Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-15 / 265. szám
1950 NOVEMBER 15. SZERDA 5 A nyíregyházi ViUanytelep Ling-brigádjának béketerve elkészítik két község, Ajak és Petneháza villamosítását. így harcol a Láng-brigád a béke megvédéséért, a brigádterv teljesítéséért és saját egyéni tervük megvalósításáért. Ha végignézel a fekete, végte- lenbe vesző villanyoszlopok során, képzeletben végigszaladsz a kife. szított, csillogó huzalokon, gondolsz-e arra, hogy ki jelölte, ki rajzolta le úgy az útját, hogy Ro- hod, Anarcs, Szabolcsbáka, Ajak községeknek vigyen fényt, kultúrát, erőt és meleget ? Tudod-e, hogy Pártunk telerajzolta hazánk térképét a villamosenergia útját jelző vona'akkal. Megvan a térVarsói Világkongresszusán. A Békekongresszus tiszteletére, a béke megvédésére készül a tervük is, a Béke-terv. Mi van ebben a terv- ben ? Az, hogy december 15 helyett még e hónap utolsó napjára Hogyan aktivizálja a magyi tanács a tanácstagokat? képen minden villanyvezeték, de megvan az is, amit azután, az ötéves tervben fognak megépíteni. A térképen pontok jelzik a községeket és a tanyákat, a vonalak ponttól-pontig mennek. Bármerre mégy mindenütt láthatsz fekete villanyoszlopokat, kiásott gödröket és munkásokat, akik az egyenes oszlopok leállításán dolgoznak, szerelőket, akik magukat az oszlophoz erősítve felszerelik a drót- szálakat. Mindezt természetesnek, magától érthetőnek látod. Megszoktad már a felszabadulás óta sokszor láttál ilyet. Úgy gondolod, hogy nem is lehet ez másképpen, nem is kutatod okát és érteimét. Pedig, ha megkérdeznél egy munkást azok közül, aaik szerelik, megismernéd a villanyenergia út. ját. Honnan indulnak el a villany- oszlopok ? Elmondom. Kárpátuk- rajna fakitermelő munkásai tervet készítenek a fadőntögetésröl, zöld, soha nem járt erdőket vágnak le villanyfürészükkel, hogy, helyén erőmüvet, vagy vaskombinátot építsenek és hogy legyen! Minden munka csak akkor j jó és akkor hozza meg a várt eredményt, ha az tervszerű és kollektív. Ezeket a szempontokat tartja szem előtt a magyi tanács Végrehajtó Bizottsága is. A Végrehajtó Bizottság munkatervet dolgozott ki és mind a harmincegy tanácstagot munkaterv szerint aktivizálják. Minden tanácstagot értesítenek : ki mikor „ügyeletes“. Ez azt jelenti, hogy egy-egy tanácstag minden nap résztvesz közvetlenül is a Végrehajtó Bizottság munkájában. Ez igen fontos. így tanuliák meg valamennyien a vezetés művészetét. A községben megalakult az olvasókör is. Minden vasárnap tartunk olvasóköri órát s ezen résztvesznek a tanácstagok is. Egyrészt példát mutatnak, másrészt pedig saját magukat is továbbképzik. Az olvasókörnek munkaterve van s munkaterv szerint ismerteti meg a magyi dolgozókkal a legfontosabb és legidőszerűbb könyveket, szépirodalmi műveket. Ugyanakkor az olvasókörön heti sajtóbeszámoló is van a hét kül-, és belpolitikai eseményeiről. ALBERT ANTAL Magy. Egy dolgozó asszony levele az úi állomásról és a békéről nekünk szép egyenes villanyoszlopunk. Az erdőből terv szerint és egymással versenyezve hordják ki a fenyőszálakat a hernyótalpas traktorok, versenyben, tervszerűen emelkedik fel a fenyőszálakkal a daru, ami a vasúti kocsikba rakja, terv szerint, harcban a rövid kocsifordulóért indul el a vonat és hozza el a fenyőszálakat országunkba. A fenyő-szálakkal elhozza a szovjet emberek szcre- tetét, üdvözletét és segítségét. El- h-zza a felhívásukat a jó munkára és a béke védelmére. Nálunk dolgozóink kátrányoz- zák az oszlopot, hogy ne ártson a fának a szú. Versenyben nordják ki a villanyoszlopokat a teherautók és 500-as vonatok. De tervszerűen, versenyben dolgozik a nyíregyházi villanytelep Ling Béla brigádja is. A Ling-hrigádban 12 ifjúmunkás dolgozik Egyik sem idősebb a brigádvezetőnél, aki 26 éves. Nemrégen nősült. Rádiót és barna ruhát akar venni. Ez nem olyan nagy, elérhetetlen dolog, hiszen állandóan 116 százalékot teljesít brigádja. Hónapról-hónapra tervet dolgoz ki magának arról, hogy mit fog venni. Ez a terv szépen beleillik a brigád tervébe, ami a műit hónapban aról szólt, hogy a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulója tiszteletére Tlszadob községbe november 10 helyett már október 31-re nevezeti a villanyt. Ezt teljesítették is. A brigádtervbe nemcsak Ling terve fér bele. hanem a brigád többi 11 tagjáé i.s. Adám Pista és Vadász Lajos ebben a hónapban tervbe vették, hogy kerékpárt vesznek, Baici Sándor és Cap Pista is készül valamit venni. Tudják azt, hogy tervük a brigád, terv része. Attól függ, hogy iesz- e kerékpár, ruha, hogy teljssítik-e a biigádtervet vagy sem. Az eha- vi tervet Béketervnek nevezték el. A brigádterwel a békéért, a békés építömunkáért harcolnak. Azt akarják, hogy az 5 éves tervben minden kis községbe, minden tanyába bevezethessék a fényes drótokat, melyen könnyebben eljut a kultúra, a tudomány, az erő és a fény. Választ adnak az impe. realistáknak, harco'nak a háború kirobbantása ellen. Válaszuk híre el fog jutni az ellenséghez és a harcostársakhoz, hiszen a Ling- brigádot is képviselik a magyar fékeküldöttek a Béke Híveinek Tegnap hajnalban láttam először a teljesen elkészült állomást. Nem tudom, hogy ki mire emlékezett, amikor az üj állomást, a tetején csillogó vöiüs csillagot, a szélben lengő vörös zászlókat és az állomás belső berendezését meglátta. Nekem az a hajnal jutott eszembe, amikor először láttam vörös csillagot és vörös zászlót. Akkor is ősz volt. Hajnal. Egy szovjet katona jött be hozzánk. Fiatal volt és prémes sapkáján ötágú vörös csillag ragyogott. Keze be volt kötve. Megsebesült. Piros vére átütött a fehér kötésen. Akkor még nem tudtam, de azóta Pártunktól megtanultam, hogy a szovjet katonák értem, dolgozó asszonyért is véreztek. A másjk gondolatom ez volt: béke. Hányszor hallom és hányszor mondom el naponta. Srte harcol a világ minden becsületes embere, érte folyik a vér Koreában, Vietnamban, békéért harcolnak a francia és olasz munkások, parasztok, asszonyok és még a gyerekek is. A békéért harcol brigádjával Kocka János sztahánovista, Rabócsik Györgyné sztahánovista. Nem ismerem személyesen őket, de nevüket olvasom. A békéért harcolnak a gépállomásokon a tiak. toristák, az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek új emberei, érte harcolnak az isko’ás gyermekek, érte harcol az én gyermekem is, amikor 5-ösre felel és érte fog harcolni legkisebb gyerekem Margitka, aki még pólyásbaba és boldogan nyújtózkodott az új állomás gyc-rmekvárctermének tiszta ágyán. A békét védik Néphadseregünk katonái. Krte harcolnak Varsóban, a Béke Híveinek Világkongresszusán. Minden, minden be’efér ebbe a szóba: Béke. A béke olyan, mint a jól müveit föld, kicsirázik és szárba- szökken benne a mag, az élet. I Végigjártam az új állomás minden termét, minden helyiségét. Tudom, hogy az üvegfalakat azért csinálták, hogy úgy ragyogja át a várócsarnokot a napfény, mint é'etünket az öröm, a fütöradiáto- rokat és az alsó fűtőtesteket azért készítették, mert vigyáznak a dolgozó ember egészségére, ne legyen hideg, meg ne fázzunk, továbbra is építői lehessünk a szocializmusnak, katonái a béketábor, nak. A gyermekvárótemet, a kicsi ágyakat azért készítették, hogy asszonytársaim pihenhessenek, kényelmesen várjanak a vonatra, gyermekeink játszhassanak, örüljenek ennek a boldog kornak, amelyben születtek, örüljenek az életnek és az előttük álló ezer lehetőségnek. A diákváróterem azért készült, hogy iskolás gyerekeink délután is tanulhassanak, jó mérnökök, orvosok, tanárok, technikusok lehessenek. Mindezt azért építették, mert nálunk legnagyobb érték az ember. De ne feledd el asszonytársam, hogy nem mindig volt a dolgozó ember érték. A legolcsóbb is volt. Emlékszem még, amikor a régi állomás állott, nekünk dolgozó embereknek csak a piszkos, szemetes harmadosztályú váróteremben volt helyünk. Egész délután vonatra vártam, kis fiamat nem tudtam hol lefektetni, megetetni. Volt elsőcsztályú váróterem, asztalokkal, bársonyszékekkel ellátva. Gyermekemet én oda nem vihettem. Akkor a kényelem az uraké volt. Kiskutyákat, vadászebeket vittek magukkal és azt fektették le, azt babusgatták, takargatták. Az új állomás nekünk épült. A népnek, az egyszerű embereknek. Neked, nekem, dolgozó társainknak. Nekünk a leiadatunk a megőrzése, megbecsülése. Do’goznunk kell. mert a mi fegyverünk most a munka. Tanítani kell gyerekeinket, mert az ö fegyverük, meg a tudás, tanulnunk kell, hogy a tudás fegyverét mindenkijévé tegyük, fel kell csatlakozni a nagy Sztálin zász’cja alá. be kell állani még tömörebben a Párt mögé. így védhetjük csak meg békénket, így építhetünk még nagyobb, még hatalmasabb állomásokat, gyárakat, hidakat, vasutakat és mindent, amire szükségünk van. Lakatos Sándorné, Márokpapi. ‘ Vizsgáljuk felül mi is munkánkat a szerszámgép* ipari konferencia nyomán Az elmúlt héten volt Budapesten a szerszámgép-pari konferencia. Összegyűltek az üzemek sztahanovistái, műszaki és szakszervezeti vezetők, hogy megbeszéljék mi az oka a verseny lemaradásnak és mi legyen további feladatuk. Ez a konferencia megszabta a verseny fejlesztése terén a további feladatokat, rámutatott élesen azokra a hibákra, amit a legsürgősebben ki kell javítani, bogy tervüket teljesíteni tudják. De ez a konícrencia. annak határozata megszívlelendő megyénkben is, bár megyénk területén nincs szerszámgépgyár, vasipari mű is csak egyedül a Vulkán. Itt is az a feladatunk, hogy javítsunk a tervteljesítésen, a szervezésen. Fock Jenő elvtárs, a nehézipari minisztérium gépipari főosztályának vezetője mondotta: „Mai munkaértekezletünkön elsősorban az elmaradásnak az okait kell megvitatnunk. Az okok között megtalálhatjuk a növekedés nehézségeit, de saját mulasztásainkat is. Ha hibáink kiküszöböléséhez kommunista módon fogunk hozzá, valósággal csodákat tudunk művelni.” A konferencián megvitatták a lemaradás okait és kommunista segítséget nyújtanak egymásnak az üzemek. Széles körben megszervezik a munkamódszerátadást, amely eddig, mint minden iparágban, i(t is kampányszerűen folyt. A sztahanovisták, kiváló munkások felkeresik lestvérüzeme'ket és megvitatják az élenjáró módszert, azt alkalmazzák. Ezt kell nálunk is tenni. A napokban volt a Nyírségi Olaj- feldolgozó élüzem avatása. Egy időben két dolgozó. Morgó sí János és Beregnyei Miklós elvtárs kapták meg sztahánovista okleveleik^' Nagyszerü munkájukkal érdemei éi! ezt ki, élenjártak, bebizonyították, hogy művészei a munkának. Az élüzem kitüntelés kötelezettséggel is) jár. Szervezzék meg a Nyírségi Olajfeldolgozóban, hogy a sztaháno- visták rendszeresen adiák át munkamódszerüket. Az átvevők törekedjenek arra, hogy utolérjék mestereiket, törekedjenek arra, hogy továbbfejlesztve a módszert, el ii hagy’ák őket. Ez a kommunista segítségadás,. ezt kell meghonosítani megyénkben is és így valóban csodát fogunk tenni — így teszünk eleget hazafias kötelességünknek. A versenymozgalom hiányosságairól Szabó elvtárs. a Vasas Szak- szervezet főtitkárhelyettese beszél1 és ugyanakkor rámutatott arra is, hogy milyen tennivalók vannak a tervfe’.bontás vonalán is: „Egyes üzemekben az üzemi bizottság, a vállalatvezetés számokkal igyekszik bizonyítani, hogy az „egyéni versenyzők’’ szarná az üzem dolgozóinak 70—80 százaléka. De vajion, hogy néz ez ki a valóságban. Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy a valóság szomorú képet nvuit.” A Vulkánban ugyanezt találtuk néhány hónappal, de még néhány héttel ezelőtt is. Rákosi elvtárs beszéde után javult a helyzet. Uvvanígv a mátészalkai Magasépüési Vállalatnál és megyénk több üzemében is. Reális számokat kell alapul vennünk, ha munkaversenyről beszélünk és legfőképpen arra kell törekednünk, hogy a munkaversenyt ne papíron, hanem a valóságban szervezzük. Ennek elengedhetetlen feltétele a helyes tervfelbontás. Nem elég, hogy megkapják a Vulkán dolgozói a tervkönyvecskét, hanem azt is kell, hogy lássák, hogy menynyit és mit kell elkészíteniük egy egész hónap alatt. így végezhetnek eredményes munkát és így kell elkészíteniük a tervfelbontást az üzem műszaki dolgozóinak. Tovább kell minden üzemben fejleszteni a szocialista munkafegyelmet. Itt megint a Vulkán példáját kell felhoznunk. Ebben az üzemben fordult elő, hogy egyszerre 30—40 dolgozó hiányzott. „Betegek” voltak, „szabadságra” mentek. De mikor történt ez? Akkor, nvkor itt volt az ideje a betakarításnak, mikor földjeiket művelték a kétlaki dolgozók. Féllábba! az üzemben voltak, féllábbal pedig a kis földecskéjükön. Volt olyan eset is, hogy egyszerűen „elfelejtettek” bemenni az üzembe, mert elérkezett a kapálás ideje. Ezt kell elsősorban megszüntetni a késések mellett. A pártszervezet, az üzemi bizottság, de még a vállalatvezetés sem fordított sok gondot ennek ellenőrzésére, megszüntetésére, pedig, mikor erre felfigyeltek — néhány hónap múlva — napi 2000 szekrényt tudtak beönteni az öntőben. Tovább kell ezt folytatni, népnevelőmunkával, egyéni agitáció segítségével kell meggyőzni a dolgo- zókat. Sokezer, sokmillió forintot tu. dunk így megtakarítani államunknak. Rákosi elvtárs szava minden dolgozóhoz eljutott és államunk ko-mánya dolgozik azon, hogv előnyös áron tudja áladni földjét minden ipari dolgozó — ezzel megsza- brdul attól a tehertől, amely a föld felé húzza őt. A további fejlődés komoly gátja a magas selejtszázalék. Ezt tapasztalhatjuk a szerszámgépgyártás terén és ezt taoasztalhatíák a Vulkán dolgozói is. Hiszen üzemük az elsők sorába került volna, ha alacsonyabb a selejtszázalék. Terme'ési tervüket ‘óval á kitűzött határidő előtt te!;e- sítették. a termelékenység emelésében komolv sikereket értek el — de magas volt a seeitszázalék,ezért nem lett élüzem a Vulkánból. Rákosi elvtárs erre is felhívta figyelmünket, most pedig a szerszám- gépipari konferenc;a nyújtott segítséget a selejcsökkentésnél. Üiból és újból át kell tanulmányozni Rákosi elvtárs beszédet, hogy meg- é'thessük és tisz’án lássuk, milyen óriási károkat okoz számunkra minden százalék selejt, az önköltség magas százaléka. Arra kell törekednünk, hogy a Szovjetunió dolgozóinak sokéves tánasztalatát ma- radékMsr-ul átvegyük és alkalmazzuk. Ki-ki a maga iparában. A szerszámgépioari dolgozók értekezletének határozatából tanulni kell minden olyan üzemnek, ahol lemaradások észlelhe'ök. Csodákat tudunk művelni, ha felhasználjuk a tapasztalatokat, ha megszervezzük a kölcsönös, kommunista segítséget. AzíHSZ közgyűlés gyámsági bizottsága az iraki javaslatot fogadta el az ifjú Szomáliái liga meghívásának kérdéseken Az ENSZ közgyűlés gyámsági •bizottsága november 11-i reggeli ülésén megkezdte a gyámsági tanácsnak a volt Olasz Szomália gyámságáról szóló egyezmény-tervezetre vonatkozó jelentésének megvitatását. Az olasz kormány és a konzultatív tanács képviselői részvételének kérdését minden vita nélkül igenlően döntötték el. Elénk vita fejlődött ki, amikor, az ifjú Szomáliái liga kérdését vizsgálták meg. A liga kérte, hogy képvise'öje résztvegyen a gyámsági bizottság munkájában az olasz Szomáliái kérdés tárgyalásánál. A gyarmati hatalmak képviselői (Franciaország, Anglia, Belgium) mindenképpen meg akarták akadályozni az ifjú Szomáliái liga kérésének teljesítését. Tazsibajev, szovjet küldött kije. lentette, hogy Olasz-Szomália gyámságának kérdését a szomáli nép érdekeinek és véleményének megfelelően kell megoldani, nem pedig a szomáli nép megkérdezése nélkül. A bizottság szavazattöbbséggel elvetette a kubai küldöttség határozattervezetét, amely szerint a liga képviselői passzívan résztve- hetnek az üléseken. Elfogadták Irak határozattervezetét, amely szerint az ifjú szórná iái liga képviselői résztvesznek a gyámsági bizottság munkájában Olasz-Szo- mália kérdésének vitájában.
