Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-11 / 35. szám

• 1951 FTTBHTJÁT? If. VASÁRNAP ■"5 r Építőipari tapasztalatcsere Hogyan emelte teljesítményét lliró Pál segédmunkásbrigádja Élűre az új elölizeiőkén a Szabad Nép-kampány u!o!sé napján Sok műs társukkal együtt építik 's nyíregyházi dohányfermentálót. Reggel megkezdik munkájukat, este abbahagyják így tesznek már ré­gen. Mikor először megfogták a la­pít nyálét, semmi írásra nem gon­doltak még. csak hogy minél több legyen a kereset. Ezért dolgoztak erejüket megfeszítve. A normaren­dezés előtt értek is ol szép ered­ményt. Hiszen a dohányfermentáló egyik legnagyobb építkezéseink kö- zé tartozott — ellátták gépekkel ls- Könnyebb volt így magasabb telje­sítményt elérni. Minden jól ment a normarsndezé- sig. De akkor mintha más világba cseppentek volna. Az első héten 89 százalék volt teljesítményük. Az^ hitték' hogy mint azelőtt, hát most is segít, ha erejüket növelik, meg­feszítik és úgy dolgoznak tovább. Megtették. Az eredmény? 10 száza­lékos teljesítmény emelkedés. ^ Volt úgy, hogy ennél többet is «.értek- Emelkedett bérük- százalékuk. A* első Hét 89 százaléka után magasabb lett. 95 . . * * tA 100 ... 112... Visszaesett újra 97-re és mintha megmakacsolta volna magát. Nem akart az feljebb menni 110 száza­léknál. De ekkor már az erejük is fogytán volt. Igaz. hogy minden erejükkel dolgoztak, de ki bírja azt sokáig? Nehéz a beton, nem köny- nyű a japánerrel dolgozni. És szit­kozódtak. Nem gondoltak arra-hogy magukban keressék azt a hibát- amit a világ fordulásában láttak. De eb- ben az időben az építkezésinél is így volt. A műszakiak nem segítet­tek — a pártszervezet magára hagyta őket. Még a brigádban talál­ható * párttagok sem gondoltak ar­ra, hogy a Párthoz forduljanak, hogy segítséget kérjenek. Mérgelődtek egymás között, mert nem látták meg a kivezető utat. Nem várták a 8nlígalambot Nem magától és nem is egyszer­re, fordult minden jóra. Hiszen ők is hallották Sztálin elvtárs mondá­sát. sokszor mondták nekik is. hogy semmi sem változik meg a szűz- anya parancsára. Nem várták hát, hogy a sült galamb a szájukba re­püljön. Az bizonyos, hogy az első időben nem bánták volna, ha ez így történik. De megtanulták, hogy ne ebben bízzanak. Mikor a Pártkongresszusról kezd­tek beszélni az építkezésen, hozzá­juk is elmentek. Volt ott kommu­nista, pártonkívüli és mindnyájan nrról beszéltek, hogy Őzt a napot meg kell ünnepelni. Ök is akarták. Azt tud'ék. hogy a Pártnak sokat köszönhetnek és éppen ők marad­ijának leghátul? Hát azt nem! Ezen a héten 120 százalékra tel­jesítették a normát. Felajánlották a brigád tagjai, hogy 140 százalékra emelik teljesítmé­nyüket és Bíró elvtárs tudta, hogy ez komoly harcot jeleni. Tudta, hogy nem megy az egykönnyen, sok mun­kába és főként gondolkozásba fog kerülni, míg ezt az eredményt el­érik. Segítségére volt a brigádtagok akarata, akik teljesíteni akarták a Vállalást. Nem akartak szégyenben maradni Mi legyen az első tennivaló? Ezen gondolkozott. Már segítséget kaptak az építés- vezetőségtől, munkájuk volt elég, csak győzzék elvégezni. Reggel látta, Hogy a brigád tag­jai későbben kezdenek munkához. Azok, akiknek teljesítményük ma­gasabb volt — volt ilyen szép számmal az építkezésen — reggel a csengetéskor azonnal megkezdték a munkát. Megbeszélték és másnap ők is így dolgoztak. Ez már naponta öt embernél sokat je'ent, ezt lát­ták is a következő héten, de még mindig nem volt jó, még kellett ja­vítani a munkán. Messze volt még a 140 százalék 18 hát még a többi? Persze, volt más hiba is a brigád­ban. A fegyelemmel nemcsak ott volt hiba, hogy reggel nem kezd­tek azonnal, hanem ott la. hogy sok- szór kimaradtak a brigád tagjai, minden bejelentés nélkül egész na­pokat hiányoztak. Eeggynkrabban Turcsányi Pál hiányzott. A leggyakrabban ugyan- csak ő késett. Társai segítettek neki — na nem úgy. hogy talán dolgoz­tak helyette — korántsem. Hanem beszélgettek vele — megmagyaráz­ták. hogy mit jelent az ö számára is a kollektív munka. Ma már soha nem késik el. Here a fáradság ellen Á fáradság még mindig fennállt r brigádban. Most már nyolcán dolgodnak, erejüket megfeszítve, la­pátolják a kész cementet. Az össze­kevert beton pedig nem hagyja ma­gát. Húsza le az ember karját, mintha le akarná azt tömi. Különö­sen azokét, akik már nem fiatalok — mert van ilyen is a brigádban. Ök ped'g ilyen .munkán nem tudnak elérni 100 százalékot. Ez visszaveti a. többiek teljesít­ményét is. Ezt. látta Bíró elvtárs. de látta Fehér. eívtárs is, a helyet­tes brigádvezető, aki mindig őzt Ügyelte, hogy hogyan lehetne köny- r.yebbí tenni .az emberek munká­ját. Ott van az exkavátor —- ez a szé­les gumiszalag, ami az emeletre viszi fel a kész betonkeveréket. Előtte — a földszinten — zúg- csö­rög a betonkeverő, mellette három ember is dolgozott sokszor. Fent az emeleten, mint egy parancsszóra, szépen egymásra rakja a betonke­veréket a gumiszalag, amit szintén egy ember lapátol a japánerbe. Nehéz, megfeszített munkát köve­telt ez a brigádtól. Ezen kellett ja­vítani — azon, hogy az emberek ne fáradjanak ki; hogy jobb kedvvel végezzék munkájukat és természete, sen azért a Százaléknak, a teljesít­ménynek sem volt szabad csökken­nie. Először úgy. segítettek a brigád munkáján, hogy e betonkeverőhöz, ahol sokáig három ember is dolgo­zott, nem osztottak be csak kettőt, majd pedig’ egyet. (Hiszen itt gyak­ran álltak az emberek- itt ,.pihen­tek" társaik rovására ) Megint emel­kedett a teljesítmény. ’ de még min­dig fennmaradt .a le-fellapátólás. És itt Fehér elvtárs segített. — Egyik reggel azt javasolta, hogy közvetlenül az exkavátor fölé ái­Nyírmihál) di dolgozó parasztjai nyerték el a tejbegyűjtés vándorzászlaját Az élelmezésügyi minisztérium vándorzászlót létesített a megyékben legjobb eredményt elérő községeknek a tejbe­gyűjtés terén. Szabolcs-Szatmárban élénk verseny fejlődött ki a vándorzászló elnyeréséért. Kü'önösen Nyírmihálydi és Euj között volt élénk a verseny. Most 1950 utolsó negyedévi kiértékelése szerint az első helyre Nyírmihálydi tejbeadó dolgozó parasztjai kerültek. A minisztérium szép vándorzász­lóját vasárnap délután 3 órakor adják át a község földműves­szövetkezeti tejbegyűjtőjének a község kultúrtermében. Nyír- mihálydi közel 150 százalékos eredményt ért el a versenyben. Nem sokkal maradt le mögötte Búj sem. A vándorzászló át­adását ünnepélyes kultúrműsorral kapcsolják össze. Ez a ki­tüntetés még szebb eredmények elérésére serkenti Nyírmi­hálydi dolgozó parasztjait és a kongresszusi verseny során további tervtúlteljesítésre tesznek ígéretet. Kifejlesztik az egyének közötti teibeadási versenyt is. lítsák a betonkeverőt, így könnyebb tesz a munka. Nem tudták elképzelni- hogy mi fog ebből kisülni — hiszen így ke- vcsebb lesz a hely, rosszabb lesz do'gozni a keverő mellett: De igaza volt Fehér elvtársnak. Ezt azonnal látták- mikor az első öntésre került a sor. Mikor a ke­verőgép dobja lefelé fordult — az azonnal a gumiszalagra öntötte a kész betont. Hurrá! nagyszerű.;’, volt’ nagy öröm a brigádban, hiszen így már n-em kellett egy embernek lapátol­ni, megint egy embert nyertek. £s ekkor előállott másik javaslatéval Fehér elvtárs. Kéi kis — alig fél méternyi — lécet csináltatott és ezzel alátá­masztotta a gumiszalag tetejét. így ez jobban felemelkedett és most már nem a földre szórta a betont, hanem egyenesen bele a japánerbe, amit rögtön lehetett is továbbvinni. Megint egy ember, akit más mun­kára lehetett beosztani. Sokat je. lentett ez — a brigád teljesátmé­uye ekkor már 189 százalék volt. A következő lépés a dolgozók he­lyes beosztása volt. Most már nem mentek az idősebbek oda dolgozni- ahol nsm tudták téjesítményüket még 100 százalékig sem elvégezni’ hanem inkább olyan munkára ősz- tották be őket, ahol nagyobb *a- pcsztálát 14kat jobban tudták értéke­sítem:. Úgy osztották be a brigád tagjait, hogy- mindenki képessége legjavát tudja adni —. így aztán ! tovább javult az eredmény. Ma már ez a brigád 223 százalé­kos teljesítményt ért e!. Szinte hi- hateüen, hacsak a százalékokat néz­zük. Néhány- héttel cze'ölt még tel­jesítményük 89 százalék volt —, da hol van az már! Reggel hét órakor már a szer­szám is kezükben van. vidáman boldogan dolgoznak egész nap. Bri­gádjuké a ..legjobb brigád" vándor­zászlaja. Nem keil lesütött szemmel áll- niok társaik elé- de a Párt elé sem. Hiszen becsülettel eleget teamek igére'üknek — teljesítik azt. amit vállaltak. B. !• Ma van a Szabad Nép kam­pány utolsó napja! Ha végig­nézzük az elmúlt heteket, meg- állapíthajuk: népnevelőink ‘nagyrésze becsületes munkát végzett. Pártszervezeteink, nép­nevelőink többsége felismerte a Szabad Nép rendszeres, áílandó olvasásának jelentőségét. Fel­ismerték azt, hogy a Szabad Nép olvasása nélkül a párttag nem jó párttag, a népnevelő, nem jó népnevelő, a pártfunk­cionárius nem jó vezető. Az elméleti színvonal emelését, a gyakorlati életben való helyes tájékozódást, az ellenség elleni következetes harcot nem lehet elképzelni a Párt központi lap­jának olvasása nélkül. Tanít, nevel és szervez a Szabad Nép. Olvasása az eredményes mun­kának előfeltétele. Ezeknek a tudatában indultak harcba nép­nevelőink a Szabad Nép kam­pány ideje alatt az új előfize­tők ezreiért Szabolcs-Szatmár- ban. A kampány ideje alatt me­gyénkben megkétszereztük az előfizetők számát, a megyék sorrendjében az elsők között vagyunk. Az eredmények a népnevelők jó munkáját dicsé­rik. Sovány Béla, nagykállói népnevelő, a tanács dolgozója, egy nap alatt 21 új előfizetőt szervezett a Szabad Nép szá­mára a tanyavilágbn. Azt mon­dotta a dolgozó parasztoknak: „Az igaz, hogy még rádió nincs a tanyában, azonban, ha vala­ki olvassa a Szabad Népet, az azt Jelenti, hogy rádió nélkül is értesül mindenről, ami törté­nik. És a Szabad Népen keresz­tül a Párt beszélget velünk“. Lukács József nyírbogáti pos­tás és Papp József csengeri postás levélkihordás közben is a Szabad Népről beszélt. Mind­ketten kimagasló eredményeket értek el. Nagy lelkesedéssel vettek részt a Szabad Nép kampányban a pártonkívüli népnevelők is. Megyesi Albert, csengeri pártonkívüli népneve­lő egy nap alatt 9 új Szabad Nép előfizetővel gazdagította a Szabad Nép olvasótáborát. Vannak azonban még mindig olyan pártszervezetek és nép­nevelők, akik nem ismerték fel a Szabad Nép kampáy jelentő­ségét. Például Sonkádon a nép­nevelők nem végeznek munkát. Még mindig csak öt Szabad Nép előfizető van a faluban, így van ez Vámosorosziban is. A kampány kezdetén két elő­fizető volt a faluban, most öt van. Maga a párttitkár elvtárs sem veszi komolyan a Szabad Nép terjesztésének fontos ügvét. Még egy nap van hátra a kam­pányban. Ezt a napot fel kell használnia minden pártszerve­zetnek és népnevelőnek arra, hogy újabb százak és ezrek legyenek rendszeres előfizetői a Szabad Népnek. Mozgósítsák a pártszervezetek a párttag és pártonkívüli népnevelőket. Használják fel arra a Szabad Nép kampány utolsó napját, hogy ez legven új erőforrás a népnevelő munka állandósítá­sához. Kössék össze agitációiu- kat más feladatok elvégzésével. De nemcsak az elmaradt köz­ségek harcoljanak teljes erővel a mai napon, hanem valameny* nyi pártszervezetünk és népne­velőnk. A Pártkongresszusra tett ígéreteink köteleznek ben­nünket. Kötelez bennünket az, hogy fokoznunk kell a békéért vívott küzdelmet, erőteljesebb ütemben kell építeni szocialis­ta hazánkat. A Szabad Nép kampány be­fejeztével azonban ne szűnjön meg a Szabad Néppel való fog­lalkozás. A sajtóterjesztés ál­landó napi feladat. A további­akban harcolni kell a lemorzso­lódás ellen. A párszervezetek vizsgálják meg minden hónap* ban: vájjon szaporodtak-e, vagy fogytak-e a Szabad Nép előfizetők. Ugyanakkor segít­sék a népnevelők a dolgozókat abban, hogy rendszeresen ol­vassák is a Szabad Népet. He* lyesen írja Simon elvtárs Nyír- bogdányból levelében: „Hiba lenne az, ha a népnevelők az új előfizetőket most magukra hagynák ... Segíteni kell az új előfizetőknek a Szabad Nép ol­vasásában“. A mai napon pedig: előre az új előfizetőkért a Szabad. Nép kampány utolsó napján! Farhas László, a „szakma Eegjsblj dolgozója“ sztahanovista jelvényt kapott Javulnak a termelési eredmények Nyírhogdányban Néhány nappal ezelőtt volt termelési értekezlet üzemünk­ben, a Nyírbogdányi Ásvány­olajipari Vállalatnál. Kassai elvtárs, az üzem vezetője és Farkas László elvtárs, verseny­felelős részletesen ismertette az elmúlt hónap eredményeit, a kongresszusi felajánlások tel­jesítését. Dolgozóink feszült érdeklő­déssel hallgatták az eredmé­nyeket, amiben a Párt iránti szeretet jutott kifejezésre. A kongresszus tiszteletére tett munkafelajánlások túlnyomó részét már teljesítettük és kö­zel 30.000 forintot tesz ki az az összeg, amit így üzemünk dolgozói népi államunknak ad­tak. Szabó József, üzemünk egyik legrégibb dolgozója az eredmé­nyek hallatára megjegyezte — azért mi nem állunk meg, te­szünk még felajánlást, hiszen a Párt többet adott nekünk. Waxmann Károly elvtárs is bejelentette „még vriabb három olajozó elkészítését vállalom a Pártkongresszus tiszteletére“. A munkakedv. a. versenyszel­lem élénkülése, a munkafegye­lem megszilárdulása nemcsak a számokban látszik, hanem üzemünk belső élete is azt tükrözi vissza. Nincs már későniövő...! Nincs üzemünkben egyetlen olyan dolgozó sem, aki 100 szá­zalékon alul teljesítene. Heteken keresztül üres a szégyentábla! Megszűnt az üzemen be1 üli munkanélküliség, a tétlen ácsorgás, sokkal lelkesebb, jobb munka folyik minden üzemrészben, mióta egymással versenyzünk, mióta Pártunk kongresszusára készül az üzem. A legutóbbi szakmaközi ki­értékelésen megelőztük a sző- nyi és csepeli ásványolaj fino­mítókat és mind közelebb ke­rülünk az élüzem“ feltételei­hez, ha tovább fokozzuk a len­dületet, nem állunk meg a megkezdett utón. ha valamivel jobban szervezzük meg a mun­kát, ha még többet segítenek a műszaki dolgozók Ki kell még jobban szélesí­tenünk az éleniáró dolgozók népszerűsítését és azonnal kell értékelnünk a versenyt, hogy megismerjék a dolgozók is a munkaverseny eredményeit. Üzemi hangszóró, verseny- és dícsérőtábla, faliújság, az üzemrészekben lévő ,,villám“- tábla ismertesse, dicsérje a jő eredményeket és serkentse a lemaradókat. Termelési értekezletünk fénypontja volt Farkas elvtárs, üzemünk első sztahánovistája részére a jelvény és oklevél ünnepélyes átadása. Farkas elvtárs eddig is az ország első szivattyúsai közé tartozott és most újabb kitüntetést kapott. Sztahánovista lett és népünk állama azzal jutalmazza: lehe* tőséget nyújt arra. hogy sza­badságidejét külföldön töltse. Ez a kitüntetés nemcsak Farkas elvtársat lelkesíti és ösztönzi jobb munkára, hanem valamennyiünket. Hiszen álla­munk már számtalanszor és most is bebizonyította, hogy megbecsüli a dolgozókat, leg­jobbjait kitünteti, jutalmazza. Simon Sándor, a Nyírbogdányi Ásványola}- roari Vállalat levelezője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom