Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-15 / 265. szám

Népnevelőink feladata a burgonya- és kukoricabegyüjtés terén A Békekölcsönjegyzés, az őszi vetés sikeres befejezése, a tanács, választások, népi demokráciánk és a békéért vívott harcunk nagy győzelmét jelentették. Megyénk dolgozó parasztsága ezeknek a feladatoknak a megoldásában is bebizonyította Pártunk és népi kormányunk iránti hűségét. A kibontakozó versenymozgalom is azt bizonyította, hogy dolgozó pa­rasztságunk egy esztendő óta még inkább felismerte Pártunk politi­kájának helyességét, méginkább magáévá tette azt és igyekszik továbbra is erősíteni a munkás­osztállyal való szövetségét. Me­gyénkben pártszervezeteink és népnevelőink jó munkája eredmé­nyeként, Alkotmányunk első. év­fordulójára olyan mennyiségű ke­nyérgabonát gyűjtöttünk be, mely­re eddig még nem volt példa. A kenyérgabonabegyüjtési ver­seny lezárása óta azonban a leg­több községben komoly" mértékű lanyhulás jelei mutatkoznak. Kü­lönösen jelentkezik ez a burgo­nya, kukorica és a takarmányga­bona begyűjtésénél. A begyűjtés elianyhuíásának egyik oka, hogy pártszervezeteink legtöbb népne­velője megfeledkezett arról, hogy a begyűjtési terv végrehajtását csak politikai felvilágosító mun­kával és az ellenség leleplezésével lehet elérni. Több községben, mint Gebe, Kisszekeres, Tiszalök, Usz. ka és Szamosujlak, nem kötötték össze a népnevelők agltációs mun­kájukat a burgonya- és kukorica­beadás jelentőségének ismerteté­sével. Ennek következtében mu­tatkozik lemaradás a burgonya és a kukorica begyűjtése terén. Kétségtelen, hogy a száraz idő­járás következtében a kapásnö­vények jelentős részénél elmarad, tunk az ötéves terv első évére ki­tűzött célok mögött. A begyűjtés­ben mutatkozó lemaradást azon­ban döntőleg nem a gyengébb ter­méseredmények magyarázzák. Ennek oka az. hoey az ellenség felhasználta egyes begyűjtő szer­veink elbizakodottságát, önelé­gültségét, a felvilágosító munka gyengeségét s rémhírek terjeszté. sével, készleteik felhalmozásával és a termények elrejtésével igyek­szik a begyűjtést akadályozni. Nagy György na^gydobosi ku- lák is így tett: az állomásra apró burgonyát szállított (abból is ke­veset), s amikor felszólították a burgonyabeadás teljesítésére — azzal védekezett, hogy „nincs mi­ből, nem termett még a vetőmag se meg.” Amikor az elszámoltató bizottság szétnézett a portáján, kertjében több mint 12 mázsa gyönyörű burgonyát kukorica és napraforgó kóróval letakarva ta­láltak. Ezenkívül négy mázsányi cukorrépát a vizesárok szélén a földbe ásva találtak meg. Az ilki kulákok ennél még ravaszabb mó­don cselekedtek. Az elszámoltatás elöl elrejtették a burgonyát és az elszámoltatás után lopták vissza azt portájukra. így tettek: Varga Péterné, Varga Károly és Baráth Kálmán ilki kulákok. Dombrádon Vince Ernő kulák 30 mázsa bur­gonyát rejtett e! az elszámoltató bizottság elöl. De egész sor ha­sonló esetet lehetne felsoro'ni. Ezek kiragadott példák, de vilá­gosan mutatják, hogy mi az igaz­ság a „gyenge burgonyatermés­ről” szóló ku’.áksirámokból. Mi volt az ellenség célja az alacsony burgonyatermésekről terjesztett hírekkel ? Az, hogy maga is ki tudjon búj­ni a kötelezettségek teljesítése alól, hogy felhalmozza, majd fo­kozatosan . spekulációs célokra, jogtalan haszonszerzésre felhasz. nálja a közösségtől elvont ter­ményt. Célja volt még az is, hogy ezzel károkat okozzon népgazda­ságunknak, hogy ;.avarja közellá­tásunkat és a burgonyabegyüjtés kérdésében maga mellé állítsa a dolgozó parasztság politikailag még nem eléggé öntudatos ré­szét. Dolgozó parasztságunk Ilken, Dombrádon és Nagydoboson is. le­leplezte a burgonyabegyüjtést szabotáló kulákokat, de ez még nem jelenti azt, hogy tovább nem kell ébereknek lenni a községek­ben a dolgozóknak.. Még mindig vannak kulákok, akiknél ha jól megnézzük, nagymennyiségű bur­gonyát találhatunk. Mi tehát a feladatunk ? Első­sorban az, hogy pártszervezeteink, népneyelöink állandóan és rend­szeresen foglalkozzanak a burgo­nya, kukorica és takarmánygabo­na begyűjtésének jelentőségével. A begyűjtés fokozása érdekében kifejtett felvilágosító munkát kös­sék össze a békéért vívott harc­cal. Tudatosítani kell a dolgozó parasztság körében, hogy, az ál­lam iránti kötelezettségek teljesí­tése hazafias kötelessége minden becsületes dolgozónak. Meg kell magyarázni, hogy itt nem a régi értelemben vett állami kötelezett­ségről van szó, hanem arról, hogy a dolgozó nép államát kell erősí­teni, mely a békéért vívott harc egyik frontszakaszának szilárd bástyája. Szűcs Mihályné nyirma- dai parasztasszony a következő­ket mondta a békegyüiésen: „Én már megízleltem a háború keserű kenyerét, az elmúlt hábo­rúban fiamat vesztettem'el. Most a burgonyabeadásom kétszeri tel­jesítésével küzdők a békéért, de ha az imperialisták megtámadná­nak — mindenemet, ha kell . az életemet is odaadnám a békéért.” Szűcs Mihálynéval együtt száz és százezer dolgozó tesz hasonló fo. gadalmat s tettekkel, hazafias kö­telezettségük teljesítésével is be­bizonyítják Pártunk, a béketábor iránti hűségüket, ragaszkodásu­kat. Dolgozó parasztságunknak ta­nulni kell a munkásosztálytól, amely az állam iránti kötelezett­ségek becsületes teljesítését szív­ügyének érzi. A' munkás-paraszt szövetség erejének fokmérője az, hogy a dolgozó parasztok milyen mértékben teljesítik államunkkal szembeni beadási kötelezettségü­ket. A burgonya és kukorica be­gyűjtése — ma sokkal inkább, mint eddig — harci feladat. A be­gyűjtés ütemét fokozni csak ke­mény munkával és harccal, a ku- lákság, a reakció leleplezésével, a begyüjtöszervek munkájának megjavításávál lehet.. Népnevelőink az elkövetkezendő napokban fordítsanak nagyobb gondot a burgonya, kukorica és a takarmánygabona begyűjtésének fokozására. Egyéni példamutató és politikai felvilágosító munká­val el kell érniük, hogy minden dolgozó paraszt C. vételi jegyre is beadja burgonyáját. Az agitációs munkánkban rá kell mutatni, hogy a begyűjtési tervüket telje­Béketiíntetés Varsóban a szovjet, kínai és koreai békekiildöttség megérkezésekor Hétfőn este Varsóba érkeztek a" Szovjetuniónak, a Kínai Népköztár­saságnak és a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaságnak a II. Bé­kevilágkongresszuson résztvevő küldöttségei. A küldöttségek útja a szovjet­lengyel határtól Varsóig való­ságos diadalmenet volt. A lengyel dolgozók tízezrei sereg- lettek ki az állomásokra és lelkesen üdvözölték a küldöttségeket. A var­sói pályaudvar ünnepi díszt öltött erre az alkalomra. Hatalmas drapé­riákon a világ minden népének nyel­vén üdvözlő feliratok köszöntötték a küldöttségeket. A díszítések kö­zéppontjában Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjének arcképe volt- A küldöttségek fogadtatására a lengyel főváros sokezer dolgozója vonult ki a pályaudvarra. A fogadtatás hatalmas béketün­tetéssé vált. A Lengyel Országos Békebizojt- ság alelnöke üdvözölte a békekül­dötteket. Az üdvözlésre Alekszej Szurkov szovjet költő válaszolt. Be­széde alatt és után a megjelentek lelkes ünneplésben részesítették Sztálint, Mao Ce-Tungot és Kim Ir- Szen-t. A 35 tagú szovjet küldöttségben többek között Szimonov, Szurkov és Vanda Vasziljeszkája írók, Volgin akadémikus és Mereszjev, a Szov­jetunió hőse vesznek részt. A 40 tagú kínai küldöttségben szerepel Ma Jin-Csu egyeterpi rek- ,. tor és Csao Ming írónő. A koreai küldöttség élén Pák Den-Ai, a Ko­reai Nőszövetség vezetője áll. A ju­goszláv forradalmi emigránsok kül­döttségét Popivoda tábornok ve­zeti. hiúsítása felnyitotta az emberek millióinak szemét. Elmondjuk majd a világnak, hogy lelepleztük a háborús uszítókat. Crowther beszéde után Pablo Picasso, a világhírű spanyol festő szólalt fel. — A béke mellett állok — mon­dotta, — és a háború törhetetlen el­lensége vagyok. Picasso után a 81 éves Lady Ma­bel Smith, a munkáspárt régi tagja Ynondott rövid beszédet. — A nagy­gyűlés kitörő lelkesedéssel üdvö­zölte Johnson canterbury dékán fel­szólalását. . f — Legutóbb a Szovjetunióban és Csehszlovákiában jártam — mon­dotta. -«- Mindenütt azt láttam, hogy az emberek csak a békéről beszél­A Rékevilágkongrcsszns Angliába« lévő , küldődéi ülést tartottak at. új-slieffieldi városháza díszlermében nek és semmi sem olyan, népszerű ezekben az országokban, mint a béke ügye. A gyűlés a canterbury dékán be­Zsúfolásig megtelt Anglia egyik legnagyobb városi épülete, az Új sheífieldi városháza díszterme. Messze vidékről jöttek el dolgozók, a béke hívei, hogy meghallgassák a Békevilagkongresszus küldöttei­nek beszédét és tömeges megjele­nésükkel tanúságot tegyenek az an­gol nép békevágyáról. A gyűlés elnöke Alan Ecclestone, sheffie'di lelkész felolvasta , az Ang­liába be nem bocsátott szovjet és kínai küldöttek üdvözlőtáviratát, amelyben meggyőződésüket hangoz­tatták, hogy az angol küldöttek Var­sóban előterjesztik javaslataikat a béke biztosítására. Ecclestone tiszteletes ezután kije­lentette, hogy a gyűlés első fel­adata a legerélyesebb tiltakozás az ellen a bánásmód ellen, amelyben az angol kormány a 11. Békevilág­kongresszust részesítette. A gyűlés második feladata az angol városok és helységek lakóival világosan megértetni, hogy a békemozgalomban a világ összes békeszerető népeinek legfőbb reménysége összpon­tosul. Ha azok, akik a II. Bckevilágkon- gresszus Sheffieldben tartását meg- akadályózták, most azt hiszik, hogy elvesztettük bátorságunkat, úgy éle­tük legsúlyosabb tévedését követik ei —- hangoztatta A szónok. Ecclestone ezután felolvasta több nagy gyár munkásainak üzenetét, amelyekben ígéretét tettek, hogy n>:g fogják valósítani a varsói kon­gresszus döntéseit. Crowther tanár, az angol békebi- zoltság elnöke emelkedett szólásra. Hogyan történhetett meg az, hogy éppen Jcliot-Curie tanárt zárták ki az országból, akt .sokkal többet tett megsegítésünkre a második világ­háborúban, mint bárki más '— mon­dói la. — Az angol szabadsághagyomá­nyokat most rongyokká tépték. Láttuk, hogy az angol hivatalos személyiségek mellett amerikai tanácsadók ülnek. Meg va­gyunk gyó'zó'dve, hogy a Shef­field! Békevilágkongresszus meg­Hétfön a késő éjszakai órákban hangzottak el a II. Békevilágkon­gresszus sheffieldi nyilvános ülésé­nek záróbeszédei. Dr. John Iául Jones tiszteletes, amerikai küldött beszédében hangoz­tatta, hogy az útlevelek tömeges megtaga­dása mögött a washingtoni kül­ügyi hivatal rejtőzik. Erélyes szavakkal bélyegezte meg az Atílee-kormány amerikai sugal- niazására hozott rendőri intézkedé­seit a Békevilágkongresszus irányá­ban. Dr. Endicott tiszteletes, kanadai küldölt kijelentette: meggyőződése, hogy a jelenleg fennálló két nagy társadalmi rendszer békében meg­térhet egymással, hogy nincsenek olyan problémák, amelyeket ne le­hetne tárgyalás és kiegyezés ólján megoldani az ENSZ keretében, amelynek természetesen múlhatat­lanul magában kell foglalnia a Kínai Népköztársaságot is. Kínát azzal vádolják, hogy Tibefet támadja. A valóság az, hogy valamennyi szer­ződő fél elismeri Kína szuverénitá- sát Tibet felett. Végül, Borisz Polevoj, a kiváló szovjet író emelkedett szólásra. Üd­vözölte Sheffield polgárait, akik a múltban — nem is olyan régen —; pompás díszkardot küldtek ajándék­ba Sztálingrád hős védőinek. A szovjet küldöttség — mon­dotta Polevoj — azzal az eltö­kélt szándékkal indult Shef- fieldbe, hogy egyszer s min­denkorra nemet mond a hábo­rúnak. A küldöttek tülrfyomó többséget azopban megfosztották annak lehe­széde után rendkívül lelkes hangú« latban ért véget. tőségétől, hogy eleget tegyen en­nek a megbízatásnak. Az angol békebizottság elnöke, Crowther tanár sajtóértekezleten kijelentette, hogy a küldöttek kétharmadrésze nem kapott beutazási engedélyt. A fontosabb küldöttségek esetében a visszautasítások aránya 19:28. A kormány eljárása — mondotta — olyan visszhangot keltett, amelyből nyilvánvalóan kiderült, hogy Attlee végzetes tévedést követett el, ami­kor megtagadta Anglia legszebb ha­gyományát, a mozgási szabadsága az eszmecsere és a vitatkozás sza­badságának hagyományait. Az angol alsóházban Blackburn, pártonkívüli képviselő napirenden kívül kérdést akart intézni a belügy­miniszterhez a sheffieldi békekon­gresszus ügyében, de az alsóház el­nöke erre nem adott engedélyt. Tiltakozó röpiratot tett közzé az angol békebizottság sheífieldi szer­vezete. „A sheffieldi II. Békevilág­kongresszus — mondja a röpirat, — amely összehozta volna egymás­sal Kelet és Nyugat népeit, kétség­kívül enyhítette volna a nemzetközi feszültséget, amennyiben ismét bebizonyosodott volna, hogy különböző társadalmi rend­szerben élő népek békében meg­férhetnek egymás mellett. Nincs olyan hatalom a világon, amely megakadályozhatná az angol né­pet abban, hogv a békét köve­telje. A Sheffield elleni légi villámfáma- dás 10. évfordulóján maga Shef­field emeli fel szavát a béke mel­lett.” Aincs olyan hatalom a világon, amely meg« akadályozhatná az angol népet a bélié követelésében „Attlee nem akarta, hogy Sheffield legyen a béke fővárosa“ sítö községek számára kormá­nyunk engedélyezi a burgonya és kukorica városokba való felszállí­tását is. Célunk az, hogy a dol­gozó parasztság tegyen becsülete, sen eleget az állam iránti kötele­zettségének, a megmaradó ter­ménymennyiségek felett pedig rendelkezzék szabadon. Megvannak-e a feltételei annak, hogy a burgonya- és kukoricabe­adást maradéktalanul teljesítsük? Igen. Megvannak. Dolgozó pa­rasztságunk már sok helyen meg­értette a mostani begyűjtési mun. ka jelentőségét és öntevékenyen versenyre lépett. Megyénkben Tí­már község indította el elsőnek a burgonyabeadási versenymozgal- mat. Dövőpetri, Csaholc, Milota és Hermánszeg dolgozó parasztjai csatlakozva a versenymozgalom- hoz, már teljesítették mind a bur­gonya-, mind pedig a kukoricabe­adási kötelezettségüket. A tanácsválasztásokon megyénk dolgozó-parasztsága a szavazatok százezreivel tett lőttet a béke megj védése, az ötéves terv megvalósí­tása, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása mellett. Ez a győ. zelem új sikerek forrása is és megadja a lehetőséget arra, hogy jó felvilágosító munkával népne­velőink győzelemre vigyék a búr, gonya- és kukorícabegyüjtést is. SZÜtCS-SZllTÉl fff f MAI SZÁMUNKBÓL: H---- —^1—— Verseny jelentés ^ a r őszi mélyszán-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom