Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-15 / 291. szám

Bogyók Jánqs és Baka István legtöbb a DEFOSz-népnevelök között A kisvórdai járás áll a „Szabad Föld" terjesztési mozgalom élén A falusi pártszervezetek népne­velői mellé — akik tevékeny segí­tői a Szabad Föld terjesztési moz­galmának — egyre jobb munkával zárkóznak fel a DÉFOSZ szerve­zetek munkástagozatainak agitáto­rai. Tanulnak a kommunista nép­nevelőktől, megjavított módszereik­kel segítenek a többi falusi tömeg­szervezet, MNDSZ, EPOSZ, föld- miivesszövetkezet népnevelőinek is és együttesen terjesztik egyre szé­lesebb dolgozó paraszti tömegek között a falu lapját, a Szabad Föl­det. A DEFOSZ munkástagozatainak agitátorai közül egyre többen tűn­nek ki az újságterjesztési munka folyamán, amely — mondhatni — jó iskolájává lett az eddig kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkező DÉFOSZ népnevelőknek. Jó példa erre az a siker, amelyet Bogyók János és Baka István, a tornyos- pálcái DÉFOSZ szervezet munkás­tagozatának népnevelői értek el a Szabad Föld terjesztésénél. Mind­ketten a legjobb DÉFOSZ népne­velők közé kerültek. Á kisvórdai megelőzte a nyirbogdányi járást November húszadika óla a nyir- bogdányi járás DEFOSZ szerveze­tei segítették elő legjobban jó szer­vezésükkel, módszereikkel, a falusi pártszervezetekkel szoros kapcso­latban azt, hogy százával csatla­kozzanak a dolgozó parasztok a Szabad Föld hatalmas, egyre szé­lesedő olvasótáborához. Munkata­pasztalataival a nyírbátori járás került az utolsók közül az eisök soraiba, most pedig a terjesztési munka utolsó beiében a kisvárdai járás, mint tanítvány megelőzte ta­nítóját, a nyirbogdányi járást és első helyre került jó terjesztési eredmé»yeivel. Utolsó helyen van a nyírbaktai járás, ahol a pártszervezetek nem nyújtanak kellő segítséget a' DÉ­FOSZ-nak, holott ez a sikeres mun­ka előfeltétele; ezt bizonyította az a jó eredmény a járásban, amelyet a nyíregyházi kommunista munká­sok szemináriuma falujárásával egyetlen sikerként elért a járásban. A nyírbaktai járásnak ugyanúgy kell javítania munkáján, mint a ligetaljai és dadai alsó járásnak, amelyek az utolsó héten már jobb eredményeket mutattak. Pár nap van csak ahhoz, hogy jó muríka ulán valamennyi DÉFOSZ szerve­zetünk elmondhassa, magáról; Jó munkával segítettünk harcolni a tá­jékozatlanság, a tudatlanság ellen a Szabad Föld terjesztésével, segí­tettünk a szocializmust építő mun­ka táborába sorakoztatni többezer szabolcsi dolgozó parasztot. * December tizenhatodikén tíz já­rási székhelyünkön járási értekez­leteket tartanak a DEFOSZ szerve­zetek aktívái, hogy megbeszéljék a terjesztési munka utolsó napjai­nak leendőit. A négyhetes Szabad l öld terjesztési mozgalom vasár­nap nagy sajtónsppal fejeződik be. TÁVOLI KIKÖTŐKBEN (Gujdenko utinaplójúbeH) zetére. ,,Üzletet” kínál. Fél kiló va­A Finn-öböl síma víztükrének bitterében fekete felhők gomo­lyognak : füstölnek a gyárkémé nyék. Kirajzolódnak az Jzsák-temp- lom arany kupolái. Négy hónapig a távoli tengereket jártam, hideg csillagok, idegen ég alatt. Üdvöz- légy szülőföldem! Felnyitom az útinaplót, — a távoli városok, a tengerentúli országok valahol messze elmaradnak a szürke látó­határ mögött. FRANCIA SZOMÁLIÁBAN Szöges drótkerítés bárkaija körül Dzsibutiban a sókitermelö ipartele­pet. Miért? „Hogy idegenek be ne léphessenek" -— állítja a prefektus A valóság más. A szöges drótkerí­tés mögött rabszolgák robotolnak. Mezítlábas, meztelen emberek ta­possák a medencékben lepárolódó íengerisó éles kristályait. Lapátol­ják végkimerülésig. Nem is embe­rek ezek, hanem kiszáradt múmiák. Vékony karjuk, pipaszár lábuk, öklömnyi fejük szinte ijesztő. Só rágja vörösremart testüket, vérük csorog. Beszélniük tilos. Bambán merednek a földre naphosszat. „Vanémberek“ — suttogja a pre­fektus. Ha ő végezne ilyen mun­kát, vájjon különb lenne? Kőlá­dákban laknak. Nyers halat esz­nek, Hullanak mini a legyek. Olt' földelik el őket a munkatábor te­rületén. BELGIUMBAN Hajnali ébredéskor számtalan de- regje és csónak veszi körül, hajón­kat. A bárkákon fehérnemű szárad, tyúkok karattyolnak, pici vetemé­nyeskertek zöldéinek. „Mi nem bel­gák, vízilakók vagyunk, saját föl­dünk van” — tréfál kesernyésen egy hajléktalan. Ezer és ezer ten­gerész tölti így életét, alkalmi m...i- kából tengődve. Ugyanakkor a parti üres házakon „lakás kiadó” felirat. De a lakás évente 20—24 ezer frankba kerül. Tehát inkább a dereglye. A gyerekek is ott "lét­nek, élnek, iskola, kultúra nélkül. Antwerpen hatalmas kikötőjében számtalan hajó, legtöbb amerikai lobogó alatt. Dctroitból hoztak gé­peket, bort, rágógumit, szárított burgonyát, meszet. \ranyért. Új gőzmozdonyok a kikötőben. Kide­rült, hogy a kazánjai hibásak, egy hónap alatt használhatatlanokká váltak. Valaki ezt irta rájuk: „Bel­giumnak — emlékül Marshalltúl.” Ugyanakkor életerős belga fiata­lok munka nélkül ödöngcnck. Tün­tető csoportok járják az utcákat, a táblákon felirat: „A Marshall-terv munkanélkülivé tett bennünket!” „Nem leszünk az amerikai impe­rialisták ágyútöltelckci!” „Éljen a Belga Kommunista Párti”, „A bé­kéért és a Szovjetunióval való ba­rátságért!" HOLLANDIÁBAN Fiatal pár durva amerikai cipővel a kezében látogat el haiónk fedél­jat, vagy három kiló kenyeret,, — vagy két kiló cukrot kér a cipőért. Az „üzlet” nem jött létre, de a „kereskedők” enni-innivalót kaptak s vajaskenyeret, hideg sültet útra- valónak. Ez megoldja nyelvüket. — Férj-feleség vagyunk — mondja az ifjú. — Színházi zene­karban dolgoztam, negyven forintot kerestem, a feleségem szoba­lányként havi tízet. Ebbői két hétre telik. A többit így kell megkeres­nünk ... A Maas-folyó partján rongyos, mezítlábas emberek apály idején iszapos kövek és növények között tengeri halakat és kagylókat kutat­Csokorba szedték a szabolcsi munkásasszonyok, dolgozó pa­rasztasszonyok, értelmiségiek mind­azt, amit el akartak mondani Sztá­lin elvtársnak 70. születésnapja al­kalmával. Díszes, himzéses albu­mot állítottak össze. Lefényképez­ték a hős szovjet katonák emlék­műveit s ezeket küldték el csokor­ba szedett üdvözletükkel Sztálin elvtársnak. De az album szűknek bizonyult, nem fért el benne a sok szeretet és hála, amikor községről községre járt az album, egymás­után jöttek az asszonyok. „Én is hadd írjak a drága Sztálin elvtárs­nak. Még csak két szót engedje­tek ' asszonytársak!” Egy-cgy lap jutott egy községnek, de 100 és 1000 lap sem lett volna elegendő, még a nevek puszta aláírására setn. Egy-cgy mondatban üzentek a leg­jobbak a többiek nevében. „Üzenjük kedves jó Sztálin elv­társ, hogy a békét minden áron megvédelmezzük” — írták be a ra- kamazl dohánybeváltó munkásasz- szonyai. „Sokáig vezesse még Sztálin elvtárs a világ dolgozóit a boldogulás út ián” — üzenik a búd­nak. A nagy gyarmatbirodalom pol­gárai így tengődnek. Koldus, éhe­ző vidékké tette a Marshall-terv az állattenyésztő, tejtermelő, fejlett iparú Hollandiát. Selejtes áruért el­szívja aranyát. Amerikai repülőgépek rajzanak az égen, a kikötőkben amerikai ha­dihajók nyüzsögnek. Yankee „turis­ták”, „szakértők” lepik el az orszá­got. — ,,A jövő a miénk!” — mond­ják a holland ifjú dolgozók, akik tiltakoznak az indonéz háború, Hol­landia leigázása ellen. Ugyanezt mondják mindenütt a világon az öntudatos, harcos dolgozók, a béke kat.náL szenttni hályl paraszlasszonyok. — „Ehhez erői és egészséget kívá­nunk.” A timári tábláscsoport asz- szonyai az egyre jobb életet kö­szönték meg Sztálinnak. „Éljen soká boldogságban az édesanyák vigasztalója, Sztálin elv- társ.” Így kezdték üzenetüket a polgáriak. Érzik és tudjak, hogy Sztálin elvtárs a béke őre. a béke legfőbb védelmezője, minden dol­gozónak, minden anyának, minden testvérnek, feleségnek és férjnek reménysége és vigasztalója. „Kivesszük részünket a terme­lésben és sokat tanulunk” — írták az Okrösföid IV. szakaszának asz- szonyai. „Ezzel akarjuk kifejezni szeretetünket cs hálánkat Sztálin elvtárs iránt, mert tudjuk azt; hogy Sztálin elvtárs legnagyobb boldog­sága az lesz születésnapján, ha minden dolgozó hozzájárul a béke- tábor erősítéséhez.” Ilyen és hasonló üzenetek van­nak százszámra ebben az album­ban s így küldik forró szeretetü- ket a nagy Sztálinnak a szabolcsi dolgozó nők. Kétnapos ünnepségen emléhezik meg Nyíregyháza népe a 70 éves Sztálin elvtársrél Forró lelkesedés, lázas Készülődéssel készül Nyíregyháza dolgozó népe a nagy Sztálin hetvenedik születésnapjának megünneplésére. Egy előkészítő bizottság készíti a fényes, ré­gen nem látott műsort, amely két teljes estét feg betölteni. Húszadikán este hat órakor a Sztálin-térről (a volt Káro­lyi-térről) fáklyás felvonulás indul a Szabadság-térre, ahol a Magyar Dolgozók Pártja megyei bizottsága előtt Győré József elvtárs megyei titkár és a város legnagyszerűbb telje­sítményt elért dolgozói fogadják a felvonulókat. 21-én este 6 órakor a Városi Színházban ünnepi díszmű­sort mutatnak be a város legjobb kultúrgárdái. Az eredeti tervtől—a decentralizált ünnepségektől — eltérően, ezen az előadáson jelennek meg a város összes dolgozói. Az ünnepi beszédet Győré József elvtárs tartja. A műsor részleteire még visszatérünk. „Az édesanyák vigaszának“ A szabolcsi asszonyok ioné üdvözlete Sztálin elvtárshoz Bőség terve - nyomor terve (S. I.) „Válság, munkanélküli-1 aég, pazarlás, a széles tömegek nyomora — ezek a kapitalizmus gyógyíthatatlan betegségei. A mi rendszerünk mentes ezektől a be­tegségektől, mert a hatalom a mi kezünkben, a munkásosztály kezé­ben van, mert tervgazdaságot folytatunk, tervszerűen halmozzuk fel az erőforrásokat és helyesen osztjuk el őket a közgazdaság ágaiban” — mondotta Sztálin elv­társ s hála Sztálin elvtársnak, hála a felszabadító hős szovjet népnek Ugyanezeket mondhatják ma Rákosi elvtárs, a Magyar Dol­gozók Pártja neveltjei, a magyar dolgozók is. A hatalom a magyar munkásosztály kezében van, szo­cialista tervgazdaságot folytatunk, tervszerűen halmozzuk fel az erő­forrásokat. helyesen osztjuk el őket'a közgazdaság ágaiban — boldogabb és egészségesebb né­pünk nem ismeri a munkanélküli­ség, a nyomor, az éhezés félel­mét. Négy-öt esztendővel ezelőtt még rombadöl; házak, hídroncsok, „nagyböskék“, „kisböskék“, a reakciós pártok ármánykodása ülte meg az emberek lelkét s ma mindkét kezünk telve munkával, hároméves tervünk utolsó hetei­ben büszkén tekinthetünk vissza hatalmas eredményeinkre. így mondta ezt Lábas vasbetonszerelő a Gyárépítést N. V. dolgozója: „Boldogság költözött, az emberek hajlékába, mert a dolgozók bol-. dog hajlékát, hazáját építjük.” Ezekben a’ szavakban benne volt az, hogy mi már nincsenek ro­mok, életszínvonalunk 37-%- kai emelkedett a háborúelőttihez viszonyítva, hogy Martinovszki villanyszerelő családjában már „szokás” a hetente egyszeri cu­korka és csokoládé a gyermekek számára. A Párt szavára hallgató dolgozó nép győzelmet aratott s most újabb győzelemre indulhat. Talán a vén. országgyűlés falai .is könnyeztek volna a boldogságtól, ha tudtak volna azokban a nagy. szerű percekben, amikor a dolgo­zók parlamentjének vaseszter­gályos, dolgozó paraszt és mérnök képviselői megszavazták egyet­lenegy zúgó éljenben az ötéves tervet, a soha nem látott bőség tervét. S az ellenzésben benne lo­bogott millió és millió dolgozó lel­kesedése. Méltán nevezhetjük ezt a tervet bőség tervének — „álta­lánosságban &zólva: ez ötéve« nép­gazdasági terv főfeladata az, hogy lerakjuk a szocializmus alapjait egész népgazdaságunkban, nem­csak a városon, hanem a falun is: hogy lényegében győzelemre vi­gyük a szocializmus ügyét az egész magyar népgazdaságban!” — mondotta Gerö elvtárs. Elég csak arra gondolni, hogy tizen­nyolcszor gyorsabban fejlődik majd iparunk, mint a Horthy- rendszerben, hogy kifejlesztjük a szocialista, építés alapját, a nehéz- ipirt, traktorok tízezrei, kombáj­nok százai fakasztanak bőséges áldást a földeken, 180 ezer új la­kás épül, a szülőotthonok szánta ha-tói 155-re emelkedik, népfür­dők, kultúrpaloták, sportpályák százai létesülnek, minden falu könyvtárt, villanyt, filmvetítőgé­pet, rádiót, bekötőutat és telefont kap, iskolák padja;' szaporodnak a dolgozók gyermekei számára — egyszóval vidámabb és könnyebb lesz a dolgozók élete. Az orosz proletárok Nagy Forradalma, a hős szovjet emberek Honvédő Há­borúja, a nagy Sztálin, a nagy szovjet nép önzetlen támogatása a bőség gyümölcsét fakasztja szá­munkra. „Nincs nagyobb boldog­ság, mint a drága Sztálin elvtár- su-nk vezette béketáborhoz tartoz­ni és Rákosi elvtárs vezetésével a szocializmust építeni” — jrta le­velében Balázs Béláné nyírbátori dolgozó parasztasszony. Ez a parasztasszony nagyon jól tudja azt, hogy mit jelentett a „3 mliiió koldus országáéban élni, de tudja azt is, hogy mit jelent egy olyan országban dolgozónak lenni, ahol másfajta tervekről be­szélnek és szavaznak a parlamen­tekben. Ahol ezekből a tervekből nem bőség fakad, hanem nyomo­rúság, munkanélküliség és sza. pora csecsemőhalál. Amerikában 14 mliiió, Olaszországban 6.5 mil­lió munkanélküli átkozza ezt a tervet és rázza öklét az imperia­lista és lakáj-parlamentek felé. A Marsha ll-tervről van itt szó, am ly Angliában 30 százalékkal emelte a hús árát, Franciaországban 45 százalékai a burgonya árát. Váj­jon milyen karácsonyuk lesz aki­éül proletárgyermekeknek Fran­ciaországban, amikor a munkás- áruló kormány most vetette fel a cukor árának 25 százalékos eme­lését? Persze, ,^a nagytőkések nem panaszkodhatnak, mert nem­csak a második világháború ide­jén, hanem a háború után is mird hatalmasabb nyereségeket zse­beltek és zsebelnek be. így az Amerikai Egyesült Államokban — az amerikai hivatalos statisztikai adatok szerint — a részvénytár­saságok tiszta jövedelme 1939-töl 1949-ig évi 5 milliárd dollárról évi 21.2 milliárd dollárra emelked'tt” — .az amerikai, olasz, francia, an­gol dolgozók nyomora árán. Mindez természetesen csak fo­kozza a nyugati dolgozók elkese­redését és egyre inkább felsora­koznak a kommunista pártok ve­zetésével & Szovjetunió vezette bé­ketábor mellett. Napról-napn nö­vekszik harci készségük, elszánt­ságuk s ehhez reményt ad a kommunizmust építő nagy Szov­jetunió, a szocializmust építő népi demokratikus országok gazdasá­gának növekedése. Mi pedig, amikor győzelemre visszük hároméves tervünket, amikor ugyanilyen győzniakarás- sal nekikezdünk ötéves tervünk megvalósításának, nemcsak saját népünk számára építünk boldog szocialista hajlékot, hanem segít­jük a világ minden dolgozójának felemelkedését Is. Néhány sor az úttörő pajtásokról Kedves Néplap! Engedjék meg, hogy lapunk ha. bábjain keresztül beszámoljak a vármegye dolgozóinak a tisza- berccl: űttörőpajtások életével kap­csolatban egy kedves esetről. A helybeli MNDSZ szervezet tit­kára vagyok s egyben a bábszín­ház vezetője is. Sokat dolgoztam, hogy ezt a kedves és tanulságos szórakozást községünkben is megszervezzem a gyermekek ré­szére. Azonban amikor a felszere­léssel készen voltam, munkám megfeneklett, mert nem voltak ■munkatársaim. Végső megoldás­ként az iskola Igazgatójához for­dultam: ha van jelentkező, adja­nak számomra úttörő pajtásokat, Kilenc kis pajtás, Béres Joli, Bod­nár Joli, Nagy Juliska, Gönci Jusz- ti, Bodnár Gabi, Hegedűs Béla, Bakuéi Feri. Szilágyi Juliska és Perényi Pista azonnal vállalko­zót.* is ». munkára. Eredményünk az lett, hegy az első este egy csak­nem egész estét betöltő nagyon jól sikerült előadást rendezhet­tünk, amelyen nemcsak a gyer­mekek, hanem a. felnőttek is meg­jelenjek. A hangsúly azonban nem ezen van. Én a vezetőségünkkel megbeszéltem, hogy a 'bevételből ezt a kilenc pajtá3t is ajándékoz­zuk meg. Az utolsó próbákon elém áll Szilágyi Juliska: — Igaz, hogy ajándékot ka­punk? Nagyon bosszantott, hogy a gyerekek megtudták, amit megle­petésnek szántam és így feleltem: — Ha kíváncsiskodtok, biztosan nem kaptok semmit... — Éppen ezt akarjuk! — kiál­tották a gyerekek és elmondták: az egész országban munka fel­ajánlásokkal ünnepük a dolgozók Sztálin elvtárs születésnapját, hát ők ezt a munkát ajánlják fel, a jó tanulás mellett. Komhalmj Jánosit# MNDSZ titkár. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom