Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-17 / 267. szám

5 1950 NOVEMBER 17, PÉNTEK ' Asért vagyunk a háború ellen, mert mi szovjet emberek vagyunk Vjtaimxkij, a Szovjetunió Liilä» jmEnis/tere fogadta az ..Amerikai nők a béke védelmében“ szervezet küldöttségét Október közcp&i az ,,Amerikai nck a bóka védelmében" nevű ha­ladó szarvezaíhsz tartozó ezer nőből ói tó csoport érkézéit Newyorkba, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zi ének közgyűlését felszólítsa- szi- látditta meg ez Egyesült Nemzeteit Szervezett, rant a béke eszközét az egész világén. Aj említett nőküldőttséget nem bocsátották október 24 ón az ENSZ Flusfr'.rvg-Misrdows-i épiiletéb.sz. Ez­rei kapcsolatosan a nőszervezet bi- zo-fsága levélben felkért? Visinszkij elvtársat, a szovjei küldöiígj-g veze­tőjét, válaszoljon an a a. hat kér­désre. amely erősen foglalkoztatja a szervezet tágján és az egész világ asszonyait. Ugyanilyen kérdéseket Intézték az amerikai, angol, a fran­cia és iz indiai küldöttség vezet fű­ti éz te. November 11-én Visinszldj elvtárs fö?cd a a szervezet hat képviselő­jó'. rzolcflé ár„ a küldöttéé,! veze­tői® elmondotta, hogy a szervezet­nek hét alapvétő célja ven. A- első, hogy kővé.etje a tömegsyiütoló fegyvereknek megsenenUitésé!, mi" sc-düc célja- hogy elérje a je enleg muia kozó különféle nehézzégek- ne- Víteiesen a kórtó kérdőt megoldá­sát békéi tárgyalások ú ján. Vis.'nszkij elvtára a beszélgetés során megjegyezte, hogy ez az ügy, amely mcst nemzetiségre való te- klnb; nőikül az amer.kai nők fő ügye, egy bin az orosz asszonyok ügy a is- de nemesek az oroszoké, hátiam a Szovjetunió valmsirnyi castittyáé. de nemcsak a nőké, há­rom az egész szovjet népi. nőké és férfinké egyaránt. Nemcsak ezért vegyünk a háború elten — mondotta Visinszkij elvtárs —. mert. tudjuk, mit jelentenek, a háború szenvedé­sei és borz-almai, Iranern ezért is, mert mi szőttjei emberek vagyunk, akik számára a háború az< ami leg' inkább megnehezíti az új szocialista társadalom megszervezésének lehe­tőségét. Csak esztelenek. y«gy boca- tc’.en emberek sugeUhoőJák azt a gondola oL, hogy azok. okik a szo­cialista térin da mat építik, háborúra törekednek. Ml azonban — folytatta Visinszkij e v ár.? — megtenuhuk- hogyan vó- d-JmzZük m’g házainkat és tűzhe­lyeinket. Ér.ütik a védekeziohoz és tudjuk, hogy nincs a világon o yan erő. amely megálihr.tna a jogos, igazságos ügyért harcc-'ő néppel szemben. ViglRSők'j eviárs felszólította a küdő {nőket: Sohaf-e higgyenek a rágalmaknak, hogy a Szovjet nép hábrrút tervez vahmely más nép ellen. Ez sohasem volt így. Ez soha­sem lesz így. Mindig l-észek va­gyunk azonban visszaverni mindazo­kat. akik új háború kirobbantására gondolnak. Vlslnszis j elvtárs a beszé gétés során válaszolt a béke oldalán álló amerikai' a szonyok képviselőinek kérdéseire. Arra a kérdésre, vájjon úgy véli-e, hogy az Egyésült Nem­zetek Szervez# e ó évet működése u á.i teljesíti eredeti célját, az álla­mok közötti viszályok békés rende­zését — Vlsinszliij elvtárs megje­gyezte; Jelenleg nem mondható, hogy az Egyesült Nemzéíek Szerve­ző e skersscn tc-j .í.ti az államok közöli v szályok békéi rendezése terén reá háruló feladatot. A Szer­vezet teljesítheti ezt a fe adatot, ha valóban nemzetközi szervezet 1 -'az és nem válik valamely befolyásos ál­lam, vagy é lamcaoport eszközévé. Arra a kérdésre, ,-Leheűég-s-e az ön kormányának véleménye szerint éa heiyesií-e ön, hogy a fő államok vezetői összegyűljenek és ismét megtárgyalják a békét fenyegető kérdéseket, ugyanabban az együtt- működési szsllembon- amely az Egyesült Nemzetek Szervesedének meg^reni ésőö kísérte?“ Vi&lnsikij elvtárs ezt válaszd ki; ,,Természetesen lehetséges és mi természetesen helyeseljük az olyan lépést, mint a fő államok veze ötnek találhozása a béke megszilúrd.tásá- val kapcsolatos kérdések megtárgya- iásáix Vísinszüt'j elvtárs igenlően vála­széit erre a kérdésre: Helyes ! a szovjet kormány olyan politika íoly- tutáfiát Ázsia népei irányában, amely tehetővé térni'.' hogy egyenlő joggal vegyenek' részt a távo keleti békét fenyegető problémáik megoldásában, ..A Szovjetunió — mcndottsi Vi- slnszkij elvtárs — mindig a világ és bannte Ázsia valamennyi népének teljes egyenjogúsága oldalán állott és áll és az a véleménye» bogy az államok be ügyeibe való külső be­avatkozás megengedhetetlen.“ A küldöttség féltette a következő kérdést: .-Milyen biztosítékot ad az ön kormánya a világ anyáinak és gy arm eke: nek arra vonatkozóan, hogy Örtb'ik elősegítik az atomfegy­ver eltiltását, háborús fkhasználásá- nak meg: fcadáíyozását, mert az atomfegyver a népek becsületével és ialki Ismeretével össze igyeztethe- t etlen.“ » A szevj-st kormány — mondotta Visinszkij e’.vtárs -—, már adott ilyen biz.oaíjékot a világ asszonyai­nak éi gyermeké nek azzal a harc­cal. Eme.yet a Szovjetunió álihatö- iosan folytat az emberek becsületé­vel és leikiismere ével összacgyez- tethe oticn atomfegyver felié.len el­tiltásáért. A Szovjetunió az atom­fegyver teljes és feltétlen el tiltása mellstt állott és áll, bár maginak is van atomfegyvere. Követeltük ez atomfegyver eltiltásit, midőn nem volt atombombánk. Most nőttünk is ven iiyen fegyverünk. De továbbra is nem kevésbbé köve; e. jók az atomfegyver eltiltását ég úgy gon­dolán, hogy ez igazságos. Azonkívül követeljük, hogy lé1 c sül jön — mint Sz'álin generalisszimusz mondta — nemzetközi elIínőrzés e tilalom vég­rehajtása felett. Ezenkívül követel- jük. hogy ázt a kormányt, amely elsőként alkalmazza az atombombát, nyilvání sák háborús bűnösnek. Vi* lágos, hogy ez a háború? bűnös- jelölteknek nem tctsz.k- de mi kö­veteljük ezt." Arra a kérdésre: „Kormányának véleménye szerint melyik út a be- gyorsebb és legcélravezetőbb annak érdekében, hogy végeszakadjen a hatalmas ember élei-vés* tetéznek és a tömeges vagyon megsctnmi&Uésé- tiek, amely jelenleg a koreai kon­fliktusban történik’, Visinszkij elv­társ ezt válaszolta: „A legegysze­rűbb, leggyorsabb és legcélraveze­tőbb út erro a háború befejezése. Az amerikai és egész külföldi csapatok haladéktalan kivonása Koreából.” A küldöttség megkérdezte: „He- lyesfi-e ön, hogy országának asz- szonyai főrészt vállaljanak abban, hogy kezetnyuíisapak a világ többi része asszonyainak a tartós béke szempontjából szükséges szabad vé­lemény és kultúr cser ékben, valamint barátságban?" ..A mi asszonyaink — mondotta Visinszkij elvtárs — igen aktívan részívesznek a különféle nemzetközi demokratikus szervezetekből, neve­zetesen azokban, amelyeknek célja a nemzetközi békének és a népek biztonságának megszilárdítása, a harc áz új háború veszélye ellen. A Szovjetunió a vélemények, eszmék szabad cseréje, mellett áll. helyesli valamennyi nép kulturális együttműködését, ba­rátságuk fejlesztését, ezért tehát arra a kérdésbe, helye­seljük-®, hogy országunk asszo­nyai vezetőrészt vállaljanak a nem­zetközi béke megszilárdításában, természetesen igenlően válaszolunk. Igen. helyeseljük. Mi több. asszo­nyaink kötelességének tartjuk ezt.” Paokvne asszony, a küldöttség ve­zetője elmondotta, hogy október 24-én ezer amerikai asszonyból átló küldöttség fe! akarta keresni az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Mi­dőn azonban megérkeztek, az őr­ség kijelentette, utasítást kapott, hogy ne bocsássa be a küldöttsé­get. Lake Suecesben még rosszabb vol a helyzet. Ott az őrség közölte, hogy szükség esetén erőszakot is alkalmaz, hogy megakadályozza a küldöttek behatolását. „Szeretnénk tudni — mondotta Paolonc asszony, — nem gondolja-e Visinszkij, hogy a történtekért tel­jességgel az Egyesült Nemzetek Szervezetére hárul a felelősség? Nem jelenti-e ez az alapokmány megsértését? Mit tehet az Egye­sült Nemzetek Szervezete, hogy ne kerüljön ismét ilyen méltatlan hely­zetbe?’’ Erre 3 kérdésre válaszolva VI- sinaakíj elvtárs kijelentette, hogy az utóbbi időben, különösen egyes befolyásos küldöttségeknél a köz­gyűlésben elfoglalt álláspontja miatt az alapokmány szinte egy­általán nines érvényben. „Igaz — mondotta Visinszkij elvtárs —, hogy az alapokmány semmit sem mond arra vonatkozóan, lehet-e, avagy nem. küldöttségeket bocsá­tani az ENSZ üléseire. Ha azon­ban az ülés nyílt, akkor feltéte­lezhető, hogy mindenki bebocsát. ható, aki belépőt, vagy jegyet ka­pott, ha van hely. A sérelem azon­ban, amelyről önök beszélnek, nem lep meg engem. Az EBíSZ-ben jcleíileg egyes befolyásos küldöttségek m m akarják tiszteletben tartani azokat a demo-kratikns elve­ket, amelyeken az alapok- _ m£ny épül. Az alapokmány* . emiatt napről-napra sérelem éri. Mi harcolunk ez ellen, de nem ml vagyunk a többség. A kisebbség' sohasem vállalhatja a felelősséget a többség önkényéért, ha a ki­sebbség tiltakozik a sérelmek el­len. Ml pedig mindig megtesszük ezt. Reméljük, hogy midőn a mienk lesz a többség, akkor nem fog sérelem esni a demokratikus elveken. Most az alapokmányt fontosabb kérdésekben is megsér. tik. Magát, a főtitkárt jogsértő módon nevezték ki három eszten­dőre. Ha a főtitkár kinevezése jogsértő módón történt, akkor ö maga is jogsértő módon fog el­járni.’’ A beszélgetés végén A. J. Vi­sinszkij elvtárs sikert kívánt az „amerikai nők a béke védelmé­ben” szervezetének a békéért, ví­vott harca nagy és nemes ügyé­ben. Á koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelenfése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadserege fő­parancsnokságának november 15-i jelentése közli, hoj?v az el­múlt 24 órában a fronton je­lentős változás nem történt. A néphadsereg egységei tevékeny hadműveleteket folytattak a Szeiszen-Ko folyó vonalán és Tokuszen közelében. , Amerikai vadászgép megtámadta a Maurice TIwez elvtársa! száliíió szovjet polgári repülőgépet Csujkov hadseregtábornok, a németországi Szovjet Ellene rzö Bizottság elnöke november 15-én levelet intézet' John Mc-Cloyhoz, az USA németországi főbiztosá­hoz. Felhívja a figyelmét arra a tényre, hogy: „1950 november 11-én, niöOzkvai időszui,mííkls szerint 17.03 kor,. Frankfurt am Maintól ötven kilo­méterre nyugatra« a I*árisl>ól Bor. Iliibe repülő Sz—47. számú szov- jet polgári repülőgépet, mely a be­teg Ma ti rice Thorezt, a Francia Kommunista Párt főtitkárát, Iran- da parlamenti It ép viselőt szállí­totta, egy „K—80’* tjp41sú (Shoo­ting Star) amerikai lökliajt&sof; vadászgép támadta meg. Az ame. fikái felségjelet viselő lökhajtá- sos vadászgép a szovjet repülőgép jo!»b szárnysíkja magassá,gáből tíz méterre felszökkent, ájnacló fordulattal elébe került és vele egy magasságban repült. Miután egy kilométerre eltávolodott, 180 fokos fordulat»* tett és újból irányt vett a szovjet repülgépre. Ekkor a szovjet repülőgép elhint a felhők között. Az amerikai re­pülőgép támadása következtében a szovjet repülőgépet fény ege* <J komoly veszélyt csak a szovjet pi­lóta lélekjelenléte hárította el. Az amerikai vadászgépnek ezt az el- járását nőm lehet másként érté­kelni, mint előre megfontolt pro­vokációt, annál is inkább, mivel az amerikai hatóságokat előre ér. tesítették az átrépülésről és az amerikai hatóságok garantálták a repülés biztonságát. A történtek- kel kapcsolatban erélyesen tilta­kozom és követelem a bűnösök szigorú megbüntetését. Kérek ér­tesítést a foganatosított rendsza­bályokról.” SZTÁLIN VELÜNK VAN! őszi esőt gyűjt itthon a föld. Ta­vasszal majd nőni kezd a bokros zöld vetés és a nyár derekát kövér­szemű kalászokkal köszönti az élet. ylz emberek mielőtt munkába kez­denének, fellapozzák. az újságok ol­dalait és először olvassák el azokat a híreket, amelyek a békéről szóla­nák: ,,Varsóban minden eddiginél erőteljesebben jut majd kifejezésre a népek rendíthetetlen törekvése <t hike megőrzésére.“ .Varsó büsz­ke, hogy a Békevilágkongresszus szabad hangja falai közül árad szerte a világon ...“ A sziklák nem gyűjtik össze az esőt, a sziklák hideg kőzetein nem terem élet. Makronizosz fekete kő­sziklái komoran tartják hátukon a szeges drótkerítéseit*t * komoran rejtik szakadéluxik az emberek ha­lálsikolyát, borzalmas kínszenvedé­sét. Sehol semmi vigasztaló. Athén kultúrája valamikor Európa büszke­ségé volt, ma gyalázata. Athén felől záport hozó vihar száguld Makroni­zosz jelé, eső kopog a sziklákon s mindez úgy visszhangzik, mint a tá­voli korbácsütések . -. A vizet nem issza magába a szkla, vágtatva, tűnik el a szakadékokban, A szakadék fenekén emberroncsok vonszolják magvkat szárazabb hely­re. Legtöbbje <i földem csúszik s a testhez tapadó átázott rongyok ször­nyű csontvázakat takarnak. .4 »réi­vihtir beront a mélybe is. Csattogva vágja szét a kórházsátrak ponyváit. Idegen szem ide be nem láthat, csak víleilenül. Reszkető, idegbeteg emberek hevernek a szalmán. Fur­csa kai ok és lábak ... rosszul hegedi törések, félig nyílt sebek. Amott borzalmas látvány. Egy ember, aki­nek nyakán k'stányér nag'i/ságú nyi­tott seb s karjain friss égések üsz- hei. ,,Láttuk a tüzes vas okozta friss égési sebeket, <tz eltört kezeket és térdeket és ami a legszörny&bb, a néma férfiakat, akiknek a gégé­jét zúzták szét“ — így ltja a reak­ciós svájci „Die Tat“ című újság jlUius 20-én. Némák ezek az emberek, szétzúz­ták gégéjüké:, összetörték testüket, de ne gondolja senki hogy helyettük nincs, aki kiáltson! Mllliék kiáltanak a makronizoszi haláltáborban szen­vedő görög hazafiak nevében s mil­liók kiáltását tolmácsoljál: a küldöt­tek Varsóban! Li dice már felépült Lengyelor- szágban. Ézl a faluakit a hitleri SS-legények rombolták szél, gyúj­tották fel s irtották ki minden lakó­ját, asszonyokat és gyermekeket egyaránt. Azonban Lidicét nem fe­lejtik el sem a lengyel emberék, sem a világ egyetlen népe sem. Gondolataink ezekben a napokben bejárják az egész világot. Eszünkbe jutnak azok a kicsiny argentin gyer­mekek, akiket bebörtönöztek, mert szeretik édesanyjukat s nem akar. nak egyedül maradni. Ezért írtak levelet az atombomba ellen. Eszünk­be jut az a fiatal francia lány, aki a fegyvert szállító vonat elé vetette testét. Emlékszünk arra az őszi nap­ra, amikor a zuhogó erőben a lon­doni anyák, gyermekkocsikat tolva maguk előtt, felkeresték az ameri­kai nagykövetet és azt mondták: „Mi nem azért szültük gyermekein­ket, hogy az atombomba áldozatai legyenek.“ Olvastuk a Daily Miror tudósítását Koreából: Láttam hu­szonöt férfi és két nő kivégzését.. Egy rendőrkapitány kiáltotta nevü­ket a börtön folyosóján. A rabokat háirakötött kezekkel vezették elő és két nyitott tehergépkocsiba tuszkol, iák őket. Az együk nő keze elől volt összekötve, mert hátán egy kendő- ben tizenöthónapos kisfiát vitte." Ismerjük a fasiszta Maian Délafri­kai Unióját, ahol a bennszülöttek falvak bombázzák, légitámadást rendelnek el ellenük, kikergetik őket kunyhóikból s halomra lövik öltét. A bennszülötteknek csak a városok határában szabad letelepedni s a lokációkat drótkerítés veszi körül. A bennszülöttek közül évente több, mint 800.000 ember sínylődik börtö­nökben! Gondolataink ott vannak a brazil gyerrmekéklzel, az angol anyákkal, Korea szenvedőivel. a Dé’afrikal Unió színesbőrű lakóival, Makroni­zosz haláliáborának rabjaival. Szí­vünk gyűlölettel telik meg azok el­len, akik a lidicei hóhérok nyomdo­kaiba léptek és gyilckkal fenyege. tik az egész világot. A felháborodás kiállásban tör ki: Megvédjiik a bé­liét! Varsó, a sokat szenvedett vá­ros, amelynek romjait is lerombol­ták a náci vadállatok, ezerszeresen veri vissza a kiáltást s visszhangja szerleárad ez egész világon! Ez a kiáltás eljut á makronizoszi komor sz klák, szakadékok közé is, eljut Af­rika szenvedőihez lí. A makronizoszi halállábor egyik sziklájára valaki vérével irta fel ezt a drága nevet: „Sztálin“. Maian fasisz'a pribékjei öreg néger parasz­tot vallatták. ,,Te kommunista vagy!" — rivaltak rá a rendőrök. „Nem vagyok kommunista, de. mi nagyon szeretnénk, ha Sztálin gyer­mekeinek neveznének bennünket." Drága Sztálin elvtárs! A sokat szenvedett népek, akik szeretik bé­kés családi otthonaikat• ezekben a napokban újra Moszkva felé tekin­tenek, ahol Sztálin elvtárs él, dol­gozik sok-sokmillió egyszerű ember boldogságáért. Vért, pusztulást, nyo­morúságot akarnak a földkerekség mindkét felén a háború örült meg- szállottal, de az emberek tudják, hogy a sztálingrádi győzök szlkla- szilárdan őrködnek a béke felett. A kolhozmezőkön új vetések zöldéinek, a hatalmas szovjet gyáróriások acélt, szövetet termelnek, a földkotrógépek új csatornáknak vágnak, a kujbisevi építők új erőműnek ágyazzák a he­lyét. A szovjet emberek megőrzik az alkotó munka békéjét. Láttuk a ,,Berlin eleste“ című szovjet filmet s annak egyik sztálin­grádi jelenetét. Az őrmester ezt mondja Csujkov tábornoknak: ,,Hír- lile. hogy Sztálin elvtárs megérke­zett, itt tartózkodik." A tábornok így válaszol: „Hát volt olyan idő, Ivancv elvtárs, amikor Sztálin nél­kül voltunkf Itt van és mindig ve­lünk van.“ Mindig velünk van Sztálin elvtárs! Ezért oly érces a népek küldöttei, nek hangja ezekben a napokban Varsóban! Ezért kiálthatjuk mi dia­dalmasan: Megnyerjük az élet caa« tájét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom