Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-27 / 276. szám

NÉPLAP

104© NOVEMBER 27. VASÁRNAP

fisz egy kárpátukrajnai kolhozian

Mukacsevo közelében 1946. telén alakult meg Kárpátuk- rajna első kolhoza. A kolhoz, amely Dimitrov nevét kapta, a jó és gazdag életet hozta meg a környező falvak szegény, földtelen parasztjainak, akik a szovjet hatalom előtt „gróf“ Schőnborn földesúmak voltak béresei.

A kolhozparasztok örök és Ingyenes használatra kapták meg a szovjet államtól a volt földesúri birtokot, megkapták mindazt a segítséget, amely lehetővé tette új életük felépítését. Hozzá is láttak ehhez, követve Lenin-Sztálin nagy pártjának útmutatásait.

Még egy év sem telt el azóta. de a parasztok élete gyökeresen megváltozott. A földművelést az ottani gép- és traktorállomás gépeivel kezdték meg. Fodor GANCSEV — az első kárpátukrajnai kolho; 1; elnöke — büszkén mondja. — i, hogy már az első gazdaság i ’ évben 40 mázsa kukoricát ta : karítottak be egy hektárról. ;

Ez év őszén kiemelkedőer I, ló eredményeket értek el. Jo szif ROGLEV brigádja hektá ronként 30 mázsa őszi búzá termelt. A kukoricatermés í növekedett ebben az évben.— PENCSEV csoportvezető több mint 200 mázsa kukoricát tér nelt egy hektáron.

Ezeket az eredményeket í Dimitrov-kolhoz dolgozói nem :sak a haladó földművelési eljárások alkalmazásával és i gépek segítségével érték el, — i ’ hanem azzal is, hogy meglátó- , ’ gatták Ukrajna régi kolhozai ’ és tanultak az ottani tapaszta latokból. Az ilyen látogatásol járultak hozzá ahhoz, hog' OSZTREV a tavalyi 100 má zsa kukorica helyett, az idér !; 200 mázsát termelt hektáror !; ként. EVARICS munkacsopoi 1. vezető pedig 538 mázsár;

fl Hazafi egyetemen

A Kazáh Állami Egyetemet 15

évvel ezelőtt alakították. Az idei ősztől kezdődően már 2500 diák tanul különböző fakultásain. Az első évfolyamra 550 felvételi kérvényt adtak be. A múlt tanévben 150 hallgató szerzett diplomát, közülök 23 tanársegédi minőségben az egyetemen folytatja további munkáját, néhány a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tanársegéde lett, sokan a Kazáh Tudományos Akadémia munkatársai lesznek. A jövő évben a Kazáh Állami Egyetem 370 specialista munkást készít elő, az utána következő tanév folyamán pedig már 500-at. A múlt évben szervezték meg a földrajz-geológiai tanszéket, az idén a tanszékek száma újabb kettővel — a filozófiaival és gazdaságival — szaporodik. Az egyetem területén nagy építkezési munkák folynak.

A falusi könyvesboii

Volcsiha kis falu az Altájaz irodalmat a kolhozokban

vidékén. Főterén nagy ház áll, ablakain csillog a napfény, színes zsalui hívogatóan intenek a közeledő felé. Itt van a könyvesbolt. Amikor belépünk, valaki éppen Puskin,

Goncsarov és Balzac műveit, Pavlenko „Boldogság“ c. könyvét s még egy Azsajev regényt rendel meg 240 rubel értékben.

— Ez Krosnin, gyakori vevőnk — jegyzi meg Verescsa- gin, az üzlet vezetője. De nem ritkaság, mert Ivan Leonjevics

Mihalkó, a „Vörös Altáj“

kolhoz egyik dolgozója, a minap fizetett elő Lenin, Sztálin műveire és megrendelte Micsurin, Dokucsájev, Timirjá- zev és Viljamsz összegyűjtött munkáit is. Boltunk terjeszti

A „Sztálingrád" Metro-állomás Párizsban

Irta; Dolmatovszkij Jevgonyij

Párizst nem láttam én még soha, hiszen ott nem jártak hadaink.

De egykor talán majd eljutok oda, hol századok hallgatag sora int.

Nem a Raspail, nem is Eiffel tornya, nem az Étoile-on pár néma bronz, nem a Mont-Martre embersodra, de a Metro az, ami odavonz. Beutaznám a nyirkos gőzben egész a „Sztálingi adóállomásig,

— egykor ott, tahát itt is győztem, — s nézném az idegen táj csodáit: plakátok tarka forgatagát a friss földalatti forgalomban s Párizs szemének hódolatát hőseink előtt messzi honomban.

Nem erre gondoltak bajtársaim ezerkilencszáznegyvenkettő telén küzdve Volga dúlt partjain s vértől iszapos sebzett jegén...

Immár elnémultak az ágyúk,

A jó és a rossz gigász' mérlegén — míg üszkös szenvedély parázslik, — a béke sorsa verdes ott szegény.

Megnézlek egykor, Párizs, te szép,

Nyugat zsibongó távolában s a mi hős Sztálingrádunk nevét földed alatt is napfényben látom.

Népednek akkor, vajh, mit meséljek az én szerelmes városomról? hogy rombadőlt, hogy majdnem semmivé lett? hogy házain a pokol tüze tombolt?

Én már egy másik nagyvárost látok, hol üveg és beton ünnepli nászát; egy óriást, ki megdönté az átkot és nem hiába élte ifjúságát.

Fővezérkarunk, az ostromalatti nyirkos pincebolt helyén — már látom — mint épül pompás új „Földalatti” jövőnk gránitjából Sztálingrádon.

Párizs, koinniunárjaid erős hitével hiszem: feltámadsz s újra nagynak látunk és nevedet viseli majd idővel egy sztálingrádi Metro-állotnásunk.

Ford.: LÁNYI SAROLTA.

és a földeken, a dolgozó parasztok szállásain. Az üzlet munkatársai felszereltek egy könyveskocsit és a nyári mezei munkák idején meglátogatják a földművelő és traktorbrigádok tanyáit. Most októberben 18 faluban jártak. A könyvterjesztéssel foglalkoznak még a bolt kioszkjai és könyvkihordói. A körzetet ezer könyvkihordó járja.

— Szeretik a könyvesboltot és lelkesen vesznek részt munkájában — mondja Ve- rescsagin. — Vosztrovóban például a középiskola számvevője egyúttal könyvkiosztókezelő is. Potapov számvevő könyveket ad a kihordóknak, akik elviszik a kolhozokba. Egy másik faluban Fedorovna Volkolupova komszomoltag rét hónap alatt háromezer .ónyvet adott el. Sok könyvárt állítottunk már össze kolhozok, földművelő- és traktor- rigádok, állattenyésztési dol- ,ozók részére.

A könyvek falusi terjesztése -agy és fontos ügy. A kolhoz- arasztok egyre inkább keresik i könyveket. Röviddel ezelőtt övetelték a könyvkiadó-válla- a toktól, hogy kisalakú «cöny- eket is adjanak ki. necsak askos köteteket, amelyeket ohéz kivinni magukkal a föllekre.

Napról-napra emelkedik tt zovjet parasztság kulturigé- ye. Volcsiha falu háromszáz .ílométerre esik a vasútvonal- ól. A Nagy Októberi Szocia- sta Forradalom előtt az itte- i parasztok még álmodni íra mertek könyvesboltról, ug ma már az Altáj vidékén ívennégy falusi könyvesbolt -yi.lt meg és látja el tudomá- vos, szépirodalmi és más lakmunkákkal a kulturált ovjet parasztokat.

dlnatßlii Szabó fia:

A PÁSZTOR

Alekszej apja több mint 10 éven át pásztorkodott, smerte az egész falu. Alek- :zej, mint gyermek, apjának »egitett, ő volt a „kispász- or”. Azon a tavaszon, Hogy »efejezte az iskolát, az öreg megfázott, ágyba feküdt, öbbé nem is keit fel. Alek- ;zej kettesben maradt az anyjával, azután könyvelő ett a kolhozban. Amikor ki- ;ört a háború, jelentkezett . frontra.

Leszerelés után hazatért és üres házat talált. Tetején becsöpögött az eső, a pitvar bedőlt, a törött ablaküvegen át beiütyült a szél. Alekszej anyja két éve halt meg, azóta senki sem lakott itt.

— Nem marad ez itt. A zubbonya tele van érdemrenddel, minek törné magát a kolhozban — mondták az emberek Alekszejre.

De Alekszej elment a kol- noz vezetőségéhez és kérte, segítsenek neki, hogy felépítse a házat.

— Hát itthon maradsz, Aljosa? — kérdezte az elnök.

— Miért kérded, Iván Ml- najlovics? Hiszen nem zártatok ki a kolhozból?

— Szóval itt maradsz? —

* az elnök közelebb húzta székét Alekszejhez. — Jól határoztál. Ami a házadat illeti, adunk pénzt, bútort is bele. Munkát pedig válassz, amihez kedved van. Könyvelnél újra, mint azelőtt? ... De ha akarod, brigádvezetőnek is kinevezhetünk.

Alekszej aznap nem adott .álaszt a kérdésre. Jogorics,

* kolhoz ácsa aeaitett neki

rendbehozni a házat és ha- miskás mosollyal megjegyezte:

— Gazdasszony nélkül árva a ház. Vennéd el esetleg az unokahugomat, Mása Kropalovát. Az apja a legelső kovács messze környéken!

Mása sovány kislányka volt, amikor Alekszej bevonult. Most alig lehetett ráismerni. Szeme ragyogott vékonyívű szemöldöke alatt, haja súlyos koszorúban borította fejét.

Egy este találkoztak az utcán.

— A mi brigádunk vezetője leszel? — kérdezte a leány olyan hangon, mintha előre büszke lenne arra, hogy Alekszej lesz a vezetőjük.

— Nem tudom, még nem döntöttem — mosolygott Alekszej.

— Az elnök mondta.

— Igen, nekem is ajánlotta, de más munkát szeretnék.

— Hát persze ... lehetsz akár pásztor la!

Ez csak úgy kiszaladt Mása szíján. Haragosan mondta, mert szerette volna, ha Alekszej lenne a brigádvezetőjük. Ahogy elhangzott, már vissza akarta szívni, de késő volt. Alekszej elpirult és Misának gondolnia kellett arra, hogy a fiú apja volt a pásztor és Alekszej gyermekkorában maga is a nyáj körül szaladgált. Most már nagyon bánta, hogy ennyire megsértette.

— Akár pásztor is — ismételte tomDa h an iron Alekszej és köszönés nélkül sarkon fordult.

A leány tetszett neki, a szeme, mosoiya, a kis göd- röcskék az arcán, de annál jobban sértette, hogy Mása úgy lenézi a pásztorkodást, amelyben eltöltötte egész gyermekkorát. Mások is lennének, akik azt mondanák: „Ez sem jutott tovább az apjánál.” Holott az állattenyésztés, a pásztorkodás komoly munka. Esz kell hozzá, hogy sok tejet adjon a tehén, finom gyapjút a bárány, jó húst a sertés. Maga Sztálin elvtárs mondta: _ „A bolsevikoknak kell kézbe venniök az állattenyésztést!”

S Alekszej elhatározta, hogy pásztor lesz. Az első tavaszi napon megindult a nyájjal a legelőre. A köd felszállt. A föld jó illatokat árasztott.

Mása csoportja az istállónál találkozott az új pásztorral. Az egyik fejőlány, Sztyosa Mirova kísérte. Ká- tya a Másíék csoportjából nem állta meg, hogy ne mondja:

— Ügy látszik, nemsokára esküvőre készülnek a fejőlányok! Láttátok, hogy nézett fel Sztyosa Alekszejre? Igaz, jóképű fiú Aljosa, nem csoda, hogy tetszik.

— Mi tetszhetik benne? — vont vállat Mása. — Nem nagy dolog pásztornak lenni!

Í

A lenültetés idejéig nem találkoztak. ügy tetszett, Alekszejnél közömbösebben már senki sem viselkedhe- tik. Csak néhány szót váltottak és elbúcsúztak a nélkül, hogy valami lényegeset mondtak volna.

Az alkonyati szél elhozta a topolyafák illatát a patak partjáról. Mása futásnak eredt, amikor a kert mögül meghallotta a munkából hazatérő fejőlányok hangját. Nem akart velük találkozni.

Otthon, a tornácon apja Jogoriccsal beszélgetett. Be akart surranni mellettük, de nagybátyja megállította:

— Ügy nekiduráltátok magatokat a munkának, alig látni benneteket. Azután, hány selyemruhára telik majd?

— Majd ősszel összeszámoljuk — mosolygott Mása.

— Szeretnék már az esküvődön táncolni. Te vagy a legszebb leány a kolhozban, jó vőlegényt kerestem neked.

— Nincs most idő sétára, udvarlásra, esküvőre — feleit Mása helyett az apja.

— Igaz, a lentermés most fontosabb, de szüretkor már lehet házasodni. — S Jogorics felnevetett.

Mása komolyságot érzett a tréfa mögött. S fülig elvörösödött, szíve is összeszorult, amikor nagybátyja valóban komnlv-? lógta a szót;

— Mi kifogásotok is lehetne Alekszej Sztyepano- vics ellen?

— Nern — szakadt ki a leányból kétségbeesett hangon és beszaladt a szobába, becsapta maga mögött az ajtót.

Vége felé járt a kaszálás. A lenszárakon kék virágok nőttek és Mása elfelejtette bánatát, ha rájuk nézett. Mindent elkövetett a lányokkal együtt, hogy az ő csoportjuk földjén legyen a legszebb termés. Az öreg Márfa Kazánova okos asz- szony, ö mondotta: most

ilyen az élet, mindenki előre igyekszik. Lám, Sztyosa tehene adja a 'egtöbb tejet, igaz, ez inkább Alekszej érdeme, mert amióta ő a pásztor, olyan gondozásban vannak az állatok, ifiint soha eddig.

— Ha az lljusin-dombo- kon kemény a fű, Alekszej megsózza — dicsérte Márfa Kazánova. — És mindent beír a könyvébe. Egy kis- borjú sem pusztult el, amióta 6 a pásztor. Tudós állattenyésztő lesz a fiúból, egész éjjel a könyvei mellett ül. Nagy ember lesz, meglátjátok!

De a legmagasabbra akkor emelkedett Alekszej, amikor kivitte, hogy duzzasztót építsenek a patakra: soha többé a szárazság nem kerítheti hatalmába sem a földet, sem a legelőket.

Alása Is kiment egy talicskával, hogy segítsen az építőknek. A [enyvesben már reggel kivágtak három tö-~set azt kellett elhoznia.

— Egyedül fel tudod-e rakni? — kérdezte ’ogorici a húgától.

— Fel — mondotta magabiztosan a leány.

A két kisebbet még csak rá tudta emelni a talicskára. De a harmadik sehogyan sem ment. Mása még bottal is megkísérelte felemelni, de az sem használt — ereje kevés volt a fenyőtörzshöz.

Ekkor a talicska mellett megjelent Alekszej. Köny- nyedén emelte fel a nehéz rönköt, odakötözte a másik kettőhöz, azután megragadta a talicskát.

Mása mozdulatlanul állt. Valami nagy öröm fogta el a szívét.

— Köszönöm, hogy segítesz — mondta halkan, bátortalanul.

— Nem is tudtam, hogy neked segítek, csak megláttam a fák között, hogy valaki bajlódik itt — mosolyodéit el Alekszej.

— Ha tudod, hogy én va gyök, nem segítesz?

A fiú nem felelt, csak újra a kötelet kezdte igazgatni, pedig erre semmi szükség sem volt. Most a bokrok mögül kilépett Jogorics.

— Sikerült? — kerdezti és mindjárt folytatta is: — De hiszen látom, akadt se gítséged! — és előbb Mási mosolygó arcára, majd Alek szej zavart képére nezett.

Elnevetíe magát és vidá man mondta:

— Azt hiszem, gyerekek ideje, hogy megborotválhoz zam és elővegyem az új ru hámat av esküvőre . ..

emelte fel burgonyatermését ebben az évben, sőt Pejeven- nél is töbet termelt. 541 mázsát.

A kolhoz malma éjjel-nappal dolgozik, Ilja Goncs kolhozparaszt háromtagú családja 7 tonna gabonát, — 10 tonna burgonyát, főzelékfélét és több mint 20,000 rubel készpénzt kapott eben az évben.

A kolhoz dolgozóinak jólétét megmutatja az a sok szép kerttel körülvett cserepes ház is. amely tucatjával épült a műút mentén.

Az első kárpátukrajnai kolhoz sikereit nagy örömmel fogadja a szovjet nép, a kormány pedig nyolc kolhozparasztot a Szocialista Munka Hőse címével tüntetett ki.

G. Vovk.