Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

POLITIKAI ISKOLA Hogyan éltek dolgozóink a Horthy-rendsserben ? 1 Szépan épülő, egyre virágzóbb (országiunkban a szocializmus talapjait rakjuk le. Dolgozóink a kommunisták vezetésével maga- ,biztosan, bátran haladnak azon (az úton, amelyet a íeíszaliadító Msök, a szovjet emberek mutat­nak számunkra, a szocializmus útján. Dolgozik, épít, tanul, har­col a ml népünk; be akarja és be is fogja bizonyítani, hogy nem hullt hiába szabad hazánkért a szovjet hősök vére. Ez a szabadság mindennél drá­gább kincs számunkra, mert az új, a boldog életet, s még boldo­gabb jövendőt jelenti nekünk. A diadalmas termelési csatákban, az építő munka lázában azonban egy pillanatra sem feledkezik meg dolgozó népünk arról, hogy nem mindig volt ez így. Nem felejti el a múltat, a felszabadulás előtti időket, a kegyetlen elnyomást, a nyomort, az éhínséget. Nem felejt, és harcol, hogy ez a múlt soha többé vissza ne jöjjön. Szükség, van a harcra, a kemény küzdelemre, mert ellenségeink a mi hazánkra épp úgy fenik a fo­gukat, mint Koreára. Az imperia­listák, a gyárosok, a bankárok, a földesurak nem nyugosznak bele, hogy nálun-k a népé a ha­talom, a dolgozók kormányozzák az országot, mégpedig úgy, ahogy saját érdekük megkívánja, össze­fogva támad ellenünk a külső és a belső ellenség. Megdöntött föl­desurak, immkásáruló jobboldali szociáldemokraták, Auláitok és népünktől elszakadt papok kere­sik a külföldi imperialisták ke­gyeit; azok Rajk-féle gyilko­sokat, Mindszenthy-féle kémeket, Geiger-félc szabotöröket külde­nek hozzánk, hogy aláássák a dolgozó nép hatalmát, hogy elő­készítsék a régi úri betyárvilág vissza jöttét. Milyen volt Magyarország a felszabadulás előtt ? Mit nem kí­vánnak vissza a magyar dolgo­zók ? Miiyen volt Horthy dicste­len huszonöt esztendeje ? Töltések, földbirtokosok, ban­károk kezében volt a hatalom és szörnyű népellenes uralmukat a dolgozók milliói nyögték. Palán a legarcátlanabb nálunk volt a ki­zsákmányolás. Amikor már Euró­pa minden országában sikerült a munkásosztálynak kiharcolni a nyolcórás munkaidőt, nálunk a második világháborút megelőző években sem volt ritkaság a 30 —11 órás munkanap. A Nyírvi- dék 1938-as számaiban még nap; 12—16 munkaóráról is olvasha­tunk. A tanoncok még többet dolgoztak (műhelyen kívül, a mester háztartásában). fis mi volt mindezért a fizetés 3 937­ben 5 pengő 50 fillért fizettek egy hétre a munkásoknak a nyír­bátori dohánybeváltóban, a Bó- niban 19—12 fillért kaptak ery órára a nők,. 6—7 fillért a gyer­mekek. A Nyíregyháza határá­ban lévő konyhakertészetben 30 fillérért 14 órát dolgoztatták a gyermekeket. Äs még ennyit sem kerestek azok a dolgozók, akiket az urak országa munka nélkül hagyott. 1932-iben 150.000 munka­nélküli volt az országban ! A munkásosztály ellenállt az el­nyomóknak. Az osztály legjobb­jai, a kommunisták vezetésével nagyszerű bérharcokat vívott. 1930-ban hatalmas tüntetést veze­tett az illegális Kommunista Fárt a kenyérért, a szabadságért. Ezek a nagyszerű megmozdulá­sok mutatták, hogy a dolgozó népben elevenen él a kizsákmá- nyolók elleni gyűlölet, a szabad­ságszeretet. A munkásokéhoz hasonló volt a helyzete a többi dolgozó osztály­nak la. A parasztság (lágyrésze fölüteien volt, vagy csak egé­szen kevés, 1—8 hold földdel ren­delkezett. Az Eszterházyaknak viszont félmillió hold jutott. Ezer és tízezer holdon uralkodtak a Festeticsek, megyénkben a Káro­lyiak, a Dessewffyelt, a főpapo-k. Szabolcsban 325 nagybirtokos és nagybérlő bitorolta a földek fe­lét, a másik felén szegényparasz­tok százezrei küszködtek ekével (sokszor faekével), igaerejük egy-egy tehénke volt. Horthy 1920-ban „földrefor­mot” hajtott végre. A világtörté­nelem nem ismer még egy ilyen reakciós földreformot. A sze­gem yparas átok 1, jó esetben 2 hold földet kaptak, ha földinek lelhet nevezni a kiszáradt patak­medreket, a szikeseket, a tófene­keket. Földet „kaptak” _ jó bor­sos áron, amit rendszerint ki sem tudtak fizetni, úgyhogy né­hány év múlva alig volt már nyoma a „földreformnak”. Csak a földesurak csináltak jó üzletet, akiknek birtoka túlnyomó több­ségben megmaradt, s jó drágán megszabadultak használhatatlan földjeiktől. Arra volt jó az egész komédia, hogy a parasztság meg­utálja a földet. A Horthy-rend- szer nem érte el célját. Ezzel nem elégítette lel a nincstelen paraszt­ság földéhségét. fis úgy történt, ahogy pár év múlva Rákosi elv­társ megmondotta a bíróság e.őtt: Magyarországon csak a kommu­nisták fognak földet osztani. A Horthy-rendszerben igen gyakran előfordult, hogy kölcsönt vettek fel a parasztok a földre. Adtak a bankok. Jó üzlet volt ez számukra, mert a legtöbb esetben dobra került az az egy-két hold is, ami még megvolt. A paraszt­ságot vá^rta az agrárolló is, az a jelenség, hogy az ipari cikkek jó­val drágábbak voltak a mező- gazdasági termelvényeknél, külö­nösen az 1929—33-as válság ide­jén. A parasztság szegény réte­geit ölte Horthyék adópolitikája is. Megyénkben egy hold után 12 aranykorona volt a földadó, 40.000 hold után pedig már csak 1.40 korona holdanként. Ha nem fizettek, ismét csak a dob perdült meg a szegényparaszt portákon, s a házat, a földét megvette a földbirtokos, a válságot jobban bíró kulák vagy kupec. Horthy Magyarországa ha más­ról nem is, de a tömegnyomorról nevezetes volt. „Hárommillió kol­dus országa” volt Magyarország. 1935-ben feljegyezték, hogy ször­nyű éhségükben legelni jártak a gyermekek a mezőre. Az éhség mellett tizedelte a dolgozókat a sokféle „népbetegség”, a tüdő­vész, a kolera. A csecsemők nagy­része nem érte meg első életévét. A Horthy-rendszer első 17 évé­ben 37 százalékkal csökkent a népszaporulat. Evenként 4000 szabolcsi ember vette kezebe a vándorbotot, hogy külföldön meg­élhetést keressen. A nyomorhoz járult még a dol­gozók jogfosztottsága. Ahogy Horthy kezébe kaparintotta a ha­talmat, megindította az írtóhad- járatot azok ellém, akik 1919-ben, a dicsőséges Tanácsköztársaság idején megpróbálták, hogy jobb életet teremtsenek a magyar dolgozóknak. Orgoivány és Sió­fok — a Horthy-pribékek véreng­zésének színhelyei. Aztán alább­hagyott a terror, mert Bethle- néknek szükségük volt a iátszat- demokráclára. A munkásmozga­lom árulói, Peyerék megegyez­tek a népellenes kormánnyal. El­adták a munkásmozgalmat a hit­vány ellenforradalmárok, lemond­tak a parasztság, a közalkalma­zottak szervezéséről, az opportu­nizmus szennyébe süllyesztették volna az egész munkásmozgal­mat, ha nincsenek megalkuvást nem ismerő igazi forradalmárok, kommunisták. De Rákosi elvtárs már 1925-ben hazajött, itthon megszervezte az Illegális Pártot, vezetőt adott a kifosztott, sze­rencsétlen magyar népnek. Hiába állították háromszor is bíróság elé sok jó harcostársával együtt, hiába követelte fejét az egész burzsoázia, Rákosi elvtárs meg-j védte a kommunizmus ügyének igazát. Horthyék kommunistád lenes harcának sok nagy harcos esett áldozatul, de a világot átformáló eszmét semrtiilyen fegyverrel nem tudták kiirtani. A kommunisták újra és újra hallatták Szavukat, kemény harcokban edződtek, hogy nem sok év múlva a munkás­osztály élén átvegyék az ország irányításút, A nép szeretete övez. te a Kommunista, Pártot, ez azon­ban választási sikerekben nem nyilvánulhatott m>eg, mert a Kommunista Párt Magyarorszá­gon nem működhetett legálisan. De nem is volt a, dolgozóknak vá­lasztójoga. A lakosság hetven százalékát kizárták ennek az alapvető állampolgári jognak gya­korlásából. A falvakban még rosszabb volt a helyzet. Kevesebb embernek volt szavazati joga, mint amennyi tanácstagot meg­választottunk a múlt hónapban. Es ha a dolgozó véletlenül szava­zati, joghoz jutott, a legtöbb he­lyen nem nyílváníthatta akaratát, mert megszégyenítő módon, nyíl­tan kellett szavazni. Kegyetlenül tiporták el a többi jogokat is. 1932. áprilisában a nyírturai pa­rasztok felemelték szavukat a ke­nyérért, a több bérért. Csendör- sortüz volt a válasz egy sze­gényparaszt halálával. A Horthy-rendszer „ideológiá. iához” tartozott a sovinizmus szí­tása. , Húsz évig hazudoztak ar­ról, hogy azért nem boldog a magyar dolgozó, mert kicsiny az ország. Amikor Hitler megkezdte világurálmi terveinek végrehajtá­sát, hűséges kutyaként szegődött hozza a magyar reakció. Az ország területe fasiszta segítséggel jócs­kán megnőtt, a tömegnyoiryir, a szegénység azonban megmaradt. (A magyar népi demokrácia egyébként,.néhány év alatt bebi­zonyította/ liögy lehet boldog cr. szagot teremteni kis területen is — kizsákmányolók nélkül.) Az ellenforradalom, huszonöt évében a kiváltságos - osztályok monopóliuma volt a kultúra Is. 3.936-ban 66 ezer analfabéta volt megyénkben ,(Szatmár nélkül!) Magyon, Nyírbélteken 40 százalék fölé emelkedett az ími-olvasni nem tudók száma, 808 tanyából csak 114-ben volt Iskola. 1938-ban a nyíregyházi királyi katolikus gimnázium 344 növendéke közül 11 volt munkás, 5 paraszt szár­mazású. A Kossuth-gimnáziumban 521-ből csak 6 munkás- és egy paraszt gyermek volt. A könyvek nevetségesen csekély, párezres példányszámban jelentek meg, mert az úri osztályokat nem ér­dekelté a kultúra, a dolgozóknak pedig nem volt rá pénze. Horthyék bűnét végül az te­tézte be, hogy gyalázatos rabló­háborúba kergették a népet a fasiszták oldalán a szabadság, a szocializmus országa, a Szovjet­unió ellen. A második világhábo­rúban gyarapodtak, zsírosodnak a hadsere gszállít ók, a fegyvergyá­rosok és tovább szegényedett a nép. Pusztító volt a háború. 600.000 magyar halt meg idegen éredekekért. fis hatalmasak vol­tak a háborús károk : összegé­ből 40 évre fedezve lett volna az állam költségvetése. Horthyék dicstelen huszonöt évét Szálast rövid rémuralma zárta le. Hat évvel ezelőtt megjelentek közsé­geinkben, városainkban a dicső szovjet hadsereg csapatai. Elfu­tottak előlük a német és magyar fasiszták egyaránt, de utolsó gon­dolatuk is a rombolás volt, meg­semmisítették hídjainkat, felrob­bantották az utakat, vasutakat, az élelmiszerrel telt raktárakat, a gyárakat. Mégis felszabadult az ország és megindult a ma még belátha­tatlan, nagyszerű fejlődés felé. Erre az útra, de az elmúlt hu­szonöt évre is, mindig emlékezni fognak a dolgozóink! Fokozzák felvilágosító munkájukat a békebizottságok Megyénk békebizottságai meg­alakulásuk óta komoly, eredmé­nyes munkát fejtettek ki. Felada­tuk a dolgozó tömegek mozgósí­tása az aktív békehafera, a ter­melési eredmények növelésére felvilágosító munkájukon kérész, tül. A háborús gyújtogatok, akik ma becstelen gaztetteket követ­nek el Koreában, szeretnék rabló- háborujukat kiterjeszteni az egész világra. Az amerikai imperialis­ták fokozódó agressziója arra fi­gyelmezteti a népeket, hogy még jobban, még erősebben vegye ki mindenki részét nap, mint nap a békéért folyó küzdelemből. Dicső­séges és megtisztelő feladat hárul békebizottságainkra. Es nincs népszerűbb feladat, mint szervez­ni a dolgozó nép harcát a békéért. Minden becsületes ember számá­ra, nemre, nemzetre, felfogásra, feíekezetre való tekintet nélkül drága kincs a békés alkotómun­ka. Hogy mennyire szívügye dol­gozóinknak a békeharc, azt vi­lágosan megmutatták az Orszá­gos Békekongresszusra történő küldött választások. Ezeken a kül­döttválasztó gyűléseken me­gyénkben több, mint 200.000 em­ber vett részt. S ezekben a na­pokban, amikor a népek kül­döttei Varsóban tanácskoznak, legszentebb ügyünkről, a békéről, minden becsületes ember szeme Varsó felé tekint. Mi pedig itthon 'mindent megteszünk, hogy minél eredményesebb legyen békebizott­ságaink munkája. A Megyei Békevédelmi Bizott­ság a napokban munkaértekezle­tet tartott s ezen megvitattuk további munkánkat. Megállapítot­tuk azt, hogy békebizottságaink munkájában az eredmények mel­lett vannak hiányosságok is. Nem elég szórós a bizottságok kapcso­lata a dolgozó tömegekkel. Ezért határoztuk el, hogy a tömegszer­vezetek, de elsősorban a párt- szervezetek támogatását kérve szélesebb alapokra helyezzük a tömegek között kifejtett felvilágo­sítást. A Magyar Nők Demokra­tikus Szövetség« a kultúrmunka terén nyújt számunkra támoga­tást, a Szabadságharcos Szövet­ség a „Béke é3 Szabadság” című lap terjesztésénél segít bennün­ket. Igen fontos feladat vár a falusi DfiFOSZ szervezetekre a békebizottságok támogatása te­rén. Szerte a megyében megszer­vezzük a falvakban és községek­ben a Béke-köröket. Ezeknek a Béke-köröknek az a feladatuk, hogy a kéthetenként megjelenő „Bélce és Szabadság” című újsá­got a dolgozó parasztokkal közö­sen kiértékeljék s megbeszéljék a békeharc feladatait. A Békekö­rök megszervezésénél igen nagy segítséget tudnak nyújtani a DEFOSZ szervezetek, tagságát mozgósítani tudja a körök láto­gatására. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a Békevé­delmi Bizottságok feladatait a tömegszervezetek végezzék el. Szükséges az, hogy a békebizott­ságok önállóan dolgozzanak, ön­állóan o-Idják meg sajátos felada­taikat. Békebizottságainknak nem sza­bad elfeledniök azt, hogy ered­ményes munkájuknak záloga a Párttal való szoros kapcsolat. Elengedhetetlen az, hogy a bi­zottságok tanácsot és segítséget kérjenek a pártszervezetektől és magukévá tegyék a pártszerveze­tek útmutatásait. Ha bizottsá­gaink fenntartják az állandó kapcsolatot a pártszervezetekkel, akkor nem történik meg az, mint a demecseri üzemben, ahol a ko­reai csomagok utalványait a pártszervezet felbontatlanul küld­te vissza a megyei békebizott­sághoz, vagy mint Dombrádon, ahol ugyanezeket az Iratokat fel­használatlanul húzta ki fiókjából a titkár elvtárs. A záhonyi, mán- doki, fehérgyarmati, kisvárdai, hüdszentmihályi bizottságok jó munkája hűen tükrözi a pártszer­vezet segítségét. A záhonyi béke- bizottságnak például 45 állandó aktívája van. A bizottságok jó munkájának tettekben kell gyümölcsöznie. A kisvárdai Vulkán békebizottságá­nak, de ugyanúgy valamennyinek tanulnia kell a vasöntöde példájá­ból. Az üzem dolgozói a varsói Békekongressaus tiszteletére ,,Bé. kemüszakot” tartottak s kima­gasló eredményeket értek el. Soltész Laj's újítást vezetett be ezen a napon s teljesítményét 547 százalékra emelte. Soha ilyen eredmény nem született még az iizomban. Ez a példa fényesen bi­zonyítja, hogy dolgozóink lángoló békeakarata tettekben nyilvánul fneg. A Vulkán vasöntödét ezen a napon meglátogatták a dolgozó parasztok is és Balogh István dö­géi termelőszövetkezeti csoportel­nök megígérte: a község vala­mennyi felesleges burgonyáját beadja. A békefront ránkbízott szakaszán akkor ál Íjuk meg leg­jobban helyünket, ha egyre maga., sabb termelési eredményekkel erősítjük hazánkat, az egész bé­ketábort. Álljon előttünk példa­ként a szovjet dolgozóik hősies­sége éa lelkesedése a tervek győ­zelmes végrehajtásánál. A szov­jet nép példát mutat valameny- nyiiinknek: hogyan kell harcolni a békéért. Számos üzemben ala­kultak Béke-brigádok, számos békegyftlésen születtek falvaik­ban felajánlások. Békebizot faá­gaink fontos feladata, hogy a ter­melés sikeréért folyó küzdelmet jó felvilágosító munkával egyre inkább fokozzák. Újabb és újabb győzelmek hirdessék azt, hogy dolgozóink becsülettel megállják helyüket abban a küzdelemben, amelyet a népek folytatnak Sztálin vezetésével az életért, a' boldog, biztonságos jövőért. MANDI JANOS a Megy ed Békoblzotftság titkára Lelkesen vettek részt a gebei dolgozók a Szülők Iskolája megnyitásán 15-én délután a írebei általános iskola termét szorgos pedagógus és úttörd)(.ezek díszítették. Jelszavakat szögeztek a falra, zászlókat helyez­tek el. békeplakátokktU színesítet­ték a falakat. A szépen leteritett asztalt virágokkal díszítették. A szü­lők fogadására készült az iskola. Ma nyílik meg ünnepélyes keretek között a Szülők Iskolája. Este, a nagy eső ellenére egymásután ér­keznek meg a szülők. A rádió hang­szórója a béke dalaival teszi ünne­pélyessé a hangulatot. Hirtelen elül a zaj, amikor meg­szólal a mikrofon: ..Halló, itt a ge­bei általános iskola hangos híradó­ja. .Az összegyűltek a legjobban tanuló gyermekek, nevei mellett a legjobb munkát végző szülők neveit is hallhatják. Ezekután az úttörők, .mint házigazdák üdvözlik a megje­lent szülőket. Aztán érdeklődéssel hallgatják az előadást; nem elég, ha csak a gyermekek tanulnak, min­den szülőnek kötelessége a béke megvédése érdekében, hagy maga is képezze magát. Ezt teszi tehető­vé a Párt a Szülők Iskolája meg­szervezésével. A lelket ünnepségnek a beszéd végeztével nincsen vége. A szülők sorra megnézik a falon függő képe­ket. amelyek két világot tárnak fel: az élet, a szocializmus világát s * háború, az imperialisták világát. Építés az egyik oldalon, rombolás, gyilkolás a másik oldalon. A dolgo­zók gyermekeikre, a jövőre, szülői kötelességükre gondolnak s szemük Varsó felé tekint, ahol összeülnek minden nép képviselői, hogy hal­lassák százmilliók bikeakaratát. amass jozsmt. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom