.e ta- kormánya, vagy megint ezükeégben fog szenvedni. Vagy vegyük * máUstakarmár,yo_ kát, amiknek e hőnap végével le is jár a vetési határideje Lucernából a 42,782 holdas vetéstervet múlt há­ton * 14.701 holddal teljem teltek az egyénileg dolgozd parasztok, a szövet­kezetiek pedig 2152 holdas előirányza. tuikból 228 holdat vetettek be lucer­nából. A vöröshere vetésénél _ is ha. sonló az elmaradás Az egyénileg dol­gozó parasztok 13,351 holdból mind_ össze 1354 holdat * a «Jöveákezekek pe­dig 1119 holdból'371 holdat vetettek be vörösherével. Pedig ezeknél a nö_ vényeknél i« igencsak számít az, fe/>gya© igyekeznek idejében elvégezni a vétóét s természetesen miként mű­velik; meg *. talajt a, dolgosó paracr. ' tok'. Le&fontoeabb teendő a kenyérmag. %ak idejében való elvetéce meLle.t gvnioskódni arról, hogy a ti; kar mán v- fjélék területén *e.. legyen elmatadáv A bőséges takarmányhoz am biztosíték ka lesz annak, hotfy áliáttenyésstésün- "két fejleszteni tudj-uk végrehajtjuk nagy ötévé» tervünkből a lainra ©eő ■ n agyszerü felad a.tökat A.lucerna «« vöröshero mellett ä többi igén fon to© és jó takarmányt adó növények a baltavim, ezarvas. kereti, eomkórö, nyplfizapuka ©s', a tavasul f fives keverékek „vetéséről a lig­áiig óykeaik hír, pedig vetési határ, időjük.; március harmincegyedikével ugyancsak közeledik. A nagy káliéi' , Vörös zászló' lennel6c9oporliból jött dicséretre méltó jelentés, hogy öthold_ nyi területen • vetettek tává^yi füves keveréket e az a ezándékuk, hogy megalapozzák %, füves vertéé forgót. Minden egyes dolgozó paraszt érdé. ke kötelessége önmagával és hazája. val (?7.emben hogy előmozdítja a bő- 1 séges takarmánytermégt 3 ezzel hozzíl- já’oiljon állattenyésztésünk íejleszté_ séhez A sziarvaftkerép. eomkóró, nytüleza- puka például kiváló takarm;ínynövé. nyék & a talaj minősége »plante‘ében ■sincs gondja velük a termelőnek A szarvaskerep például egyáltalán nem válogatós talaj minőség tekintetében. Talaj elő készítési és vetési munkálatai megegyeznek a lucernáéval, vetési ■mélysége egy-két centiméter, gabona, sortávölságra keli vetni. Holdankéntí vetőmagszükséglete alig nyolc kiló A somkőró pedig éppen a. légi erén5dele_ nebb takarmánynövény Meszes homo­kon do kavicsot? talajon is jól meg­terem. Vetőmag 16 kiló kell belőle holdanként, amit gabonaeortávol^ágra^ másfél—három centi mélyre kell pl. vetni. A. nyúlszapuka a sovány homok, talajok pillangósvirágúi takarmány­növénye 15 kiló a holdam kén ti vető­magszükséglete. vetési mélységnek itt is másféljhárom centi vehető, A ta­vaszi füves keverékek vetésénél figye_ lemmel kell lenni arra, hogy ezeknek . gyakran még a hereféléknól ig apróbb magjuk van ezért a vetőmagágyna.k igen finom, ‘aprómorzsásnak kell len­nie, Fontoe, hogy kellően tömődött legyen az aprórnorzeás takaróréteg^ . hogy az egészen 3e1cély ‘ legfeljebb egy centis vetésüket biztosíthassuk. A vetés előtti hehgerezéshek itt még nagyobb jelentősége van. mint az évelő pillangósvirágii takarmánymag. vak vetésénél. Ezeket a füves keveré­keket lehetőleg takarónövény nélkül kell Vetni >S mivel a. keverékeknek terjedelemben és . fajsúlyban eltérő magjuk van, a vetőgép maglódáján lián mindén forduló után -ondósán meg kell kavargatni a magot, hogy a gép egyenletesén vesse a fü és a here. féle magját Vigyázni kell arra is hogy a fűmag a ma.gládában — pél­dául a. szálkásperje magja — fel ne akadjon. Igyekezzenek a dolgozó parasztok, szövetkezetiek a takarmánynövények i vetésével — © ugyanakkor ordítsanak I nagy gondot a rétek, legelők gondo­zására fe. miként azt előírja a mi. niszterta.nács határozata Szabo'cs-Sza.tinár állami gazdaságai. ban és termelőszövetkezeteiben jól gondozzák a Jegelőket. Ahol iehet_ a szárazabb legelőket elárasztják vízzel, sáncokat készítenek, hogy minél több elapadók ivódjék be a talajba., viszont a felesleges posványosító vizeket le_ eriigedik, árkokat készítenek ay, úgyne­vezett pangó vizek elvezetésére Sok helyütt'tervbevették és keresztülvi^zik a fűn\agtermelő telepek kéoiítését, viz^zívóáikok építését, sőt az árok­partokra mocsári tölgyet kanadai* vagy őri its nyárt-, fűzfát ‘ültetnek a túlságosan vizenyős, mocsaras Megélő­kön, hogy a fák a felesleges nedves- ségeió clpárológtalak A nagykátlói legelőn például ilymódon há-sznosítot. tűk — emlékezetes —* egy régi víz. állásos területet, ahonnan, most renge­teg kitűnő szénát nyertek. A jó munkák mellett azonban w. regnyi hiba. van legelőinken Sokhe­lyütt pusztítják a frzarvasma.rhalegelő, két azzal, hogy sertőtfalkákat járat.” Bak ra.ftuk. lopva juhászok legeltet” nck. Hosszú időre tönkreteszik ilymó­don a. legelőket A kondák feltúrják a juhok tövig lerúgják a fűvet, a rét,' vagy legelő egész évi termésének jó­részét pusztítják el A. járási és .községi tanácsok Pzen_ tdjenek figj-elmet ilyen jelenségeknek’ S hívják fel a do'go zó j) árasztok fi­gyelmét arra, hogy -a'fel túrt legelőket oürgő«en fogatolják, hengereljék meg, a begyepesedésig semmi jószágot ne engedjenek azokra- menni A minisz­tertanács határozata előírja a . legelők tavaszi fogasolását, tanácsolja a trá­gyázást trágyáiéról való öntözést a jobb fűtermés érdekében. A legelő ja. vítá? legjobb eszköze a fogasoláe, hengerezöe. sertéslegelőknél pedig — ahoi lehetőség van a legelők Vfdtá-Sára — jó a lucerna, vagy lóhere vetésével való javítás, A nagy kallói járásban például rsi‘o.*óká sokat létesítettek a s é rtée legelő kön _ azokat akáic_ ts eper- fákkal ültetik 'be hálózatosán. Nagy gonddal kell ügyelni a már befásított legelők fáira, hogy azok ezél ellen, perzselő nap ellen védelmez­zék. a jófüvü legelőket A dolgozó pa­rasztok a szakaszos Vgeltetéssel gazdálkodjanak jól legelőikkel. CJóndofP lelkes, jó munkát kíván takarmánytermeléBünk fejlesztése A tavaszra eső tennivalókat végezzék el jól a dolgozó parasztok, s tovább, menően. munkálkodjanak a lehető legjobban a jó takarmányhoz am érde­kében. vaJósítnák meg az áll at ten vesz­tés fejlesztésének egyik legfontosabb alapját Ezi&el a maguk háza táj át gaz­dagítják. de gyarapítják, erősítik a nép- országát is. BÉKE FILMSZÍNHÁZ Telefon: 33—22 Márc 22—23Jg Gsiit — szerdáig Felszabadult Kína Előadások kezdete hétköznap: fél 5. fél 7, fél 9. Miként csökkenthetik az önköltséget s harcolhatnak jól a kártevők ellen gyümölcstermelőink Szaboics-Szatmárban elég jól ha. ladtak a télvégi, tavaszeleji mun­kák a gyümölcsösökben. A Párt- kongresszus eo.tt ünnepélyes ké­szülődés a megye gyümölcsterme­lőit „gyümölcsíatÍ6ztogalási hét” rendezésére és versengésre lelkesí­tette. Jelentő« fordulat volt ez, bi­zonyítéka annak, hogy a szövetke­zeti gyümölcsösök gazdái mellett az egyénileg gazdálkodó gyümölcs- termelők is hozzáláttak, hogy még több gyümölcs kerüljön Szabó cs- Szaímárból az ország asztalára. Fordulat azért, mert igen sok ki.s- parcellás gyümölcsösben sokszor nem törekedtek jó munkára a dol­gozó parasztok azelőtt. Sokhelyütt az elhanyagolt gyümölcsösök képe azt a látszatot keltette a szemlélő­ben, hogy a fák gazdái csak 0 gyű- möl csőt szerelik betakarítani, a gyümölcsöző, jó munkára kevésbbé törekszenek. Egyre több gyümölcstermelő is­meri fel most már, hogy a gyü- rnöícshozam növeese éppen c yan liazaíias kötelessége, mint a ke­nyérmagvak és fontos ipari»növé­nyek termésének emelése. Hiszen Szcbo’cs-Szatmárbó! a jó a'.masza- gú őszi időben számtalan vagon, mosolygó jonathán, batut indul el a városok felé, sőt kü'.fö'di orszá­gok felé exportáruként — cseré­ben fontos ipari nyersanyagokért. Éppen ezért — bár a jótanácsok sohasem ártottak még — most szívesen adjuk közre azokat az út­mutatásokat, amelyek segíthetik a gyümölcstermelőket a kártevők el­leni harcban, segíthetik őket szak­mai tudásuk gyarapításában — végső fokon a terméshozam növe­lésében, Ez alábbi útmutatások se­gítik a gyümölcstermelőket abban ifi, hogy a védekező módszerek he­lyes alkalmazásával csökkentsék • gyümölcstermelés önköltségét, ta­karékoskodjanak — 'hiszen a taka­rékosság fontos irányelv nemcsak ipari, hanem mezőgazdasági terme­lésünkben Í6. Enyhe vo’.t a telünk, amely a há­tunk mögött van már. S a gyü­mölcstermelő tudja, hogy az enyhe tél a követő tavaszra és nyárra sok rovarkártevőt jelent. Mert a hideg tél, bár sokszor nagy káro­kat okoz, mégis ségít a gyümölcs­termelőnek. Annyiban,'hogy a nagy fagyok cbwsztftják az átteleiö ro­varkártevőket, bármennyire is igye­keznek menekedni, téti gúnyát Öl­teni. — Fel ke'l hát készülnünk arra, hogy sok kártevővel kel! megküzdenünk. De nemcsak a vé­dekezőszereket gyűjtsük, hanem gyárapftsuk szakmai tudásunkat is. Hszcn ha vaktában kezdjük e! a kártevők elleni harcot, nem érünk el célt, de nem is takarékoskodunk sem munkával, sem permetező- szerrel s csak növeljük a gyü­mölcstermelés költségeit. Sokan úgy gondolják még, hogy a permtezé.sse! egymagában már meg is védelmezek gyümölcsfái­kat, megvédelmez lék a termést. Pedig nem így van egészen. Négy fontos részre tagolható a védeke­zés munkája. Az első rész az úgy­nevezett erőművi védekezés, azaz a kézzel végezhető munkák. Ilyen például a törzskaparás, sebkezelés, a hullámpapír, vagy szent: köieg felrakása, a hernyó-ényvgyűrű al­kalmazása s végül a beteg .részek eltávolítása. Második rész a vegyi védekezés. Ide tartoznak a perme­tezések és porozások. Télen karbo- lineumos, ásványolajtartalmú sze­rekkel, mészkén íéve!, nyáron pedig rézgálic, arzén nikotin, idegméreg, vagy kéntartalmú vegyszerekké1.. Harmadik az élettani védekezés módja. Ilyen például a rértetű le­küzdésére a vértetű-darázs elszapo- rítása, sőt az is, hogy kártevőkre vadászié éneklő madarainkat a tél folyamán nem hagyjuk elpusztulni. Negyedik rész az el len ál lóképesség fokozása Ez abban áll, hogy gyü­mölcsfáinkat megfelelő tápanyag­gal látjuk el, a talajt megfelelő nyirkosságban tartjuk, napfényt szere'ő fáinkat nem árnyékba ül­tetjük, megritkít'juk a sűrűkoronájú gyümölcsfákat. Minden gyümölcstermelőnek is­mernie kell a védekezés e négy módját, mert bármelyik elvégzését elmulasztja, eredménytekooé váH% a munka. Minden tudásunkká1 éa erőnkkel dolgoznunk keli tehát, hogy kártevőktől mentes gyümöl­csösünk kiváló minőségű, exportra is alkalmas gyümölcstermést hoz­zon. Nem kevésbbé fontos azonban az sem, hogy miként ismerik fel a gyümöcstermelők a kártevőket, ismerik-e életmódjukat, tud­ják-e, hogyan kell védekezni ele­mik. Tudnivaló, hogy a gyümöl­esősben megforduló kártevők az állatvilágból és a növényvilágból •származnak. Az állati kártevők közt meg'nt kétféle van, a rág- csá o emlősök és a rovarok. — Az emlősök közül a gyümölcs terme! őt a mezei nyű! és a mezei pocok ér­delük különösebben. Nyúl éta a falai fák bekötözésével, jó kerí­téssel, a pocok kártc'de eiien pe­dig az állandó és tökéletes talaj- munkával lehet legegyszerűbben védekezni. A rovar-kártevők • el­leni védekezésnél e! kell dönteti' előbb, hogy a rovar rágással, vágy szívással okoz-e kárt nekünk, Mtf a rágósszájú rovarok ellen gyo-- morméregge! (arzénnel), a szívó szájszerkezc'.ü rovarok ellen pedig bőrmérgekkel (nyáron nikotT;i:ia'.. vagy ideg méreggel, télen, léiden pedig olajos szerekkel) kell véde­kezni. Persze, elengedheíePen, hogy a védekezés mellett az úgy­nevezett erőművi védekezést is elvégezzük: a téli tőrzsápo’ási munkákat, igy lehet csak hatéko­nyan fellépni a rovar-kártevők eilen. A gyümölcsösökben fellelhető növényi kártevők nagyobbrészben gombák, kisebb részben baktériu­mok. A gyümölcstermelőt esösot - ban a szemmel nem, vagy szemmel alig látható gombavilág foglalkoz­tatja. A gombák közül vannak olyanok, amelyek a növény testébe is behatolnak. Ezek * bentélő gombák. Viszont mások a nővény felületén él ősködnek és csak e felbőrből szívják az életfenntartá­sukhoz szükséges növényi nedvet. A bentélő gombák közül a gyü­mölcstermelőnek elsősorban az al­ma varasodSsa (fuzikládlum és gyümölcsmonHia) leküzdése ad -.ko­moly munkát. Ezek ellen a gom­bák ellen rézgáHcoidafot haszná­lunk, mégpedig már a bc'egség fellépése előtt, a fertőzés elhárí­tása érdekében pedig egész éven át többszöri’ permetezéssel, a zöld. részek állandó bevonásával. A fe­lületi gombák közül a jonathán almafa egyik legnehezebben le­küzdhető Kártevőjét kell kiemel­ni, a lisztharmatot. A felületi gom-, bák ellen kéntartalmú szereket kell használni. Nemcsak a ■ rovar­kártevők elleni küzdelemben,1, do a gombák elleni küzdelemberi k ősz-- pze kell hangolni a vegyszerekkel való kezelést az erőművi védeke­zéssel. Különösen érvényesül ez a szabály a INzthárniaí elleni küz­delemben. Ha metszés alkalmival nem távolít juk el a már megfertő­zött vesszők végeit, úgy mmden vegyszeres védekezésünk az erős fertőzés miatt eredmény’elcn ma­rad. A Üsz'harmat leküzdésénél érvényesül leginkább védekezés: módként az e'.'.enállóképesség to­kozása, mert ha a jonathánalma-.. fáknak megadjuk a kellő tápanya­got és ha komolyabb vissza me'- szésekkc! erőteljes növekedésre serkentjük azokat, úgy kevesebb bajunk lesz a lisztharmattal. Az e'mondottak szerint a gyü­mölcsfák védelme alapos fe.ké- szül'séget, gondos munkát kíván. Minden gyümölcstermelő dolgozó paraszt, szövetkezetiek és egyé­niek egyaránt, sajátítsák el a jó. munkához szükséges ismereteket, elsősorban ped’g a szövetkezeti tjei-’ gáti vezetők munkacsapatvi-zctők­Ha minden növényvédelmi mun-' kát szakszerűen, idejében végzünk el és nem vaktában permetezünk,- mint az sokhelyütt előfordult — jó termésünk lesz ebben az esztendő­ben, 0 védekezőszerek észszerű fel— használásával sokat takaríthatunk meg saját magunknak, a dolgozók államának. A több és olcsóbb gyű-» mölcs pedig a dolgozók é'e!sorsának további iavitását segíti elő.' 1 Nántal P. Ferenc,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom