Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-20 / 42. szám

ir.i rriBViuAn 20, kedd 4 Qiagg sikemf fcajl&tt ie a Imltum^eieng meg gel Imnuüi té ja Széles töineí'mo'g.alommá vált megyénkben a kultúrmunka S_omb3ícn reggel vidám, daloló kul urcicporlokat háziak Nylregy- házára a vonalok, A megye -leg­jobb ku lú.munkána; gyűltek össze az Országos F3I11S: Kul.úrvers-eny megyei b:mu siójára. Egy íéi év szorgalmas- állandó munkájának hoz'.á-k e' a gyümölcsét kuliúrfcrra- í'. munk e kiemelkedő állomására. Zászlókkal, a Szovjetunió és a Párt cUcsikigó: hirdető táblákkal érkez­tek egymásután a színjátszók, énik- esppír ok, táncosok. A mátészal­kai járásból különvonalo.i é, kéz­iek a kul túrmunkások és kísérőik, fl-k drága é - éke. hor:c-k manuk- ksl! A szs^márökörltólok, a Céjény- <1. anyád Nagy-tanyaiak. napáoriak falujuk láncait, a negye zsedlek a köttt-rg dalait, a papos; sznjátszók az írták m:g: hogyan épült íel a kuliúrházuk- a fölpösdaróciak: ho­ly c:i újut meg a falu a szabadság fényében, a sz;mosszeyiek a trak­torról írtak, a nagydobos-lak a tér. mo'.őrzüvetkeze'i csoport fejlődésé- rőt. a közippsraszt csoportba való beijpárérőt. És minden egyes cso­port munkája azt hirdet e: a kul­id munka széles tömegmozgalommá vált megyénkben is. a Szovje.un'ó íd'a szabadság és állandó támoga­tás nyomán egyre magasabbra lép dolgozó népünk a kulturális fel- cm-lkeiés .ólján Is. A Pár! oda le­hetőség- a Párt szava és akarata el­viszi m;nd:n köz-égbe, faluba a „szellem napvilágát“. Már szombaton délután megke*. tíődött a csoportok versenye a Vá­rost Színházban. Zsúfolásig megtöl­tötték a termet a nézők az üzemi ku t' úr esc portot; tagjai. A megyei bemutató két napja nagy tapaszta- la'erere is. A jobbak tanítják a gyengébbeket, A kul úrverssnyt dr. Molnár Je­nő a Megyei Tanács elnökhelyet­tese nykotta meg és üdvözölte a tioportokat. Ezu án megkezdődött a bemutató. Elsőnek a beszterecl énekcsoport lépett színre. Nemrégi­ben építették fel kultúrot;honukat s ma már a kultúrmunka eredmé­nyéi hozhatták el a megyei döntő­re. E ső daluk Sztálin elvtársihoz szólt: ..Boldog az ember, ki róla d tol!" Botdog! Áimondhattiatc vol­na e arról a beszterceiek hajdan, hogy egyszer kultúrotthonuk le»z? Rádióval, könyvtárral? Nem. Októ- btr fé'yo ragyogta be Beszterecet is, I.Zó-iö'aiányt is és minden «tün­dén várost, községet a mi hazánk­ban is. Szívből- lelkesen klál'otta a mezölrdányl színjátszók egyike: Milyen szép ez a fény. október fénye!" Uj és új csoportok hirdet­lek a Szovjetunió iránti szerelelet. A gávaiak orosz táncukkal, a sza- mosla árfalvaiak színjá! szásukkal. Vendel bácsi, az öreg do'gozó pa­raszt, aki most tanul írni és olvas­ni, első levelét Sztálin elvíársnck írja. Magyarul- mert .Érti ö a vi­lág sok sok népének nyelvét azért tud segíteni a világ baján." A kuli úrcsoportok dalaikat, tán­caikat, előadásaikat az üzemeknek ajánlják. A Magasépítés! Vállalat, a Villanytelep. Tejüzem, Nyírségi Oiajfeldolgozó élmunkásainak, a dohányfermentáló építőnek. A munkások felé száll az üdvöz'e* a falvakból: köszönjük a munkám? z- té'ynak, hogy vidáman tánco'hs- tunk, dalolhatunk, hogy böki:* éle­tünkről mondha.unk szav ke ! Lám, szebb és vidámabb ;.z élot­Fülpösdarócon arról tanácskoznak: hogyan alakítsák át a természetet, könyv&ket olvasnak és a fonóban a békéről beszélgetnek. Lidi néni- akinek a fia a néphadsereg hadna­gya lett, így tanítja az asszonyo­kat: „Ha m: nem hozunk á'dozalot a békéért- ki hozna más. A mi sza­bad földünket nekünk kell megvé­deni. Asszonyok! Ne ha.?,-.'I ok fél­revezetni magatokat a kulákok, a reakció által. M; is és a gyerme­keink is élni akarnak!" Mer.. Lidi nénire is kivetette a hálóját a ku­kák. a papné, a béke ádáz ellensé­ge. A Párt azonban megfogta Lidi néni kezét is. Igv történt ez Fülpösdarócon- így írták meg és így mutatták be a csoport tagjai. Fiatalok és idősek beszéltek a színpadon, Megvédjük a békét! Ez a kiál­tás, c: r. hrgces akarat át- és át- ?; - egész kul úrbemutatót. Ez a dübörgőit a színpadon, r.- - mérkvállajiak verbunkóa-t maikor az encsencslek a V. •/ mozgalomról szóltak­; • záhonyi ÁVH énekelt, ;a büfeentmlhálylak; szere­peltek. voj szaval örökké cm,ékezetesek maradnak: ,,Utolsó szavam az élők­höz szól! Küzd Jetek az igazrégért!“ Ljuba így kiált fel a halál pilla­natában: „Éljen a béke!“ A Szovjet Hősök elhozták a bé­két. Paposon kultúrotthon épült- S ha nincs is felírva a papos! kultúr otthon homlokán Oleg Kosevcj- Ljuba neve d'csö emléküket hir­deti a kul úroi'íhon, mint minden gyár- iskola, kultúrotthon ebben as országban. tén saját életükről írtak: hogyan lépnek be a középparasztok a tér me-lcszövetkezeti cseeortba. A sza márököritói férge eges dü­börög a színpadon. H'mzs'.t ruhá­ban- népviseletben 'táncolnék a fiúk ói lányok. Táncolták tik régen is. De tudtak, e ilyen örömmel, ilyen vidáman táncolni akkor. amikor adó és árverés, nyomorúság és szolgaság nyomta a népet? A Hor­thy-urc'.; fcu'.túrv'fiécek cipelték őke: erre Is, arra is, de leli:,rvtdt a mai. ;’.- .- rcukról, ha az oi-ho­nukr.-. ror. :1 Fiák. M:: v . r:.n felszabadul an. n a- i>:-ö-.i\mel tár.co-lha'nsk. Az rr : > . boldog életük talaján kivim!1. ;. ssitínárőfcört.ól férgé é- ges, a megváltozott éet sugárzik minden mozdulatból. a mátészalkai „Zalka Máté" kul­túrotthon cigány té-necíopor jának. A Párt Sztálin elvái'3 tanításaitól vezérelve felemel minden népet ebben a hazában. Az országutak- faluvégek hajdani vándorai ma ugyanolyan megbecsült tagjai a társadalomnak, mint más dolgozói:. Dolgozhatnak. . müv“’Sdhetnek és népi kultúrájuk értékeivel gyara­píthatják kultúránkat. A tánc erről szói: Este van. Rűzsetűz ég a házak elölt is a c'g.inyok énekelnek, Régi nép;, dalaik közül egyet. Aztán tán­colni kezdenek. Vidáman, derűsen tapsolva. Aztán véve a táncnak. Nyugovóra térnek, mert , holnap vár a munka". Vár a munka. Ez a szó azt jelenti, hogy az élet jobb lett. Ez a szó azt jelen'i hogy ra­gyogó jövő vár minden dolgozóra a szocialista hazában. (Folytatása következik) Egy kiállítás, melyet meg1 kell nézni A Drapeau Rouge jelenti- hogy a Belga—Magyar Társaság ,-Magyar- ország a píakéick tükrében“ címmel ez Egmo-ní-palola termeiben kiállí­tást rendezett, ’ A lap a következő címet adta tu­dósításának: -.Egy kiállítás, melye; meg k:’l nézni“. Felszólítja az olva­sókat- látogassák a kiállt á;t- «mely megismerte'.! velük egy szabid nép úiját a szocislizmus felé. A kiállítás ünnepélyes megnyitá fán a Szovje unió és a néni demo­kráciák k.'pvlsel'ín kívül Lalmand. a Kommunista Piri főtitkára Is megjeleni. Miről álmodik a kulák Újság hír: „Leleplez­ték Péter kjsari kuli­két, akinél iöbbmázsa ront ásnak induó é'el­m'szert e'rejtett tex­tilneműt, terményt 1a- láJtak. A kulák a nép ádáz ellensége, az ame­rikai háborús gyujto- ga'ók beiső ügynöke. A ku ák elhatározta, hogy fróFsasziníi á.arcot ölt ma­gára, amelyről. sugárzik a jószívűség. Kiállt este a Júipujába. Megszólította az arra ballagó Szegény Já­nost. Megveregelíe a válla; és ezt mondta: „Ugye mi­lyen jól bániam én veled János. Arany ezlvem vo.t egész, éltemben. János rá- r-ézett a kulikra, eszé­be jutott hajlani rettenetes cselédnyomorúsága, elfor- idiilt és köpött egyet a por­ba. A kulák dühösen íor- ityant fel: ,,M;lyen hélátla­rok az emberek! ’ Azzal be- ItJcni és nagybosszúsart le­feküdj. Az álma azonban úgy látszik édes volt. A nyál is kicsordult a szája szélén. Vájjon miről álmod­dal? Valami ilyesm'rőt.. „A fehér abrosszal leterí- 1e!t asztal telve volt min­iden jóvá!, Tyúkhús, disznó- tíoniia, kalács, pál'nka, bor. !Az asztalnál ott ült a ku­kák- Elhevert a széken, iá- foát szélterpeszteíte az asz- teil alatt és koccintásra .nyújtotta poharát a csendőr- őrmester felé. Az csak úgy benézett hozzá barátságból, sem köpenyét, sem kakas- •toüas ka'apját 1c nem - tette, ' — őrmester úr, mcgic­|;etne valamit barátsászb''’. — Csak ki vele, jó szív­vel eegitek. — Nálam szógál az a Szegény János. Azt hittem, csendes ember, meghu­nyászkodó, cse'édnekváló. Ma meg egyszeribe nekem állít, hogy azt mondja: „emelje fel a bérem gazd- uram. va'óságga! éheznek oiilioii a gyermekeim. Nem Iá. lak 'kenyeret már három hete. Vadsóskán élnek az isenadták.’’ A tízcmtelen! Nem elég, hogy munkát adok! Még követelődzik a. ko-dusfajzat! Vörösre dagadt képpel diihös-ködött a kulák. — Tanítsa csak rendre őrmester úr! Maguk .értik.a módját!' “ — Hívja be Kovács úr a piszkost! Szegény János belépett a szobába. A rongyok alig ta­karták sovány testét. Meg­állt és várt. Szembenézett a kulákka! és a csendőrre’. A csendőr hozzálépett, hirtelen felemelte az öklét és a cseléd arcába vágoti. Az niegtántorodott, száján ömieni kezdett a vér. Az őrmester most a puskatust emelte rá, verni, kegyetle­nül- ütlegelni kezdte. Ott ütötte a testét, ahol érte. Közben káromkodva ordí­tozott: „Még követelődzői mersz, te átkozott! Te kommun’sta, te, Te vörös ördög!’’ A kuiák arcát elöntötte a káröröm és gyönyörködve nézte a csendőrt. Fejé.i a kakastól las ka:ap, a.'lámpa- fényben sz'várványszínben tükrözlek a lobogó tokák és és... né csak! Nem is kakas ío'.lns ka lan hanem szikrázó aoéjsitsak. rajta két betű: „US”. Nem csendőrköpeny, hanem amerikai kalo.iaruha, amerikai katona, kezében géppisztoly. Tratatatata. Lánctalpa* szörnyetegek ti­pornak a házakra, a lev«gó­bén bombavetők vijjognak, lángolnak a háztetők, A ka­tona arca, mint a vadállaté... asszonyok, gyermekek buk­nak el összerogyva, meg­gyilkolva szörnyű sikollyal- A tszcs gabonaraktáráböl lángolva lobo-g fel a tűz, a hosszú tehénístáüó teteje nagy robajjal omlik be és a recsegés-ropogás iszonya­tos hangzavarban olvad ösz- sze az égő istállóba szorult állatok bőgősével. A kidák -egy pillanatra megretten, aztán tomboló örömmel ro­han az acéls'&akos szörny után, hogy üdvözölje, hogy köszöntse:. Ott. bh-eg már a nyomában, megragadja a katona kezét. Az nem is­meri fel, mellbevágja. Amott botorkál egy öreg néni, kezében sebtiben ösz- szekapkodoit motyójáva! menekül. A jenki szétter­peszti a lábát, felemeli gép­pisztolyát, lassan céloz az öregsszonyra... tratatatata. A katona k'köp egyet és továbblódul... ...A köpet ott úszik az út pocsolyájának közepén, vér­rel összekeveredve, a po­csolyából ped’g, riadt béka pislog kidülledt szemekké. A szétterülő nyál, nrnlha ke­rek szemüveg lenne és rrf- götte... Valóban! Szemüveg kerek!« lv->n(akoz’k ki s mö­götte pislákoló szemek. H ­szen ez az isten, a császár, a minden, a minden! — ujjong íel a kulák — hi- szen ez maga Truman! Trónuson ül Truman, A trón négy Iába: négy atom­bomba. Fenn a támlán a faragóit korona helyett arany dollárral telt pénzes­zsák. Truman kezében, minth-a korín án ypáica or - ■sza "almával lenne: átlátszó üveglombik s. benne1 nyüzs­gő hacilusok, takonykor, lépfene, tífusz, baktériumok müliárdjai. Truman mo­solyog. A kuiák ránéz s mintha legkedvesebb ökré­nek -szemét, látná. Meleg­ség önti el a szive helyén, lévő húsdaxabot. Most veszi észre! Ott áll a kuiák a fé­nyes teremben, amelyet Hit­ler képe díszít középen s a többi képeken aka-sztófán lógó négerek, meggyilkolt asszonyok, megkínzott fér­fiak... A kulákcn zsinórom, paszomántos iakájruha, ke­zén fehér kesztyű. Alázato­san mosolyog. Trumannak csak a ezemüvéges arcát látja, mert előtte hasonló öltözetű lakájhad nyüzsög. Olt a legelsők között ékte­len kövér, feipuffadt arcú, pettyes c sokam ye k kérdő s vénember. Lábainál szem­üveges Idomított kígyó nyúj'ogalja nyakát sz’szeg- ve, a kígyó bőférc ez a szó van tetoválva-: Bcvm. A vénember szájában hatal­mas szivar s az úgy lobog, mint a?, égő házak. Felié:- kesztvíis kezében tá'ca. * tálcán egy kihűlt kémé- nyű gyár, rajta a iába: Anglia hajó- és -szénIpara. Es a gyár tövében éhező munkások, munkásasszonyok, nyok. Nem messe más'k lakáj alázatoskodi-fc ezln.én tálcá­val a kezében. Vastag- fe- ke’ekcrclcs szemüveg ül hosszú orrúik A tálcán meggyilkolt munkásc-k hofi- testci és a vér ráfröccsent egy szalagra: a piros'-fehér- ké-k francia lobogóra. Alaceonytermeíü, barna'n- ges kopa-sz furakszlk közöl- lük előre. Karján szalag horogke-reszttel. A barnain- gest monoklls tábornokok és, tábornagyok -követik. Ezek időnként megmerevednek, magasbalendítik lcarjukai, ordítanak: ,,Heit Truman! Heil Adenauer!” Amott idétlen torzsszüle- mény tolakszik. Potrohos testen, csörög a temen te’en érdemrend. P’ején maga?, katonasapka s a jelvényen egy betű: „T”. Övében bal­ta. Vér csorog róla s a vár nadrágjára vörös tábornoki cs;kot fest. A tálcát tartó íe- hérkesztyűs keze is vérfoi- tálcán börtönt hoz. A börtönből haldoklók hörgése, megkínzottak jajszava. A börtön homlokán ez a felírás: Jugoszlávia, A kulák inegillctődve ;V- do-gál ott hátul. Az ő keze­tlen js tálca van. A tá'cán sonka, szalonna, k'szt. szövet, eelyem. c:pő. — m'ndcn egy- má-srahaimozva és a halom tetejébe cédula tűzve: „A nép vagyona. ' M Íven sze­rény „ajándék ’ De nlcsak! Truman fel emelkedik trón Iá­ról, odafordul a melelte á . • nyirottbajuszu, horgas-orrú nyurga emberhez. Az pen- zeszsák száját nyitja !:’. Truman be-lényui, aranydol- lérl vész a kezébe és meg­indul keresztül a termőn. Alázatosan hajolnak meg a ishérke?z‘yfió. tálcás laká­jok. Vájjon k'hez lép az el­nök?! Uh! Hiszen egyenesen a kulák fee tart. Remegni kezdenek a kuiák kezei, má; csak egy kezet iát s benne a cs'Uogó aranydo-lárt, nrn;- ha az óriási nappá -növeke­dett volna. Nyúl felé a kéz, közeledik a dollár... s eb­ben a pillanatban, nrntha fér- géteges vihar söpörne vég'g a termen, kicsapódnak a szár­nyas ablakok, zúgva, höm­pölyögve, e I len á Mhatat la nuj dübörgő kiáltás harsan kint­ről. Millió és millió száj kiált­ja: Béke! Béke! Megvédjük a békét! Megáll a dollár tartó kéz a levegőben, meg- merednek a lakájok, fagyé: rémület suhan végig a ter­men s a kulák ernyedten ejt: ki kezéből a tá'cát. Csörren- ve vágódó: a tálca a köpadló hoz és •. ... A kulák felriad álmá bői. Valaki kopogtat az aj­tón. Benyitnak. Tanácstagok rendőrök. „Széjjelnézünk egy kicsit a házatáján.” A ház elrejtett zugaiból sok m'n­dcn előkerült. Megromloi é'emiszerek, kukacos liszt, elásott termény, textiláruk, szövetek; selymek, cipők: a nép elhar ácsolt vagyona- Lám! A kulák való jában is a Trumanok. a háborús gyuj- togafnk lakája ügynöke! (S I.) j Azért mert a hős komszomolok tánjoiva szerelték hazájukat, Sztá- j link Ok azonban nem törnek meg. Ljuba — Szabó est Irén, a nyírbá­tori óvónőképző hallgatója — igy beszél társn ihez: -,A halál egyál- ■ alán nem is borza'mss. Bár in'F élnünk kellett vo na. Énekein: ts kellett volna még. . ." és énekelni kezdenek. Diadalmas dalukat át­veszik a többié!;, zeng zúg a dal. A nácik őrjöngenek, de a dal folyta­tódik a kivégzésnél is. Ol eg Kose­A nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett dolgozó parasztokról s azokról, akik holnap rálépnek — ezekröt szótott a bemuía'ó harmadik rá- SS50. Vájjon miért énekelnek olyan vidáman, az ábrányi öregek és fia­talok egyaránt, miért táncolna!; a nagy tanyaiak, kém ecsetek- rzalmár- oköritólak lelkesen? Azért, mert a dolgozó parasz’ok számára is meg­mutatta a Párt a boldog éle; ú‘ját. A traktor! A gép megjelent a fa­luban, hogy könnyebbé tegye a munkát. A kulák- a vérszopó, a nép ádáz ellensége gyűlöli a traktort. 3 dolgozó parasz'.ság bará ját. A dol­gozó parasztok azonban traktort és nem a luilákot választják. A £Z3 - mosszeEi DISZ azorvezet safá(ma­ga íria m?g a „sarmcsszcgi Irak- tor" tör.éneiét és ezt mutatták be a bemutatón. A nagydobos-lak szin­í második nap Nagy sikere volt délelötijén jobbára a fiatalok sze­repeltek, közlük az úttörői: verse­nyen kívül. ,-Ifjúság, mienk az élet!" — ez volt a második rész be. mutatójának a fő címe. A naokori úttörők saját községük tánca: hoz­ták el a „Mártogatöst“. Somló bá­csitól. a több mint hatvan éves pa­rasztember, ő: tanulták a kicsik a táncot. Lelkesedésük, vidámságuk valóban ezt tükrözi-e: a fiataloké az éle'., a jövő — a ragyogó jövő! A nagyecsedi úttörők dalaikat hoz­ták el. Komoly, megtisztelő feladatra vállalkozott a nyírbátori DISZ szer­vezet. -,Az Ifjú Oárdá”-t mutatta be. Nem hivatásos színészek ők, nem tanulták iskolában: hogyan kell élete; varázsolni a színpadra, lelkesedésük azonban legyőzte az akadályokat. A hős lenini-« állni Komszomo; legjobbjait alakították, Olcg Kosevojt- Ljubát, Szerjózsát, akik legendás hősiességükkel örök­ké beírták nevüket a népek sza- l badságharcaInak tör'éneimébe. Dl* j csöséges feladat az ő tetteikről be-: szélni. Azoknak a tetteiről, akik aj mi do gozó fiataljainknak is példa­képeik, rk'k h’tsíességre, áldozat­készségre a nép és a Párt forró szere.elére, az ellenség kéri.e'hetet- len gyűlöletére tanítják a világ minden fiatalját. Oleg Kosevoj — Nyitrai János szabósegéd DISZ tag — lángolva hirdette a színpadon és átforró­sodtak a tekinte ek a nézőtéren is: ..Mitől kellene félnem? A haláltól, a kínzásoktól? K'b-lrom. Én sem halok meg hiába. Az ügyért s a mi ügyünk igaz! Győzni fogunk! Meg­halok a népért... Éljen a bolse­vikok Pártja!** ...Az Ifjú Gárda lánytagja: összetörve, megkínozva várják a kivégzést börtönükben. A náci vr-dálla ok életükre törtek, megkínozták őket szörnyű módon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom