Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-28 / 301. szám

10*9 OBCBMBB* «8, SZERDA s A transzformáló csoport 88 százaigükai ömölte teljesítiiífét A győzelmes eredmények eléré­sében nem maradtak le az Alka­loida dolgozói sem, soha nem ta­pasztalt lelkesedéssel értek el olyan eredményeket a sztálini műszak alatt, amelyekhez foghatókat nem tapasztaltak még az özemben. A ki­váló egyéni eredményekkel, az egyem teljesítmények fokozásával párhuzamosan növekedett az üzeni átlagos teljesítménye is — aho­gyan egyre szebb eredmények el­érésére törtek az egyes műhelyré­szek munkásai, úgy szökött roha­mosan a magasba az üzemrész ter­melési görbéje. Kiváló példa erre a készáruüzem transzformáló csoportja, amelyik wen az egy napon, ebben az egy műszakban 50 százalékkal emelte az átlagos teljesítményét. Közvet­len utána következik a kristályosító csoport 21 százalékos emeléssel. Ezekkel a kiváló eredményekkel igazolták nagy szeretetiiket és ra­gaszkodásukat az Alkaloida dolgo­zói is Sztálin elvtárs iránt, azonban ez a szeretet akkor lesz csak iga­zán mély és soha meg nem bont­ható, ha a dolgozók mint új erő­forrásból táplálkozva megtartják, sőt tovább fokozzák a termelés sztálini műszaki színvonalát. Ezt határozták el az Alkaloida dolgozói is közvetlen a sztálini műszakot követő napon. „A sztálini felajánlásnak és mű­szaknak nagy jelentősége abban van, hogy a munkástömegek a mű­szak alatt felismerték igazi erejü­ket, alkotóképességüket s azt, hogy átgondolt, jól előkészített, tervsze­rű munkával milyen hatalmas ered­ményeket képesek elérni” — írja Kovács István elvtárs a Szabad Nép hasábjain a karácsonyi számá­ban. Az Alkaloida munkásai, dolgozói is felismerték igazi erejüket s ez­zel az erővel akarják folytatni szo­cializmust építő munkájukat, ezzel az erővel akarnak még szebb és még nagyobb eredményeket a to­vábbiakban elérni. Tárnái Gvula cA mi idei kaxáewuyiuikpút... Jbrta: DOROSCSAK LÁSZLÓ gimnazista Párnapos szünet van most' iskolánkban. Kedves köny­veimmel hazajöttem Apagyra, szüléimhez. Első estén, amikor anyám, apám mellett ott ültem az asztalnál, néztem kedves apám arcát, ahogy fehér cipót szelt meg tiszteletemre. A sze­me nevetett, arca ráncai is mintha elsimultak volna, ami­kor felém nyújtotta az első szeletet: „Nézd fiam, ilyen most az életünk... és még jobb lesz, úgy-e tudod te is... neked már messzebbre lát a szemed...“ NÉZTEM APÁMAT, az arcát. Nem erre az arcra emlékeztem. Csak úgy ismer­tem őt, ahogy késő éjjel fel­riadva láttam, amint fáradtan, görnyedve hazajön. Anyám ke­nyeret tesz elé. Papírba cso­magolta el, hogy meg ne lel­jük. Apámat figyelem. Nem eszik. Félretolja a kenyérdara­bot: „Tedd el. A gyerekek­nek. .Ilyen volt. A hajnal kint lelte a földbirtok valame­lyik holdján az ezer közül. Éj­jel láttam ismét. És ez az arc, ez a törődött, gondterhelt, fá­radt arc volt előttem mindig, amely most elsimult, vidámabb lett, mintha nem is tapostunk volna le azóta tizenöt eszten­dőt. CSELÉDEMBER VOLT ár apám, anyám is ott dolgo­zott a földesúrnál. Mi meg ne- veledtünk, nem is tudom, ho­gyan. Enni alig volt, ruhánk sose volt új, csak nagy nyomo­rúság. Iskola? Jó pár kilomé­terre volt a tanyától. Beírat­tak, de télen nem jártunk, mert megfagytunk volna az úton, nyáron meg — dolgozni kellett, mikor már embemyi eszünk volt. Nehezen csak megtanultuk a betűvetést. So­sem felejtem el, tíz esztendeje lehetett. Karácsony előtt volt. Hazafelé tartottunk az iskolá­ból. Szaporán kapkodtuk a lá­bunkat a hóból. Hideg volt. A hátunk mögül szánkó csi­lingelt elő. Az „úr“ gyerekei jöttek az iskolából. Mellettünk megállt a szán. A gyerekek leugráltak és keményre gyúrt hógolyókkal kergettek le az útról. Mikor derékig süpped­tünk a jeges hóba, akkor ne­vettek és elmentek. Panasz- todtunk otthon. Akkor azt mondta apám: ,JMe9állj, a nyakukba csördítünk még .. EZEKRE GONDOLTAM, u mikor az ünnepi asztalnál néztem mosolygó apámat, a fehér cipót, ami a saját földün­kön termett, néztem a szoba falait, a mi házunkat: látom apám, ilyen az életünk. És budin édesapám, tudin naavon Msil iá 3 sztalÉOMugaW A szovjet falu kultúrája A kolhozparaszt, aki a tudo­mány vívmányait felhasználva müvei; a földet, újtipusú ember. Fáradhatatlanul tanul, képezi ma. gát és tisztáin látja azokat a kor­látlan lehetőségeket és távlatokat, melyeket a kolhozrends mr nyitott meg előtte. De tűi ezen a szovjet falu emberei tudással felfegyve­rezve az üzemek dolgozóival együtt építik a szovjet földön a szocializmust. Szoros kapcsolat­ban működnek a tudósokkal és agronómusokkal. Mindezeknek ter­mészetes következménye, hogy a Szovjetúnióban a város és a falu kulturális színvonala közötti kü­lönbség bámulatos gyorsasággal tűnik el. A szovjet parasztság érdeklődé­sét a kultúra, a tudomány és mű­vészetek iránt a kolhozrendszer növelte meg, a szovjet állam pe­dig nagy áldozattal igyekszik ezt a tudásszomjat kielégíteni. A nagyméretű fejlődést rengeteg adattal lehet alátámasztani. Pél­daképpen akár a kolhozkönyvtá­rakkal lehetne kezdeni. Az ukrán állami szépirodalmi kiadó „Kolhozkönyvtár” címen 25 könyvből álló sorozatot adott ki. A köztársaság falvaiban másfél- millió példányt bocsátottak ki eb­ből a sorozatból. A sorozatban — többi között — Gorkij, Tolsztoj, Nyekraszov, Gogolj és Szaltikov- Sceedrin müvei szerepeltek. Ma­jakovszkij összes müveit is meg­találjuk itt ukrán fordításban. De a szovjet parasztok nem eléged­nek meg ezzel. Könyvespolcaikon ma már az orosz klasszikusokon kívül a világirodalom valamennyi nagyjának könyveit ott akarják látni'. A nagy érdeklődéire való tekintettel a kiadó az eredetileg 100 kötetre tervezett „Kcilioz- kömyvtárat” még jobban ki fogja bővíteni. A kulturális igények növekedé­sét bizonyítják áz új iskolák é,s különböző kultúrintézmények. Ez év őszén a falukra is kiterjesztet­ték a hétoszíályos oktatás tankö­telezettségét. Nagyszámú falusi értelmiség növekedett fel a szov­jethatalom évei alatt, a kollektivi­zálás pedig egész sor falusi ipari foglalkozást hívott életre, elsősor­ban a gépesítéssel kapcsolatban. A koihozreedszer évei alatt — a kulturális igények növekedésé­vel párhuzamosan — megváltozott a szovjet falu külső képe is. Pél­dául az altáji vidéken a mai vá­rosias külsejű Molotov-kolhoz he­lyén húsz évvel ezelőtt csaík né­hány nyomorúságos viskó állott. Ma a kolhozpirasztok mind olyan új házakban laknak, melyet építő, művészek terveztek. A felsorolt példák kis töredékei azoknak a változásoknak, amelyek a szovjet parasztoknak a sötét tu­datlanság helyett meghozták a tu­dást és világosságot. A szovjet nép, amely felépítette a szocialista társadalmat és a széles néptöme­gek közkincsévé tette a kultúrát, véget vetett a falu évszázados el­maradottságának is. Mindezt a ki­tűnő szervezettség, a szoros együtt működe.':, vagyis a kolhoz- rendszer hozta meg. A szovjet nép elölt természetes mindez, mert Sztálin már húsz évvel ezelőtt megmondotta, hogy a kolhozrend- szer felállítása „gyorsított ütem­ben fogja elmosni az ellentétet város és falu közt.“ SARLATANOK PARADICSOMA Az amerikai pszichológusok egyesületének kimutatása sze­rint az TJSA-ban 25.000 „pszicho­lógus” és „pszichiáter” — helye­sebben sarlatán és tenyérjós mű­ködik. Egyikük — aki a közép­nyugati államokban tevékenyke­dik — oly módon gyógyítja bete­geit, hogy összefüggéstelen sza­vakat mormol, közben úgy do­bálja testét, mintha vipera csípte volna meg. A sarlatánok közül a legna­gyobb tekintélyre Erskine Kroll tett szert, aki megboldogult szeszcsempészek szellemét „idé­zi” fel páciensei előtt és e „nagy emberek” lelke nyújt tanácsot a betegségekben szenvedőknek. Ez a csaló az egyik rádióállomáson hetenként négyszer jelentkezik 15—15 perces adásokkal és gát­lás nőikül hirdeti gyógymódját. Egy bizonyos. E hókusz-póku- szokíól a betegek nem gyógyul­nak meg, legfeljebb az egészsé­gesek kapnak idegösszeomlást. S bizonyos az is — mint az ameri­kai pszichológusok egyesülete je­lenti — hogy a „pszichiáter-sar­latánok évenként 375 millió dol­lárt zsebelnek bé csaló tevékeny­ségükké'. 1434 lengyel kohóipari munkás vezető állásban A Lengyel Kohóipari Központ Igazgatósága a kohóiparban szá­mos volt fizikai dolgozót állított vezető helyre. A munkásokból lett vezetők kitünően megálltak helyü­ket és szervezőkészségük legszebb bizonyítékát adták Legutóbb Wladvslaw Krunát. szerelőcso­port volt előmunkását, Stanislaw Gregorczyk szerszámlakatost és Jen Pólók rak tárnokot nevezték ki vezérigazgatóvá. Eddig 1434 munkás került a lengyel kohóipar­ban vezető állásba. Közülük 11 vezérigazgató, igazgató, műszaki és adminisztratív vezető. Soha nem látott kiváló ered­ények nevelője volt a magyar dolgozók nagy barátja, Sztálin elvtárs neve. Sztálin elvtárs fá­radhatatlan munkája a világ pro­letariátusa felszabadításáért, a béke megvédelmezéséért, a kom­munista pártok megerősítéséért s minden, amit csak tett és tesz, a hőstettek, győzelmek kiapadha­tatlan csodálatos erőforrása. A magyar munkások Sztálin elv­társ iránti forró szeretete indí­totta meg és nevelte naggyá a szovjet dolgozók példája nyomán a magyarországi Sztahánov- mozgalmat-----hála Sztálin elv­társnak: vidámabb és könnyebb lett az élet. „Már pedig, ha az ember vidá­mabban él, akkor szaporán megy a munka... ez az a talaj, ame­lyen a Sztahánov-mozgalom ki­nőtt.” És a munkások, dolgozót mély ragaszkodása a világ né­peinek vezére iránt: ez volt az a; erő, amely nevelte és izmosította hazánkban ezt a mozgalmat. Nem égből hullott csoda az hogy egyszer csak előállott a Gyárépítö Nemzeti Vállalat egyit kőművese, Pozsonyi Zox'án elv- társ és ezt mondotta: Uj modor akarok dolgozni, úgy, ahogy arra példát mutattak a szovjet szta hánovisták. És elkezdett dolgoz­ni, új munkamódszerrel, új tech­nikával, elindította diadalmas útjára a magyar Sztahánov-moz- galmat. Miben áll ennek a mozgalom­nak hatalmas jelentősége? Igj mondja ezt Sztálin elvtárs: „A szocialista verseny jelenlegi fej­lődési szakasza, a Sztahánov- mozgalom: okvetlenül összefügg az új technikával. A Sztahánov- mozgalom nem képzelhető el új magasabb technika nélkül.” To vábbá: „Ez a mozgalom meg­dönti a technikára vonatkozó régi nézeteket, a régi technika normákat, a régi tervekben sze­replő teljesítőképességeket, rég nem az olyan „úri fickóké“ már, akik valamikor a hóba kergettek, akiknek a szép éle­téért apám, anyám, sokezer cseléd nyomorgott. Az iskolá­ról, a mezőgazdasági gimná­ziumról, ahová munkások és magamfajta ■narasztfiúk, leá­nyok járnak. Aztán elmondtam apámnak, hogy felvételemet kértem a Pártba. Örült, meg­szorította a kezemet: kemény harcos légy te is, fiam, olyan, mint a munkások, a nép leg­jobb fiai, a kommunisták ... Így ünnepeltünk. Mint sok más munkás- és parasztcsalád. Életünk javulását és égi új esztendő küszöbén, az ötéves terv indulása előtt a fényes jövőt. jól, hogy az az iskola is a miénk, amely most épült a hároméves tervben ... ahová járok.., nézze csak: ez a leg­kedvesebb könyvem. „Bioló­gia“. Tudja, milyen tudomány ez? Csodákat teszünk majd a földeken. Nem is csodákat! Igaz valóságot, ahogy a szov­jet parasztok. Ugye, hallott róluk, apám? Ugye, tudja már maga is látni a fényes jövőt? SOKÁ BESZÉLGETTÜNK az ünnepi estén. Az alakuló termelőszövetkezetről, amely­hez magam jövök majd ki a tudománnyal; amelynek során gépeket gyártanak majd az ötéves terv gyárai. A falunk jövő képéről, a jólétről, amely Opojló filmszínház December 25-28-ig (illlllt Uránia filmszínház December 25-28-ig Bűvös sapka Ragyogó szovjet mesefilm termelési temeket és új, maga­sabb technika: normák, teljesítő­képességekre vonatkozó tervek és termelési tervek létesítését kö­veteli meg. Ennek a mozgalom­nak az a hivatása, hogy forra­dalmat idézzen elő iparunkban.” És vajjen nem idézett elő forradal­mat Pozsonyi' elvtárs. Muszka elvtárs, Horváth, Visnyik és a többiek? De igen Soha nem lá­tott eredmények születtek nyo­mukban, 1000—2000 százalékok. „A Sztahánov-mozgalom nem fo­kozatosan terjedt el a Szovjet­unió területén, hanem hallatlan gyorsasággal, fergeteg módjára.” Nemcsak egyes 1000—2000— 3000 százalékos eredmények szü­lettek, hanem sorra emelték tel­jesítményüket százezren 100 és 200 százalékkal. Nézzük meg a Gyárépítési Nemzeti Vállalatnál Imre Ferencet, Széles Imrét, Ba­log Ferencet, a nyírbogdányi Ás­ványolajipariban Komlósi Kái- mánékat, a kisvárdai Vulkán­ban Miskolcinéékat, Miklós Jó­zsefeket és így sorra azokat, akik határtalan lelkesedéssel gondolkoznak azon: hogyan dob­hatnák sutba a régit, az elavul­tat és hogyan törhetnének előre az új úton. Persze, nem könnyű dolog az új utakon járni. Sokszor talál­koznak sztahanovistáink öntu­datlan munkásokkal, sőt sokszor vállalatvezetöségi tagokkal, akik akadályozzák ennek a mozga­lomnak kifejlődését. így volt ez a Szovjetúnióban is. „Szembeötlő mindenekeiőít az a tény, hogy ez a mozgalom valahogy önerejéből kezdődött, csaknem magától, alulról, anélkül, hogy üzemeink vezetőségei bármi néven nevezen­dő nyomást is alkalmaztak vol­na. Sőt: ez a mozgalom bizonyos mértékben üzemeink vezetőségei­nek akarata ellenére született meg és kezdett kibontakozni, sőt harcban ezekkel a vezetőségek­kel.”/” Visnyik elvtárs sztahánovista módra akart dolgozni a falazás­nál. Nem tudott, mert akkor öt­hat kőműves állt volna tétlenül azon az épületen. Mi volt itt a hiba? Nyilvánvalóan az, hogy a vállalatvezetöség, a munkavezető a helytelen munkamegszervezés­sel megakadályozta a sztaháno- vista munkáját. Sztálin elvtárs megjelölte a legközelebbi feladatainkat a Szta- hánov-mozgaiommal kapcsolat­ban. Első feladatnak jelölte meg azt, hogy szeies körben terjes­szük el ezt a mozgalmat, világo­sítsuk fel a dolgozókat: nemcsak a falazásnál lehet megdönteni az elavultat, hanem minden szak­mában, minden munkában. Sza­bolcsban sok1 helyen olyan han­gulat alakul ki a Sztahánov- mozgalommal kapcsolatban, mintha ez a mozgalom csupán Pozsonyi elvtárs falazási mód­szerét foglalná magában. Ez a felfogán helytelen. Feladatunk még az, hogy az akadályokat gördítő vezetőket gazdasági funkcionáriusokat, csoport- és munkavezetőket sür­gősen térítsük észhez. Ezeket a feladatokat a sztahanovisták nem tudják egyedül maguk elvé­gezni. „Pártszervezeteinknek bele kell kapcsolódniuk az ügybe, se­gíteniük kell a sztahánovistákat mozgalmuk végigvltelében.” Dön­tő feladat vár ezen a téren a szakszervezetre Is. Üzemi bizott­ságaink nem végeznek jó mun­kát akkor, hanem ellenkezőleg: a szocializmus építésé", akadályoz­zák, hogyha félvállró! veszik a Sztahánov-mozgalmat. Mindent meg kell tennünk, hogy a magyarországi Sztahá­nov-mozgalom Is felvirágozzék, széles körben tért hódítson dol­gozóink között. Egyik biztosítéka lesz ez ötéves tervünk sikeres végrehajtásának. Ferkö István SZOT megyei titkár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom