Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-13 / 36. szám

1951. FEBRUÁR iS, KEDD £ A Szovjet Köztársaságok Legfelső Tanács-váíasztásalnak telkes előkészületei ismét megmutatják a szovjet nép toriieteiien egységét ítélet a tatabányai bányászszcreiicsétlenségiágyében Már alig egy hét van hátra tíz Szövetséges Szovjet Köztár­saság Legfelső Tanácsának vá­lasztásáig. Vasárnap, február 18'ári a választói urnák elé já­rul az Oroszországi Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaság, a Kázah, Grúz, Azerbajdzsán, Litván, Moldva, Lett, Kirgiz, Tadzsilt és Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaságok la­kossága. A többi hat köztársa­ságban február 25-én lesznek a választások. A szovjet emberek milliói tevékenyen vesznek részt a vá­lasztási előkészületekben. A dolgozók mint nagy ünnepük­re, készülnek a választásokra. Ebben a készülődésben szoros együttműködést, kölcsönös bi­zalmat és barátságot tanúsíta­nak a munkások, parasztok és értelmiségiek. ' A Szövetséges és Autonom Köztársaságok legmagasabb ál­lami szervébe a nép legjobb képviselőit jelölték, akik oda­adó munkájukkal, tudományos, kulturális és politikai tevékeny­ségükkel vívták ki a dolgozók szeretetét és megbecsülését. Különös lelkesedés tapasz­talható azokban a választókerü­letekben. amelyeknek a jelölt­je Ioszif Visszarionovics Sztá' Hn, a Szovjetunió népeinek el­ső jelöltje. Sofcezer fiatal fiú és lány, aki most töltötte be 18. évét, először vesz részt a Legfelső Tanács-választásokon. A Szov­jetunió fiatal polgárai a szocia­lizmus minden áldását élvezik. Választók és választhatók a legfelső állami szervekbe. A. Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak tagjai között nyolcvanöt 25—30 éves fiatal van. Sok tíz­ezer fiatal munkást, parasztot és szakembert választottak be a helyi szovjetekbe. Most a Köztársaságok Legfelső Taná­csaiba is nagy számban jelöl­ték az újabb nemzedék képvi­selőit. A választások előtti kampány ismét megmutatja a szovjet nép törhetetlen egységét. Tsiiijszázezres tüntető tömeg tiltakozóit vasárnap Párlsbaa Nyugat-Kémeié rszág felfegyverzése ellen . Vasárnap a párisi dolgozók százezrei tüntettek Nyugat-Né met ország1 felfegyverzése ellen. Az 1934. februári tömegtüntetés évfordulóján a Bastille-tőrtöl a Repub'ique-térig terjedő útvona- Ion órák ho-í-sasat végeláthatatlan sorokban vonultak fel a dol­gozók. Feliratokkal ellátott táblák ez­reit vitték kezükben. A tüntető tömeg megbélyegezte a nyugat­német nácik felfegyverzését, kö­vetelte a bebörtönzött békeharco- sok szabadonboesátá-sát, hangoz­tatta a munkáaegység szilk.se- gesaégét, fe'emelte Szavát a há­borús politika és a fasizmus el­len. Számos feliraton ez volt ol­vasható: „Eisenhower maradjon Amerikában!” „Ne jöjjenek a ná­cik Párásba!" A tüntető tömegek tiltakozrtak a nemzetközi demok­ratikus- szervezetek franciaorszá­gi működésének betiltására irá­nyuló mesterkedések ellen is. Hatalma« éljenzéssel és taps­viharral fogadta a tömeg a Francia Kommunista Párt­nak a felvonulás élén halasié Központi Klzottsagát, köztük Duelos, André Marty, Ca- chin, Guyo. Fajon, Florimond Bonte, Cognlo elvtársakat. A tö­meg hosszasan éltette a Központi Bizottságot és Thorez elvtár,sat. i Az Általános Munká-sszövetség (CGT) felvonult vezetősége Le Leap főtitkár és Duguet. á Bá- nyászazskszervezet főtitkára köré csoportosult. A szakszervezeti szövetség vezette Tömeg soraiban ott ha’adt a békeharcosok kül­döttsége, élén Yves Farge-al. — Utána a Páris-kerületi szakszer­vezetek szövetsége következett, Eugene Hénaff mögött. Ezután különféle demokratikus szarvezetek tagjainak m-enete kö­vetkezett. Mialatt ezek a hatalmas töme­gek felvonultak, a tüntetők szün­telenül ezt kiáltották: „Egység, mlr.t 1934-ben!” — „Le a meg­torlással!” A demokratikus szer­vezetek egyik felirata megbélye­gezte a fajelméletet és minden magyarázat nélkül a következő­ket hirdette: „Szabadon engedték őket, mert nácik; villamosszékbe Ültették őket, mert négerek!” A volt ellenállók és deportáltak csoportjának élén táblát vittek, mélynek feliratai ezek voltak: „Vessék újra börtönbe Kruppot!” 1—1 „Nem tűrjük a háborús uünö- üök szabaűonbocsátááát Az úttest két oldalán álló hatalmas nézősereg az egész tüntetés tartama alatt ezer­számra írta alá a Jíyugrat- Németország felfegyverzése el len tiltakozó határozatit. A párisi nagy gyárak dolgozói­nak menete után a bevándorolt dolgozók csoportjai következtek, ßojteter éssakifrifa; munkás ki­áltotta; „Nem fogunk háborút vi­selni, hogy megvédjülc láncain­kat!” Más feliratok követelték: „Kös­senek azonnal békét Ho Si- Minh-el!” A felvonuláson egymásután tűntek fel ilyen feliratú táblák: „Franciaország népe sohasem fog háborút viselni a Szovjetúnió el­len!” A Francia-Szovjet, Francia­Lengyel, Francia-Magyar és más Barátsági Társaságok felirata,! a francia népnek a. Srovjetfinió és a népi demok­ráciák iránt érzett törhetet­len barátságát fejezték ki. A rendőrség néhányszor megtá­madta a felvonulókat és igyeke­zett elkobozni a táblákat és fel­iratokat. Több tüntetőt letartóztattok, de a hatalmas tömeg erélyes fellépésére rövid idő múlva valamennyit h /libád on bocsá­tották. Az ország számos vidéki nagy- városában, így Marseillében, St. Etienneben, Lyonban is nagyará- nyú felvonulások és hatalmas neigygyilléseid zajlottak le. Pák Hen-En. a Koreai Népi De. mokratikus Köztársaság külügyi»** nisatere. szombaton a következő nyiüatkoza'ot juttatta el r.z ENSZ közgyűlésének elnökéhez és a Biz­tonsági Tanács Elnökéhez.. Az crniOri- kai rablók á'lati kegyetlenkedések­kel szeretnének bosszútállni a harc­téren elszenvedőit vereségekért. A nyilatfeozatból az alábbiakban né­hány részlelet közlünk: Az .amerikai rabló-hódítók foly­tatják c or - megfontolt és előkészí­tett provokációs rablótámadásaikat a Koreai Népi Demokratikus Köz* társaság ellen. Az- amit az ameri­kai kormánykörök Koreában elirő- velnsk, logikus következménye az amerikai imperializmus egész tá­madó politikájának. Megállítani a történelem haladását, tűzzel és vas­sal irtani a szociális haladás útjá­ra lépő népek égisz nemzedékeit, az emberiséget a középkor barbár söté’ségébe taszítani — ez az alap­vető célja annak az összeesküvés­nek, ame'yet aa amerikaiak szőttek a népek békéje és szabadsága, köz­tük a koreai nép békéje és szabad­sága ellen. Szöul ideiglenes megszállása alatt 1850 szeptember 28-tól 1951 január 4 ig a városban és környékén négy- venkárcmezerötszázküencven lakost állati kegyeílenséggtl megkínoztak s megöltek. A tömeges, előre meg­fontolt barbár gyilkosságokat az amerikai rendőrség ,.nyomozási ve­zérkara”, valamint ez árulókból, reakciósokból és bűnözőkből létre­hozott úgynevezett „önkéntes“ ala­kulatok és az amerikai intervenciós katonák ég tisztek követték el. Az egy”: textilgyári munkás fe­lesége a S7 on büki rendőrség cellá­jában szülte meg gyermekéi. A lis’ir.rrtatiista gyilkosok katona csiz­mákkal agyontaposták az újszülöt­tet, majd az anyát halálra éhez tet­ték. Az amerikai Intervenciósak és Kez'nmaniJta iakéjajk Szöulban éj környékén haj óvadászatot rendez­tek az asszonyok ellen. A szombuk- íoni kerületben például az inter­venciósok az ilyen hajlövodászníok alkalmával több mint háromszáz leányt és asszonyt ragadtak el és követtek el rajtuk erőszakot, majd sokat közülük állati kegyeílcnséggel meggyilkollak. Az amerikaiak több mint ötszáz nagy történelmi ér ékű műkincset raboltak el az Állami Múzeumból és n Nemzeti Múzeumból. Leírha­tatlan pusztítást vittek vét hoz a többi múzeumban is. A Tudomá­nyos Múzeumot lerombolták és fel­gyújtották; a múzeum földig égett* Az amerikaiak és Eszinmaniúlák Szöu'ból és környékéről többszáz­ezer polgári lakost hajlottak el erő­szakkal dél felé. azzal rémítve a la­kosságot, hogy a városra atombom­bákat zúdítanak és mindenki el­pusztul- aki Szöulban marad. Az amerikai repülőgépek tüzeltek az utakon dél felé haladó tömegekre, így például a Hun foly&nál az ame­rikaiak több mint háromszáz em­beri lőttek repülőgépről agyon, köz­tük gOíe női és gyermeke:. A Szöul­tól délre vezető utak tele vannak ártatlan emberek tetemeivel; vala­mennyien a koreai nép iránt; gyű­löletükben semmitől vissza nem riadó amerikai rablók és gyilkosok áídozaíai. Az idézett példák esek kis részét alkotják annak a számtalan, lény­nek, amelyek a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság kormányának tudomására jutottak. A koreai népet felháborítják az amerikai rabló hódítók vadállat:as rémteiéei, melyekkel durván, láb­bal tiporják a nemzetköz: Jog éj oz emberi erkölcs alapvető szabályait. A koreai nép jól tudja, hogy vele I A budapesti megyei bíróság Rósz tanácsa hétfőn hirdetett ítéle­tet a tatabányai bányászszerencsét- ;en$ég miatt letartóztatottak ügyé­ben. Bende József bányamérnököt, a 12-es akna üzemvezetőjét 15 évi, Bocsák József fÓbányaraesterfc. volt üzemvezetőhelyettest 15 évi és Kor- nély József volt körzetvezetőt kát évi börtönbüntetéssel sújtották- A vizsgálat megállapította, hogy a bányászszerencsétlenség az ó soro­zatos bűnös mulasztásuk következ­ménye. Mindhárman tudták, hogy a 12-es akna metángázos ennek elle­nére elmulasztották a legelemibb óvóintézkedéseket, a biztonsági szabályzattal ellentétben nem szel- zőztették megfelelően a bányát. Bende József bányamérnököt előző munkahelyéről szabotázs gyanúja miatt azonnali hatállyal bocsátották el 1948-ban. Ezután lett a tatabányai 12-es a^na vezető­je. Rendszeresen jelentették neki a bányában lévő hibákat, mégsem intézkedett. Hiába mentek hozzá a bányászok panaszkodni, hagy egészségtelen a munkahelyük, ál­landóan fáj a fejük, hiába kérték, hogy javítsák meg a szellőztető berendezést, nyersen elküldte őket másokhoz, mert az „nem rá tartozik’. Még csak nem is igyekezett javí­tani a termelési értekezleteken fel vetett hibákat. Bűnösen hanyag munkájával, az ellenőrzés teljes el­mulasztásával 81 hős bányász halá­lát okozta. Becsák Józsefet, a Horthy- rendszerben nevezték ki főaknász­sz;i s abban az időben kitűnően dolgozott, mint a NÉP tagja, hí­veket toborzott fasiszta pártja KeghaSfi Balov Gizi A Nemzeti Színház vezetősége, művészei és minden dolgozója fájdalomtól megrendültén lu­dat ja, hogy Bajor Gizi Koesuíii- díjias. a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a, Nemzeti Szín­ház örökös tagja 1951 február 12-án, gyógyíthatatlan betegsé­gében tragikus hirtelenséggel el­hunyt. 37 esztendőn keresztül volt a Nemzeti Színház tagja. Pályafutása alatt eljutott a szín­művészet legmagasabb csúcsára. Egyik legkimagaslóbb képvise­lője volt u magyar színjátszás­nak, méltó folytat ója színművé- szetünk legnemesebb hagyomá­nyainak, Dériné, Jászay Mari, Márkus Emilia művészetének. A johzabadulós után érte el művé.«! szelének teljességét, kiérdemelve a Magyar Népköztársaság leg­magasabb kitüntetésit. Mi mienk j számára felejthetetlenek őz utol­só évek legnagyobb alakításai; Shakespeare Kleopátrája, Tolsz­toj Karenina Annája, Lop« d' Vega Dianája és Schiller Lady Milfordja .amelyekben még né­hány nap előtt is a közönség, elé lépett. Halálának hírére a Nem­zeti Színház dolgozói a színpa­don gyűltek egybe és egy perces néma szünettel áldoztak a nagy művésznek. Emlékének tisztelete arra kötelez hogy szeressük a színművészetet, becsüljük njsg közönségünket és pályatársain­kat, mint ahogy ő tette egész éle— JSÖSa. , együtt a világ minden békeseereto népa is tiltakozik az amerikai ag- reeszorok Koreában elkövetett gaz­tettei ellen. A koreai nép, amely a békeszerető népek tevékeny segítsé­gével és támogatásával hazájának szabadságáért ég füjge.Isméjéért harcol sz amerikai Imperializmus agressziója ellen* telve van elszánt­sággal, hogy még nagyobb harcot vívjon a végső győzelemért. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya követeli, hogy szüntessék meg az amerikai rabló- hódítók rém-tettes1’, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlója alatt követnek el Koreában és hogy büntessék mag a háborús bűnösüket, akik ezeknek a rém­tetteknek szervezői és vezetői. Az USA-kormánykörök koreai szörnytettei logikus következményei sz amerikai imgerializmus eplsz politikájának A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozata számára- Jelentések^ adott a ba- nyászok „hangulatáról’,. a konrmu* pisták tevékenységéről. Hzjcsára volt a bányászoknak, mthfl 'óbb szenet akart adni kapitalisíí gaz­dáinak. Meg is kapta ezért a ju­talmat. Horthy bronz érdemérmet és kitüntető oklevelet adományo­zott számára. A felszabadulás után alkalma vo;t becsületes munkával jóvátenni bűnét. De ő megmaradt munkás­gyűlölőnek. Nem tette meg a bá­nyában a szükséges biztonsági in­tézkedéseket. Felrúgta az erre vo­natkozó rendeletet. Hiába panasz­kodtak neki is a bányászok az egészségtelen munkakörülmények­ről. elküldte őket azzal, hogy „majd kivizsgálom”. De ezután is minden maradt a regiben. A szerencsétlenség napján a 28-as munkahelyen Kiipács András vájár figyelmeztette Becsákot, hogy erős metánszagot érez- Fel­emelték a biztonsági lámpát és er aludt. Ha a lámpa elalszik, 5 szú* zaléknál több a levegőben a gáz, A szabályzat előírja, hogyha 2 szá­zaléknál több a gáz. úgy azonnal abba kell hagyni a munkát és nem szabad robbantani, ü ennek elle­nére azt az utasítást adta, hogy folytassák a munkát s zavarják szét a gázt sűrített levegővel (ez a módszer lényegében hatástalan), ahelyett, hogy a munkát leállítva s a szabályzatban előirt gázszívö csövet odavezette volna a fejtéshez. A szabályzat előírja, he i-y ahol metángáz van, az elszívó csőnek 2—3 méterre kell lenni a munka­helytől, Itt pedig 30 méterre volt s így semmit sem ért. Ráadásul en­gedte. ho*— paxitíá! robbantsanak, több mint 5 százalékos metán je­lenlétében holott 2 százalék fölött már a másik biztonságos robantó- szerrei sem szabad lőni. A bányászok az utasítás értei­mében folytatták a munkát. Abban a pillanatban, amint a paxií rob­bant felrobbant a munkahelyen lévő nagytömegű metán is s a rossz szellőztetés és a biztonsági berendezések hiánya miatt tovább terjedt a többi munkahelyen lévő szénporon keresztül, egészen az akna szájáig* A robbanás majd mindenkit — 81 bányászt — meg­ölt az aknában dolgozók közül. Harmadik társuk, Korné'.y Jó­zsef. a Horthy-rendszerben a vité­zi szék várományosa volt. A fel- szabadulás titán a jobboldali szo­ciáldemokraták közt tevékenyke­dett. Becsák nevezte ki a 12-es ak­na nyugati me lines körzetének vezetőjévé. Ö sem törődölt a szel­lőztető berendezéssel, a biztonság: intézkedésekkel. Minhárom vádlott bíismérte a felhozott vádakat. A bíróság az ítélethozatalnál fi- "velenibe vette az elkövetett mulasztások katasztrofális követ­kezményét. Azért nem hozott még sú­lyosabb ítéletet, mert a szándékos­ságot az eljárás nem bizonyította.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom