Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-06 / 30. szám
1351 FEBRUÁR 6, KEDD EÖTVÖS JÓZSEF 1813. szeptember 3—1871. frbruár 2. '■Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja jiúrjait!" Hazafias kötelességünknek teszünk eleget most. amikor nemzeti múltúnk nagy költöi egyéniségéről. Eötvös Józsefről, haldiának 80. év. fordulójáról megemlékezünk. Tesz- sziik ezt a megemlékezésen túl tanú'tág- és példaként a jelen harcai tzánára. Gyermekkora a nagy francia forradalom. és nálunk a Martinovics- összeesküvés utáni „rettegés" kor- ■szakában telt el. Nevelője forradalmár: Pruzsinszky József, a Martino. vies összeesküvés tagja, aki maga is alig kerüli el a hóhér bárúját. Így rémíti és tudJosííja, a fórra- éilcm szent ügyének győzelmében tanítványát: eljön az idő s •»fel fogdák majd akasztani az afféle embe- r.ke'.s milyen egykor majd tebelő- ísd is lesz!“ Azonban mégis csak ö ez, aki Eötvös fejlődését helyes iránijbzn indította él, megtanította az igazság szeretetére és a feudális önkény gyűlöletére. Rövidesen a reformkor tevékeny politikai éledének a sodrába kerül s egész élete most már elválasztha- la'.lan a politikai küzdelmeiktől. Lelkes híve Széchenyi reformtervezetének, A kapitálisig nagybirtokos gazdálkodásra, váló áttérés szükségességét hangoztatva élesen bírálja a feudalizmus korhadt rendi köz- jogi szerkezetét (nemesi kiváltságok, megyerendszerti slb). Következetes harcosa a jobbágyfelszabadításnak és az általános, ingyenes népoktatásnak. Mindezek a célkitűzések őt messze kiemelik kortár- rai nagy többségéből s a 48 as forradalom előkészítőivé tesz He. Azonban ez a tény, hogy 5 mindezt a változást elsősorban osztálya, a nagybirtokos arisztokrácia érdekében kívánta megvalósítani, azt eredményezne, hogy megrekedt a reformok útján: a forradalmat és a szabadságharcot nem tudta vállalni. O, aki Petőfi és Kossuth után az írók és politiíkusok közül talán a leg.tisz1 ábban látott, aki szót emelt az elnyomottak mellett, figyélmez- tetve az uralkodó osztályt, hogy rür. gűsen változtasson a helyzeten, mert a nép ellenére nem lehet tovább kormányozni — mikor a megvalósulás, a forradalom tüzében napirendre került — megfutott: látta y hogy ez a forradalom már túlmegy az 6 céljain és fegyverének, éle éppen az ő osztálya ellen irányul. Ellensége lett a jorrada- lomnak. meri a néppel váló feltét. len azonosulásig nem tudott eljutni Irodalmi munkássága tudatosan politikai törekvéseit szolgálja* Használni, figyelmeztetni akar. Petőfi mellett az első magyar író, aki nz írás erejével a történelem menetébe akar beavatkozni. „A falu jegyzője" c. regényében ezt mondja: ,,Van az írónak egy magasabb feladatat minthogy bizonyos mennyiségű fehér papírt fekete karcolással töltsön be ... A költészet kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeltől különválva nem a létező hibák orvoslására törekszik" Akár a megyei nemesség, híva- talnokság züllött éleiét írja le, akár a feudális úri önkény miatt kitaszított. betyárrá lett jobbágyot hozza elénk, a múlt, a régi kor egy részét hűen mulatja meg. Mikor a Dózsa forradalom ábrázolása közben a megrettent nemes ezt mondja: ..Mi lenne, ha ezen ezreknek eszébe jutna, hogy a földi élet sem egészen becstelen s hogy ők helyesen cselekednének. ha sorsukon segítenének:?/“ Ereznünk kell, hogy itt a nép sorsának őszinte átérzésén túl saját osztálya leleplező bírálata hangzik el. Korunk írói alig tudnák erőtél- jesebben ábrázolni a jobbágyság kirobbanó gyűlöletének okát, mint Eötvös: ,*A ház* amelyet a jobbágy épít, nem az övé• ura elkergetheti a la~ kásből s ő földönfutó lesz: gyerme- kei nem az ő örömére nőnék fel: ha a kegyes ég lányának szépséget ad, remegnie kell, nehogy buja föl- desura rimájának fogadja gyermekét. övé semmi a világon/“ Az osztályharc éles felvetése és ábrázolása az, ami legnagyobb regényeiben szembeszökő. Ezzel erő- sítette és mélyítette harcát a polgári átalakulásért. Ugyanakkor regényei végső megoldásaiban az cm. lítetf korlátái érvényesülnek: elsi- m&ja, lecsendesíti az ellentéteket. Ellentmondásai, melyek főleg ez 1848 as disszidálásban csúcsosodnak íci, abból magyarázhatók, hogy osztálykorlátai miatt nem tudta a haladást jelentő forradalmat elfogadni. Mégsem ez a jellemzője Eötvös magatartásának, hanem az előremutató bírálat» a bátor igazság- keresés, a nép ügyének a felkarolása, KISS ENDRE 1 nagyítóitól (ti:érleli gazdaság dolgozói takarékossági mozgalmai indiíoliak a Pártkongresszus tiszteletére hogy a rosszul kimosott kannákban megromlott a tej s így a gazdaságnak, de az egész országnak is kára származott. Ezentúl olyan gondosan fogják végezni a kannamosást, hogy szennyes kannák sohase legyenek, a tej sohasee romolják meg a hanyag munka miatt. Szabolcsi Mihály magtáros lelkiismeretesen fog őrködni, hogy a magtárban mindig a megfelelő jó levegő legyen, penészedés ne forduljon elő a terménynél. (Ezt a résdetet, amely Panfforov ,,Aratás" című könyvéből való, trakioristdínknak, főként a t-rok- torista lányoknak, a fiatal pa- rasztnőJcnek ajánljuk.) Tombolt a terem ... Azt hitte volna az ember, hogy sose lesz vége ennek a viharos ujr forgásnak. Mindenki tapsolt, kiabált valamit — ki lei a maga mód. fán fejezte ki érzéseit. A tapsorkán hot csendesült. hol megint újult erő- vei tört ki és fülsiketítő áradatban fszállt Sztálin> a népek vezére felé. Sztálin az elnökség asztalánál állt. ‘Lesütötte szemét, kissé meggomyedt es Vorosilov népbiztos mögé rej- tőzijtt. Úgy tetszett, mintha a taps- %rhar, a mezők, a veteményeskettek és a traktorbrigádok küldöttei- éiek éljenzése először zökkentette •volna lei szpkott hangulatából ezt a sziklaszilárd embert. És most, mi- vel nem bírta lecsillapítani ezt a fergeteges lelkesedést, Vorosilov háta mögé bujt. De VorosÜov maga is tapsolt. Nagy lendülettel csapkodta tenyerét és nevetve integetett a terem felé. mintha még job- ban fokozni akarná az ujjongás he- Mikor észrevette« hogy Sztálin 'mögéje húzódott, Vorosilov oldalt lépe ’t, majd ö került Sztálin mögé. Erre megint felzudul: a taps: csakúgy zörögtek az ablaküvegek, a nehéz aranyozott csillárok meg lassan himbálóztak a tömeg fölött, — Éljen Sztálin! — Éljen Sz álin apánk! — harsogta hétezer torok. Egy másodpercre elcsitult a tape. Egy távoli sarokban valaiki rázendített az Internacionáléra. Sztálin mélyet sóhajtott, felemelte szemét és a terembe tekintett. Az éneket egy pillanat alatt elfojtotta az új tapsvihar, Sztálin már nem bírta tovább: felemelte karját és az ország jeles emberei felé fordította tényé - •ét. A hétezer küldött megrezzent, inert mindegyik úgy látta, mintha Sztálin feléje nyújtotta volna kévét... Eltelt St, tíz, tizenöt perc. Az 1emberek még mindig tomboltak, tapsoltak, kiabáltak. Néhányszor rázendítettek az Internacionáléra, de Sts ujjongás mindannyiszor elfojlot. Ja 02 éneket. Sokan már. bereked, tek. Sokan sírvafakadtak túláradó örömükben, sokan az asztal felé rohantak, hagy közelről lássák Sztá- hogy örökre emlékezetükbe Véssék vonásait. m' Annyi nép rótt itt. hogy Niki’.a igy dörmögötU — Egész Oroszország idegyűlt. Amint meglátta Sztálint, maga ti tapsolni kezdett Ami ezután történt, arra csak homályosan emléhs&k ElőrefurcdkoEGYÜTT SZT dott, rekedtre kiabálta -magát. Minden teketória nélkül, vadonatúj kabátjának ujjúval törölte le köny- nyeit és lelkesen tapsolt Sztálinnak, Moiotovnak, Kaűanovicsnak. Kalinymnek.,. Tapsolt még akkor is, mikor az elnök bejelentette, hogy ,.az elnökség tagjául javasoljuk Ni- Jcita Szemjonovics Gwrjáaiovot, a földművelés mesterét, a Emszfki halhoz elnökét — Most téged választanaik meg. Nikita. Mégis tapsolsz?! — mondta Sztesa. — Aha! Úgy látszik, mállónak találtak rá — felelte és az elnöki emelvény felé indult, meg sem vár. ta, míg hívják. Lassan ráérősen, imbolyogva ment, de félúton megállt. Az elnök bejelentette9 hogy ,,az elnökség tagjául javasoljuk Sztepanida Sztepa- novna. Ognyevát, a Szovjetunió leg- jobb traktorosnőjét". — Ohó! — mondta Nikita és magához intette Sztesdt. — No, te is odaülhetsz, gyere! * Amikor az asztalhoz közeledett. Szergely Petrovics Szivásev bele- karolt és odavezette Sztálinhoz. — Sztálin elvtárs — kezdte —> itt van a mi Nikita Szemjonovics Gurjánovunk, a földművelés mestere. Sztálin gyorsan felállt, bal szemöldökét kissé felhúzva, figyelmesen nézett Nikita arcába. — A! Ismerem. Nikita Szemjonovics? — mondta, kezet szorított Nikitával és mivel szabad széket nem látott, a magáét adta oda. — Tessék, üljön le! Nikita nem várta, hogy Így fogadják. hogy Sztálin átengedi neki a székét, hogy mindjárt az első pillanatban találkozik Sztálinnál. Az első pillanatban zavarba jött, de Sztálin megint hellyel kínálta: — Üljön le, üljön le — mondta és szinte erővel Ültette le Nildtát. — Hisz én... hisz én, loszif Visszárionovics... — Nikita eleinte nehezen tudta kimondani Sztálin apai nevét, de egész úton ismételgette, most aztán jól sikerült, — Hisz én állhatok is: }6 még az én lábam, bírja. — No, azért nem mindig bízhat a lábában az ember — mondta Sztálin. — Ez igaz — helyeselt Nikita, de mégis fel akart állni, ám ekkor valahonnan egy másik széket is kerítettek elő és Sztálin Nikita mellé ült. Nikita maga sem volt tisztában azzal, mi történt vele e néhány óra a1att. Valahogy találomra beszélt és cselekedett, csak egyet tudott és értett világosan: azt, hogy nagy ember. Ez igen egyszerű és érthető volt, habár Nikita erről ezelőtt nem is álmodott. Tudta, hogy a kolhoznak dolgozik, hogy a kolhoz az ő ereje, hogy a kolhoz nyújt neki örömet. De azt, hgy munkája ilyen értékes az állam számára — csak abban a pillanatban értette meg. amikor Sztálin melléje ült. Nikita tüstént megérezte, hogy nagy ember lett. „Itt van mellettem. O, Sztálin. Tehát én is nagy ember vagyok — gondolta —, nem holmi ffanajtúró bogár. Szóval ember vagyok — Ezt meg is akarta mondani Sztálinnak, de mást mondott. Kinyújtotta óriási bütykös kezét és így szólt: — Nohát, loszif Visszárionovics , negyvenszeres magot csikartam ki a földből. Ezzel a két kezemmel“ Sztálin alig észrevehetően elmosolyodott, — Csakugyan? Negyvenszeres magot? Ez már derék! Egyedül? — Hát egyedül nem tudtam volna! A brigáddal — és a következő percben Nikita már olyan közvetlen és őszinte lett, mint egy gyermek. Mással talán nem így beszélt volna, de Sztálinnak azt mondta, amit gondolt... * Sztesa látta, hogy Sztálin minduntalan Níkitához hajolt és kérdezett tőle vclamit. Visszafojtotta nevetését, nyilván nem akarta megbontani az értekezlet rendjét, de időnként eltakarta száját és Nikitával együtt kacagott. „Hej' ha velem is elbeszélgetne" — ábrándozott Sztesa. Nikitát most közelebb ültették Ivánovics Kalimyinhoz. Most Sztálin is, Kalinyin is kérdez tőle valamit. Nikita rázza a fejét, szab ódik. Aztán hirtelen felemelkedik és jó hangosan megszólal: — Nos, hát akkor átveszem az irányítást. — Nyilván nem várta, hogy szavait a terem minden sarkába elröpiti az erősi0készü lék. Nem akarta, hogy kinevessék, hát hozzátette: — PólgiHársakJ Földművelő barátaim. Ide ültetett Mihail Ivánovics és azt mondta: ,,Egy ideig most le irányítsd a népet." Mit csináljak? Kezembe veszem a gyeplőt és megadom a szót Konsztantyin Kab- levnek. * Kosztya arról beszélt, hogyan dől. gozott ,,Unyiverszál-2“ típusú traktorával és az egyik kolhozból hogyan ,’kergették ki disznóölőkéssel az asszonyok", . — És mi lett az eredmény? Ott, ahol én ,,Unyiverszál-2"-vel dolgoztam, ahol ötször kapál am, ahol traktorral végeztem él az eg-jelest, meg a szedést, ott hektáronként — most jól figyeljenek — négyszáz mázsás cukorrépa terme ti, ott meg, ahonnan diszhóöíőkéssei kergéitek ki a még nem öntudatos asszonyok — csah nyolcvan mázsát fizetett. Mikor befejeztem a munkát — Kosztya elmosolyodott és kabátja ujjúval letörölte arcáról a verítéket — és mikor haza akartam in- dirlni, <t kolhoztagok meghívták, jól .megvendégeltek, még borral is itattak és hazavítíek ... A terem nem tudta nyugodtan hallgatni Kosztya beszédét. Ebben a legényben önmagát látta a föld hétezer képviselője és nem bírt közömbösen ülni a helyén. Lépten- n vom on közbekiált Ásókkal szakítják félbe Kosztyái, mintha ezzel art akarnák mondani: ,,Jól figyeljétek meg ezt a Kosztyit, mind ilyenek vagyunk". De Kosztya még nem fejez-e be. Feltétlenül beszélni akar arról is. hogy s mint él. Az elnökség felé fordul, megkeresi Sztálin elvtársat és csaknem haragosan mondja: Mim volt nekem azelőtt, Sztálin elvtárs? — Hány éves voltál azelőtt? — vág közbe Nikita. Azelőtt csak egy ujjasom volt• meg egy pár bocskorom volt. így volt ez öt esztendővel ezelőtt. De most ismer az egész kerület, a párt- bizottság titkára mindig úgy fogad, mint kedves vendégét. Ez vagyok én most! Azon a pénzen, amit kerestem, tehenet, három juhot és disznót vettem. — Kosztya szünetet tartott és ábrándosán nézett a messzeségbe: — biztosan megfia&t, mióta itt vagyak. Lehet, hogy tizen- három malacot is fiadzott. Csak ennyit akartam mondani! — kiáltotta. — Most pedig engedjék meg, hogy kezet fogjak a kormány tagjaival és a Párt vezérével — mondotta és dörgő tapsok kíséretében sorra járta az elnökség tagjait. Kosztya után pepitábbizos, régi- divatú, rövid szoknyát viselő asz- szenyok, ügyetlenül megkötött nyakkendő jű férfiak szólallak fel. Kissé döcögős, de ízes nyelvezettel beszéltek a mezőkön, veleményesker. fejtben, istállókban, hodílyakban, traktorbrigádekban elért eredményeikről. Aztán agronómusok. tudósok, akadémikusok és a kormány tagjai tartottak beszédet... ,-En is... beszélni fogok. Menynyivel volnék hitványabb náluk? De mit mondjak?" — Sztesa fejében pezsegtek a gondolatok, kifejező. színes szavakban formát it öltöttek> de a félelem rögtön tfétfoszlatta őket. Most valaki közeledett hozzá. Ezt jól hallotta Sztesa. — Jó napot, OBnyega etvtársntS — mondta enyhe kaukázusi hangsúllyal. ,,Csak nem Mirjozán?“ — jutott eszébe az a traktorisid, akinek levelére egyszer a sajtóban vá'a- szőtt. — Jó napot — fogadta Sztesa a. köszönést. Fel sem emelte a szemét, meg sem fordult, csak kezet nyújtott cl férfinek. De lángvörös lett az arca, mikor Sztálint pillantotta meg maga előtt. ,»Fel kellene állni!" — kapott észbe azonnal- Már éppen fel akart állni, de Sz á- lin melléje ült. —- Miért húzódik így félre? Martának is fel kellene szólalnia. Az egész ország ismeri, az egész or- szag várja beszédét — mondta Sztálin és figyelmesen nézegette a teremben ülő küldötteket. Sztesa zavarba jött. Sztálin arcára nézett és ezert meg ezer szempár p l arbtésát érezte magán. Ebben a percben mindenki rájuk nézett. Rájuk irányították fényképezőgépüket a fotóriporterek is. — Darák nő maga, Sztesa — mondta Sztálin és még mindig ugyanúgy nézegette az embereket. — Mafla saját példáján mutatta meg. hogy a mi országunkban véglegesen megoldódott a nők egyen, jog,'csigának kérdése. Tudja, milyen sokáig vitatkoztak, sőt még most is vitaikoznak, azon, hogy adjunk-e politikai jogokat a nőknek, vagy ne adjunk? Hány tudós és politikus törte ki a nyakát, mert megbotlott ebben a kérdésben. Es tr^e, országunkban ez a kérdés végleg megoldódott. A munkaegység végképp megoldotta. Sztálin egytzerűen besvOt. óe ezek a szavak azonnal mindent megvilágítottak Sztesa előtt. Igen igen, ez így txm, ez ín van" — ismételte magában és bólogatott. Mindig mondani akart valamit, de nem tudta, hogy mit. Ugyanakkor félt, hogy Sztálin majd elhallgat, 6 pedig egy szót sem tud szólni.-j- Azelőtt, mikor l&ekszám szerint osztották fel a fcMet, a nőknek nem adtak, sőt azt mondták: -A nőnek nincs is lelke, lélek helyett bocskor van benne." De mi felébresztettük a nőben a leiket, a nagyszerű, szép lelket — mondta Sztálin és erélyes mozdulattal intett a foto. és filmriporterek serege felé, akik úgy nyújtogatták nyakukat az elnökségi emelvény széke mellől, akár a csörgőkígyók. Erre mind eltűnjek. Sztálin meg tovább hm&t:,. A Párt Kongresszusára való ünnepi készülődésből nem maradtak ki a nagykállói kísérleti gazdaság dolgozói sem. Legutóbbi értekezletükön elhatározták, hogy takarékossági mozgalmat indítanak. Szűcs János, a kísérleti gazdaság dolgozója vállalta, hogy egy mázsa ócskavasat és 30 kiló csontot gyűjt össze. Példáját Szabolcsi György is követte, aki 30 kiló hulladékvas összegyűjtését vállalta. Szilágyi Mihály, a gazdaság kovácsa megígérte: az összegyűjtött hulladékvasból értékes használati cikkeket készet majd a Párt- kongresszus tiszteletére. — Kerepesi János, a gazdaság takar- mányosa vállalást tett: a takarmánnyal úgy fognak gazdálkodni, hogy egyetlen csepp se menjen hulladékba, teljesen elejét veszik a pocsékolódás- nak. — Polgári Sándor fejőgulyás elmondta, néha előfordult,.HATTYÚK TAVA” HATSZÁZADIK ELŐADÁSA A Szovjetunió Nagy Színházában a napokban került hatszázadszor bemutatásra Csajkovszkij balettja, a „Hattyúk tava”. Ezt a művet el- sőizben 1877. február 20-án mutatták be a Nagy Színházban. A jubileumi előadáson a balett főszerepét a Nagy Színház fiatal balleri- - nája. Pliszeckája alakította.
