Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-04 / 282. szám

*VC«»BtR 4, VASÁRNAP It Elismerő levelet kapott tfz szatmárcsekei dolgozó paraszt a mélyszántás határidöelötti teljesítéséért Hiába marasztalja, a szatmár- üsekei dolgozó parasztokat, népi szervek vezetőit az utcán a sár, nem törődnek vele, mennek a köz­ségházára, hogy számottegyenek évi munkájukról. Igen_ az éviről, mert már a mélyszántást is befe­jezték. Megbeszélik, hogyan, fog­ják megünnepelni Sztálin elvtárs születésnapjának évfordulóját köz­ségükben. Lüsntan megtelik a községháza. A népi szervek vezetői, népneve­lők, dülöfelelösök, mezőőrök mind ott v untak és megkezdődik a gyű­lés. Babák János a népi szervek elnöke és Nagy Bertalan & DÉ- FOSZ titkár beszédükben vissza­emlékeztetik o. dolgozókat a köz­ség egész évi mnukájána. — A tavaszi munkát időre teljesítettük, szavazásnál köz­ségünk odlgozói egy ember­ként álltak ki kormányunk mellett, jól ment az aratás és a behordás is. A. terménybegyüjtést határidő előtt teljesítettük, a tervkölcsön- jegyzést 100 százalékon felül tel­jesítettük. Ezután térnek rá ez őszi mun­ka ismertetésére. Látszik a dolgozó parasztokon, négy egy kicsit büszkék az eredményekre, kü­lönösen, mikor a vetésről be­szélnek. Azt is határidő előtt végezték el és moet boldogok, ha szépen zöl- düiő vetéseikre gondolnak. Milyen jó, hogy kormányunkra, Pártunkra, hallgattunk és nem a kulákokra, nézhetnénk most kö­rül magunkon — jegyzik meg töb­ben a dolgozók közül. — És a mélyszántásnál is, mint munkafelajánlást Ígértük meg, hogy határidőre elvégezzük és még előbb készek lettünk vele. A szatmárcsekei határban frissen szántott barnahátú földek már csak a telet várják, hogy össze- gyüjtsék a hóvizet és jövöre még többet teremjenek. Egymásután szavazták meg a mélyszántást legelőször elvégzők­nek, Vass Jánosnak Béinyei Ber- íalaaKBiak, Csorna Lászlónak, Nagy Gábornak, if j. Boné Zsigmondnak, Kovács Bermtmak, ifj. Mindák Miklósnak, Márkász Endrének, Kiss Benjáminnak és Borbély Sándornak a Sztálin képpel ellá­tott elismerő levelet jutalmul. Bár a mélyszántás idöelöttí teijestéeével ig kifejezték háláju­kat és szemetüket a szatmárcse­kei dolgozóik Sztálin elvtárs Iránt, de. hogy még jobbam bebizonyít­sák ízeretetüket, külön bizottsá­got választottak, amely bizottság megszervezi a december 21-i ün­nepet a községben. A szövetkezeti dolgozók vál­lalják, hogy a Xomcsényi féle kastélyban szövetkeze^ kul­túrtermet és irodát rendeznek be és szépen dekorálják azt. Ezen­kívül a község dolgozói teljesen kijavítják a körorvosi lakást és rendelőt, az MNDSZ az EPOSZ- szal karöltve kultúr előadást túrt 21-én, az egész község dolgozói felvonulnak és minden lakást zász­lókkal díszítnek. Már későre járt az idő, amikor­ra ezeket megbeszélték, de, mint akik jó munkát végeztek, büszkém indultuk hazafelé, mert tudják a szatmárcsekei dolgozók, hegy a maguk frontján bástyák voltak a béke erővonalán 1572 új szövetkezeti tagot toboroztak a megye MNDSz asszonyai A megyében pár héttel ez­előtt meginduló szövetkezeti tagtoborzás! munkába az MNDSZ szervezet asszonyai is megyeszerte tevékenyen be­kapcsolódtak és eddig 1572 új tagot szerveztek be a szövet­kezet tagjai közé. A tagtobor­zási munkában különösen jó munkát végeztek a szatmár- ököritói asszonyok és ezek kö­zül Oláh Lajosné, aki egyma­ga 44 új tagot szervezett be szövetkezetük tagjai közé. Megkezdte összejöveteleit az asszonykor frják Porcsa!máró! November 30-án asszonykor kez­dődött Porosaimén. A multévi asz- szonykör alapfokú anyagából 18 asszonytárs végzett eredményesen. A most megindult középfokú asz- szonyltörnek 22 hallgatója van. A porosaimat asszonyok megértik az idők szavát, látják a történelem haladását és tudják, hogy mind el­méleti, mind kulturális, mind pedig Aranyló őszutó KOZSEmJANKIH cikke Az „Új Élet“-kolhoz festői szépségű vidéken fekszik, az adigei autonom területen. Az őszutói fényben élénk színnel válnak ki a narancssárgára érett tölgylevelek. A kolhoz frissen szántott földjeit acél­színű köd fedi. Kopasz akác­fák között barátságos, fehér házak világítanak. Látni, hogy a kolhozparasz­tok nem feledkeznek meg a holnapról. Az idejében elvég­zett munkálatok meghozták az eredményeket: egyenletes, bársonyos zöld szőnyegként fedi be a földet az őszi búza. A napraforgót már rég kisaj­tolták és idjében kezdték meg a takarmány előkészítését té­lire. Csak úgy forr a munka a kolhoz udvarán. Egyik felén kukoricát raknak le. másik oldalon dohányt kötöznek cso­móba. A dohánytermelő bri­gád — amelyet Anton Lukas, a kolhoz pártszervezetének titkára vezet — 4000 zsinór­méter dohányt kötött össze. A dohány új jövedelmi forrás a kolhoz számára, amely lé­nyegesen növeli a munkanap értékét. Élénk munka folyik az álla­tok körül is. most fejezik be az istállók javítását. Makszim Csmelenko, az állattenyésztő brigád vezetője, mosolygós elégedettséggel, figyelmesen néz körül és egyetlen tekin­tettel felméri a lovak abrak­tartalékát. — Bőven elég — mondja elégedetten. — Silóból is van 136 tonnánk. A cukorrépa még ezután jön hozzá. Az állattenyésztés fejleszté­sének hároméves tervét már ebben az esztendőben teljesí­tették. Az istállókban 168 szarvasmarha, 58 ló 247 juh és 127 sertés van, 900 tyúkot és 140 libát tartanak számon. A baromfiállományt jövőre még jobban kibővítik. Meg­kezdődött az új baromfiólak építése is. A nagy dinnyeföld és a mé­hészet jövedelméből autót vá­sárolt a kolhoz. Már azon tö­rik a fejüket, hogy pótkocsit szereznek majd hozzá Hasonló eredményeket tud­nak felmutatni kulturális vo­nalon. Könyvtáron és olvasó­termen kívül hangversenyter­mük is lesz. Most építik a párthelyiség új nagytermét, amely a kommunisták és pár- tonkívüliek politikai tudásá­nak továbbfejlesztését is szol­gálja. Mindez nem magától terem­tődött meg. A kommunisták, — a kolhoz vezetői — gyűlé­seiken megvitatják az elvég­zett munkák eredményeit, fel­fedik a hibákat és kijelölik a társadalmi gazdálkodás to­vábbi felemelkedésének újabb útjait. Már megindították- a téli oktatást. Nem lesz egyet­len kolhozparaszt sem, aki ne kapcsolódna be az oktatásba. így építik, fejlesztik a párt- szervezet segítségével az „Űj Élet“-kolhozt, a maguk, gyer­mekeik és unokáik örömére.., (Szocialisztícseszkoje Zemlje- gyeljo.) gazdasági vonalon haladnunk kelt, ha nem akarunk lemaradni. Ma már népköztársaságunk alkotmánya jogot biztosít a dolgozó leányoknak és asszonyoknak, egyenjogúsága; biztosít a férfiakkal, ami azt je lenti, hogy nemcsak a javak elosz­tásából, de a javak termeléséből ii egyenrangúan kell kivenni részün­ket. Nekünk, asszonyoknak minden lehetőségünk megvan a tanulásra. Ezt a lehetőséget megragadva résztvesznek a porcsalmai MNDSz asszonyai is az elméleti színvonal felemeléséért folytatott munkában. Élénk mozgalmi életet élnek. Rész - vesznek a pártnapókon, taggyűlése kenken, asszonyköri összejövetele­ken, szemináriumot hallgatnak, ér­tékes népnevelő munkát fejte­nek ki. így erősödik, izmosodik asszony­szervezetünk és veszi ki részét egyre hathatósabban a hároméves terv befejezéséből és az ö.éves terv diadalmas megindításából. TÓTH MARGIT Porcsalma. * Tóth Margit levélírónk írásából örömmel látjuk, hogy a porcsalmai MNDSz is, a megye annyi asszony­szervezetéhez hasonlóan, egyre ak­tívabb munkái fejt ki és ezáltal egyre inkább kidomborítja tömeg­szervezeti jellegét, önálló arculatát. Azonban van még egy hiba For- csalmán. Éppen a megyei Operatív Bizottság legutóbbi ülésén állapított ták meg, hogy Porcsalma határá­ban még levágátlan kukoricaszál áll, a mélyszántást még nem vé­gezték el száz százalékig. És cmiatl — higyjék el nekünk a porcsalmai asszonyok — őket is terheli felelős­ség. Nekik is ott kellett volna állja! az ellenőrzésben és a dolgozók fel­világosításában. Erősödik, izmos :dik a porcsalmai asszonyszervezet. Ne felejtsék el azonban, hogy nemcsak a tanulás, a jó tömegszervezet! munka erősít, hanem elsősorban a harc, az osztályellenség ellen vívott könyörtelen harc erősíti, acélozza a dolgozókat. Visszafelé lapozzuk a történe­lemkönyvet. Egyre sárgábbak, avasabbak a lapok. Régi nevek, várak, ostromok, hódoltsági terü­letek, kultúremlékek, féktelen osztrák terror, kurucok felkelése, földesurák elnyomása, jobbágyok szabadságmozgalma pereg sorra a apokon. Partium kulcsa XVI. század. Felütjük ennél a századnál a könyvet és keresünk, kutatunk benne Szatmár akkori élete után. Szamosmellék, Szalmér, Tisza- nát fontos szerepet játszottak az akkori időkben. Három részre volt szakítva az ország, ez a vidék azonban sehova sem tartozott. Par­tium néven leginkább az erdélyi fejedelemség részbirtoka volt, de ugyanakkor Szatmár és Kalló vá­rában gyakran volt német őrség. A török nem jutott el idáig, egy-két. kisebb-nagyobb portyázást, be­csapást kivéve. Csak a vidék széle, a Nyírség egy része volt török hó­doltsági -terület. Ez persze nem je­lenti azt, hogy az itteni lakosság békében élhetett. A vidék hatá­rain végvárak álltak (Várda Bálor, Kálió, Ecsed) ame'.yek védték, de ugyanakkor pusztították is a kör­nyéket. Beljeb állott Szatmár vá­rosa. melynek birtokáért ebben a században annyian és annyit har­coltak! Ez a vár volt Partium kul­csa.. Akté a vár volt, azé volt a határ egészen a Szilágyságig. 9000 térti sorsa A. \magyar falvai majd­nem eredetiségükben maradtak meg, mivel a török ezen a vidé­ken zom nagyon pusztított, bár hit. 1-ből Evlia Cselebi le!jegyez *«v vérengzést. A török utazó ezt 3Ci a Vúza vizit írja naplójában: „A foglyok nagy sokasága miatt az islám táborá­ban félelem támadt s a íőszerdár parancsára a gyerekeket, leányo­kat megtartották, a kardforgatásra alkalmas férfiak közül pedig kilenc­ezret a Szamos folyó partján meg­öltek.” Ha túloz is számban a tö­rök utazó, mégis úgy látszik, nem töltötte teljes békében ezt a szá­zadot a Tiszahát és Szamosmellék népe. Mégis Csenger, Namány, Károly ezekbén az időkben fejlő­dött ki és vált fontossá. A vidék főurai a lápok között, vagy más biztos helyeken húzódtak váraikba. A Báthoriak például Ecsedre. De Ilyen bagolyíészkek voltak Ara- nyosmedgyes. Erdőd, Nyaláb, Ro- zsály. Erdők - lápok Földrajzilag is másként nézett ki ez a vidék ebben az időben. A sürűfekvésü falvak még sűrűbb erdőkben húzódtak meg. így Sár­erdeje, Gombás. Az erdőket hatal­mas lápok szakították meg. A leg­nagyobb köztük az Ecsedi láp volt, amelyben szinte elveszett a l\rasz- na vize. A lakosság kevésbbé volt földművelő. Az erdőkben hatalmas kondák, a láposokon szilaj csordák legeltek. A lápokon pákásztak, a falvak alatti vizeken pedig ázott a len cs a kender. A fontosabb útmeltetti helyeken élénk kereske­delem folyt. Például Naményban, Tiszaújlakon, Flalmiban és Szálkán. A vidék népe az ősközösség tár­sadalmi szintjén, patriarkális vi­szonyok közt élt. Az itt lakó ne­messég zöme szegény volt es ép­pen úgy végezte mindennauf mun­káját, mint a jobbágyság. A ne­mesi falvak, mint Tyúkod, Nagyar, Fehérgyarmat, Kölese. Rozsály, Lónya semmiben sem különböztek a jobbágyfalvaktól. „w.tienber§us sctiolamestert larlson“! Kulturális tekintetben élen járt a vidék. Az egyre terjedő protes­tantizmus ledöntötte az akadályo­kat a népi kultúra előtt. Emelked­tek az iskolák a falvakban. Ezek az iskolák akkoriban még valóban a népé voltak. Nem léteztek tár­sadalmi akadályok az iskolázás út­jában és az iskola is szorosan a lakosság életszíntjéhez, gondolko­dásmódjához, igényeihez simult. Szatmáron Milotai Nyilas István 1610-ben egyenesen ki is mondatta a tanáccsal: „A becsületes tanács úgy rendelte, hogy mikor alkalma­tosság adatik, wittenbergus schola- mestert tartson!” Mindez nem múlt el nyomtalanul a Szamosmellék népe fölött. A szatmári nép mindmáig egyik leg nagyobb népi öntudattal rendelkező legaktívabb közösségi életet élő csoportja a magyarságnak. Mérhe tetien értékű és mennyiségű népi kultúrkincs birtokosa, amit felszín rehozói, Bartók Béla, Kodály Zol tán, Móricz Zsigmond bizonyíthat nak legjobban. Virágénekek nyelve Nemcsak kultúránk, de nyelvünk szempontjából is komoly szerepe volt ennek a vidéknek. A Szamos­mellék nyelvét vitte bele bibliafor­dításába Károli Gáspár és gyako­rolt vele felmérhetetlen hatást iro­dalmunkra. Ugyancsak ezt a nyel­vet vette észre, de a nyelven ke­resztül a népet is a másik biblia­fordító, Erdösi Szilveszter János, aki így ír ennek a vidéknek nyelt véről: „Ilyen beszéddel naponkint való szólásban talá. kozunk. Ily inekekben, kiváltkipen az virágitie- kekben, mellyekben csudáiba t ja minden nip az magyar nip elmiji- nek éles voltát az lelisben, me.y nem egyib, hanem magyar poezis." Észrevette azt, amiről a középkor hallani sem akart: „az mü nyel­vünknek mindenben való nagy ne­mes voltát”. Ezért is írt magyar nyelvtant Szinyérváralja fia. Innen röppent ki Misztófalusi Kiss Miklós, aki a nyugatot jártak lázával akar a hazai viszonyokon segiteni. A gazdag Hollandiát odahagyva ha­zajött a „paraszti állpotba,’ meg­halni a magyar kultúráért. A szabadságharcosok földje Itt szervezkedett sok-sok sza­badságmozgalom. Itt nyertek szál­lást a királyi Magyarország buj­dosói és majd itt nőttek ki a lóid­ból Esze Tamás mezítlábasai, hogy forradalmi jelleget adjának a Rá­k.óczi-íéle nemesi felkelésnek. Min­den falu szinte irodalomtörténeti jelentőségű, vagy a történelem tartja őket nyilván: Csenger, Szál­ka, Bátor, Tarpa, Majtény, Lónya. A nép kultúra megtartója A XVI. század nem tartói: örök­ké a Szamosmelléken sem. Az osztrák kapitalizmus a magvar feu­dalizmust használta fel arra, hogy Magyarországot gyarmatosíthassa- A XVII. században itt is menthe­tetlenül kiéleződött a kizsákmányo­lok és kizsákmányoltak viszonya. Kölcsey már a „szegény adózó szatmári népről" beszélt és beszé­dének ez a része mutatja, hogy ek­kor már a szatmári falvakban is létrejött az osztály tagolódás: ,az adózó nép egy.k nem kicsiny ter­hének vélem azt is, hogy a hely­ségekre közönségesen kiveielt adómennyiség szeméyes felosztása egyedül s úgyszólván minden Ku.es nélkül a helybeli elöljárókra ö;za- tik.., a helység tehetősebbjei .ezek többnyire vagy maguk az elöljárók, vagy azokkal ósszeKö't- tetésben állnak) a tehetetlenek terhével könnyítene'« magokon .. De a nép a régi közösségi eleire támaszkodva sehol se állt olyan öntudatosan ellen a nemesi megyé­nek, mint itt. A Károlyiak szinte szimbólummá nőve jelképezték a magyar nép ellenségeit, az árulót. A két külön világ, a két osztály egyre élesebben elvált egymástól, annak ellenére, hogy a szatmári hétszilvaíás nemesek sokszor ön­magukat meghazudtoló ellenzéki, függetlenségi politikát folytattak. * így alakult ki, így fejlődött máig Szatmár-Bereg, a Tiszahát es Sza­mosmellék. Huppanva csukódik be a vastag történelemkönyv. Sárga lapjai helyett a ma eleven élete lüktet előttünk. Ez az idő. ez a vi­lág elmúlt. Ma új születik. A har­cos, forradalmi hagyományokat, az igazi népi kultúra emlékeit tovább viszi ez a megye egv ú> világ megteremtéséért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom