Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-01 / 279. szám

4 NÉPLAP 1*E*BÖBÄ5ByBS6EjSSe^iSÖBiffiB8MaSSS8W 19*9 DECEMBER 1, Doü'l'ÖrfTOfc Budai szaktárs Nagyhalászon a tudás útiér az ű§ Szabad Föld ei&iizelöket Ügy gomjygott az újdohány ke­sernyés füstje a szobában, mint az őszi ködók a sűrű nádasok feled akkoriban, amikor még Fabák Béla apja is gyerek volt, amikor még ve­szélyes vadvizek voltak a Rétköz iraktorbarázdál.a földjeinek helyén. A füsttel együtt szövődött át a ser- cegö tuskó melegétől langyos leve­gővel keltőjük beszédfonala. 1A gyerekek e.tek. Az egyik szürcsölt, a másik kanala megkoccant a tá­nyér fenekén, ahogy keltévágott egy kövér sárgarépát. Hét gyerek. Ahogy körülülték az asztalt, olyan volt a ráncos deszkalap, mintha csak ké szemű gyöngykaláris övez­né körül. ' Budai szaklárs, meg Fabák Béla jól ismerték egymást. Sokat talál­koztak a DÉFOSz ban, ha üssze- összeült a munkástagozat, meg per­sze, itthon. Sok mindent beszéllek meg együ.t becsülettel; ahogy az okosabb vezeti jó útra társát, úgy vette Fabák Béla is Budai szaklárs beszédét. össze.levetnek ketten. Budai szak­társ meg Fabák Béla, ahogy beszél­nek arról, ami elmúlt, összedőlt, mint az Ambrózi-tanyán egy erős rúgásra a penészes cselédlakás. — Szeretek vele beszélgetni — szekta mondani az asszonynak Fa­bák, ha Budai szaktárs sokszor késő este megy el. — Okosan lát, szinte hiányzana, ha egy és másban nem kérném ki a tanácsát. Az min­dig bevált, Dehát talán azokra a módosokra hallgassak, akik az Ambrózi-féiék mellett még rúgtak egyet-egyet a magamfajtába? Most se mások. Még inkább tesznek elle­nünk, a. boldogulásunk ellen. Fabák Béla őrizget egy cédulát, most is a zsebében van. Azon szá­molgatták ki a jó mul.korában, hogy mennyivel többet fog jövőre teremni a föld, ha jóidejében vet­nek. Mennyit használ a családnak, meg a másik családnak, amelyik ben csak egy egész pici kis csalá- docska az övék: az egész hazának. Most is szó esik a mélyszántásról, a szövetkezetről, miegymásról. Mint mindig, ha együtt vannak, együtt terveznek a jövőről. — Szaktárs, sp kát segítne ne- •tem — tagolja lassan a szót Fabák-, sokat. Tájékozódott ember vagy. Magam is szeretnék tanulni, vagy olvasni mondjuk... a szovjet gazdaságról... vagy hogy nálunk hogyan csinálják a jobbak. Tudod, egy-keítöre bepótolnám azt a sokat, ami saját hibámból nem került a fejembe... • Valahonnan, a belső zsebből új­ság kerül elő. — Ezt? — bontogatja a lapokat Budai szaktárs. — Magam is olva­som. Szétterülnek a lapok az asz­talon. „Meghódítjuk a pusztát“ — feke.élik a cím. Alatta kép. „Sztali- nyec“ szánt a hortobágyi pusztákon. Fabák Béla ujja végigsiklik a ké­pen, mintha már a nagyhalászi gépállomás nagy, lánctalpas „Sztá- linyec“-ét simogatná. Aztán lapoz­nak tovább. „Munkabért, adót nem fizet, uszít a demokrácia ellen, megveri munkása feleségéi“ — ol­vassa lassan Fabák, milyen aljasul támadt az alsóereki basaparaszt. Aztán tovább a szeminárium-rovat, amelyben Lenin tanít. ■. — Ilyenre gondoltam. Segítene. Sokat — gondolkodik el a másik. És hol? A munka, a harc frontján. Lassan lépked Nagyhalász felé a sűrű sötétség. A frissen dörzsölt lámpaüveg úgy szórja szét a sárga fényt, hogy jut mindenhová, a kék tintával írt betűkre is, amik azt mondják, hogy Fabák Béla nagy­halászi dolgozó paraszt előfizette a „Szabad Föld“-et. * Budai szaktárs még aznap 'este Hegyes Istvánéknál is járt. Bicegő Hegyes — az uradalmi robotban vesztette el egyenes járását — új­ságolta, mikor beszéd közben szóba került az újság, hogy mit híresz,elt Németh Antalné. — Egy fenét kell nekünk újság! Azelőtt is megvoltunk nélküle, most sem fontos a szemüveg a betűhöz. Ezt mondta — magyaráz dühösen Hegyes. — Hát neki nem is szükséges — szögezték le aztán mind a ketten. Neki csak az lenne a fontos, ha egyikőnk sem forgatná az újságot, egyikünknek sem nyílna ki a szeme, hogy a fejére tudjon ütni az ellene spekulálónak. Az lenne a fontos, ha nem világosodnánk fel, hanem csak kínlódnánk régi móddal, esetleg tő­le esedeznénk ki egy kis harmadost. — Nem. Rosszul számítottak. Pa­ciig a „Szabad Füld“-ierjesztés előtt is összekolompolíák a maguk;éléket, mintha csak az ördög tartana erre a korcsmánál — csücsörít egyet Hegyes István, aztán dühösen meg­céloz egy elhullajtott ganédardbot. Magam is beállók terjesztőnek.! * Még Berták Jánoséknál járt ak­kor este Bihari elvtárs, a népne­velő. Sikerrel. Mind előfizettek a „Szabad Föld“-re, akárcsak tanú lásra iratkoztak volna be, szívesen az iskolába. Meg is lehetett az ŐSZ' szekapcsolási problémát oldani — gondolta magában. Foglalkozni más kérdésekkel. Nem is úgy, . mint ahogy felvetették valamelyik1 érte­kezleten: hogy sok a népnevelő- feladat; nincs hozzá annyi népne­velő. Együvé kapcsolni a feladato­kat és együtt megoldani, hiszen mindenről beszél az ember, ha egy­két órára betelepszik valahová, megszaporázta lépteit és igyekezett vissza a DÉFOSz-irodához. fi nyiregyltázi járás S iermslücsopartja itíeciezÉie a Iáit látói Kilenc termelőszövetkezeti cső- port van a nyíregyházi járásban, amelyek közül' hat mist alakult az ősszel és vette át nagy örömmel működési engedélyét. Valamennyi termelőcsoport alapos munkával, jóval a határidő előtt elvégezte az őszi mélyszántást, példát mutatott a környező tanyabokrok dolgozó pa­rasztjainak. A járás kilenc termelőszövetke­zeti csoportjának valamennyi tagja a mezei munkák elvégzésével hoz­záfogott most a téli tanuláshoz. Va­lamennyi csoportban megkezdődtek a szemináriumok, amelyeken egy­től-egyig résztvesznek a csoport­tagok. Politikai szemináriumaikon gazdag tapasztalatokat szereznek, erőt merítenek a további munkához, éles fegyvert kapnak az élesedő csztályharchoz. Szakmai szeminá­riumaikon pedig elsajálitják azokat a módszereket, amelyek használatá­val megjavíthatják majd munkájuk eredményeit, eme'hetik földjeiken a terméshozamot és fejlesztik nagy- ■üzemű szövetkezeti gazdaságaikat azon a példán, amelyet a világ legfejlettebb mezőgazdaságán-;!; dol­gozói, a szovjet parasztok állítottak eléjük. Megalakult a megyei tervhivatal Hétfőn tartotta első értekez­letét a szabolcsmegyei tervhi­vatal kirendeltsége. A meg­alakuló ülésen résztvett a Ma­gyar Dolgozók Pártja Megyei Bizottságának képviseletébeb Kovacsics Gyula elvtárs, a Városi Pártbizottság titkára A cipésszövef kezet is tudja márt A jó um nSi a szervezés több termelést eredményez — Ma már 50 pár cipőt készí­tünk el naponta — mondja Ne­mes Imre elvtárs, a nyíregyházi Cipész Kisipari Termelőszövet­kezetének vezetője, miközben egy­más után veszi le a már össze­varrott felsőrészeket az asztalról és lyukasztja a fűzőnek a helyét. Bent a műhelyben is szorgalma­san kopog a kalapács és gyorsan kattog a varrógép. A Cipész Kisipari Termelőszö­vetkezetben az elmúlt napokban tartottak üzemi értekezletet a dol­gozók és egyhangúlag elhatároz­ták, hogy felemelik a termelést, mert kevésnek tartották a napi 36—40 pár cipő elkészítését. Sztálin elvtárs, a világ dolgozói szeretett vezérének a születésnap­ját a szövetkezet dolgozói is jobb munkával ünnepük meg. 7 nappal hamarabb szállítják le a debreceni Cipőkereskedelrrii Nemzeti Vállalat­nak a rendelt havi mennyiséget. De itt nem álltak meg a cipész üzem dolgozói, látták, hogy nem megy elég gyorsan a munka, rossz a szervezés, a sarkalásnál és Tá­blázásnál mindig összegyűlt a mun­ka, nem tudták kellő időre elkészí­teni. Átszervezték a munkát és megmutatkozott az eredmény, a termelés egyre emelkedett és ma már 68 százalékkal túlteljesítik a tervet, azt a részletmunkát, amit eddig hatan nem tudtak elvégezni és állandóan elkéstek vele, most négyen végzik és sokkal könnyeb­ben. E meilett a minőséget sem ha­nyagolták el, egyetlen cipő sem kerül selejtbe. A Sztálini Munkafelajánlás ki­fejlesztette a jó munkabeosztást, az egyéni versenyt is. Az egyéni verseny legjobbjai Kardos József, Kiss Mihály és Fábián Mihály elv­társ, akik azelőtti 110 százalékos termelésüket 180 százalékra emel­ték fel. Murczkó Károly elvtárs. vala­mint az Országos Tervhivatal megbízottai és a népi szervek képviselői. A tervhivatali kirendeltség felállításának első célja az, hogy a hátralévő néhány hét alatt teljes diadalra tudjuk vinni hároméves tervünket. Ezután következik a komo­lyabb munka: megyénk ötéves terve végrehajtásának irányí­tása. Az Országos Tervhivatal fel­adatainak megyékre való fel­osztása könnyebbé és tervsze­rűbbé teszi a munkát. Vidé­kenként egy-egy teljes joggal felruházott intézményt létesí­tenek, melynek hatásköre a megyére vonatkoztatva telje­sen megegyezik az Országos Tervhivataléval. A feladatok megkönnyítésére szolgál még az is, hogy egy beruházási bankot létesítenek, a tervberu­házási összegek folyósítására. Az építkezéseket a járási mű­szaki hivatalok ellenőrzik és szakszerűen irányítják majd. A Tervhivatal Kirendeltség vezetője Gosztonyi Ignác elv- társ, aki a tervhivatal,' első ülésné ismertette annak ren­deltetését. Az első megbeszélé­sen kijelölték az egyes terv- megbizottak feladatait is. 15 évvel ezelőtt e na­pon a nép ellen-egei or­vul meggyilkolták Kiro­vót, a Bolsevik Párt és a Szovjet állam kiváló emberét. ,,Néhány évtizeddel ezelőtt a nehéz küzdő­térre lépő francia forra­dalmárok „Békét a kunyhóknak, háborút a palotáknak!” jelszóval meneteitek. Olyan ivókét élünk, elvtársak, pme- lyekben a kunyhók és a régi paloták felváltására új munkásvárosokat és új szocialista palotákat eineiünk. És mindenki hatalmas szerencsének érzi, hogy e nagy mun­ka előharcosa lehet. A mi ügyünk, eivtársak, nemcsak azért legyőz­hetetlen, mert építő had­seregünk óriási, hanem azért is, mert olyan építész tervei szerint építünk, aki nem tér te a helyes történelmi út­ról. A mi építészünk a leninizmussal felvérte­zett, legyőzhetetlen Bol­sevik Pártunk!” — (Ki- rovnak a leningrádi vá­rosi pártkoníerencián 1931 december 12-én mondott beszédéből.) A gyűrűk Szergej Mironovics Kirov- nak éles megfigyelőképessé- ge volt. A nagyobb dolgok sohasem tereitek el figyel­mét a legapróbb részletekről sem, minden munkát fíp^e­KÉT TÖRTÉNET KIROV ÉLETÉBŐL lemmel kísért elejétől végig. Akik környezetében dolgoz­tak, ismerték e tulajdonságát és ha bárhol valami nehézség merült fel, hozzáfordultak ta­nácsért, segítségért. Több, mint húsz évvel ez­előtt történt vele Leningrád- ban ez a jelentéktelennek lát­szó, de mégis nagyon jelen­tős eset. Abban az időben alapították a kolhozokat. A Párt elhatározta, hogy 120 ezer traktort küld szerte az országba. A megrendelést annak a leningrádi gyárnak adták, amely ma Szergej Mirono- vics Kirov nevét viseli. A gyár addig még soha nem gyártott traktorokat. De az ügy fontosságát mindenki átérezte: megértették, hogy a traktorokat el kell készí­teni. Teljes gőzzel nekiláttak a munkának. A gyár udvarán már halomban feküdtek a íraktorkerekek, vázak, fék­szerkezetek. Az igazgató boldogan szemlélte az alkat­részhegyeket, biztosra vette a sikert és igyekezett Kiro­vót is meggyőzni erről: — Aieg lesz. Elárasztjuk a falut traktorokkal. De Kirov, bár szeretett volna hinni az igazgató vé­leményében, nem volt iiyen nyugodt. Amikor elérkezett a traktorok összeszerelésé­nek és leszállításának ideje, kiderült, hogy nem hiába nyugtalankodott. Szép sorjában álltak az udvaron a majdnem kész traktorok. Csak éppen a mo­torok hiányoztak belőlük. Ezrével hevertek szép sorjában a raktárakban a majdnem kész motorok, — csak éppen a dugattyúk hiá­nyoztak belőlük. Ezrével álltak a dugattyúk készenlétben, csak éppen a gyűrű hiányzott róluk. A mechanikai műhelyben éjjel-nappal gyártották a gyűrűket, de nem . illettek a dugattyúkra. Az igazgató elvesztette a fejét. Sietett Kirov elvtárs­hoz. —• Baj van — jelentette —, nem készülünk el idejé­ben a traktorokkal! — De elkészülünk! — mondta Kirov. Vette a kabátját és indult az igazgatóval a gyárba. Vé­gigment a műhelyeken. Meg­szemlélt minden munkapadot és az ebédszünetben össze­gyűjtötte a műhelyben a munkásokat, mérnököket, mestereket. Tanácskozott az emberekkel és rájött, mi a teendő. A gyárban még a régi ta­pasztalatok alapján úgy gon­dolkodtak, hogy ez a gyűrű apróság, lényegtelen részlet. Tehát a régi munkapadokon is el lehet készítem vala­hogy ... Pedig ezeken a munka- padokon nem lehetett elké­szíteni a gyűrűket. — Megértették elvtár­saim? — mondta Kirov. — A mi munkánkban nincsenek lényegtelen részletek. Min­den egyformán fontos. A Párt nagy ügyet bízott ránk. S a leningrádi munkásoknak be kell bizonyítaniok, hogy méltók a Párt bizalmára. Be is bizonyították. Kirov tanácsai szerint a legügye­sebb emberek, a legjobb munkapadokon elkészítették a gyűrűket. A gyűrűk könnyedén rá­csúsztak a dugattyúcsator­nákra, a helyükön álltak a motorban, a motorok a gé­pekben és a kész traktorok berregve megindultak a pá­lyaudvarra. Onnan pedig el­jutottak az egész országba, a Volga mellé, Kubánba, Ka­zahsztánba — a kólhozföl- dekre. Uj városok születése Szergej Mironovics Kirov' akaratereje, óriási tudása mindenkit magával ragadott. A leningrádi területen nincs a gazdaságnak és a kultúrá­nak egy része sem, amely­nek ne ő lett volna kezde­ményezője. A szocialista vil­lamosítás első alkotásának, a volhovi Lenin-erőműteíep- nek építését Kirov vezetésé­vel folytatták. A Szovjet- únió egyik legnagyobb üze­me, az „Elektropribor” az 5 irányítása mellett épült. A szviri erőmű, a szjászi papír- kombinát és kenyérgyár, a komdopozsi erőmű, az izsori acélüzem, a Putilov-müvek traktor- és turbinaműhelye, a „Kari Marx”-gépgyár új üzemrészeinek munkája, a Szovjetúnió északnyugati részének hatalmas ipari fel­lendülése Kirov nevéhez fű­ződik. Kezdeményezésének kö­szönhető, hogy a szocializ­mus szolgálatába felhasznál­hatták a Kola-félsziget mér­hetetlen kincseit. — Rázzuk meg ezt az öreg földet! — mondta és a téli hidegben elutazott a vad és puszta hibini tundrába, hogy kihozza észak földjé­nek gazdagságát. Felrajzolta az apatit-ipar fejlesztésének egész tervét és kiválasztot­ta a teret egy új város épí­tésére. Sokáig gyönyörkö­dött a Kukiszvuncsor-hegy havas csúcsaiban és e sza- vakal fordult kísérőihez: — A meredek hegy olyan, mint a tudomány. Ha oldal­ról nézed, azt hiszed, nem mászod meg. De amikor ne­kibátorodsz, üindulsz és mászni kezded, valahol ta­lálsz ösvényt! így született meg Hibinö- gorszk. Éjjel és nappal folyt a munka. Az építkezés lelke és tényleges vezetője a fá­radhatatlan Kirov volt. A hibini apatit a szovjet ipar legértékesebb nyersanyaga. Egyszersmindenkorra meg­szabadította az országot a marokkói foszfátok behoza­talától. Kirov követelésére szer' vezték meg a Kola-félszige- ten a nikkelkutatásokat és egy új ipari kombinát körül Hibinogorszkkal egyidejűleg nőtt ki Moncsegorszk váro­sa is. Szovjet-Észak nagy átala­kítójának nevével találko­zunk a szintetikus kaucsuk gyártásánál, a turfa-ipar fej­lesztésében, a pala feldolgo­zásában, az északi területek mezőgazdaságának megte­remtésében, a tömegfogyasz­tási cikkek termelésében — mindenütt, ahol a dolgozók és a Szovjetúnió érdekeiről van szó. A 'leningrádi munkások, ha visszaemlékeznek rá, el­mondják: Kirov, miközben örömtől fénylő szemmel fi­gyelte az épülő gyárakat és üzemeket, biztatón szólt: — Bolsevikoknak való ügy, olyan szocializmus- szaga van! _E szavakban benne var Kirov egészen, az a férfi, aki egész életét a „bolsevi­koknak való ügynek” szén telte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom