Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-14 / 37. szám

4 ÚJ F4LU ÉPÜL BESZTERECEN Eeszterecen tavaly ilyenkor alig egy-két emberi csalt az utcára a ta- vaszva:.an melegítő napfény. Most? Mintha az utcán élne a falu. Min­den besztercei dolgozó paraszt mész. szebbre altar látni. A házak előtt csoportokban beszélgetnek az embe­rek, népnevelők* két-három csoport­tag áll egy egy beszélgető csoport k.zepln. Napok, talán hetek óla n'ncs is másról szó. mint arról• mi­kén• is lenne jobb? A keskeny par- cellákon.e vagy szövetkezetben, ahol — maguk látták és hallották — soklcal jobban boldogul az ember. Nincs nap> hogy a városról ne jönnének ki népnevelők. munkások’ elv ártok. A munkásosztály, a Párt üieneíét hozzák. Segítenek, hogy Bcszterecen az új- a jobb győzzön, diád ’’.mask: djon az eddig csak sze- gcry; éget, gondokat hozó megszokott róni feleit a forradalmi új, amely (fond alan életet, teli kamrái!’ köny- nyebb. ertűméoyetebb murkit, bel- dog jövőt jelent. A beszterceiek ezeket a napokat soha nem fogják elfeledni. Sorsuk feríu fsának piros-betűs ünnepnapjai lesznek ezek az idők. mikor közülük egyre többen iá’ják meg élesen, tirz a szemmel a boldogulás útját. Most épül az új falu Beszterecen. * Mets Andrást is régen foglalkoztatja már a szö­vetkezés gondolata. Látott az >,TJj ba- ázdá^-ban. hallott a népnevelők- tol. Igazi hallott otthon az asszony- föl is. Legtöbbet azt mondta: ,,Hadd érjen meg■ számítsunk csak őszre a belépésiéi.“ Szombaton nem fogta otthon Metz A}'dr ást a hely. Hogy is foghatta1 volna, mikor egymást érték, a hírek, hogy szaporodnak az új belépési nyi­latkozatok a szövetkezetben, na meg az utcában alig van már pár család k'viíI» azok is erősen gondolkodnak. Átment Szabó Imre szomszédjához. Ha később megy. tálán otthon sem találja. Indulni készült. Szabó Imres a házigazda cseppet se csodálkozott, hogy Metz András köszönés helyett a belépése felől ér­deklődött. — Mit döntöttetek, szomszéd? — Meggyőződtem én róla, hogy jobb a közös gazdálkodás a miénknél. Maga ellen vétene az em­ber, ha elrontó ja lenne a jónak. — "Ezt a választ kapta Metz András. Aztán Szabó Imre még hozzátette: — Megmondtam így az asszonynak is, dehít olyan a természete, hogy mindig ellene vet, ha én akarok va­lami'. — Ejnye, mintha összebeszéltek volna az én asszonyommal. Most is együtt mentek a faluba. — Biztos, hogy nem jönnek üres kézzel vissza, hisz ott is csak azt látják, hoyy szaporodik az új belé Pök száma! — így Szabó. — Pedig már én el is terveztem — fűzi a szót Me{z András —> hogyha belépek, kérek 1500 forint hitelt és veszek egy fejőstehene'. Mert azt hallottam ám, hogy lcapmak ilyen hitelt a csoport tagj'.i. fis vesz­nek magúiénak jószága'. Az asszony is szere mé a tehenet pedig. Mégis huzakotUh- velem. — Lidd, az én feleségem meg azt mondja, . várjuk meg Metz szom- széd&kat“. Pedig> mondjuk meg az igazat, sokat küszködünk. Látod — felmutat a házára — ezt is meg kéne javítani. TJj kút is kellene. Csak hát hogyan? Ha valamit akar­tam, mindig el kellett adni egyet- kettő’ a júhokból. Ha most ú"adnám a -iiáját. ér.pen ötvenkét jiihoi szám­lál. harminckettő meg már hasas belőle, jócskán kapnék pénzt. Mert kifizetik a jószág árát. ha nem is egyszerre, de egy eszendö alatt. Mert így oda jutnék, hogy se ta­karmány, a gyapjú árából nem tud­nék elég ennivalót se venni a jó­szágnak. A csoportban van takar­mány! És ott is én gondoznám a jó­szágot, a közösség vagyonát! Gond nélkül, baj nélkül! Lassan, megfontolton beszél, köz­ben s~ámítgm‘, gondolkodik. —• És jobb ler.ne a jöveielem — vág közbe Melz András Hallottad e. hegy a nagyhalászt Telektanyán har­mincezer forintot is keresett egy család a szövetkezetben? Abból bi­zony bőségesen lehet vásárolni m il­derst.' — Csak fontos, hogy jól dolgozzon a szövet kezet. — Dohát mitől is függ? Becsületes parasztemberek állnak össze, jó gaz. dák, segítik a gyengébbeket is.,. — Édesapám, eljöttek a népneve­lők — hallott át o kerítésen Metz András kislányának hangja. Átmen­tek, Beszélgettek hosszasan, ellenvetés nemigen akadt. Metz András, meg Szabó Imre elmondták őszintén, ho­gyan éreznek már régen együtt a szövetkezéssel. Elmondták és mind­ketten alákanycrították nevűket a belépési nyilatkozatra. A hír gfyorsan ferjedi ss ét a fa Un hezn, hogy Metz András és Szabó Imre « beléptek a harmadik típusú ,.Uj ba. rázdá" bá. Szabó Imre ötvenkét ju­hot is vitt magával. A József Atilla utcában így csak két család maradt kívül a szövetkezeién. Metz Andrá­sokkal százra szaporodott az ,,Uj ba­rázda.“ szövetkezeibe lépők száma. Ujfalusi János ’tizenötholdas kö- zépparaszt társaival még jobban megerősödött hitében. Tizennégyen, köztük két középparaszí. első típusú szövetkezet alakításán gondolkod­nak, Ujfahosi Jánossal sokat beszélget­tek a népnevelők- Elmondta, bizony meggyőződön, hogy hiába van két lova, mégsem tud szántásnál véle­kedni a traktorral. A traktor nyo­mán pedig jó termés növekedik. Meg jó vetőmaghoz jut a csoport, közö­sen szerzik majd be a minőségi ve­tésnek velőt! Forr, növekedik az új élet Besz- telécén. Kántor Sándor középpa- ra’zt, Ujfalusi János s társaik együtt járnak a népnév ölökkel. Alakul, ,’alakulóban van már az új egyes csoport'* — mondják. Metz András és Szabó Imre belé- pésének napján nyolc család lépett be a harmadik mintájú szövetkezet, be. Aznap a Domb-ádi u'caiak, Lip- láJc Sándorék. Recsák Islvánék, Pá­caik Jánosék, Zsoldos Józseféi:. Kiss Józsefek felkerekedtek és meglátó, gatták a falusi prátszervezet titká­rát, aki maga is tagja az ,,Uj ba­rázda,“ termelőcsoporinak. Elmond­ták, hogy ők is egyes m'.niájú cso­portot szeretnének alakítani, támo­gassa. segítse őket tanácsokkal. Erősödik a III. mintájú szövetke- Zft. nét új 1. tipu'.ú csoport van al<t- lulóbcm Bssz erccen. Napról napra többen lépnek az új ú'ra, a jövedel­mezőbb társas gazdálkodás útjára. Épül az új falu. K. D­Lap zártakor érkezett a hír, hogy hétfőn este megalakult Best e- rec"n az egyes mintájú ..Lenin“ fér­melőcsrport, Kán'orék nyolcvan hol­don új csoportot alakítottak. KOHÁSZATI ÉRTEKEZLET MOSZKVÁBAN Moszkvában megnyit a Szovjet- uiró Tudományos Akadémiájának kohászati intézete által összehívott értekezlet, mely az acéltermelés fi- 7. kai-kémial kérdéséivé-', fog athoz k. A konferencia munkájában Moszkva, Lenlngrád, Ukrajna, Szibéria, Urat és a Szovjetunió más. körzete1 tu­dományt« kutatóintézeteinek, [os­koláinak, kohászati és gépesítési üzemeinek körülbelül keítőszáz kül­döttképviselője vesz részt. Az érte­kezleten több, mint harm'nc beszá­molót tartanak, melyek ismertetik, az acélöntés fizikai és kémia’ folya­mata terén végzett legújabb kuta­tásod eredményeit. Ezeket a kuta­tásokat a tudományos intézetek la­boratóriumaiban, valamint a ' na­gyobb kohászati üzemekben vé­gezték. Vádirat a gyilkosok ellen Az amerikai agresszórók és a lísziiimazüsta csatlósok ko­reai gaztetteiről nyilatkozott Pák Hen-En elvtárs, a Koreai Népköztársaság külügyminisz­tere. Mindent nem tudott el­mondani, nem tudta az inter­venciósok mindem gaztettét fel­sorolni, hiszen ehhez vastag könyvet kellene írni. Azonban ebből a rövid nyilatkozatból is megtudhatja mindenki, hogy MacArtimrék politikája fékte­len terror, a betolakodók a fa­sizmust szabadították Koreára. Hitler és az SS-ek utódaihoz méltó kegyetlenséggel mészá­rolták Északkorea lakosságát az ideiglenes megszállás alatt, s nem kétséges, hogy ugyanazt teszik most Délen, ahol ideig- óráig még tartják magukat. „Megállítani a történelem ha­ladását, tűzzel és vassal irtani a szociális haladás útjára lépő népek egész" nemzetlékeit, az emberiséget a középkor barbár sötétségébe taszítani — ez az alapvető célja ennek az össze­esküvésnek, amelyet az ameri­kaiak szőttek a mének békéje és szabadsága ellen.” Mile tettek Koreában az ame­rikaiak az alatt a nyolc hódon alatt, amióta igazságtalan rablóháborújukat vívják a nép ellen? Hazafiak vére, romok, elpusztított, felégetett városok éa falvak jelzik a jenki csizma j útját. Negyed év alatt, Szöul ideiglenes megszállása idején ! több mint 48 és félezer embert gyilkoltak meg a fővárosban és környékén. Vadállatinak csak azért nem lehet nevezni ezt a „munkát”, mert a vadállat nem vágja le áldozata fülét és orrát, nem szúrja ki szemét, nem töri el karját, lábát, nem égeti tűzön, nem locsolja téHdö- ben vízzel, nem éherfeti. Ilyet csak züllött imperialista go­nosztevők csinálnak. A hóhé­rok nem kegyelmeztek a csecse­mőknek sem. Többet csizmá­jukkal ta posták agyon. Sok hazafit „eredeti” módszerrel ke- resztrefeszíteltek, az asszonyo­kat csecsemőikkel együtt élve temették el. Elképzelhetetlen vad kínzásokkal gyötörtek min­den olyan embert, aki azt merte mondani, hogy szereti hazáját. Szöulban tizenkét hazafit meg­skalpoltak s a levágott fejbőrt „emlékül” tették el. Elrabolták a koreai nép va­gyonát. Erőszakot követtek el az asszonyokon, a lányokon, még a kislányokon is. Felrob­bantották gyárakat, a válla­latokat. F/lpusztították a főisko­láim!, a közép- és elemi iskolá­kat, a könyvtárakat, a múzeu­mokat, a kultörházakat. így sorolja Pák Ilen-En elv­társ vádirata. És ha most nem is, de egyszer összeül az a bí­róság, amely keanóny ítéletet mond a vádlottak: az amerikai imperialisták, a hóhérok, a bér­gyilkosok felett, akik Korea sorsára akarjál: juttatni az egész világot. Hogyan dolgosa ah. a nyíregyházi békebisoUságok ? Minden becsületes magyar dolgozó kíméletlenül gyűlöli az imperialista háborús uszítóknt, akik a népek békés életére tör­nek aljas céljaik elérése érdé* kében. Az imperialisták gazsá­gaiból sokat tudnak meg a közkedvelt kisgyűléseken. Nyíregyházán is a dolgozók nagy érdeklődéssel vannak a kisgyűlések iránt. 176 békebi­zottság működik Nyíregyházán. Az elmúlt évben még csak 46 békebizottság volt a városban. Ez is üzemi jellegű volt. Most egyre több békebizottság ala-! kul a kerületekben is. A II. kerületben 19 békebizottság működik, a III.-ban 14. A tanya­bokrokban szintén megalakult 50 békebizottság. A tanyai bé­kebizottságok tagjai kis* és kö- zépparaszíok, tszcs tagok. Igen szép feladatot teljesíte­nek a nyíregyházi asszonyok, amikor a sorbanállás, az árú- felhalmozás ellen harcolnak. S a tanyai bérbizottságok, ame­lyeknek tagjai leleplezik külső és belső ellenségeinket és a terménybegyüjtés fokozásával védik meg a békét. (Tegnap jelent meg la­punkban egy részlet Pano­va „Vi'ágos part” című könyvéből, amelyet állam' gazdaságaink és termelő- szőve'kezeteink fejőnőinck ajánlottunk. A részlet mai második folytatása után a harmadikat holnapi lapunk­ban köztijük.) * Sürgöny ment a ferueti közpon.ba, a tejtermelő szov- bozok trösz iéhez, Danytov trösz igazgatónak: „Anna Vlászova fejőnö vá­laszolt elsőnek a Központi Bizottság februári ptémumá- nak határozatára, Szlrelka te­lién tejhozamát nap: 52.7 li­terre emeúe és havi tervét 143 százalékra teljesítette. Kötelezettséget vállalt, hogy a laktác ó a'att tízezer litert fej Sztrelkától. Korosztyc- lov szovhoz'gazgató. Bekisev párttitkár.” Es a sürgönyök repülni kezdtek! Gorelcsenko sürgü- nyözött a területi párib zott- ságnak; az üzemi bizottság a körzeti szakszervezeti bizott­ságnak; a tröszt sürgönyben gratulált Nyusának, Korosz- tyelovnak és Beldsevnek; az­után sürgönyök jöt'ek a ke­rületi pártbzottságtól, a ke­rületi végrehajtó bizottság­tól, a szovhozok min'sztériu- máíól. _-' N6s, Nyusa? — mond­ta Koroíz'ye’ov. — ügy kez­dőd k a dicsőség. N YUSA, A FEJŐNŐ Nyusa csak állt a m'nlsz­tertol aláirt sürgönnyel a kezében; keskeny űrlap volt, sárga ragasztóval szósorok voltak ráragasztva. . . Nyusa arca égett, "ele vállat vont, úgy válaszolt: — Nem értem, mi különö­set találnak ebben, És a sürgönyt zsebrevág- ta. A trösztből eljött az állat­tenyésztő íötechnikus és a főáliatorvos, Danyilov küld­te őket. Ismét megkezdődtek az értekezletek Sztre'.ka miatt. Most még Ikonnyikov is gyakran megjelent a mnr- hastál'óban. Nem mintha az ügy érdekelte volna, de kí­nos lett volna a vezetőség előtt, hogy folyton csak az irodában ül... Nyusa nem vehetett részt az értekezlete­ken, nem volt ideje; Sztrelka már ötvenöt liter tejet adott, hétszer naponta keltett fejni. Nyusa nyolcadszor is meg­próbálta, de Sztrelka sztrájk­ba lépott — a nyotcad’k fe­jesnél egy csöppet sem adott. „Nos Nyusa! így kezdődik a dicsőség!” Nyusa tefogyott. — „M nt egy gyufaszát, le­fogyott, m'nt egy gyufaszál!” — mondogatta az anyja. Sze­me beesett, elsülyedt mély, sötét gödrében, ,Az első te­jes reggel félnégykor volt, az utolsó este féltizenegykor; igv aztán le is fogyhat az ember ... Korosztyelov és Bekisev, a brigádvezefő és a fejőnők m ndennap hajszolták: „Végy már ki szabadnapot magadnak! Megőrültél? A végén kórházba kerülsz- Mintha k vüled senki sem tudná elintézni!” így kiabál­tak a fejőnők, mert 6ajnál:ák őt és csupa sajnálkozásból haragudtak rá. Nyusa nem hallgatott rájuk;, hogy ve­gyen ki szabadnapot! Most menjen el, most, mikor vég­re teljesültek vágyai? Azelőtt a napok rövdek voltak, különösen a tél ek, amikor későn vi'ágosod:k ki és korán sötétedik. Az em­ber alighogy felkel és máris itt a lefekvés ideje. Gondol­kodni kelt, hogy mi is volt csütörtökön és mi szerdán, mert a csütörtök éppen olyan volt, mint a szerda, a szer­da pedig olyan, mint a kedd-.. Most a napok nagyon hosz- szúak tettek; menny! ese­mény, találkozás és beszé'ga­tes reggeltől éjszakág! Es a kedd most már nem olyan volt, mint a szerda, mert az egy'k esemény kedden tör­tént, a más:k me-g szerdán. Es m'nden esemény örökre bevísödöt; az emlékezetébe, ,az idegei megfeszültek és lelkesen dalolt benne min­den ... — Nyusa, fönkremész! Jaj v'gyázz, lányka, tönkremész! — Hagyjatok békén! Nem megyek tönkre. A kerületi pártbizottság oktatási felelőse kijött a szov- hozba, Iván Nylkityics Gorel- csenko is vele jött. Nyusa öt- venk lene egész négytized li­tert fejt Sztrelkától... Da­nyilov trösztigazgató is el­jött, gratulált és kcszöne'et mondott Nyusának ... Meg­érkezett a minisztérium kép­viselője Nyusa tapasztalatait tanulmányozni... Sztrelka, Sztrelka, ne hagyj cserben! Hatvankét egész és egyti- zed ... Ki mindenki nincs most itt a 6zovhozban — a kerületből, a körzetből, a te­rületi központból, a kolhoz- állattenyésztők. Van, ak’ gya­log jön, van, aki szánon, vo­naton vagy autón érkezik. Néhányan rövid ideig tartóz­kodnak itt és elutaznak, má­sok hosszabb ideig maradnak; már m'nden t’sztviselönél van szállóvendég: azt mondják, hogy Bekisev és fecsegő a padlón ágyaznak maguknak, az ágyat és a díványt a ven- gégeknek engedték át ... Hatvanhárom liter... Az ál­latorvosok egy percre ’ sérti mennek el Sztrelka mellől; a m'nisztér'um képviselője egy pót o etetést fart még szük­ségesnek nulla óra huszonkét perckor; zab! eztel és karó­répával .. . Hatvanöt Her . •. Az előbb itt volt Korostyc- lov, Dimitrij Kornyeiev cs és mint mlndg, megkérdezte; „Esz k?” — „Eszik.” — És te is eszel? — kérdezte hirtelen. Nyusa einevetta magát, ő pedig a kezét a lány homlo­kára tette és komor arccal megnézte, nincs-e láza . .. O, menny! láz van ott ! ... — Danyilov trösztigazgató el­rendelte a szovhoz gazgatók- nak, hogy Nyusa tapasztala­tát gyűlésen tárgyalják meg... Újabb sürgöny a rm- nisztériumból, hogy az ál­latorvosok minden nap vizs­gálják meg Sztrelkát: pc­dg llát így is folyton mérlek a lázát, vagy a pulzusát, a lélegzését figye'téK. Es ran- den nap jegyzőkönyvet vet­tek tel: „A mai napon kon- írolffejést végeztünk a „Vilá­gos part” rekordtehenén, Sz'reikán, amelyet ez cs ez a fejőnő gondoz”... Két nap­lót is vezettek Sztrelkárók az egyik az egészségi állapotá­ról szólt, a más’k bedig a ta­karmány fogyasztásáról. Hat­vanhat egész és nvolc‘:zed... A körzeti és a területi kísér­teti áilomás clvállal'a a [Sztrelka etetésére vonatkozó tudományos tanácsadást; ed­dig csak Br Ijantováiál 'ér‘e ilyen megtiszteltetés a „V.lú­gos partban”... Ismét sür­göny a mlnisztér’umból! Nyugtalankodnak, van-o a szovhoznak elegendő takar­mánya, ne kütdjenek-e sűrí­tett takarmányt. Igen, igen. Igen! Küldjenek! És minél többet! Sürgöny az akadé* m’kusoktól; mikor elhozták, Nyusa fejt éppen, a vállán át. olvastad. Már megunta eze­ket a sürgönyöket. Inkább fognák magukat és jönnének el! Lám, milyenek ezek az akadémikusok .. . De eljöttek, rn'ntha csak parancsszóra tet­ték volna; sőt nem is jöttek, repültek. Külön repülőgépet kaptak, hogy Nyusához re­püljenek- Két akadémikus,. mlndaket’.ő ősz, az egyik bo­rotvált. a más k k's sznkálft v'sel. Vékony cipőjükben jár­kálnak a marba-'stá’.iö durva kövezetén, a többiek pedig mind utánuk, mint va'ami díszkíséret... Az akadémi­kusok e'rendelték: , hogy a tehénnek hosszabb éjszakai pdienése legyen, hatszoros fejősre kell át'érív, az utolsó 23.30-as fejest 22 órára kelt áttenni..." Nos, Sztrelka, nos, aranyom! Hatvannyolc és öttized... Ör ásl fejada­gokat írnak elő Szfreikánaki , Esz'k?” — „Esz k!” iVvencigy. (Folytatjuk.) 1951 FEEIiUAR 11 SZERDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom