Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-29 / 253. szám
Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén a nemzetközi helyzetről, belpolitikai életünkről, a Pártunk és népünk előtt álló feladatokról Kedves Elvtársak! Központi Vezetőségünk ülése olyan időre esik, amelyet a nemzetközi helyzet fokozódó feszü't- sége és egybea a nemzetközi békemozgalom erősödése jellemez. Belpolitikailag népi demokráciánk egy sor sikerre mutathat rá, amilyen a győzelmes tanácsválasztás, a milliárdos békekölcsön, ötéves tervünk első évének eredményes végrehajtása. Ugyanakkor mutatkoznak az egészséges növekedés velejárójaként bizonyos átmeneti nehézségek. Beszámolómban ismertetem a kérdéseket s azokat a feladatokat is, melyek Pártunk és dolgozó népünk számára ebből a nemzetközi és belső he'yzetböl adódnak. Az imperialisták liáhorns készülődései A nemzetközi helyzetet az utolsó hónapokban az jellemzi, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt álló imperialista blokk a „hidegháború”-t egyre inkább melegháborúra akarja átváltoztatni. A szocializmust építő államok gazdasági és politikai megerősödésére, a Szovjetunió vezette békefront sikereire, az amerikai imperialisták a harmadik világháború előkészületeinek meggyorsításával fejelnek. Nemcsak saját hadiiparukat és hadseregüket fejlesztik lázasan, de fokozódó nyomást gyakorolnak csatlósaikra, a marshallizált országokra, hogy azok is fokozzák fegyverkezésüket. A „News Statesman” c. liberális angol lap négy héttel ezelőtt így ír erről: „Amerika azt a célt tűzte maga elé, hogy a világuralom megszerzésére felfegyverzi Németországban ugyanazokat a csoportokat, amelyek a második világháborút okozták, olyan békét köt Japánnal, amely teljesen szabad kezet biztosít a régi Japán hadurainak, egyben úgy szervezi át a nemzetek szövetségét, hogy az minden körülmények között az amerikai politikát támogassa és a szovjet politikát elutasítsa.” Az nmerikai politika arca Koreában Ennek a támadó, világuralomra törő politikának egyik megnyilvánulása az, ami Koreában történik. Az Egyesült Államok gondosan készítették elő ezt az agressziót és meg voltak győződve, hogy Li Szin-Man könnyen elfoglalja számukra Eszak-Koreát. Amikor délkoreai csatlósaik seregét a Koreai Népköztársaság csapatai szétverték, a meglepett amerikai imperialisták először saját hadügyminiszterüket okolták, aki szerintük nem fegyverezte fel eléggé Li Szin-Manékat. A hadügyminiszter annak bizonyítására, hogy a támadás gondosan volt előkészítve, egyszerűen nyilvánosságra hozta azoknak a hadianyagoknak imponáló listáját, amelyet Dél-Koreába küldött. Azt is közölte, hogy Li Szin- Manék félmiiliárd dollárnyi segélyt is kaptak. A kezdeti kudarcok igazi okai hamarosan napvilágra kerültek. Maguk a Koreában lévő amerikai haditudósítók kezdték megírni, hogy a délkoreai nép gyűlöli Li Szin-Mant, akit „vén szörnyetegnek” hívtak, kormányzását „a mészárosok uralmának” nevezték és lelkesedve fogadták Kim Ir- Szen bátor felszabadító katonáit. Erre közbelépett a hadi cenzúra., amely csakhamar olyan alaposan működött, hogy a „szabad” amerikai sajtó nem hozhatta le Nehru indiai miniszterelnök javaslatát, amely a koreai kérdés békés megoldását célozta. Az amerikai imperialistáknak nem a tartás, békés, a koreai nép önállóságát és függetlenségét biztosító megoldás kellett. Gyarmatosítani akarják Koreát s ezért utasítottak el minden indítványt, amelyet a Szovjetunió, a népi Kína, vagy India a békés megoldásra tettek. Köziben mozgósították minden erejüket s mikor emberben és anyagban óriási fölénybe kerültek, megindították az ellentámadást. A koreai hazafiak hősiességét és önfeláldozását még az ellenség is kénytelen elismerni. A fasiszta gyarmatosító kísérletek és a gyarmati népek felszabadító harcának tanulsága azt mutatja, hogy a gyarmatosító csak területet hódíthat meg, de nem verheti le egy nép szabadságvágyát. Ezt tapasztalták Koreában a japán imperialisták és már most tapasztalják az amerikai gyarmatosítók, akiknek hátában a hős partizánok tízezrei folytatják elszánt harcukat. A kezdetben elszenvedett kudarcokért most úgy állanak brsz- szút az amerikai megszállók, hogy térdig gázolnak a koreai hazafiak vérében. Ázsia népei, de az egész haladó világ felháborodással látja, hogy az új gyarmatosítók vadságban ér o. % _Cliilmúlják mindazt, amit a gyarmatok véres története eddig feljegyzett. A koreai nép hősi önvédelmi harca, szörnyű szenvedései különösen Ázsiában gyakorolnak mély hatást. Alexander Werth, az ismert angol polgári újságíró erről szeptember elején azt irta: — „Korea gyorsan jelképpé fejlődött egész Ázsiában. Akár azzal végződik, hogy az amerikaiakat a tengerbe szoritják, akár a koreai nép vértanuságával, egész Ázsiát az Egyesült Államok ellen mozgósítja.” Hasonlót állapít meg az angol nagytőke lapja, a „The Economist” is a koreai bombázásokkal kapcsolatban. Az amerikai imperialisták ezzel a felháborodással szemben úgy akarnak védekezni, hogy világhódító terveiket egyrészt mint „á kommunizmus terjedésének meg- gátlását” állítják be, másrészt a nemzetek szövetsége mögé bújnak. A liberális angol folyóirat, a „News Siatesman” ez év augusztusában azt írja erről: „Ázsiában a kommunizmus meggátlásának fogalma azt jelenti, hogy támogatják az elnyomást, a hozzá nem értést, a korrupciót, a reakciót és ezzel eltaszítják maguktól az ébredő hazafias erőket, amelyek függetlenséget és szociális változást óhajtanak ... Az ázsiai eseményekből már megtanulhattuk, hogy ez a politika olyan szövetségeseket eredményez, mint Rao Day, Csang Kai_Sek és Li Szin-Man és hozzájárul ahhoz, hogy a kommunisták a népi függetlenség és a szociális haladás bajnokaiként léphetnek fel.” A cikk elégedetlenül azzal a megállapítással végzi: „az elnyomás csak elodázza * kérdést addig az ideig, amíg a kommunizmus lesz az egyedüli kiút.” Ez a felismerés az amerikai imperialisták előtt is feldereng. Az amerikai nagytőke folyóirata, az „U. S. News et World Report” pl. ez év! szeptember 22-i számában kénytelen volt megállapítani, hogy „az Egyesült Államok kommunistaellenes hadjárata azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol a kommunisták állanak a függetlenségért vívott harc élén. az Egyesült Államok szembeszáll- nak a nép követelésével.” Az FASZ az imperialisták fedoszerrévé válik Érthető tehát, hogy az amerikai imperialisták világhódító cs gyarmatosító terveiket igyekeznek inkább az Egyesült Nemzetek zászlaja mögé rejteni, Ezért akarják most úgy átalakítani az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy számukra necsak készséges szavazógép legyen, de csatlósaik hadseregével is rendelkezhessenek. Az "Egyesült Nemzetek Szövetsége megalakulása & második világháború szenvedéseitől elgyötört emberiség legnagyobb reménysége volt. Azt várták tőle, amit létrejöttekor ígért, hogy egységesen és keményen fogja elutasítani a szétzúzol t fasizmus minden feltámadás! kísérletét, erőteljesen támogatni fogja a demokrácia, az emberi haladás ügyét. Az amerikai imperialistáknak világhódító törekvései azon. ban egészen más irányt adtak az Egyesült Nemzetek szervezetének. A Marshall-tervvel és egyéb rend; szabályokkal anyagi függőségbe hozták az Egyesült Nemzetek egyf sor államát. Az Egyesült Nemzetek] országainak jelentékeny része, mint I Anglia, Franciaország, Belgium, • Hollandia, Ausztrália, a Délafrikai Unió és a többi, maga is gyarmattartó, sőt nem egyszer rabszolgatartó állam és helyenként, mint Vietnamban, Malájában véres gyár. mati háborút folytat az Egyesült Államok segítségével. Ezek az országok természetesen szemben állanak a Szovjetunióval, a népek felszabadításának bajnokával és a világuralomra törekvő, gyarmatosító Amerika mögé sorakoznak fel. A Nemzetek Szövetségének egy sor olyan kormány tagja, amely az amerikai dollárok, vagy az amerikai szuronyok nélkül nem sokáig ülhetne népe nyakán. Ezek a kormányok szolgaian követik az Egyesült Államok minden utasítását. Ezek képezik azt a többséget, melyről minden érvelés Ispattan és amely gépiesen szavazza meg az Egyesült Államok követeléseit. Minél kevésbbé képviseli valamely kormány saját népének érdekeit, minél gyűlöltebb és ellenszenvesebb otthon, annál megfelelőbb Amerika számára, mert annál szoigaiab- ban teljesíti utasításait. Ezért is ragaszkodik Amerika olyan görcsösen Csang Kai-Sekhez és ezért akadályozza meg a hatahnas kínai nép igazi képviselőinek felvételét. Neki nem a népek képvisc. lőinek szövetségére, hanem a csatlósok segítségére van szüksége. Elutasítják a többség akaratát Rá kell mutatni arra is, hogy a Nemzetek Szövetségének szervezete lehetővé teszi az Egyesült Államok kis csatlósainak segítségével a többség akaratának elutasítását. Amikor pl. Korea kérdésében India képviselője bizonytalan és radikálisnak egyáltalán nem nevezhető közvetítő megoldást ajánlott, ezt a javaslatot annyi ország támogatta, amelynek lakossága jóval meghaladta az Amerika vezette imperialista tábor lakóinak számát. Ennek dacára a közvetítést az Egyesült Államok apró csatlósai segítségével cl tudta utasítani. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének fejlődése azzal fenyeget, hogy az amerikai imperializmus egyik fedöszervévé, vad eszközé, vé válik. Mi, magyarok is nemrégen taj>aszíalliattuk, milyen készséges eszköze az amerikai agressziónak és hírverésnek a Nemzetek Szövetsége. Amikor az amerikaiak koreai kegyetlenkedése miatt szerte a világon nagy volt a felháborodás — abból a célból, hogy eltereljék erről a figyelmet és hogy az Egyesült Államokat a szabadság bajnokának tüntessek fel, hirtelen napirendre tűzték Magyarország, Románia és Bulgária ügyét. Azt állították, hogy ezek az országok megsértik a szabadságjogokat. Kierőszakoltak egy megbélyegző határozatot, mely felszólította az Egyesült Nemze.ek Szövetségének tagjait, hogy igyekezzenek olyan adatokat gyűjteni, melyek azt bizonyítanák, hogy mi megsértjük a szabadságjogokat. Nagyon csábító feladat volna sorravenni azokat az országokat, melyeknek kormányai ezt a javaslatot megszavazták és kiilön- külön megmutatni, hogyan éü náluk a szabadság Ugye. ßn cs.olr egyetlen egyet ragadok ki. Az ellenünk szavazók között ott volt a monarehofasiszta Görögország is. Hogy hogyan áll náluk a szabadság, arról egy tényt idézek, ma.yet a reakciós svájci „Die Tat” c. újság ez év július 29-1 száma közöl. Egy szemtanú leírja, mit látott a görög Makronizosz szigetén, a politikai foglyok táboráb:n. Azt mondja: „Láttuk a tüzesvas okozta friss égési sebeket, az eltört kezeket és térdeket és c ml a legször- nyübb, a néma férfiakat, akiknek a gégéjét zúzták szét.” Még hozzá keil tennem, hogy ez a monarehofasiszta Görögország elhatározta, hogy csapatokat küld a koreai szabadságharcosok ellen. A magyar népi demokrácia kormánya helyesen cselekedett, amikor a Nemzetek Szövetségének erre az amerikai imperialisták által kezdeményezett határozatára jogi és erkölcsi igazának tudatában éles és szilárd tiltakozással és elutasítással válaszolt. A mi déli határainkon ágál és provokál az amerikai imperialis. ták- ügynöksége a Tito kormány. A Tifo-klikk válságos Iielyzefc Ez a maga módján igyekszik segédkezni amerikai gazdáinak. Különösen a háborús uszítás és kard- csörtetés terén fejtenek ki Titóék nagy tevékenysége*. Ennek megfelelően az imperialista sajtó hol aláhúzza azt, hogy Tito hadserege erősebb, mint a környező békés országoké együtt, véve, hol pedig ennek ellenkezőjét, hogy a népi demokráciák meg akarják rohanni Jugoszláviát. Most azonban az imperialisták nagy gondban vannak Jugoszlávia miatt, melynek gazdasági helyzete olyan válságosra fordult, hogy a kapitalista országok sajtója is az egész rendszer megingásáról beszél. A Tito-banda a gazdasági válságáért és zür-zavaráért az idei szárazságot teszi felelőssé. Nálunk Magyarországon is volt az idén szárazság, semmivel sem kisebb, mint Jugoszláviában. Tudvalevő, hogy a legfontosabb jugoszláv mezőgazdasági területek a rnagyrr határovatstée büsódaik. szmoin-szmiim § ,-----------, 1950. X. 29 i ^szÁM^1 i^kbó^
