Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-10 / 184. szám
4. oldal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉ!? SZERDA, 1949. AUGUSZTUS 10. Zola sok mindenre megtanította a nyíregyházi úttörőket Szombati Róza jótanulási érdemrendet akar jövöre Minden hatalom a dolgozó népé... Csoportos újságolvasás a nyíregyházi tejüzemben — Jajj! Vigyázz Zoja! A fasiszta német hátulról -hugik Zojára, a hős szovjet partizán, ányra és földreteperi. Mellettem a moziban két kis út. örőpajtás feljajdul és aztán fá- adtan megtörlik a homlokukat. A verejték is kiverte. Nem hallotta meg Zója a figyelmeztetést, elfogták a fasiszták, — Nem szabad sajnálni — súgja valaki a másiknak halkan — Zoja hős, Zoja nem hagyja magát... tudod ő Komszomol... Igen, Zoja nem hagyta magát. Véresre verték a németek. — Ki vagy? Hol vannak az elvtársaid!? — rivalta a fasiszta parancsnok. Zoja nem beszélt. Eszébe jutott, hogy ő Komszo- mól. Lenini ifjúmunkás kommunista. Sok minden eszébe jutott Zajának. Egész kicsi volt még és egyszer odabújt édesanyjához az ágyba. Akkoriban volt, amikor a hős szovjet sztratosziféra-repiilők lezuhantak, a szovjet nép pedig a tudomány bátor harcosait Lenin- renddel tüntette ki. — Hiszen ők már meghaltak, miért kellett őket megjutalmazni? — kérdezte Zója. — Hősök voltak és azért jutalmaztuk meg, hogy az emberek to- vább gondoljanak rájuk, hogy ők tovább is éljenek — mondta az anyja. — Kik a hősök? — Akik a haláltól sem félnek és azért élnek, hogy másokat boldoggá tegyenek. Zola Leninre gondolt és arra a pillanatra, amikor felvették a lenini Komszomolba. — Mit tartasz te legfontosabbnak?— kérdezték akkor Zoját. — Mindent a hazáért! Zoja fiatal volt, amikor a háború kiütött. Jöttek a fasiszta hordák, Zoja már ott ült az íróasztalánál és ezt írta: — Most már tudom mi a boldogság. A mi országunknak, Sztálinnak rettenhetetlen harcosának lenni, A mi országunkért, Sztálinért harcolni. Úgy kell élnünk, hogy halálunkkor elmondhassuk: egészéletemet annak szenteltem, ami a legszebb, az emberiség szabadság, harcának, * Moszkvához közelednek a fasiszta bitangok, Zoja nem tud otthon maradni, partizánnak jelentkezik. — Ne sírj anyám, nem tehetek másként. Nem tehetek másként. — És elmegy. Hősiesen harcolt. 1941. novemberében vett részt az utolsó vállalkozásban. Behatolt Petriscsevo faluba és ott fogták el. Egy szál ingbe kergették ki a fagyba, Tűzzel égették az arcát. — Szijjal verték véresre. Zoja nem beszélt. * — Istenem, én inkább megmondanám — hallom a fojtott zokogást egy kis pajtástól, aki eltakarja arcát, A két szomszédja, meg a hátul ülők is azonnal rátámadnak. — Nem szégyeled magad?! Te úttörő vagy! Mit gondolsz! Áruló lenné!?! A lélegzetük is eláll a nézőknek. Felakasztják a gazemberek. Ott sírnak mellette a parasztok. 0» drága Zoja! Biztosan szomorú vagy, mert meg kell halni. De nem. Zoja mosolyog. — Miért sírtok elvtársak? Boldogság meghalni népünkért. Harcoljatok, de ne féljetek semmitől! Sztálin velünk van, Sztálin jönni fog! A győzelem a mienk lesz! A pajtások szótlanul jönnek ki a moziból. Takács Annuska — lehet vagy hét éves — kezében kicsi testvérkéjét vezeti, zsebkendőjükben szipákolnak mind a ketten és úgy suttogják. — Gyönyörű volt... meghalt a hazájáért... — Még utolsó pillanatban is buzdított —■ könnyezik Bán Gizi de fényesség ragyog a könnyein keresztül. Nác Miklós meghúzgálja Szombati Róza és Bikádi ruháját. — Te... valamit határozzunk el... legyünk mi is méltók Zojához... — Én megszerzem jövőre a ,,Jótanulási érdemrendet” — mondja\ Róza. — Én meg ha felnövök, jó kom. munista ifjúmunkás akarok lenni — súgja Bikádi... Két hónapja lehet, hogy egy tag gyűlésen elhatározták a nyíregyházi Sajt- és Vajtermelő NV pártszerve „étének .népnevelői, hogy megszervezik az üzemben a csoportos újság olvasást. Igaz, jár majdnem minden mun kásnak újság, vagy Szabad Nép vagy Népszava, vagy Újítók Lapja egyiknek-másiknak több is — ma gyarázza Kovács elvtárs —, mégis csak más az, ha együtt olvasunk é- az olvasás után meg is tudjuk be szólni az újságcikkeket. A tervet tett követte. Az ebédszü- net egy részét nagyszerűen fel lebe használni erre a célra. Fel is hasz nálták. Kovács elvtárs tartotta a sajtóbe számolót az első értekezleten. Meg mondta: Mi, munkások vagyunk ennek az országnak vezetői. Fontos tehát, hogy mi legyünk a legtájéko. zottabbak, fontos, hogy tisztán lássuk az egyes politikai események közötti összefüggéseket. Az újlípust magyar sajtó megtanít bennünket ezekre az ismeretekre és szakmai vonalon is tanulunk belőle. Meglát juk: jobban fog menni a munka. * Az ebédlő hosszú asztalát szinte beborítják az újságok. Csengeri elv. társ olvas, a többiek saját újságjukból követik a szöveget. Benne van minden újságban: Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság alkotmányáról.--...A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.'A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé . . Arra az ebédszünetben nincs idő, hogy végigolvassák a két hosszú oldalt, inkább elbeszélgetnek az I. és rí fejezetről. A hatalom birtokosai szólnak hozzá, — Helyesen mondja az alkotmány — szólal meg Molnárné. __ A dolgozóké kell, hogy legyen a hatalom, ia szocializmust akarunk építeni. így volt eddig is. És most már alkomtól.yunk is leszögezi. Jobb a munka Ez az eset pár hete történt. A Szabad Nép egyik üzemi cikkét olvasták fel. Arról szólt a cikk, hogy a Ganz Hajógyárban 32 hajócsavar, hói 28 selejtáru volt. Szégyellietnék magukat az ottaniak. Hát így vigyáznak a szocialista termelésre? — Ez volt az egész kör megállapítása a szocializmus építe- sét valóban hátráltató esetről. De nemcsak ennyit mondtak. Zsiga Károly is ohzzászólt: —- Próbáljuk meg, mint tudnánk tanulni ebből az esetből. Ha nem is 37 százalékos selejt, de másfél százalékos üzemveszteség nálunk is van. Nem nyugodott, amíg ki nem talált valamit az üzemveszteség csökkentésére. A kiöntés után fakéssel kaparják le a kanna tetejére és oldalát a rakódott tejszínt. Persze, nem tökéletes ez a munka fakéssel. Hiszen horpadások, hozzáférhetetlen részek vannak a kannában. Gumikést szerkesztett, amivel könnyű szerrel, rövid idő alatt csaknem veszteség nélkül ki lehet üríteni a kannákat. Ez volt a negyedik újítása. Jutalmat is kapott érte. Az üzemben mán csak nyolc ezre. lék a selejt. Ha egyedül1 olvassa, talán átsiklott volna felette. A közös olvasás azonban jobbá tette a munkát. GYERTYÁN ERVIN: Azt mondja: Nem. Azt mondja: Nem lehet. Azt mondja: Jamais; azt mondja: Never; zengi: Évim, vive, da zdrasztvujet, kínaiul, vagy hollandul felel, Togliattit vagy Pasionáriát, Bierutot, vagy Thorezt élteti, flamenco dalt, vagy olasz áriát, vagy néger kínt sírnak énekei, I fegyverére vagy a szerszámára, vagy az öklébe szorul a keze, térképre néz és a szeme sugára már útnak indul Budapest fele. Pestre gondol és új versenybe fog Sztálingrádban a hős ifi-brigád, Viet-Namban vígabb fegyver ropog, s találkozónkra új győzelmet ád. Madridban titkos, éjjel: kezek a külvárosban faira meszelik, Marseilleben az utcák felzengenek: Budapestért tüntetnek az ifik. Pestre gondol, s hőkölve megriad, Truman, Chun hill, Moch és de Gasperi, mert visszazengenek a Pengőt, s Fiat, andartesek, s diákok ezrei. Mi lió hang óriási torka, millió szem hő gyújtópontja lett, galambszámyát ezerszám kibontja az ezernyelvű békeszeretet. Harcos szavát a~ égre dobja fel, belőle lesz e vad, tüzes madár, vörös galamb, harcittas béke - jel ifjú szavunk, amely messzire száll. AZ IFJÚSÁG TALÁLKOZÓJA ELŐTT Wroczláv, Paris és Prága után végre miénk a béke győztes városa, innen tajtékzik uszítok fülébe: never, jamais, nikagda, soha. (Megjelent a „Csillag’-ban.) Túlteljesítés: 2300 keresst Nagyhalász. Telektauya. A Kállay grófoké volt valaha. Most seregnyi új húz nőtt ki a rogy. gyant cselédviskók helyén. Az új- gazdaházak szürke vályogfalai közt szérűk kazlai sárgáinak. A termelő csoport most hordja he az utolsó kereszteket. Az új pajtában fűzik a dohányt Gsomáék portáján is új ház épül Amott vályogot vetnek. Már az ú pelyva megy a sáliba. A vizesgödör ben libákat hajkurász két pendelye* apróság. Csorna Gúboréknál a trak toristák gépe húg, diibög. Csépelnek. A% elevátor olyan a gép fa rónál, mintha villái a földből kúsz nának elő sárga szalmával a fogai! közt felfelé, egészen a négy nyárfa csúcsáig Tizenegy óra lesz két pen múlva. A nyárfák tövénél lebtillot: az utoUó szalmaszál. Csorna Gábor zsákjába belepergett az utolsó szem Megállni. A búgás, dübörgés utár idegesítő a csönd. De csak egy pillanatra. Tizenegy óra. — Leszerelni... ! — Ékbontás ... ! — Lehúzni az elevátort... ! Felbőg a traktor. A szíjak lent vannak. —• Fabók, kapcsolj! Hriezu megfordult a traktorral Az elevátort lekapcsolták. Fából, meghúzza a láncot. Tizenegy óra két perc! — Fabók, kapcsolj! A traktor előrelendül. — Lepattant a lánc! Még egy szer! Gyerünk! A traktor még egyszer eiőrelen dűl. Megfeszül a lánc. A gép elin dúl. Csorna Béla portájára. Tizen egy óra három. A fellíflÚÍ Gulyás Icáék pille natok alatt összepakolják a batyu kát. Fröccsen a vályú vize. Levisz a szúrós port. Négyen a gép után mennek. H leül valahol, baj lesz. Mi lesz az idő vei?! Ha leül, öt perc késés. Ki ke) emelni. — Nem ült le! Hriezu már jön i traktorral. Most kanyarodik a sár kon. Tizenegy óra négy. — Kapcsold az elevátort! — Lányok, beállni! Gulyás Te három batyut kap a hóna alá. Meg rándul az elevátor. A traktor na gyot bőg a sarkon és eltűnik. Az eresz hűvösén Demeter elvtár ceruzája szántja a papírlapot. Ennyi búza, ennyi roz9, ennyi árpa ... A zsákok kövéren gömbölyödnek. — 12 mázsa búza volt egy hol. dun Csorna Gábornak .. . — Ne félj, jövőro több lesz v csoportban! — Mikor viszitek a heszolgálta tást? — Már jön a vontató az üzem anyaggal. Visszafelé beviszi a te* rnényt a szövetkezetbe . . . Tizenegy öt. Mintha itt sem let lek volna Hriczuék .. . Átálltaiig A krumpli föld szó ij x on van a gép készen Csorna Bé Iánál. Ladányi Miska meg Radeczk Géza már ott vannak a búzaaszta tetején. — Fel a szíjat. Hriezu elvtárs új hói, meg újból nekirugaszkodik. Bő a traktor. — Lepattant! Vissza! Tizenegy hat. Hriezu újból nekirugaszkodik — Az istenit annak a dombnak Nem bírom eltalálni! Nagy Józsi újból felteszi a dobra a szíjat. — Na most! Lepattant! Vissza! — Gyerünk Hriezu elvtárs! Idő! Nem megy. A domb mindig el nyomja a keneket. A traktor nen tud pontosan beállni. Tizenegy bél Mi lesz az idővel? Nem Hriezu a: oka. El kell találni. — Na most! Sikerült! Éhet alá' Megfeszül a szíj. Reszket a traktor Az áttételek megmozdulnak. Bodná. Annu9, Tóth Margit, meg Gulyás Ilona kései belehasítanak a kévékbe Fabók etet. Száraz a teteje. A kél égre sárga por száll. Hriezu leugrik a traktorról. Rosta, szortér min den rendben. A markát alátartja ; pergő búzának. Tizennégy óra nyob perc! Jön vissza. Végiglörli a homlokát Nevet. — Nyolc perc . . . ! A héten hetvenhat átállás volt Mégis kétezerháromszáz keresztté' többet csépeltek el, mint a norma 1030 mázsa volt a heti teljesítmény. 810 mázsával több. Kedden példán* 230 mázsát csépeltek. 170 százalék Egyik nap Semjén 200 mázsát jf1 lentett. Másik nap Encsencs kétszáz huszonhetet. Harmadnap Telekta nyán Hriczuék megdöntötték. Két százharminc mázsával. Mert lerövidítették »■ átállási időket, mert brigádjuk min den tagja pontosan tudja, ismeri feladatát. Huszonkettőn vannak a csép lőmunkások. Gyarmati Lajos a ve zetőjiik. És a gépállomásról ketten. Két traktorista. Hriezu, meg Deme. tér elvtársak. Éjjelente is kint vannak a gépnél Vacsora után, mikor a tanya fölé már felhúz fényes képpel a hold, a brigád ott ül a kazal tövén. Az olajos ponyvák alatt hallgat a gép. Vendégek is vannak mindig. Eljönnek a tanyákból. Egy-két okos szót hallgatni. Errefelé is egyre jobban becsülik a traktoristákat. Az egyik azt mondja róluk, olyanok, mintha mind testvérek volná. nak, A másik: olyanok, mintha a mi testvéieink lennének. A harmadik: értünk vannak, értünk dolgoznak minden odaadással, fértünk, az egésy; népéit. És sokan azt mondják: kommunisták. Igen, ebben minden benne van. És körülöttük új erűbe rek nevelkednek. A brigád is az ő neveltjük A Ilriczu brigád, öntudatos, szilárd emberek lettek vala- bányan, mióta együtt dolgoznak. Nem az egyéni teljesítményért, nem az egyéni dicsőségért. A nép kenyeréért, a nép boldogulásáért. Ez a legnagyobb boldogság, ez a legnagyobb dicsőség. Mindenütt így van. A traktoristák lelkes csapata új lendületet ad, erős segítő kéz falun, a munkásosztály keze. Segítésével eredményesebb a munka, példamutatása, "vtanításat, nevelőmunkája nyomán új emberek formálódnak a falun is. A szocializmus építői. ^
