Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-15 / 241. szám

A NÉP JELÖLTJEI Az utcasarkokon, a forgal­mas tereken, a közhivatalokban falragaszok hirdetik, hogy egy hét múlva nagyjelentőségű ese­mény színhelye lesz az ország minden városa, faluia, tanyája. Az államhatalom helyi szer­veit, a községi, városi, járási és megyei tanácsokat választjuk meg ezen a napon, hogy még formájában is felszámoljuk a közigazgatás burzsoá maradvá­nyait, hogy maradéktalanul teljesítsük Alkotmányunk sza* váit: minden hatalom a dolgo­zó népé. A tanácsokkal újat terem­tünk. A nagy Szovjetunió pél­dáján létrehozzuk a nép kül­dötteiből álló szerveket, ame­lyek hivatva lesznek minden helyi jelentőségű ügyben dön* teni. Ilyen szerv a múltban nem volt. A felszabadulás előtt volt ugyan képviselőtestület, de ennek jogkörét alaposan megnyirbálta a burzsoá kor­mányzat. Ebben a képviselőtes­tületben helye volt minden­kinek, akinek pénze volt, s ki­szorultak belőle a dolgozók. Va­gyon szerint oszto+ták ki a mandátumokat, s nem nehéz elképzelni, hogy ez a tény út­ját állta a községek, a városok fejlődésének. De a reakciós ál­lam saját embereiben sem bí­zott meg száz százalékig. Még egy oldalról biztosította magát. Ha a képviselőtestületben akadt volna valaki, aki a la­kosság érdekében valamilyen létesítményre javaslatot tett, mitsem ért vele. A képviselő- testület csak tervezet és a bel­ügyminisztérium kinevezett tisztviselője, a főispán, a fő­jegyző, a főszolgabíró pedig ,,az állam érdekeinek szem előtt tartásával“ szépen keresztül­húzta volna ezeket a terveket. Nem volt hatalma ennek a kép­viselőtestületnek, sóhivatal volt, aminek, mint szükségtelennek, el kell tűnnie. Nem siratják meg sem az új­fehértóiak akiket ez a közigaz­gatás kényszermunkára rendelt ki, sem a nagykállóiak, akik a „községatyák“ miatt hosszú ideig vasút nélkül maradtak, sem a nyíregyháziak, akiket a régi közigazgatás elütött az iparosodástól. A falragaszon megjelenő választási felhívás egy közeledő örömünnep beje­lentése. A plakátokon felsorolt nevek, a tanácstagjelöltek név­sora: népünk hatalmas győzel­me. Kik ezek a jelöltek? Kik ké­rik október 22-én a magyar nép bizalmi szavazatát? Hús és vér a dolgozók húsából és véréből. A magyar dolgozó nép minden rétegének kénviselőit megtalál­juk a névsorban. A több, mint 17.000 tanácstagi elöltet nem lehet felsorolni. De ha ott lát­juk Koczka János nyíregyházi sztahánovistát, aki az úi nor­mával is 176 százalékot ért el. Jenei Györgyöt, aki fegyverrel a kezében óvta harminc évvel ezelőtt Oroszország dolgozóinak győz**« Szocialista Forradal­mát, Biró János állványozó if­júmunkást, Suszta Sándorné tszcs-tagot, Éliás Péter nyírbél- teki dolgozó parasztot, Kálmán Károlyné tiszaszalkai paraszt­asszonyt, dr. Moskovits Károly „kiváló munkás' orvost — ha ezeket ott látjuk, minden sza­vazó meggyőződhet róla, hogy a helyi tanács csakugyan a dolgozók szerve, munkások, tszcs-tagok, kis- és középpa­rasztok, néphez hű értelmisé­giek, dolgozó kisemberek al­kotják, soraik közt megtaláltuk a dolgozó nőket, akik már be­bizonyították, hogy minden poszton megállják a helyüket, az ifjakat, a jövő reménységeit, akik határtalan lelkesedéssel dolgoznak az ötéves terv meg­valósításán. jobb jövőjük építé­sén. Ott vannak a jelöltek kö­zött a párttagok mellett a leg­jobb pártonkívüliek, akik bebi­zonyították, hogy hűek a népi demokráciához, a Párt célkitű­zéseit magukénak vallják és harcolnak ezekért a célokért. Dolgoznak az üzemekben a ter­melékenység emeléséért, a fal­vakban a termelési csata győ­zelméért. Úgy, mint Ujfehértón Méhész István, Szt.ányi Miklós'-" né, Szőlősi János, Ferenczi Mi­hály kis- és középparasztok, akik példamutatóan yégzik az őszi szántás-vetést, vagy Tímáron Vinai János, Nagy M. Ferenc- né. ifj. Vattamány Dezső, Lán- czi Ferenc, akik már a búza ve­tésénél tartanak és október 18'ra ezt is befejezik, akik bur­gonyából és kukoricából min­den feleslegükre szállítási szer­ződést kötöttek. Ez a lista munkások és pa­rasztok, értelmiségiek és kis­emberek, nők és fiatalok, párt­tagok és pártonkívüliek listá­ja. Ez a lista a magyar dolgo­zó nép megszilárdult egységé­nek listája, a munkásosztály­nak az egész dolgozó néppel kötött szövetségének pecsétje. A tanácstagjelöltek listái azt mutatják, hogy jó munkát vé­geztek a Népfront-bizottságok, megfelelő embereket jelöltek, akikre szívesen adja szavaza­tát, akiket saját jelöltjének is­mer el minden dolgozó. Vincze József, kemecsei le­velezőnk ezeket írta egyik je­löltjükről, Novák Józsefről: „Élenjár mindenféle munká. ban, a gabonabeadásban, a krumni- és kukorieaszállítási szerződéskötésnél. Példánknak tekintjük és bizalommal adjuk rá szavazatunkat." Ugvan°zt mondhatják el a dolgozók Ti* szadobtól Tiszabecsig, Záhony­tól Nyírgelséig & jelöltekről. Mindenki emelt fővel léphet vasárnap a szavazófülkébe és emelt fővel léphet ki onnan, mert szavazatával hozzá ha­sonló dolgozókat juttat mandá­tumhoz. akik méltón képviselik őket az államhatalom helyi szerveiben, a Párt vezetésé­vel irányítják a harcot az öt­éves terv végrehajtásáért, a béke megvédéséért. Legyen a tanácsválaszlás a népi demokrácia újabb elsöpri győzelme a belső és külső ellenség fölöl! — mondotta hátiár János elvtárs, as MDF salgótar jáni választási gyűlésén Kádár János elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettese a Magyar Dolgozók Pártja salgó­tarjáni választási nagygyűlésén beszédet mondott: — A tanácsok megválasztásával lesz teljessé tulajdonképpen népi demokratikus államunk — kezd­te beszédét Kádár elvtárs — és ezzel a lépéssel vonul be dolgozó népünk az államhatalom helyi szerveibe, hogy ott saját kezébe vegye saját ügyeinek intézését. Minden munkájából éló', be­csületes embernek érdeke, hogy saját szavazatával, sze­mélyes közreműködésével résztvegyen október 22-én a tanácsok megalakításában. Maguknak a dolgozóknak kell biztosítani, hogy ezentúl necsak kormányunkban és központi kor­mányzati szerveinkben, hanem ä legkisebb falu helyi hatalmi szer. veiben is biztosítva tegyen a dol­gozók érdekeinek megvédése a re­akciós sakálokkal, a kapitalista kizsákmányolókkal, a spekulán­sokkal, a megvert, de meg nem semmisült egész reakciós bandá­val, a szolgabírák, a csendőrök világát visszasíró kísértetek csür. héjével szemben. — A tanácsoknak mind a re­akció elleni kemény és bátor har­cában, mind az alkotó, a közjót előmozdítani hivatott építő mun­kájában mindenek előtt az fog szerepet játszani, hogy mennyi­re kapják meg munkájukhoz a legszélesebb rétegek közvetlen politikai támogatását. — Tanácsválasztásunk jelentő­ségét nagymértékben növeli, hogy dolgozóink a termelési munka javításával, gyorsításával ün­nepélyes munkafelajánlással készülnek országszerte a vá­lasztásra. ötéves tervünk első évének sike­res teljesítését és az egész ötéves terv megvalósítását jelentős mér­tékben elősegíti a tanácsválasztás napjára az ipari munkásság szám. tálán muhkafelajánlása éppen úgy, mint dolgozó parasztságunk­nak az az elhatározása, hogy ok­tóber 22-ig befejezi az őszi vetés munkáját. A tanácsválasztás po­litikai sikerét készítette elő, ugyancsak ötéves tervünk megvalósítását segítette, Népköztársaságun­kat erősítette a Békekölcsön több mint egymilliárd forin- tos jegyzése. — Az a körülmény, hogy már az idén július hónapban 15, ezerrel több fizikai munkavállalót keres­tek munkára, mint amennyi je­lentkezett, továbbá, hogy máris óriási hiány van és hatalmas ke­reslet mutatkozik népgazdasá­gunk részéről tudományos, tech­nikai képzettséggel 1 rendelkező munkaerők után,, különös jsíentö- séggel bír az ifjúság biztos jövő­jének megalapozása ‘ ckintetében. Pártunk, kormányunk, Népköz- társaságunk minden módon támo­gatja őket, hogy útjukat meg­könnyítse. . • Kádár elvtárs ezután az ötéves terv hatalmas célkitűzéseiről szó­lott, majd ' a következőket mon­dotta : ,— Az ötéves terv teljesítésé­nek legfőbb feltételei megvarrna! nálunk. Élenjáró, harcos, a munkás­osztállyal, a dolgozó milliók­kal összeforrott Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, aki vezet bennünket ebben a harcban. Erős és egyre erősödik a munkás­osztály politikai öntudata, áldo­zatkészsége, új szocialista hazafl- sága, teremtő és alkotó ereje. Erős és erősödik a két nagy dol­gozó osztálynak, a munkásságnak és dolgozó parasztságnak a mun­kásosztály által vezetett szövet­sége. Újabb és újabb csapásokat mérünk a nemzetközi imperialis­ta körökkel szövetkezett hazai re­akcióra. Ezek mind előrehaladá­sunk, ötéves tervünk, tanácsvá­lasztásunk igen fontos, ,'iélkülöz- h etet len erőit alkotják. De egész előrehaladásunk, t jövendő sikereink forrása a szeretett Sztálin elvtársnnk ve­zette Szovjetunió és ezer for­mában megnyilvánuló segít­sége, baráti, testvéri támoga­tása fiatal Népköztársasá­gunk és dolgozó népünk szá­mára. — A ml összes jövőbeni ter­veinknek éltető eleme és szükség­lete a béke. Ha nyugodtan dolgoz­hatunk, akkor nem túl hosszú idő alatt meg tudjuk mutatni az egész világnak, hogy a mi népünk melyet a Szovjetunió szabadított fel évszázados rabságából, mire képes. * — Most, miközben tanácsaink megválasztására készülünk, mind­inkább fokozódik a harc a béké­ért. A Szovjetunió népeinek leg­jobbjai hétfőn fognak összeülni a haladó világ mindenünnen látható világítótornya, a dicsőséges Moszkva falai között. Ezen a kongresszuson a Szovjetunió dolgozóinak küldöttei nyilván ismét kifeje­zik erős és rendíthetetlen el­határozásukat a béke meg­védésére. A Szovjetunión' kivül a békét óhajtja a hatalmas Kína, az ame­rikai tömeggyilkosok állati ke­gyetlenségei következtében szen­vedő, de törhetetlenül harcoló, hős koreai nép és az összes népi demokráciák kormányai és né-, pei. — De a békét óhajtják Francfe- prszág, Olaszország, Németország és a föld minden országának dol­gozói, száz és százmilliók, közöttük Anglia és az Egyesült Államok mind­jobban eszmélő egyszerű dolgozó tömegei is. Ezt bizonyítja a stock­holmi békefelhívá6t aláíró, több mint 500 millió ember kiállása a béke' nellett és a legvadabb elnyomás alatt sínylődő kapitalista és gyar­mati országok dolgozóinak százféle tormában megnyilvánuló és mind­jobban erősödő békeharca is. — Mostani tanácsválasztásunk különös nemzetközi fontosságát az adja meg, hogy ezen a választáson a magyar dolgozó népnek impozáns sza­vazással kell megmutatnia, hogy egységben, egyetértésben, tár­tunk útmutatásait követve kor­mányunk mögé áll, hogy meg­ingathatatlanul a Szovjetunió vezette béketáborba tartozik és kész a békét minden erejével, minden módon megvédeni. — A béke védelmet jelenti terJ melésünk és ezzel nemzetgazdaság gunk, államunk általános erősítése mellett néphadseregünk fjjjleszfésau Néphadseregünk" ma az imperialis­ták, Tito, Rajk, Pálfi és a többi összeesküvő által szervezett áruié banda kiseprése után valóban izzig* vérig a magyar nép hadserege — A háború nem elkeruhetet’ett — folytatta Kádár elv társ,, de ar« ra szükség van, hogy a - Tru*’ manók fokozódó provokációjára as eigjj^rek százmilliói, a hatalmas 1 eJ győzhetetlen béketábor erői és kö-t zöttük mi, magyar dolgozók még harcosabban, még elszánt abban á!lv junk ki a béke megvédésének Ügy« mellett. Az imperialisták tervei kudarc­ra vannak ítélve és gyalázatos bukásukat és az emberiség megvetését nem kerülhetik el. — Mindezek a tények együttvéve adják meg tanácsválasztásaink je-1 lentőségét. Mindenki szavazzon, de! ez nem elég. Mindenki lépjen fel és cselekedjék annak érdekében, hogy, a választás a Népfront jegyében, aj} egész dolgozó nép egysége jegyéi ben, a munkások, parasztok, értele miségiek, kispolgárok, nők iljak, vallásos meggyőződésűek, pártái-' lásra való tekintet nélkül minden dolgozó egységes állás- foglalása legyen a tanácsok és j népünk igaz ügye mellett — Előre elvtársak, munkára ki-" bontott zászlóval, Rákosi elvtárs és Pártunk vezetésével a Népfront és a dolgozó nép összefogása jegyében egy új győzelemre, a tanácsválasz­tás napjára* — Minden becsületes dolgozó sza­vazatával is, de a választás előtti felvilágosító munkájával is járul­jon hozzá, hogy a tanácsválasztás a magyar né­pi demokrácia újabb elsöprő győzelme legyen a bujkáló belső reakciós erők felett és méltó válasz legyen a nemzet­közi imperialista háborús gyújtoga­tok elvetemült bandája felé — fe­jezte be beszédét Kádár János elv­társ. i Rendkívül súlyos az expedíción francia haderő helyzete Vietnámban A vietnámi francia expedi- ciós hadsereg helyzete egyre súlyosabbá válik Észak-Tonkin- ban. Thai Nguien feladása után az expediciós hadsereg kény­telen volt a kínai határhoz kö­zel fekvő Thatkhe erődöt is fel­adni. A hadsereg roncsai most Nachem felé vonulnak vissza. A visszavonuló oszlopot szün­telenül támadják a vietnámi hadsereg mosRgó egységet SZMMIIÉI | ,-------------—o ______.____ 11» A MAI SZAMUNKBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom