Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-16 / 266. szám

4 1990 NOVEMBER 16, CSÜTÖRTÖK Minél előbb állítsák össze Varsában a háborús syujtogatúk névsorát- A napokban olvastam Hja Eh- Wenburg, szovjet Író cikkét. Ennek tt cikknek hatása alatt fordulok én is a „Néplap” szerkesztőségé­hez, hogy én is felhívjam az új­ság hasábjain keresztül a Varsó­ban összeülő Világkongresszust: Állítsák össze azoknak az aljas, haszonéhes, háborúra spekulálók­nak a névsorát, akik nem átalla- nák rombadönteni gyönyörű mü­veinket, ahogy ma Koreában te­szik. Millió és millió dolgozó tár­nám követelése ez. Készítsék el minél hamarabb, hozzák nyilvá­nosságra, hadd tudja minden be­csületes békét akaró dolgozó: kik 'azok a gazemberek, akik háborút akarnak ránk zúdítani, akik újabb ezrek és százezrek vérét ontanák, akik romokat szeretné­nek látni újjáépült gyáraink he. lyén. Ez a tervük kudarcot vall, biztosak lehetnek benne a hábo­rús gyújtogatok. A világ dolgo­zóinak 800 milliós béketábora a nagy és hatalmas Szovjetunió ve- , zetésével elszántan állja útját ter­veiknek. Az angol „munkáskormány” megrettent a béke szavától s úton­álló bandita módján gördített aka­dályokat a sheffieldi kongresszus megtartása elé. Leleplezték magu­kat az amerikai Imperialisták talpnyalói. Mi azonban elég erő­sen hallatjuk szavunkat Varsóban is ! Biztos vagyok benne, hogy a háborús gyujtogatók névsorából nem fognak hiányozni az angol imperialista útonállók sem. Ifj. Pap Gyula Belegrád. Úttörő otthon nyílik Nyíregyházán A nyíregyházi úttörők rigi vágyát váltja valóra a Megyei Tanács. El­határozta, hogy Nyíregyházán úttö. rőotthont rendez be. Az otthonban könyvtárterem, olvasószobák, já­tékszobák lesznek• ahol a kispajtá­sok tanulhatnak és szórakozhatnak. Ugyanakkor úttörőmozit is rendez­nek be, ahol, nagyrészt dokumen­tum filmeket mutatnak majd be. Ezt a mozit az úttörők kezelik és tartják rnajd fenn. t Éjszakai mozielőadások szombaton és vasárnap Tegnap mutatták be először ün­nepélyes keretek között Nyíregy­házán a „Berlin eleste” elmü nagyszerű szovjet filmet, a szov­jet filmművészet eddigi legszebb alkotását. A díszelőadáson ünnepi beszédet tartott Lajtai Endre elv- társ, az MDP Megyei Pártbizott­ságának ágit. prop. titkára. Már az első napon is hatalmas érdek­lődés nyilvánult meg az előadás iránt. A mozi korai, fél három órakor kezdődő előadásokat Is be­iktatott, azonban előreláthatólag így sem tudják biztosítani az érdeklődés kielégítését. A MOKÉP elhatározta, hogy szombaton és vasárnap éjszakai előadásokat rendez fél 11 órás kezdettel. fi náci vadállatok rátörnek a békés szovjet otthonokra... (Részlet a „Berlin eleste“ című filmregényből) Alekszej és Natasa egymásnak dőlve, hallga­tagon mennek a gabona falai közti szűk kis ös-. vényen. Távolról arató-cséplőgépek látszanak. — Ügy szeretlek, Aljosa... Alekszej, hogy úgy érzem ... egész életem és minden ember há­romszorta jobb és érdekesebb lett, amióta meg­szerettelek. — Tudod, elmondtam Sztálinnak, mennyire szeretlek .. . — Megőrültél !... S erre ő ? — Azt mondta: ne féljen a versektől, szeresse a kislányt és ő Is megszereti majd magát ... — Mindenféléket kitalálsz ... Igazán nem hi­szem el. — Bizis ten, azt mondta: ha nem fogja magát szeretni, csak Írjon nekem ... Natasa átöleli Alekszejt és megkérdi: — No és, írsz neki ? Aljosa szótlanul kibontakozik Natasa ölelésé­ből, kezébe fogja arcát és csókolgatni kezdi sze­mét. Natasa hunyorog, mintha éles fénybe nézne, aztán szorosan lezárja szemét. Aljosa ellép tőle, elrejtőzik a gabona sűrűjében és énekelni kezd: „Eh, te, Ványa . . Natasa kezdetben szinte megrémül. Ibi Iái sin erő bő áradása van. Osak egyszer az életben, a lélek ujjongásának idején lehet így dalolni ! Natasa követi Alekszejt, de nem éri utói. ö maga is szívesen van egyedül. Aztán leül egy búzakévére és elrejtőzik. Keresse csak meg Alekszej !. . . A láthatáron valami mennydörgésszerűén fel­mordul. Láthatatlan vihar siket robbanásai ráz­zák meg a földet, pedig az ég felhőtlen. Valahol a magasban repülőgépek zúgnak. Natasa hirtelen háValiajtja fejét és az eget nézi. A repülőgépekről csillogó esöppeeskék 'ál­nak le ... és zuhanni kezdenek. Rendkívül érde­kes és egyáltalán nem félelmetes látvány. Egy­szerre azonban a föld szörnyű dörgéssel megráz­kódik, a gabonába tüzes hullám kap bele és fel­gyújtja. Láng csap föl. A száraz búza már több helyen ég. Alacsony, fekete füst gomolyog a föl­dön. Még egy borulva és megint egy ! A tűz egyre inkább elharapódzók. Natasa értetlenül ugrik fel. Ruhája fekete és rongyos, haja szétzilálódott. Aljosa, kedvesem, ml ez ? . . . A tűz azonban már hangos ropogással falja Lelkes beszámoló gyűléseket tartanak megyeszerte a békekongresszusi küldöllek Dolgozó népünk a II. Magyar visszatérve a kongresszusról Békekongresszusra küldötteket megyeszerte beszámolókat tar­választott, hogy azok elmond- tanak. Számos szabolcs-szat- ják népünk akaratát: terme- mári községben tartották már lesi győzelmekkel harcolunk a meg a beszámoló gyűléseket s békéért! Most a küldöttek, ezeken lelkesen vettek részt 'dolgozóink. Panyolán többszáz dolgozó jelent meg Koncz Imre, dolgozó paraszt, kongresszusi küldött beszámolóján. A nyír­egyházi I, számú iskolában Porzsolt István tanár tartott beszámolót. A nyomda- és pa­píripari dolgozóknál Brösztl Margit, a nyíregyházi tejüzem élenjáró munkásnője. Ezek a gyűlések mozgósítot­ták a falu dolgozóit a burgo- nyabegyüjtés fokozására, a ter­melési eredmények növelésére az üzemek dolgozóit s újabb lendületet adtak a békebizott­ságok munkájának. Vasárnap a megye nyolcvan helyén tartanak beszámolókat s a legtöbb helyen kultúrműsor kíséri azokat. a gabonát éa az emberi hang már nem hallatszik. Alekszej már bukdácsol feléje a gabona tü­zes falai között. Karjába kapja és magasba emeli... A lakótelep és a gyár fölött fekete füstoszlop gomolyog. Alekszej végigviszi Natasát a telep égő ut. c&in. Mindenfelé sebes ül telt. Alekszejnelt fogytán az ereje. Tántorog. Oly­kor a sürgönypóznának támaszkodik, hogy ösz- sze ne essék. Utolsó erejét összeszedve, hazafelé igyekszik terhével. Anyja kinéz az ajtón, hívja őket — egyszerre csak robbanás, Alekszej össze­esik, de még látja iángrakapó szülóliázát és any­jának kétségbeesett, fájdalmas arcát. Még hallja hivó szavát : — Al-jo-sa . .. .. . Az égő városka utcáin német motorkerék­párok robognak. Utánuk tankok. ...A G Y ÁH VÁROSKA TERE. A lakosok hallgatag tömege. Köztük Natasa. Egy erkély alatt egy német tiszt kényelmesen folytatja szó­noklatát. Ezt mondja: — A rend a német hadseregtől Igen humánus. Az orosz nép szláv, nem tud maga élni. Ml új rendet adunk. Valaki halkan Rittyent. A német körülnéz: előtte komor tömeg áll. Észrevesz a tömegben egy ipariskolás fiúcskát és barátságos mosollyal fordul hozzá: — Ki csinálta kicsike fütyülés ? Te, kisfiú ? — fin — mondja előrelépve Lonyka. — Nem jó ? fin első leckét adtam. — Csak a bátyámat hívtam — mondja Lonyka. Én értek — mondja a német. Für erste alka­lom egy figyelmeztetést fogunk csinálni. A tiszt felemeli karját. Az erkélyről kötélhur­kot bocsátanak alá. A ^iszt maga hurkolja a kisfiú nyakára a kö­telet. Az nem túlságosan rémült és nem számít különösebb kellemetlenségre. A német jelt ad, a kötél felemelkedik. A kis­fiú rekedten felkiált. A tömegben mozgolódás. Natasa elkiáltja magát: — Mit állunk itt ? Elvtársak, ezek vadálla­tok !. .. öljétek meg őket ! A fegyvertelen emberek rávetik magukat a németekre. ÜuHúroiihonvesetök íupasstalaícseréje A kultúr otthonok munkájának megjavítása érdekében az egyes kultúrotthonvezetöségek tapaszta. latcserét indítottak. Ennek során például a besztereci kultúrotthon vezetősége 26-án a község kultúr- esoportjával együtt meglátogatja a paposiakat, a paposi kultúrmoz- galom vezetői és aktívái vissza­adják a látogatást. A látogatások során megbeszélik az előadások eredményeit, hibáit s ugyanakkor kiértékelik mindkét község kul- túrotthonmozgalmát is. — A mátészalkai Magyar- Szovjet Társaság 17-én dél­után G órakor kiildöttvá- 1 asztó taggyűlést tart, mely­re minden tagját meghívja. Tagsági könyvét mindenki hozza magával. 1 Fenn, az ötödik emele- fcen <u állványozók már pidáman kopácsoltak, a jjapánerek nyögve gurul­tak cement terhűkkel, a Kft nyikorogva lódult a fnagasba s a vasbeton sze­relők is szorgalmasan kö­tözték a födém vaspálcáit. Gere Dezső, pedig pon. 'to$an 15 perccel a munka­kezdés után lihegett be a telepre. Az az ifjúmunkás, aki tegnap örigádlársai perében megfogadta, hogy Í5 százalékkal emeli tel­jesítményét a béke meg­védésére. No, szép kis Ieset. Társai szó nélkül fo- f/adták, senki rá sem né- Vett. Dezső odalépett a 9>rigádvezetőhöz és beosz. list kért. Az csak intett a kötözök felé. Egy szó nem fok, de annyit sem kérdez­lek tőle délig. Amint az- \Lán megkondult d ,,gulyás- ipas” a brigádvezetö fel­ugróit, a földhöz csapta fogóját és pulykavörös »rccal lerobogott az épít,. Jetről, egyenesen be a perttitkárhoz. Mintha meg sem akarna lé!tini, úgy ron'oit be az ajtón, öklével hadonászott Bérces elvtárs orra előtt. — Tűrhetetlen! Így ahogy fnondom! Tűrhetetlen! A párllitkár nyugodtan Jkaüpofoít s ez szemmel, .láthatóan még inkább dü­hösebbé tette a fiatal bri-| gádvezetőt, — Nőd? Bérces elv­társ! ... Hát hallgasson meg. Hát... hát lehet ezt tűrni tovább? Hát nem érti meg? ... — Nem, mert még egy okos szót sem mondtál. Betörsz, nekirontasz az aj­tónak s egy megveszeke- dett szóval sem mondod, hogy mi a bajod tulajdon­képpen ... A brigádvezető sóhajtva törölte meg homlokát és mindkét karjával az asz­talra könyökölt. — Ez a Gere .. .Hát Ge­re Dezső újra elkésett! Papírdarabokat rántott elő zsebéből és a párttit­kár elé terítette. — Mintha ez semmi len­ne! Itt van pontosan le­írva; Az ,Jfjú Gárda“.bri- gád a béke megvédése ér­dekében 15 százalékkal emeli teljesítményét és Békeőrségei“ áll. No tes­sék! Bérces elvtárs! En kérem... de én kérem! Követelem! Igen, az ,-lfjíi Gárda“-brígád nevében kö­vetelem. hogy Gere De­zsőt példaadóan büntessék meg! Hát így van! . ■. Az. zal leült egy székre és várta, hogy a párttitkár felháborodottan ront be az építésvezetőhöz és ‘ leg­alább is 20 forint büntetés élere rOezsö Immmol... kirovását javasolja. Nem így történt. A tit­kár elvtár néhány percig gondolkozott, elmosolyo. dott s aztán a brigádve­zetőhöz lépett. Megvere­gette a vállát. , — Úgy lesz, ahogy az •.Ifjú Gárda“.brigád kö­veteli. Példaadóan meg­büntetjük Gere Dezsőt. Elővette naptárját. — Csütörtökön díszgyü. lés . .. Valamit bejegyzett, az­tán érdeklődve kérdezte: — No és hogy álltok a Békeőrséggel különben? ... Híre jutott, hogy a csü­törtöki DISZ-gyülésen va. lemi rendkívüli, fog történ­ni. Az ifik valamennyien eljöttek és feszült érdek­lődéssel várták a gyűlés kezdetét. Meg kell mon­dani úgy, ahogy van: a DISZ titkár beszámolóját kevés érdeklődéssel hall­gatták. Várták a rendkí. pulit. S az becsapott, mint a bomba! 1 A titkár befejezte beszé­dét és bejelentette: ,Kö­vetkező napirendi pon­tunk, Gere elvtárs beszá. mólója általában a fiata­lok mitnkof egyetméről. Mintha végigborzolták volna az embereket, mor­gás, zúgott fel. Valaki felkiáltott. — Csak el ne késsen a beszámolóról! Nevetés nyargalt végig a termen. Középen pedig fülig pi­ros arccal felemelkedett helyéről Dezső és botla­dozó léptekkel megindult az emelvény elé. Szemét lesütötte s minden métert oly nehezen telt meg, mintha vasgolyókat húzna maga után. Minden szem rászegeződött. S ezt De­zső érezte. A tekintetek sütötték az arcát, perzsel­ték a háta közepét. • Íme ott állt az emelvé­nyen, remegő kezében papírlappal, amelynek ele. je így volt megcímezve: Munkafegyelem!“ A be­tűk mintha táncot jártak volna, gúnyosan szőkéi­tek szemei előtt> össze- kacarcdtak s újra tisztán mutatták magukat: „Mun­kafegyelem“. Mintha nagyon távolról jönnének a szavak, vagy pedig ő egy tó fenekén heverne• hallotta a titkár hangját: felkérjük Gere elvtársat, tartsa meg be­számolóját“. .. .tartsa meg beszámo. lóját!“ ! Haragos felszálltának tűn tek fel az utolsó szavak s Dezső egy pillanatra le­hunyta a szemét Aztán felnyitotta és szembe ta­lálta magát az üzem vala­mennyi fiataljával. Ránéz tek. Ki gúnyosan, ki fő. lényesen, ki sajnálkozva ... — Elvtársak .. — nyög­te ki az első szavakat. Erezte, hogy a pír a feje búbjáig elönti, — Elvtársak... — kez­dett hozzá ismét. S akkor hirtelen elszánt kiáltás tört fel a torká­ból. — Elvtársaik! én többet nem kések el! Valaki hangosan felviho­gott a padok között, de a titkár szikrázó szemei csendet parancsoltak. Dezső valósággal kö- nyörgött. ahogy széttárt karokkal a fiatalok felé fordult. — Hlgyjétek el! Bizony mondom!.. En.. nagyon szé- gyen'em magam... és. és. bocsánatot kérek az ,,Ifjú Gárda“-brigád-ól! .. — Ezt már sokszor hal­lottuk! — kiáltott közbe egy éles hang a hallgatók soraiból. Minha szivét markolták volna meg ezek a szavak, megsemmisült en ejtette le karjait Dezső. És az első padban ülők látták, hogy a szeméből fényes könnycseppek bugy gyanták ki. Nem kullogott a helyére, ahogyan többen várták, hanem felemelte fejét és halkan beszélni kezdett. Nem. most már nem lát­szott szégyen és félelem az arcán. Csendesen be­szélt, de minden szó ha­tározott biztonsággal hagy­ta el száját. Sokat gondolkoztam ma. magamban elvtársak. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor az egyik este édesanyám az ünnep­lő kendőt kötötte a fejére és elmenni készült. Eddig ez még nem fordult elő ... Do’gozott és lefeküdt, fel­kelt. do gozott, leleküdt... valahogy ilyen volt az éle­te. .Hová megy anyám?“ kérdeztem tőle csudálkoz- va. Ö egy kicsit zavarba jött, de aztán így felelt: ;Hát a békeküldötti beszá­molóra a kerületbe .. Sietve elment az anyám és én egyedül maradtam gondolataimmal; mi az az erű, ami az anyámat a megszokott életrendjéből kizökkentette? ... — Bocsáttatok meg elv­társak .. . azaz, még ezt; el kell mondani. Szóval sokat gondolkoztam és el­szégyellem magam. Az anyámat megtörte az élet. Valahogy úgy néztem rá, hogy talán a szívét is ki­égette a sok szenvedés. Mégsem így van. Az anyai szereletet nem ölheti meg semmi. Egy fia meghalt a háborúban. Ö. az elmara­dott asszony megértette• hogy a másik fia élete is veszélyben van. S nagy- sietve ünneplőbe öltözött, elment a békegyvlésre és biztos vagyok benne elv­társak, hogy először életé. ben felállott és beszélt... En pedig elkéstem a Béke. őrségről! En nem álltam fel és én nem beszéltem. De ezután beszélni fogok! Nap mint nap! Óráról-Órá- ra! PercrőLpercre! Beszél­ni fogok elvtársak az el­ért százalékaimmal! Es ugyanakkor békeőrségre szólVok minden ifjúmun- kástársamat! Befejezte a beszédet. Si­etve a helyére ment és leüli. A DISZ.tiíkár vette át a szót: , Megnyitom a vi- tát Gere elvtárs beszámo­lója felelt.“ Az első sor­ban felállóit valaki és 20 százalékos emelést vállalt. Utána tovább folyt a ,,vi tv." .. , Soltész Islván,

Next

/
Oldalképek
Tartalom