Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-11 / 288. szám
104» DECEMBER 1t, VA8ARHAI» 7 Séra Ferencné fiát küldte a béke hadseregébe Tanulással, munkával ünnepük a szabolcsi asszonyok Sztálin elvtárs születésnapját Hatalmas és legyőzhetetlen a béke tábora, mert a szovjet emberekkel az élen millió és millió ember, százmilliók akarata teszi legyőzhetetlenné. Akarod, hogy még erősebb és hatalmasabb legyen a béke hadserege, elvtársnő T Tanulással és munkával erősebbé teheted. Tekintsd példaképednek a szovjet nőket, Sztálin elvtárs neveltjeit. Szeresd a Szov- jetúniót és Sztálin elvtársat, mert akkor a békét szereted. Gyűlöld a háborús uszítókat, legyenek azok külső imperialisták vagy belső ellenségek. „A 600.000 magyar elvesztését, az özvegyek és árvák bánatát nem lehet úgy eltüntetni, mint a háborús pusztítás anyagi romjait” — mondotta Kádár elvtárs és neked tudnod kell, elvtársnő, hogy az új háború hívei elvetemült gonosztevők! A legfontosabb: szeresd a Szov- jetúniót, Sztálin elvtársat és a Pártot! Ha röviden akarnánk összefoglalni a szabolcsi asszonyok küldötteinek értekezletét, akkor ezt kellene leírni. Ezt mondták el sorra a munkás-paraszt dolgozóasszonyok. Fény gyullad Vencsellőn Megható volt, amikor a vents ellői küldött állott fel és így kezdte: — Asszonytársak, a mi falunkban december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján gyullad ki a villany először. Sohasem fogjuk ezt a napot elfelejteni, mint ahogy sohasem felejtjük el azt, hogy mit köszönhetünk Sztálin elvtársnak. — Egyenjogúak vagyunk a férfiakkal — mondotta Fazekas Já- nosné buji parasztasszony •— most úgy háláljuk meg, hogy a férfiakhoz hasonlóan ünnepeljük Sztálin elvtárs születésnapját. Ml, bujiak, vállaljuk, hogy egy asz- szonykört és egy olvasókört szervezünk. Szívből jövő, forró tapssal jutalmazták Fazekasnét asszonytársai, aztán sorra jelentették: — Mi, büdszentmihályiak két asszonykört indítunk meg és hogy segítsünk a tanyák dolgozóin, asszonyain, Kashalmán megszervezzük a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét. Mondjuk meg őszintén, aszonyok — nem a mi bününk — a mi tudásunk még Táviratban Üdvözöltük Rákosi eiviársat... Minden élménnyel és ünnepélyességével előttünk áll még az a napsugaras májusi nap amelyen új iskolaépületünk alapkőletétele volt. Ezen a napon itt volt a Magyar Dolgozók Pártja megyei bizottságának titkára és az ország mezőgazdasági iskoláinak igazgatói is, megosztva velünk örömüket. Ezen az ünnepségen tudtuk meg, milyen hatalmas ajándékot kapunk a nép államától őszre felépülő új iskolánkkal. Az ünneplés végétért. Mi, diákok szívszorongva vártuk azt a pillanatot, amikorra új iskolánk részleteiben elkészül. Megkezdődött az építkezés. Figyeltük nap-nap mellett a téglát hordó hatalmas cárszekereket, ott voltunk, amikor mérték az alapot, amikor rakták az állványokat és az új falak minden méterénél ünnepeltük a hároméves terv egy kis részének itteni diadalát. Elérkezett szeptember nyol- cadika. Népköztársaságunk első tanévének ünnepélyes megnyitása és néhány hét múlva még szebb, még nagyobb ünnepet ülhettünk: beköltözhettünk az elkészült új épületbe! Hatalmas éljenzés hagyta el mindnyájunk ajkát, amikor igaz gatónk tudomásunkra hozta, hogy „a tanulás holnaptól az új épületben!“ Éljen a Párt! Éljen Rákosi' — így kiáltottunk. Éljeneztük a Pártot, éltettük annak bölcs vezetőjét, az ifjúság nagy barátját és tanítómesterét, Rákosi elvtársat Most, hogy itt az új iskolában Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjának megünneplésére készülünk, ismét visszagondolunk arra a napra, amikor 280 diák hatalmas, szívbőljövő lelkesedéssel bevonult az új iskolába, ahol egy percig sem feledtük el: méltóknak kell lennünk ehhez az épülethez, méltóknak kell lennünk a nép, a Párt, Rákosi elvtárs szeretetére. Fogadalmat tettünk akkór, hogy a hős lenini Komszomol példáját követjük és tanulásunkban kiváló eredményeket érünk el, iskola után pedig alapos fel- készültséggel állunk a szocializmust építő dolgozók soraiba. Most, Sztálin elvtárs születésnapja előtt pedig kijelentjük: soha, soha nem felejtjük el azt, hogy mit köszönhetünk Sztálinnak, népének. Azt, hogy szabadon tanulhatunk mi, munkás- és parasztfiúk, leányok, hogy új iskola épült számunkra, hogy iskolánk elvégzése után együtt a dolgozó néppel új világot építhetünk! ígérjük, hogy Lenin, Sztálin fiatalságának nyomában fogunk haladni, úgy, ahogy a munkásosztály Pártja, a leninisztálini párt mutatja nekünk az utat. Tanulási eredményeink egyre emelkednek, munkánkat még inkább fokozni fogjuk és majd innen kikerülve, posztjainkon, az állami gazdaságokban, termelőszövetkezeteknél alapos munkával álljuk meg helyünket. Mindezt megírtuk abban az üdvözlő táviratban, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának. Rákosi Mátyás elvtársnak küldtünk. Megírtuk, hogy mireánk, az új iskola új diákjaira bizton számíthat a dolgozó nép! Doroscsák László, a Mezőgazdasági Gimnázium negyedéves hallgatója. Egy nap alatt 35 egyéni versenyző A többi üzemek példáján a nyíregyházi Magasépítési Nemzeti Vállalat dolgozó is egyre jobban felismerik Rákosi elvtárs útmutatásának nagy jelentőségét. Rákosi elv- társ_ rámutatott arra, hogy az egyéni versenymozgalom a szocialista munkaverseny széles körben való elterjesztésének egyik döntő kérdése. A Magasépítési Nemzeti Vállalat hosszú deig nem fordított kellő gondot az egyéni verseny ki- szélesítésére. A Megyei Pártbizottság megkritizálta az üzemet s most a többi szabolcsi üzemekhez hasonlóan itt is egymásután kötik meg egyéni versenyszerzödésüket a vállalat dolgozói. A szerdai napon 35 dolgozó lépett a Magasépítési Nemzeti Vállalatnál ecyéni versenybe. alacsony. Ha azt akarjuk, hogy erős legyen a béke tábora, akkor tanulnunk kell. Ml versenyre hívjuk tanulásban a megye asszonyait. — Úgy van, nem elég, ha óhajtjuk a békét — helyeselt Borbély- né Rakaxnazről — harcolni kell a békéért, úgy, mint a szovjet nők teszik. A legszebb ajándék Sorra felszólaltak az asszonyok. A nagyhalásziak egy asszonykört és egy olvasókört alakítanak és versenyre hívják Kemecsét, a bal- kányiak egy asszonykört és egy egészségőri tanfolyamot, a csoba- jiak nyakkendővel ajándékozzák meg az úttörőket. Polgár, Tuzsér, Demecser, Napkor, Gyulatanya, Tímár, Kisléta, Pátroha, Mándok, Nyírbátor, Bércéi asszonyai mind így akarják kivenni részüket Sztálin elvtárs születésnapja megünnepléséből, a béke védelméből. A gyulatanyaiak Időben fejezték be az őszi mélyszántást — ehhez Is hozzájárultak a gyulatanyai asszonyok. De a legszebb ajándékot talán Séra Ferencné, - kállósemjénl asz- szony adja: Idős parasztasszony, több gyermeke van. Amikor felállt, hogy szóljon a többi asszonytársához, mintha könnyek fojtogatták volna a torkát, de aztán beszélni kezdett. Először lassan, később egyre határozottabban.- — Az urak háborúba vitték egyik fiamat és a fiam ott pusztult el az urak érdekében, ök voltak a gyilkosai. Most én azzal felelek ezeknek a gazembereknek, és minden gazembernek, aki a világon háborút akar, hogy a másik fiamat elküldtem a béke hadseregébe. És ahányszorcsak meglátogatja katonafiam, mindannyiszor elmondom neki az én szomorúságomat az urak érdekében elpusztult fiamról, de elmondom a büszkeségemet is, mert ez a másik fiam már a néphadsereg katonája. Imiért nylrmihálydi elmaradt A nyírbátori, nyíregyházi, tiszai járások után most a nyirbaktai járás is örömmel jelenthette a mélyszántás sikeres befejeztél Velük szemben a iigetaljai járás ott kullog az utolsók között, alaposan elmaradt a mélyszántás) munkájában. A járás községei között Nyirmiháiydi pedig most azt kérte, hadd halaszthassák el az őszi mélyszántás munkáját tavaszra, akkor könnyebben el tudják majd végezni. E kérelem mellett nem lehet könnyen elhaladni. Megyénk és ez egész ország dolgozó parasztjai azon igyekeznek, hogy minél hamarabb alaposam felszántsák földjeiket a tavasziak alá is. Minél hamarabb, hogy minél több nedvességet tudjon megőrizni a föld már az őszi esőkből is, minél több nedvességet tudjon, tartalékolni a téli csapadékból, a tavaszi olvadásból. Mert erre a nedvességre, mint éltető, duzzasztó erőre szüksége van a tavaszi ve- teménynek, szüksége van mindem dolgozó parasztnak, aki a maga boldogulására is többet igyekszik termelni földjén. Szüksége van a dolgozó népnek is, amely egyre több termelvénnyel, ipara, mező- gazdasága egyre dúsabb gyümölcseivel gazdagítja, erősíti hazáját. Szükségük van erre Nyirmí- hálydi dolgozó parasztjainak is. És mégis azt kérték, hogy tavaszra halaszthassák a mélyszántás munkáját. Miért?! Azért, mert az ellenség, a kulákok befolyása alá kerültek. Mert elhitték azt a hazug híresztelést, hogy ráérnek tavasszal is a mélyszántással, mit sem változtat az a krumpli, tengeri, répa jövöesztemdei termésén. Elhitték, mert nem magyarázták mag eléggé nekik, milyen esküdt ellenségükkel élnek egy pitvarban. Nem voltak tisztában azzal, hogy a falu zsírosparasztjai, akik eddig mint cselédjeiket, harmadosokat, nyúzták őket. akik ez ő munkájukból gazdagodtak meg, nem változtak meg, nem mások most sem, mint azelőtt. Az, hogy a munkásosztállyal szövetségben a nyirmiháiydi dolgozó parasztok is az ország ural lettek, hogy gépállomás jött a Iigetaljai járásba, hogy a nyirmiháiydi dolgozó parasztoknak is sokszorta jobb az életük sora, mint azelőtt, még megveszekedettebb ellenfelekké tették a zsíros parasztokat. Ép, pen azért igyekeznek most mézes szavakkal elvonni a munkától a nyirmiháiydi dolgozó parasztokat, hogy megakadályozzák azt, hogy több krumpli, több kukorica, répa kerüljön a kamarákba, nagyobb darab kenyér az asztalra. Éppen ezért igyekeznek most akadályozni a munkát, mert az idei ősszel vetett rozs, búza, az idei ősszel idejében végzett mélyszántás, a tavaszi vetemények jövő esztendőre, az ötévéa t«rv első esztendejére hozmaik gazdagabb gyümölcsöket Az ötéves terv ellen támadnak, amely legyőzi végre fásítással erdősítéssel a Iigetaljai járás homokját, gazdag termésű földekké teszi a nyirmiháiydi földeket is. A terv ellen támadnak, amely új gépeket küld Nyirm iháiydína k, vil- iauyt ad a járás valamennyi falujának, utakat épít, kulturházakat, egészsiégházakat. Ha ezt látták volna a rrylrmi- hálydi dolgozó parasztok, nem kérték volna az őszi mélyszántás tavaszra való halasztását. De még nem késő. A nyirmiháiydi párt- szervezetnek végre a falu gazdájává kell válnia, végre kezébe kell vennie a kulákok elleni harc ' szervezését, irányítását. Agitátorainak munkába kell állanduk és tudniuk kell, hogy felvilágosító tevékenységüket nem lehet egy pillanatra sem abbahagyni. Öntudatos, tisztán látó dolgozó parasztokat kell harcba sorakoztatni a támadó — és -a faluban már sikereket is elért — zsírosparasztok el. len úgy a faluban, mint a környéken. így lehet biztos csak a siker, amelyhez megvan minden tehetőség. Nyirmiháiydi dolgozó parasztjai akarják az ötéves tervet, hiszen a békés építésre, a tervre szavaztak május tizenötödikén, a tervhez adták kölcsönüket. De naponta kell beszélniük az agitátoroknak mindenütt a virágzó falu építésének tervéről, a jólét útjáról, arról, hogy a tervért a r.yir- mihálvdi dolgozó parasztoknak is tenniük kell: most sikerrel kék befejezni az őszi mélyszántást! cAkutek. Iwuíöse íl Ltlka lekele,... Fekete köntöst viselt s ez hasonlatos volt leikéhez. Hórihorgas sovány növel együ.t lépett be Kovácsék házába. A fekete köntöst viselő szemérmesen hunyta le szempilláit és jámboran morzsolta a fűzért. Ajtatosan hullatta ki száján a szavakat, mint valami mennyei mannát, amelynek semmi köze nincs az üzlethez. — A mi anyaszentegyházunk áldását hozom tinéktek, testvérek — lehelte ki a szavakat és sokatje- lentő szent pillantással helyezte el az asztalon az „Üj Ember“ előfizetési csekkszámláját. Kovács idegenkedve fogadta nemvárt vendégeit — főleg azóta tart haragot a fekete köntössel, amióta a hitoktató megpofozta fiát az úttörő-jelvény viseléséért. Alaposan végigmérte tekintetével a két nőt s különösen a sovány, hórihorgas arcánál időzött sokáig. Mintha ismerős lenne ez a nyiszlett pózna. Az apáca — mert ez volt az, ki köntöst viselt — mintha észrevette volna Kovács tépelődéseit, segített. — Jámbor hívünk, kit sú yosan megpróbált a sors ... — Kár, hogy ilyen szomorú éppen most, a hároméves terv végén — próbálta vigasztalni a férfi, de mintha kígyó csípte volna meg a fekete köntösűt, felsziszegett. — Nem átallja ilyen bűnös szavakkal bemocskolni száját és lelkét ... — De hiszen az életszínvonalunk .., — Smafu! — rikkantott magából kivetkőzve minden áhítat és szemérem nélkül a köntös hajdan jámbor viselője. Kovács megcsóválta a fejét és nem állhatta meg: — Viszont, ha olvasták talán az ötéves... — Smafu! Kovács nem tudta mire vélni a dolgot, hiszen már a vak is látja az ötemeletes nyíregyházi dohánygyárat, az Állami Áruház kirakatait és már a legkisebb kölyök is vidáman kiáltozza, hegy: „ötéves terv országa, a boldogság hazája.. Kezdett méregbe gurulni és megkérdezte: — Na és maguk mire várnak?! Mintha csodálatos mennyei hang ütötte volna meg lelkűket, a két nő egymásra tekintett és egyikük (amelyiknek fekete köntöse volt) köntöse újából képet húzott elő s annak papírjára csókot lehelt. A szentséges csókkal fémjelzett képet átnyújtotta a férfinek. A kép nem ábrázolt mást, mint magát Trumant. Fenyegető ágyúk és atombombák között harciason villogtatta aranykeretes pápaszemét s feje fölött glóriában a következő prófétikus jelmondat ragyogott: „Senki el nem kerülheti sorsát itt a földön“. Kovács döbbenten hallgatott néhány percig, aztán halkan, vihar előtti csendességben megszólalt: — De hiszen ez Truman... — Az — erősítette meg hitében a nővér. — De hiszen ez háborút akar... — Azt — felelte gépiesen a nővér, aztán amikor észbekapott, igazgatni kezdte szavait. A hórihorgos segített. — ö hoz számunkra megnyugvást és békességet — rebegte égre- tartott szemekkel. — Mindörökre, Amen. Ágota testvér — ölelte át tekintetével a meszelőnyelet a másik (akinek fekete köntöse volt). Ágota testvér! Mint a villám, hasított keresztül a név Kovács agyán. Most már tudta, ki a hórí. horgos meszelőnyél. Nem mát; mint a volt méltóságos nővére, kétezer hold volt ura. — Hű, a nemjóját! — csattant fel a férfi dühösen —, hát így állunk! Szóval maguk akarnak engem kioktatni. Na, jófélékre bíznám magam ... — közeledett feléjük fenyegetően. A sovány felsikoltott' és az ajtó felé hátrált. A másik is (kinek köntöse fekete volt) ijedten topogott a kijárat felé. Kovács felesége, aki eddig némán tartotta karjában kéthónapoi Zsuzsikáját, szemrehányóan nézeti az urára. — Mért zavartad el őket üyen korán? — Tán sajnálod őket?! — támadt rá az ura. — Dehogy sajnálom, dehogy sajnálom. Csak szerettem volna én ii megmutatni útjukat a seprőnyéllel. Kinéztek az ablakon. A két alak már az utca végén szaladt. — Gonosztevő mindenki, oki háborút akar... — mondta fennhangon maga elé Kovácsné és gyűlölettel nézett a szaladok után. Éppen most tűnt el a sarkon az, akinek a köntöse és lelke is fekete volt. Uránia filmszínház December 12-íől 14-ig Haladó szellemű német film Hajléktalan itatások