Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-08 / 285. szám

4

1950 DECEMBER 6, PÉNTEK

PAST ES PART* FITES

Mire tanítja Sztálin elvtárs pártszenezeteinket most, a burgonyaliegyiijtés idején

Pár napja vörös és nemzetiszínű lobogók alatt dübörögnek a falvak állomásaira a burgonyával megrakott vontatók, feldíszített szekerek hozzák az átvevőhelyre a krumplit, amit a megye dolgozó parasztjai a munkásoknak, a városnak küldenek. Erre figyel most az ország, a gyárak, üzemek munkásai, a városi dolgozók bizakodva néznek Szabo'.cs-Szatmár felé, hiszen sok függ attól, hogy egy olyan megye dolgozó parasztsága hogyan teljesíti hazafias kötelességét a burgonyabeadásnál, amelyiknek oroszlánrésze van az ország burgo- nyaellátásában.

Az ünnepi burgonyabegyüjtési hét első napjának biztató, dicséretes az eredménye. Száznégy burgonyával megrakott vagon indult el szombaton falvainkból, oldalukon büszke. vörös feliratokkal: „Vaja ...

Kisvárda ... Ujfehértó ... dolgozó parasztjai küld k a munkásoknak.” Szép eredmény volt az első nap eredménye,

de már a második és a harmadik napon csökkent a begyűjtés lendülete,

kisebb lett a burgonyával megrakott vagonok száma. Ha nem tartjuk meg az elmúlt szombati nap öikereit, ha falvainkban nem végeznek továbbra is olyan jó munTcát, mint a burgonyahét kezdetén, akkor nem mondhatjuk el rövidesen, hogy behoztuk a lemaradást a krumpli begyűjtésében. Nem üzenhetjük meg mihamarább Szabolcs- Szatmárból, hogy falvaink népe íme a burgonyabegyüjtésnél is bebizonyította, hogy hűséges szövetségese a' munkásosztálynak, m'n- dent elkövet a haza javára, a nép boldogulásáért. Sokhelyütt valóságos ünnep volt falvainkban a burgonyabegyüjtési hét első napja, szinte győzelmi ünnepet ültek a dolgozó parasztok, énekszó, zeneszó ünnepelte a beadásban legjobbakat. Kell, hogy tovább őrizzük e lelkesedést, kell, hogy a burgo- nyabegyüjtés s'kereit tovább szaporítsuk. így kívánja ezt Szabolcs- Szatmár dolgozó parasztjaitól az ötéves terv megvalósításának, békés életünk megvédelmezceének ügye.

Nem kétséges, hogy

a további sikerek {gyökerei falusi pártszervezeteinkben vannak

elsősorban a falusi kommunisták munkáján mújik legfőképpen, hogy e gyökerekből kifejlődik-e a burgonyabeadás legjobb teljesítésének dús, erős növényzete.

Sok szó esett mostanában arról, mik a falusi kommunisták feladatai a burgonyabegyüjtésnél, hogyan kell munkálkodniuk, hogy megszervezzék a begyűjtési sikereket. Sok szó eöett arról, hogy cspk úgy tudjuk megalapozni a begyűjtés teljes győzelmét, ha szívós harcot vívunk a nép ellenségeivel, a falvak kuiákjaival, mert éppen azok terjesztik, hogy „nmes már krumpli a faluban, mit követelőznek?” éppen azok dugdossák rejtett farkasvermekbe krumplijukat, tengerijüket.

Sok szó esett az osztályharcról, de leglöbbhelyütt csak emlegetik

ezt a harcot, mindössze csak üres szavak bunkóját lóbál ják. Sztálin elvtárs a gabonabegyüjtés megszervezéséről szóló munkáiban úgy beszélt a kulákok mesterkedéséről, hogy

„elhallgatni ezt a mozzanatot annyi, mint elhallgatni azt, ami a gabonabegyüjtés terén a legfontosabb.”

Nyilvánvaló, hogy vonatkozik ez a megállapítás a nálunk folyó burgonyabegyűjtésre és nyilvánvaló az is, hogy ahol csak frázisok, mindössze „harcolni kell a kulákok ellen” szavak az osztályharc fegyverei, ott takargatják, elhallgatják azt, ami a legfontosabb, hogy akadályozza a begyűjtést a kulák, le kell leplezni azt, mozgósítani kell ellene a dolgozó parasztok százait, ezreit.

Hogyan harcoltak például az urai kommunisták a kulákok ellen?

Ügy, hogy leleplezték hazugságaikat, felkutatták és elkobozták tőlük az elrejtett burgonyát.

„ . .. ezzel mozgósítjuk a szegényparaszti és középparaszti tömegeket a kulákság ellen, politikailag felvilágosítjuk őket és a faluban hatalmas, sokmilliós politikai hadsereget szervezünk belőlük”

—így tanította Sztálin elvtárs és az urai kommunisták ezt jól megtanulták. Amikor a kommun sták és a tanácstagok elmentek és felkutatták Sarkadi Gyula, Lengyel Sándor és kulákcimboráik poriáján és földjein az elrejtett burgonyát és csaknem másfél vagonnal koboztak el, nem felejtették el, hogy a népnevelők agitációján kérésziül megmutassák a dolgozó

parasztoknak: „látjátok! A kulákok híresztelték azt, hogy nincs már burgonya a faluban, ők sírtak a legjobban, hogy félrevezessenek benneteket. Azért, hogy minél kevesebb burgonya gyűljön be az urai átvevöhelyen, az urai dolgozó parasztok m'nél kevesebb burgonyával járuljanak az ötéves terv sikeres megvalósulásához. És lám, náluk volt e’rejtve a burgonya”. Nem maradt hatás nélkül a leleplezés. Urán megjavult a burgonya- begyűjtés eredménye, sikerült az urai dolgozó parasztokból hadsereget szervezni, politikai hadsereget, amely keményet üt oda az osz- tályeüenségnek és a Párt mögött halad a szocializmus építésének útján.

Ezt kell megtanulniuk,

mert községeik m’nd a legutolsó helyen kullognak a burgonyabeadásban. Harcoltiiok kell a kulákok ellen és nem úgy, hogy nagyhasú, zsírostokájú, szúrósszemű és har- csabajszú pojácafigurákat íestegcí- nek a parasztok elé, mert éppen a harcról beszél le, az ellenség munkáját könnyíti meg a kulákok ma- dárijesztöként való beállítása.

„Aki azt mondia, hogy a kulák madárijesztő, az azt a veszélyt hozza a Pártra, hogy elveszíti éberségét és fegyvertelennek bizonyul a Mákkal, a kapitalizmussal vívott harcban, mert a kulák a kapitalizmus ügynöke a faluban”

— figyelmeztet Sztálin elvtárs. Nem pojáca a kulák, hanem a dolgozó parasztok, az egész nép esküdt ellensége, az imperialisták k- teni cinkosa, a háborús uszítok szekértolója. Minden lettével, runden szavával rombolni igyekszik,

(meggáto!ni a termelőszövetkezetek "fejlődését, — mint ahogyan Tieza- dobon. Fülpösdarócon és még száz más helyen megpróbálták — akadályozni az ötéves terv sikerre vitelét, szabotálni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítését, terményt rejtegetni és hazugságokkal félrevezetni a dolgozó parasztok tömeget.

De a ló másik oldaláról is 6zólni kell éspedig nem azért, mintha falvainkban nem lett volna megtalálható olyan kommunista, aki vészharangot kongatott, hogy „szabotál a kulák, mit ke’! hát most már tenni” s a vészharang kongatása után az következett, hogy egy kalap alá -vették a Mákokkal a középparasztokat is és az erőszakhoz folyamodtak a burgonyabegyüjtés- né!.

„És a fejvesztettség odáig fajult. hogy megfeledkeztek a

középparasztról . .. pedig az

alapvetőd feladat a falun most a középpraaszt meghódításáért vívott i harc, a középparasztnak a ládáktól való elszakítá- sáért vhifott harc, a kulák elszigeteléséért vívott harc a középppmaszttal való tartós szövetség ^megteremtése útján”

— mondtad Sztálin elvtárs a- hibázó bolsevikokaiak és ezzel megmutatta a tennivalókralt. Megmutatta most a mi hibázó ■ konimunistáinknak is. És & vaja iák, viagy akár a nyírmadai kommunisjálé jó példája Í6 megmutatja a IieSyes irányt azoknak, akik szem elől íj tévesztik Sztálin tanításait. *

Vaján! és Nyírmadán nem nz erőszak volt

.az eszköz,

hogy a- kiSbépparasztók teljesítsek hazafias, kctöelességüket. Vaján és. Nyírmadán jleleplezlék előbb a ku- lákokat, felvilágosították a közép- paraszíokat iés ezzel mély árkot húztak kukac és középparaszt közé. Mert az erőszakkal csak a kulákok haaugságait támasztották volna alá, csak közelebb taszították volna a dközépparasztokat a nép ellenségeihez

Valóságos/ aktívákat teremtettek Vaján, Nyi rína dán és még igen sok községünkben a Párt köré a becsületes középparasztokból. B. Szűcs Józsefi nyírmadai középparaszt, aki százalékéban teljesítette burgenyabeadási kötelezettségét, maga Vis agitálni ment, hogy a hazával su embeni kötelesség teljesítésére e* rkentse az elmaradókat. F. Takáps Miklós vajai középparaszt, aki «egymaga több. mint egy vagon ; burgonyát küldött a munkásosztálynak, vagy Takács György ugyancsak vajai középparaszt, aki 452 mázsa burgonyát adott be, nutg'uk is a népnevelők közé álltak.

így a heljtes. Mert azt tanítja Sztálin elvtárp, hogy:

„ ... PártuiBk alapvető feladata a falun. az, hogy parasztokból többsjázezer főnyi nagyszámú pártloiukívüli aktívát teremtsen, aiincty össze tudja kötni a Páartot a dolgozó parasztik tízmillióival.

Ez a feladat.,'-'És e feladat s:keres végrehajtása (eredményezte, hogy Vaja és Nyí.tmada a legjobbak a megyében, azt ottani dolgozó parasztok legjobban teljesítették burgonyabeadási íkötelezettségüke-í. .lói dolgoztak a kimmmunisták, jó! dolgoznak me’leti'ik a pártonk* vüli aktívák, akik .'ünszekötik a Pártot a dolgozó parastj’.ok tömegeivel, akik a Párt zászlaja mögé tömörítik a falu népét.

Ezekről van &szó. S

ahol (hibázlak az elvtársink, ne takargassák elt*a fekélyeket.

Ne tegyenek újgy, mint a nyíregyházi és kemeoa ei járási tanácsnál dolgozó elvtársik, akik hamis jelentéseket küldtek a burgonyahe- gyüjtés eredmdaiyeiről. Ne higyjék azt elvtársaink,f hogy elegendő jó színben tüntetni) fel falvalkat, nem elég rendben lenini a központ felé és eliakargatni ta hibákat, nehogy megbíráljanak i*s. akkor ■ „a kritika elrontja a helyi í hatóságok, a helyi pártmunkások Kátéiét.” Nem, nem így van. i

„ .. .ne csak Jítoszkva felé forduljanak, ha Bem tanuljanak

meg arccal a fiele a parasztság

felé is fordulni, amelyet szolgálnak, ne taklsirják el a fekélyeket, hanem jellenkezőlcg segítsenek nekünk abban, hogy feltárjuk hibáiiökat, leküzdjiik azokat és azon( az úton vezethessük a murákat, amelyet a Párt moiíÉ kijelöl.”

így mondotta Szíflüin elvtárs a bolsevik pártmunkásoknak. És így mondja a mi" Padiunk Sztálin elv- társ útmutatásai Anyomán most az

Alapfokú politikai iskolák anyagához

A Vatikán,

a béke gonoss ellensége

A zsák megtalálja a foltját. A Vatikán, amely baráti szövetséget kötött .Mussolinival és a barna dögvész, a nácizmus bajnokával, Hitlerrel, a második világháború után baráti jobbját nyújtotta az amerikai imperializmusnak. Megkötötték az új „szentszövetséget” a kommunizmus, a Szovjetunió elleni „keresztesháborúra”. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya tiltja a követ akreditálását a Vatikánnál, azonban a rabló imperialistáknak nem okoz semmiféle le’.kiismeretfurda- lást az alkotmány szavainak sár. batiprása. Nem a követet küldték el a szentatyához, hanem „az elnök személyes képviselőjét”, Myron Taylort, az amerikai acéltröszt egyik fözsiványát. Ez a nagysietve összekovácsolt barátság is élénken bizonyítja, hogy a világreakció egyik legvadabb támasza a Vatikán, hogy a haladás és a béke egyik leggonoszabb ellensége a pápai állam.

Mindenféle haiadásnak, az egyszerű emberek felemelkedésének halálos ellensége a Vatikán — hiszen maga is dúsgazdag földbirtokos, sok banknak és trösztnek ura, részvényese. A szószéken elő. szeretettel hirdetik „Mutuum date, nihil inde sperantas” (Kölcsönözzetek, de nyereséget ne várjatok belőle) — azonban a pápai állam éppúgy főrészvényese a mon- tecarlói nemzetközi játékbarlangnak, mint az úgynevezett „Szentlélek Bank”-nak. A Vatikán teljesen kisajátította magának az olasz gazdasági élet vezetöpozi- cióit s nincs az országban jelentősebb pénzügyi vállalkozás, amelyben ne lenne érdekelve. Monopóliuma van az építőipar és lakáspiac területén s a telekspekuláció a pápai üzletemberek legszí. vesebben űzött mestersége. A legfontosabb bankokon kívül az ország területén még 150 kisebb mezőgazdasági vagy „népbafflt” van a pápa kezén. A vatikáni töke szoros kapcsolatban van az amerikai tőkével is. Az amerikai imperialisták búsásan megfizetik a pápa szolgálatait. A Vatikán az

amelynek programmja semmiben sem különbözik a munkásáruló Carey, vagy a fasiszta Coughlin atya programújától.

De nem hiányoznak a pápai állam fegyvertárából a legaljasabb legbrutálisabb szégyenteljes eszközök sem- mint a kémkedés, gyilkolás, összeesküvések szervezése. Világos bizonyítéka volt énnek a magyarországi Mindszenty- per. A mindszentysta kémbanda a vatikáni kémszervezet utasításait követte, amely az amerikai kém. központból kapta a parancsokat. Romániában Antonescu és más háborús bűnösök perénél fény derült arra, hogy Cassuló pápai nuncius támogatta Hitler ügynökeit Románia felszabadulása után is. És vájjon a csihoszti templomban dróton rángatott, nyugat felé forduló kereszt nem bizonyítja c napnál világosabban, hogy a vatikáni ügynökök szeretnék a jóhiszemű emberek ezreit az amerikai imperializmus szolgálatába hajtani ? !

Az egyszerű emberek, hívők millióit ma már azonban nem lehet megtéveszteni. A dolgozók milliói ma aktívan harcolnak a békéért s a békét aka* rók, a békéért harcolók soraiban ott vannak a hívők is vallásfelekezeti különbség nélkül, ott vannak a néphez hű papok is. A varsói Békevilágkongresz- szus elnökségének tagjai között ott találjuk Boulier abbét, Hewlett Johnsont a canterbury érseki helynököt is. Ezen a Világkongresszuson felszólalt Andrea Gagerro genovai olasz katolikus pap és ezeket mondotta: „A háborús uszítok sok tájékozatlan embert a keresztyéni érzelmekre való hivatkozással akarnak megnyerni bűnös terveiknek. Igaz keresztyén ember azonban nem lehet a háborús uszítok pártján. Egyes nyugati államokban vannak emberek, akik ma új „kereszteshadjáratot“ hirdet*

amerikai Morgan-csoport számos monopolista társaságának részvényese. Mindez nemcsupán pénzbarátság, hanem annál sokkal főbb. Ehhez a barátsághoz, szenny, piszok, emberek nyomorúsága, vére tapad A Vatikán a mu't év- elején megállapodást kötött az amerikai monopolistákkal, amelynek érteimében kötelezte magát, hogy „minden lehető módon támogatja az Egyesült Államok terjeszkedési programújának megvalósítását gazdasági, katonai és politikai vonalon.” Vagyis röviden: a Vatikán minden erejével támogatja az új háború kirobban- tását, amely újabb búsás profitot hozna a pápai kincstár számára. Ezt az együttműködést a Wall Street jól megfizeti: a pápai

kincstár bevételeinek nyolcvan százaléka Amerikából ered.

Az egyházi reakció megkísérelte azt is, hogy behatoljon a hala. dó szakszervezetekbe s ott lefegyverezze a munkásokat a Quadragesimo Anno elvei alapján: „Minden jó polgárnak elsőrendű kötelessége, hogy megszüntesse az eltérő érdekű osztályok közötti összeütközéseket” __ vagyis add meg magad ltényre- kedvre a tőkéseknek, a háborús gyujtogatóknak. Az öntudatos munkások ezt a próbálkozást visz- szautasították. Erre megalakítot. ta a maga szakszervezeteit a Vatikán, mint az amerikai ACTU-t,

nek. Biztosíthatom azonban a kongresszust, hogy az olasz nép nagy többsége hallani sem akar effajta kereszteshadjáratról a demokratikus országok ellen“. A kongresszus emelvényére felállott Beszteróczy Miklós, Magyarország elsőegyházmegyéiének főszékesegyházi kanonoka is, hogy a magyar katolikus papság és katolikus hívők nevében kijelentse: ..A világ békeszerető százmillióinak akaratába kapcsolódva harcolni akarunk továbbra is az egész világ békéjéért!“ Százmillióit harcolnak ma a békéért, a békés otlho- nok biztonságáért. Százmilliók leplezik le a háborús gyujtoga- tókat és ügynökeiket, akik meggyalázzák mindazt, ami az emberek számára szent, akik legszentebb kincsünk: a béke és szabadság ellen törnek.

A békéért harcolók sorából nem hiányoznak a magyar katolikus papok és hívők sem. Számuk egyre növekszik egyre többen ismerik fel: minden dolgozónak kötelessége a békéért küzdeni.

olyan hibázóknak, mint a kemecsci és nyíregyházi járási kommunista vezető funkcionáriusok.

Elvtársaink végezzenek még jobb munkát, javítsák ki azokat a hibákat, amik seregével mutatkoznak most is a burgonyabegyüjlés munkájánál. Mert igen fontos dologról van szó, az ország burgonya- ellátásáról, tervünk valóraválásá- ról, arról,. hogyan, halad, népünk a szocializmus építésének útján.

így kell dolgozniok a nagykállól és tiszalöki járások falusi kommunistáinak is,