Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-13 / 264. szám

Y949 NOVEMBER 13, VASÁRNAP NÉPLAP 5 Mi visszük majd ki a földekre AZ ÖTÉVES TERV ÚJ GÉPEIT 96 parasztiíatal ismerkedik a technikával a nagykálíóí Iraktoriskoián A hiri határ felől traktordübör- gés száll erre a bokrosodó vetések fölött, a porhanyós, felázott földe­ken át. Néha elhalkul, aztán fel­erősödik, ahogy a gép prüszögve húz fel a dombra, majd le a lapos­ra. Az eke mögött mélyről fordul a föld, a teteje, nedvese alulra ke­rül, az alja, száraza pedig üdvözli a szitáló őszi esőt. Az emberek megállnak az úton. Nézik a trak­tort, ahogy fordul a nyárfánál, az­tán a föld barázdáit... tavaszon ide hull a mag, felpattant burkából szomjas gyökerek nyúlnak a föld­be. Őszről, télről megőrzött ned­vességre találnak: mert jó munka volt a földön, idejében. Dús nö­vényzet hoz majd jobb termést itt is, több lesz a kenyér! Jön köze­lebb a gép, kormánya mellői veze­tője int. Az úton állók kalapjukkal nevetve visszaintenek. * Forgattyúház ... légcsappantyú... hengerfej... beömlő csatorna ... Idegenül csengenek ezek a szavak annak, aki csak látásból ismeri a traktort. De ismerős, melegen lágy csengéssel tudnak kihullani Brém Gyurka, Csordás Zoltán, meg Deme László szájából, ahogyan kerek, világos válaszokat adnak elől, a „felelősorban”. Kilencven- hatan ülnek a padsorokban. Isme­rik a gép minden csínját-binját, útjuk biztosan siklik már nemcsak a rajzokon, de a künn álló, vagy reszketve dübörgő gépek csavar­jain is, a kényes alkatrészek jól ismert tekervényein. * Már Dicső Pistáék szakszerű fe­leleteit dicséri Körtvélyesi Dezső, a tanfolyam öreg oktatója, de Nyi- kon Lászlónak messzire kalandoz­tak gondolatai. A szavak, mintha messziről jöttek volna hozzá, kar­csú, fényes traktort rajzoltak gon­dolatainak láthatatlan papírjára. — Már ott is volt a polgári határban, ahol hosszú esztendőket kínlódott végig a káptalani birtokon.' Nyolc­év esnyi gyerek baktatott az úton. Pirkadt. A hóna alatt piszkos szal­vétában egy darabka kenyeret szo­rongatott. Ez volt ő. Kis béresgye­rek, nyomorult. — A képen traktor dübörgött keresztül. Ismerőst lá­tott rajta: Nyikon László trakto­rost Ismerőst látott a főidben: a polgári „Táncsics” termelőcsoport gazdaságát. A csoportét, amit nemrég ők hoztak össze a kisha- szonbérletekből. „Itt vagyok fiúk, nézzétek, traktorral jöttem hozzá­tok megint! Induljunk újból győze­lemre!” — szerette volna kiáltani. És mintha hallotta volna, hogy új­ságolják neki: „Elvtárs! Tudod-e, hogy húsz mázsa volt a tavalyi munka után a holdankénti átla­gunk?” Felrezzent. Szeme végigsikiott az előtte ülőkön, előre, az ablak melletti sarok felé. Végig a vörös drapériákon, Lenin, Sztálin elvtár­sak képén, a kivágott cikkeken, amik a szovjet traktoristák hősi diadalairól beszélnek, a képeken, amikből szinte jönnek előre a gé­pek: a kombájn, a villanytraktorok, hogy eltiporják a paraszti gazdál­kodás régi, ósdi módjait, hogy a szövetkezett parasztok földjein a tudománnyal, technikával hatalma­sat alkossanak. „Köszönjük Lenin­nek, Sztálinnak ... Köszönjük a nagy Szovjetúniónak ...” — olvas­sa a fehér betűket. Igen. Köszön­jük. A szabadságot, a segítést, az útmutatást, a sok gazdag tapasz­talatot. Köszönjük, hogy most itt ismerkedhetünk a technikával a nagykállói traktoros iskolán ... * Bent tanulnak. Kint a gépszínek mögött már dübörögnek a trakto­rok. Próbavézetés. Koskolcsák Irén, a szamosangyalosi paraszlány keményen néz szembe a széllel. Vö­rös haja kilobog kendője alól, lába ráfeszül a pedálra, alatta remegve húz előre a gép. Aztán Király Ida ugrik fel a traktorra. Vékonyka blúza meglebben a szélben, ahogy eldobja télikabátját. De nem fázik. Öröm, büszkeség melegíti — Ügy vezess, Ida, mintha ott­hon szántanád már a gulácsi cso­port nagy földtábláit -— kiált át a dübörgésen Váradi Gáspár.­— Te Király! Ki ne döntsd a célkarókat, mert a jövő hétre ak­kor más, kapja meg Rákosi elvtárs képét! — kontráz rá valaki. Legnagyobb dicsőség az iskolán: követni a Párt tanításait. A Pár­tét, amelynek élén Rákosi elvtárs, a nép szeretett vezére áll. A Párt tanítja most: okoskodjatok, sajá­títsátok el a tudományt, a technika fortélyait, Hogy birtokukban jó munkát végezzetek: versenyben teszik. Es. a legjobb tanulószoba égy hétig büszkén őrzi Rákosi elvlárs, képét. # — így csináljuk elvtárs — bú­csúzik Nyikon László, a tanfolyam- bizalmi. Tanulunk, aztán biztosan vágunk neki a munkának a gépek­kel, amiket az ötéves terv alkot majd. Üj móddal, tudással, techni­kával győzünk. Munkánk nyomán több, jobb lesz a kenyér .., OCíiz&LtyáLlatn az c l!lamiban Reggel nyolc körül betévedtem az Állami áruházba. Illetve nem is kel­lett nagyon lévedezni, hisz' a sze­kérsorok majd’ az u ca végéig tar­tottak, könnyen eltaláltam a fényes kirakatokig. Különben is dolgom volt. A pénz- tároskisasszony tegnap félretett szá­momra egy csomag Nikotex, „Mun- kás“-t. Ugyanis nem volt pénzem és ki tudja, másnapig megmarad-e egy doboz cigaretta? Ki tudja, nem jut-e a tegnap eladatott 100 csomag mosópor sorsára? Valami ügyvéd neje vásárolta fel azzal a nyilván­való hiedelemmel, hogy a jövő hé­ten már úgysem lesz, vagy tán drá­gább lesz, vagy tán lepecsételik a pénzt, vagy mit tudja ő már, hogy miért, az ember alig ismeri ki ma­gát a rémhírekben. Talán szólni kellene a Trumannak, hogy egy­szerre csak egy ilyen hírecskét bo­csásson szabadon a kacsa testrészé­hez hasonló szócsövén, az „Ame­rika Hangján". Vagy talán a buda­pesti főmegbízottal, a Turmannal kellett volna érintkezésbe lépnie, hogy mielőtt a Markó rácsai mögé került, hány mosóport vásárolt öt esztendőre és mit mondott a kiszol­gáló segédnek. De arról volt szó, hogy beléptem Kedvenc cigarettámért az Államiba. A szomszéd fűszeresnének éppen akkor hágtak a tyúkszemére a nagy tulongásban, két cigarettaszipkával és egy szivarral a szájában épp ak­kor igyekezett ki valaki az ajtón, a harangozó félkiló vattát cipelt, szor­galmasan tömködte vele a fülét, nyilván nincs ilyen zajhoz szokva, ami idebenn van. Egy bámészkodó oldalába rozsdás vasaló fúródik. „Jaj, a vesém!" — így ő. „Hol tart­ja maga a veséjét, a zsebében?“ — így a szomszédja. „Vándorvesém van, kérem. Ki tudja, most hol vándorol?" Valaki integet a galériáról. Az ÜB-tilkár. Felmegyek hozzá, se szó, se beszéd, bebújtat egy dohányszínű köpenybe — ilyenbe járnak a válla­lat dolgozói — és a tömegen át be­emel egy pult mögé. Szekérderékhoz hasonló nagy ko­sárral libeg be egy néni. Jó ötve­nes lehet. Nem az évei, hanem a holdjai számát nézem ennyinek. __ Holnap lesz a jányom eskü­vője — mondja —, hát mondom, mmcJk meavásároliuk a staférungot. Adjon már lelkem vagy 50 méter fehérvásznat. — Holnap lesz az esküvő? Hát gratulálok az ifjú párnak. — mon­dom én, mert sokat adok az udva­riasságra. — De félő, hogy túl ko­rán jöttek a vászonért. Délután is jöhettek volna. Akkor is marad egy egész éjszaka a varrásra .. . — Hát nem is az esküvőre kell — magyarázkodik —, de a kereszte­lőre. Nincs szegény kis unokámnak egy szál ingecskéje sem. — Itt van, csak vigyen neki. Ha netán nem telik ki belőle az ing, adok hozzá még tíz métert. Az ember nem akar hinni a fü­lének. Üj néni jön. Az ő leányának is bekötötték a fejét. A harmadik­nak, a negyediknek szintén. Mi lesz itt, tömegesküvő? Már éppen arra gondolok, hogy jó vol­na perselyesnek lenni az anyakönyvi hivatalban. Milyen jól kereshet az most?! Gondolkozásra viszont nincs idő, a személyzeti főnök közli ve­lem, hogy áthelyeztet a kötöttáru­osztályra, A vásznaknál ugyanis csappant a forgalom. A vevőknek úgylátszik gátlásuk van velem szemben, nem mernek kellő bizton­sággal kérdezősködni, válogatni. A vevőket pedig ki kell elégíteni. Csak hadd vásároljanak! Az Álla- mira nem mondhatják, hogy üres kézzel távoztak Üj állomáshelyemen két pullóver- halom között ki akartam pihenni magam, de erről szó sem lehetett. Mutogattam a kesztyűket, a pullo- vereket. — Olyan, tetszik látni, mint az Ementháli-sajt — magyaráztam ke­vés meggyőződéssel. — Itt például egész jól kifér a nagyujjam. A vevőjelölt csak nézi. Azon gon­dolkozik, hogy tegnap még olyat kapott, aminek szálai között csak a kisujja fért keresztül, de azért le­szurkolja érte az ötvenest. Már fordulok a másikhoz: — Mit parancsol? — Van még kérem abból a szép kanárisárga fürdőnadrágból? Adok. — Es jó lesz ez nekem? Bólintok. Jó, persze, legfeljebb belehízik. Akár fel is próbálhatja és abban mehet haza. Csak vigyáz­zon, a hűvös oldalon sétáljon, mert még napszúrást kap. ■j- Üj főhadiszállásom: a kerékpár­osztály. Az államosított kereskedő kétéves fia számára 1 vásárol bicajt. Csak olyan nagyot, amilyenen úgy 15 éven felül járnak az emberek. Valami ' ötszáznyolcvan forintot mondtam, amikor a Kék Csoda ára felől érdeklődött. — Drágább nincs? — kérdi. — De van. Van még egy ócska ballonunk. Megszámítjuk ezerért. Előnye, hogy háromszor annyi le­vegőt kell belefújni és lassabban jár, tehát nem dögleszli ki az em­bert túlságosán. Megveszi. Utánaszólok: — Parancsol talán egy tartalék- sárhányót, dupla csengőt, 3—4 fuj- tatót? Persze, hogy kell neki. Egy félóra múlva újra találkoz­tam vele. A pipereosztályon. Muto­gattam neki holmi ócskaságokat. — Rosszabb és drágább nincs — mondom. — Ha rosszabbat akar, menjen Franciaországba, vagy Ang liába. Ott Marshall eladja a fele­sége lábakörméből készült gyöngy­házgombokat is. Amikor az utolsó mázakopott la­vórt, óranélküli nylon karóraszíjat, rövidujjú kölötyinget, kirakatban fakult harisnyát, muszlinsálat, 46-os számú reklámcipőt is kivitték, amikor az utolsó vevő után is be­csukódott az ajtó, megkaptam én is a cigarettámat. Az Állami Bolt dolgozói körbe- állnak, beszélgetnek: — Ha netán elfelejtettek Terv- kölcsönt jegyezni, most ideadták fölösleges pénzüket. Jó lesz az ál­lamnak az ötéves Terv megindító SáhOZ. (-gyi) Az atomerő békés felhasználása - a béketábor újabb hatalmas diadala (P. P.) „Az emberiség, sajnos, nem rendelkezik olyan, a filmhez, meg a rádióhoz hasonló 'technikai eszközökkel, amelyek lehetővé ten­nék, hogy a történelem számára megörökítsék egyeseknél a csaló­dás, másoknál az öröm egységes kitörését; egyesek dühét és két­ségbeesését, mások reményét és biztonságérzetét, amit az a közlés váltott ki, hogy 1947 óta a Szov­jetunió rendelkezik az atomfegy­verrel. Nagyszerű pillanat volt ez! Ez volt a tolyó év egyik legjelen­tősebb eseménye” — írja Zaszlav- szkij elvtárs a „Tartós békéért, népi demokráciáért” november 5-i számában. s most, alig pár héttel a szep- •*-4 tember 25-i hivatalos szovjet nyilatkozat után, napvilágot látott az atomerővel kapcsolatos másik szovjet közlemény: a Szovjetunió­ban már meg is kezdték az atom- erő békés célú felhasználását. „A szovjet mérnökök az Ural és a Kaukázus hegységek szikláinak atomerőval történő felrobbantásá­val egy gigászi méretű terv végre­hajtásához kezdtek. A terv .célja: a szibériai Ob és Jenisszej folyók medrének átterelése. Davidov szovjet mérnök, a terv alkotója a moszkvai energiatudomány-íntézet- ben ismertette tervét. Hangsúlyoz­ta, noha a feladat nehéz és bonyo­lult, de a szovjet technika meg tudja oldani” — mondja többek között a hivatalos közlemény. I® usztán ez a terv is óriási je- lentöségü és a természet át­alakításának olyan gigászi terve, amilyennel eddig még a világ je­lenleg egyetlen szocialista államá­ban: a Szovjelúnióban sem talál­koztunk. Az Ob folyó például a Bielogorje mellett épített duz­zasztógáttól a Káspi tengerig négy­ezer kilométer hosszú új folyam­ágyon folyik majd nemsokára és akkora földterületet fog teljesen megváltoztatni, sivatagi homokot termőterületté tenni, hunt Francia- ország. Az új Ob folyó tehát hosz- szabb lesz, .mint most a Duna az eredetétől a torkolatáig. Ha Euró­pában csinálnánk meg ugyanezt, Norvégia északi pontjától a Föld- közi tengerbe kellene egy ilyen nagy folyónak új medret készíteni. A sívóhomokból paradicsommá va­rázsolt földterület pedig négyszer akkora lesz, mint Magyarország. D e az atomerő békés célú _ lei- használás^ hírének természe­tesen nem csupán ennyi a jelentő­sége. Most már napnál világosabb, hogy az atomerő kérdését az atom­korszak hajnalán nem lehet egye­dül technikai úton megoldani. Mert az atomerő pusztán technikai_ üreg- oldása így veti tel a kérdést, vagy elpusztítanak téged az atom- mai, vagy paradicsommá változtat­ják át számodra a földet. Világos tehát, hogy az atomerő kérdése, a technikai szempontokon leiül, igen komoly politikai kérdés is és éppen az biztosítja az egész emberiség jövőjét, hogy a haladás erői, a szocialista Szovjetunióval az élükön, technikailag is az áiom- erö birtokában vannak és hogy a Szovjelúnióban, a marxista-leninisia tudomány hazájában Davidov elv­társ és mérnök társai, a Bolsevik Párt és a nagy Sztálin irányításá­val, segítségével vitathatatlanul legyőzték a kapitalista tudományt. „Az atomerő felhasználása bé­kés célokra még növeli annak a hivatalos szovjet nyilatkozatnak a jelentőségét, amelyet szeptember 25-én az atomrobbantással kapcso­latban tettek meg” — olvassuk a híradásban. A béketábornak ez a hatalmas és következményeiben szinte beláthatatlan győzelme pe­dig ujjongó lelkesedést váltott és vált ki szerte az egész világon, hiszen ez végleg az imperialista agresszorok vereségét jelenti a Szovjetunió ellen kezdett hideghá­borúban. Hiszen a béketábor nem­hogy háborús pánikba esett volna, nemhogy tehetetlenül sopánkodnék, hanem Malenkov elvtárs szavaival élve: „Minél jobban dühöngenek a háborús uszítok táborában, annál nagyobb önfegyelem és kitartás uralkodik a mi béketáborunkban.” A z atomerő békés célokra való felhasználásának elméleti és gyakorlati megoldása pedig ismét az emberek millióinak a szemét nyitja ki mindenütt a világon. Be­igazolja újabb és újabb, embermil­liók előtt, hogy a kommunisták mindig azt teszik, amit mondanak és nemcsak szavakban, hanem tet­tekben is következetesed, megal­kuvás nélkül harcolnak a békéért, az egész emberiség jólétéért. Két­ségtelen, hogy az amerikai impe­rialisták az atofnerőt csak az em­beriség állandó félelemben tartá­sára és rombolásra akarták fel­használni, a Szovjetunió pedig az atombomba titkának megfejtése, után, azonnal felfedezte az atom­erő békés célokra való felhaszná­lásának módját is és a földkerek­ség legnagyobb országában mar* az embernek a természet leigázá­sáért folyó harcának szolgálatába is állította. [%Jem kétséges, hogy az impe- rialista háborús uszitók ez után a hidegháborúban kapott újabb hatalmas hidegzuhany után is to­vább végzik majd aknamunkáju­kat a béke és haladás erői ellen, hiszen a hidegháborútól remélt hisztériás félelem ugyanolyan jó üzlet a számukra, mint a háború. Ha pedig az imperialisták valósá­gos, harmadik világháborút rob­bantanának ki, „ez már nem egyes kapitaliBt’á; államok, hanem az egész világkapitalizmus sírja lesz". A dolgozó tíz- és százmilliók pedig egyre kevésbbé rettegnek a kapi­talista államokban is a háborúval való imperialista fenyegetőzésektől, hanem a Szovjetúnió a népi de­mokratikus országok példája nyo­mán, élcsapatuk: a Kommunista Pártok vezetésével egyre követ­kezetesebben harcolnak a békéérti a kizsákmányolás ellen. Majakovszkij, a híres szovjet költő 1925-ben, amerikai útja so­rán meglátogatta a Camp „Nit Gegaige”, New-York mellett lévő munkástábort. Egyik este hallotta, hogy a newyorki ifjúmunkások a következő dalt énekelték: Veletek küzdünk bátran Harcos szovjetek... Az élmény hatására írt versét így fejezi be: A csúf mihaszna éj Ily álmot álmodik! De álom ez vájjon? Alomnál harsogóbb. Camp „Nit Gegaige” — Most komszomolcaid Dallal Moszkvába hajtják A Hudson' folyót. A Szovjetunióban a siovj.t emberek az atomerő felhasz­nálásával uralmuk alá hajtják a folyókat, hegyeket, szeleket, az egész természetet és ugyanakkor, a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg erősítésével is védik a világ népei­nek békéjét. A világ népei pedig még na­gyobb bizalommal fprdulr a „harcos szovjetek” országa felé, még elszántabban harcosak a Szovjetúnió vezetésével a békéért, még nagyobb hálával és --.eretet-' tel tekintenek a világ népeinek bölcs vezére: Sztálin elvtá/s leié. 7 újítás Sztálin elvtárs születésnapjára Szabolcsi újítómozgalmunk fejlődésének is hatalmas len­dületet adott az a verseny, amelyet a Ganz Villamossági gyár dolgozói indítottak el Sztálin elvtárs 70. születésnap­jának méltó megünneplésére. , A nyíregyházi Gyáréjútő Nem­zeti Vállalat dolgozói az egyéb felajánlások mellett. 7 újítás beveztésével is hozzájárulnak december 21. megünneplésé­hez. Az újítások következté­ben az építkezéseket határidő előtt fejezik b'1 Újabb könyvelés! tanfolyam Nyíregyházái: A Magánalkalmazottak Szak- szervezetének nyíregyházi cso-= portja kezdő- és haladófokú könyvelési tanfolyamot indított A két tanfolyamnak 160 halb gatója van. A nagy érdeklő­désre való tekintettel a Ma- gánalkalmazottak Szakszerve­zete újabb tanfolyam megindR tását határozta el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom