Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-28 / 225. szám

2. oldal TÉRSÉGI MAGYAR NÉP SZERDA, 1949. SZEPTEMBER 28. Nagy az érdeklődés falon a piperecikkek iránt Ä dolgozó parasztság válasza A Háztartási és Vegyicikk- iiagykereskedelmi Nemzeti jVáUlafat nyíregyházi üzlete az ország 28 fióküzletének versenyében a negyedik lett. A négy hónap óta fennálló nyíregyházi üzlet nagy for­galmat bonyolít le a vegyi­cikkek, festékek, piperecik­kek árúsítása terén. Az ecet- gyárakat és a hasonló kisebb ipari üzemeket vegyianya­gokkal' látja ei, mosószap­pant küld a városi Népbol­toknak, a falusi földműves­szövetkezeteknek és a többi üzletnek és általában kielé­Mátészalkán, a Szövosz megyei titkárságán dolgozik Cseszlai Györgyné gebei parasztasszony. Ha parasztasszony megy elintézni valamit, mindjárt Cseszlainén akad meg a szeme, azonnal hozzáfor­dul tanácsért, útbaigazításért. — Egyszóval szeretik az asszonyok Cseszlainét, szívesen látják sző. vetkezeti mozgalmuk központjá­ban. Akkor is szatmári parasztasz. szonyokkal beszélgetett, amikor felkerestük hivatalában. A szövet, kezelj tagtoborzásról beszélgettek, majd amikor befejezték, szóbake- rült az ítélet. A Rajk-féle ítélet Ha dolgozó parasztok beszélnek Rajkókról és hitvány, aljas ter­veikről, mindig elbeszélik régi, embertelen életüket is, amit Raj­kék újra vissza akartak hozni. Dolgoztunk, de nem volt becsületünk Cseszlai Györgyné Is arról be- szél a körülötte álló asszonyok, nak, hogyan éltek a múltban. — Tizenegyedébe arattunk Ma­jor László és Kerezsi Ferenc kulá- koknál. De hogy arathassunk és harmadába kaphassunk földet, ezért még külön kellett munkát végeznünk. Dolgoztunk, de nem volt becsületünk. Úgy mondja ezt Cseszlainé, mint ahogy elmúlt, de nagyon rossz em­lékekről szokott beszélni az em­ber. ,,Dolgoztunk, de nem volt be. csületünk.” Ebben benne van min­den keserűség, megaláztatás, nyo­morúság, ami a szegényembert érte. Urakért halt a férjem Kivel harcolta a szegények ke­serű harcát Cseszlai Györgyné? Kivel mással, mint férjével. És amikor az elmúlt idők keserveiről beszél, önkéntelenül is eszébe jut férje, aki nincs többé, aki oda­maradt... örökre. — „Harcolunk, de nem tudjuk miért”, ezt szokta írni levelében szegény jó uram. De apám tudta. Ö meg is mondta: — Kiért? Az urakért. Kerezsi, meg Major László földjéért, va­gyonáért, a grófok, a nagyurak, meg a főpapok földjéért. — ' Meg is haragudtak érte apámra — mondja Cseszlainé. —• Amikor bejöttek a németek, Ma. jor egyszerre nagyszájúbb lett és megfenyegette az öregünket: „el. vitetjük kendet, ha kj meri nyitni a száját — kommunista!” — Nem is jött haza a férjem. Soha többé nem láttam. Elvitték, elbúcsúzott tőlünk és vége. Meg­halt az urakért... És itt vad daccal villan Csesz­lainé szeme, — Hát mit gondoltak mindezek után Rajkék? Talán azt hitték, hogy nekik nevelem a gyermeke. gíti az igényeket a hozzá tartozó árucikkekben. Jellemző a falvak népének fejlődésére, hogy már sok helyen nem tekintik a pipe­recikkeket, a fogkrémet, a pipereszappant, stb. fényűzés nek, hanem min denn ajft szükségletnek és a falusi boltok komoly megrendelé­seket adnak a Nemzeti Vál­lalatnak piperecikkekből is. A Vegyianyagnagykeres- kedelmi Nemzeti Vállalat be­olvasztásával ez az üzlet lát­ja majd el a boltokat a va- !g on tételben érkező mosószó­dával is. met? Nekik, a nép gyilkosainak? Tévedtek, nagyon tévedtek. Én nem adok több életet az urak or­szágának, az én gyerekem a népé, a nép fia. A nép katonája less a fiam Babot csépelnek, válogatnak Vitkán. Id. Simon Pálné, Fóris 1st. ván és felesége beszélgetnek az udvaron. Itt is a Rajk-bandaügye a beszélgetés tárgya. — Sokat éheztem a négy fiam­mal — mondja id. Simon Pálné. Iskola? Hol volt akkor az iskola a szegény ember fiának? A hold­ba’. Cselédnek kellett akkor csak a szegény. — A felszabadulással azonban megváltozott életünk. — Az egyik fiam megnősült, négy hold földet kapott a néptől. A .másik Pontosan huszonnyolc éve dolgozom már a nagykállói dohánybeváltóban — írja Polgárné — és most történik meg először életemben az, hogy az üzem nyereségrésze­sedésébe^ (visszafizetéséből jutalmait kaptam munkámért, kettőszáz forintot. Ez csak a felszabadulás után következ­hetett be, most amikor a szovjet katonák vérhullásuk- kab megszerezték szabadsá­gunkat s mi a kommunisták vezetésével megkezdhettük a mi országunknak a felépíté­sét. Én ebből a jutalomból is látom, hogy ,a munkámnak a gyümölcsét én élvezem és mindannak, amit itt az or­szágban építenek, én is része­se vagyok. sorozata volt az életünk a múltban. Bármilyen keserve­sen is tanultunk, képessége­inket semmibe sem vették, az úrivilágnak az volt a fon­tos, hogy rabszolgáik marad­junk. Nekem 11 testvérem volt és korán árvaságra ju­tottunk. Hiába igyekeztem vasak'arattal tanulni, nem járhattam iskolába, kénytelen voltam egy kulikhoz tehén- pásztornak elszegődni. Nekünk elég volt már eb­ből a világból és amikor Rá­kosi Mátyás, böle» vezetőnk, Berkess szeptember végére befejezi a 3 éves tervet Befejezéshez közeledik or­szágunkban ,a virágzó hazát teremtő hároméves tervünk és az üzemek példáján most a községek is versenyre kelnek a terv túlteljesítésére, illetve időelőtti befejezésére. Mint értesültünk, Berkesz szep­tember végére fejezi be a község hároméves tervét. A még megoldásra váró felada­tokat —a kultúrház színpad­dal való felszerelése, tűzoltó- lajt beszerzése — eddig az időpontig teljesítik. ipari munkás lesz, kovácsnak ta­nul. A harmadik iskolába jár — tanulmányi segéllyel. Büszke a fiaira Simon néni. Lát. szik az arcán, a mosolyán. Boldog anya, aki fiai jövőjét, biztos létét látja, — Rajk egy követ fújt a hábo­rús uszftókkal, hogy elvihesse a többi fiamat is a népet pusztí­tani. De majd mi megmutatjuk, hogy kinek a katonái lesznek a mi fiaink. A mi gyerekeink csak a nép államát védik meg, a mi fiainknak a helye a néphadsereg­ben van és nem az urakat szol­gáló hadseregben. * így beszél Simon néni is. Csesz­lai Györgyné is. És Így vélekedik Szatmár minden dolgozó asszonya, amikor Rajkról, Szőnyiről, Justus, ról és a többi imperialista kém­ről, ügynökről, háborús uszítóról, népárulóról beszél. Ha az áruló banditáknak, Rajkóknak sikerül tervüket ’végrehajtani, mofst én nem kaphatnék jutalmat és nem mondhatnám el azt, hogy ez az ország az enyém is. Es most, amikor megköszönöm a mi szeretett Rákosi elv- társunknak, a Pártnak azt, hogy kíméletlenül lesújtottak a nép legádázabb ellenségei­re. megfogadom, hogy én is hozzájárulok munkámmal or­szágunk erőssé tételéhez. A brigádom nevében bejelen­tem, hogy két százalékkal emelni fogjuk a termelékeny­séget. Minden áldozatot meg­hozunk azért, hogy erőssé és legyüzhetetlenné tegyük gé­pünket. a Párt éberségével megaka­dályozta az imperialisták ügynökeinek gazember ter­veit, sírra gondoltam, hogy kötelességem minden áldoza • tot meghozni- a mostani éle­tünkért, szabadságunkért, jó­létünkért és a még szebb jö­vőnkért. A mi fegyverünk az áldozatkészségünk, a mun­kánk 'és ez olyan fegyver a kezünkben, amely fegyvert soha többé nem tudják ki­ragadni kezünkből. Hatvani József Gyárépítési Nemzeti Vállalat „Népünk halált követel és én, mint a vádhatóság képviselője, magamévá teszem ezt a követe­lést” — mondta vádbeszédóben a Rajk-per tárgyalásakor dr. Alapi Gyula népügyész, a vád képviselő­je. A magyar népbíróság tehát, amikor ítéletet mondott minden idők egyik legaljasabb, legbecste. lenebb árulása felett, milliók és milliók, munkások és a néphez hű értelmiségiek Ítéletét mondta ki. Halált követelt az elárult, hátba, támadott nép és a nép bírósága halált mondott. Ebben az Ítéletben Szabolcs és Szatmár dolgozó népének az íté­lete is kifejezésre jutott. Nemcsak a taggyűléseken, pártnapokon, röpgyűléseken juttatta kifejezésre falvaink dolgozó népe, hanem ha­tározatokban, Pártunkhoz és la­punkhoz küldött levelek és távira­tok százaiban és ezreiben is. Kis. és középparasztok ezrei, egész falvak álltak vagy ültek a rádiók körül a per tárgyalása során, kí­sérték figyelemmel a tárgyalás menetét, hallgatták lélekzetvisz- szafojtva azt az aljas tervet, azt a kétszínű spekulációt, azt az elv­telen és gerinctelen alkut, ame­lyet a falvak, üzemek és hivata­lok dolgozóinak bőrére folytattak ezek a politikai gengszterek és amelyről népünk nagy tanítómes. terének, Rákosi Mátyás elvtárs­nak a vezetésével Pártunk rántot­ta le a leplet. Bátran mondhatjuk: soha még egységesebben nem nyilvánult meg dolgozó parasztságunk szeretete, népi demokráciánk, annak kormá­nya, Pártunk és vezetője Rákosi élvtárs iránt, mint most, mikor a halálos veszedelmet jelentő tervek napvilágra kerültek. Soha még tisztábban nem állt dolgozó pa­rasztságunk előtt a munkásosz­tállyal való szövetség még szoro­sabbra való kapcsolásának szűk. ségessége, a munkásosztály vezető sze­repével, mint a per tárgyalása idején és az ítélet kimondása óta. A kis. és középparasztok soraiban nap­fénynél világosabbá vált, hogy csak a munkásosztály vezető szerepe, a munkás-paraszt szövetség az az erő, amely biztosíték arra nézve, hogy az imperializmusnak tervei a jövőben is mindenesetre kudarc­cal végződnek. A vádirat és a gyilkosok ször­nyű bűnöket feltáró vallomása ed. dig soha nem látott mértékben rázta fel a falu népét, az ország legtávolabbi részén lévő tanyán is. Az évszázadok után szörnyű el­nyomástól, nyomortól, szolgasors­tól megszabaduló parasztság szinte pillanatok alatt fel tudta mérni, milyen hatalmas veszedelem há­rult el fejünk felől. Újra felrém- lett előtte, szinte még csak né­hány év távlatából a hárommillió koldus sorsa, az éhbér, a puska, tus, a csendőrszurony, a botosis­pán, a kis- és középparasztok nyomora, a falusi dolgozók kitaszl. tottsága: a földesúri Magyaror­szág, a bárók, a hercegek, a föld- birtokosok, a kulákok minden ke. Az elmúlt hónapban ho­zott képviselőtestületi hatá­rozat szerint a napokban megkezditek a nyíregyházi városháza fafűtésű kályhái­nak átépítését szénfűtéses kályhákra. Erre a munkára 2523 forintot fordít a város, a költségek azonban rövide­sen megtérülnek, hiszen a szóbamforgó IQ kályha na­ponta 25—30 forinttal fo­gyaszt kevesebbet az átépí­gyetlensége. Szinte pillanatok alatt megvilágosodott, mi volt a tét, ami kockán forgott, hogy a földről, a szabadságról, egysze­rűen az életről van szó. A vesze­delem elhárftói iránti szeretet és hála, a gyilkosok elleni gyűlölet és düh: ez adta a tollat a dolgozó parasztok kezébe. ,,Dogozó parasztasszony va­gyok, aki megismerte a népnyúzás súlyát, aki végigjárta a szegények kálváriáját... 12 éves koromban már summás voltam a grófnál és dolgoztam látástól-vakulásig” — írja Vágási Viktória, és az átélt szenvedések ecsetelése után a szabad ember megdöbbenésével folytatja: „Ki akarták húzni tal­punk alól a földet. Ha sikerül tér- vük, akkor mi ismét szolgák, urak kifosztott cselédei vagyunk." A tu. zséri földművesszövetkezet dolgo­zói ezt írják: „Ha az Összeeskü­vők terve sikerül, akkor ma nem gazdálkodhatnánk békésen földün­kön, népünk nem enne szabad ke­nyeret.” „... meg akarták ölni azt, aki a hetei újagzdáknak is a legkedve­sebb, Rákosi Mátyás eivtársat^ megölni a Pártot, amely mögött egy emberként ott haladunk” és hozzáteszik: „még szilárdabban állunk a Párt mögött a Szovjet­unió oldalán és még jobb munká­val építjük az új életet.” De sem ők, sem a többi szabolcsi és szat­mári kis- és középparszt nem áll meg gyűlölete nyilvánításánál, a gyilkosok és cinkosaik felelősség­re vonásánál. Nem véletlen, hogy Szabolcsban *— mint az Operatív Bizottság legutóbbi ülésén megál­lapította —■ a Rajk-banda aljas árulása feletti felháborodás fo­kozta a terménybegyűjtés ütemét. Nem egy szabolcsi és szatmári földművesszövetkezet fogadta meg a per tárgyalásának napjai­ban, hogy még fokozottabban, még lelkiismeretesebben végzik az őszi terv végrehajtását. „Október 25-re tisztított és csávázott vetőmaggal befejezzük a vetést” — írták a tu- zséri földművesszövetkezet tagjai. ,,Azt üzenjük az árulók imperia­lista felbújtóinak — írják levelük­ben a szatmári fiatalok — hogy még lendületesebb munkával se­gítjük előrevinni a nép ügyét... odaállunk a szelektorokhoz, mun­kába állunk a csávázóállomáson, hogy segítsünk a vetőmagtiszti- tásban, az őszi munkák egyik leg­fontosabbikának elvégzésében.” Nem véletlen tehát, hogy éppen ezekben a napokban gyorsult meg az őszi munkák tempója Szabolcs­ban és Szatmárban. Ez a válaszuk a kis. és középparasztoknak Szat­máriban épp úgy, mint Beregben és Szabolcsban. A Rajk-banda a szenvedések útját készítette elő parasztságunk számára. A szabolcsi és szatmári kis- és középparasztok válaszol­nak neki: még nagyobb áldozat, vállalással, minden eddigit felül­múló szeretettel erősítik népi de. mokráciánkat, teljesítik a nép ál­lama iránti kötelességeiket. tés ultán. Még a hidegebb idők beállta előtt befejezik a (kiáfíyh'ák átrakását. Uránia Mozgó Mátészalka Szeptember 28—29 Fény hull esz utm A nagy középkori költő Htja a fényes udvartél a száaa- ____________fizetésig_________ Simonné biztosítva látja fia jövőjét Szatmári asszonyok beszélgetnek 2 százalékkal emeljük a munka termelékenységét Erőssé és legyézhetetlenné tesszük népünket Fegyverünket nem tudják kiragadni kezünkből , Mellőzés és a le a1 ázás ok Megkezdték a városháza fafűtésű kályháinak átrakását

Next

/
Oldalképek
Tartalom