Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-27 / 276. szám

NYÍRSÉGI 1949 XI 27 VASÁRNAP VI. éri. 276 Ara 50 fillér I Tóth Lajos a nagyhalászi gépállomás lőgépésze versenyre hivta ki az ország valamennyi gépállomásának fögépészét • Ma: teljes heti rádióműsor Több figyelmet a nemzetközi kérdéseknek Ragyogó siker, volt a francia 24 órás általános sztráik (K. S.) AmUcar «. Szovjetúnió- ban vereséget szenvedett & trockiz- mus, amikor & szovjet népek ki­mondták megsemmisítő kemény ítéletüket a „külföldi államok kémszervízeteinek utasításai sze­rint működő kártevők, diverzán- aok, kémek és gyilkosok g^z, elv­telen bandája“ felett, Sztálin elv- tára a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága előtt kimutatta a troo- kista behatolás okait: lrAx a baj, hogy pártbeli elvtársink bele- feiejkextek a gazdasági kampá­nyokba éa a gazdasági építés frontján elért hatalmas sikerekbe, egyszerűen elfelejtkeztek némely nagyon fontos tényről, amelyek­ről a bolsevikokntk nincs joguk megfeledkezni." Az első, amit Sztálin elvtárs említ: ^Megfeled­keztek arról, hogy a Szovjetúnió a kapitalista környezet körülmé­nyei között él.‘‘ Sztálin elvtárs megmutatta a hibák elkerülésének útját, megjelölte a bolsevikok fel­adatúit: „Elsősorban arra van szükség, hogy ... elvtársaink fi­gyelmét a nagy nemzetközi és bel­politikai jellegű kérdések felé for­dítsuk." A Bolsevik Párt vezetésével győ­zött 1917-ben az orosz proletariá­tus, ez a Párt vezette és vezeti a küzdelmet a szocializmus, a kommunizmus megvalósításáért. A Bolsevik Párt története feltárja a szocializmus építésének minden problémáján és soha vissza nem fizethető segítséget nyújt a sza­badságukért harcoló, a szocializ­must építő népek számára. Népi demokráciánk fejlődése következtében megsemmisültek a magyar reakció belső legális had­állásai és a mi ellenségeink is a Szovjetúnió trockistáihoz hasonló eszközökhöz folyamodlak. Pár­tunk a sztálini útmutatások alap­ján, Rákosi Mátyás elvtárs éber­sége következtében győzedelmes­kedett a Rajk-banda felett. A ma- gyar-juigoszláv trockisták leleple­zése után sem szűntek meg azon­ban feladataink: „sohasem szabad elfeeljtenünk, nogy mindaddig, amig van kapitalista környezet, lesznek kártevők, diverzánsok, ké­mek és terroristák is.‘‘ Éppen ezért int bennünket Rákosi elv­társ : .........többet kell foglalkoz­nunk a nemzetközi kérdésekkel. Annyim beletemetkeztünk a saját problémáinkba, hogy nem kísér­jük eléggé figyelemmel a nemzet­közi eseményeket, nem Ismerjük eléggé a munkásmozgalom, a né­pi demokráciák és a kommunista pártok kérdéseit." Pár héttel ké­sőbb pedig a Párt Politikai Bi­zottsága figyelmeztet: „A mind­inkább kiélesídő nemzetközi hely­zet viszonyéi között komoly ve­szélyt rejt magában az a körül­mény, hogy kádereink túlságosan egyoldalúan országunk belső kér­déseinek megoldására összponto­sítják figyelmüket. Rá kell térni arra, hogy propagandánk most erőteljesein a nemzetközi kérdések felé forduljon.“ Hogyan foglalkoztak eddig pártszervezeteink a nemzetközi kérdésekkel ? A pártnapok anya­gának nagyrésze külpolitikai ter­mészetű. A népnevelők nem is folytathatják agitációjukat más­képp, mint országunk belső ese­ményeit ismertetik és összekap­csolják őket a nemzetközi kérdé­sekkel. A hiányosság abból adó­ét, hogy nem egészen rendszeres a külpolitikával való foglalkozás. Ha országunk nagyon közel ke­rül a nemzetközi eseményekhez — mint például legutóbb a Rajk- banda bírósági tárgyalása alkal­mával, amikor kiderült, hogy egy szerteágazó nemzetközi Imperia­lista összeesküvőről hullt le a le­pel — megfelelő a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos agitáció. Alábbhagy azonban a lendület, ha ismét a termelés, az építés kérdé­sei kerülnek előtérbe. Pedig ezek­kel is szétválaszt hatatlanul ösz- szefügg a nemzetközi helyzet. Mit sem érnek az építés terén elért hatalmas eredmények, ha nem látjuk, hogyan feni fogát ránk a nemzetközi imperializmus, ha nem látjuk, hogyan dolgoznak a háborús uszítók és nogyan nő ve­lük szemben a békét, szabadságot akaró népek száz és százmilliós tábora. A Szovjetúnió, a népi de­mokráciák hatalmas gazdasági és politikai eredményei mit szolgál­nak ? A szocializmus, a kommu­nizmus ügyét, a mi ügyünket. A kínai néphadsereg amerikai fegy­verekkel felszerelt bandák ellen harcol. Világraszóló győzelmei melyik tábort gyarapítják ? A bé­kéért, a szocializmusért küzdők táborát, a mi táborunkat. A ka­pitalista országok gazdasági vál­sága kinek az igazát bizonyít­ják ? A szocializmus elméletének igazét, a mi igazunkat, azt, hogy amíg lesznek tőkés országok, azok a társadalom rendje következté­ben, tehát önmaguktól rohannak válságba és azt, hogy a szocialis­ta gazdasági rend nem ismer vál­ságokat. Kinek az erejéről tanús­kodik az atomkérdés vitája ? A Szovjetúnió erejéről, a szocializ­mus erejéről, a mierönkröl. Lebir- hatatlanul erős az a nép, amely ilyen hatalmas fegyver birtoká­ban nemzetközi ellenőrzést, az atomfegyver betiltását követeli és saját országában hozzálát a uagy munkához: az embergyiiko- ló szerszámot az ember szolgála­tába állítja, jólétet, virágzó gaz­dasági életet teremt terméketlen területeken, megmozgatja a he­gyeket, megváltoztatja a folyók útját. A szovjet atomkutatás eredménye is a mi erőnk. Ilyen közei állnak hozzánk a nemzetközi kérdések. Ezért kell, hogy tanulmányozásuk munkánk szerves részévé váljék. Érdeklődik népünk az ilyen nagyszerű politikai kérdések iránt? Hát hogyne érdeklődnék! Egy pártnapi felszólalásból idé­zünk: „Amikor tavaly Pekinget elfoglaltuk, még nem gon­doltuk, hogy. egyetlen év alatt ilyen győzelmet aratunk és egész Kantonig jutunk. Elmaradnánk tömegeinktől, ha pártszervezeteink funkcionáriusai, pártmunikásiai nem mélyülnének el a nemzetközi kérdiések tanui- mányozásábun és ismertetésében. Jó alkalom erre a párm&p, a nép­nevelő munka, azonban itt is .Ja­vítani keli a helyzeten. N m régi jelenség és az eddiginél szintén több figyelmet érdemel az üze­mekben, vállalatoknál, termelő, szövetkezeti csoportoknál szoká­sos csoportom újságolvasás és a szemináriumok sajtónegyedórája.. Pártunk tagjai a nagypolitika, megismerésével és megismerteté­sével saját és társaik nu-aráját javl ják, a szociulizm s építését gyorsítják, ami megér még na­gyobb áldozatokat la A dolgozók milliói egyesülten szálltak harcba — állapítja meg az Humanlté a sztrájkkal foglal­kozó cikkében. A 24 órás nagy tömegsztrájk ragyogó siker volt. A lap éles szavakkal bélyegzi meg a szocialista vezetők árulá­sát, amely azonban nem tudta megakadályozni a sztrájk átütő erejű sikerét. Hiába vonultatta fel Moch a sztrájkolók ellen egész csendőrségét, rohamrend­őreit, detektlvjeit, mindez és más nyomorúságos mesterkedések megbuktak. A dolgozók egysé­gesek voltak, nem hagyták magu­kat megfélemlíteni és lelkesedés­sel vettek részt a sztrájkban. A szocialista munkások most újból megállapíthatták, hogy mi a kü­lönbség a szocialista vezetők és cselekedeteik között. A sztrájk legfontosabb tanulsá­ga — írja a „Liberation" — az volt, hogy mindenütt, ahol az egységakció érvényesült, a moz­galom ereje elsöprő erejű volt. A sztrájk egész Franciaországra ki­terjedt. A sztrájkolók részéről se­hol sem került sor rendbontásra. A francia dolgozók megmutatták fegyelmezettségüket és hitüket abban, hogy sikerre tudják vinni bérköveteléseiket. Jellemző, hogy .a sztrájk sikerét a Newyork He­rald Tribune is kénytelen megál­lapítani. „A francia általános sztrájk fel­ölelte a bányákat, vasutakat, dok­kokat, autógyárakat” — ismeri el háromhasábos címében a lap. Elismeri azt is, hogy a metro és az autóbuszok teljesen leálltak és alig lehetett az utcán tulajdonosa által vezetett egy-két gépkocsit látni. A különféle munkaszerveze­tek egységesen magasabb bére­ket, kollektív szerződéseket és na­gyobb munkanélküli segélyt kö­vetelnek. Nagy győzelmet aratott a sztrájkmozgalom a francia rádió­ban, mint ismeretes, a sztrájkbi­zottság engedélyezte, hogy külföld felé a francia rádió a sztrájk nap­ján 3 adást sugározzon ki azzal a feltétellel, hogy ezeket a sztrájk- bizottság felülvizsgálja és hogy a hírek előtt közli a sztrájkbizott­ság rövid közleményét. A tájékoz­tatásügyi miniszter ennek ellen­szegült, de végül Is kénytelen volt elfogadni a sztrájkbizottság feltételeit. Ugyancsak teljes sikerrel folyt le a sztrájk valamennyi vidéki stúdióban is. A pénteki országos tömeg­sztrájk alkalmából nagyszabású tüntetésekre és nagygyűlésekre került sor az egész francia vidé­ken. Saint Etiennében a Lóira megyei bányavidék fővárosában 80 ezer dolgozó vett részt a hatal­mas tömegtüntetéseken, amelye­ken mind a három szakszervezet képviselői felszólaltak. 30 ezer dolgozó tüntetett Nantesben, 25 ezer Le Havreban, 20 ezer Lyon­ban és Rouenban, 10 ezer Nimes- ben és Toursban. Nagy tömegek vettek részt a Marseilleben, Bor- deauxban és La Rochelleban meg­tartott gyűléseken. Hogyan akarta magát Tito megadni a nemeieKnekl Cordon tábornok újabo leleplezései Tito háború alatti árulásáról irányában meghiúsította Tito szán­dékát. Az áruló Tito-kiikk kényte­len volt akkor Churchill tervét fel-i adni és ezzel együtt Jugoszlávia angol-amerikai katonai megszállá­sát is. A szovjet hadsereg testvéri se­gítsége döntő tényezője lett Ju­goszlávia íelszabadításának. A szovjet segítségnek köszönhető — mint azt számos jugoszláv harcos tanúsítja —, hogy a jugoszláv fel­szabadító mozgalom áthidalhatta súlyos válságát. Rendes hadsereg­gé alakulhatott és dicsőséget szer­zett számcs német és jugoszláv árulóegység megsemmisítésével a háború utolsó szakaszában. A jugo­szláv hadsereg a Szovjetúnió és a szovjet hadsereg önzetlen és testvéri segítségének köszönhette létét és ezzel a segítséggel győze­delmeskedett 1945-ben a jugoszláv nép külső és belső ellenségei te­lett. A „Rudé Právó”, a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja közli Cordon tábornoknak újabb leleplezéseit a Tito-banda háború alatti bűnös magatartásáról. Cor­don tábornoknak ez a cikke befe­jezi a Rudé Právó hasábjain meg­jelent sorozatot. Ebben a cikkben elmondja, hogy a német akció terve a hetedik offenzíva harmadik szakaszában ejtőernyős támadásból állott a ju­goszláv vezérkar ellen, amelynek lőhadiszállása Drbal faluban volt és gyalogsági akcióból a jugoszláv erők ellen. A németek minden lehető intéz­kedést megtettek, hogy Tito élete ezen az akció során sértetlen ma­radjon. Minden ejtőernyős meg­kapta Tito fényképét és minden csoporthoz jugoszláv hazaárulókat osztottak be, mint kísérőket, akik ismerték Titót, hogy ilymódon ki­zárják annak lehetőségét, hogy tévedésből megöljék. Ebből látható, a németek biztosan tudták, ha Ti­tót kezükbe kaparintják, nagy ne­hézségek nélkül elérik, hogy az ő utasításuk szerint cselekedjék. ]ovanovics tábornok ellentállt a németeknek Az ejtőernyős támadók megkö­zelítették Drbal mellett lévő szikla­barlangot, ahol a jugoszláv vezér­kar tartózkodott. Arszo Jovano- vies, a vezérkar főnöke irányí­totta a védelmet. Tito meg akarta adni magát a németeknek, Jovano- vics tábornok azonban a megadás ellen foglalt állást és erőszakkal kényszerítette Titót, hogy repülő­gépre szálljon. A Tito-klikk gyű­lölete Jovanovics iránt engesztel­hetetlenné fokozódott ezután a je­lenet után. A jugoszláv vezérkar Olaszor­szágba repült és ez krízist okozott a felszabadító mozgalom parancs­noki kádereiben. A jugoszláv csa­patok egységes terv, irányítás nél­kül harcoltak és e miatt súlyos veszteségeket szenvedtek. Ez 1944 közepén történt. A felszabadító mozgalom e sú­lyos időszakában került sor Chur- chül és Tito találkozására. Tito nem egy megemlékezésében a cso­dálat hangján beszélt Churchillről. Mindig büszkeséggel emlékezett arra, milyen bánásmódban része­sült imperialista gazdájánál tett lá­togatása alkalmával. Ezen a találkozáson minden két­séget kizáróan ismét tárgyallak az angol-amerikai fegyveres interven­ció azonnali megvalósításáról. Ezt igazolja az a parancs is, amelyet Tito a szlovén tengerparton cso­portosuló hadosztálynak küldött. A parancsban az állt, hogy partra­szállás esetén ne tanúsítsanak ellen­állást és minden módon védjék és segítsék az angol-amerikai csapa­tokat. A szovjet hadsereg feltar­tóztathatatlan előnyomulása azon­ban Magyarország és Jugoszlávia Tito ellenére q jugoszláv nép a háború alatt keresztül vitte akaratát Cordon tábornok a titoisták há­ború alatti árulásának rövid átte­kintéséből a következő általános következtetést vonja le Jugoszlá­via jelenlegi helyzetére vonatkozó­lag: Az imperialisták és az áruló titoisták bűnei ellenére a jugoszláv nép a háború alatt keresztül "itte akaratát, hogy szabadon éljen és a Szovjetúnió nagy példája alap­ján azon az úton haladjon, amely egyedül vezet a szocializmushoz. A jugoszláv népnek ez az akarata megnyilvánult minden habozás nélkül négy esztendő hősies harcai során. Az imperialisták és az árulók bizonyára ma is ebben az akarat­ban látják bűnös terveik végre­hajtásának íő akadályát. Ezek a tervek Jugoszláviát a Wall Street és a City gyarmatává és katonai támaszpontjává akarják tenni. — Ezért összpontosítja az imperializ­mus minden szennyét és rágalmát, kémeinek minden erőfeszítéseit a Szcvjetúnióval való barátság s test­vériség ellen. Ezért harcolnak el­lene minden eszközzel a Tito-féle árulók és kémek, akiknek szovjet­ellenes propagandája nem Külön­bözik Caldaris és Franco uszításai­tól. A Szovjetúnió és Jugoszlávia népei közti barátság és testvéri­ség megrendíthetetlen. Erre a ba­rátságra, a népi demokráciák, vala­mint a béketábor testvéri szolida­ritására támaszkodva a jugoszláv nép mindent el fog követni, hogy elfoglalja kimagasló helyét a sza­bad, haladó nemzetek között, ame­lyet hősies' harcával vívott ki ma­gának és amelytől átmenetileg a Tito-kémbanda megfosztotta. Nagyszabású tüntetésekre és nagygyűlésekre került sor a sztrájk alkalmával az egész Irancia vidéken

Next

/
Oldalképek
Tartalom