Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-25 / 300. szám

mm pnwrm m, tamrnap Magyar válasz amerikai és ango fenyegetőzésekre: Rém biztosítunk szabad működést és büntetlenséget kémeknek, szabotőröknek és más ellenséges ügynököknek A külügyminisztérium tájékozta­tási főosztálya közli: Az Egyesült Államok budapesti követsége kor­mánya nevében december 20-án a magyar külügyminisztériumnak jegyzéket adott át a kémkedésért és más bűncselekményekért letar­tóztatott Vogeler nevű amerikai állampolgár ügyével kapcsolatban. A jegyzékben az amerikai kormány méltatlankodását fejezi ki a miatt, hogy a magyar hatóságok nem tet­tek .eleget az amerikaiak részéről támasztott különböző kívánságok­nak, amelyek arra irányultak, hogy a letartóztatott kém számára kivé­teles bánásmódot és különleges el­járást biztosítsanak. A jegyzék minden további nélkül Vogeler sza­badlábra helyezését követelte és le­tartóztatásáért kártérítés fizetését kéri. A Magyar Népköztársasággal szemben rágalmazó kitételeket tar­talmazó jegyzék ellenintézkedések­kel fenyegetőzik és mint ilyen, be­jelenti, hogy az amerikai '"»rmány megtiltja amerikai magánszemé­lyek utazását Magyarországra. E jegyzékre válaszképpen a kül­ügyminisztérium a Magyar Nép- köztársaság kormánya nevében de­cember 24-én az alábbi szövegű jegyzéket juttatta el az Egyesült A1!.srnok budapesti követéhez: „A magyar külügyminisztérium tisztelettel igazolja az Egyesült Államok kormánya 1949 december 20-i 735. sz. jegyzékének vételét és kormánya megbízásából kéri az Egyesült Államok budapesti követ­ségét, hogy közölje kormányával a Következőket: Az említett jegyzékben az Egye­sült Államok kormánya az „alap­velő emberi jogok” és a „civilizált népek között uralkodó igazság­elvek” védelmének ürügye alatt a valóságban olyan amerikai állam­polgár védelmére és támogatásá­ra emel szót, aki Magyarországon folytatott üzleti tevékenységet és a Magyar Népköztársaság terüle­tén élvezett gazdasági és társadal­mi pozícióját a Magyar Népköztár­saság ellen irányuló' aknamunkára, kémkedésre, szabotázscselekmé­nyek elkövetésére használta fel. A magyar kormány kénytelen le­szögezni, hogy az utolsó hónapok folyamán többízben nyert kétséget kizáró módon megállapítást, hogy amerikai vállalatok és egyének üz­leti összeköttetéseikkel és a ma­gyar áilam által számukra L.ztosi- tott gazdasági előnyökkel rendsze­resen visszaélve, Magyarországon kémtevékenységet folytattak és a magyar állam érdekeibe és büntető törvénykönyvébe ütköző gazdasági ts politikai bűncselekményeket kö­vettek el. A Magyar Népköztársa­ság kormánya a leghatáirzottab- t»an kijelenti, -hogy oh'an szemé­lyeknek, akik a Magyar Népköz- társaság fennálló demokratikus rendszere és a ma'Tvar nép ellen aktív kémtevékenységet fejtenek ki, tehát kémeknek, kártevőknek és szabotőröknek, . bármely állam pol­gárai legyenek is, semmi körülmé­nyek között nem hajlandó országa területén sz.ibadműködést és bün­tetlenséget biztosítani. Az Egyesült Államok kormánya jegyzékében az Egyesült Államok és Magyarország között 1926-ban kötött barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződésre hivatkozik, amelynek értelmében az USA ál­lampolgárok Magyarország terüle­tén a nemzetközi jog által megkö­vetelt védelmet és biztonságot él­vezik. Ezt az egyezményt - Ma­gyar Népköztársaság kormánya ed­dig is mindenkor betartotta cs ez­után is betartani szándékozik mind­azokkal az USA állampolgárokkal szemben, akik Magyarországon tartózkodásukat tényleg gazdasági, kulturális, vagy hasonló békés es megengedett tevékenység folytatá­sára használják fel. De sem az Egyesült Államok és Magyarország közötti 1926-ban kötött egyez­mény, sem a nemzetközi jog nem tartalmaz olyan rendelkezést vagy szabályt, ■ amely a Magyar Népköz- társaság kormányát arra kötelezné, hogy kémeknek, szabotőröknek és más ellenséges ügynököknek or­szágában személyes szabadságot és büntetlenséget biztosítson, sem pe­dig arra, hogy ilyen bűncselekmé­nyek miatt letartóztatott USA ál­lampolgárokat illetően az Egyesült Államok konzulja különleges jogok­ra tartson igényt. Az Egyesült Ál­lamok kormánya fent hivatkozott jegyzékében az emberi' jogokról és a civilizált népek között uralkodó „igazságelvekről" hangoztatott szó­lamok leple alatt egy ilyen kémke­dés miatt letartóztatott egyénnek nemcsak szabadonengedését köve­teli, hanem tovább menve: kártérí­tési igényt jelent be úgy a letar­tóztatott, mint az Egyesült Álla­mok kormánya nevében azért, mert a Magyar Népköztársaság szervei az amerikai tulajdonban lévő Stan­dard-vállalat kémkedési ügyét le­leplezték és a bűnösöket ártalmat­lanná tették. A Magyar Népköztársaság kor­mánya egyébként csodálkozással és megütközéssel állapítja meg, hogy az Egyesült Államok kormánya jegyzékében kifejtett kívánalmai­nak azzal vél nagyobb nyomatékot kölcsönözni, hogy az egymással normális diplomáciai viszonyt fenn­tartó államok között teljesen szo­katlan és a Magyar Népköztársa­ság szuverénitását durván sértő módon Magyarországgal szemben a fenyegetés eszközéhez próbál fo­lyamodni. A Magyar Népköztársaság kor­mánya a leghatározottabban vissza­utasítja ezeket a fenyegetéseket, mint ahogyan általában visszauta­sítja az Amerikai Egyesült Államok kormányának 1949 december 20-i 735. számú jegyzékét, mint a Ma­gyar Népköztársaság beliigyeibe való újabb durva beavatkozási kí­sérletet.” Világjáró ellenőrök A magyar külügyminisztérium nyilatkozata A magyar külügyminisztérium a következő nyilatkozatot teszi közzé: December 19-én az angol külügy­minisztérium értesítette Magyar- ország londoni követét, hogy Ang­lia a Magyarországgal megkezdett kereskedelmi és pénzügyi tárgya­lásokat felfüggeszti mindaddig, amíg a magyar kormány helyt nem ad annak az angol követelésnek, hogy kémkedéssel, szabotázzsal es egyéb súlyos bűncselekményekkel vádolt, a magyar hatóságok őrize­tében lévő Sanders Edgar nevű brit állampolgárral brit konzulátusi tisztviselő négyszemközt beszélhes­sen. Ezzel a közléssel kapcsolatban a magyar külügyminisztérium meg­állapítja, hogy 1. az angol külügyminisztérium közlése három nappal azután tör­tént, hogy a magyar kereskedelmi és pénzügyi delegáció, amely mar október óta tárgyalásokat folytatott Londonban kereskedelmi és pénz­ügyi egyezmény megkötése tár­gyában, december 16-án közölte a vele tárgyaló angol delegáció veze­tőjével, hogy mivel angol részről az eredeti megállapodással ellentét­ben álló új követelésekkel léptek fel, a magyar delegáció visszauta­zik Budapestre. 2. Az angol kö,zlés nem tekint­hető másnak, mint kísérletnek arra, hogy a magyar kormányra nyo­mást gyakorolva, egy kémkedésben részes angol állampolgár számára a magyar törvényektől eltérő kü­lönleges eljárást és végső tokon büntetlenséget erőszakoljanak ki. A magyar kormány megütközéssel kénytelen megállapítani, hogy Nagybritannia kormánya a magyar­angol gazdasági kapcsolatokat egy kémkedés miatt letartóztatott égvén ügyétől kívánja függővé tenni. 3. A magyar kormány az angol- amerikai. gazdasági kapcsolatok te­réig nem hajlandó helyt adni arra, hogy reá ilyen eszközökkel próbál­janak nyomást gyakorolni és az angol kormánynak ezt a kísérletét a leghatározottabban visszautasltja annál is inkább, mert a magyar-an­gol gazdasági kapcsolatok fenntar­tása Nagybritanniának nem ke- vésbbé érdeke, mint Magyarország­nak. Az utóbbi időben Európát el- özönlötték a különböző beosztású amerikai utazók. Alig fejezték be ellenőrző kőrútjukat az amerikai tábornokok a „tudományos” ex­pedíciók hulláma következett. Előbb Noé bárkájának maradvá­nyait keresték Törökországban, majd Marco Polo útvonalán foly­tattak „kutatásokat” Észak-Per- zsiában. Legújabban nagy sietség­gel kezdik valamilyen afganisztá­ni ókori városka romjait kiásni. Különös, hogy az amerikai „tu­dósok” kutatószenvedélyet főként a Szovjetunióval határos területek váltják ki. De Amerikának ez nem elég. Legutóbb — kihasznál­va a kongresszusi szünetet — a szenátorok indultak útnak és el- özönlötték az egész világot. Fel­tűntek Madridban, Ankarában, Stockholmban és Rómában. A la­pok jelentése szerint vagy 15 eu­rópai országot, ezenkívül a Közel- Keletet és Délkelet-Azsiát óhajt­ják felkeresni. A szenátorok rohama után kö­vetkezik az amerikai „védelmi” tisztiküldöttségek sétája. A sze­nátorok még nagyhangon nyilat­koznak, hogy a Marshall-terv fel- használását vizsgálják felül; de a tisztek némán tevékenykednek. Cirkálnak a nyugateurópai kato­nai bázisok és kaszárnyák között, hogy megszámolják az amerikai stratégák által ágyútölteléknek szánt európai hadosztályokat. Eb­ben a „civilek” is buzgólkodnak. A szenátoi’okat Stockholmban a svédek hangulata és Svédország Északi Szövetségbe való bevoná­sának kilátása* érdekűtek. A Madridban járt szenátorok az As­sociated Press tudósítójának kije­lentették: „Spanyolország erős stratégiai bázis és ha együttmű­ködne a többi antikommunista or­szággal, lényegesen megerősítené az Atlanti Paktumot.” A Dániába érkezett amerikai „körzetvezető” — a sajtó jelenté­se szerint — a tengeri öblöket és általában az ország katonai s po­litikai helyzetét vizsgálja felül. Az amerikai szenátoroknak az a csoportja, amely Keletre látoga­tott, nem hivatkozhatott a Mar- shall-tervre, mivel az ázsiai orszá­gok hivatalosan még nem élvezik ennek „áldásait” A pakisztáni kormány tájékoztatásügyi hivata­la azt a jelentést tette közzé, hogy a négy amerikai szenátort a vadászszenvedély szólította In­diába. A valóságban a tengerentúli ellenőrök áradata és sűrű körfor­galma azt a bizonytalanságot és idegességet tükrözi, amely a há­borús uszítok táborában uralko­dik. Érthető a nyugtalanság, mely ellepte az amerikai szenátorokat azután, hogy a Wall Street 6 mil­liárdnyi kínai tőkebefektetése oly csúfosan elveszett. Az amerikai üzletemberek, akik katonai költ­ségvetésre és az Atlanti Blokk országainak további felfegyver­zésére újabb 1 milliárd 300 millió dollárt szavaztak meg, nem min­den alap nélkül gyötrődnek nyug­talanító kételyek között. Vájjon nem vesznek-e el az amerikai dol­lárok Nyugateurőpában is? Érde­mes-e tovább Kockáztatni másutt ? A Wall Street föídkörüli úton levő ügynökei tapasztalni fogják, hogy a népek nem adják el ma­gukat, mert nem akarnak hábo­rút és nem tűrik házuk táján az amerikai börtenöröket. Leleplezlék a Vogeler Riherf, Sandsrs Ed ar és Geifer Imre vezetése atalt isiéi szabclafé jíémbanoa tevíKenyséjél A belügyminisztérium sajtóosztá­lya közli: Az államvédelmi hatóság őrizeté-, ben lévő Vogeler Robert amerikai, Sanders Edgar brit és Geiger Im­re magyar állampolgárok áital ve­zetett kém- és szabotáló szervezet, bűnös tevékenységét a vizsgálat feltárta. Megállapítást nyert, hogy Voge­ler, Sanders és Geiger széleskörű kémszervezetet építettek ki Ma­gyarországon és a magyar állam éidekei ellen folyamatosan nagy­arányú kém- és szabctázscselek- ményeket követtek el. Kém- és szabotáló tevékenységük céljaira feliiá,sznúliák a magyarországi Standard-müvek _ igazgatóságának szervezetét és üzleti kapcsolatait, mint legális fedőszervet. E mellett kémügynökeikként beszerveztek olyan elemeket is, akik nem -'oltak kapcsolatban a Standard-művekkel, hanem kizárólag kémtevék-rnységet folytatta. így többek között kém­RÓLATOK BESI EL-HOZZ AT OK SZOL 12-liavi részletre is It a.p fi a t A »lí-etaliJiui. OSzB-ülelre ügynökként^ be'szérvezték Vas Ká­roly volt főispánt, Scitovszky Ma­riettát, Horthy volt belügyminisz­terének leányát, „báró” Döry Edi­nát, dr. Justh István prépostot és másokat. Vogeler Robert, aki amerikai kémszervezetnek évek óta hivatá­sos ügynöke, a második világhábo­rú után kémfőnökeinek utasításá­ra, ^ hogy kémtevékenységét jobban leplezze, az International Standard Electric Corporation nevű amerikai vállalat bécsi fiókjának lett veze­tője. Sanders Edgar, aki az angol kémszervezet titkos tagjaként, mint katon. tiszt a felszabadulás után hírszerző tevékenységet foly­tatóit Magyarországon, kémfőnö­kei utasítására 1947-bén, mint a Standard-művek amerikai részvé­nyeseinek budapesti képviselője léit vissza Magyarországra kém- tévékenységének folytatására. Vo­geler, Sanders és Geiger a gazda­sági tevékenységük leple alatt ösz- szegyüjtött Ipari és katonai kém­jelentéseiket, államtitkot képező műszaki terveket, térképeket és más, általuk megszerzett kémanya­got, ügynökeik segítségével folya­matosan külföldi kémközpontjuk­hoz továbbították. Ezenkívül hiva­tásos embercsempészekkel szövet­kezve, folyamatosan szöktettek ki az országból olyanokat, akik itthoni kémtevékenységük következtében a leleplezés veszélyének voltak kité­ve, vagy akikre külföldi kemszer- vezetük munkájában volt szüksé­gük. Vogeler, Sanders, Geiger és tár­saik az amerikai részvényesek uta­sításai alapján gazdasági szabo­tázscselekmények sorozatát követ­ték el. A Standard-gyárnál tőke­elvonást eszközöltek, hogy ezzel a iermelést akadályozzák és hamis vállalati mérleget készítettek. Ezen­kívül valutacsempészést és forint- kiajánlást bűncselekményt is elkö­vettek. Vogeler és Sanders, amikor so­rozatos államellenes bűncselekmé­nyeik íoyamán íőügynökük és a kém- és szabotáló szervezet veze­tésében bűntársuk, Geiger Imre le­leplezésének veszélyét érezték, megkísérelték, utóbbinak külföldre való szöktetését. J^indezen bűncselekmények elkö­vetéséért az államvédelmi hatóság Vogelert, Sanderst, Geigert és lt társukat őrizetbe vette. A tetten­érés folytán a magyar hatóságok [kezébe került nagyszámú írásos bi- ! zonyíték súlya alatt a gyanúsítottak 1 raszietas beismerő vallomást tétiek. s ŰR A CSAK 380.-R

Next

/
Oldalképek
Tartalom