Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-03 / 230. szám

WOi^l or-r-li fvEOjl» :i A barátság, a szeretet ezer leiével fogadták Szabolcs dolgozó parasztjai a szovjet vendégeket Magyhalászon az első találkozás alkalmával 7 kis- és közép­paraszt jelentkezett a termelőszövetkezetbe Oljenyev művezető és a fervkölcsön Tagnap délelőt érkezett Nyír­egyházára a kárpátukrajnai kol_ hozparasztküldöttség. Sztaháno- visták, élmunkások, üzem és nemzett vállalatok dolgozói, isko­lások, termelőszövetkezeti tagok virágcsokrokkal köszöntötték a küldötteket Iparművészeti tár­gyakat, háziszőtteseket ajándé_ koztak a küldötteknek. A Párt Megyei Bizottsága nevében Győré József elvtárs köszöntötte a küldöttséget. — Forró szeretettel köszöntünk benneteket abból az alkalomból, hogy eljöttetek hozzánk átadni gazdag tapasztalataitokat elősegí­teni mezőgazdaságunk szocialista átalakítását. Győré elvtárs üdvözlő szavai után Vladimír Mihály, a bereg­szászi gépállomás dolgozója szólt a küldöttség nevében. — A nagy Szovjetunió, az egész szovjet nép forró üdvözletét hoz. tűk el hozzátok — kezdte beszé­dét. — ígérjük, bogy a szovjet embereket jellemző őszinteséggel adjuk át tapasztalatainkat a ma­gyar dolgozó parasztoknak. A megyei tanács nevében Varga elvtárs tanácselnök a ,,Rákosi per” című könyvvel aján­dékozta meg a küldötteket. A halászi faaudíatús A nyíregyházi néhányperces ünnepélyes fogadtatás után Nagyhalász felé indult el a kül-. döttség. A község szélén díszka­put áJlítottak Nagyhalász dol­gozói. Termelőszövetkezeti tagok es egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és lányok ünneplőbe öltöztek, úgy várták a küldött­séget a falu szélén. A házak fa­lain piros és nemzetiszínű zász­lók lobogtak. Amint megérkezett a küldöttség, a dolgozók hatal­mas tapssal Sztálin és Rákosi elvtárs éltetésével köszöntötték őket. Eljött az ünnepélyes fogad­tatásra a község valamennyi dol­gozója, hogy meghallgassa a kárpátukrajnai parasztküdötte„ két. Tanulni akarnak a világ leg­fejlettebb mezőgazdaságának dolgozóitól. — Ennpl nagyobb öröm még nem ért bennünket, mint amikor ellátogattak hozzánk testvéreink, hogy átadják tapasztalataikat — mondotta beszéde bevezetőjében Fábián István elvtárs, a községi pártszervezet titkára. — Büszkék vagyunk erre, mi Nagyhalász község dolgozó parasztjai. Arra kérjük az elvtársakat, mondja­nak el mindent tapasztalataikból, hogy mi is követve példájukat- hamarabb átszervezhessük me­zőgazdaságunkat. Balogh Sándor az MSZT, Lá­bas Mihályné az MNDSZ nevé­ben köszöntötte a küldötteket. Lábasné kenyeret adott át Vla­dimir elvtársnak, majd Huni Gyula és Fekete Sándor termelő­szövetkezeti tagok köszöntötték meleg szeretettel a kolhozparasz­tokat. A Dóssá TSZCS-hen A küldöttek összeölelkezve a nagyhalásziakkal mentek a Dó­zsa termelőszövetkezet megláto­gatására. A küldöttség tagjai ér­deklődtek a csoport eredményei felől. Juhász Erzsébet, az egyik küldött Lipai István tehenésztől a fejési átlag felől érdeklődött. — Nálunk már villannyal fejik a tehenet — Mondta Lipai elv- társnak. Majd a csoport sertéstől zsét te­kintették meg. Érdeklődtek a sertések takarmányozás:; felől. Ajánlották, hogy még liszlábban tartsák őket és. fokozottabb gon­A moszkvai autógyár szerelő. műhelyének „vörös sarka” igen népes ebben az óráiban. Itt van mindenki, aki csak eljöhetett. Az új terv,kölcsön kibocsátásá­ról folyik a szó. Az ablak mellett áll Pjotr Alekszandrovics Oljenyev műve­zető, ki már 33 éve dolgozik a műhelyben. A gyár újjáépítése te­rén végzett önfeláldozó munká­jáért megkapta a „Vörös Zászló” rendjelet. Ismeri a hatalmas gyár minden egyes tégláját, szeme előtt épült fel az egész hatalmas üzem. Éppen erről beszélt az imént az idős művezető. „Országunk ereje és gazdagsá­ga tőlünk, a mi munkánktól, szor­galmunktól és takarékosságunk­tól függ. A kölcsönök fillérjeit szovjet hazánk felvirágoztatására fordítják. Nézzetek körül — mu­tatott ki az ablakon —, hogyan növekszik évröl-évre a mi üze­münk, hogyan emelkedik szinté napról-napra a kezükből kikerülő autók száma. A szovjet kormány hatalmas összegeket áldoz a mun­kafolyamatok gépesítésének cél­jaira. Büszke vagyok rá, hegy nemcsak munkámmal, hanem tervkölcsönjegyzéssel is kivehetőm a részem ebből a grandiózus épitö munkából. Ezért másfélhavi fize­tésemet örömmel ajánlom fel a tervkölc.3ön céljaira.” A kovácsmühely dolgozói lelkes tapssal fogadták az autógyár egyik legrégibb dolgozójának sza­vait. Most napbarnított arcú. viliogó- szemü fiatalember foglalja el a helyét. Vaszilij Krjucskin, a ko­vácsok ifjúmunkás brigádjának vezetője. Ez á brigád a munka- versenyben nagyon szép eredmé­nyekét ért el. A „vörös sarok” mellett a műhely Komszomol- szervezetének irodájában őrzik a brigád által elnyert vándorzász- 1 lói. A niunkaveiseny folyamán a brigád kétszeresen túlteljesítette normáját és három hónap alatt két és fél tonna fémet takarított n»eg. Krjucskin hangja ünnepélyes: „Az idén május elsején vettem részt először á vöröstéri ünnepsé­gen. Nehéz, beszámolnom azokról a benyomásokról, melyeket az ün­nepség tett rám. Láttam a le­győzhetetlen Szovjet Hadsereg felvonulását. Felvonultak a moszkvai gyárak és üzemek dol­gozói, boldog büszkeséggel emel­ték magasra a transzparenseket, melyeken a termelésben elért győ­zelmeik voltak megörökítve. Most, midőn Oljenyev művezetőt hallot­tam, arra gondoltam, hogy ha a jövőben is nyugodtan, békében akarunk dolgozni, boldogan aka­runk élni, minden erőnkkel szov­jet hazánk megerősödéséért kell harcolnunk. Ezért az egész bri­gád nevében szólalok most fel és bejelentem, hogy brigádom min­den tagja a tervkölcsön céljaira egy havi átlagos keresetét ajánlja fel. Knyazev sajtoló munkás, a Nagy Honvédő Háború többszörö­sen kitüntetett harcosa azokról a felrobbantott üzemekről, feldúlt falvakról beszélt, amelyeket a fasiszta hordák leromboltak. „Ezt magunknak kellett újjá­építenünk. A romok helyén még szebb városok, hatalmasabb gyá­rak és üzemek emelkednek. A köl­csön jegyzésével mi is részt vál­lalunk ebből a hatalmas munká­ból. Egy havi keresetem értéké­ben jegyzek tervkölcsönt.” Viharos lelkesedés közben ért véget a moszkvai autógyár dolgo­zóinak gyűlése, órák alatt több- millió rubelt jegyeztek. A moszk­vai autógyár dolgozói a kölcsön jegyzésével is eleget tesznek ha­zafias kötelességüknek, építik a szovjet hazát, védik a világ bé­kéjét. ÜZEMI DOLGOZOK! A záhonyi átraliómunkások átlag jegyzése 1086 forint. Koncz István népnevelő maga 2500 forintot jegyzett s 2S.0Q0 forintra gyűjtött aláírást! LELKÉSZEK! A mérk-vállaji római katolikus lelkész 2500 forint Békeköl­csönt jegyzett! . Tettekkel kell bebizonyíta ni a nép iránti hűséget s a békeaka­ratot I DOLGOZÖ PARASZTASSZONYOK! Békekölcsön jegyzésével védjetek gyermekeitek életét! Koreában a háborús amerikai banditák ártatlan gyermekek ezreit gyilkolják! Jándon özvegy Márton Jánosné. tízgyermekes üzvegyasz- szony 500 forint Békekölcsönt jegyzett! A penyigei főbíró: a szintén 10 gyermekes Rostás Márton­ná ugyancsak 500 forintot jegyzett: TERMELŐSZÖVETKEZETI DOLGOZOK! Mutassatok példát a Békekölcsön jegyzésben! A varjulaposi termelőszövetkezeti csoportban Képes Sándor jegyzési versenyre hívta társait s maga 850 forintot jegyzett! VASAROSNAMÉNYI JÁRÁS DOLGOZÓI! A járások közötti versen yben az utolsó helyen vagytok a Békekölcsön jegyzésénél! Mutassátok meg ti is, hogy harcos katonái vagytok a béké­nek! A II. kerület népnevelői vezetnek Nyíregyházán a népnevelők versenyében Nyíregyházán a kerületek népnevelőinek versenyében va­sárnap a II. kerület 140 forin­tos átlagjegyzéssel került az első helyre. A kerület legjobb csoportja a Rejtő Rezső elv­társé. Itt jó munkájával Somo­gyi Andrásné elvtárs tűnt ki a népnevelők között. Második helyen áll a IV. kerület, ezen belül pedig Sallai elvtársnő csoportja. Legjobb népneveő Mosonyi József ne elvtársnő* akinek családja (férje és leá­nya) 2350 forintot jegyzett. —1 Ezen felül szombatig 5.500 fo­rintot jegyeztetett. A harmadik: helyre az Alsópázsit került, ez­zel szemben a Ságvári-telep az utolsó helyre szorult. Felvilá­gosító munkájuk javítása, a fe­lelősök fokozott segítése szük­séges, hogy ezt helyrehozzák. Az I. b. kerületben végzem népnevelő munkámat. Most, a békekölcsönjegyzés folyamán egy igen megható esetem volt. Nemrég ismerkedtem meg egy idős őszhajú bácsival. Az itteni szeretetház gondozottja Székely bácsi, aki hallását a háború alatt elvesztette és nincs hozzátartozója aki gon­doskodjon róla. A napokban meglátta nálam a békekölcsönjegyző ívet és csekkeket. Leírtam, hogy miről van szó és az újságot mutat­tam. Valósággal meg volt sér­tődve, hogy őt nem kereste! népnevelő, hiszen az ő számá­ra sem mindegy, hogyan erősö­dünk, ő is hozzá akar járulni a béke megvédéséhez. Nem is nyugodott, amíg ki nem állítot., ta a csekket, valósággal ő agi­tált meg engem. Kétszáz forin­tot jegyzett, hiszen neki most mindennél többet ér — iponds ta —, hogy látja a szép fejlő­dést. Az MSZT lelkes tagja a bácsi, már csaknem az egész könyvtárt kiolvasta ott. MIKULA JÄNOS népnevelő. Mi is részt vállalunk a békéért vívott küzdelemből A békekölcsön jegyzéssel kapcso­latos felvilágosító útjuk során minket is felkerestek az igen hasznos szolgálatot végző népne­velők. Azért., hogy népünk nagy megmozdulásának sikere érdeké­ben szerény lehetőségeink szerint mi Is mindent megtegyünk, kér­jük jelen nyilatkozatunknak le- közlését. A magyar dolgozó nép iránti szeretetünk, vele való közösség­vállalásunk abban konkretizáló­dik jelenleg számunkra, hogy7 a békéért és népgazdaságunk fej­lesztéséért, megerősödéséért foly­tatott küzdelemből mi is becsüle­tesen részt vállaljunk. A Népköz, társaság kormányával megegye­zett egyházunk püspökei jó példá­val jártak elöl, s útmutatásuk sze- rent ez a kötelességünk nekünk, a magyar dolgozók között szolga­latot teljesítő lelkészeknek is, mert döntöttünk a béke mellett a háborúval szemben. Úgy értel­mezzük, hogy a békekölcsönjegy­zéssel pénzünket egyik zsebünk­ből a másikba tesszük. Vissza­kapjuk munka, kereseti lehetőség­ben, utakban, villanyban, szük­ségleti cikkekben. Községeinkből számos családnak biztosítja meg­élhetését a nagyarányú út- és vas. útépítésnél végzett munka. Az öt­éves terv sáros falvainknnk régen és nehezen várt kövesutat ad* Házainkban, templomainkban vil­lanyfény gyűl ki. Ezért nemcsak Békekölcsönt jegyeztünk, hanem mi is felhívjuk a szószéken is a dolgozók figyelmét a kölcsön jegy­zés nagy jelentőségére. Kiváló tisztelettel: BERTALAN ZOLTÁN kisvár* sányt ref. lelkész. OPATHÖ KALMAN imgyvar­?ányi ref. lelkész. KISS FAL gjrürei ref, lelkes^ dot fordítsanak a sertések takar­mányozására. Megnézíék a cso­port libáit, dohánytermését és a gazdasági épületeket. Lábas Miklósné és S. Fekete Júzseíné csoporttagok Eperjesi Erzsébetet karolták meg, úgy jártak a cso­port udvarán. Az egyénileg gaz­dálkodó parasztok az udvar kö­zepén csoportokba verődve ér­deklődtek a kolhozparasztoktól. Tompa János, Orosz Sándor és. Tompa Sándor kisparaszlok a kolhozok életéről, fejlődéséről érdeklődtek: '.Milyen ott az élet. hogyan fejlődött a kolhoz idáig” — kérdezték meg Balogh elv­társtól. — Mindenünk megvan házat építettem a nyáron. Úgy élünk mi kolhoztagok, ahogyan mint eddig sohasem. Molnár András ötholdas kisparaszt összehasonlí­tást tesz az ő eredménye és a termelőszövetkezeti tagok ered­ményei között. — Kiszámítottam — mondja — hogy öt hold földemen alig ter­mett ötezer forint értékű. Har- madmagammal egész évben dol­goztam. ezzel szemben Lippai Pál termelőcsoporti tagnak a félévi elszámoláskor tői), mint hatezer forint jövedelme lett. Megkonaoruzzu.i a Szőriét Hősi emlékművet A Dózsa termelőszövetkezet meglátogatása ulán együtt vo­nultak fel a küldöttség tagjai a község dolgozó népével megko­szorúzni a hősi halált Iliit Szov­jet Hősök emlékművét. Vladimir Mihály elvtárs — miközben el­helyezte a koszorút az emlékmű­ven — a következőket mondotta: — Ezek a hősök miértünk is hullatták vérüket. Neki köszön­hetjük, hogy ma a szocializmus útján haladhatunk. Szerte az or­szágban sok sok Szovjet Hős nyugszik. Ezek' a mi közös halot- taínk. Ezután ebédelni meniek a küldöttek. Ebéd közben Németi János kisparaszt a következőket mondotta: — Még csak néhány perce, hogy megérkeztek a küldöltek és ahogy elbeszélgettem velük, rá­ébredtem, hogy mégis csak a nagyüzemi gazdálkodás a fejlő­dés útja. Megfigyeltem a küldöt­tek beszédeit. Ezek nyomán ün­nepélyesen jelentem ki', hogy be­lépek a csoportba. — Fordulópontot jelent életem­ben a mai nap — szólt hozzá másodiknak Budai János. — a termelőszövetkezet szép eredmé­nyei és a küldöttek mai látoga­tása megérlelte elhatározásomat. Én is belépek a Petőfi termelő­szövetkezetbe. Gyarmati Károly, Nagy György Márton Károly, Kormány Sán- dorné és Lukács József kispa- rasztok szóltak még hozzá: ,,Mi is belépünk a csoportba". Ebéd- után a gépállomást, a többi ter­melőszövetkezeti csoportokat és az egyénileg gazdálkodó parasz­tokat látogatták meg a küldöt­tek. Mindenütt amerre csak jár­tak a küldöttek, a dolgozók a szeretet ezernyi jelével halmoz­ták el őket.. Látom az ország szép fejlődését

Next

/
Oldalképek
Tartalom