Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-26 / 250. szám

1950 OKTOBER 25, CSÜTÖRTÖK Ae első tériéi túlteljesítéséért dolgoznak már a Vulkánban Az üzem területén nem tud megnövekedni az ócskavas halom, pedig majdnem minden nap tolat be valamelyik fényesoldalú moz­dony néhány vagonnal. Az öntő megemészti. Az üzem dolgozói napról-napra újabb és újabb győzelmeket arat­nak a munka frontján. Alig né­hány hete nagy betűkkel Írták fel a versenytáMára: „Előre a 2.000 szekrényes mozgalomért”. A versenyszerződésekbe beírták, hogy a seiejtet csökkentik és az üzem tervét túlteljesítik. Az üzem dolgozói megmutatták, hogy amit ígérnek, <• zt valóra Is váltják. A tanács választásra tett felajánlásukat teljesítették: 2134 tatvényt, sőt többet is elkészíte­nek. PÁLIJÁT MUTATNAK A TEKV TELJESÍTÉSBEN • A szocialista munkaverseny fo­kozásával október 14-én teljasí- cettéSí az első tervév előirányzatát. Sőt, az öntöde dolgozói három tonna szürkevassal már túl is tel­jesítették egészévi tervüket. Ez­után még szebb eredményeket akarnak elérni. Újabb munkafel­ajánlást tettek. Megígérték a Pártnak, Rákosi elvtársiak, hogy ebben az évben még a terven fe­lül 470 tonna szürkevasat önte­nek, formálnak és dolgoznak ki. HAHÓ A SELEJT ELLEN Az öntöde dolgozóinak egyik legszebb eredménye a selejt csök­kentése. A selejt olyan, mint az ellenség, a jobboldali szociálde­mokrata: lappang észrevétlenül. Sok esetben csak amogmunikálő, vagy a fúrós jön rá, hogy több- Orai munka veszett kárba: utolsó simítást végzik az öntvényen, egy­szer csak kipattan belőle egy sa­lak darab. Dobhatják el az egé­szet. Augusztusban az öntöde selejt* je még 11—12 százalék között mozgott. Szeptember hónapban versenyt indítottak a dolgozók a selejt csökkentésért. Teltek a he­tek, a selejt százaléka pedig apadt. Egyedül csak Benki Józsefnek aem akart sikerülni a seiejtet hökkenteni. Először dolgozott az intőben. Az első napokban 35 -38 izáza’ék volt a selejt. Bénkl Jó­zsef roár-már ott állt, hogy „meg­szökik” az öntőből, de Balajtí Já­nos és Timim József nem enged­ték. Megmutatták neki, hogy kell jól dolgozni. — Arra vigyázzon szektára — magyarázta Tirnku, hogy az ön­tésnél ne körüljön salak az önt­vénybe. Mag jól meg kell vizsgál­ni a formát, mikor a mintát ki­vesszük beiöle, hogy nines-e meg­repedve valamelyik klá'ló '•ász, mert akkor biztos, elsodorja a fo­lyékony vas. — Arra Is vigyázzon — egészí­tette ki Baiajtl —, hogy a minta­homok jó tapadóa legyen. — Ke­zével beiemarkolt a nedves homok­ba és összenyomta. -— Ilyen ni. Ha nam ilyen, azonnal szóljon a csoportvezetőnek, az majd gon­doskodik, hogy megfelelő minta­homok legyen. GYŐZELEM A TAN ÁCS VÁLASZT AS NAPJARA Benki József kitűnő öntő lett. Szinte óráról-órára csökkentette a seiejtet. A tanácsválasztásra az elsők közé küzdötte magát. Az utolsó héten 1.8 százalékra csök­kentette a Se’ejtet! Az öntőit minden hónapban egy napon tapasztalatcserét tartanak, elmondják egymásnak szerzett ta­pasztalataikat és azt felhasznál­ják. így sikerült az öntőknek a tanácsválasatásra a seiejtet 8.6 százalékra- csökkenteni. A selejt, csökkentés fő hőse Balajtí János és munkatársa, ölheti se'ejtjük átlagszázaléka 1.8, id. Tirnku Jó­zsef munkatársával, Árva Gyulá­val átlagosan alig két százalék seiejtet csinálnak. Bert ók István 2.8 százalékra, Varga András pe­dig 5.4 száza'ékra csökkentették a selejtátlagot. Az üzem dolgozói büszkék ezekre a munkásokra. De büszkék Garasos István és Soltész Lajos lakatosokra is, akik újítás, sál ünnepelték a tanácsválasztást. Az újítás bevezetésével Garasos átlagos teljesítményét 180-ról 245 százalékra. Soltész Lajos psdlg 130-ról 231 százalékra emelte. A Vulkán dolgozói így harcol­nak a békéért. A terv túlte'jesí- télével, a selejt csökkentésével, többtermeléssel válaszolnak az amerikai imperialistáknak. Nem akar jóit, hogy újra a romok alól kelljen kiszedni összerono3olt ál­lapotban új gépeiket. (S. 1>.) Részlegem a Hagy Okióbari Szeciüsia Forradalom 33. évferdulójának meolianepléséért A Dunai Vasmű építéséhez jelentkezett Urban Láaxló ifjúmunkás brigádja Izzó, telkes hangulatú rőpgyü’.ést szerveztek zz ifjúmunkások a do­hányfermentáló építésénél. Kezük­ben az újság, a DISZ Központi Ve­zetőség felhívásával. Néztek, olvasgatták és még a rcpgyíílés előtt megbeszélték. Mi­lyen nagyszerű feladat is lehel ott dolgozni. Legnagyobb építkezése ötéves tervünknek — büszke lehet az a dolgozó, akinek az a megtisz­teltetés jut, hegy részt vehet eb­ben a munkák'’"’. Mások Rákosi elvtárs cikkét Ol­vasták és boldogan gondoltak arra, hogy a Párt megbízatását teljesít­hetik azek. akik jelentkeznek a Vas­mű építésére. Végig érzett ez az ifjak gyűlésén. Lelkesen, örömmel jelentkeztek a?- ifjak, hogy méltók legyenek a Párt megbízására és megmutassák, hogy valóban a szocializmus építésének rohamcsapatához tartoznak. Erről beszélt Urbán László bri­gádja is, mikor bejelentette brigád­ja kívánságát. A Dunai Vasműhöz akarnak menni dolgozni. Nemcsak Urbán Béla, hanem a társai- is sze­rettek volna beszélni orról, hogy mit jelent ez számukra. Hiszen az övék, amit építeni akarnak és nincs ennél nagyobb boldogság. Már eddig is megmutatták, hogy szerednek dolgozni — volt, amikor 3ÍO százalékra teljesítették normá­jukat.. Ez bizonyít ia harcra készsé­gűket és szereteteket a munka iránt. A lelkesedés tetőfokát érte el, mikor az egyik ifiúmunká.s felállt és azt javasolta, hogy küldjenek táviratot Rákosi elvtársnak, ami­ben értesítik amől .szeretőit vezé­rünké!, hogy teljesítik a rájuk hí­zott feladatot. A táviratot a brigád mind a hat tagja aláírta: Urbán László. Sze­rűik László. Egresi Gábor, Gáspár Béla. Bognár László és Vidoven Mihály. Közeledik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 33. évfordulója Immár gyönyörű hagyomány, hogy a szovjet emberek ezt az egyete mes népi ünnepet minden évben a haza javára kivívott újabb és újabb sikerekkel fogadják. A dolgozók az idén is mindenütt a Szovjetunióban termelési ajándékokat készítenek elő a nevezetes évfordulóra. Sztahánovista részlegünk már néhány hónappal ezelőtt együttesen fontolóra vette és megvitatta, mi- ve’ ünnepelhetnénk a fcffjobbnti a N?igy Október 33. évfordulóját. Át­tekintettük a részleg által megtett utat, mérlegeltük lehetőségeiket és fokozott szocialista felajánlásokat tettünk az októberi ünnep tisztele­tére. Gyárunk különböző műszere­kéi és mérőeszközöket gyárt. Az a részleg, amelyet én vezetek, mikro­métereket állít elő. Nápíónk, ame­lyet, mint főművezető én vezetek, néhány évre visszamenőleg tartal­mazza a részleg termelési adatait. E napló tanúskodik arról, hogy rész­legünk, amely a kollektív sztahá- novi munka módszereivel dolgozik, az utolsó három év alatt évröl-évre megkétszerezte termelését. Elhatároztuk, hogy az idén is két- szerannyi mikrométert boesájttink ki, mint amennyit öléves tervünk 1950-re számunkra előirányzott. A részleg kollektívája amikor csatla­kozott az Október tiszteletére ren­dezett szocialista versenyhez, fel­ajánlotta, hogy egész évi termelési feladatát határidő előtt teljesíti, te­hát nem 12, hanem 10 hónap alatt. Felajánlásunkat pontosan teljee.lt iük is és a részlegünknél most elért munkaütem lehetővé teszi, hogy az évi feladatot a felajánlásunkban meg­jelölt határidő előtt 2 hónappal tel­jesesük. Ez lesz a mi termelési ajándé­kunk az októberi ünnepre. Mmt egy nap alatt csak alig valamivel ke­vesebb mikrométert készítünk, m’n! amennyit 1946-ban, a háború utáni sztálini ötéves terv elején egy hó­nán alatt termeltünk. Részlegünk termelése állandóan felfelé ível. Ez közvetlen következ­ménye kollektív $2tahánovi mun­kánknak, annak, hogy részlegünkön? állandóan tökéletesítjük a technikát év javítjuk a termelést. Egyre nö­vekszik a munkások és a munkás- nők munkájának termelékenysége. Mi voltunk az elsők, akik a műszer- gyártásban bevezettük a futósza- lagtermelést és műhelyünkben a kézzel végzett munkát egyre in­kább erös'li a gépi technika. Egy példát említek. A mikrométer ösz- szeszereléséné! az egyik legnagyobb pontosságot igénylő művelet a mé­rőfelület becslszolása. Valamikor ezt a műveletet a munkások kézzel vé­gezték, különleges simító anvng se­gítségével. Most ezt a műveleti t külön símítócsiszoló szerszámgép végzi, melynek a szerkezetét gyá­runkban dolgozták ki. Ilyen szer­számgép egyidejűleg hat mikromé­tert munkál meg. Részlegünk az. utolsó évben sok merész ú jítást valósított meg. Nagy technikai nehézségeket is legyőz az olyan összetett brigád, amelynek kötelékében különböző szakmérnö­kök. mechanikusok és egész sor szlahánovista foglal helyet. Részle- Tink minden egyes dolgozója a'r.i törekszik, bogv napról-napra job­bra és pontosabbra dolgozzék. Már elértük, hogv csak ki'iinö trvnöségfl mikrométereket bócsájtunk ki. örvendetes fény az is. hogy rész­legünk taglói állandóan emelik szak­mai és politika tudásuk színvonalát. Mindenki tanul és hirtelen nem is tudnék senkit, aki ne fejlesztené ál­landóan tudását. Most, amikor újabb munka sike­rekkel üdvözöltük a Nagy Október 33. évfordulóját, eltölt bennünket az a vágy, hogy növeljük munkaered- ményeinket, még jobban fokozzuk a termelés ütemét és a munka ter­melékenységét. Ezt a célt el !s fog­úik érni, hisz a nagy sztálini kor­szakban élünk és tanilómesferünk és rtagv vezérünk, Sztálin lelkesít ben­nünket arra. hogy önfeláldozóan dol- gozzrak hazánk és az egész világ békéjének javára. Nlkoláj Roseiiszkij. a mos’kvai Kaübr-gyár Sítálin-dijas főművezetője, T£rs?í?fifü*i bfrős^n Ítélkezett a nyírísGíjdáíiv ásványnálner! ¥ illatat yr;evö[8 felett AKIK A HAZARA GONDOLNAK A posta naponta tömegével hozza a leveleket a knjbtscvi „Gid ross! röj”-ba, a nagy vizl- er&nft építését irányító köz- pontba. Ezek a levelek az or­szág minden részéiről érkéz­nek: Lenlngrádból, Arhan­gelszkből, Molotovból, XagUból, Uglicsából é'i Kus/Javiból, Gor­kijból, KaílningráŰbŐL A le,velők küldői neun szemé­lyes ügyben, hanem a közösség — a haza ügyében írnak. így példán! az egyik, Szmel városából érkezett levélben eze­ket olvassuk: „Előttem van V. Azsajev „Tá­vol Moszkvától” című regénye, amelyet éppen most olvastam él. Egészón megrendítettek azok a nagyszerű cselekedetek, amelye­ket a regény hősei a legnehe­zebb viszonyok között hajtottak végre. Példájuk magával raga­dott. fen is szeretnék olyan len­ni mint a regény hősei. Kérem önöket, adjanak lehetőséget ar­ra, hogy résztvehessek a knjbi. sevi erőmű építésében. Gőzhajó- kapitány vagyok. Egészségem kifogástalan és legforróbb vá­gyam, hogy minden erőmet en- nf>k az új építménynek szentel­jem. Feleségem is szívesen ve­lem utazna» Úgy véljük, az ő munkáját is jól tudnák hasz­nú! ni. Vagy nézzük csak az egyik OgilesWH érkezett levelet: „Hidroteehuikas vagyok. Ti­zennyolc éves gyakorlattal tm- defkezem. Eészjvettem a Fehér­tengeri—Balti-tengeri csatorna építésében, dolgoztam a folyam­hajózási minisztérium Fefső- Volga medencei igazgatóságá­nál. Feleségem építőtechmkns. Mindketten szeretnénk elutazni a kujbisevl erőmű építkezésé­hez .. Nézzük meg, mit írtak Ar­Iiangeíszkből: „Nagy lelkesedéssel olvassuk a Szovjetunió minisztertanácsá­nak a kujbisevl vizierőmüre vo­natkozó rendeletét, feleségem­mel együtt elhatároztuk, hogy résztveszünk ebben az építő- munkában. 1943-ben mindketten elvégeztük a leningrádi poli­technikai főiskola építészmérnö­ki fakultását hidrotechnikai ki­egészítéssel. Reméljük, hogy hasznos munkát tudunk végezni az új építkezésnél.. Érkezett levél egy öreg szpl- rovi vasutastól, egy főkönyvelő­től Rusztavl városából, egy da­rugépésztől Molotov városából, — tucatjával, százával minden­honnan az országból azoktól az emberektől, akik legnagyobb megtiszteltetésnek, boldogság­nak tartanák, ha résztvehefcné- nek a kujbisevl építkezéseknél A „Gidrosgtroj” személyzeti osztályán soha nem szakad vé­ge a látogatók hosszú sorának. Az építők száma óráról-órára nő. A telefon állandóan cseng. Orvos, élmunkás, elsőosztá- lyfi soff Őr, géplakatos, majd egy kultúrbrigád vezetéséhez éraő építés! szakember jelentkezik, valamennyien lelkes hangon mondják: Kujblsevbe szeretné­nek menni. A munka már régen becsület dolga lett a szovjet emberek­nél. Hát még milyen nagy meg­tiszteltetés az, ha az ember olyan építkezésnél fejtheti ki tevékenységét, amely a béke megszilárdításáért folyik. Egy kalinlngrádi mérnök így beszél: A kujbisevl erőmflépit- kezéseltre való jelentkezés tulaj­donképpen mámáik aláírásom a stockholmi békefelhívásra. Ezekkel a szavakkal kifeje­zésre juttatta mindazoknak a szovjet embereknek a gondola­tait, akiket a Szovjetunió békés építkezéseinek lendülete lelke­sít. A teremben feszü’t csend ural­kodik. Haraszín János felett hoz­nak ítéletet a dolgozók, nem mint munkás, hanem mint csaló felett, aki munkatársait, on államot akarta becsapni. Haraszín a lakatosüzemben dol­gozott. Lopta az anyagot. Mikor azért felelősségre vonta Tóth Jó­zsef művezető, Haraszín károm­kodott és szidta az üzemvezetőt, amiért „neki mindenbe bele kell ütni az orrát”. Nemcsak ez volt a bűne __ bár már háromszor volt fegye'mi előtt, háromszor figyelmeztették, hogy hagyjon fel „fuser” munká­jával. Később Haraszín János arra akarta rábeszélni munkatár­sait, hogy ne versenyezzenek, majd munkahelyéin éjjel elaludt. Mikor ezért is fe'e'össégre von­ták, kétségbeesetten kezdett ha- zudozni. Hivatkozott Farkas Lász­lóra, akivel együtt dolgozik és — aki szerinte bizonyltja, hogy nem aludt. ELÍTÉLIK A DOLGOZÓK ELLENSÉGÉT Haraszín János egész Idő alatt ki akart búj,ni a felelősség alól. Vádolta társait, hivatkozott be- csü’etes dolgozókra, akik egymás­után vonták felelősségre. Nem mutatott még ekkor sem megbá­nást — hanem a gyáva ember kétségbessettségével hazudozott. Bráz Mihály kőműves szintén bizonyította Haraszín bűnösségét — Haraszlnnak majdnem minden­kivel baja volt. Mikor elaludt munkahelyén, sok víz kifolyt a kazánból, erre is figye'meatették, ami szintén nem használt. A munkásbíróság elnöke ezt ol­vasta fejére, de rámutatott arra is, hogy nekik nem az a céljuk, hogy feltétlen megbüntessenek va­lakit — ezt bizonyítja az is, hogy csak három fegyelmi eijdrás után. került dolgoaó társai eé. R>e Haiaszin nean mutatott se- milyen megbánást, öt nem érde­kelte, hogy a munkás társait -5- viditette meg azzal, hogy munka­idő alatt fuser munkákat végzett, nem érdekelte, hogy a kazánból elfolyik a víz hogy a kazán _ ha hem veszik Idejében, észre — ki is éghet. Haraszín a kártevők közé tar­tozik, amit felismertek a társa- da’mi btróeág tagjai és joggal tiltották ki az üzem területéről. KERESSÜK MEG A FELBUJTÓT IS Haraszín az üzemen belül dol­gozott az ellen-ég kezére. Azok­nak a munkáját segítette, ak‘k Koreában ártatlan gyermekek ez­reit gyilkolják meg, akik a ml hazánkat is újból lángtengerré akarják változtatni. A társadalmi bíróság feladata az is, hogy a felbujtót is megke­resse. De az üzembein megeléged­tek azzal, hogy elboesájtották a kártevőt. Ne felejtsük el egy pil­lanatra sem. hogy az ellenség mind kétségbeesettebben harcol és foggal körömmel tör eredmé. nyelnk ellen. Ne végezzünk fél­munkát ,— ami továbbra in lehető­séget aa arra a háborús gyujto- gatók ügynökeinek, hogy akadá­lyozzák munkánkat, — hogy g&- kÁ «neyeoek £ejlö4ásüak. sió. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom