Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-20 / 193. szám

Éljen felszabadítónk, példa­képünk', szocialista építő- munkánkban segítőtársunk ^ nagy Szovjetunió! SZOMBAT, 1949 AUGUSZTUS 20 Az új kenyér (MI) Jogos és indokolt büszke, séggel emlékszik ezen a napon a dolgozó magyar nép az ország, alapító István királyra, mert ez az ország végre, ezer esztendő küz­delmei után a nép országa lett, ahogy alkotmányunk, ezer év óta az első magyar alkotmány mond- ja: ,,a munkások és dolgozó pa­rasztok állama.” Ezer esztendő — nagy idő egy nép életében. Hogy milyen nagy, azt magunk 'is láthatjuk: lemér­hetjük a távolságot, megszám­lálhatjuk az útjelző köveket; in­nen indultunk, ide érkeztünk. — Mérlegre tehetjük nemzetünket cs sajátmagunkat: ezt jelentettük a népek történetében, a haladás, a fejlődés elősegítésében; tehát ennyit nyomunk a latban. István király kora és korunk közt van valami hasonlóság. Ist­ván, a maga idejében előrelátó ember volt, felismerte a haladás erővonalait, tisztán és világosan látta, hogy fel kell számolnia a rabszolgatársadalom rendszerét a magyar nemzetségben és rátérni a hűbéri társadalom útjára, ha fenn akarja tartani nemzetét a népek nagy országútján. Ma ugyanilyen választás előtt állunk, ma ismét felteheti né­pünk a korszakok nagy kérdését: vagy-vagy? Nem lehet sodródni, ■nines harmadik út, csak ez: előre, vagy hátra. Ez a két út áll ma «lőttünk. Választhatunk, Az egyik út a fejlődés útja, amely kivezet a kapitalista társadalmi rend süllyedő hajójáról, amelyet az új társadalmi rend vörös csillagának fénye világít; a másik pedig a visszafelé vezető út, az az út, amely végén lecsukódnak a süly- lyedő hajó kabinajtói és örök sírba süllyesztik a mögéjük hú­zódót. Az egyik út egyenes es nyílt, boldog, megelégedett, em­beri élethez vezet, a másik út rö­gös és szolgaságot, rabságot, nyo­morúságot tartogat a rajta hala­dónak. István király napján, 1949-ben úgy ünnepel mellképpen a dol­gozó magyar nép, úgy emlékszik méltóképpen az ezer esztendeje elhunyt haladó királyra, ha követi példáját az előrelátásban, ha hozzá hasonló bátorsággal és ha­tározottsággal választ a két út között és a múlt helyett a jövőt, a nyomor helyett a jólétet, a rot­hadás és pangás helyett a fejlő­dést választja. Vakok és szűklátókörűek, sa- ját népünk, saját magunk, a ha­ladás és fejlődés, utódaink, gyer­mekeink és unokáink halálos el­lenségei lennénk, ka gyávák mód­jára lelapulnánk, megvárnánk, míg fejünk felett átviharzik a 'történelmi korforduló, vagy ha nem ismernénk fel, Utunkat és el­indulnánk ellentétes irányban. — Nem, Nem lapulunk le gyáva nyu- lak módjára., nem is indulunk el idegen érdekek csábszavára hall­gatva a gyérvilágítású úton. A mi utunk a fejlődés, a haladás, a jólét útja: a szocializmus. Ez a mi utunk ez a mi irányunk. Efct az irányt a diadalmas vörös csillag mutatja, a haladás, az új idők, az új történelmi korszak szimbó­luma. Népünk döntött és népünk vá­lasztott. István király napján fáj­dalmas zsolozsmák helyett büszke himnusz rival rónáinkon és bér­ceinken, büszke kiáltás harsan folyóink mentén: Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen harcaink szervezője: a Párt! Éljen felszaba- dítónk, nagy barátunk: a Szov. jetunió! Éljen a Magyar Népköztársa­ság! Éljen a nép köztársasága, amelynek már alkotmánya is van. Soha a magyar történelem so­rán, de most igen, most van al­kotmánya a népnek, olyan alkot­mány, amely a nép jogait, a nép hatalmát szentesíti és mondja ki. Olyan népköztássaság, amely al­kotmányosan, írott törvény alap­ján küzd embernek ember által való kizsákmányolása ellen. Olyan népköztársaság, amelyben meg-' valósul a munkásosztály és a dol­gozó magyar parasztság szilárd, elszakíthatatlan szövetsége, amely, ben minden hatalom a dolgozó népé!” Ez a hatalom napról- napra erősebbé és megingathatat. lanabbá válik. Gyárakban és üzemekben, bányákban és hiva­talokban és a mezőgazdaságban folyik a lelkes, eddig soha nem tapasztalt munka- és termelési verseny,, amely minden eredmé­nyével a dolgozó nép hatalmát erősíti. Ebben az országban új- típusű munkásság, dolgozó pa­rasztság van kialakulóban, amely érzi a felelősséget munkapad és íróasztal, fúrógép és eke mellett egyaránt. Olyan embertípus ez, amely megvalósítja az alkotmá­nyunkban is lefektetett szocialis­ta elvet: „Mindenki képessége szerint, mindenki munkája szerint” Éljen a 'Párt! Éljen harcedzett pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, amely harcaink szervező­je, munkánk irányítója. Éljen a Párt, amelynek vezére Sztálin leghűségesebb tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs. Ez a párt vezeti dolgozó népünket öt esztendő óta a harcban és az országépítésben. Ez a párt mutatta meg a fejlő­dés, a haladás útját. Szervezte a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szívós, elszánt munkáját rombadöntött országunk újjáépí­tésében, vezette a munkások és parasztok szövetségének kemény és kérlelhetetlen harcát az os2- fályellenséggel szemben. Éljen felszabadítónk, nagy ba­rátunk: a dicső Szovjetunió! A Szovjetunió, amely élén áll annak a haladásnak, annak a fejlődés­nek, amelyet népünk is választott. Felszabadító harcával végre ke­zünkbe, a dolgozó nép kezébe adta a hatalmat és szabadságot. Büszkék lehetünk rá: mi ezzel a szabadsággal és hatalommal élni is tudunk. Nagy barátunk és se­gítőtársunk, a Szovjetunió támo. gatásával világszerte elismert és méltán irigyelt eredményeket ér­tünk el. És a Szovjetunió léte és sikerei további eredményes har­cokat és munkát biztosítanak szá­munkra. István király napján, amikor Budapesten több, mint 70 nemzet tízmillió képviselője kiáltja vi­lággá: Békét akarunk!, amikor diadalmasan folyik a terménybe­gyűjtési verseny, népünk bizako­dással emlékszik vissza a nagy királyra. Bizakodással, mert érzi és tudja, hogy mint akkor István király, úgy most ő maga is, mint az ország ura, jól, helyesen vá­lasztott. A haladást és nem a pusztulást választotta. Szeptember elsejétől megszűnik n kenyérjegy Felemelik a fehérlisstfejadagot A kormány Dobi István miniszterelnök elnökle/tévejl péntejken niiniszte(r tanácsot tar­tott. A minisztertanács figyelembe véve a kedvező terméseredményt és a gabonagyűj- tés eddigi komoly eredményét, amelyet a dolgozó parasztság szorgalma és beadási készsége tett lehetővé, elhatározta, hogy szeptember 1. napjával az egész ország te­rületén magjszünteti a kdnycriegyrendszert. Ezzel véget ér a kenyérnek jegyre va­ló árusítása, amely a háború kezdete óta', tehát nyolc esztendőn át volt éjrvényben. Szeptember 1-től kezdve mind az eddig jegyre árusított 1 forintos félbarna, mind a,z 1.60 forintos félfehér kenyér jegy nélkül áll a fogyasztóközönség rendelkezésére. A kenyérjegy eltörlésén kívül azt is el­határozta a minisztertanács, hogy a fehér- liszt fejadagot havi két kilogrammról 2.50 kilogrammra emeli fel. A íminiszfíejátanács ezután folyó ügye« két tárgyalt. Hétről hétre romlik Anglia gazdasági helyzete ß nyugati srszágok Icivételeseis súlyos válsághoz közelednek Az amerikai sajtó igen éle- utóbbi ülésén Hoffman, a sen rámutat arra, hogy An­glia helyzete szinte hétről- hétre romlik és a legnyíltab­ban beszélnek Anglia gazda­sági hanyatlásáról. A New- york Times londoni levelező­je kiemeli, hogy a hivatalos személyekkel Londonban, Pá­rizsban és Rómában folyta­tott beszélgetések arra en­gednek következtetni, hogy a nyugati hatalmak „kivéte­lesen súlyos válság“ felé kö­zegednek. A Newyork Times sötét hangulatát aláhúzza az a tény is, hogy az európai együttműködés tanácsa leg­Marshall-terv megbízottja ki­jelentette, hogy az Egyesült Államokban , egyre jobban A Newyork Herald Tribu­ne így ír: nagyon könnyen lehetséges hogy Angliának, mint nagy világhatalomnak összeomlása 12, vagy 18 hó­napon belül befejezett tény. A Chichagó Tribune sze­rint, hogyha Anglia nem kap semmit az amerikai húsosfa- zékból, akkor az őt olyan Jól tered az a felfogás, hogy a M'arshjall-tiyrv gazdasági szempontból nem jár ered­ménnyel. bukik a legközelebbi válasz­tásokon. A londoni Times newyorki levelezője tehát nem kíván túlozni, amikor azt írja, hogy az .angol gazdasági helyzet­hez fűzött amerikai kommen­tárok valóságos angolellenes hadjárattá váltak. Éles angoleilenes hadjárat az asaerikai saitéhan kiszojEgjáló' munkáspárt meg­A szovjet bányászat példanélküli eredményei A Trud a szovjet bányá­szok munkaversenyének ered­ményeiről számol be. Az öt­éves terv értelmében a szén- kitermelés a Szovjetunióban 1950-re eléri a 250 millió tonnát, ami 51 százalékkal meghaladja .a báborúelÖtti szénkitermelést. A bányászok eltökélt szándéka, hogy a kitűzött idő előtt teljesítik, a szénipar célkitűzéseit. Évről- évre fokozzák a szénkiterme­lés ütemét. A szénkitermelés 13 százalékkal emelkedett az elmúlt év második negyedé­hez képest és ugyancsak 13 százalékkal emelkedett a munikaJtermelókenység is. 1949. első és második negye­dében a bányászok fizetése 1948. első feléhez viszonyít­va 5.1—5.4 százalékkal emelkedett. Az idei második évnegyed a munkatermelékenység fo­kozására irányuló szocialista verseny új módszereit és for­máit hozta létre. Ebből a szempontból a legnagyobb fi­gyelmet a Csernyaja-bánya dolgozóinak kezdeményezése jelenti. Ezek a bányászok olyan szervezési és technikai intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek gyökeresen fellendí­tik a munka termelékenysé­gét. Megvalósították a bá­nyászok az 1950-re tervezett napi átlagkitermelést. A csernyakai bányászok kezdeményezés^ több más bánya dolgozói is átvették. Tito, miután lezárta a gö- í'ög-jugoszláv határt, szoro­sabb együttműködést létesít a görög monairchofasiszjta gyilkosokkal. A külföldi hír­ügynökségek és rádiók köz­ük, hogy a jugoszláv követ­ség egyik tagja hivatalos látogatást tett a monarcho- fasiszta Görögország külügy­miniszterénél. A látogatás „barátságos légkörben“ folyt le, mint az AFP jelenti At­hénből. A monarchofasiszta lapok kiemelik, hogy három év óta, azóta, hogy .az athéni jugoszláv ^nagykövetet visz- sz ahívták, ez az első eset, hogy a jugoszláv követség Az amerikai képviselőház az im­perialista vezetőkörök legnagyobb megdöbbenésére csupán a felét sza­vazta meg annak az összegnek, ame­lyet Truman elnök az európai álla- moknak nyújtandó katonai segélyre javasolt s ezt is ahhoz a feltételhez köti, hogy a segélyben résztvevő Országszerte széleskörű mun­kaversenyek folynak a bá­nyásznap méltó megünneplé­sére. ! egyik tagja, hivatalos láto­gatást tett az athéni külügy­minisztériumban. A monarchofasiszta lapok azt írják, hogy a látogatás alkalmával megvitatták azo­kat az általános kérdéseket, emelyek a két ország közöt­ti viszony megváltozásával kapcsolatosak. Az AFP azt jelenti Was­hingtonból, hogy Ache s on amerikai külügyminiszter nem volt hajlandó nyilatkoz­ni .arról a megbeszélésről, amelyet Titoék newyorki kö­vetével folytatott „tekintet­tel a megbeszélés bizalmas államok nyújtsanak garanciát arra- vonatkozóan, hogy közre akarnak működni a „kölcsönös védelem44 ter­vében. Úgy látszik, az Egyesült Államok számára még a csatlóskormányok sem megbízhatók­Nagy barátság a Tito-banda és a girög menarchefasiszták bizitt jellegére“. Felére csökkentették Truman fegyverkezési programjának összegét ÁRA m FILLÉR VI. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM i m ’TígkSégi- n ■ Magyar Nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom