Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-25 / 300. szám
4 UM» DECEMBER 36. VASARNAP Az állami tervek végrehajtásának feltétele A moszkvai „ Gaszironorri'-áruházban Á azovjet rendszer létalapja a Bolsevik Párt politikája. Ez • Szovjetunió valamennyi győzelmének forrása. Sztálin azt tanítja: ahhoz, hogy az útun- kon felmerülő mindenrendű nehézséget legyőzhessük, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a Párt által kidolgozott helyes politika megvalósuljon és teljes egészében gyakorlattá váljék Különösen fontos jelentőségű a Párt irányelvei teljesítésének ellenőrzése és a különböző feladatokra a munkások kiválasztása. Sztálin már 1927- ben _ a XV. moszkvai területi pártkonferencián — mondotta: „Az emberek megvalasztasa fs a végrehajtás ellenőrzése — ez az, amelynél Lenin élére állította a kérdést utolsó beszámolójában. Úgy gondolom, Lenin utasítását egész építőmunkánk folyamán szem előtt kell tartanunk. Alihoz, hogy az építést vezessük, nem elég helyes irányelvekkel rendelkezni; — a vezető állásokba, gazdasági, szövetkezeti és bármilyen egyéb építőmunkához olyan embereket kell állítani, akik felfogják az irányelvek értelmét és jelentőségét akik becsületesen és lelkiismeretesen keresztül tudják vinni az irányelveket, akik az irányelvek keresztülvitelét nem puszta formalitásnak, hanem a becsület ügyének, a Párttal és a munkásosztállyal szemben fennálló legfontosabb kötelességüknek tekintik.“ A Bolsevik Párt az emelkedett eszmeiség és öntudatosság, a szocialista haza fáradhatatlan szolgálata, az állami és a munkafegyelem szigorú betartása szellemében neveli a népet. A szovjet emberek millióit minden munkájukban elsősorban az állam érdekei vezérlik. Ennek ékesszóló kifejezője a háború utáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért indított népi szocialista verseny. A kommunizmus építésének nagy feladatai megkövetelik a dolgozók szocialista öntudatának állandó emelését, kezdeményezésük és alkotókészségük fokozását, a termelésben,, az állami és társadalmi munka valamennyi területén. Ahhoz, hogy valamennyi dolgozó sikerrel teljesíthesse az előtte álló feladatokat, ön- feláldozóan kell szolgálniok szocialista hazájukat éber őrködést kell kifej teniök a szovjet állam érdekei felett, megalkuvás nélkül be kell tarta- niok törvényeiket és az állami fegyelmet. A Párt és a kormány hatalmas jelentőséget tulajdonít az elszámolás helyes megszervezésének a népgazdaság valamennyi ágában; a jelentések, adatszolgáltatások hitelességének; a hivatali kötelezettségek, szolgálati kötelességek ellátásának; a kitűzött feladatok határidőre történő végrehajtásának; a gazdaságosságnak és takarékosságnak. A felelősségérzet kinevelése minden munkában, minden dolgozóban — felelősségérzet az állammal szemben: nagy, politikai jelentőségű ügy, a dolgozók kommunista nevelésének legfőbb alkotórésze. A magasfokú öntudatosság és fegyelmezettség, a szervezettség és a munkában való aprólékosság, nélkülözhetetlen feltétele a kommunista építés munkájában bekövetkező sorozatos sikereknek. A szovjet dolgozók milliós tömege, a szovjet nép birtokában van azoknak a tulajdonságoknak, amelyek szükségesek az állami és a munkafegyelem következetes betartásához. Ez a Bolsevik Párt sokéves, fáradhatatlan tevékenységének eredménye, amellyel a dolgozókat a szocializmus szellemében nevelte és amely csodálatos eredményeket szül nap -mint nap az építő munkában. Fordította: BALOGH LÁSZLÓ. A moszkvai Szmolenszk-té- ren már messziről látni a Gasztronom-áruház ragyogó kirakatsorát. Nemcsak a kirakatok csábítók. Az áruház belsejében a polcok roskadoznak a jobbnál-jobb minőségű élelmiszerektől és egyéb áruktól. A választékkal csak az alkalmazottak választékossága veszi fel a versenyt. Az alkalmazottak arra törekszenek, hogy minél jobban kielégítsék a vevők igényeit. — A legfőbb gondunk az — mondja Jelizaveta Krapova, az áruház Lenin-renddel kitüntetett igazgatója — hogy vevőink friss és kitűnő árut kapjanak. Az élelmiszer hatalmas tömegekben érkezik az áruházba, A tej, tejtermékek és hús hat óránként. Az áruháznak saját jéggyára van, hűtőkamrái a legkorszerűbbek. A rakományokat darukkal emelik ki a gépkocsikból. Ezzel szállítják a nehéz hordókat, zsákokat is. Kézi kirakodás nincs. A vásárlók kényelmének fokozására a kimért árut előre becsomagolják az e célból létesített műhelyekben. Az előre adagolás lehetővé teszi a vásárlók gyorsabb kiszolgálását. Birjukov, a leningradi „Sztáliné“ fémipari gyár híres esztergályosa három hónappal ezelőtt meglátogatta a sztáro- kramateri „Ordzsonikidze“- gépgyárat. Megismertette a gyár sztahánovistáival gyors- vágási módszerét, ameLyel a teljesítményt többszörösére lehet növelni. Komoly sikereket értek el Birjukov módszerével az 5. számú mechanikai műhely gyorsvágói. Keva esztergályos — aki ebben az évben közel 2 évi munkáját teljesítette — a norma szerint előírt 133 óra helyett 40 óra alatt készít e! 16 szelepet. A motorblokk megmunkálásának idejét a norma 8 óra 20 percre állapíKülönösen figyelemreméltó az „azonos árak“ osztálya, ahol a különböző árukat eladási árak sze'rint összpontosítják. Ez elősegíti a vásárlók gyors és pontos tájékozódását. Az áruház konyháján különböző tartós-ételeket és süteményeket készítenek. A vevő saját ízlése szerint rendelhet bármilyen különleges ételt. Ünnepnapok előestéjén az áruház gyakran kap táviratban előjegyzéseket az ország távolabbi körzeteiből. Az áruháznak több megrendelő irodája van Moszkva forgalmasabb helyein. A vevő előre bejelenti igényét és napközben bármikor áthveheti az áruházban a megrendelt árut, amely becsomagolva várja. Az áruház minden vezető állásban levő dolgozója elvégezte a szovjet kereskedelmi főiskolát. A többi eladó kereskedelmi iskolát végzett. — Naponta sokezeren keresik fel áruházunkat — mondja befejezésül Jelizavota Karpova. — a szovjet vevvő igényes, jó ízlése van és ha megfelelően akarjuk kielégíteni igényeit, állandóan javítanunk és tökéletesítenünk kell munkánkat. tóttá meg; a kitűnő esztergályos 3 óra 20 percre megrövidítette, A gyár legkiválóbb sztahá- novistája, Kulik esztergályos, a háborúufáni ötéves terv kezdete óta 14 évi normáját teljesítette. Tökéletesen átvette Birjukov gyorsvágási módszerét és egy műszak alatt 7 normát is elvégez. Az „Orzsodnikidze"-gépgyár munkásainak példája világosan megmutatja, milyen sokat jelent az élenjáró munkamódszerek elsajátítása. Eredményeik még fokozottabb harcra lelkesítik őket az ötéves terv sikeres befejezéséért, a szocialista társadalom céljáért. FENYŐFÁCSKÁNK ÜDVÖZLÉSE Lebedev Kurcacs Üdvözlégy, üdvözlégy, te víg, testvéri környék fényes gyanta-pitykés, tü-szűrös, ködmönkés, szőrös-pihés lábú, hegyes, zöld kucsmájú, dús kolhozunk drága, fagyos íenyőfácskája! Köszöntleki Mondd fenyő, mit üzen á sok erdei állat veled: a medvék és a farkasok,,' a csókák, a nyídsereg, és a bagolyfiókák s lomposfarkú rókák? Ami örömet, illatot csak rejtnek boldog erdeink, zöld karoddal átkaroljad s hozzad nekünk ide mind! Ne csak nyalánkságokat! Vígságot! nagyon sokat! S mi tőled mindent elveszünk, lekoppasztjuk testedet! De ne hidd, hogy nem szeretünk! még dalolunk is neked! A húgom meg diót hoz s odarakjuk lábadhoz! Üdvözlégy, üdvözlégy, te víg testvéri környék fényes gyanta-pitykés, tíi-szűrös, ködmönkés, szőrös-pihés lábú, hegyes, zöld kucsmájú, dús kolhozunk drága 'agyos fenyőfácskája! Köszöntünk! Az élenjáró munkamódszerek alkalmazói F. KR4YCSE\KO: KICSI FENYŐ ŐSI FÖLDÖN (Karácsonyi történet A szovhoz igazgatója bizony nem igen hasonlít Tél Apóra. Negyven éves sem múlt, arca gondosan borotvált, mellén kitüntetési szalagok sávja. Mégis ott áll a kis fenyőfa alatt és mesélni kezd a gyermekeknek, akár egy igazi Tél Apó. Igaz, az ö meséjében szó sincs tüz- madárról, tündérekről, re- pü'ő-szőnyegről. Mindennapi, való dolgokról beszé1, de úgy tetszik, hogy vetekszik az a mesével is. — Ahogy megérkeztünk ide Kalinin gr ádba, láttuk mindjárt, nem volna ez rossz íü'd, csak éppen elvadult a poroszok kezén. — Senki sem vett rá, négy • idejöjjek. Magam szántam rá magam: neki várok a nehézségeknek. Kíváncsi voltam, birok-c velük? I!t aztán kineveztek .* szovhoz igazgatójának, — addig tnég volt itt olyan. — Meg is kérdezték rögtön: hány telepes családot helyezhetnék el a szovhoz- ban? Határoznom kellett. A házak jórésze romokban hevert, amelyik állt is: se ajtaja, se ablaka. A szomszéd :zovhozban úgy számítgat- ták: száz családnak sem tudunk lakást, ellátást i.iztosítani... Én viszont meghívtam ide kétszáz családot. — Hói fognak majd lakni? — kérdezték tőlem az elvtársak. összehívtam a munkásainkat. Faggattam az egyiket: — Mi a szakmája? — Villanyszerelő. — Maga? — Lakatos. — Jó, jó, barátaim — mondom erre. — Nálunk persze még se villanyteíep, se műhely. Majd jövőre dolgozhatnak a szakmájukban. Addig pedig ács 'iák, ablakot üvegezünk, kemencét rakunk. Megteszik? Orosz ember mindenféle munkához konyít. Rá is bólintottak a munkásaink: — Megpróbáljuk. így aztán az elején a szerelő kemencét toidott- foldoít, a lakatosok meg ácsoltak. Rendbehozták a házakat. Megérkeztek a telepesek, — volt hová lehajtani a fejüket. — Nem is lesz Itt olyan rossz — mondogattak — És lám — gyermekeim — most együtt ünnepelünk a karácsonyi fenyő alatt a mi szovhozunkban, távol Moszkvától, Kurszktól, Vologdától. Megszoktuk mi már itt, igaz-e? — Tetszik itt minekünk — vágja rá egy fitosorrú fiú. — Csak éppen nem valódi ez a karácsonyfa. — Hogy-hogy nem valódi? — csattan föl a szomszédja. — Villanylámpa is ég rajta, játékkal is meg van rakva, kaptunk ajándékot is. Hát szóval ilyen ember ez! Telhetetlen! Neki minden kevés! — En, fiam, ugyancsak telhetetlen vagyok — szól közbe mosolygóan az igazgató. — A mi munkabizottságunk e'nökc, Kozlov elvtárs, szintén telhetetlen. A minap is csupa telheíetíen- ségböl 12 kilométert talpalt le gyalog. Most biztosan azt kérdeznétek: „Sajná't talán egy útért öt rubelt, a sofőrtől?” Hát nem. Kozlov elvtárs az utolsó vasát is odaadta egy könyvért, a „Fehér nyírfá”-ért, hogy megvehesse a könyvtár ré'zére. Ugye micsoda telhetetlenség hajtotta őt is? Fölszereltük már könyvvel jócskán, a mi szovhoz-könyvtárunkat, de Kozlov elvtárs fejébe vette,, hogy még ezt az egyet is megszerzi. A gyerekek a tetszé« morajával fogadják az igazgató szavait. Lám, milyen telhc- 'tlenséeet <>mle?et. lsen. bizony ő szintén telhetetlen. Hisz ő is a fejébe vette, hogy száz család helyett kétszázat telepít a szovhozba Most azon töri az eszét, hogy százat talán újra ideköltöztet. Az igazgató azt is kevesli, hogy egyetlen klubja van a szovhoznak. Most Kozlovval együtt három klubot is megnyitott a szovhoz három részlegében. A gyerekek azt is tudják nagyon jól, hányféle műhely létesült itt: mechanikus, szabó, cipész, bodnár, asztalos-műhely, — van aztán a villanyszerelőknek külön; van orvosi rendelő, teázó, óvoda, vcndég'ő, posta, rádióleadó, borbélyszoba, fürdő. A telhetetlen igazgatónak mindez mégis kevés. — Mi fiaim, művelésbe vettünk itt 3000 hektár szántóföldet — folytatja az igazgató. — Van most 60C darab fajmarhánk, 800 disznónk, saját baromfitelepünk. Nem volt méhészetünk. Meghívtam, mint leszerelt tankistát Vaszjukov méhészt — ő szintén igen-igen telhetetlennek bizonyult. Járta a tanyákat, vitte a kast a vállán, fogott vadméhelcet. Őszre már volt száz méhcsaládunk. Jövőre Vasziukov úi módszerekkel öt rajra valót szaporít kasonként. Ez az, fiúk, ez a mi főfeladatunk: jobb termést jövőre... Talán észrevettétek: szüléitek már nem vágynak a régi környezet iránt. Ti bizonyára szintén elfelejtettétek már, ugy-e?. — Nem, nem felejtettük el — feleli egy kicsi lány; olyan nagy szürke szemei vannak. Nem is felejtjük el soha. Ott együtt laktunk, itt meg szerte-szórtan, tanyákon. — Itt is úgy fogtok majd akni együtt — feleli az igazgató és felpillant a fenyó'n függő képmásra. — Sztálin elvíárs belát a szovjet nép szívébe. Ö bízta ránk, hogy építsünk itt új telepeket. Elérkezik majd az idő, mikor elfelejtitek azt a szót is, hogy „telepes”. Orosz városok, orosz falvak állnak majd itt, — mi építjük ezeket. Ellátogatnak hozzánk a szomszédok is — a demokratikus országok dolgos fiai — megtanulni tőlünk, hogyan gazdálkodjanak szocialista módon. Ezért kell nekünk nagyon komolyan vennünk a munkánkat. Az igazgató elhallgat. Szeme szeretettel végigsimít a ráfigyelő arcokon. Miiven boldogok ezek a csemeték a piros és aranyos csillagokkal kirakott fácska alatt. Ezek közül kerülnek ki majd egyszer az ó' munkatársai, segítségei. Mások viszont eísodródnak majd innen, ahová éppen szólítja őket a Haza. — Ez a fenyő mégis csak nem orosz fenyő — szalad ki hirtelen a fitosorrú fiú száján. — A játék — az a mienk. A lámpácskák is a mieink. A rádió is a mienk, szovjet számokat játszik. Hanem ez a fenyő — ez Poroszországban termett. — Ne higgyétek — emeli föl az ujját az igazgató. — Majd ha buzgóbban forgatjátok történelmünket, rájöttök, hogy ez a föld nem mindig volt porosz. A mi ősi szláv földünk ez, hanem teuton lovagok eltépték tőlünk. Most aztán ütött az órájuk. Megtisztult végre a határunk. A gyomot kiirtjuk: itt a mi fácskáink növekedjenek ezután. Ez a kis fenyő azoknak a sarjadéka, akikkel a mi eleink barátkoztak. Orosz fenyő ez, fiam. Csillognak-villognak a kis fenyő díszei. A rádión keresztül megszólalnak a Kreml harangjai.
