Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-03 / 178. szám

4. oldal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP SZERDA, 1949. AUGUSZTUS 3. Puskin-estet rendez a megyeháza pártszervezete Minden magyar nevelő tekintse szívügyének a Világifjusági Találkozót Milyen a visszhangja Szabolcsban a pedagógus szakszervezet felhívásának ? Néhány üzem (villanytelep, dohánygyár) kivételével ke­veset hallottunk eddig a Ma­gyar Dolgozók Pártja nyír­egyházi ialap3zervezeteinek kuitúrmunkájáról. Komolyat)!) kultúrmunkát inkább csak a központi kultúresoport vég­zett» amely a télen nagy 1- kerrel mutatta be és játszot­ta újra és újra a „Vitézek és hősök“-et. A Nyekraszovról elneve­zett főiskolán, melynek első tanfolyamára 200 diákot vesznek fel, orosz nyelv ös irodalom, fizika, matematika és természettudományi tan­Most nyílt meg a lehetőse­ge annak, hogy a szabolcsi parasztfiatalok is egyenruhát ölthessenek. Mint a Minsz titkárságtól értesültünk, a pompás sötétkék színű egyen­ruha két egységből, a kis- és nagy egységből áll. A kis egységhez nadrág, derékszíj és szürke ing, a nagy egység­hez pedig az előbbiekhez sap­ka, nyakkendő és zubbony tartozik. Az egyenruha megvásárlá- • ára utalványt adnak ki, amelyre a helyi hitelszövet­kezet háromhavi részletfize­Nikoláj Bobiilev és néhány fiatal sztahanovista társa el­határozta a novoszibirszki „!l(jáziGztánkohid>ropressz“ gyárban, hogy gépik kisebb javítását és tervszerű ellen­őrzését sajátmagnk végzik eb A komszomolis'ták kezdemé­nyezéséhez más gyárakban is lelkesen csatlakoztak. így a Ma egyre többet hallunk az alapszervezetek kultúrmunka- járói. Élednek a kultúrgar- dák és komoly munkához kezdenek az üzemekben, a vállalatoknál, a kerületekben és a hivataloknál is. A v.ír­megyeház,i pártszervezet ko­moly kult úrmegmozdulásra, egy önálló Puskin-est meg­rendezésére készül. szék lesz. így gondoskodik a Szovjetunió arról, hogy az egyre több tanulni akaró fia­tal megfelelő intézetekben képezhesse magát. tési utalványt ad a kis egy­ség vásárlására. A nagy egy­séget hathavi részletre ad­ják. Az egyenruha vásárlásá­ra jogosító utalványt azok kaphatják meg, akik elvégez­ték, mégpedig sikeresen a V1T tanfolyamot. A szabolcsi községek dolgozó fiataljai körében nagy népszerűségnek örvend az Eposz-egyenruha. A VIT tanfolyamot sikeresen elvégző parasztfiuk igyekez­nek mielőbb igénybevenni az utalánvokat, hogy a Világif­júsági Találkozón egyenruhá­jukban vonulhassanak fel. jó [kezelés és a szerkezeti irán­ti gondos magatartás megnt- kította a gépi berendezések leállását és fokozta a munka termelékenységét. A komszo- molok a gépek példás kar­bantartásáért és a termelés magas kultúrájáért folyó ver­senyben élcsapatként halad­nak előre. Diszokleveles könyvtárosok Szverdlovszk város társadalma a napokban ünnepelte a Bjelenszkij könyvtár 50 éves jubileumát. Ma félmillió kötet sorakozik a könyv, tár polcain. A Nagy Honvédő Há­ború idején igen sok könyvet küldött kii a frontra. Ma 18.000 ol- vasó látogatja a könyvtárat, mely. nek tisztviselői tudományos biblio. graiikai munkát is végeznek. — A kerületi szovjet végrehajtó bizott­sága a könyvtár legrégibb munká­sait díszoklevéllel tüntette ki. Agitátor Mlrmuhszln — A zord hideg már szinte fullaszt lieget, átmar a ruhán. 1 csonttá fagyott út göröngyén iie.t Ojumhon szaporán. A lába zsibbad, tépi vad fagy, S az út az aul-ig** messze van, De szíve szeretettől árad, Mini gátakat törő folyam. Várják Ojumhont minden aul-ban, És minden házban szívlelik, Hiszen e nagy, hatalmas ország Az ő szájával szól nekik. Ha jégbe dermedt partok mentén, Teánál, szőnyeg-fekhelyen Ujságot olvas hangos szóval, A cuppogó csibuk pihen. Fi gye nek mind rá, néma csendben, Findzsákban szőke tea hül. Bizony nem volt ilyen Ojumhon Műit évben, még tavasz körül. A teaház gazdája gyakran Ko hoziilésen rári vált: :—Sipirc, bubával látsz, fitosra, 1 agy fújd a lányokkal a dalt! 'Tizenhét éves lesz maholnap Komoly, merész, tud és tanul, És sok legény utána bámul Titokban égve, szótlanul. A lány szívében más tűz é ed Más hő szerelmi láng fakad, S fagyon keresztül ez segíti, Hogy alkosson nagy dolgokat. Hisz jötte szíveket dobogtat, Ifjúkét s roskadt vénekét. Feltárja nékik szíves szóval A bölcs, igaz Sztalin-igét. Mit árt, ha zord zimankó fullaszt, Égessen, marjon a ruhán, A csonttá fagyott itt, göröngyén iiet Ojumhon s-aporán. Békés István ford. * üzbég költő. ** Aul — ázsiai falu — település. A pedagógusszakszervezet hétfőn egésznapos értekezleten tárgyalta a VIT előkészítési feladatait. Az értekezlet felhívással fordult a pe­dagógusokhoz. A íelhívás méltatja a VIT jelentőségét, majd kiemeli, hogy a VIT megrendezése nagy megtiszteltetés ifjúságunkra, egész népünkre. ,,Az ifjúság ügye a ml ügyünk is — mondja a többi közt a felhívás —• mert mi jeve'ők va­gyunk, s a béke védelme a mi fel­adatunk is.” A felhívás ezután megállapítja, hogy a szakszervezet vezetősége megvizsgálta az eddigi munkát és úgy látja, hogy a nevelők nem kapcsolódtak be eléggé az előké­szítésbe, Épp ezért felszólítja a magyar nevelőket, hogy a hátra­lévő idő minden percét használják fel, pótolják a mulasztottakat és oldják meg a rájuk váró feladato­kat. Debrecenben augusztus má­sodik felében továbbképző tanfolyamot rendez & magyar pedagógusok szakszervezete zenei tagozata. A tanfolyam kitűnő lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy a zenepedagógu­sok megismerkedjenek a ha­ladószellemű zenepedagógia nélkülözhetetlen alapelemei­vel. Major Mártonná, a nyfr­A vorosilovgrádi „Brjansz- kugol“ kultúrpalota muzsi­kusbrigádok segítségével sor­ra rendez házihangversenye­kel. Többek között szép hangverseny hangzott el Szergej Iszakov vájár laká­A pedagógusszakszervezet felhí­vásával kapcsolatban kérdést in­téztünk a tanfel ügy elöséglíez. Az onnan kapott válasz szerin: a nyír. egyházi nevelők valóban lazán fogták a VIT előkészítésének kér­dését, azonban a szabolcsmtgyei községek különösen azok, amelye. ken átutaznak a Komszomoi ifjai, komoly és lelkes munkát végez­nek. A tanfelügyelőség felhívást bocsátott ki a szabolcsi nevelők­höz és utasítást adott arra, hogy a szakszervezet felhívásának meg­felelően a hátralevő időben minden lehetőt kövessenek el vármegyénk nevelői a SzIT, az E'POSz és az Úttörő Mozgalom készülődéseinek elősegítésében, támogatásában. Biztosra vesszük, hogy a sza- bolcsmegyei nevelők, akik az el­múlt év ,,Nevelj jobban” mozgal­mában olyan szép eredményeket értek el, ezúttal is kitesznek ma. gukért. egyházi zenei munkacsoport vezetője felhívta a nyíregyhá­zi és szabolcsi zenepedagógu­sok figyelmét erre a tanfo­lyamra, amely augusztus 22- íöl 27-ig tart. A jelentkeződ­nek szükség esetén lakást é3 ellátást is biztosítanak Deb­recenben. A jelentkezéseket Galánffy Lajos igazgató cí­mére, Debrecen, Vár-utca 1. szám alá kell beküldeni. sán. A szénfejtöt abból az al­kalomból ünnepelték, hogy az ötéves terv előírását ha­táridő előtt teljesítette. A kultúrpalota a közeljövőben rendszeresíti a házi hangver­senyeket. Uj pedagógiai intézet nyílik meg ebben az évben Bisztróméban Egyenruhát kaptak az EPOSz-fiatalok Maguk javítják gépeiket a fiatal Sztahanovisták Zenei továbbképző tanfolyamét rendeznek Debrecenben Házi hangverseny a vájár lakásán A% agitátor Irta: M. Számszonov Csönd honol a sztyeppén. A fa­yoe levegőkén kéken szikrázik a hó. A hegyek égbenyúló csúcsai mö­gül most emelkedik a nap sárga korongja. Ketten lovagoltunk a csillogó hó­sivatagban: elől, szürke paripán Kamalbek Ruszainova, mögötte én. Kamelbek vastag fekete hajfonata ütemesen himbálózik a hátán, fejét kissé lehajtva, könnyedén és kényel­mesen, úgy ül a bőrnyeregben, mint más a karosszékben. Fekete beke­csét széles bőrövvel szorítja össze karcsú derekán: az övén a hó jéggé fagyott. Kamalbek hátrafordul néha, s sze. méhen kötekedő mosollyal meg­kérdi : — Nem fagyott még meg? Ak| nem szokta meg, annak fárasztó a hosszú lovaglás! Én meg sem ér­zem, — nyeregben születtem! — teszi hozzá nevetve. Kora hajnalban indultunk a Le. nin-útja kolhozból: a csillagok még nem homályosultak el az égen, mi­kor kilovagoltunk. Messzire me­gyünk: a Szári Kum völgyébe, tá. voli tanyákra, hová nem vezet sem ösvény, sem kocsiút. Vad szelek, hóviharok tombolnak erre, a széles ziyeppéken pedig csend uralkodik. A völgyben — ahová megyünk, — a Lenin-útja kolhoz 190 lova legel. Hat pásztor vi .éli gondjukat, köztük Kamalbekkel. Kamalbek visszatartja a lovát, » ismét hátraszól: — Hires volt a mi farmunk a há­ború előtti A háború alatt erősen megfogyatkoztunk: a lovak egyré- ,szét a frontra küldtük, más részét meg a németektől lerombolt és ki­rabolt kolhozoknak ajándékoztuk. •De majd meglátja, mit talál! S el­határoztuk, hogy az ötéves terv vé­gére újabb háromszáz lóval fejleszt­jük a ménest! Kamalbek megsarkantyúzza a lo­vát. Vágtában érünk az „Intumák“ kolhozhoz, öreg kolhozparaszt állít lieg, kezét a nyeregkápára támaszt- va kérdezi: __Messzire mégy, Kamalbek? Kamalbek az oldalán fityegő kis bőrtáskára csap a kezével: — Ma este olvsnnk! — mondja. — Jöjjenek el maguk is. Friss uj tágokat, meg könyveket hoztam! — ü azzal megugratja a lovát. „Eljövünk! Hogyne jönnénk!“ — kiáltja utánunk torka-szakadtából az öreg paraszt. Ismét egyedül maradunk a pusz­tában. Kamalbek az eget nézi, megrázza hatalma hajfonatát, s a foga közt mormogja: — Szélvihar jön! Fejünk felett a felhők leszálltak, sebesen száguldanak, mint gyors, jábú lovaink. A nap eltűnt a hegyek mögött, s egy másodperc múltán Kamalbek is eltűnt a szemem elől a hirtelen támadt hóförgetegben. Csak nyugodtan csengő hangját hal­lottam : — Ne tartsa vissza a lovát! Kitört a ,.szajkán“, s rettenetes erővel igyekezett kitépni a nyereg- hői. Kamalbek hol eltűnt előlem, hol felvillant vágtató lován egy-egy pil­lanatra. A lovak leszegzett fejje! száguldók az úttalan úton. Az ös­vényt teljesen befödte a frissen hul­lott hó, * Éjszaka. A petróleum-lámpa sár. gás fénye fel felvillanva világítja meg a kis szobát. Széles asztal körül fapadokon ülnek a kolhozparasztok, háziak és vendégeik, mások egysze- rűen a földre, kiterített subájukra telepedtek. Kamalbek minden moz. dnlatát szemmel követik, amint ki- szijazza a kis bőrtáskát, előszedi belőle az újságokat, könyveket. Széltől s hidegtől vörösre fagyott kis kezével fürgén babrál a csattokon, s felcsillan a szeme, mikor sikerül ki­hámozni a keresett újságot: — Ma a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége Tanácsának és Pártunk Központi Bizottságának fontos ha.ározatát olva om fel nek. tek, — mondja. — Mégpedig arról, hogy miképpen lehet a szántóföldeket megvédeni a száraz szelektől és ho­gyan lehet a termelést emelni. Kamalbek közelebb húzza magá­hoz a lámpát, s hozzálát az olvasás, noz. Húsz szempár szegeződik rá, s akik távolabb ülnek közelebb húzód, nak. Egyetlen szót sem akarnak el­veszíteni! Mint hegyipatak, tisztán csörgede. zik Kamalbek hangja. Az öreg kol­hozparasztok figyelemmel hallgatják. Úgy szeretik, mint gyermeküket. S ez nem csoda: Kamalbek vállalja az úldoztot, s mindennapi munkája mellett hetenként egyszer nekivág n nagy útnak, hogy friss híreket, ol­vasnivalót hozzon a pásztoroknak. Éjfélre jár már az idő, s a kis •zobában együtt ül még a pásztorok családja. Vége-hossza nincs a vitá­nak. — A szántóföldekről szólt a cikk, _ mondja egyik öreg, —1 s nem mirólunk, meg a legelőinkről. —1 Gondolkodni, érteni kell! — vág vissza élesen Umar Salapanov, i Sztálin kolhoz egyik cúkósa. S hegy ngyolibi nyomtékot adjon a sza­vainak, felkel a helyéről, ezembefor. dnl a többiekkel: —- Alihoz, hogy a szántóföldek termését emelni lehessen, hogy idő­ben tudjanak szántani, vetni, aratni, — ahhoz a mi lovaink kellenek.' Ezért meg mi mgunk vagyunk fele­lősek! Nekünk kell jó lovakat te- nyészteni a kolhozok számára! — Helyes, így is van! — hangzik a helyeslés minden oldalról. — Helyes! Helyes! — méltatlan­kodik Ahmetov, a főcsikós. — De ezt nem elég ám mondani! Ki kell eszelni, hogyan lehetne nagyobbí. iani méneseinket, hogyan lehet a tervet túlteljesíteni! Ez lesz majd a -helyes!“ Rólunk gondoskodik az áliam és a kolhoz, — és hogyan! Magatok is tudjátok: meleg, világos­ság, műveltség — minden a miénk nár! Gondoljatok csak a múltra. Csend követi szavait. Igen, emlé­keznek még a földbevájt viskókta, a homokra épített rozoga cölöphá- /akrn, — mindannyian emlékeznek! — Jól beszélsz, Kálij! — hallat­szik innen is, onnan is. A hóval borított, végtelennek tűnő sztyeppén békésen legelészik a „Lenin útja“ kolhoz ménese. Ahogy lézem a hajnali fényben viilódzó aollófekete hátukat, Kamalbek vág­tat mellém. — Nézze! Ezek a mi fajlovaink! Olyan versenylovakat nevelünk, ami. jyeneket még nem látott a világ! — Kamalbek megrázza sötét üstökét, s clvágtat a ménes után. Az ég alján teljes pompájában ra­gyogva, sárgán és tüzesen kel fel a téli nap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom