Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-31 / 176. szám
4. oldal VYTTIRÉOT WAOVAR W«P VASÁRNAP, 1949, JÚLIUS 31. A vén xásxlótartó Fut Becs felé Jellasics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába; Megrémülve fut a magyar hadtól; Magyar hadban egy vén zászlótartó. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelki állapotban? Szemem rajta kevélyen mereng el: Az én apám az az öreg ember! Az én apám e vén zászlótartó. „Vészben a bon!“ elhatott a nagy szó, Elhatott kórágyához, fülébe, S mankó helyett zászlót vett kezébe. Vállait egy kínos élet gondja, Betegség és ötvennyolc év nyomja, ß ö feledve minden baját, búját, Ifjak közé hadi bajtársid álit. S kit eddig az asztaltól az ágyba Alig alig birt elvinni lába, Ellenséget íiz mostan serényen Ifjúsága régi erejében. Mi vitte őt háború zajába? Hiszen neki nincsen gazdagsága, Mit féltene, mit védnie kéne, Hogy ne jusson ellenség kezére. Annyi földet sem mondhat övének, Melyben egykor koporsója fér meg, S még is még is viszi lobogóját Azok előtt, kik a hazát óják. Épp azért ment, mert semmivel sem bir; Küzd a gazdag, de nem a hazáér". Védi az a maga gazdaságát ... Csak a szegény szereti hazáját. Édes apám, én voltam te néked Ekkoráig a to büszkeséged; Fordult a sor, megfordult végképen, Te vagy mostan az én büszkeségem. Érdemes vagy a cserkoszorúra! Alig várom, hogy lássalak újra, S megcsókoljam örömtől reszketve Kezedet, mely a szent zászlót vitte. És ha többé nem látnálak téged? Látni fogom fényes dicsőséged; Könnyem leszen sírodnak harmatja, 3 híred a nap, mcliy azt fölszárítja’. (Erdőd.) Jövendölés ,Mondád anyám, bogy álmainkat Kjén te festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe ncz. Anyám, álmodtam én is egyet. Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyún növének, 9 átröpültem A levegőt, a végtelent.“ „Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez.“ És nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor, S a dal malasztos, enyh a szívnek, Midőn hullámzó vére forr. Lantot ragadt az ifjú karja, Lantjának adta érzetét, S dalszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát, És a költőnek sugarából Font homlokára koronát. De méreg a dal édes méze, S mit a költő a lantnak ad Szívének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, És ő a lángban martalék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja még. Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke. S ballá, mit a szülő bús ajka Kínjának hangján rebegé: ,,Halál, ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el a fiút; Soká ígérte őt éltetni Az ég ... vagy álmunk is hazud?'\*. „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él.“ (Kecskemét.) Baktalórántháza éber volt Nemrégiben színházi levél jelent meg lapunk hasábjain Pócz János tollából!. Pócz János a baktalóránt házi dolgozó»k nevében tiltakozott az ellen a nívótlan műsorpolitika ellen, amelyet a Baktalórántliázán szereplő színtársulat folytat. Mint kiderült, a társulattól egyébként sem lehet sok nívót várni, hiszen Perényi László és Nagy István, a fasiszta idők e két jellegzetes színésze lépett fel a darabokban. így fordulhatott elő, hogy a „Házasság hármasban“, „Gazdátlan asszony * és ezekhez hasonló szemétoperettekkel akarták szórakoztatni a baktaiakat. Mint most értesültünk, a Színész Szakszervezet a cikk alapján vizsgálatot indított és megállapította, hogy JBaktalórántházán nem engedélyes társulat játszik és így próbálja a község kultúrájában a mételyt elhinteni. A fasiszta színészek ellen azonnal eljárást indítottak. A baktalórántházi dolgozók öntudatosak és éberek. Azonnal felfigyeltek az ellenséges ideológia betörési kísérletére, felhívták rá a figyelmet és így meg is szabadultak Perényi és Nagy István garázdálkodásától. fLrLnrLru-r^"-‘‘^ ^ --j'-u““ ^ ^ * * * ■ ■ m m mm r m ********* Dalok a népből, a népről, a népnek Te is ismered és ha a szöveget nem is értetted, u Vöröshadsereg éneklő katonáinak mosolygós arcáról, a refrén végén a Katyusa szóból, s a bájos, vidám dallamból megérezted: valami kedves, szőke, szovjet lányról, Katyusáról lehet szó, akire szeretettel gon. dóinak ezek a hős katonák, meg a hatalmas szovjet- ország virágairól, beérő gyümölcseiről és beérő győzelméről. A győzelem beérett, a vidám szovjet hősök emléke, a szabadság és dala mindörökre ittmaradt. Népdal vájjon ez a Katysa, melyet ma már falun, városon minden magyar gyerek is fütyül, énekel, melyről a bátor, veszélyek közepette is derűs szovjet katonák legfélelmetesebb fegyverüket, a Iíorthy-pri- békektől, Hitler rablóktól remegve tisztelt „Sztálin, orgonát“ elnevezték? S vájjon népdal-e az a sok-sok többi dal, a dolgos traktorosokról, a gyönyörű Moszkváról, a boldog Szovjet hazáról, melyeket a Vörös Hadsereg katonáitól oly jól megismerhettünk? Nem, jórészük nem népdal, csak dal a népből, a népről, a népnek. fi npnhni hiszen írójuk Iszakovszkij, a nép fia, ______J-___!_ lyukas csizmában, szakadt ruhában járt a can iskolába, amíg paraszt apja járathatta. Annak meg szegénynek nemigen futott erre. Mihail — bár a tanítók is látták, milyen rendkívüli tehetség — kimaradt az iskolából. Csak az egész orosz nép szabadságát meghozó 1917 október hozta meg a 17 éves Mihail szabadságát is. Mikor az iskola nemcsak a gzdagoké, hanem mindenkié lett, akkor tanulhatott Mihail tovább. Amikor az iskolakapun ismét belépett, akkor lépett be a Pártba is. Tanult Iszakovszkij, s mivel a cári ország falu. jában nem volt iskola, városra került. De a lelkét, fejét és szívét őrükre —■ a mai napig is — a falu töltötte be. . • I nnn^nl I a szovjet falu népéről szól minder* h ü|J U | | sora a legszebb képet már 1925-ben arról ringatta lelkében^ „amikor minden falu virágzó kis Moszkvává válik“. Tündöklő életörömmel teli képei mind a boldog falusi szovjet népről beszélnek, A leányról, akibe beleszeret az elszászi Michel, s aki nek ő a „leggazdagabb hozományt“ adja — egész országát, új hazát, új életet. „Mindazt, amire itt a nap ragyog, köröskörül itt minden a tiéd “ — mondja Michelnek Katyusa, Iszakovszkij csodálatos verseinek bájos, szőke parasztlánya, a szocialista falu igaz örömének megtestesítője. * nplMPb — írta és írja Iszakovszkij az óriási W 1 szovjet-ország legtávolabbi falujában is ismert dalait, verseit. Neki, a népnek írt a boldog országról, majd a veszélyben forgó szovjet hazáról, amikor a fasiszta gyilkosok rátáraadtak« Hiszen ki, ha nem a szorgalmas és hősies szovjet nöp fiai értették volna meg mélységesen az ,y9reg“ című. háború alatt írott verseket, ezt az igazi hazaszeretettől lángoló írást? Az „öreg“-ről szói ez, egy öreg falusi szovjet emberről, aki nem akar meghalni addig, míg egy aljas fasisztát két kezével meg nem ölt. A népnek és a népről is szól az „Egy szó Sztálin elvtárshoz“ is. A Nagy Honvédő Háborúban győztes szovjet nép minden fia és lánya mondta ezt a szót Sztálinnak, ha nem is tudta mindegyikük olyan szépen megfogalmazni, mint Iszakovszkij, a „kolhozok költője“, a szovjet nép irodalmának egyik legnagyobb élő alakja. Annyi felszabadított nép — köztük a magyar nép — szabadsága, jobb élete mellett Iszakovszkij örömteli dalai is a Szovjetunió népeinek és erejének legyőz hetetlenségét hirdetik. Most már nemcsak a szovjet falvakban és városokban, hanem Varsó, Prága, Budapest, Berlin, Becs utcáin is — és mindenfelé szerte a nagyvilágon. Petőfi, a forradalom harcos költője Minden igaz költő, forradalmi költő. Minden költő valami újat, valami újszerűt akar alkotni. De minden csak formai újítás hazugság, ha nincs a forma mögött új belső tartalom, ha nem ez az új belső tartalom teremti meg a formát. A mi nagy forradalmi költőnknek, Petőfi Sándornak, versei külső alakúkat is anr.ak a hatalmas vágynak erejétől nyerték, amelynek valóraválásáért ő költeményeivel és tetteivel küzdött, amelyet az irodalomban megvalósított és a politikában megvalósítani segített. Ez a vágy: elszakadni a reformkor módszerétől, a néphez nem sajnálkozó és „megértő" módon, hanem a nép követeléseit a nép nevében keményen kimondani. Tiszla vizet önteni a pohárba. Természetes, hogy az egyenesakaratú Petőfi költészete formájában is forradalmi egyszerűséget mutatott: a már mindent végiggondolt ember nem habozó, nyiltszavú, mindenkihez szóló egyszerűségét. De ennek az egyszerűségnek a gazdagságát is. Az öntudatra ébredő nép ügyéért a nép nyelvén szóló költőt föllépése, kor formai oldalról támadták meg azok, akik a lényegtől féltek. Petőfi a lényeggel válaszolt nekik, mikor verseit vitézeknek nevezte, „Rongyos legények, de vitézek...” Ha szemügyre vesszük őket, látjuk, hogy nem is rongyosak. Hiszen tudta Petőfi ezt is. Egyhe- lyüit így ír bírálóiról: „Ezeknek az uraknak a magyar rímről és mértékről fogalmuk sincs. Ök a magyar versekben latin metrumot és német cadentiát keresnek s ez az én költeményemben nincs, az igaz, de nem is akartam, hogy szorosan legyen... hol ők engem rím és mérték dolgában a legnagyobb hanyagsággal vádolnak, talán éppen ott járok legközelebb a tökéletes, az igazi magyar versformához... Ha néhol egyes kifejezésekre s a tárgyra nézve szabadabb vagyok másoknál, ez onnan van, mert énszerintem a költészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpipe- rézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocs- korban, sőt mezítláb is beléphetni... Végre, hogy bennem szaggatottság van, az, fájdalom, való, de nem csoda... Az én életem csatatéren folyt, a szenvedések és szenvedélyek csataterén... Aztán a szaggatottság nem is egészen az én hibám, hanem a századé. Minden nemzet, minden család, sőt minden ember meghasonlott önmagával Az emberiség a középkor óta nagyot nőtt, s még mindig a középkori öltözet van rajta... így van az emberiség szégyen és szorultság között.” Az emberiséget szégyenből és szorultságból kivezetni, ez volt Petőfi célja, hazaszeretetét ez hevítette izzásig. A nagy európai szabadságmozgalom s ezen belül a magyar nemzeti forradalom költője szégyenről és szorultságról be■ t’í. valahányszor úgy látja, — és mindig helyesen látja! — hogy a nemzet forradalmi lendületében megtorpan, vagy arra még nem szánta rá magát. A népforradalmár Petőfi a küzdelmeknek nemcsak énekese, hanem harcosa is volt. Politikája és költői hitvallása egyek. Tetteit versei, verseit harcos cselekvései világítják meg. Költői és emberi programja: képviselni a népet és diadalra segíteni azt a forradalmi Magyarországot, „amely — mint írja — nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tető- től-talpig új ruhába akarja öltöztetni.” Az újra és újra halogatott, félig meghozott és vissza-vissza- vont reformok útjáról a forradalom útjára lépő nemzetet kíséri és vezeti, buzdítja és formálja ő, a forradalom költője, a forradalmi ifjúság, március tizenötödike szervezője és vezére, A pusztító és éltető láng énekese és gyújtója, a népjogok kivi- vója és őrzője a visszavonni és alkudozni készekkel szemben, a forradalom sodrában mindig a napi feladatokra mutatott rá. — A hazának és a népek nemzetközi szolidaritásának, a világszabad- íágnak szolgálatában éber volt, kemény és villámgyorsan cselekvő. A múlt eseményeit pedig úgy ábrá- zolta, hogy azok a jelen küzdelmeire és a nem kivárandó, hanem kivívandó szabadságra, a jövendőre tanítsanak. Petőfi, a költő jós volt, de nem mondta ki, hogy mi lesz, — hanem — mint minden igaz forradalmi költő — azt, hogy mi legyen és e jövendőt ő, a r*egy- vennyolcas forradalom plebejus balszárnyának meg nem alkuvó vezére nemcsak hirdette, hanem kovácsolta is. Műve útmutatás számunkra a harcos szocializmus útján. Eleven ez a mű és ma is napi feladatainkra figyelmeztet bennünket, Figyelmeztet arra, hogy szabadságunknak, békénknek, harc- rakész őrzői legyünk: „Békét, békét a világnak De ne zsarnokkénytől, Békét, csupán a szabadság Fölszentelt kezétől Majd ha így lesz a világon Általános béke, — Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs: addig fegyert Fegyvert mindhalálig! Tartson bár a háború az ítélet napjáig!” Figyelmeztet arra, hogy végeznünk kell a belső bitangokkal, a feudalizmus zsarnokságának örökébe lépő tőkés imperializmus hazai cinkosaival: Köztünk van a legnagyobb ellenség, A cudar, az áruló testvérek! S egy közülük századokat ront el, mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg. Könnyű bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok. És figyelmeztet a népeknek hazaszeretetükkel egybefonódott nem. zetközi szövetségére. Bennünket, a Szovjetunió vezette diadalmasan növekvő béketábor tagjait, harcos szocializmusra, forradalmi követ, kezetességre és helytállásra tanít Petőfi, a népforradalom nagyszerű énekese és kemény katonája. A harcot, melyben ő száz esztendeje életét áldozta, vívjuk meg az imperialista háborús gyújtogatókkai szemben az ő szellemében! Devecseri Gábor. ..................un........ ,,Kultúrát a vidéknek66 A Szakszervezeti Tanács Kultúr, osztálya a VKM szabadművelődési főosztályával 1948 decembere óta a „Kultúrát a vidéknek“ című akció keretében mintegy negyven gépállomáson és városban rendezett kultúr, napot fővárosi művészek és írók ‘közreműködésével. A kult űrnapok keretében az írók ankéton vitatták meg a demokrácia kultúrpolitikájának főbb kérdéseit, az új irodalom problémáit. Az együttesek é« művé" -zek kultúrestéket rendeztek, délután pedig bábjátékegyüttesek szórakoztatták a gyermekeket. A legkiemelkedőbb kultúrnapokat Kalocsán, Esztergomban, Szeghalmon, Szekszárdon és az ókígyógi gép* állomáson rendezték.
