Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-20 / 270. szám

2 NÉPLAP 1«4t NOVEMBER 90, VASÁRNAP A Szovjefiúniő kUlUgyminlsztériumának jegyzéke Jugoszláviához Nag? erő a békéért folytatott harcban A „Pravda" vezércikke a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség relentőségéről November 16-án a Szovjet­unió külügyminisztériuma a következő tartalmú jegyzéket küldte a moszkvai jugoszláv nagykövetséghez: „A Szovjetunió külügymi­nisztériuma felhatalmazást ka­pott a szovjet kormánytól, hogy a következőket közölje Jugoszlávia kormányával: A minisztérium megbízható adatokkal rendelkezik, ame­lyek azt bizonyítják, hogy Lazo Latino vies, a jugoszláv nagykövetség ügyvivője visz- szoél hivatalos helyzetével Moszkvában, kémkedési és fel­forgató tevékenységet fejt ki a Szovjetunió ellen. A fentiek alapján a minisz­térium szükségesnek tartja e jugoszláv kormány tudomására hozni, hogy Lazo Latinovics további tartózkodása, Jugo­szlávia diplomáciai képvise­lője minőségben a Szovjetunió­ban lehetetlen.“ A Szovjet TI Belgrádból ka­pott értesülése szerint, Jugo­szlávia külügyminisztériuma a napokban jegyzéket intézett a szovjet nagyköveteséghez, amelyben I. V. Vladimirov zág- rábbi szovjet konzult és I. I. Zenykovics helyettes szovjet katonai attasét azzal vádol­ják, mintha jugoszlávellenes tevékenységet fejtenének ki és a jegyzékben távozásukat követelik. A szovjet nagykö­vetség válaszjegyzékében rá­mutat az I. V. Vladimirov és I. I. Zenykovics ellen felho­zott vádak teljes alaptalansá­gára és arra, hegy a nagykö­vetség a jugoszláv küliigymi- minir.ztérium jegyzékét a ju­goszláv kormánynak a Szov­jetunióval szemben folytatott ellenséges politikája újabb megnyilvánulásának tekinti és hegy ezért az újabb szovjet­ellenes aktusért a felelősséget a jugoszláv kormány fogja vi­selni. A Szovjet TI-nek az is tu­domására jutott, hogy V. V. Kirszanovot a Szovjet Tájé­koztató Iroda képviselőjét a jugoszláv tájékoztatási igaz­gatóságra idézték és vádat emeltek ellene, amely szerint állítólag „ellenséges tevékeny­séget“ fejtene ki Jugoszláviá­ban és felszólították, hogy hagyja el Jugoszlávia terüle­tét. Ezzel kapcsolatban T. Snyukov, a Szovjetunió bel­grádi ügyvivője tiltakozását jelentette be Jugoszláv kül­ügyminisztériumánál a V. V. Kirszanov elleni rágalmazó kirohanások miatt. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma utastíotta I. V. Vladi- mirovot, I. I. Zenykovicsot és V. V. Kirszanovot, hogy tér­jen vissza a Szovjetunióba. A népek egész világra kiterjedő nagy békemozgalma — írja a „Pravda" vezércikkében — az im­perialista háborús gyújtogatok el­len, új erővel mutatja, hogy a nők nem maradhatnak távol és nem is akarnak távolmaradni az egész haladó emberiség közös ügyétől. A Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség már 80 millió nőt egyesít sorában. Egyre újabb és újabb nő­tömegek csatlakoznak hozzájuk és aktívan támogatják a békeharcot. Az asszonyok milliói ma már nem hajlandók megadással várni sorsukat. E helyett a békéért és a demokráciáért, a gyermekeik jövőjéért vívott aktív harc útjára léptek. A széles néptömegek egy­re jobban megértik hogy a béke védelme a világ minden népének közös ügye. A világ asszonyainak harca ha­talmas lendületet vett az agresz- szív Eszakatlanti Szerződés ellen, az angol-amerikai háborús gyuj­togatóknak ez ellen az összeeskü­vése ellen, amely a békét és a né­pek biztonságát fenyegeti. A kapitalista országok asszo­nyai egyre világosabban látják, hogy az új háború előkészültei a dolgozó tömegek helyzetének egy­re gyorsabb rosszabbodásához ve­zettek és vezetnek. A nők nemzetközi demokrati­kus mozgalmának élgárdájában a Szovjetúnió, valamint az európai és ázsiai népi demokratikus or­szágok asszonyai naladnak. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség november 18-án Moszkvában megnyílt tanácsülése világosan tanúskodik a nemzetkö­zi demokratikus mozgalom egysé­géről és nóvea vö ereje» öl. Az ülés kifejezésre juttatta az asszonyok hatalmas hadseregének akaratát és törekvését. Ez a hadsereg n; ~y erő a békenarcosok egységes, de­mokratikus frontjában. A Francia Kommunista Párt leleplezi és me#bélyegzi a trockisták szovjefeilenes hazug hadjáratát A Francia, Kommunisui Párt po litikai bizottsága összeült. Az üiéá után közleményt adtaik ki, amely éles szavukkal bélyegzi meg a Szovjetunióra, a jobboldali sajtó és különösein a trockisták részéről szórt rágalmakat. Ez a rágeiom- hadjámt egyrésze az amerikai im­perialist által Irányított, a Szov­jetunió és iá. népi demokráciák el­len irányuló támadóhudjárat ide­ológiai előkészítésének. Célja az, hogy a dolgozó tömegek figyel­mét elterelje az imperialisták és >i reakciósok bűnös háborús tevé­kenységéről, kémked lséről és pro­vokációjáról. Ez a hadjárat-, amely a szocializmus hazája mied na­gyobb népszerűségét szeretné megtámadni, nem egyéb, mint durva ködöeítési művelet -i fran­cia tömegek követeléseivel szem­ben. A Párt Poll lkai Bizottsága a közleményben kiemeli, megbízást adott a Kommunista Párt parla­ment i csoportjának, követelje olyan politika folytatását, amely megvédi Franciaország jogát a biztonságra, a jóvátételre és Né­ma ország demokratikus és békés erői felé orientálódik. Végül -a politikai bizottság meg­vizsgálta a dolgozóknak követeié- , |seik megvalósítáaia érdekéiben or- | szágszerte folytatott akcióját. Az angol kormány az eltelepített személyek hazaszállításával kapcsolatban szembehelyezkedett az ENSz álláspontjával Magyar jegyzék egy különös brit eljárás ügyében A külügyminisztérium tájékoz­tatási főosztálya közli: A magyar külügyminisztérium pénteken a következő szóbeli jegy­zéket nyújtotta át a budapesti brit követségen: A magyar külügyminisztérium a németországi brit övezetben tartózkodó magyarok repatriálá­sa ügyében le kívánja szögezni az alábbiakat: 1. A brit külügyminisztérium 1949 március 12-én jegyzékben felszólítja a londoni magyar kö­vetséget hogy a németországi brit hatóságok kívánságára jelölje meg azokat a magyar kiküldötte­ket, akik az egyéni elbírálás alap­ján történő visszahonosítást le fogják bonyolítani 2. 1949 június 10-én a londoni magyar követség jgyzéket nyúj­tott át a brit külügyminiszté­riumnak, amelyben megjelöli Már­kus Dezsőt, mint a repatriálással megbízott magyar kiküldöttet. 3. A londoni magyar követség többszöri sürgetésére a brit kül­ügyminisztérium augusztus hó folyamán közölte, hogy a beuta­zási engedélyt már megadta és a;g a budapesti angol követség katonai engedélyirodája fogja Márkus Dezső részére kiszolgál­tatni. 4. A magyar Iffilügymimszté- i-ium egyik tisztviselője augusztus 23-án telefonon felhívta a fent említett katonai engedélyirodában működő Marty kapitányt, aki kö­zölte hogy a vizűm már hetek óta náluk van, mivel azonban a brit ’ulüevm misztérium Márkus De­zsőre vonatkozó közelebbi adato­kat nem adott meg, ók a magyar külügyminisztériumot értesíteni nem tudták. Marty kapitány meg­ígérte hogy a vizűm meghosszab­bítását a brit külügyminisztérium­tól távirati úton azonnal kéri, ami előreláthatólag pár nap alatt meg­történik. 5. A magyar külügyminiszté­rium többszöri érdeklődése után szeptember 2-án Marty kapitány közölte, hogy a brit külügyminisz­térium a vizűm meghosszabbítá­sát minden indokolás nélkül el­utasította. A magyar külügymi­nisztérium tisztviselője megkérte Marty kapitányt, hogy fentiéket jegyzékben hozza a magyar kül­ügyminisztérium tudomására, ami mind a mai napig nem történt meg. A magyar külügyminisztérium megállapítja, hogy az angol kor- ] mány ebben az esetben nemcsak a saját maga által tett javaslatot nem teljesítette, egymással jóvi­szonyt fenntartó államok között legalább is szokatlan módon, ha­nem egyben szándékosan megaka­dályozta a magyar nemzetiségű eltelepített személyiségek vissza­térését hazájukba. Ilymódon ellen­tétbe került azzal a határozattal, amelyet az eltelepített személyek ügyében az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1946 február 12-én ho­zott. A kormány kénytelen tehát le­szögezni, hogy az angol kormány a fent ismertetett módon, saját javaslatát meghazudtolta és ma­gatartásával szembehelyezkedett az Egyesült Nemzeteknek Nagy- britannia által is elfogadott ál­láspontjával. Franciaországban egy renMulya napi ellátása 64 (rank — egy munkás napi kiadása 53 frank 33 centimens Moch rendőrei nem tudnak megküzdeni a jogaikat köve­telő munkások egyre növekvő tömegmozgalmával. — Ezért rendőrkutyaosztagokat létesí­tenek, hogy ezz® a fasiszta módszerrel nvomltassák el a tiolgozók harcát. Öt kutya ellátása évente 1,099.000 frankba fog kerülni, vagyis egy kutyára havonta 18.300 frank kiadás esik. F’z több. mint amennyit egy fran­cia munkás havonta megke­res. A kutyáknak csupán a „lakása“ 53.000 frankba kerül, ami elég szép összeg egy négylábú számára, tekintettel arra, hogy sok kétlábú sem tudná megfizetni. ■ Egy kutya napi ellátása 64 frankba kerül. Ez jóval több, mint az az összeg, amelyet egy munkás legszükségesebb szükségleti cikkeire kiadhat. Egy francia munkás napi átla­gos kiadása ugyanis 53 frank és 33 cent Átszervezik a népnevelést Háromezerötszáz nepneveiési ügyvezető harcot a kultúráért Az egész országban megin­dult a népnevelési munka tel­jes átszervezése. A népnevelés átszervezésével feloszlatták a Szabadművelődési Országos Tanácsot és megyei tanácso­kat, helyi bizottságokat és fel­ügyelőségeket Mindezek he­lyett megalakult az Országos Népnevelési Bizottság, amely mint társadalmi szerv műkö­dik.. A bizottság tagjai a tö­megszerveztek megbízottai, a népnevelési kérdésekben gya­korlattal bíró személyek. Az ország területén 25 me­gyei népnevelési központ irá­nyítja majd a megyei ügyve­zető vezetésével a munkát. A megyei ügyvezetők javáslatára minden járásban, községben, városban, tanyaközpontban népnevelési ügyveze.k bíz­nak meg. A népnevlési központ első­sorban a „Szabad Föld“ téli esték előadássorozatainak és természettudom"1-----1 ''Itatá­sának jó megszervezését, meg­indítását tűzte ki céljául.. 1950-ben a körzeti könyvtárak számát 21-re emelik és min­den egyes könyvtárban 10.000 —15.000 könyv lesz. Az alapi- könyvtárak számát 1500— 1800-ra emelik. Nemzetiségi dolgozók részére anyanyelvű- kön rendeznek be központi és alapkönyvtárakat. 1950 első hónapjában 3500 megyei, vá­rosi, falusi és tanyai népneve­lési ügyvezető indul harcba a kultúráért. Takarmáoykészletiink biztosítja az áuatáliomany téli ellátását Állatállományunk fenntartásá­nak és fejlesztésének fontos elő­feltétellé, hogy a téli hónapokra elegendő mennyiségű takarmány álljon rendelkezésre. Az idei télre loak1 - rmátyellátáruhk országos vi­szonylatban biztosítva van. Mind szálas, mind abraktekarmárnyban ki tudjuk elégíteni a .szükségletet. SzáJestaki-irmányban volt ugyan némi kiesés, de ennek pó-lásáről elsősorban az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok s az ö példájuk nyomán a dolgozó parasztság többi része is idejében gondoskodott. Főleg azzal érték el ezt, hogy a kukoricaszánai; a legtöbb helyen még idejében be- hordták. E*zzel nagy tápértókü ta_ karmányhoz jutottak, mert az ide­jében történt behordás következ­tében a. kukoricaszár semmit sem veszített értékes tápanyagaiból. A takarmányszükségletek kielé­gítéséhez nagymértékben hozzájá­rult bizonyos ip-ri üzemek mel­léktermékeinek felhasználása. így a szeszgyáraik jelentős mennyiségű szeszgyári moslékkal látják el el a környék állattartóit. A sörgyá­rak eddig a ’.atoarmányozás céljá­ra jól felhasználható sörtörkölyt bocsátják az állattartók rendelke­zésére. A cukorgyáraktól szeptem­ber óta nagymennyiségű répasze­letet kapnak az állattartó gazdák. Ezeknek mugyrészét friss állapot­ban edják az állatoknak, a többi: silókb n tárolják. Egyre nagyol, mértékben használják taücarm' nyozásra az eddig fed nem ha : ■ nólt gavót ás írót, -ovábbá a 1 fö­lözött tejet. A hrcematak rmánv feljavítá­sára az állami gépállomások meg­felelő őrlő-darálófcerendezésekat kaptak, amelyekkel lucemalisztet készíteiník. A megörlés ennyina fokozza a lucerna tápértékét, hogy egy kg lucerna egyenlő tápértékü- vé válik 1 kg korpával. Gondoskodás történt a földnél, küll álla tartók (sertéshizladó munkások, bányászok, továbbá fu­varosok stb.) abrkto kormány szükségletének kielégítéséről is. A kormány miindonüt: gondos­kodik a takarmányszükségle.ck megfelelő kielégítéséről. < l Mnukaoért ezentúl ctak munkaidő u áa lehet Kiiize ni A nehézipari és künn;, l. • ipari miniszter körrendeletét intézett valamennyi termelési főosztály, ipari központ és közületi vállalat vezetőjéhez az üzemi munkabérek kifize­tésének szabályozásáról. A hetibérfizetések gyakorlata azt bizonyítja, hogy amennyiben az munkaidőben történik, ko­moly kiesést eredményez, amely nem fér össze a munka termelékenységének fokozásá­val. Munkabért ezentúl csak munkaidő után lehet f.zetni. Az intézkedésnek azonban non lehet következménye, hogv az üzem dolgozóinak munka utáni :dcjté túlzott mértékben irány- be vegyék. Ezentúl 30—49 dol­gozó fiztését külön megbízott veszi majd fel és juttatia cl a dolgozókhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom