Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-04 / 257. szám

1859 NOVEMBER 4, SZOMBAT 3 Rigó Bálint és felesége a Vulkánban harcol a békéért Néhány héttel ezelőtt fejezte be czévi tervét a kisvárdai Vul­kán vasöntöde. De azóta sem állt meg mun kájuk. Munkafelajánlást tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. Vállalták, hogy még több vasat adnak országunknak. Az öntöde munkásai közt lát juk Rigó Bálintot, a magkészítők között pedig feleségét. Sokszor adja férje keze alá a munkát Rigó Bálinlné Harcolnak jobb munkájukkal egymásért, társaikért, a béké­ért. A mosoly, mikor egymásra néznek munka közben, azt jelenti: gye­rünk, igyekezzünk. Dolgozzunk azért, hogy mi legyünk az elsők! És elsők lettek. Rigó Bálint az öntödében 161 százalékos ered­ménnyel a legelsők között van, felesége pedig 156 százalékkal jár a magkészítők élén. Nagyszerű eredményük elősegíti a munkafelajánlás teljesítését és segít a béke megvédésében. Rigó Bálint és Rigó Bálintné két munkás a Vulkánból. Két mun­kás, amilyen mill:ó és millió van még az országban és még több van a világon. Mindnyájukat egy cél fűti — megvédeni a békét! Ma itt dolgoznak az üzemben vállvetve társaikkal, akik szintén arra gondolnak, hogyan emeljék munkateljesítményüket. Arra gondol, nak, hogy egy-egy százalék emelkedés újabb tégla ötéves tervünk megvalósításában. Arra gondolnak, hogy ezzel nagyon sok gyermek, asszony, ártatlan ember életét védik az aljas háborús gyújtogatok fegy­verétől. Ma öntik a vasat azért,, hogy még több kályhát adjanak dolgozó társaiknak. De, ha kell, az öntött vasból fegyvert is kovácsolnak, hogy megvédelmezzék vele szépülő életüket, boldog jövőjüket! ___________ Rákosi elvíárs beszéde nyomán családlátogatásokat szervesünk Rákosi eivtárs beszéde világosan rámutatott arra, hogy a gaz im­perialista banditák veszélyeztetik a mi eredményeinket is. Pedig ná- 'unk Magyon is igen nagy fejlődés megy végre napról-napra. Az álla­mi gazdaság területén még e hé­ten bekapcsolják a villanyt. Ugyan­akkor a magyi általános fiókisko'át önálló általános iskolává fejleszti a nép állama. A háborús banditák eze­ket az eredményeket is veszélyez­tetik. Mindezt megbeszéltük a . leg­utóbbi Szülői Munkaközösségi gyű. lésen az iskolában s a szülők, va­lamint mi pedagógusok elhatároz­tuk, hogy közös családlátogatásokat szervezünk s ezek során a magyi dolgozók előtt a békeharc fontos­ságáról fogunk beszélni. Albert Antal igazgató Magy. Óriiicü annax, Siogy tanú Into f, mart iobli harcosa leszek a tűkének Számomra nagyon sokat jelent az, hogy mint Pártunk tagjelölt­jének alkalmam nyílik a tanulásra. 1946 óta dolgozom az építőiparban s minden vágyam az, hogy minél jobban kivegyem részem a szocia­lizmus építéséből. Munkahelyeinken számtalan eset bizonyítja azt, hogy azok a dolgozók, akik politikailag is fejlesztik magukat, akik becsület­tel tanulnak, azok a termelésben is az élen járnak. Valamennyien meg. becsüléssel nézünk ezekre a dolgozókra. Érzem és látom én is, hogy gyakorlati munkámat csak akkor tudom eredményesen végezni, ha ta­nulok is. Most van lehetőségem. Részt vehetek az alapfokú politikai isko­lán. Nagyon örülök annak, hogy tanulhatok, mert így jobb-harcosa le­szek a békének. A múltban nem tanulhattam. Állandó elnyomás volt az osztályrészem, mert az apám is „csak” kőművessegéd volt s nem gazdag ember. 1945-ben felszabadult az annyit szenvedett munkás- osztály, új lehetőségek nyíltak meg előttünk. Üzemünkből nem egy pél. dát tudnánk felsorolni, nem egy volt munkást tudnánk megnevez­ni, akik ma katonatisztek, vagy m ás funkciót töltenek be. Bebizonyo­sodott az, hogy a mi Pártunk helyesen vezeti a szocializmus útján a népet annak az iránytűnek a se gítségével, amelyet Lenin és Sztá­lin elvtársak adtak Rákosi elvtárs kezébe. Én kiváló szakmunkás aka­rok lenni, de emellett politikai tudásom fejlesztésére is szüntelen gon­dot fogok fordítani. Ifj. VARGA JANOS kőművessegéd Nyíregyházi Magasépítési Vállalat. fi békéért, a szocializmus építéséért fog szót emelni a Békekongresszuson Kurucz János küldött Indulnah a szabolcs-ssatmári küldöttek Szántó József tornyospálcai középparaszt kongresszusi küldött üzeni : siessetek a mé yszántással, hogy erős legyen a békeíábor — Te fogsz képviselni ben­nünket a békekongresszuson! — mondta társának, Kurucz Jánosnak Sziklai bácsi a nyír­egyházi Teherfuvarozó Válla­lat dolgozója. — Igen ... én ... mindőtö- ket. Gondolatai a szavak után a múlt felé fordultak. Még nem volt képviselőié soha dol­gozó társainak ? De igen volt. Akkor is a dolgozó népet kép­viselte, amikor mint illegális kommunista harcolt a burzsoá­zia megdöntéséért. Most a békekongresszusra megy, ott fogja képviselni dol­gozó társait... — Azóta élek boldogan amióta felszabadult az ország. Sok gyárban dolgoztam, sok gépen ott volt a kezem nyoma, de a munkában örömet csak öt éve találok . .. amióta magunk­nak dolgozom — így mondja. Egy ideig elhallgattam. Mind a ketten elgondolkoznak. Kint a Mártírok-tere megvilágítva á’l tele teherkocsikkal. Sok ko­csi van, de még több lesz egy év múlva, öt év múlva. Sok kocsi már közel jár a 100.000 kilométerhez. Javítás és ka­rambol nélkül futni ennyi ki­lométert ... jó vezetőt, munka- szerelő embert követel. Egy kocsiveze’ő kocsiját túráztatja, majd leállítja a motort. Min­den csendes lesz. csak a moziból hallatszik ki a zeneszó. Szünet van és hanglemez játszik : „Egy a jelszónk a béke. hayeba boldog jövőért megyünk .. !1 — Ugv vegyed, hogy nem egyedül leszel azon a kongresz- szuson, hanem mi is ott le­szünk — szól újra Sziklai azért küldünk csak téged, mert mindnyájan nem mehetünk, a munkát nem hagvhatjuk, egy nillanatra se szabad megál- lani... de úgy beszélj, úgy képviselj, ahogy mi tennénk, ha ott volnánk mondia es szavait széles kézmozdulatok­kal kíséri. —- Csak úgy, mindőnk nevé­ben ... Hadd tudja meg az ellenség, hogy mi nemcsak mondiuk, hogy legyen béke, de harcolni is készek vagyunk. Mindig is védtük a beket. A Békekölcsönnel is . .. több mint 40 ezer forintot jegyeztünk. Ezt a pénzt azért adtuk, hogy békénk legyen, építsünk, erő­södjünk... így van? kér­dezi hirtelen. Kurucz bólint. — A választáskor is az elsők közt szavaztunk. És dolgozunk. Min­denki láthatja a kocsik abla­kán a 100.000 kilométeres ver­senycédulát. — Van mit megvédenünk. Szépülő életünket, munkánk sok-sok eredményét —- mondia Kurucz, majd elgondolkodik és úgy sorolja azután : — Milyen szép az új állomásunk, meg a fermentáló... Épül a tiszalöki erőmű is. A kocsik már nem akadnak el a sárba, új útjaink vannak, már városi égővel vi­lágíthatsz a falvakban is, a ko­csi lámpája helyett fénylenek a villanyok ... — Ezért harcolunk, ezt véd­jük. A gazemberektől, akik szeretnék lerombolni... — mondta Sziklai. — Ezt fogjuk védeni a kon­gresszuson is. Elmondom majd ott az elvtársaknak, hogy a mi dolgozóink is a békét védik, építeni akarnak, tovább dol­gozni ... menni Rákosi elvtárs­sal... mondja az öreg Kurucz. — De amíg oda leszek ám dol­gozzatok ! Ti itthon munkával harcoljatok .. ! Az óra mulatója 10 felé köze. ledik pénteken délelőtt. Sok, sok ember gyűlt már össze a Megyei Tanács Sztálin.kerti épülete előtt. A kerékpáros stafétákat várják. Néhány perc s a hat staféta már be is fut, virágos, szalagos kerék­párokkal. Kezükben staféta bot, amely valóságos zászlónak néz ki a rákötözött sok, sok vörös, nemzetiszínű szalagtól. Ugyan­akkor a bot nyelére száz és száz levelet csavartak. A megye fia­taljai üzeneteiket küldték el a stafétákkal Szabolcs-Szalmár va­lamennyi részéből. Itt van a nyíregyházi Magasépítési Válla, lat ifjúmunkásainak levele: Fo­gadjuk, hogy teljesítményünket 5 százalékkal emeljük. Megala­kítjuk a legjobb ifjúmunkások­ból a ,,Dunai Vasmű“-brigádot, a szemináriumokat pontosan láto­gatjuk . _. Üzentek a tiszalöki • •Petőfi".termelőszövetkezeti cső. port fiataljai is: ,'Számunkra a jövő igen szépnek mutatkozik. Ha bárki is meg meri zavarni építésünket, egy emberként szil­iünk harcba a betolakodókkal“. Benn a tanácsteremben gyüle. keznek a küldöttek. Eljöttek • megye valamennyi részéből• hogy a kongresszuson felszólaljanak és ország-világ számára hirdes­sék: Szabolcs.Szatmáj dolgozói egy emberként készek a béke védelmezésére. Itt van Brösztl Margit, a nyíregyházi Tejüzem kiváló munkásnője is, A Do. hánybeváltó ifjúmunkás kül­döttével beszélget, A békéről * a termelésben elért eredményei­ről^ Van-e más. szebb téma ma? Tettekkel a békéért! Ezért üzen ezekkel a szavakkal elutazása előtt Szántó József középparaszt küldött is: ..Üzenem haza Tomyospál- cára, de az egész megye dolgozó parasztságának: siessetek az őszt mélyszántás befejezésével, hogy még erősebb legyen a béke tá­bora". Arrébb az egyik parasztasz- szonnyal Bőd is Andor katolikus lelkész, küldött beszélget, Bódis Andor ezeket mondja: ••A vas nem azért van, hogy belőle ágyúkat öntsenek, hanem azért, hogy termelő szerszámgé­peket gyártsanak. Az édesanyák nem a halál számára hozzák világra újszülötteiket., hanem az élet számára. Ezt mondjuk d a budapesti Békekongresszuson olyan hangosan, hogy abból ért­senek a háborús gyújtogatok is“! A tanácsteremben, ahol a kül­döttek gyülekeznek, az egyik asztalon ott sorakoznak az óján. dékokm Zászlók, amelyeket egy­szerű munkás, parasztasszonyok hímeztek s minden öltés a béké­ről beszél. Amikor a tiszadobi, vagy olcsvaapáti, panyolai MNDSZ asszonyok a zászló sza­vait hímezték: ,,Harcolunk a bé­kéért!“ akkor gyermekeikre és férjeikre gondoltak. A legszebb zászlót a kisvárdaiak készítették s utána talán a tiszaberceli kö­vetkezik. Nehéz eldönteni, hiszen minden egyes ajándék arról a lelkes békeakaralról beszél, amellyel a férfiak és asszonyok ezt elkészítették. S ez a béke. akarat egyformán drága kinccsé avatja valamennyi ajándékot... Kinn az állomáson már gyö­nyörűen feldíszítve áll a két kocsi, amely a küldötteket viszi fel a Budapesti Országos Béke­kongresszusra Délután három­negyed négykor elindultak a megye béke hírnökei. Szabolcs. Szatmár dolgozóinak forró sze­rzete kíséri őket útjukon. FARKASAK MIND A TIZENKÉT GYERMEKET A BÉKE KATONÁIVÁ NEVELI Az ólomszínű ég alatt egyszerű munkásházak sorakoznak a nyíregyházi Hunyadi utca környé­kén. Farkasné, az 58-ból, fáradhatatlanul serény­kedik. Gyorsan végzi munkáját, este bizalmiér­tekezletre kell sietnie, délután még a szeminá­riumi értesítéseket is el kell vinni néhány hall­gatóhoz. Nem könnyű tizenkét gyermek mellett — a legidősebb 16 éves — jó társadalmi munkát Is végezni ... Most, amikor életéről beszél az asztalka mel­lett ülve, akkor sem tud munka nélkül meglenni. József Attila verseskötetét törölgeti a portól. Közben mindazt elmeséli, ami vele és családjá­val történt. Ezzel a történettel kezdi: „Az el­múlt év őszén férjein súlyos mellhártyagyulladás. ban feküdt. Felgyógyulása után folt maradt a tüdején s az orvos drága injekciót ajánlott a ke­zeléshez. Természetesen gondolkodás nélkül meg­vettem az orvosságot, És maradt összesen két forintom. Nem panaszkodtam senkinek, csak az Iréntől kérdeztem: „Vájjon mi lesz velünk else­jéig ..És képzelje el elvtárs, ebben a nehéz órában kaptam meg az értesítést.. Előveszi és mutatja. Megőrizte a fehér papír­lapot, amelyen ez a szöveg áll: „Kedves elvtárs­nő ! Sztálin elvtárs születésnapja alkalmával a Pártbizottság javaslatára 400 forint jutalomban részesítjük.” Ezt a történetet nem azért mesélte el Farkas­né, mert a sorrendben az elsőnek következik élete során, hanem azért, mert életének minden öröme és boldogsága szorosan összeforrt Sztá­lin elvtárs és a Szovjetunió nevével. Fiatal lányka volt, amikor férjhezment. Fia­tal volt, hiszen 34 éves létére már 13 gyermeket hozott a világra. Sem abban az időben, sem utá­na hosszú esztendőkön keresztül még nem volt fényezett bútor a szobájukban, nem volt az asz­talon verseskötet, nem volt a férjének biztos fize­tése ... De ne vágjunk az események elébe. Már- már a kétségbeesés szélén állottak, amikor vég­re sikerült „állást” kapnia: útkai>aró lett havi néhány sovány pengőcskéért. Aztán az állandó kinti munkában — nem tellett meleg ruhára, vagy pláne télikabátra — tüdőgyulladást kapott a férfi. Több, mint két hónapig kellett feküdni — fizetést nem kaptak erre az időre. A két hónap alatt a lepedő, a párna, a szekrény sorra elván­dorolt a fűszereshez. Szabómesterektől munkát vállaltak. Egy nadrág megvarrásáért 30 fillért kaptak. A beteg férfi otteült a gép mellé asszo­nyával együtt s éjjel-nappal varrták a nadrágo­kat. Nem egyszer aludtak el mindketten holtfá- radtan a fircelt nadrágok mellett. .. Éjszaka hideg vízzel locsolták le egymást minden másfél órában, hogy ébren tudjanak ma. radni s az egyre szaporodó gyermekek ne sirán­kozzanak éhen ... ROSSZ EMLÉKEKKÉNT meséli mindezt Farkasné. Itt ül a szobában. Az asztalon csipketeritő, rajta a József Attila kötet pirosba kötve. A falon olajfestmény: tájkép s mellette másik kép bekeretezve, amelynek a cí­me: „Lenin elvtárs a dolgozószobában.” A kony­hában vidám zslvajgással játszanak a gyerekek. Ha nem lenne tágas a konyha, be sem fémének. Klári a pesztonka, aki az alig öthetes Marikát csucsujgatja. A legidősebb Irén, munkában van, a Nemzeti Banknál dolgozik. Férje kiemelt munkáskáder az Útfenntartó NV-nél. — Sokan kérdezik tőlem — mondja Farkas­né —, „hogy van türelme magának a sok gye­rekhez ?” Én mindig azt válaszolom: nem tü­relem kell oda, hanem szeretet. Képzelje csak el, hogy milyen büszke leszek, ha mondjuk Rákosi elvtárs azt mondja: „Még több mérnökre van szükségünk !” — én így felelek: „Itt van a Tóni, Rákosi elvtárs, legyen mérnök.” Vagy bányász kell, én Farkasné odaállok és azt mondom: „A Peti fiamnak nagy kedve van a bányászathoz, Rákosi elvtárs. Traktoristalányra van szükség ? Az Ica máris szeret a gépekről beszélni. Katoná­ra van szüksége a hazának ? Nemsokára felnő már Laci.” — Még nem mondtam el elvtárs ... Újra és újra ezzel kezdi el a beszélgetést Far­kasné. órák hosszat tudna beszélni az életéről. Az egyikről és másikról. De inkább a mostaniról szeret beszélni. A Hunyadi utcán laknak, azonban Farkasnéhoz inkább illenék a tőlük nem messze levő Tavasz utca. Kisiet a konyhába. Elkeseredetten bömböl a legkisebb, Marika. Az anyai ölben egyszeriben elhallgat és nagy buzagolmmal veszi szájába ki­csi ujjait. Itt, az édesanyja mellett biztonságion érzi magát. A sok gyermek között határtalan nyugalmat áraszt Farkasné pirosfejkendős ma­gas, derék alakja. Az embernek eszébe jutnak azok a mondatok, amelyeket Farkasné a kon­gresszusi küldöttválasztó nagygyűlésen mondott el hozzászólásában: „Én, mint 13 gyermekes csa­ládanya, ígérem, hogy minden gyermekemből új- tipusú embereket nevelek, akik ha kell, életüket is feláldozzák a béke megvédéséért !”

Next

/
Oldalképek
Tartalom