Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-21 / 296. szám

a SZTÁLIN, a marxizmus-leninizmus klasszikusa Am ÍJjáilikult Magyar Tudo­mányos Akadémia hétfő dél­utáni ünnepi ülésén Sztálin elv- társ munkásságának tudomá­nyos jelentőségéről Rudas László elvtárs, a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rektora tartott elő­adást. Az előadás néhány rész­letét az alábbiakban közöljük: A nagy Sztálin hetvenedik szü­letésnapjának megünneplésére gyűl­tünk össze. A Magyar Tudományos Akadémia, a szocializmust építő népi demokráciánk tudományos éle­tének legfőbb irányító szerve azzal akarja első jelét adni megújhodá­sának, hogy a maga részéről öröm­mel és boldogan hajtja meg a ha­ladó tudomány zászlaját az előtt a férfiú előtt, akit ma szeretetével övez, odaadásáról biztosít, a leg­jobb kívánságokkal a- ajkán üd­vözöl a dolgozó emberiség és a ha­ladó értelmiség sokszázmilliós tá­bora, mindenki, akit ő szabadított fel az osztályelnyomás, vagy az idegen hódítók rabigája alól és mindenki, aki az ő vezetése alatt küzd felszabadulásáért. A béke- valamennyi híve, az imperializmus igája alói már felszabadult, vagy még a felszabadulásukért küzdő ncpek és nemzetek egyek ezen a napon a hatalmas Szovjetunió né­peivel és nemzeteivel, egyek annak a férfiúnak ünneplésében, akinél többet Lenin óta senki sem tett a szenvedők és kizsákmányoltak fel­szabadítására. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az Akadémia ez ün­nepén kifejezzem azt a mély, sza­vakban alig kifejezhető hálaérzetet, amelyet mi magyarok különösen kell, hogy érezziink Sztálin iránt. Mindent, amit elértünk és mindent, amit a l jövőben még el fogunk érni, neki köszönhetjük, ö szabadított fel bennünket az idegen fasiszta el­nyomó uralma alól és visszaadta nemzeti függetlenségünket; ő se­gített talpraáílni, amikor nagy el- esettségünkben azt sem tudtuk, hogy mihez kezdjünk előbb a sok pusztulás közepett, amelybe volt uralkodóosztályaink döntötték az országot; ő segített bennünket ab­ban, hogy e bűnös és önző, lelki- ismeretien osztályok kezéből kive­gyük a hatalmat és átadjuk azt a dolgozó nép kezébe; az ő támoga­tása és útmutatása nélkül nem fog­hattunk volna hozzá i szocializmus építéséhez. Fzért fordul hazánk minden becsületes polgára Sztálin felé, mikor a dolgozók az elnyo­mottak szolgálatában eltöltött hosszú és korszakot alkotó élete egy oly állomáshoz ért, mint szü­letése napjának hetvenedik évfor­dulója. Ezért csatlakozik a Magyar Tudományos Akadémia is az egész magyar nép ünnepéhez, az az Aka­démia, amely most már a népet akarja szolgálni, egynek érzi magát a magyar néppel és részt akar ven­ni a magyar nép minden örömé­ben, munkájában, törekvésében, te­vékenyen segíteni akar a magyar nép felemelkedésében és boldogu­lásában. De másik, sokkal nehezebb fel­adat is áil előttem, mint- Sztálin het­venedik születésnapján leróni adónkat korunk, a méitán sztálini korszaknak nevezett kor, a legna gyobb, világtörténelmi jelentőségű íérfia iránt. Sztálin tudományos működésének jelentőségét kell mél­tatnom. Mert Sztálin nemcsak nagy 'orradaimár, nagy vezére a világ- történelem legíorraüaimibb, legha- :almasabb pártjának, a SZUK(b) Pártjába!*, nemcsak nagy áilam- íérfi, — korunk kétségtelenül leg­nagyobb államférfié, — nemcsak nagy szervező és diplomata, a szo­cializmus építője; nemcsak nagy hadvezér, — hogy milyen nagy hadvezér, azt megmutatta nem egyszer az orosz polgárháború kü­lönböző tróntjain és legutóbb a má­sodik világháborúban, amikor az 5 hadvezér! tehetsége m--..tette meg az egész civilizált emberiséget a fa­siszta rémtől, — Sztálin mindeze­ken kívül még kötünk legnagyobb tudósa is, a haladó, az élenjáró tu­domány iegkietnelkedőbb alakja, akinek tudományos munkássá- i ki­törölhetetlenül mély nyomokat ha- pvott az emberi gondolkodás törté­netében, aki Lenin halála után foly­tatta őzt, amit Lcpin oly magas tökéllyel teljesített: a marxizmus továbbiéiiesztését. magasabb fokra emelését, alkalmazását korunk igen bonyolult és sokoldalú problémáira. Sztálinnak, mint fudesnak a jellemzése oly feladat, amely meg­haladja egy ember erejét. Generá­ciók fognak azon munkálkodni, hogy feltárják Sztálin tudományos munkásságának egész jelentősé­gét, hogy napvilágra hozzák mindazt a kincset, amelyet Sztálin e tudományos munkássága folya­mán felhalmozott. Amilyen sokol­dalú Sztálin tevékenysége adatá­ban, ^ oly sokoldalú tudományos munkássága különösen: nincs a marxizmus-leninizmusnak oly ága, amelyet tovább ne fejlesztett vol­na, amelyet a Lenin halála óta el­telt korszak problémáira ne alkal­mazott és ezzel magasabb tokra ne emelt voina. Mindezt még csak vá­zolni^ is — meghaladja egy ember erejét. Ezért csak arra szorítko­zom, hogy Sztálin grandiózus tudo­mányos munkásságának néhány területet érintsem. Mindenekelőtt szeretném Sztálin tudományos munkásságát általá­ban jellemezni. Sztálin a marxizmus- leninizmus klasszikusa. Mit jelent ez? Jelenti nemcsak azt, hogy ő korunk legjobb, legnagyobb marxis­ta-leninistája, nemcsak azf, hogy legjobb tanítványa Leninnek, tehát Marx és Engelsnek is, jelenti nem­csak azt, hogy kifogástalanul, mesterien és lángeszűén tudja al­kalmazni a marxista dialektikus módszert a marxizmus-leninizmust általában a legkülönbözőbb területe­ken és a legnehezebb kérdésekre vonatkozóan, hanem jelenti azt is, hogy a marxizmus-leninizmus tu­dománya segítségével oly területe­ket világított meg, oly kérdéseket oldott meg vele, amelyek csak ko­runkban merültek félő de korunk egé_sz_ történetére Sorsdöntő jelen­tőségűek' voltak, amelyek megoldá­sától nem kevesebb függött, mint az emberi haladás ügye, amelyek megoldása ezért nemcsak a marxis­ta dialektikusTtnateriaiisla módszer egyszerű alkalmazását kívánta meg, de megkövetelte a marxista-leninis­ta tudomány és tudományos mód­szer teremtő továbbfejlesztését. Eb­ből következik, hogy Sztálin tudo­mányos műve nélkül a marxizmus- leninizmus nem állna azon a tokon, amelyen áll, nem volna teljes: hogy Sztálin tudományos működése a marxizmus fejlődésének egy új sza­kasza. Sztálin tudományos mun­kássága szerves része a marxizmus- leninizmusnak — ahogv a marxiz­mus nem teljes a lenini elmélet nélkül, úgy a maxizmus-leninizmus is csonka a nélkül a hatalmas mű nélkül, amellyel Sztálin járult hoz­zá e tudomány továbbfejlesztésé­hez,. amellyel Sztálin gazdagította és gyarapította ezt a tudó vényt. A marxizmus-leninizmushoz szerve­sen hozzátartozik Sztálin tudomá­nyos műve: a marxizmus-leniniz- mus el sem képzelhető Sztálin tu­dományos munkássága nélkül. Sztálin tudományos tevékenysége a marxizmus-leninizmus fejlődésé­nek új, hatalmas, önálló szakasza, ennek legmagasabb csúcspontja­Sztálin a tudomány terén épp­úgy minden korok egyik legna­gyobb forradalmára, mint minden más téren. Mit jelent forradalmár­nak lenni a tudomány terén? Je­lenti ez mindenekelőtt azt, hogy Sztálin mint forradalmár tudós, mint igazi nagy tudós „semilyen akadállyal nem törődve, mindennel dacolva, össze tudta törni a régit és újat tudott alkotni”. Jelenti, hogy mindig „bátran harcolt az elavulttá vált tudomány ellen és az új tudomány szántára törte az utat ’. — Sztálin e tekintetben is folytatta Lenin nagy művét. Tud­valevő, hogy Lenin Marx több té- telpt, amely a maga idejében, vagyis Marx és Engels életében, a kapitalizmus imperialista korszakát megelőző történelmi korszakban érvényes volt és megállta a helyét, elvetett és mással pótolt, mert köz­ben elavultak és helyükbe újat kel­lett alkotni. Sztálin maga erről a következőket mondja: „Emlékezzenek az 1917-es évre. Oroszország társadalmi fejlődésé­nek tudományos elemzése alapján, a nemzetközi helyzet tudományos elemzése alapján Lenin akkor arra a következtetésre jutott, hogy az eovetlen kivezető út a neivzetből a szocializmus győzelme Oroszor­szágban. Ez az akkori idők sok tu­dományos férfla számára több mint vái-atTan következtetés volt. Ple chánov, a tudomány kiváló férfiai- nak egyike, akkoriban megvetéssel beszélt Leninről és azt állította, hogy Lenin „félrebeszél”. A tudo­mány nem kevésbbé ismert más ferfiai azt állították, hogy „Lenin­nek elment az esze” s hogy el kel lene őt valahová dugni, lehetőleg jó messzire. A tudomány minden rendű és rangú embere Lenin el­len üvöltözött akkoriban, mint olyan ember ellen, aki lerombolja a tudományt. Lenin azonban nem riadt vissza attól, hogy az ár ellen ússzon és szembeforduljon a meg­csontosodással. Es Lenin győzött.” Ez a kép, amelyet Sztálin itt Leninről fest, teljesen ráillik ma­gára Sztálinra, mint tudósra. Eb­ben az értelemben jelentette ki ő maga az októberi forradalom elő­estéjén: „Van dogmatikus marxiz­mus és van teremtő marxizmus; én az utóbbi talaján állok." Ez a teremtő marxizmus-leninizmus az az élenjáró tudomány, amelynek legnagyobb, lángeszű művelője ko­runkban Sztálin. De a forradalmi tudós nemcsak abban különbézik attól a képtől, amely a tőkés országokban a tudós fogalmához íűzó'dik, hogy merészen szakít a régivel és mindenütt meg­látja az újat, hogy megvan a bá­torsága ahhoz, hogy szakítva a megcsontosodott nézetekkel, ame­lyek előítéletekké merevednek, bát­ran megragadja az újat, tud az „ár ellen úszni”, hanem abban is, hogy nem gubőzik be szakmája valamely részletterületébe, nem válik szűk szakemberré’, hanem a tudás leg­különbözőbb területein egyforma zsenialitással mozog, a tudás min­den területe érdekli, a tudomány legkülönbözőbb ágaiban képes egy­formán nagyot és újat alkotni. Ez egyformán jellemzi a marxizmus­leninizmus valamennyi klasszikusát. Már Marxról megállapította En gels: „Marx minden téren, melyet vizs gálata tárgyává tett — és nagyon sok ilyen tér van s egyiküket sem érintette csak felületesen —, min den téren, még a matematika te­rén is, önálló felfedezéseket tett.” Ugyanez jellemzi magának En­gelsnek, utána pedig Leninnek tu­dományos munkásságát is: a sok­oldalúság, minden szűk és ezért korlátolt specializálódás hiánya, amely a tudóst éppúgy részember ré teszi, mint a tőkés társadalom fizikai dolgozóját. Ugyanez a sok­oldalúság jellemzi Sztálin tudomá­nyos munkásságát is. De még ezzel sincs kimerítve az, ami a forradalmár tudóst tneg különbözteti a közönséges értelem ben vett tudóstól. A forradalmi tudósnak a tudo­mány csak eszköz a dolgozók fel­szabadítására. Már Marxról meg­állapította barátja, Engels Frigyes: „A tudomány Marx számára — mondja barátja frissen hantolt sír­jánál tartott beszédében — törté­nelmileg mozgató, forradalmi erő volt. Akármilyen nagy volt is _ az öröme valamely elméleti tudomány új felfedezésén, amelynek gyakor­lati jelentőség© még talán meg sem volt állapítható — egész más örömet érzett, ha oly felfedezésről volt szó, amely azonnal forradalmi hatással volt az iparra, általában a történelmi fejlődésre.” Láttuk, hogy ugyanezt állapítja meg Sztálin Leninre vonatkozóan. Es természetesen, ugyanez érvé­nyes Sztálinra is, annál inkább, mert a szocializmus építése irányí­tásának hatalmas és eddig ismeret­len történelmi feladata Lenin ha­lála után az ő vállaira nehezedett. Közismert, milyen zsenialitással és felülmúlhatatlan művészettel oldot­ta meg Sztálin mindazokat a leg­különbözőbb feladatokat, amelyeket szocializmus építése állított és amelyek megoldása teljes forradal­mat követelt meg a tudomány leg­különbözőbb területein, teljes sza­kítást régi, begyökeresedett dog­mákkal s új, meglepő, az egész tu­dományt átalakító találását. Végül, de nem afoisó sorban rl kell mutatnom Sztálinnak mint tu­dósnak még egy vonására, egy oly vonásra, amely a kommunizmus tu­dománya, a marxiztaus-leninizmus egy oly klasszikusánál, mint Sztá­lin, magától értetődik, de amelyet kidomborítani, nemcsak nem felese leges, de feltétlenül szükséges. Ez a vonás: az elmélet és gyakorlat egysége, a legmélyebben szántó, leghaladóbb, legátfogóbb tudomány egysége a történelemben eddig jó­mért legóriásibb méretű, az égés» világ arculatát megváltoztató gya­korlattal. Sztálin maga erről a következő­ket mondja: „A mi időnkben, a proletárforra- dalom idejében, amikor a párt min­den jelszavát, a vezér minden mon­datát a gyakorlatban teszik próbá­ra, a proletariátus különös követel­ményeket állít fel vezéreivel szem­ben ... Ahhoz, hogy valaki meg­maradhasson a proletárforradalom és a proletárpárt vezérének poszt­ján, egyesíteni kell magában az el­méleti erőt a prolefármozagalotn gyakorlati-szervező tapasztalatával. P. Akszelrod, amikor még marx­ista volt, azt irta Leninról, hogy „szerencsésen egyesíti magában a jó gyakorlati ember tapasztalatát az elméleti tudással és széles poli­tikai látókörrel" ... Ebben kell, töb­bek között, keresni annak a tény­nek a magyarázatát, hogy Lenin és éppen ő. most a vezére a világ legerősebb és legedzettebb prote- tárpárt jának.” Sztálin e szavai, amilyen hűeu és szeretettel jellemzik Lenini, tel­jesen és minden korlátozás nélkül illenek Sztálinra: itt, abban a tény­ben, hogy Sztálin egyesíti niagá- ban a legnagyobb elméleti erőt; a szocializmust építő prölefárrnózga- lom világtörténelmi méretű és je­lentőségű gyakorlati és szervezeti tapasztalatával, itt kóresendő annak a ténynek a magyarázata, "hogy éppen ő, Sztálin, nemcsak a Világ legerősebb, lephajlékpiryabh. leg­edzettebb ptoletárpár(járjak, de az egész világ dolgozóinak hivatod, elismert és rajongásig szeretett ví­zére. -*• ­TERflí J7ET TUDOnXflY: Ebből következik, hogy szá­molnunk kell azzal, hogy min­den összetettebb állat, növény és így az ember is, valamikor rendkívül régen az egysejtű élőlények fejlődéséből indult ki. Felmerül a kérdés: lehetsé­ges-e, hogy ezek az igen egy­szerű, egysejtű élőlények vol­tak a földi élet első megnyil­vánulásai? Nem. .A tudomány arra a megoldásra jutott, hogy nem ezekkel kezdődött az élet. Az egyszerűbb egysejtű élő­lények valóban egyszerűbbek hatalmas számú más élőlény­nél. Azonban nem a legegy­szerűbbek. Némelyik közülük egészen bonyolult felépítésű, már amennyire ez olyan test­ben lehetséges, amely csak egy sejtből áll. így a pocsolya­vízben sok egysejtű lény úsz­kál, amelyeket infuzóriáknak nevezünk. Az infuzióriáknak vannak mozgásra, úszásra al­kalmas szerveik (bolyhok). Az infuzióriáknak sajátságos „sejt­szájuk” van, a táplálék elnye­lésére, vannak „sejlizomszerü” rostjai a test hajlítására, sót idegcsomócskái is, mintha sejt­velő lenne. A bonyolultabb ál­latoknál a száj, az izmok és a velő számos sejtből áll. Az in- fuzióriáknál ezek a szervek csak egyetlen sejt részeit al­kotják. Az egysejtű szervezetek azt a fejlődési fokozatot képvise­lik. amelyen a növények és az Egyszer váratlanul sikerült felfedezni az említett betegsé­gek és más, számunkra káros és hasznos jelenségeknek is igazi okozóit. Kettőszázötven évvel ezelőtt Anton Leuvenhoek (Lőven- huk) holland üvegcsiszoló-mes­ter a körülöttünk élő és ben­nünk magunkban is létező lát­hatatlan lények egész világát tárta fel. Leuvenhoek maga csiszolt olyan üvegeket, melyek a tár­gyakat erősen megnagyították. Egyszer Leuvenhoek nagyí­tóüvegén keresztül esővízcsép- peket tanulmányozott. Ekkor látta meg, hogy a vízben „se­besen különféle ismeretlen je­lentéktelen, kicsi állatkák úsz­kálnak“. Ezek infuzóriumok és más igen egyszerű állatok vol­tak, amelyek bőségesen fordul­tak elő a pocsolya vizében. Leuvenhoek nagyon tisztán tartotta a fogait és mégis, amikor levett róluk egy kis fogkövet és megvizsgálta, na­gyitón keresztül sok parányi lényt talált a vízcseppben, amelyek élénken mozogtak és hajladoztak, Leuvenhoek így írt: „több van belőlük a szá­jamban,. mint ember Hollan­diában“. 1863-ban kelt levelé­ben Leuvenhoek lerajzolta a fogkőben lévő élőlényeket. A rajzon látható, hogy ezek bak­tériumok voltak. «Ma «mumm m MM állatok túlnyomó többsége, így az ember is kerepsztülment. Azonban nem az egysejtű lényeknél kezdődött az élet a Földön. Olyan élőlényeket kell keresnünk, amelyek még egy­szerűbbek voltak és a sejtek­nél előbb jelentek meg. És vannak ilyen lények Mai na­pig megmaradtak, mint az élet történetének még régebbi kor­szakából való maradványok. Kutassunk most ezeknek a pa­rányi és igen egyszerű, sejt­előtti élőlényeknek a világá­ban. A SEJTELÖTTT, LÁTHATATLAN LÉNYEK VILÁGÁBAN Ismeretesek az emberiség történeteben ragályos betegsé­gek, vagy dögvészek amelyek az embereket kifej ezhetetlen rémületbe ejtették. E betegsé­gek közé tartozik a „fekete halál“ vagy pestis, és a „vörös halál“, vagy himlő. A pestis különösen hevesen dúJt Euró­pában 1347—1350-ig. Akkor a fekete háláitól vagy 25 millió ember pusztult el. Európa ak­kori lakosságának egynegyede. Érthetetlen volt, honnan eredt ez a baj és miért terjedt el olyan gyorsan. Az uralkodó osztályok saját érdekeikre használták fel a népi tömegek tudatlanságát és az ilyen je­lenségektől való babonás ret­tegését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom