Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-03 / 230. szám

5 A nyíregyházi járás tanyavilágáhan fokozni kell a felvilágosító munkát Vasárnap reggel a tanyák dol­gozóinak ajtaján a városi és üze­mi dolgoaók kopogtattak be. Át­adták a munkásosztály harcos üzenetét a dolgozó parasztságnak. Felvilágosító munkán keresztül a béke megvédésére szólították őket. A dolgozók egyrésze magáé­vá tette a békekérdést, az ötéves terv sikeres befejezését és Béke­kölcsönt jegyzett. Például Beleg- rádbokor dolgozói közül csak négy család nem jegyzett Béke­kölcsönt. Vajdabokor dolgozói is hasonlóan cselekedtek. A jó ered­mény elérését a jegyzést megelő­ző jó felvilágosító munka segí­tette elő. Azonban nem minden tanya tud felmutatni jó eredményeket. Ben- kö bokorban és Rókabokorban csak 50—50 forint Békekölcsön­jegyzés történt. De hasonló a hely­zet Siposbokorban és Mohosbo­korban is. Ezeken a helyeken a népneve, iömunka hiánya tapasztalható. A népnevelők nem keresték fel a dolgozókat. Vannak olyan dolgozó parasztok, hogy akkor hallottak először Békekölcsönről, mikor a nyíregyházi népnevelők beszél­tek róla. Nem ismerik a tanács­választások jelentőségét. Nem is­merik népi demokráciánk eddig elért eredményeit. De nem isme­rik azokat a feladatokat sem, me. lyeket dolgozó népünknek meg kell oldani az ötéves terv sikeres végrehajtása érdekében és a béke megvédésének érdekében. El van­nak maradva az őszi munkákkal. A vetéssel is. A kulákok suttogó propagandája érvényesül. „Nem lehet vetni, mert szárazság van. Az az eső, ami esett, az még ke­vés.” Ennek következménye az, hogy Sulyámbokor és Debröbokor hátul kullog az őszi munkák vég­zésében. Sutyámbokorban Szmolár Mihály 50 holdas kulák, Debrőbo. korban pedig Debrőczki 80 holdas kulák a. hangadó. Debrőczki Ist­ván 20 hold földjén s.z őszi mun­kálatokhoz még hozzá sem fo­gott. A munkák szabotálásával is gyengíti a béketábor erejét. A járási DÉFOSZ-titkárság el­hanyagolja a tanyák dolgozóinak felvilágosítását. Sőt, hátráltatják. Fazekas Gáborné^. elvtársnő arról számolt be, hogy szeptember 27-én gyűlést hívtak össze, mivel a DISFOSZ járási titkársága meg­ígérte, hogy előadót küld ki. Kö. rülbelül 200 dolgozó este 7 órától 11 óráig várt, de hiába. Több eh­hez hasonló dolog történt. De hiányzik a Járási Pártbi­zottság ellenőrző munkája is. Nem ellenőrzi a Vajdabokorhoz tartozó tanyabokrok egységes pártszervezetének munkáját. A pártszervezet Siposbokorban tart­ja rendszerint a pártnapokat és taggyűléseket. Nem pedig a ta­nyabokrok középpontjában fekvő Vajdabokorban vagy Benköbokor- ban. így Nádasbokor és környé­kén levő tanyabokrok dolgozói so. hasem vesznek részt pártnapokon. Nem kapnak politikai felvilágosí­tást. A kommunisták járjanak elől jó példával minden téren. Járjanak élen az őszi munkák végzésében. Emellett folytassanak felvilágo­sító munkát, ismertessék a dolgo­zókkal népi demokráciánkat. Mu­tassanak rá, hogy a kuláknak nem az őszi munka elvégzése a fontos. Ellenkezőleg. Akadályoz­ni próbálják a vetés sikeres elvég­zését, hogy ezen keresztül is aka­dályozzák az ötéves sikeres vég­rehajtását. Világítsanak rá, hogy a korai vetés a jó termés egyik előfeltétele. A pártszervezet, mely a tanyabokrok kommunis­táiból alakult, különböző tanya­bokrokban tartson pártnapokat, hogy a dolgozó parasztság öntu­data szélesedjen és le tudjon csap­ni a kulákok aljas, népellenes munkájára. ' Cfíilii(áró úton az aqUÁeiÁi iskola Laqfakkfal Nyíregyháza legjobb népnevelői, az agitációs iskolák legjobbjai in" dúltak el vasárnap reggel. Népnevelő értekezlet még nem folyt le Nyíregyházán ilyen lelkes érdeklődés mellett. Az országutak, falvak a falujárók messzeszárnyaló hangjától vissz­hangzottak ezen a vasárnapon. Harcba hívtak ezek a hangok, a dalok, a szavak. Harcba a békéért. Hé’.szá2 nyíregyházi falujáró vitte szét a megyébe az üzemek munká­sainak példamutató áldozatkészségé­nek hírét. Ezekben az órákban Koreában fegyverrel a kezükben védik hő­siesen a szabadságukat a ko­reaiak. Tudják, mit jelent rabság­ban élni, tudják, hogy mit várhat­nának gyilkosaiktól. Az autón kéz­ről kézre jár a Szabad Nép aznapi képes melléklete. Kinek ne szorulna ökölbe a keze a legyilkolt anyán fekvő megrémült kis koreai gyer­mek láttán? Ököllel szeretne min­denki belevágni a cinikusan nevető amerikai pilóták képébe, de úgy, hogy egy sem maradjon ezekből a bérgyilkosokból, akik kegyetlenül gyilkolják a ,koreai polgári lakosság ezreit. a — Es ezek a bitangok nálunk is ezt folytatnák — mutatja a képet Csókáné a háziaknak. Ott ültek Zsoldos Józseféknél. ■Nemrég tértek be ide Juhász Jani­val, a DISZ titkárral és az első percek után kitűnt, hogy Csókáné éj Zsoldos József iskoltársak voltak. Itt született és itt töltötte gyermek­korát az elvtársnő, azért is kérte ma­gát ide Gyürébe. Egymásután talál­kozott most össze a régi, 30 év előtti ismerősökkel. Bizony sok változás történt azóta, hogy az Erdőhegyiék vincellérje, a falu öreg Gyuri bácsija elvetődött innen családjával, A felszabadulás után eltűntek in- I nen is az Erdőhegyiek, Friedlende- rek, 179 paraszt dolgozik a birtokon azóta, mint saját tulajdonán. Nekik juttatta a Párt. Aztán befásitották a régi hasznavehetetlen legelőt, öt év múlva bőségesen fedezi a község fassükségletét. Artézi kutat kaptak. , .Emlékszel, gyermekkorunkban mennyi baj volt a vízzel?" Aztán az ismerősök. Egymásután sorolják. Egyik is, másik is Zá­honyban, Naményban, némelyik Ba- racskán dolgozik. Csak Záhonyban vagy nyolcvanon. Egész évben biz­tos a munkájuk, szépen keresnek. — A mi nagyfiúnk meg Pesten dolgozik, csavargyárban — büszkél­kedik Zsoldos néni. — A kisebb meg kollégista Nyíregyházán. A közgazdaságiba jár. Vannak innen Gyüréből vagy 28-an kollégiumban — számolgatják —■, még egyetemen is kettő. Amikor összenéz a két asszony, egyet gondolnak. „Emlé’tszel, ami­kor tovább akartunk tanulni?" — kérdi Csókáné. Az öreg Erdőhegyi visszataszító hangján gúnyosan kér­dezte: ,.Mi az, tán kisasszonyok akartok lenni? A kapa már nem is jó a kezetekben?" Aztán Csókáné számol be. A nyo­morúság hosszú éveiről, a küzdel­mekről, aztán a munkájáról a moz­galomban, amellyel biztosítani, fej­leszteni segíti a közös ügyet, amely- lyel meghálálja a jelen boldog éle­tét, hetedik gimnazista lánya derűs fiatalságát. Elfelhűsödik az arca, amikor nő­vére felől érdeklődnek. Emlékeznek még rá jól. Az itthoni nyomorúság elől ment ki Amerikába a többi sokezerrel. Az utóbbi időkben egyre sötétebb hangúak a levelei. Előveszi a legutóbbit, amelyet négy napja kapott meg: — Olvassátok ezt el — mulatja. .,... Azt hiszem, már olvastátok az új törvényt, amit a nép ellen hoztak. Mától kezdve minket már vihetnek a koncentrációs táborba azért is, ha azt mondjuk, hogy ml békét és nem háborút óhajtunk. So­kat bebörtönözhetnek, de a békére vágyó tömeget nem lehet bebörtö­nözni. A koreai háborúskodásnak, vagyis az amerikai beavatkozásnak a nép ellene van és ez ellen a há­ború ellen. Anyusnak ne mondja­tok semmit, nehogy izguljon miat­tunk. Ti tudjátok már, hogy ez vár­ható Völt. . — Hát ilyen aljasok már ezek? — kérdezte Zsoldos. Ilyesmire vete­mednek már? — Igen, mert félnek a néptől. Mert Amerikában is a békéért har­col a munkás, a dolgozó. Mert ott is felháborodottan, gyűlölettel hall­ják azokat a gaztetteket, tömeggyil­kosságokat, amelyeket a koreaiak ellen elkövetnek. Ezért kell nekünk még szívósab- ban, keményebben harcolnunk a békéért, hiszen nekünk módunkban dil. Szabadon, a hatalmas Szovjet­unió oldala mellett. — Bizony tudjuk, hogy fontos az — mondják Zsoldosék, amikor a Békekölcsön jegyzésére terelődik a szó. — A fiam is helytáll magáért Pesten a fizetéséhez mérten. Mi meg a feleségemmel toldjuk meg itthon, bár amióta a lábam eltört, nem sokat mozgok a kovácsműhely­ben. Ezt számítva is kicsire sikerült a jegyzésük. Szégyenkezett is Zsoldos József, amikor öccse jegyzésével ha­sonlította össze. Zsoldos Ignác még a záhonyi átrakó dolgozói között is kivált, akik pedig egymással verse­nyezve kimagasló, szép eredményt értek el. Zsoldosék csoportja, a II- csoport lett, első maga Zsoldos Ignác, fizetésének több mint más- félszeresét, 1.500 forintot jegyzett. Büszke is lehet rá a község, de a többi társára, Herceg Jánosra, Ke­resztesi Mihályra, Hencz Sándorra, Ádám Istvánra és a többiekre is, akik mind 1.100, 1.200 forintokat je­gyeztek. Pedig ők is a faluból nőt­tek ki, egy-két éve még ők sem látták ilyen tisztán, hogy mennyire egy a saját érdekük a faluéval, a közösséggel, minden becsületes em­berrel, aki a békét, a haladást akarja. A saját biztosított jövőjük- ben látják, hogyan válik be a Párt szava. Példát mutatnak ebben is a falu dolgozóinak, akikhez lassabban ér el az igazság, hiszen a kulák gyakran keresztezi annak az útját. Sok kulákhazugságot oszlottak szét ezen a napon a falujárók, fa­lusi népnevelő társaikkal együtt. Jegyzési verseny a KlOSZ-nál A mátészalkai kisiparosok szövetsége megállapította, hogy a békekölcsönjegyzéssel kap­csolatos munka nem kielégítő. Elhatároztuk, hogy szerveze­tünkben megjavítjuk eddigi munkánkat, versenyre hívjuk Szabolcs-Szatmár megye terü­letén levő 23 KIOSZ szerveze. tét. Különösen kihangsúlyozzuk a versenyt Nyíregyháza, Kis- várda, Fehérgyarmat, Nyírbá­tor KIOSZ szervezetei felé. Versenypontok: 1. Melyik KIOSZ szervezet végzi el korábban a hozzátar­tozó tagság békekölcsönjegyzé- sét és a tagság hány százaléka jegyez. 2. Melyik KIOSZ szervezet éri el a legkiválóbb átlagot. Közöljük, hogy a mátészalkai KIOSZ szervezet már meg­kezdte másodszori lelátogatá- sát, melynek eredménye eddig 1450 forint. KIOSZ mátészalkai csoportja 1150 forintot jegyzett Svelta András magyi dolgozó paraszt Svelta András tízholdas dolgozó paraszt a ml községünkben, Me­gvon. Meg kell mondani őszintén, mi most mindannyian büszkék vagyunk Svelta Andrásra, aki példát mutatott mlndannyiunknak, Sveita András hétgyermekes dolgozó paraszt 1.150 forint BékekM. csont jegyzett ; Svelta András azt mondta, amikor aláírta a jegyzési Sve*: „Nagy hálával tartozom azért, hogy a családom már nem nyo­morúságban él, hogy van már kenyerünk, tíz hold földünk és egy­re jobb lesz az életünk. Hálával tartozom és kötelességemnek ér­zem, hogy mindent megtegyek azért: továbbra is békében halad­hasson előre népünk Pártunk vezetésével. Ezért kölcsönöztem most 1.150 forintot. Tudom, liogy jó helyre adtam, tudom, hogy segí­tem ezzel megvalósítani az ötéves terv nagyszerű feladatait, ame­lyek számomra és minden dolgozó paraszttársam számára szebb életet biztosítanak.” Svelta András példája követésreméltó példa. Mindannyinak közös ügyéről, a békéről van szó, amely nélkül nem tudnánk to­vábbhaladni előre, nem tudnánk építeni tovább az üj gyárakat, is­kolákat, megalkotni a gépeket. S ezért a közös, nagy ügyért nem sajnálunk meghozni minden áldozatot. Állami gazdaságunk dolgo­zói is egytől-egyik többet jegyezlek, mint egyhavi fizetésük. A ma. gyi tanítók is ugyanígy, egyhavi fizetésükön felül kölcsönöztek. Falunk dolgozó parasztjai pedig buzdulnak Svelta András példáján s Magy község dolgozói így veszik ki részüket a háború gyilkos spekulánsai elleni harcból. ALBERT ANTAL levelező, Magy. Népünk felemelkedését biztosítja a békekölcsön Én, Szabó István geszterédi római katolikus plébános 500 forint békekölcsönt jegyeztem. Hazafias kötelességemnek tar­tottam így cselekedni, mert tu­dom azt, hogy a békekölcsön népünk felemelkedését bizto­sítja. Tervgazdálkodásunkkal hatalmas eredményt értünk el eddig. Azt látom, hogy az élet egyre szebb országunkban s magam is vállalom azt az áldo­zatot, amellyel dolgos népünk új életét formálja. Híveim előtt példát mutatok, őket is buzdL tom a békekölcsön jegyzésére s arra, hogy minden becsületes ember minden erejével vegye ki részét abból az építésből és abból a békéért vívott küzde­lemből, amelyből győztesként egy gazdag, jómódú népnek kell kikerülnie. Szabó István rk. plébános, Geszt eréd. Nagy utat tettünk meg a felszabadulás óta, sokat javult a falusi emberek élete — Írja le­velében Banka Gábor nyírgelsei dolgozó paraszt. „Most, amikor ismét kölcsönadott forintjainkkal segítjük további előrehaladásiju­kat Békekölcsön formájában, ismét végig kell, hogy vonuljon előt­tünk az a sok eredmény, amit elértünk eddig Pártunk, szeretett Rákosi Mátyásunk vezetésével. Látni kell, hogyan boldogul föld. hoz jutott parasztságunk a falun, hogy segít neki a traktor, egy­re több villany gyűl a faluban, egyre több a jószág és mindenben segít államunk, hogy magasabb terméshozamot érjünk el a földe­ken. Ebből világosan kitűnik, hogy jó úton haladunk, jó irányba vezet bennünket a munkásosztály, a Párt. S minden erőnkkel ne­künk is dolgoznunk kell azért, hogy gyorsítsuk a nép felemelkedé­sét. Minden áldozatot meg kell hoznunk azért, hogy nyugodt, biztos életünk egyre szebb legyen. Most pedig különösen fontos ez, mert az imperialisták új háborút akarnak kirobbantani az egész világon és Koreában máris százezreket gyilkolnak le a nép fiaiból. Harcolnunk kell a békéérrt, hogy békében dolgozhassunk tovább, hogy gazdag, gondtalan lakói legyenek hazánknak. Hűiért jegyeztem magam is 500 forint Békekölcsönt. Banka Gábor dolgozó paraszt, Nylrgelse, Minden becsületes dolgozd paraszt-társam vegye ki részét a békekölcsön jegyzéséből Mint záhonyi középparaszt fel- szabadulásunk óta figyelem, ho­gyan fejlődik, erősödik népi de­mokráciánk, gyarapszik egyre országunk. Azt tapasztaltam idáig, hogy hatalmas eredménye­ket értünk el, olyat haladtunk előre, amilyent húsz-harminc év alatt nem fejlődött az ország a népet elnyomó rendszerben. Ter­mészetes is ez, hiszen mi, a nép vagyunk a hatalomban, na alko­tunk, magunknak alkotunk min­dent, új gyárakat, amik új gépe­ket termelnek, az új hidakat, utakat, minden épületet. Meggyö. zödtem hát arról, hogy jól for­máljuk életünket Pártunk irányí­tásával. Ezért is léptem be a zá­honyi tszcs-be, amely az új, szo­cialista falu kifejlődését biztosít­ja. Most, amikor ismét meg kell mutatni, hogy semmiféle áldoza­tot sem sajnálunk azért, hogy még gyorsabban építhessünk, az elsők közt jegyeztem ötszáz fo­rint békekölcsönt. Minden becsü­letes dolgozó paraszttársam ve­gye ki részét a békekölcsön jegy­zéséből, mert tudniuk kell, hogy ezek a forintok csak gyorsabbá teszik az ötéves terv megvalósulá­sát és erősebbé teszik a ml országunkat. Erőseknek kell lennünk, mert a gaz imperia­listák azt szeretnék, hogy el­sodorjanak minket, rommá te­gyék, amit eddig megvalósítot­tunk. Azt szeretnénk, ha itt még mindig olyan vérszopó kizsákmá- nyolók ülnének a nyakunkon, mint az elmúlt rendszer földes- urai és gyárosai voltak. De raj­tunk is ált és elsősorban rajtunk, hazánk dolgozó népén múlik, hogy hogyan fogunk tovább előreha­ladni, békében építeni. Ezért kell minden dolgozó paraszttársamnak áldozatot vállalni a Békekölcsön jegyzésével. Rubóczkl István középparaszt, a záhonyi termclöcsoport tagja. lato V.: ixj.ii-::: -j,

Next

/
Oldalképek
Tartalom