Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-19 / 269. szám
4 »» IS, VASARNAT* NEMZETKÖZI SZEMLE EMLÉKEZÉS L. TOLSZTOJRA Lev Nyikolajevics Tolsztoj, « nagy orosz író 40 esztendeje halott, örökké élő müveiben megriadó tiszta képet rajzolt az orosz társadalom különböző osztályainak éleiéről és páratlan mélységgel tárta fel alkotásaiban az egyszerű orosz ember lelkének minden szépségét, szerénységét, önfeiá dozó készségét- munkaszeretetét, önzetlenségét, bátorságát ég hazaszeretetét. Tolsztoj forrón szerette népét, meghajolt az orosz nép lelki nagysága előtt, az egyszerű orosz emberek rendkívüli ereje e'őtt, ugyanakkor kíméletlenül ostorozta a nemességet, a cári Oroszország vezetőit. A ,,Háború és béke“ című nagyszerű regényében felejthetetlen alakokban örökítette meg a dicsőséges győzelmet Napoleon hadai felett. To'sztoj az 1812 es honvédő háborút népi felszabadító háborúként írta meg. A regényen végig vonul a gondolat, hogy Oroszországot mindenekelőtt a sokmilliós orosz parasztság mentette meg az idegen rabságtól, a háború főhőse az orosz nép volt, amely saját testével védte meg szülőhazáját. A ,,Háború és béke“ lelkes hangú himnusz mindazok dicsőségére, akik önfeláldozóan harcolták hazájukért a külfö'di leigázók ellen. A regény m.ndenné; odaadóbb emléket emel a honvédő háború hőseinek, az orosz embereknek, akik nemcsak hazájuk függetlenségét védelmezték, hanem egész Európát megmentették Napoleum önkényuralmától. Lenin elvtárs ,,L. Tolsztoj“ című cikkében hangsúlyozza, hogy Tolsztoj hagyatékában sok van, ami a Jö.vőé. Ehhez a halhatatlan örökséghez tartoznak Tolsztoj hazafias művel. Ez a magyarázata annak, hogy a ,,Háború és béko című hatalmas regénye olyan nagy hatást gyakorolt a szovjet emberekre a Négy Honvédő Háború ideje alatt. 1941 novemberében a legnagyobb, legsúlyosabb megpróbáltatások ideje alatt, amikor a német náci had Moszkvára tört, Sztálin elv társ ha" talmas erejű történe'mi beszámolójába n amelyben harcra és ellenállásra szólította fel a szovjet népet — Tolsz'oj nevét egy sorban említette azokkal a nagy és dicső nevekkel. amelyek a nép nagyságát testesít k meg. To'sztoj lángeszű alkotásai napjainkban is hatalmas eszmei fegyvert jelentenek a kozmopolitlzmus elleni harcban és ma is érvényesek azok a kemény szavak, amelyekkel a kapita'ista világról, a burzsoáziáról lerántotta a leplet. Tolsztoj harcosa volt trvnden nép szabadságának és függet'enséginek. Bátrrn s'kraszállt a béke és népek közötti barátság védelmében, s ma, amikor hatalmas arányokban tere- bá'yesedett ki a békeharc, Tolsztoj művei harci eszközök a biketábor harcosai számára. Tolsz'oj 40 esztendeje halott s halmának évfordulóján az egész haladó emberiség meghajtja az emlékezés zászlaját a béke és szabadság lánglelkű harcosa előtt. A szovjet építőipari küldöttség tagjai a Magyar Tudományos Akadémia fogadásán Magyarországon tartózkodó mérnökökből és sztahánovis- tákból álló szovjet építőipari küldöttség tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia fogadást rendezett. Mihailich Győző, az Akadémia műszaki tudományok osztályának elnöke, a műszaki egyetem rektora üdvözölte a szovjet szta- hánovistákat. N. N. Proszkurnyin elmondotta, hogy a Szovjetunió építőiparában nincs olyan terület, ahol az előregyártott elemeket ne alkalmaznák. Ismertette az előregyártó ipar tapasztalatait, amelyek segítségével az építőipart lényegében szerelőiparrá változtatták. A blokkészítések 70—80 százalékát gyárilag készítik. Elmondotta, hogy előregyártó üzemünk kapacitása feladataink megoldására kevés, ezért újtípusú elemek gyártását és új üzemeket kell létesíteni. Romanov, a Szovjet szíahá- novista küldöttség márnökve- zetöje elmondotta, hogy a Szovjetunióban a tudósok és sztahánovisták közös munkával milyen eredményeket érnek el. A Szovjetunió tudományos intézeteiben mint előadók dolgoznak sztahánovista kőművesek, vasbetonszerelők, ami azt eredményezi, hogy az elmélet és gyakorlat élenjárói munkájuk összeegyeztetésével nagv- szerű eredményeket érnek el. ÖZEKET SHÉFFIELÖBÖL Sűrű szemekben esett az eső. kitartóan és makacsül. ’mintha sohasem derülne már ki az ég, mintha örökké komor cs nehéz esőielhö’.ól lenne terhes Sheffield feleit az ég. A cérnavékony, sűrű eső megtalált minden rejtett nyílást. bekerült a cipők hasa- tléka'n. átáztatta a vékony kabátokat s délután, lámpa- gyújtás előtt nedves lukasztó köd ült a városra. A gyárkémények füstjével keveredett ez a köd, beszivárgott a gyár környékén egymáshoz simuló kis házakba. A nedvesség felkúszott a falakra, áttörte a vékony mészréteget s. kis vézni proletárgyermekek szívták a nedves, nehéz illatot. A ned- tves, vizes fal gyilkos illatát. A belváros villanyvilágos, Ineonfényes kirakatai áttörték la ködöt, de kint, a külváros ’csendjében. az elszórtan fénylő villanylámpák között láttörhetetlen, fehér, nyirkos Ja! lebegett a járókelők előtt. A macskaköves eldugott fcitcán léptek kopogtak. Felhajtott gallérral egy férfi 'sietett a gyár felé. A gyárak kéményei fenyegetően meredtek az ég felé, mint sötét • felkiáltójelek. A férfi elment a fekete 'gyárkémények mellett, elhagyta az acélgyárat, meg- Jkerülte az ágyúgyár kivilágított épületét, ahol most is és mindig, - éjjel és nappal folyik a munka. A páncéllemezgyár környékét is elhagyta s arrafelé tartott, ahol a bányászlakások sora kezdődött. Aztán kopogtatott egy csendes ház ablakán. — Azt hittük, nem tudtál rádiót szerezni — fogadta a belépőt egy bányászruhás, öregedő férfi. A vendég szétnézett a szobában. Kicsi kis helyiségben legalább tizen szorongtak. Férfiak és asszonyok. Már a konyhaajtót is kinyitotta a házigazda, hogy elférjenek. Az új vendég kabátja alól gondosan átkötözött csomagot vett ki. Egy rádiót "ejtett a csomag. Bekapcsolta s egyszerre csend lett. A fér- . fiák és az asszonyok a tű irányát figyelték, a vékony jelzotű átszaladt a városokon, Londonon, New vor kon, Berlinen és megállt Varsó felett. A háziasszony még szorosabbra húzta a függönyöket. de előbb kitekintett a ködös utcára. Csend volt a környéken. A szobában pedig halkan, tisztán megszólalt a láthatatlan muzsika; Chopin: Polonaise. A dallamok szétömlöttek a szobában s utána csendes, nyugodt férfihang beszélni kezdett. — Joliot Curie — 6Ugta halkan az egyik férfi. — Ma délben elhatároztam, hogy ott leszek Varsóban, ott leszek a kongresszuson, Isa máskép nem lehet, hát a rádión keresztül. — Keményarcú bányász mondta ezt szomszédjának. — Azt hittem, elmondhatok mindent Sheffie'.dben, azonban gondoskodtak róla, hogy ez ne történjék meg. Nem mondhatom el, amit akarok s nem mondhatták e! a küldöttek sem, amit akarták, itt, Angliában. — Csend — intett egy másik bányász — hallgassuk Joliot-Curiet. — Kár, hogy nem értjük — mondta egy feketehajú fiatal fiú. Joliot-Curie hangja csengett a szobában s egyezer hátul megszólalt egy asz- szony. Úgy kiáltott fel, mintha csodával találkozott volna. — En értem, hogy mit beszél! Azt mondja, hogy az egész világ minden dolgozója együtt harcol a békéért, azt mondja, hogy nem lehet lezárni a béke hívei e’őtt a határokat, nem kel! útlevél, nem kell a tőkés urak láttamozási, a világ népei együtt tartanak. — Azt mondja, hogy harcoljunk! Nem engedem a fiamat Koreába .— 6frta el magát —, nem engedem, hogy ott haljon meg, azt sem tudja, miért! A hallgatók csendesen álltak a rádió mellett. — Ezt mondja?! — Igen, ezt mondja. Nem értek franciául és ti sem értetek. De mit mondhat mást? Csak azt, ami a szivünkben van, a békevágyró! beszélhet. Meg arról, hogy harcolni kell a békéért! Aki a rádiót hozta, megszólalt: — Látod az ágyúgyárat? Éjjel-nappal folyik a munka. Az aeélíemezgyárban háborús alkatrészeket készítenek. Én értek hozzá, tudom, hogy mit mire használnak. A vasöntőgyár, sőt a fínomnikkel gyár is a háborút szolgálja. Azért bocsátottak el engem, mert erről beszéltem a társaimnak. Arról, hogy már készítik a koporsókat, a gyilkos fegyvereket, amelyek téged, meg engem megölnek. El akartam mondani ezt a sheffieldi békekongresszuson. A bányász erős vonásait átjárta a keserűség. — A fiam? Két hete bevonult, talán éppen Koreába viszik. Értitek, mit jelent ez a kongresszus? A békét jelenti, a béke erősödését! A varsói közvetítés tovább folyt, mindenki figyelmesen hallgatta. — Azt hiszik a, mi uraink, hogy a sheffieldiek nem vesznek részt a kongresszuson — folytatta gúnyosan a férfi. — Azt hiszik, hogy azzal, mert megtagadták az útlevél kiadását, már el is intézték az ügyet. — Ott Varsóban mi is szóbakerülünk. Mi, angol munkások is. Körülnézett a szobában, nézte a nedves falakat, a rádió fölé hajló arcokat. — Mi is szóbakerülünk! — S ott elmondják azt is, amit mi akartunk elmondani. Egymásután peregtek a szavak! A mi békénkről is beszélnek Varsóban. A rádióban az előadó hangja hirtelen elhallgatott s a hatalmas tömeg zúgott, zengett egy nevet, a varsói Lengyel Szó Háza remegett a hangok áradatától, orosz, lengyel, angol, román. magyar, francia, olasz, kínai és a világ különböző nyelvű emberei egyetlen szót harsogtak: Sztálin! Mindenfelé elhallott ez a név. Behallott a kis sheffieldi bányászházba is s a rádió köré csoportosuló emberek egymásra néztek. — Sztálin — mondta' csendesen egy korán megöregedett bányászasszony. — Sztálin! — mondta a munkanélküli vasmunkás. — Sztálin! — kiáltották Moszkvában. Varsóban, Prágában és Budapesten. — Béke! — zengték a falak. Sztálin neve és a béke egybefolyt s egyetlen kiáltásként zengett, * Amikor a vasmunkás, akit kidobtak a gyárból, mert a .háború ellen beszélt, hazafelé tartott, kezében a kis rádióval, már nem esett az eső. A köd felszállt s világosan látszott az út, a gyárak körvonalai. Látta az ágyúgyárat, amint bent, a világos műhelyrészekben egyre folyik a munka. Látta a külvárosi házak nyomorát, látta a sötét szénakna titokzatos homályát. Látta messziről a fényeket. Látta a bankok neonfényeit, a gazdag házakat, látta egész Sheffieldet. A gyárkémények fenyegetőén meredtek rá. mint az ellenség! Az ágyúgyár falai előtt megállt. Nem volt má s íróeszköz nála, csak egy kréta. Megállj a fekete falak előtt és gondos, nagy betűkkel kezdte írni: „Éljen a béke tábor! Minden becsületes angol munkás velük harcol!’’ Hosszú ideig tartott, amíg a krétával felrajzolta a falra. Felnézett a gyárkéményekre: „Egyszer még megbarátkozunk” — gondolta. Aztán tovább ballagott s úgy érezte, mintha elmondott volna va-’ lamit abból, amit a sheffieldi békekongresszuson akart mondani. k. E. OsOtőrtőlc este óta minden szem Varsó felé tekint. A békeszerető emberiség' búsakén és boldogan, az imperialisták félve és dühösen. Frederic Joliot Curie professzor, a világhírű atomtudós, Pietro Nenni, olasz politikus és békehar- eoe beszámolója s a nyomukban kialakult vita arról beszél, ami ma az egész emberiség legelső rendű problémája: a béke meg védésének kérdéséről. A varsó: Viíágbékekongresszus van hivatva arra, hogy megmutassa az utat a békeszerető százmilHóknak a harc legközelebbi szaka szóban eléjük táruló feladatok megoldására. pap, az amerikai küldöttség tagja, akit szintén nem engedtek be Angliába, így nyilatkozott: ,.Most aztán láttuk a vasfüggönyt! itt van előttünk Angliában!” A legtömörebben mégis dr. Kingsbury amerikai küldött fejezte ki a haladó világ véleményét Attlee és kormánya eljárásáról: „A kéz Chuter Ede, vagy Attlee keze volt, de a hang Achesoné.” A nyugati reakciós kormányok igyekeztek akadályokat gördíteni a Varsóba utazó küldöttségek elé is. Minden mesterkedés hiábavaló volt, mert a Világbékekongresszus megtartását és a világ népei harcos békevágyának kinyilvánítását nem sikerült megakadályozni. „4 kés .ittlev keze- de a hang Aehesoné“ A Béke Hívei II. Világkongresszusának színhelye eredetileg az angliai Sheffield lett volna Ma már teljes mértékben világosság derült arra az aljas, kétszínű szerepre, amelyet AtUee kormánya a kongresszussal kapcsolatban játszott. A kongresszust betiltani nem merte, félve az angol dolgozók haragjától és a nemzetközi közvéleménytől. Ezért álszerit hangú nyilatkozatban hangoztatta, hogy Anglia szabad ország, ahol mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét. Azóta nyilvánosságra került Attlaenek a külföldi angol követségekhez szeptemberben intézett körlevele, mely világosan megmutatja, bogy a kongresszus megtartását tervszerűen akadályozták meg. A körlevélben Attlee •siránkozik, hogy „sajnos a brit belügyminisztériumnak nincs törvényes jogcíme a kongresszus 'betiltására ” Ugyanakkor le is leplezi, hogy az angol külpolitika önállósága mennyire csak illúzió, mikor arról ír, hogy az Atlanti Egyezményből folyó kötelezettségek miatt mindent el kell követni a kongresszus megtartásának megakadályozására. Attlee, a „munkáspárti” miniszterelnök azonban elszámította magát. A lengyel kormány segítségéve! lehetővé vált, hogy a kongresszus megtartása ne szenvedjen késedelmet. Ugyanakkor az angol kormány magatartása világszerte óriási fe’háborodást oúozett és fokozottabban rátere'.te a figyelmet a békomozgalomra. Maguk a jobboldali angol lapok is baklövésnek könyvelik el az engol kormánynak ezt a ballépését. A Béke Hívei Adandó Bizottsága és az Angol Békevédelmi Bizottságok nyilatkozataiban élesen elítélik Attleenek durva békeellenes lépéseit. Az egész nemzetközi sajtó úgy értékelte a bé- kekongresszus megakadályozását, mint annak lelepleződését, hogy az angol kormány fél 'a békemozgalomtól. Crowther tanár, az Angol Békebizottság elnöke sajtóértekezleten kijelentette, hogy az angol kormány szégyen és nevetség tárgyává vált a világ előtt. Silverman munkáspárti és Hinchlngbrooke konzervatív képviselők az angol parlamentben állították pellengérre Ede belügyminisztert. MacKenna bostoni A nepáli események Míg a béketábor rendíthetett nül küzd a béke megerősítéséért az imperialisták mindent elkövet' nek, hogy a háború csóváját Ko reából átdobják más országok területére is. A kínai néphadsereg tibeti felszabadító harcai az eszeveszett düh üvöltését váltották k az imperialistákból. Amikor az amerikai agressziótól egyre inkább fenyegetett Kínai népköz- társaság népe tömegesen jelentkezik a koreai szabadsághösök megsegítésére és önkéntesen ves2 részt a betörő amerikai támadók elleni harcban, az amerikaiak azon mesterkednek, hogy az ENSZ-beli szavazógépük segítségével támadóinak tüntethessék fel a népi Kínát. A 450 milliós hatalmai kínai népet azonban nem fé- lemliti meg ez agresszorok lármája. Szilárdan harcolnak továbbra is azért, hogy Ázsiában végleg megszűnjék az imperialista agresszió lehetősége. Egyre élesebben fordul szembe Ázsia minden népe az angol-amerikai imperializmus törekvéseivel. Az angolszászok, miután Tíbetbő! hiába próbáltak meg bábállamot és Kinaellenes ugródeszkát csinálni. most legújabban Nepálban próbálkoznak. Nepál ez az öt és félmillió lakosú ország a Himalája déli lejtőjén felcaz.k, Tibet és India között. Az utóbbi napokban Rana miniszterelnök és főparancsnok államcsínyt hajtott végre és a jelenlegi király hároméves unokáját ültette trónra, hogy saját diktatúráját zavartalanul alárendelhesse az ameri. kaiaknak. Nepál legnagyobb „ellenzéki” pártja ugyanis a Nepáli Nemzeti Kongresszus Pártja, mely szembenáil az uralkodó nepáli arisztokrácia érdekeivel, bizonyos mérsékelt reformokat akar végrehajtani és az országnak Indiához való csatolását akarja elérni, az utóbbi időben egyre erősödik. Ez ellenkezik az .amerikai imperialisták érdekeivel s ezért hajtotta végre az államcsínyt a zsoldjukban álló Rana miniszterelnök. A király Indiába menekült és az Indiai Kongresszusi Párt önkénteseinek segítségével megindította a harcot a miniszterelnök és a feudális arisztokrácia ellen. Az indiai önkéntes csapatok elfoglaltak több határszéli várost és komolyabb ellenállás nélkül törnek előre Katmandu, Nepál fővárosa Irányába. Nem szabad azt hinni, hogy a Nepáli Nemzeti Kongresszus Pártja a nép érdekeit képviseli. A valóságban a párt a nepáli burzsoázia érdekeit szolgálja és célja csak bizonyos átcsoportosítás végrehajtása az uralkodó osztályon belül. Mégis a nepáli nép igazi népi mozgalmát vezető Kommunista Párt antifeudáiis és antiimperiálista egységfront létrehozását javasolja, hogy me.g- döntse a Rana-klikk uralmát. A nepáli események is bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták gátíásnélkü’i elnyomó törekvései egyre szélesebb rétegeket mozgósítanak a nemzeti felszabadító harcra Ázsiában.
