Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-13 / 289. szám

Jo népnevelő munkává1, Pártunk tisztaságának őrzésével a Tájékoztató Iroda határozatainak végrehajtásáért Az MDP nyíregyházi aktíva ülése A. maadeaőgáidtaa aUg győzi ffezedni a meghívóikat. A Rákóczi utca 4. szám alatti pártihelyiség nagytermében már csaknem telje, sen megtelteik a széksorok és még mindig érkeznek a pártvezetöségl tagok, a szemináriumvezetők, a páitraerveoetak legjobb pártmumt- kását Aklívaértekeztetet ritkán temmk: öaseehívása nagyjelen. fcőségü polltiSrai eseményt követ, éj feladatok elvégzésére készít eMí. Amint Izsák Júlia elvtársnő a Tájékoztató Iroda határozatát is­merteti, szavai felvázolják a Szov­jetunió vezette béketábor gyara­podó erejét, a hájborús uszítok imperialista bandájának aljas cél­jait és háborút előkészítő tervei­ket, tetteiket: — A háború megekadályozáaá- hoz össze kell fogni minden dol­gozót. Közös ügyünk, a béke erő­sítéséhez meg kell mozgatnunk mindern becsületes embert. hanem a termelés terén is.” Az újonnan készült és az első útján megrongálódott vasúti kocsi azt mutatja, hogy még sokszor el kell olvasni, meg kell tanulni ezt az útmutatást. Népnevelők a békéért '‘Amikor arról van szó, hogy a pártonkívüü dolgozók valamit kö­zelebbről megismerjenek, a nép­nevelők látnak munkához — egy­re rendszeresebben, felkészülteb­ben és egyre állandóbban. Gábor Simon elvtárs a SZÖ- VOSZ pártszervezete nevében Ígé­ri: Kimegyünk falura. A dolgozó parasztok érdeklődnek a nemzet­közi kérdések Iránt. Mi majd gon­doskodunk, hogy megismerjék. Falujáró csoportunkat a rendelke­zésünkre álló legjobb pártmunkás­gárdából állítjuk össze. Békési József elvtárs is a nép- nevelésről beszél. — Népnevelőinket előkészítjük, hogy megállják a helyüket — akárcsak a választást előző he­tekben. A Tájékoztató Iroda hatá­rozatán túl azt is megbeszélik majd, hogy az egyes dolgozók mit tehetnek a béke megvédésének érdekében, hogyan tanulmányoz­hatják a Szovjetunió, a béketá­bor erejét. A Tájékoztató Iroda határozatát így az egyes dolgozók szempontjából értékeljük ki. Talán nincs is olyan felszólaló, aki ne beszélne az elmélet fontos­ságáról. És amint a felszólalások­ból kitűnik: a gyakorlattal kap­csolják össze. Az aktívaülés így jó munkát végzett. Nem sok idő múlva az­tán beszámolhatnak: ezt és ezt tettük a Tájékoztató Iroda hatá­rozatainak végrehajtásáért. A dolgozó nép vállalja a békéért folytatott küzdelmet. Többet foglalkoznak már Pártunk, tagjai a nemzetközi kérdésekkel. Ez tűnik ki az egy­más után pergő felszólalásokból. Mindegyikük ad valamit az el­hangzottakhoz, von elég mondani való, hiszem aligha voltak a béke­tábor erősödésének olyan napjai, tetei, hónapjai, mint a mostaniak. A Rajk-banda leleplezése ide irá­nyította figyelmünket. Megfogad­ták Sztálin és Rákosi elvtársak útmutatásait: „többet keli foglal­kozni a nemzetközi kérdésekkel'*. A nyíregyházi aktivisták asztalán nem felbontatlanul hevernek az újságok. Nem dísznek, hanem ko­moly tanulási formának tartják az újságolvasást — érről tanúskod­nak az értekezlet résztvevői. Sarkad! Ferencné kicsit elgon­dolkozik, majd felhangzanak tisz­tán csengő szavai: — Azt hallottuk az előbb, hogy minden országiban a kommunis­táik pártja az a vezető erő, amely a dolgozó nép harcainak élén jár. A dolgozók mindenre elszántan követelik a békét. Hogyan tudunk mi kommunisták feladatainknak eleget tenni? Hogyha vigyázunk Pártunk tisztaságára — Sztálin elvtárs szavaival — mint a sze­münk fényére. Pártunk tisztasága! Bizony: megnyíltak a Fá.rt kapui. Üj tag­jelöltek. új tagok dolgoznak párt- szervezeteinkben, az üzemiekben és kerületiekben egyaránt. Jó munkát akarunk tőlük látni? Éreztessük velük, hogy a párttag­ság, a tagjelöltség kitüntetés. É? a jó munkát végzők esetében is őrködjünk éberen! Talán ez ellen­ség álcázza magát jó pártmun­kásnak, éppúgy, mini Rajk? A* éberség kérdése felvetődött, de nem marad meg egyetlen felszólalás keretein belül. Jönnek a konkrét esetek. A lelep­lezésekről és ez elmulasztott le­leplezésekről egyaránt. Amerika Hangjának „szorgal­mas“ hallgatói és az általuk fél­revezetettek sorbáné Utak az üzle­tek előtt, hogy a „lebélyegzendő“ pénzből valamit is vásároljanak. Aztán pár nap múlva már szíve­sen vitték volna vissza az egé­szet. Ez is éberség kérdése, akárcsak a kisvasút esete. „Necsak politi­kailag legyen éber a kommunista — figyelmeztet Rákosi elvtárs —, Martínovszki József hároméves terve Ilyenkor vasárnap délután együtt olvassa a Szabad Népet fiatal fele­ségével. Nyíregyházán laknak a Népkert utca 15. szám alatt. A szobában a családi képek között középen ott van Sztálin elvtárs arc­képe is és mellette Rákosi elvtársé. Ügy szeretik őkét, mint szüleiket, hiszen életükkel úgy összenőtt ez a két név, olyan elválaszthatatlan az életüktől, mint amilyen elválaszt­hatatlanul összenőtt életükkel a há­roméves terv. December 21. után a Sztálini Emléklap is odakerül a családi képek közé a legdíszesebb nelyre. Martinovszki József hangosan olvas: „Vas- és fémiparunk együt­tesen 75 százalékkal múlja felül a háborúelőtti termelést... a pamut- szövettermetés 16 százalékkal na­gyobb ... életszínvonalunk 37 szá­zalékkal emelkedett...” — így van, valóban így van — nelyesel a fiatalasszony s mintha a négyéves Jóska is értené a be­szélgetést, odakönyököl anyja tér­dére. A férfi leteszi az újságot és be­szélgetni kezdenek. Nem árt, ha az ember megnézi, hogy honnan in­dult. Nézzük csak. Romos, lebombázott epiiíetbe költöztek 45-ben, az Árpád utca 55. alá. Fiatal, egyéves házasok voltak s bizony meg kell vallani, nem vol­tak ezek a napok rózsásak. Romos lakás, kevés, ennivaló és jött az első gyermek is. Martinovszkiék Apolló tilmsziníiaz December 12-től 14-ig Jack London regénye filmen Farkasvér azonban nem eresztették búnak a tejüket, mert tudták, hogy a dol­gozók hazájában a munkásember­re egyre szebb holnapok virradnak. Ezzel feküdtek le minden este a kis, szűk szobában. Hogy milyen volt akkor a karácsony? Abroszért és ágylepedőért mackót cseréltek a kis Józsikának. Bezzeg másként volt már 47 de­cemberében, a hároméves terv első esztendejében. Akkor már tellett egy malackára is, amit meghálál­ták. Megszületett a hároméves terv és a növekvő reménységek­ben, bizakodásban megszületett Martinovszkiék második gyermeke is. Tamáska. Karácsonykor cipőt kapott a nagyobbik gyermek, baba­kelengyét a kisebbik. a döntő 1949 május elsején következett be, amikor felvették a nyíregyházi dohányfermentáló építkezéséhez. — Ahogy nőttek a falak, úgy nőtt az életszínvonalunk is. Valóban! Amikor még a főidben alapoztak, az ő fizetése heti 130— 140 forint volt, ezen a héten pedig már 300 forintot hozott haza a fe­leségének. A december havi költ­ségvetési keret tehát pontosan 1.200 forint! Persze, a falak nem önmaguktól nőttek. Martinovszki József eddig már négy újítást adott be. Az első: a lift olajkap­csolója 10.000 forint megtakarítást jelentett, a falfúró 25.000, a moz­dony pedig.35.000 forinttal gazda­gította a közösség vagyonát. A kábelhosszabbítót még nem érté­kelték ki, de az is súlyos százakat, jelent a köznek. Es neki? Modern, szép fürdőszobás lakás­ban laknak, vasárnap csirkét vág­nak, hetente többször sütnek sült­tésztát és a gyermekek is meg­szokták, hogy apjuk csokoládét és cukrot hoz a számukra. (Öreg munkások ügye emlékeztek a pro­letárgyermekek keserves sorsára?) Legutóbb két könyvet vásárolt, -noziba járnak és bár méa titok. Nekik, maguknak még nem fu­totta a keresetből. 1948-ban nagy események történ­tek az országban. A gyárakat a munkások vették birtokukba és megjelentek a ragyogó vörös csil­lagok a gyárak kapuin, a lángoló piros betűk: „Mienk a gyár, ma­gunknak termelünk!” Hogy maguknak-e? Nézzük csak meg Martinovszkiék 1948 decemberi költségvetését is: lakbér 35 forint, élelem 320 forint, fűtés, világítás 160 forint, összesen 515 forint, ruhára, egyébre maradt még több mint 150 forint. Húst már hetente kétszer ehettek, per­sze könyvre és mozira még nem­igen jutott. De tagadhatatlanul jól é lek már. fordulat de azért elárulják egymás háta mögött a karácsonyi ajándékokat: mindkét gyermek kötött mackót és cipőt kap. „A feleségemet cipővel, tétikabáttal lepem meg j- még nem tudja, hogy újításaimért megkap­tam az előleget, a 800 forintot” — mondja titkolózva Martinovszki elvtárs. — „Én egy cipőt veszek a fér­jemnek. Régen vágyik már szép fekete félcipőre” — súgja egy óvatlan pillanatban Martinovszkiné. Aztán mintha rajtakapták voina egymást, egymásra nevetnek, újra előveszik az újságot és olvasni kez­dik: .........az ötéves terv végére a jelenlegihez képest 35 százalék­kal emelkedik életszínvonalunk .. Uránia lltmsziniiáz December 12-től 14-ig Haladó szellemű német film Hajléktalan násiutasok Sztálin útján haladunk Megérkezett Moszkvába a szere­tet vonata. Amerre a vonat elha­ladt — Debrecenben, Nyíregyházán, Záhonyban —, ünneplő tömegek küldtek forró üdvözletei a haladó emberiség nagy vezérének, Sztálin­nak. A gyönyörűen feldíszített sze­relvény elvitte Moszkvába a ma­gyar nép szeretetének, hűségének jelképeit, a Sztálin elvtárs 70. szü­letésnapjára szánt ajándékokat. Ott voltak a szeretet és hála szerelvé­nyén megyénk dolgozóinak ajándé­kai is a többi között, hogy Moszkvá­ban találkozzanak a többi nemzetek ajándékaival, a szeretettel, amely a világ minden részéből a nagy sztá­lini korszak vezére, a béke bölcs őre felé sugárzik. A népi demokráciák amelyek Sztálin útján haladnak a szocializmus felé, szocializmust építő munkájukban biztatást, lelke­sítő, lendítő erőt merítenek e név­ből: Sztálin. Hazánkban Muszka Imrék, Pozsonyi Zoltánok, Kiss Ist­vánok, Panyi Ferencek sztahano­vista teljesítményei jelzik a decem­ber -21-i ünnep közeledését. Cseh­szlovákiában ez év decemberét „A Sztálini Munka Hónapjáénak ne­vezik, Lengyelországban csaknem két hónappal a kitűzött idő előtt teljesítik a hároméves terv utolsó évének előirányzatát, Romániában a petróleumipari munkások szovjet munkamódszereket alkalmaznak a nagy nap tiszteletére, Bulgária az ötéves terv első évi -’"Tányzatát december 21-re, vagy még hama­rabb teljesíti e jelszóval: „Sztá­linért, a békéért, boldogságunkért”. Élenjárnak most is e téren is a Szovjetunió dolgozói, akiknek pél­damutatása nyomán épül nálunk is a szocializmus és „Sztálin nevével épül a világ.” Prágában Vasárnap kezdődött meg a Cseh­szlovák szakszervezetek második országos kongresszusa. A cseh­szlovák szakszervezet, amelyik hi­vatalos nevében is a „forradalmi” jelzőt viseli, komoly tényezője a csehszlovákiai népi demokratikus fejlődésnek. Az 1946-os szakszer­vezeti kongresszus még a tőke el­leni harc jegyében folyt, 1948 feb­ruárjában a demokratikus erők visszaverték a tőkés rend vissza­állítására irányuló ellenforradalmi kísérletet, majd a kommunisták vezetésével a szakszervezet is te­vékeny részt vállalt a .zocializmus építésében. A mostani kongresz- szust nem a viszályok, a követelé­sek, hanem a szocializmus iránti kötelességvállalás jellemzi. Az olaszországi földfoglalások egy hónap alatt országos léretű mozgalommá fejlődtek. Napjaink­ban a római tartományban harcoló földfoglaló parasztok vörös, zász­laját e jelszó díszíti: „Miénk a föld, mi harcoltunk érte.” Az olasz parasztok a középkori állapotok ellen harcolnak és az Amerika-bé- renc kormány a középkori állapo­tokat védelmezi a dolgozókkal szemben. A római tartományban száz nagybirtokos arisztokrata 136.000 hold földet bitorol, ugyan­akkor 100.000 dolgozó parasztnak átlag 1 hold földje van is e mel­lett 50.000 a földnélküli t írasztok száma a római tartományban. A Vatikán tulajdonát kép"ző „Szent­lélek Bank” (Sencta-Spirito) a ró­mai tartományban a legnagyobb föld tulajdonos. A Varikán egyéb­ként Olaszország legnag” bb föld- birtokosa, 1 millió hold földet bir­tokol, beleértve a „Szent!élek”-et is. A földfoglaló mozgalom nemcsak a parasztság növekvő harci kész­ségét mutatja, hanem világosan feltárja azt is, hogy az áruló nép­ellenes De Gaspari-kormány a leg­kegyetlenebb terror segítségével sem képes, megbirkózni a helyzet­tel. A jobboldali szociáldeniol ráták tömegbeíolyása is egyre csökken, a vörös zászló egyre diadalmasab­ban lebeg Olaszországban is, ahol (mint Franciaországban is látjuk) a kommunisták vezetik a harcol az amerikai és olasz hűbér-urak ellen. A vörös zászló diadalmasan lobog Távol-Keleten is. A kínai néphadsereg pénteken este bevonult Csengtuba. A szabadság- harcosok a Kuomintang negyedik {óvárosát foglalták már cL Az áruló' Koommtang-kormáay Formóaa li­getére menekült, de a Kuomintang soraiból az a tábornok ítélte meg leg reálisabban a hadihelyzetei, aki nem a Formóza szigetére költöz­tette át betyárbútorait, hanem *t egyszerűség kedvéért egyenesen kiváltotta amerikai útieveiét. Az indokínai határon állanak a szabad­ságharcosok. A 475 mdüós Kfaa összlakosságának 75 százaléka, vá­rosainak 73 százaléka felszabadult. Mao-Ce-Tung a napokban felhívási tett közzé, amelyben megállapí­totta: a Néphadsereg lényegében már befejezte a felszabadítás mun­káját. A felhívás szerint a had­sereg a jövő év tavaszán már részt vesz az ország újjáépítésében. Ma Kína — holnap Ceylon A kínai nép győzelme megerő­síti Ázsia népeiben annak tudatát, hogy a Szovjetunióra támaszkodva kivívhatják szabadságukat, függet­lenségüket. Az imperializmus hely­zete egyre bizonytalanabb Vietnam­ban, amely már 90 százalékban fel­szabadult, de Maláj-földön, Indo­néziában, Burmában, a Fülöp szige­teken és Dél-Koreában is. Az ázsiai és ausztráliai országok szak- szervezeteinek pekingi kong -sszu- sán a ceyloni küldött elmondotta, hógy milyen hatást gyakorolt a kí­nai felszabadító harc sikere az im­perialista iga alatt nyögő népekre. Ceylonban ma ez a jelszó — mon­dotta a küldött —: „Ma Kín;„ hol­nap Ceylon.” Aapfáink eseményei igazolják a Tájékoztató Iroda no­vember második felében Budapes­ten megtartott értekezletének ha­tározatait: a békevilágmozgalom növekvő erejét, a dolgozók egysé­gét, diadalát és a vUágimperializ- mus rothadását. A kínai szabad­ságharc győzelmének ténye kény- szerítette Angliát, hogy a válság kátyújából kifelé kapasz­kodva, gazdasági kapcsolatokat ke­ressen a népi Kínával. Anglia gazdasági életének vezető körei számára kecsegtető Kína, mint piaclehetőség, ezért az angol kormány, amerikai gazdáinak rosszallása ellenére is hajtik arra, hogy elismerje a népi demokratikus Kínát és Kína elismerését sugallja burmai és indiai vazallusainak is. A Kosziovper Közel egy héttel ezelőtt kezdő­dött meg Bulgáriában a liazaáruló Kosztov és aljas bandájának ösz- szesküvési pere. A vádirat és a tár­gyalások eddigi anyaga felhívja figyelmünket a Tájékoztató Iroda határozatának tanulságára: az im­perialisták, akik érzik, hogy az idő ellenük dolgozik, nem válogatnak az eszközökben, őrült terveket sző­nek, vértengerbe akarják fojtani a világot., Tito, Rajk, Kochi Dodze, Kosztov: ők egy-egy tőr az impe­rialista orgyilkosok kezében. Kosz­tov ugyanazt akarta tenni Bulgá­riában, amit Rajk tervezett Ma-* gyarországon és amit Tito hajtott végre Jugoszláviában amerikai gaz­dái parancsára. Kosztov ie akarta szakítani Bulgáriát a Szovjetúnió vezette béketábor oldaláról és a bolgár népet az imperializmus jármába akarta hajtani. KosztovTÓl csürés-csavarása ellenére is lehullt a lepel, s mögötte ott látjuk a fa­siszták besúgóját, a kémet, a haza- árulót, a bérgyilkost. Növeljük erőinket — erre tanítanak a Tájékoztató Iroda határozatai és napjaink ese­ményei. Fokozzuk munkánk lendü­letét abban a tudatban, hogy bol­dog, szocialista életünket építjük, őrizzük híven Pártunk egységét, mert tudjuk, amire Rákosi elvtárs is felhívta figyelmünket —, hogy az ördög nem alszik és vagdaljuk le szaporán a sárkányfejeket, mert az imperialisták megkísérlik, hogy újabb Rajkot, Kosztovokat küldje­nek sorainkba. Ötéves tervünk mérföldéi lép­tekkel viszi előre népünket n szo­cializmus útján és éles iegyver ke­zünkben az imperialisták ellen, öt éves tervünk megvalósításává erő­sítsük a béke nemzetközi frontját, azokat a népeket, akiknek harca a mi harcunk is és akikkel együtt Aj győzelmek felé Sztálin útján hato­dunk. Mint a szemünk fényére...

Next

/
Oldalképek
Tartalom