Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

Hétfőn érkeznek Szaholcs-Szatmárha a kárpátukrajnai kolhozok küldöttei Nagyhalász és Tissadoh lelkesen várja őket Egv hétté' ezelőtt utaztak keresztül Szabolcs- S'.atmáror. a kárpátukrajnai kolhozok parasztkü1- dötte’. fi megye állomásain áthaladó vonat utasait forró lelkesedéssel ünnepelték a dolgozók. A magyar és szovjet nép örök é9 mély barátságának kifejezője volt ez az ünneplés az aromásokon. Wegyénit dolgozói feszült érdeklődéssel várják * küldöttség látogatását. Hasonló ez az érdeklődés ■ ehhoz, amivel a Szovjetunióban járt magyar pa- rasztküldöítséget várták: dolgozó parasztságunk tanulni akar, megismerkedni a Szovjetunió életével, nagyüzemi mezőgazdaságával. De ugyanakkor me­leg, testvéri szeretettel és vendéglátással is fogad­ják a küldötteket, hogy a tanulás mellett viszonoz­hassák azt a szeretetteljes vendéglátást, amelyben a magvar parasziküldöttségnek volt része a szovjet kolhozokban. A kárpátukrajnai parasztküldöttség tagjai magya­rul beszélő kolhozparasztok, akik tolmács nélkül, , közvetlen, baráti beszélgetés során mondhatják el tapasztalataikat, életüket, munkájuk módszerét és . azi a mérhetetlenül sok és nagy támogatást, amely­ben Sztálin, a Bolsevik Párt, a szovjet állam ré­szes! ette és részesíti őket. Nagyhalász és Tiszadob községek lázas izgalom­mal "árják a küldöttség tagjait. Már napok óta fo­lyik a készülődés oz ünnepi fogadtatásra. Feszült érdeklődéssel és kíváncsisággal tekintenek a kár­pátukrajnai kohozok küldődéinek beszámolói e’-é, amelyekből a koihozparasztság éleiének újabb rész­leteit ismerhetik meg. A nagyhalászi ,,Dózsa“ és ,.Vörös Csillag“ Csoportok, valamint a gépállomás és egyénileg dolgozó parasztok már megtették az előkészületeket a hétfői fogadtatásra. Tiszadob ter­melőcsoportja és egyéni parasztjai kedden fogadják és táják vendégül a küldötteket, A küldöttség tagjai Nagyhalászban és Tiszadobon is meglátogatják a termelőcsoportokat, tapasztalat- csere és tapasztalatátadás lesz a látogatás során. Utána a községek egyénileg dolgozó parasztságával beszélgetnek é etükrö ■ a nagyüzemi mezőgazdaság­ról. Mindkét községben. Nagyhalászon hétfőn, Tisza­dobon pedig kedden, az esti órákban falunap, kul- túvest lesz. A kolhozparasztok küldöttségének tag­jai a falunapon elmondják, hogyan alakítottak cso­portot, mi yen nehézségeket küzdöttek le a csopor­tok megalakításakor. Elmondják azt, hogyan gaz­dálkodnak, milyen eredményeket értek el eddig. Beszámolnak arról, hogy a Szovjetunió parasztsága hogyan jegyez tervkölcsönt. Dolgozó parasztságunk kóréhen, a helyi tanácsok megválasztása előtt* a tanácsok működése is nagy érdeklődést vált ki. A küldöttek erről is beszélgetnek majd a dolgozókkal. Elmondják a falunapokon, hogyan dolgoznak a szov­jetek, a tanácsok, mennyivel könnyítik meg a dol­gozó nép életét és a szocializmus építését műkö­désükkel. A megyénkbe látogató dolgozó parasztok már új. szocialista emberek, akik a világ legfejlettebb, leg- haladoitabb mezőgazdaságában dolgoznak, akik pél­dát mutatnak nemcsak a magyar parasztságnak, de az egész világ emberibb életre, iólé.re vágyó pa" rasztságának is. Százalékkal és kölcsönnel a békéért A Bckckölosöii-jegyifcs első napja a tiszalöki erőműnél Akkor szép a táj, ha eleven. Szo­kás-mondás. A tiszalökiek is tart­ják. Lchpt is a jó munkában gyö­nyörködni. Nem egyszer állanak meg a tiszalöki dolgozó parasztok és gyönyörködnek az épülő erőmű­nek A jó munkának a dolgozó parasz­tok sincsenek híján. Már kora reg­gel megindulnak, hosszú sorokban ti szekerek, az ekével és boronával, "hogy eleget tegyenek a Párttal szembeni kölelességnek. A nap, ma is alig hogy magasabbra emelke­dett, mint a tokaji hegyek kék lán­colata, de már folyik a csutkavágás, szántás, boronálás. Folyik a fövő évi jó termés előkészítése. A mező­re igyekvő dolgozó parasztok leg­többször együtt jönnek az erőmű­telep nappali műszakában dolgozó ■munkásokkal. Ma is a szekerek mel­let ott jönnek hosszú sorban a ke­rékpáros munkások is, ■ Van olyan is és nem is egy, aki saját motor­ján jön. Együtt jönnek egészen az erőmű kapujáig. Ott elválnak azzal, hogy ,,aztán csak jó munkálkodást“, ilste megint együtt térnek haza, ilyenkor elmondják, hogy ki ho­gyan állta me a a hclvé* r - pon. A nappali műszakban dolgozók a váltásig az irodaépület elölt beszél­getnek. F.z már szokássá vált. Itt szokták megbeszélni, hegy a nap folyamán mennyi százalék A érnek el. Mert ezt is tudják előre. Min­den munkásnak megvan a maga terve, amit teljesíteni akar. — Na Ferenc, hát mennyi lesz a mai napon? — kérdezi meg egy idősebb kőműves Cs. Papp Ferenc kőművestől. — Semmivel sem kevesebb, mint tegnap — vágja rá mosolyogva. — Hej de kemény fiú vagy — tréfálkozik vele az idősebb munkás és vállon veregeti. — És mennyi volt tegnap? — 210! — Ahhh, az már beszéd, csak az­tán meg is tartsd. Papp bólint. Hogy megtartja? Annyi biztos, hogy lejebb nem adja, inkább még emeli. Erre is megvan az alapja, hiszen az elmúlt héten állandóan 200—205 százalék körül mozgott. Azóta pedig sokat tanult Ötvös Lajostól, ötvös sztahanovista, szívesen elmagyarázott egykét dol­got, amit még Papp nem tudott. A népneve.ők A munkábaállás elölt röpgyűlés volt minden üzemrészben. A nép­nevelők tudtára adták mindenkinek, hogy a mai nappal megindult a békekölcsönjegyzés. Egyik csoport­ban Palló András népnevelő be­szélt. — Elvtársak! Az állam kölcsönt kér tőlünk, mindenkitől annyit, amennyit adhat. S miért ne ad­nánk a mi államunknak, amikor annyi sok mindent kaptunk álla­munktól, a tavalyi kölcsönért is. Miért ne adnánk, most is, amikor a tovább építkezésről, a béke megvédő- [ séről van szó. Saját magunknak . adunk kölcsönt — mondotta. — Az igaz, hiszen mi vesszük hasznát. Meg hányán vissza is kap- . iák, többszörösen — mondotta Tóth ! Lajos. — A békekölcsön jegyzéssel biz- | tosítjuk a jövő évi munkát, a mun­kához meg béke kell, a békét véd­jük tehát vele. Azzal, hogy fej­lesztjük nehéz és könnyű iparunkat, mezőgazdaságunkat, hadseregünket, erősebbekké válunk. E'vesszük az imperialisták kedvét a háborútól. Mert ez úgy van, hogyha látják, hogy ■ erősek vagyunk, akkor nem lesz merszük - háborút kezdeni — beszélt tovább. A munkások figyel­mesen hallgattak. Sok már azt latol­gatta magában, hogy mennyit is adjon, tokban meg itt is felülkere­kedett a versenyszellem, Amikor Palló befejezte a beszédét, mindjárt szót kértek. Elsőnek Jónás Lajos. — Elvtársak, én tudom, hogy mire megy a békekölcsön, Most há­rom gépkocsink van, jövőre leg­alább hat lesz, könnyebben dolgoz­hatunk majd, lesz még több gépünk és lesz békénk. En erre adom a kölcsönt. Es kihívom versenyre a gépkocsivezetőket. En jegyzek 2.200 forintot — mondotta. A dolgozókból kitört az éljen és a taps. Erdélyi Lajos egy ideig hallga­tott, figyelt minden szót. Amikor aztán a zaj elcsendesült, ő: is szót kért. — En is békét akarok, hát adok is kölcsönt az államnak, 3.000 fo­rintot — mondta. Újra kitört a taps. — Én meg 3.200-at adok — kiál­totta ki hangosan Bállá József. Újra Erdélyi kiáltott. Kipirult arccal mondotta: — Nem jól számítottam, elvtár­sak. nem háromezret, hanem 3.200 forintot adok. Hiszen ennyit is ki tudok én fizetni abból, amit Kere­sek. — A társai váliukra kapták. Így ment ez minden üzemrészben. De nemcsak a munkások kötöttek egymással versenyt, hanem a nép­nevelők is. Versenyre hívták ki egymást, hogy jó népnevelő mun­kával ki jegyeztet több kölcsönt. Kakócz László népnevelő versenyre hívta ki Tóth, Lajost, Az el is fo­gadta. Mondva. hogy el tudja úgy végezni a feladatát, mint Kakócz. Amikor eljött a váltás ideje, az emberek gyorsan munkába álltak. A békekölcsön mellett a termelés­ről sem feledkeztek meg. Mindenki számon tartotta, hogy kivel verse• nyez, * kit kell lehagyni. Cs. Papp is gyorsított, amikor eljutott hozzá a hír, hogy a békekölcsön öröméi-e és tiszteletére az az idős kőműves, akivel váltás előtt beszélgetett, ver­senyre hívta ki. A hír eljut hamar, nincsenek ugyan hírhordók, de a versenyzők mindig ' tudják, hogy versenytársuk hol tart, mennyit teljesített. Sarkallják egymást. Egyik sem marad el a másik mö­gött messzire, mindig fej-fej mel­lett. Jávában folyik a munka, amikor csak Papp elé teszik a jegyzési ívet. Ebben sem marad ő el, hi­szen tudja, hogy mire adja. Ameny- nyit most ad, azzal alapozza meg magának és családjának a jövőjét. Amikor odakanyarítja az egyest és a három nullát, felveszi a tollat és azt mondja: — Mi békét akarunk, a béke nél­kül nem tudnánk tovább építeni. Sok ilyen szép erőművön szeretnék dolgozni és fogok is, azért adom a kölcsönt, hogy megvédhessük a békét, lássák az imperialisták, hogy mi nemcsak óhajtjuk a békét, de meg is tudjuk védeni — mondja és aláírja a nevét is. Tóth Lajos gödörmunkás is szí­vesen jegyzett. Neki nyolc gyer­meke van, jövőt, boldogságot akar a számukra. — Egy havi fizetésemet jegyzem, hétszáz forintot. Szívesen adom ál­lamunknak, mert tudom, hogy a béke megvédésére, az ország tovább építésére adom — mondja a nép­nevelőnek. így ment ez minden üzemrészben. Akár hol hallgattuk volna végig, mindenütt azt hallot­tuk volna, hogy „a békéért, a to­vábbépítésért adom“. A déli ebéd­szünetben a hangszóró is bemondta a legjobban jegyzők nevét. Ebéd­közben is hallották, hogy ki-ki mennyit jegyzett. Palló András elszámította magát, Kévéséit jegyzett. Legalábbis ő így gondolta. Bement a pártirodába, hogy pót jegyzést csináljon. Ott ta­lálkozott össze Solymosi Gyulával. Solymosi is azért ment, hogy pót­jegyzést csináljon. 500 forintos jegy­zését megduplázta. Palló is a hat­száz forinthoz még hozzájegyzett négyszázat. Egy óra múlva megint visszament és még jegyzett ötszá­zai. Este mikor megtudta, hogy az erőmű dolgozói négyszázhatvanezer forintot, jegyeztek, még hozzájegy­zett 5C0 forintot. Így lett kétezer forintos jegyzése. Borbé’y Eta ís ÜZEM! DOLGOZÓK! A tiszalöki Vízmííépítő NV dolgozói becsülettel veszik ki ré­szüket a békekölcsön jegyzéséből! Eddigi átlaguk 563 forint! Nyíregyházi Magasépítési N V, kisvárdai Vulkán! Lemaradtatok! Zárkózzatok fel az erőműépítők mellé! KÖZÉPPARASZTOK! Pető Sándor 14 holdas kéki középparaszt 2000 forintot jegy­zett békekölcsönre! A béke minden dolgozó paraszt számára drága s megvédéséből minden becsületes embernek ki kell venni részét! Pető Sándor versenyre hívta középparaszt társait! Csatlakoz­zatok tettekkel a versenvhez! BODIS ANDRÁS büdszentmihályi római katolikus lelkipásztor, a békebizottság tagja fizetésén felül jegyzett békekölcsönt! Ugyanakkor röpgyü- léseken szólal fel és jegyzésre buzdítja a dolgozókat! Bódis András tettekben mutatja meg, hogy őszintén örül a megegye­zésnek s kész a népért harcolni, a békéért küzdeni! TERMELŐSZÖVETKEZETI DOLGOZOK! Mutassatok példát a falu dolgozóinak! Kisari Sándor 48 éves, 11 gyermekes besenyőd! tszcs-tag 500 forintot jegyzett! értelmiségi dolgozok; Alkotó munka csak békében lehetséges! Dr. Borsi István nagykállói OTl-orvos eredeti 1200 forintos jegyzését 2000 forintra emelte! Kövessétek példáját! NÖVÉNYTERMELTETÖ VALI.ALAT! 26-ára dobszó útján összehívtátok a kölesei dolgozó parasz­tokat karósbab átvétele céljából. Megígért minősítőtök még 27-én sem jelent meg. Több pontosságot, több lelkiismeretességet! Dolgozó paraszt­ságunknak nincs ideje arra, hogy felesleges várakozással fecsé­relje az időt! DOl.GOZÖ PARASZTOK! Baksa Ferenc gyulaházi szegényparaszt húsz mázsa burgo­nyára kötött szállítási szerződést. Nyírkárászon Juha György középparaszt 50 mázsára. Vegyetek példát róluk, vigyétek győzelemre a burgonyaszál­lítási szerződéskötést! 1.700 forint békekölcsönt jegyzett dr Lizák Nesztor, a bakiéi tiidőszanatorinm vezetölöorvosa Kedves elvtársak ! Tudom, hogy dolgozó népünk legjobb fiai mellett, szorosan a munkásosztály sorai mögött küzdenek a békéért haladó ér­telmiségi dolgozóink is. Le­hetőség nyílt végre arra, hogy tudományunkat a dolgozó né­pért, a dolgozó nép érdekében használjuk fel. Közös hát az ügyünk. Közös ügyünk, a béke az a harc, amelyet folytatunk a háborús banditák ellen, akik azon törik a fejüket, hogy a tudományt hogyan használják fel az emberiség elpusztítására, a dolgozók vérének ontására. Azok ellen, akik atombombá­kat és baktériumbombákat akarnak dobni békés népekre, először 700-at, aztán még 300 forin­tot jegyzett. Amikor az esti váltás megérke­zett, Cs. Papp újra találkozott ver­senytársával. Most már keresték egymást. — Na, hogy állunk Ferenc? — Megvan, amit ígértem, a mai teljesítményem 220 százalék. — Akkor csak nem hagytál le. Mert nekem is annyi. — Na és mennyit jegyzett? — 900 százat. — En százzal többet... ezret. Az üzemi bizottság irodájában versenyt számolt Kakócz és Tóth. Nagy izgalommal számolnak mind a kelten. Tóth kevesli az összeget, amit brigádja jegyeztetett, már harmadikszor számolja össze, hogy nem tévedetté. Oldalvást pillantva, látja, hogy Kakócz összegének első Ezekkel a gondolatokkal jegyez­tem én 1 700 forint Békeköl­csönt. Mert tisztában vagyok azzal, hogy forintjaim jól fog­ják szolgálni a béke ügyét. Doktor Lizák Nesztor, a baktalórántházi tüdőszanató­rium vezető főorvosa. --------o-------­A SZÉNIPARI DOLGOZOK MUNKAVERSENYE A kuznyecki Kirov-bánya dolgo­zói a békeműszak befejeztével újabb szocialista kötelezettségvállalást tet­tek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójának mél­tó megünneplésére vállalták, hogy november 7-ig terven felül 15 sze­relvény kiváló minőségű szenet ad­nak az országnak. száma hatos, az övé meg csak né­gyes. Ilyen nagy lenne a különb­ség? — Na, mennyit jegyeztettetek? — szólal meg Kakócz felegyenesed­ve a papír felől. — Mondd te előbb... fi meny­nyit? — ravaszkodik Tóth. — Megmondom én, miért ne, 60.800 forintot. — Lehagytatok, mert mi csak 4S.900 at. — Nem, egyforma jó munkát végeztetek — szól bele Hajdú Sán­dor párttitkár. — Kakócz többet jegyzett ugyan, de a brigádja is nagyobb, több ember van benne. Boldogok mind a ketten. Nem­csak azért, mert egyikőjük sem maradt le, hanem mert jó munkát végeztek, harcoltak a bőkért. ,1950 . OIvTÓIÍEü 1. VASÁÉ NAP *• *

Next

/
Oldalképek
Tartalom